Felszólalás adatai
| 164. ülésnap (2000.10.17.), 27-85. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólalás oka | Általános vita folytatása |
| Felszólalás ideje | 3:24:46
|
Felszólalások: 23-26 27-85 86-93 Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd jegyezzek meg annyit, hogy azt hiszem, a Ház tekintélyének és méltóságának a megőrzése valamennyiünk együttes érdeke. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalások végéhez értünk. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/3122. számon, az Állami Számvevőszék jelentését T/3122/1. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3122/3-10. és 12-19. számokon kapták kézhez.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselői felszólalások előtt megadom a szót Solt Pál úrnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének, 15 perces időtartamban. Tájékoztatom valamennyi frakciót és képviselőtársamat, hogy az elnök úr felszólalása nem érinti a frakciók televíziós idejét. (Dr. Solt Pál fellép az emelvényre.) Elnök úr, öné a szó.
DR. SOLT PÁL, a Legfelsőbb Bíróság elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A jogállam megvalósulásának egyik alapvető feltétele a jól működő igazságszolgáltatás, amelyet a bíróságok valósítanak meg. A lakosság egészének életminőségét alapvetően befolyásoló jogbiztonság döntő eleme a bíróságok megfelelő tevékenysége. Az igazságszolgáltatás nemzeti alapintézmény, belső lényegéből fakadóan kívül esik a politikai szférán. Működését azonban ez utóbbi határozza meg: tartalmát a törvényalkotás útján, anyagi szükségleteit pedig a költségvetési támogatás biztosításával.
Tisztelt Országgyűlés! Mivel a hagyományoknak megfelelően a költségvetés részletes vitájában nem veszek részt, mai felszólalásomban ki fogok térni költségvetési fejezetünk főbb részleteire is. Engedjék meg, hogy elöljáróban utaljak arra, hogy az 1997. évi törvényekkel megkezdett, ma is folytatódó bírósági reform elsődleges célja a korszerű, hatékony és az Európai Unióhoz történő csatlakozás feltételeinek megfelelő bírósági rendszer jogi kereteinek megteremtése volt. Az Országgyűlés a reform végrehajtására hívta életre az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, amely megalakulása pillanatától elkötelezetten és következetesen törekszik az ítélkezés időszerűségének, hatékonyságának és szakmai színvonalának javítására.
Különösen az alábbi eredményeket emelem ki. 1998. végére megszűnt a gazdasági életben nagyon fontos cégbíróságok ügyintézési hátraléka, és ez azóta is folyamatosan így van. Két év alatt 23 százalékkal csökkent a peres ügyek hátraléka, ez 40 ezer ügyet jelent, ez nagyrészt a bírók megnövekedett munkamennyiségének tulajdonítható. Csökkent a régi perek száma, nagy ütemben megkezdtük és folytatjuk az Európai Unió jogának alkalmazására való felkészülést. Már 734 bíró vett részt az EU-jog oktatásán, és ezt valamennyi magyar bíróra ki fogjuk terjeszteni. Megindult a bírósági informatikai rendszer kiépítése, ugrásszerű fejlődéssel az utóbbi két évben, és ennek keretében már kiépült a Legfelsőbb Bíróságot és a megyei bíróságokat összekötő országos informatikai hálózat. Elkészült a bírósági épületek rekonstrukciójának rövid, közép- és hosszú távú terve, az eddigi működésünk alatt 35 bírósági épület különböző mértékű rekonstrukciójával tudtunk javítani a bírósági elhelyezés feltételein.
Tisztelt Országgyűlés! Az 1998. évi működésünkről szóló beszámolót önök nagy többséggel elfogadták, a tavalyi évről szóló beszámolót pedig a minap tárgyalta meg az alkotmányügyi bizottság, és egyhangúlag ajánlotta a plénumnak elfogadásra. Szeretném itt honorálni Pokol Béla alkotmányügyi bizottsági elnök úrnak a minapi nyilatkozatát, aki azt mondta, hogy revideálta az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal kapcsolatos korábbi fenntartásait. Ennek azért örülünk, nem egy személy megnyilvánulása miatt, hanem azért, mert jelét látjuk annak, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács nem a pártokkal kapcsolatosan, hanem attól teljesen függetlenül fejti ki tevékenységét.
Tisztelt Országgyűlés! A reform megvalósításának ütemét a bírósági szervezet számára a költségvetési támogatás nyújtja.
(9.10)
Az Állami Számvevőszék megvizsgálta a bírósági fejezet 2001-2002. évi költségvetésének tervezését. Szeretném idézni a parlament számára is benyújtott jelentésből a következő mondatokat: "Az OIT javaslatában szereplő előirányzatok az 1999. évi tény- és a 2000. évi várható teljesítésekkel összhangban állnak, és biztosítják a 2001. és 2002. évben várható feladatok ellátását. A fejezet a bíróságok ítélkezési tevékenységének és gazdálkodásának minden területére kiterjedően körültekintően mérte fel a személyi, tárgyi és pénzügyi szükségleteket."
Ez is az Állami Számvevőszék jelentéséből idézet: "A kormány javaslata szerinti előirányzatok a várható többletfeladatokra teljeskörűen nem biztosítanak fedezetet. Nem tartalmazzák továbbá a 2000. évre jóváhagyott, valamint a 2001. és 2002. évre tervezett illetményalap-emelés teljes fedezetét. Az illetményalap-emelés hiányzó fedezete kigazdálkodásának módjaként a létszámleépítés a bíróságoknál nem merülhet fel, ezért a kormány által javasolt előirányzatok jóváhagyása a bíróságok likviditását veszélyeztetheti" - eddig az Állami Számvevőszék jelentéséből vett idézet.
Tisztelt Országgyűlés! Kétségtelen tény, hogy a törvény sajátos előírásainak megfelelően önök előtt ebben az évben is két költségvetési javaslat - az egyik a kormány törvényjavaslata, a másik pedig az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által összeállított javaslat - szerepel. Ezek között - ez már többször megjelent a médiában is - igen jelentősnek mutatkozó eltérés van.
Két körülményre szeretnék utalni. Amit most idéztem, egyrészt világossá teszi, hogy amikor mi összeállítottuk a tervezetünket, a költségvetésünket, akkor reálisan a valós szükségletekből kiindulva terveztünk. Van azonban egy második pont; ez pedig az - ebben az évben is, és ezt nagyon őszintén mondom, sajnálattal -, hogy nem került sor a mi tervezetünk és a kormány javaslatának semmilyen módú egyeztetésére.
Én úgy gondolom, hogy egy ilyen egyeztetésre azért van szükség, mert akkor mi megismerhetjük azokat a prioritásokat, azokat a makrogazdaságból folyó pénzügyi korlátokat, amelyek a kormányt vezérelik, amikor többek között a mi fejezetünk költségvetését is tervezi. Ugyanakkor azt hisszük, hogy a kormány megismerhetné részleteiben azokat a javaslatokat, amelyeket mi gondolunk fontosnak a feladatainkból kiindulva.
Ebből tehát az következik, hogy ez a kölcsönös megismerés, egyeztetés egyben egyfajta költségvetési alku lehetősége is, hiszen ha megismerkedünk azokkal a reális lehetőségekkel, amelyekkel a kormány rendelkezik, minden bizonnyal mi is igyekszünk a költségvetési terveinket még a működőképességünket biztosító módon, de ehhez megfelelően igazítani.
Erre egyáltalán nem került sor, ezért a következőket vagyok kénytelen kiemelni az eltéréseket illetően. Az illetményalap teljes fedezetének biztosítását már az Állami Számvevőszéknél idéztem. A mi terveinkben kétségtelenül a '99. évben elmaradt illetményalap-emelés miatt nagyobb emelésre tettünk javaslatot. Most azonban - ismerve a költségvetési törvényjavaslatot és dokumentumait - teljes mértékben tudomásul vesszük a 2001. évre 8,75 százalékos, a 2002. évben pedig 7,75 százalékos emelést. De tisztelettel jelezzük, hogy ennek a fedezetét a mi fejezetünk nem - mondhatom úgy, hogy a mi fejezetünk sem - kapja meg teljes egészében a költségvetésben, és az Állami Számvevőszékkel azonosan megítélve a mi fejezetünkben nincsenek lehetőségeink a létszámgazdálkodással összefüggő kigazdálkodásra, hiszen az azt jelentené, hogy csökkenteni kellene azt a létszámot, ami máris nagyon kevés, és amire rögvest rá fogok térni.
Jelzem tehát, hogy az illetményalap emeléséhez már a jelenlegi évben 830 millió forint hiányzik, a 2001. évre 762, a 2002. évre pedig 743 millió forint szükséges. Csak zárójelbe teszem, hogy az idei bérek, ami nem került bele a költségvetésbe: bármennyire mondták is, a helyi bírók pótlékának támogatása, amelyet a parlament később szavazott meg tavaly, mint a sarokszámokat, nem is kerülhetett be fogalmilag, még vitaalapként sem, nem kaptuk meg. Hogy hogyan gazdálkodhatjuk ki? Ennek nagyon egyszerű módja van: mondjuk úgy, hogy a Gyöngyösi Városi Bíróság múlhatatlanul szükségessé váló helyreállítását nem tesszük meg. Nekünk nincsenek más lehetőségeink, mert a bérek, tehát a személyi juttatásaink 80 százalék fölöttiek a költségvetésünkben.
Az új szabálysértési törvényből fakadó feladatokra hiába kértünk korábban 120 bírói és 180 alkalmazotti állást, mert a jogalkotó, tisztelt képviselők, évi 30-40 ezer bírósági üggyel számol.
Szeretném önöknek elmondani, hogy az első háromnegyed évünkben 48 ezer ügy érkezett, holott csak március 1-jén lépett hatályba ez a törvény. Tehát ténylegesen 80 ezer ügy várható, ezért a mi igényünk a hiányzó 80 bírói állással és 140 alkalmazotti állással kapcsolatosan a 2001. évre 1,2 milliárd forint.
Szeretném jelezni, hogy az Európai Unió budapesti missziójának vezetője előadásában előttünk szólva kijelentette, hogy az Európai Unió átlaga minden bíróra 4,5 segítő tisztviselő munkaerő. Jelzem, hogy Magyarországon ez a szám nagy erőfeszítések alapján felment 1,8 százalékra. Itt tehát az igényünk a 2001. és 2002. évre további titkári és fogalmazói állások biztosítása.
Egy mondat az országos ítélőtábláról: természetesen miután a törvény 2003. január 1-jei indulást ír elő, mi a költségvetési tervezésünkben ennek megfelelő összegeket kértünk biztosítani. Most olyan álláspont kialakítása folyik, amely a központi költségvetési források nélkül kívánja megvalósítani. Ennek kidolgozása az Igazságügyi Minisztériumban folyamatban van.
Szeretném még jelezni, hogy az informatikai fejlesztésünk és a bírói képzésünk az Európai Unióban, amelyről röviden szóltam, nagyrészt Phare-támogatással történik. Ennek azonban a saját részünkről teljesítendő hozzájárulása szintén hiányzik a költségvetésünkben. A bírósági épületek rekonstrukciójában a Pest Megyei Bíróság épületét elkezdtük, de nem tudjuk folytatni a kormány javaslata esetén, ha az valósul meg a költségvetésből, ezt kormányhatározat írja elő számunkra, és továbbra is rendkívül fontos építési rekonstrukciós feladataink maradnak el.
Tisztelt Országgyűlés! A céljaink közösek: független ítélkezés, időszerű, korszerű, hatékony bírósági működés. A Magyar Köztársaság kormánya programjából idézem a következő mondatot. "Az Országgyűlésnek felelős kormány, mint a végrehajtó hatalom feje, továbbra is felelősséggel fog tartozni az igazságszolgáltatás működőképességéért, függetlenül attól, hogy a bíróságok igazgatásával, a bírák kinevezésével kapcsolatos jogosítványok átkerültek az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz, mint a bírói hatalmi ág szervéhez." - eddig idéztem a kormány programját. Az Országgyűlés is minden bizonnyal felelősséget érez a működésünkért.
(9.20)
Befejezésül szeretném jelezni és nyomatékosan aláhúzni, hogy a bírósági fejezet költségvetési támogatása... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnök asszony, kérek egy percet, ha megengedi.
ELNÖK: Kérem, fejezze be, elnök úr! (Dr. Solt Pál: Muszáj, mert ezért a mondatért jöttem ide!) Sajnos, 15 perc volt az ön számára a lehetőség.
DR. SOLT PÁL, a Legfelsőbb Bíróság elnöke: Én úgy gondolom, hogy négyévenként egyszer szólalók fel, és ha itt nem adnak egy percet, akkor köszönettel befejezem, de most mondtam volna el azt a mondatot, amit még...
ELNÖK: Fejezze be, kérem, elnök úr!
DR. SOLT PÁL, a Legfelsőbb Bíróság elnöke: ...fegyelmezetlenül is elmondok. A költségvetési fejezetünk támogatása drasztikusan csökkent. Ezt a szót, hogy "drasztikusan", nem szeretném alaptalanul mondani. 1999-ben az összes fejezet támogatásából a részesedésünk 2,65 volt, 2000-re 2,3-ra, 2001-re 1,96-ra, 2002-re 1,9-re csökkent le. Más szóval - és ez az utolsó mondat - az összes fejezetekhez képest a támogatási átlag 2001-ben 123 százalék 2000-hez képest, a mi fejezetünké 103 százalék, tehát 3,4 százalékot kapunk. Az összes '99-től 2002-ig 100 százalékról 110 százalékra emelkedik fel, míg a többi fejezet átlaga 100-ról 153-ra emelkedik.
Azt szeretném jelezni, hogy az összes számainkat a képviselőcsoportok vezetőinek át fogjuk adni, hiszen más módunk nincs, mint önöket, kormánypártiakat és ellenzékieket, pártátállásra való tekintet nélkül arra kérjük, hogy ha indokoltnak tartják - és kérem, tegyék azt -, akkor módosító indítványaikkal kíséreljék meg a költségvetési pozícióink javítását.
Köszönöm a figyelmet, és elnézést kérek az idő túllépéséért. (Taps az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ilyenkor mindig nehéz helyzetben van az elnök, hiszen az ajánlás értelmében 15 perces az időkeret. Kérem, hogy ezt vegyék figyelembe!
Tisztelt Országgyűlés! A képviselői felszólalások előtt megkérem Juhászné Lévai Katalin jegyző asszonyt, szíveskedjen ismertetni a ma délelőtti frakció-időkereteket. Jegyző asszony!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN jegyző: Fidesz 60 perc, MSZP 66 perc, FKGP 20 perc, SZDSZ 11 perc, MDF 10 perc, MIÉP 10 perc.
ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Keller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Képviselő úr, kérem, hogy fáradjon a pulpitusra. Öné a szó.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A 2001-es és a 2002-es költségvetésről tárgyal ma a Ház, ami a közeljövőnk szempontjából, a parlament működése szempontjából, de a polgárok szempontjából is az egyik legfontosabb, közeljövőt érintő kérdés.
A Fidesz két nagyon fontos célt tűzött ki maga elé ebben a költségvetésben, egyezve a kormányprogramban megfogalmazott szándékokkal. Az első cél az, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak, az elmúlt tíz év nehézségeit - amelyek sokszor a jövedelmekben, sokszor a bizonytalanságban jelentek meg az egyszerű emberek számára - most egy érzékelhető jövedelemfelzárkóztatási program elindításával próbáljuk meg kicsit kompenzálni. Ez nem jelenti azt nyilvánvalóan, hogy minden társadalmi csoport minden tagjának óriási nagyságrendű javulást tudunk elérni, de elkezdünk menni azon az úton, amely a nagyobb társadalmi csoportok számára érzékelhető életszínvonalbeli javulást, jövedelemhelyzet-javulást eredményez.
A Fidesz képe Európáról és az európai munkamegosztásról alapvetően az, hogy nem ázsiai bérekkel és nem egy bérmunkás helyzetben kell nekünk az európai munkamegosztásban szerepet vállalnunk, hanem igenis törekedni kell oktatási, kulturális, történelmi hagyományainkra támaszkodva arra, hogy méltó helyet foglaljunk el az európai uniós munkamegosztásban, olyan tevékenységek találjanak itt otthonra, amelyek nemcsak hogy piacképes árukat és szolgáltatásokat állítanak elő, hanem európai szintű megélhetést biztosítanak az itt élő magyar embereknek. Ezért is indítottunk egy olyan programot, amely a minimálbér jelentős emelését, igen jelentős emelését tűzi ki maga elé célul.
Ez azt jelenti, hogy a 25 500 forint helyett jövő évben 40 ezer forintot, 2002-ben pedig 50 ezer forintot kívánunk biztosítani, emelve ezzel egyértelműen a foglalkoztatás rangját és becsületét. Aki dolgozik, meg tudjon élni a fizetéséből, és legálisan tudjon megélni a fizetéséből. Itt óriási elmaradás történt az elmúlt tíz évben, ebben kívánunk lényeges változtatásokat elérni.
Ez a költségvetés meggyőződésünk szerint egyfajta korszakváltás költségvetése, részben az előbb elmondottak miatt, mert a gazdasági növekedés lehetőséget teremt arra, hogy megalapozottan, az egyensúlyi helyzet figyelembevételével tudjunk olyan lépéseket megtenni, amelyek az emberek életkörülményeit lényegesen javítják. Másrészt pedig ugyanakkor szükséges olyan társadalomátalakító, a társadalom strukturális helyzetét változtató lépéseket tenni, amelyek korrekciókat jelentenek, és amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy ne csupán a külföldről betelepült nagy cégek kiváló befektetési lehetősége legyen ez az ország, hanem az itt lévő magyar kis- és középvállalkozók is megtalálják a számítási lehetőségeiket.
Az állam tehát nemcsak a jövedelemhelyzet javítására tesz lépéseket, hanem összefoglalóan meghirdette a Széchenyi-programot, amely szakítva az addigi visszaszoruló és védekező állami magatartással, igenis jól meghatározott területeken kezdeményező, aktív szerepet vállal a gazdaságban. Természetesen ez nem jelent egy általános gazdaságélénkítést, viszont olyan lépéseket jelent, amelyek helyzetbe hoznak magyar térségeket, magyar vállalkozókat, magyar lakossági csoportokat, bekapcsolódást jelentenek számukra abba a gazdasági növekedésbe, amely az elmúlt években már a gazdaság egy bizonyos részében eddig is jelen volt és érzékelhető volt.
Tehát az állam szerepét tisztázva annak egyértelműen egyfajta kezdeményező, társfinanszírozó, rásegítő szerepet szánunk, hiszen az állam nem önmagában akar megoldani mindent, hanem olyan egyértelmű lehetőségeket akar teremteni a vállalkozói szektorok számára, ami elsősorban autópálya-építésben, otthonteremtésben, turizmusban jelenti a kis- és középvállalkozók általános lehetőségeinek tágítását, jövőorientáltságot, egy építkezési lehetőséget. Mindezt olyan módon kívánjuk elindítani, hogy elkezdődött egy társadalmi párbeszéd. Elkezdődött egy társadalmi párbeszéd, amelynek keretében mindenki számára elérhetővé tettük a Széchenyi-terv javaslatait. Régi szóval élve, egyfajta társadalmi vitára, tehát egyfajta véleményalkotásra kértük a szereplőket, és el kell hogy mondjuk, hogy mintegy háromszáz vélemény be is érkezett eddig már különböző szervezetektől, civil egyesületektől, önkormányzatoktól, gazdasági érdekképviseleti szervektől. Ezeket a véleményeket igyekszünk figyelembe venni az elgondolásainkban.
Társadalmi párbeszédet kezdtünk abban is, hogy először a rendszerváltás óta, egy kis füzetben minden háztartás számára eljuttattuk elgondolásainkat, terveinket, hogy tisztában legyenek az emberek első kézben azzal, hogy mit akar a Fidesz vezette polgári kormány a következő két évben, milyen szándékai, céljai vannak, milyen lehetőségek és milyen korlátok állnak a magyar gazdaság és társadalom előtt. A Széchenyi-programban azon területeket céloztuk meg, amelyek, úgy érezzük, hosszú távon kitörési pontot jelentenek a magyar gazdaság számára, hosszú távon olyan folyamatokat indítanak meg, úgynevezett multiplikatív folyamatokat, amelyek további befektetéseket, további kedvező változtatásokat generálnak a társadalomban.
(9.30)
Nagyon fontosnak tartjuk az informatikát, hiszen ma tudomásul kell venni azt, hogy a mindennapi életünk átalakul, és ezen átalakulás keretében az informatika ma már egy alapvető követelmény - az e-commerce, e-burse, angol kifejezésekkel, tehát az elektronikus adatközlések, az elektronikus kereskedések -, ma már ehhez alkalmazkodni kell, erre fel kell készíteni a társadalmat, hiszen a globalizáció pozitívumait meg kell ragadni; a negatívumait, az esetleges hátrányait pedig lehetőség szerint meg kell próbálni csökkenteni.
A Széchenyi-program, mint mondtam, alapvetően olyan gazdaságfejlesztési elgondolás, amely ugyanakkor figyelmet fordít az egyensúlyra, nem romlik ezáltal a magyar gazdaság egyensúlyi helyzete, sőt azt kell hogy mondjam, hogy az ez évi folyamatokat is folytatva az egyensúlyi mutatók javulásáról tudunk beszámolni. A cél az, hogy az eddigi források célzottabban és hatékonyabban kerüljenek felhasználásra, és cél az, hogy olyan területeket, olyan régiókat - és különösen az elmaradott térségek problematikáját említeném meg, amit majd Lenártek képviselőtársam bővebben kifejt - is bevonjon abba a vérkeringésbe, ami a pezsgő vérkeringést jelenti, és ami Nyugat-Dunántúlon és Észak-Dunántúlon azt jelenti lényegében, hogy mindenki el tud helyezkedni, aki akar dolgozni, ezt szeretnénk szétteríteni az egész országra. És azzal, hogy a magyar szereplőket, a magyar kis- és középvállalkozókat támogatjuk nagyon sokfajta módon; támogatjuk egy nagyon kedvező beruházási adókedvezménnyel, megpróbálunk egyszerűbb szabályozást biztosítani számukra, az átalányadó eddigi terjesztésében még tovább lépünk előre, mikrohitelben, és a kutatás-fejlesztés támogatásában is lehetőséget kívánunk teremteni számukra, tehát azt szeretnénk, hogy Magyarországon erős középosztály, erős polgárság legyen.
Szólnom kell ugyanakkor a gazdasági folyamatokról is, az inflációról, a gazdasági növekedésről, a munkanélküliségről és a gazdasági egyensúlyról is néhány gondolatot. Az inflációt úgy tartjuk számon, mint a gazdaságnak egyfajta lázgörbéje, tehát nem örülünk annak, hogyha az infláció nő, vagy ha az infláció magas.
Ez a kormány, az Orbán-kormány nagyon komoly gondot fordított arra, hogy kiszámítható, stabil környezetet próbáljon teremteni a gazdaság szereplői és a polgárok számára is. Ezt a célt szolgálja a kétéves költségvetés előterjesztése is, ezt a célt szolgálják azok a lépések, amelyekben stabil adókörnyezetet teremtünk a gazdaság szereplői számára, ellentétben a korábbi évekkel, amikor - kiszámolta az egyik képviselőtársam, ma már államtitkár - négy év alatt mintegy száz-egynéhány adómódosítás történt ebben az országban. Mi ezt szeretnénk elkerülni, és szeretnénk kiszámítható környezetet nyújtani a gazdaság szereplőinek.
Az infláció ugyanakkor nem olyan kérdés, amelyben belül maradhatunk Magyarország határain. Az egyik legutóbbi Financial Times-ban lehet olvasni azt az eurostatos megállapítást, ami egyértelműen bizonyítja, hogy Európa országaiban rendre a korábban remélt 2 százalék helyett annál jóval magasabb infláció van - az európai uniós országokban -, és ez az infláció nő. Magyarországon, bár nem valósult meg az a jelentősebb inflációcsökkenés, amit terveztünk, azt viszont el tudtuk érni, hogy ne nőjön az infláció, egy minimális csökkenés, illetve stagnálás jeleit figyelhetjük meg. Ennek nagymértékben okozói az olajárak és a vegyipar áremelkedése. A vegyiparban az első nyolc hónapban mintegy 40 százalékos árnövekedést tapasztalhattunk. A mi lehetőségeinkhez képest ugyanakkor komoly lépéseket hoztunk, ami mintegy 20 milliárdos kihatású, például a benzin és a benzin típusú termékek jövedéki adójának szinten hagyását, ami azt jelenti, hogy az infláció mértékével sem nő a jövedéki adó a jövő évben, ami, el kell hogy mondjam, a szocialista kormány idejében soha nem valósult meg, a szocialista kormány idején minden évben nőtt a benzinre adott jövedéki adó szintje. Nálunk mi ezt jövőre és addig, amíg az olajárak ilyen magasan lesznek, nem fogjuk emelni.
Az élelmiszerárak a másik nagyon fontos kiváltó oka az infláció magas szintjének. Itt azt kell hogy mondjam, bizonyos szinten ez érthető, hiszen az elmúlt időszakban az alacsony infláció nem kis mértékben a nagyon alacsony élelmiszerárak következményeképpen állt elő, ami a magyar élelmiszeriparban, a mezőgazdaságban dolgozók számára bizony nagyon komoly megélhetési problémákat okozott. Tehát azt kell hogy mondjam, az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet, bár a mezőgazdaság jövedelmezősége még ma sem olyan jó és olyan elfogadható, mint amilyet mi szeretnénk.
A gazdasági növekedés kimagasló, akár világ-, akár európai összehasonlításban, akár a magyar gazdaság korábbi teljesítményéhez képest. 5-6 százalékos gazdasági növekedés történik ebben az országban, ami javuló versenyképesség és javuló termelékenység mellett alakul ki. Tehát azt kell mondjam, hogy a magyar gazdaság exportvezérelten, tehát az egyre nagyobb kivitel révén fejlődik leginkább. Mi azt szeretnénk, hogy a magyar gazdaság szereplői is ebben az exportoffenzívában minél inkább részesüljenek. Örülünk annak, hogy a korábbiakhoz képest ez a gazdasági növekedés már sokkal inkább szétterül az országban, nemcsak a multinacionális cégeket, hanem a magyar cégeket is bekapcsolja a gazdasági növekedésbe, nemcsak a fejlett régiókat, hanem a fejletlenebb régiókat is bekapcsolja. Itt a legfontosabb lépés, amit tervezünk, az autópálya-építés, ami ennek garanciáját és legnagyobb előremozdítóját jelenti egyben.
Azt kell hogy mondjam, hogy ez a gazdasági növekedés ugyanakkor olyan feltételek mellett valósul meg, ami az olajárak növekedése kapcsán és a magyar export által kivitt termékeknek egy stagnáló ára kapcsán valósul meg, ami milliárdra fordítva mintegy 86 milliárd forint veszteséget okozott a magyar gazdaságnak csak az első félévben. Tehát azzal, hogy az energiaárak ilyen magasak és azzal, hogy a mi termékeinknél, amiket kiviszünk, nem tudunk ilyen mértékű emeléseket végrehajtani, mint ami a behozott termékeknél megvalósul, ezzel óriási veszteség éri az országot, ezzel együtt, hogy ezen nem nagyon tudunk változtatni, a gazdasági növekedés rendkívül dinamikusan fejlődik. Maga ez a tétel - szakszóval: a cserearányromlás - mintegy 1-1,5 százalékkal alacsonyabb gazdasági növekedést eredményez a magyar gazdaság szereplői számára. Olyan gazdaságot szeretnénk, ahol a foglalkoztatottság érdem és érték. Tehát a munka becsülete nagyon fontos érték számunkra.
Örülünk annak, hogy a munkanélküliségi adatok folyamatosan javuló tendenciáról adnak tanúbizonyságot, de különösen örülünk annak, hogy a foglalkoztatottság folyamatosan nő. Ez tesz lehetővé egy igazságos társadalmi megosztást, ez teszi lehetővé azt, hogy a nyugdíjak emelésében a korábbi évekhez képest igen jelentős pozitív elmozdulás történik, és ahhoz képest, hogy 10 százalékot meghaladó értékvesztés történt a Horn-kormány idején, mi 10 százalék fölötti értéknövekedést szeretnénk a nyugdíjaknak adni. Úgy látjuk, ennek a feltételei és lehetőségei megvannak, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt elszánt e tekintetben.
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, anélkül, hogy elragadtatnánk magunkat, azt kell hogy nyugodt szívvel nyugtázzuk, hogy olyan lehetőségek előtt állunk, amiket meg kell ragadni, amely mindannyiunk számára a felemelkedés lehetőségét jelenítik meg, amellett viszont összefogás és támogatás kell, és konstruktív javaslatok kellenek az ellenzéki oldal részéről is. Ehhez kívánok mindenkinek jó vitát és sok sikert.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr a hozzászólását. Hozzászólásra következik Keller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Zakó László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából. Öné a szó képviselő úr.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Három gondolat Mádi László képviselő úr megszólalásához:
Amikor a minimálbérről beszélt, akkor eszembe jutott az, hogy mennyivel jobb lett volna, ha a minimálbérrel kapcsolatos felismerés előbb következik be a Fidesznél. Akkor, amikor a minimálbért megadóztatták, akkor, amikor 500 forintos emelésért annyira kellett küzdeni itt a parlamentben... - és ha már a minimálbérről beszélünk, akkor talán benyújtották volna a foglalkoztatási következményeit a minimálbér-emelésnek; a mai napig nem áll rendelkezésre a Háznak.
(9.40)
A másik, amit szeretnék megjegyezni - mert a Széchenyi-programról beszélt Mádi képviselő úr -, hogy, tisztelt Ház, jó, ha tudjuk: Széchenyi-program a kormány által elfogadott állapotban nincs. Beszél róla a Fidesz, azt mondja, hogy erre alapozta a kétéves költségvetést, de a kormány nem tárgyalt meg olyan Széchenyi-programot, amire alapozni lehet ezt a költségvetést.
A harmadik megjegyzésem pedig az, hogy jó lett volna, tisztelt képviselőtársam, ha a bemutatott gazdasági növekedést korrigálták volna éppen a cserearányromlással, akkor - sajnálatos módon - azt a gazdasági növekedést, amelyről beszélt, nem lehetett volna kimutatni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból, többek közt: Savanyú a szőlő!) Azt nem tudom, fideszes képviselőtársaim, okulva a tegnapi vitából, hogy akik oly bőszen kiabálnak be, miért nem kérnek szót, miért nem állnak fel a pulpitusra, és miért nem mondják el a véleményüket itt, helyben. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Szeretnék visszatérni a tegnapi vitára. (Dr. Kosztolányi Dénes: Azt hittük, valami újat hallunk!) A miniszter úr az áttörés költségvetésének nevezte a kétéves költségvetést. Én azt mondom, hogy a jelenlegi gazdasági feltételek mellett és a Fidesz-ígéretek tükrében ennek a költségvetésnek biztosabb alapokon nyugvónak, igazságosabbnak, szolidárisabbnak és tisztességesebbnek kellene lennie (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Az is! - Babák Mihály: Mint '94 és '98 között!), a források felhasználásának nyilvánosságát biztosító feltételeket törvényben kellett volna rögzíteni. Sajnos, tisztelt képviselőtársaim, ez nem így van, és mindezt tetézi az a tény, hogy a hatályos törvényekkel ellentétes tartalommal és formában nyújtották be.
Akkor, amikor a nemzetgazdaság fejlődési pályáját több évre előre számba vesszük, nem árt óvatosnak, körültekintőnek lenni. Nem biztos, miniszter úr, hogy annyira kedvező az a folyamat, amelynek jellemzője az export- és beruházásvezérelt növekedés helyett az export- és fogyasztásvezérelt növekedés.
Csak egy példát szeretnék elmondani a körültekintéssel kapcsolatban: az inflációt szeretném szóba hozni. Mindenki annak örülne, ha az infláció folyamatosan csökkenne, azt is elfogadom, hogy nem jó, ha folyamatosan nagyobb inflációs rátáról szól a vita, mint a reálisan várható mérték, de kiváltképp elfogadhatatlan az a kormányzati magatartás, amely immár több éven keresztül arra használja fel az inflációt, hogy be nem vallott megszorításokat hajt végre, és ezáltal is többletbevételeket produkál. (Babák Mihály: Ez sem igaz!) Azt gondolom, lényeges figyelembe venni a jelenlegi folyamatokat. Az inflációs csökkenés tendenciája a kedvezőtlen jelek ellenére nem fordult meg, de azt is látni kell, hogy a további dinamikus csökkenés bizony veszélyben van.
Visszautalva még a tegnapi vitára, örülök annak, hogy a pénzügyminiszterre hatott a szocialista frakció több formában, több alkalommal benyújtott javaslata a '98 végén elvett nyugdíjak visszaadása érdekében. (Babák Mihály: Hát ez nem igaz!) Igaz, hogy a benyújtott törvényjavaslatban még nem az került megfogalmazásra, amire tegnap a miniszter úr ígéretet tett, vagyis hogy betartják a nyugdíjemelést rögzítő törvényt, és még 3 százalékot rátesznek erre, és az is igaz, hogy az így kialakított mérték - ami a miniszter úr szerint 10,3 százalék - nincs szinkronban a miniszter úr követendő szabályrendszerével, mindezek ellenére örülök annak, hogy a miniszter úr visszaigazolta: a szocialisták nyugdíjemelési javaslata megalapozott. (Taps az MSZP soraiban.) Mert ha azt az alapot, alapelvet, amit a miniszter úr mondott, figyelembe vesszük, akkor éppen a szocialisták javaslata fog megvalósulni, akkor, ha az inflációt korrektül határozzák meg, korrektül veszik figyelembe. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Még egy gondolattal szeretnék visszatérni a tegnapi vitára. Sajnálom, hogy nincs itt az ÁSZ elnöke, aki a törvénytelen állapotot így kommentálta: sajátos jogi környezetben történt meg a törvény benyújtása, és az ÁSZ figyelembe vette a törvényességet a zárszámadásban helyreállító törvényjavaslatot. Tisztelt alelnök úr, talán nem kellene a kritikai észrevételek megfogalmazásáért, azzal párhuzamosan szinte bocsánatot kérni a kritikáért. Vagy egy másik: azt mondja az ÁSZ elnöke, hogy indokolttá válhat a 2002-es előirányzat aktualizálása. Tisztelt képviselőtársaim, itt nem aktualizálásról lesz szó, hanem pótköltségvetésről, és ezt az ÁSZ-nak sokkal határozottabban kellene megfogalmaznia az én megítélésem szerint.
Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ez a költségvetés megítélésem szerint megalapozatlan, ezt tegnap is elmondta Burány Sándor frakcióvezető-helyettes. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) A kormány maga is elismerte, hogy rosszul becsülte meg az idei inflációt, ezt most a zárszámadásban a bevételi oldalon korrigálni akarja, és erre tervezte a jövő évet is. Mára azonban ez már irreális. A bizottságban meghallgattuk Matolcsy miniszter urat, aki már 9-9,5 százalékos inflációról beszélt idénre. Ilyen idei infláció mellett nem lehetséges 6 százalékra becsülni a jövő évi inflációt, sokkal inkább indokolt figyelembe venni a szocialisták javaslatát, és 8-9 százalékos jövő évi inflációra tervezni. De azért is megalapozatlan, mert az adótörvények képviselők általi változtatása is jelentős költségvetési kihatással bír, ami egyébként nincs átvezetve a költségvetésen. De jelentős kihatással bír a tb-járulékoknak a most már nem 3, hanem 2 százalékos csökkentése, a jövedékiadó-törvény módosítása és a miniszter úrnak a nyugdíjemelésre vonatkozó határozott ígérete. Ha mindezt összerakjuk, akkor láthatjuk, hogy bizony az a költségvetés, amiről mi tárgyalunk, meglehetősen bizonytalan alapokon áll és megalapozatlan.
Igazságtalan is ez a költségvetési törvényjavaslat, mert tudatosan kedvezőtlen helyzetbe hozza azokat a fejezeteket, amelyek a demokratikus intézményrendszer fontos pillére, és kívül vannak a kormányzati szerveken. Az Országgyűlési Biztosok Hivatala lassan megszokhatja a negatív megkülönböztetést, de most különösen nehéz helyzetbe kerül, hiszen 2001-ben választások lesznek, és a kormányzat nem javasolt erre forrásokat. A bíróságokkal kapcsolatban a legfelsőbb bírósági elnök úr, illetve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke szólt a Ház előtt. A bíróságok és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, valamint a kormány javaslata között 20 milliárd forintos eltérés van, és döbbenetes számomra, hogy nincs egyeztetés ebben a kérdésben.
Igazságtalan és nem szolidáris a családtámogatási rendszer kialakításánál, amikor azokat kedvezményezi kizárólag, akiknek megfelelő adója van. Örülünk annak, miniszter úr, hogy a kormány úgy ítéli meg: a '98-ban elvett alkalmazotti adókedvezmény egy jelentősebb részét most már visszaadja gyermektámogatás formájában. Ha erre van lehetőség, akkor nem hunyhatja be a szemét a kormányzat a nehezebb sorsú emberek esetében sem. Reméljük, csakúgy, mint a nyugdíjemelésnél, meghatározó lesz a kormány számára a szocialista frakció kiegészítő, a megemelt szintű családi pótlék intézményére vonatkozó javaslata.
És tisztességtelen, tisztelt miniszter úr, ez a törvényjavaslat, mert az árvízkárokra hivatkozva elvett pénzt azért nem adja vissza, mert az önkormányzatok csak az elvett összeggel csökkentett előirányzatot használták fel egyébként. Ezt ön a bizottsági vitában mondta el, és ez, miniszter úr, azt kell hogy mondjam, tisztességtelen. Arra a pénzre az önkormányzatoknak és mindenkinek, akitől azt kényszerűségből elvették, szüksége van, és ebben a kedvező helyzetben azt bizony vissza kellene adni.
Tehát miközben a benyújtott javaslat megalapozatlan, igazságtalan, nem szolidáris, tisztességtelen, a kormánypártok számára biztosítja a közpénzek gátlástalan elköltését. Nézzük meg a Miniszterelnöki Hivatal fejezetét: országimázs-építés: 4,6 milliárd forint; kulturális kiadványok, Fidesz-kiadványok: 700 millió forint; gazdaságfejlesztési eszközprogram: 1,5 milliárd forint - senki nem tudja, hogy mit takar -; költségvetési tájékoztató: 400 millió forint; összesen, tisztelt képviselőtársaim, 7,2 milliárd forint. És akkor nem beszéltem a Természet- és Társadalombarát Közalapítványról, amelyet idén már 1,5 milliárd forinttal támogattak meg, jövőre 500 millióval, és az alapítvány a miniszterelnök úr legfőbb tanácsadóját kedvezményezi, ő a közalapítvány elnöke, ő fogja majd kiadni a Fidesz-újságot az alapítvány pénzéből.
(9.50)
Vagy érdemes számba venni az MTV felé megnyilvánuló támogatásokat, sorolom, képviselőtársaim: '99-2000-ben 12 milliárd a székházért az ÁPV Rt. költségvetéséből; új székház építése, az ÁPV Rt. költségvetéséből. (Tóth István: Tönkrevágtátok tíz év alatt!) Ikszedszer költségvetési pénz a létszámleépítésre. Nem tudom, hányadszor fizet az Országgyűlés ezért, és akkor 7,2 milliárd forint adósságelengedésre. (Babák Mihály: De nem most keletkeztek ezek!) És a gyöngyszem, tisztelt képviselőtársaim: az van benne ebben a törvényjavaslatban, ha a Hitelgarancia... (Kuncze Gábor: Most keletkezett!) Azt persze nem mondják meg, hogy mikor keletkezett, azt sem mondják meg, hogy kit terhel a felelősség, csak engedjük el. Szóval, ez a módszer elfogadhatatlan.
De a gyöngyszemről hadd beszéljek! Azt mondja a törvényjavaslat, hogy ha a Hitelgarancia Rt. által vállalt garanciaügyletből fakadó beváltás nem lesz akkora, mint az arra előirányzott összeg, akkor a fennmaradó részt a PM az úgynevezett kisvállalkozói tőkejuttatási program keretén belül tőkeemelésre fordíthatja. És mikor? 2001 decemberében. És azért, hogy legyen miből tőkét emelni - nem tudni, hogy kinek, egy általunk nem ismert program keretében -, felemelni javasolják az előirányzatot 2,5 milliárd forintról 7 milliárd forintra. És majd a pénzügyminiszter szépen eldönti, hogy a választások előtt öt hónappal kit fognak tőkejuttatásban részesíteni. Bravó, kormánypárti képviselőtársaim!
A költségvetési bizottsági vitában egyébként semmit nem lehetett megtudni erről a szándékozott tőkeemelésről.
Végül a források nyilvános felhasználásáról: nem elég meghatározott célokra többletforrásokat biztosítani, azoknak az allokációját transzparenssé kell tenni. Vagyis mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni: ki, milyen feltételekkel juthat költségvetési pénzhez, kik, milyen szempont szerint döntenek a költségvetési pénzekről, kik jutottak hozzá a pénzhez, miután már megvan a döntés, és ne legyen olyan vita, hogy most kapott a kisgazda képviselő cége 300 millió forintot vagy nem kapott, vagy csak döntöttek a támogatásról. Az a baj, hogy nincsen transzparencia, tisztelt képviselőtársaim. (Kuncze Gábor: Ne sopánkodjatok, majd kaptok! - Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
És végül, azt sem ártana törvénybe foglalni, hogy milyen módon kell elszámolni a produktumról, a teljesítményről, azért, hogy meg tudjuk állapítani azt, hogy azok a kicsorgó agrártámogatások vajon hogyan hasznosulnak az agrárgazdaság érdekében. Azt gondolom, hogy e tekintetben, a nyilvánosság tekintetében nagyon súlyos deficit jellemzi ezt a költségvetést. Mi azt fogalmaztuk meg, hogy az lenne a legjobb, hogyha visszavonná ezt a kormány, és megfelelő törvényes formában, újra átdolgozott formában benyújtaná a Házhoz. (Tóth István: Bravó!) Azt mondom, most már látom, hogy ezt nem fogja tenni. (Dr. Járai Zsigmond: Nem valószínű!) Éppen ezért azt remélem, hogy megpróbálja hasznosítani az ellenzéki képviselők konstruktív javaslatát.
Kérem kormánypárti képviselőtársaimat, tegyék azt, kísérjék figyelemmel az ellenzéki képviselők megalapozott, tisztességes, igazságosabb és szolidárisabb javaslatait.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Zakó László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából. Képviselő úr, öné a szó.
ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tervezni valamit előre kisebb-nagyobb kockázattal jár. A tervezésnek vannak azt könnyítő, a tapasztalatok alapján pontosan becsülhető elemei, ugyanakkor léteznek igen magas bizonytalansági faktorú összetevői, amelyeket ha kiszűrni nem is lehet, hatásukat mérsékelve a terv megvalósulásának valószínűsége igen magas lehet.
Egy ország, nevezetesen hazánk költségvetésének tervezése gyakorlatilag minden elképzelhető kockázati elemet magában hordoz, ráadásul legkevesebb tízmillió embert érint. Ha még azt is hozzászámítjuk, hogy az érintettek, tehát az ország valamennyi lakosa - sőt az azon túliak is - érdeke közel sincs fedésben egymással, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy heves vita előzi meg a törvény elfogadását. Továbbá nem az ideális arányok megvalósulásának irányába mutat az sem, hogy sokan egyáltalán nem kibicként ugyan, de egy kibic felelősségével kívánják a tervezést deformálni.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy egy költségvetés összeállításán, annak megvalósulásán keresztül ítélik meg a polgárok leginkább a kormány munkáját, ennélfogva az már nem is tisztán gazdasági szempontrendszer alapján, hanem kikerülhetetlenül politikai színezettel is készül.
(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Csökkenti a kockázatot, ha a tervezés bázisszemléletet tükröz, azaz az előző évek terv- és tényszámai képezik az új költségvetés alapját, de ezzel a szemlélettel gyökeres változást a beállt trendekben nem lehet elérni.
Ugyanakkor ha valamelyik prioritást élvez mással szemben, és ezt a szegmenst következetesen megkülönböztetett figyelem és persze támogatás kíséri, akkor az egész rendszernek előbb vagy utóbb mozdulni kell ebbe az irányba. Ilyen elem a család. Nem győzöm hangsúlyozni, hogyha lesznek is kritikai észrevételeink a törvénytervezettel kapcsolatban, csupán az a tény, hogy a család továbbra is a kormány figyelmének fókuszában marad, már más szemüveget tetet fel velünk a költségvetés tanulmányozása során.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a hozzászólásokat, és főleg olvasva a bizottsági jegyzőkönyveket, szembetűnik, hogy elsősorban ellenzéki képviselőtársaink nem a költségvetés fejezeteit, az azon belüli arányokat veszik, vették górcső alá, hanem egyéb aggályaiknak adtak hangot. Való igaz, vannak megfontolásra érdemes észrevételek, ilyeneket az Állami Számvevőszék is tett véleményezése során, amelyek közül bizonyára lesz, ami beépül majd a végleges, az elfogadott változatba.
A kétéves költségvetés is megosztotta a képviselőket. A legfőbb, sőt talán az egyetlen érv a hosszú távú tervezés ellen, hogy az infláció mértékének előre történő megállapítása nehéz, egy esetleges hibás kalkuláció felboríthatja az egész évi büdzsét.
Az infláció annál is inkább érzékeny kérdés, mert csak részben vagyunk abban a helyzetben, hogy annak mértékére befolyást gyakoroljunk. Mik is az infláció nagyságának legfőbb mozgatói?
Elsősorban a kőolaj és általában az energiahordozók világpiaci ára, amely az energiaszektor majd' minden elemére kihat; az élelmiszerárak, miután a polgár fogyasztói kosarában ennek - az energiahordozók mellett - különösen nagy a jelentősége; a dollár, az euró, a forint árfolyama, illetve ezzel összhangban a monetáris politika, mely a külkereskedelemre, a vállalkozások mindennapi üzletpolitikájára, a megtakarítások mikéntjére nyomja rá a bélyegét; a jövedelem- és az adópolitika, melyek együttesen a kereslet-kínálat megbonthatatlan egységére kifejtett hatást gyakorolják. Sokat nyom a latba az előző év inflációjának áthúzódó hatása, ami már részben determinálja a következő évi inflációt is.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban az inflációs várakozás, amely sunyi módon odáig nőtte ki magát, hogy kellő médiatámogatással kísérve, álhírek és blöffök formájában megjelenve, költségvetési aknának számít. (Szalay Gábor: Leginkább a kormány beavatkozása miatt.)
Szánjunk még egy kis időt e tényezők boncolgatására, mert tanulságos lesz, miután kiderül, hogy a jelenlegi kormánynak (Zaj, közbeszólások) majdnem kevesebb köze van a mai infláció befolyásolásához, mint az előzőnek. Vegyük sorba!
A kőolaj csillagászati világpiaci árára vajmi kevés befolyásunk van, azonban energetikai kiszolgáltatottságunk mértékén tudnánk csökkenteni, de nem tesszük. A mai magyar energiapolitika - és itt elsősorban az utóbbi időben oly sokat emlegetett gázenergiára gondolok - alapvetően két tényezőtől meghatározott.
Az első tényező a szocialista táborban eltöltött több mint negyven év. Ennek legfontosabb hatása a korábban kiépített energetikai kapcsolatok majdnem teljes felszámolása, illetve a KGST keretein belül megvalósuló energetikai integráció. Ez utóbbi nyomán hazánk szovjet energiaforrásokra utaltsága jelentősen fokozódott, amit csak lassan tudott enyhíteni a paksi atomerőmű és az Adria kőolajvezeték belépése. Szerencsétlen módon a gázellátás mind a mai napig olyan függő helyzetben van az orosz beszállításoktól, hogy annak leállítása a rendszer összeomlásához, azaz óriási károkhoz vezetne. Ez a kialakult helyzet mind a mai napig az oroszok által is jól ápolt személyi kapcsolatokra épül.
A második tényező az elmúlt tíz év hatása, amelynek első eleme egy bátortalan forrásdiverzifikációs lépés, a Győr-Baumgarten gázvezeték megépítése. A vezeték sajnos nem képes teljesíteni a diverzifikáció célkitűzéseit, hiszen Baumgartenben is kizárólag orosz eredetű földgáz van, mindamellett a vezeték kapacitása messze elmarad egy valóságos diverzifikáció igényelte szállítóképességtől.
Ráadásul erre az időszakra, tehát a szocialista-szabad demokrata kormányzásra esik az energetikai privatizáció, amely egy újabb behatolási területet nyitott meg az orosz törekvések előtt. Itt jegyzem meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a MOL Rt. állami tulajdonban lévő maradék részvényeinek eladásához a Független Kisgazdapárt már csak azok után járult hozzá, hogy az akkor már 50 százalék alá esett tulajdoni hányad már semmilyen külön jogosítványt nem jelentett, a szavazatelsőbbségi részvény pedig továbbra is az állam kezében van, illetve maradt.
(10.00)
Folytatva a gondolatsort, megállapítható, hogy a Gazprom révén szabad területet biztosítottak elődeink az oroszoknak, akik már évek óta befolyásolják a MOL Rt. stratégiai törekvéseit. A MOL ennek nyomán vélhetően befejezi közel-keleti és észak-afrikai kutatási tevékenységét, nyakát ezzel a guillotine alá téve. Csak és kizárólag a hatósági gázárszabályozás - ez a valóban felemás eszköz - áll a Gazprom célkitűzései megvalósulásának útjában. Róka fogta csuka ugyanakkor az, hogy a MOL a rákényszerített gázárak miatt nem fektet be a föld alatti gáztárolók fejlesztésébe, holott Magyarország gázvásárlási pozícióját javítaná, ha nem teljesen kiszolgáltatottan ülne le gázvásárlásai során tárgyalni.
Nézzük meg, hogy egy másik fontos inflációs tényező, az élelmiszerárak befolyásolása a feldolgozóiparon és a kereskedelmen keresztül kiknek is áll módjában! A teljesség igénye nélkül mondható, hogy a hazai cukoripar, tejipar, húsipar, söripar, növényolajipar, konzervipar már mind-mind kisebb-nagyobb mértékben külföldi kézben van. Sajnos, a helyzet még ennél is rosszabb, miután a termelő, feldolgozó, kereskedő hármas egységből a kereskedőhálózat nagy részének külföldi kézbe kerülése nyomán a hazai élelmiszer-ágazatnak nem irányítói, hanem követői lettünk. Kiszolgáltatottságunk beteljesedése vált volna valóra, ha szociálliberális elődeink a földet is a külföldiek kezére játszották volna.
A kép hasonlóan sötét, ha a bankrendszer szövevényes bugyraiba kívánunk bepillantani. Pénzintézeteink majdnem egésze külföldi kézben van, a központi jegybankunk nevével pedig - amelyik monetáris politikánk formálója - az utóbbi időben elhíresült CW AG-val kapcsolatos híradásokban találkoztunk a leggyakrabban. Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy az MNB leánybankja által felhalmozott veszteség legkevesebb 90 milliárd forint.
A jövedelem- és adópolitika talán az egyetlen olyan, az inflációt markánsan befolyásoló eszköz, amelyre felelősséggel lehet rámondani, hogy az a jelenlegi kormány kezében van. A kormány pedig a kormányprogramnak és az európai uniós gyakorlatnak és elvárásoknak megfelelően kíván is élni lehetőségeivel, bár az ellenzék állandó és szűnni nem akaró ellenszelében ez meglehetősen nehéz vállalkozás.
Befejezésül az inflációs várakozásról; itt is ketté kell választani az inflációt gerjesztő híresztelések forrásait. Sajnos, időnként találkozunk a kormány háza tájáról induló, később pontosított vagy éppen cáfolt tervvel, szándékkal vagy csupán egyszerű munkaanyaggal. Nagyobb részt képviselnek azonban a média irányából felröppentett híresztelések, amelyek a média egyetlen rendező elvének, a bevételek nagyságának szentsége érdekében eljutnak minden háztartásba és cégvezetőhöz, hogy később átadják helyüket egy még bombasztikusabb kacsának, de legalábbis álhírnek. Tisztelt képviselőtársaim, így néz ki az az infláció, amelynek várható mértéke tizedszázalékos pontosságú megbecsülése jelenti az ellenzék szerint a kormány alkalmasságát a költségvetés elkészítésére.
A másik vád a törvénytervezettel, de még inkább a kormánnyal szemben, hogy az úgymond alultervezett inflációval megszerzett többletbevétellel saját hatáskörben rendelkezik, nota bene saját céljaira fordítja. Nos, képviselőtársaim, mit mondanának önök arra, ha az infláció túl lenne becsülve, és a költségvetés minden sorát lefelé kellene módosítani? Túl azon, hogy egy magasan prognosztizált inflációs ráta önmagában inflációt gerjeszt - lásd feljebb -, még a tényleges elvonási tünetek is súlyosabb következményekkel járnának, mint az a "kellemes gond", hogy mire fordítsuk a többletbevételeket.
Nem csengtek jól pénzügyminiszter úr szavai a fülünkben, amikor az üzemanyagok tervezett jövedéki adójának emelése kapcsán azt találta mondani, hogy "mi nem emeljük a jövedéki adót, csak az infláció mértékéhez igazítjuk". Pontosan az imént részletezett okok miatt nem szabad egy adófajta esetén az infláció követésére hivatkozni, amikor az adó nem követője, hanem alakítója az inflációnak.
Van azonban részünkről is egy nagy kérdőjel. Milyen következményei lesznek vagy lehetnek a minimálbér jelentős, 57 százalékos megemelésének? Aggályunk kettős. A bérfeszültségek nem feszítik-e pattanásig a munkáltatók és a munkavállalók között azt a bizonyos húrt, továbbá van-e kellő árualap az országban a megnövekedett kereslet felszívására, illetve a sokat emlegetett infláció milyen mértékben lódul meg a hirtelen jelentkező keresletnövekedés hatására? Természetesen a gazdaságélénkítő hatással is számolunk, de félünk, hogy annak reagálási üteme lassabb lesz az árfelhajtás sebességénél, és akkor azzal a bizonyos vám-rév hasonlattal fog a kormány minden szalagcímben találkozni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy egyrészt a miniszteri expozéban, másfelől több hozzászóló részéről elhangzottak már a költségvetés sarokszámai, azokat teljesen megismételni nem kívánom. Azonban a kiemelten támogatott területek mindenképpen megérdemelnek néhány gondolatot.
A Széchenyi-tervről van elsősorban szó, az abban lefektetett prioritásokról, amik a jövő magyar gazdasága zászlóshajójának számítanak. Ezek csak felsorolásszerűen: vállalkozáserősítő program, kutatási-fejlesztési és innovációs program, információs társadalom- és gazdaságfejlesztési program, turizmusfejlesztési program, regionális gazdaságépítési program, autópálya-fejlesztési program, lakásprogram.
Ez a hét terület egyenként is megérdemelne egy-egy előadás-sorozatot vagy szakmai napot, teljesen érthető tehát, hogy a költségvetésben megkülönböztetett figyelmet fordítottak rájuk.
Jelentős hatásúnak várható tehát és kiemelten kezelt a nemzeti fejlesztési program, ami a Széchenyi-terv alapján valósul meg. Itt egyrészt az infrastruktúra fejlesztése és a lakásállomány növelése a cél, valamint a kis- és középvállalkozások támogatása, elsősorban az, hogy jobban legyenek képesek a jövendőbeli európai támogatások felvételére, illetve a beszállítási tevékenység javuljon, tehát fejlettebb kis- és középvállalkozások alakuljanak ki.
Jelentős a turizmus fejlesztésére szánt összegek növekedése, ami az idei előirányzathoz viszonyítva több mint duplájára nőtt. Jelentős összegeket szán a kormány a tudásalapú társadalom kifejlesztésére. Ez úgy valósul meg, hogy az oktatásba jelentős források mennek, ezenkívül jelentősen nő az állam részvétele a kutatás-fejlesztés növekedésében és az innovációképesség javításában. Jelentősen nő az informatikára fordított összeg is az elkövetkezendő években.
A 2000. évi előirányzathoz képest a következő jelentős terület - ahol nagy fejlődés van - az agrár- és vidékfejlesztési támogatások növekedése. A kettő összesen körülbelül 30 százalékkal nő az ez évi előirányzathoz viszonyítva. Tulajdonképpen itt a közvetlen agrártámogatások, a vidékfejlesztési kiadások nőnek.
Jelentős prioritás még az európai uniós integrációs feladatok ellátása, a közösségi joganyag átvételére vonatkozó programok szerepeltetése a költségvetésben. Korábban jeleztem, számunkra rendkívül fontos, hogy nő a családok támogatása.
Lényegében - az adókedvezményekkel együtt számítva - 2001-re a 2000-re előirányzotthoz viszonyítva a családi támogatások 18 százalékkal nőnek.
A Független Kisgazdapárt részéről azonban felmerülnek kérdések is. Nevezetesen, hogy mi lesz a különböző be nem szedett, de beszedhető APEH-tartozásokkal, amelynek nagysága közel 300 milliárd forint. Az összes tartozás közel 700 milliárd. Manapság szokás minden milliárdos összeget autópályahosszban kifejezni, ezt én is megteszem. Ennyi pénzből, tehát a 300 milliárdból több mint háromszáz kilométer autópálya építhető. Minden képviselő képzelje el ennek az útszakasznak a kezdőpontját valahol a választókerületében, végpontja biztosan az ország másik felében lesz.
A másik kérdés, hogy a nyugdíjemelés most a törvényben leírt 7,3 százalékos lesz, vagy a sajtóban megjelent, Pénzügyminisztériumra hivatkozott 10,3 százalékos, amit mi a messzemenőkig támogatnánk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt, hogy alapvetően jó irányban és jó sebességgel halad az ország szekere, több mindenen le lehet mérni. Mérséklődött hazánk lakosságának csökkenési üteme, párhuzamosan növekedett a házasságkötési kedv, a tartós fogyasztási cikkek vásárlása ugrásszerűen megnövekedett. Minden felsorolás helyett mégis inkább azt ajánlom a kétkedőknek, hogy forgassák a Központi Statisztikai Hivatal kiadványait. Természetesen mindig voltak és lesznek elégedetlenek is a hazában, még azt is elismerem, hogy sokszor nem is alaptalanul, de a tömegek helyzete és véleménye szignifikánsan benne van a statisztikákban.
A jelenlegi kormány olyan, eddig a perifériára szorított területeket karol fel - és ennek kézzelfogható jelei a költségvetés tervezetének soraiból vissza is köszönnek -, amelyek elhanyagoltsága rátette bélyegét a mindennapjainkra. Legyen elég, hogy ismételten csak a családra és az oktatásra utaljak. A családnak kell lennie egy keresztény-polgári ország építőkövének, de nem árt, ha mindemellett képzett és művelt is. A legfontosabb azonban, hogy mi, magyarok a Kárpát-medencében soha el ne fogyjunk.
Összességében tehát elmondhatom, hogy a Független Kisgazdapárt a T/3122. számmal jelölt, a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot úgy ajánlja elfogadásra a tisztelt Háznak, hogy az előterjesztő figyelmét egyben fel is hívja azokra az észrevételekre, amelyeket jómagam és frakciótársaim a vita során tettek és tesznek.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.
(10.10)
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez egy következetes kormány: tegnap a miniszterelnök úr az SZDSZ első felszólalása előtt ment el az ülésről, ma a pénzügyminiszter úr szintén az SZDSZ első felszólalása előtt távozott. Meg tudom őket érteni, nem szívesen hallgatják, amit tőlünk hallanak.
Tisztelt Országgyűlés! Mintha egy időutazáson vettünk volna részt, amikor tegnap az expozét és a kormánypárti vezérszónoklatokat hallottuk. Milliárdokról van szó, százalékokról van szó, mi mindent kap pártunktól és kormányunktól az ország népe, mi mindent kapnak a városok, a falvak, a munkások, a parasztok és a haladó értelmiségiek. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Mintha, tisztelt Országgyűlés, egy költségvetés nem alternatívák közötti választást jelentene. Pedig azt jelenti, minden gazdaságpolitika és minden költségvetési politika is; hol nehezebb, hol könnyebb.
Amíg 1994-95-ben ez a döntés még arról szólt, hogy tudomásul veszi-e az akkori kormány a gazdasági és társadalmi válság további mélyülését, vagy pedig bátran vállalkozik arra a sebészi beavatkozásra, amire az ország akkori helyzetében szükség volt - az a kormány bátor volt -, '98-ban, '99-ben, 2000-ben már nem ilyen súlyos dilemmák előtt áll a kormány, hiszen - '97-98-99-2000 - negyedik éve tart a dinamikus gazdasági növekedés, hála annak a külgazdasági nyitásnak, ami az elmúlt tíz évet jellemezte, hála annak a nagyvonalú privatizációs politikának, amit mindenekelőtt az előző kormány vállalt el, és hála annak a stabilizációs műtétnek, amit 1995-96-ban végrehajtottunk. Ez megalapozta azt a növekedést. Ez elültette azt a fát, aminek ma a gyümölcseit, a termését lehet learatni. A kérdés ma az, hogy mire használja a jelenlegi kormány, a jelenlegi kormánykoalíció az örökölt lehetőséget.
Az egyik lehetőség az lenne, hogy betartja választási ígéretét, és egy olyan időszakban, amikor dinamikusan növekszik a gazdaság, dinamikusan növekednek az adóköteles jövedelmek, egyszeri, radikális adócsökkentést hajt végre, és ezzel alapozza meg ennek a növekedésnek a további folytatását, az ország versenyképességét. Ezt a lehetőséget ez a kormánykoalíció elvetette, világossá tette, hogy nem kívánja csökkenteni az adókat; még meg is indokolja olykor, hogy a magyar adószint nem magasabb, mint a dán, a svéd, a német vagy az osztrák. Ez igaz, csak mi nem a dánokkal meg a svédekkel versenyzünk versenyképességben a nemzetközi piacokon.
Ezt a lehetőséget ez a kormány elvetette, és az elmúlt évek szigorú költségvetési politikáját a 2001-es költségvetésben egy expanzív költségvetési politikával váltja fel. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ez a te bajod!) Nem, ez nem az én bajom, ez az ország baja.
Tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy önök meg vannak lepve az expanzív költségvetési politika kifejezésen, hiszen az államháztartás összes kiadásai csak ugyanannyival növekednek, 11,6 százalékkal, mint a bevételei. Csakhogy az elsődleges kiadások már 15 százalékkal növekednek, amit az tesz lehetővé, hogy mi csökkentettük az államadósságot, és ezért ma kisebbek a tőketerhek, mint a kilencvenes évek első felében vagy a közepén. És ha megnézzük, hogy a központi költségvetés elsődleges kiadásai mennyivel növekednek: 20 százalékkal, tisztelt Országgyűlés.
Na persze, nemcsak expanzív költségvetési politika van ebben a költségvetésben, van még szigorú költségvetési politika, ami a társadalombiztosítási alapok és az önkormányzatok költségvetését illeti: ott marad a 10 százalék körüli növekedés. Tehát egyfelől expanzív ott, ahol a kormány költekezik, másfelől szigorúbb ott, ahol bárki más: az önkormányzatok, a társadalombiztosítási alapok - bár az ma már ugye szintén kormány - vagy a bíróságok, vagy az ombudsmani hivatalok, tehát bárki költekezik, aki független a kormánytól, ott marad a szigorú politika.
A további dilemma, hogy ha már bővülnek a források, mire fordítjuk a bővülő forrásokat. Tisztelt Országgyűlés! Lehetne azt mondani, hogy ha már bővülnek a források, és ezeket a forrásokat el akarjuk költeni, és nem akarjuk visszahagyni a polgároknál, akkor fordítsuk ezeket a bővülő forrásokat azoknak a feszültségeknek és elmaradásoknak az áthidalására és pótlására, amelyek az elmúlt tíz évben - hangsúlyozom: tíz évben és nem négyben - keletkeztek.
Az egyik lehetőség az volna, hogy azt mondja a kormány: tényszerű körülmények hatására az elmúlt tíz évben visszaestek Magyarországon az államilag finanszírozott infrastrukturális fejlesztések. Leállt az autópálya-építés, leállt a nagyvárosi tömegközlekedés fejlesztése, lelassultak országszerte a kommunális beruházások. Nosza, akkor indítsuk ezt el! Nos, ebben a költségvetésben nem ez történik, hiszen a költségvetésen belül a tőke jellegű kiadások tavaly, tavalyelőtt csökkent aránya továbbra sem emelkedik. Az autópálya-építés az első két évben leállt, az évek óta halasztott MÁV-reformot ismét elhalasztották, mint ezt a MÁV lelépő elnökétől megtudtuk. Szó sincs arról, hogy az elmúlt tíz évben keletkezett eme feszültséget ez a kormány át kívánná hidalni.
A másik lehetőség az volna - ez is egy korrekt választás volna -, ha azt mondanák: az elmúlt tíz évben elviselhetetlenül megnövekedtek Magyarországon a szociális feszültségek, fordítsunk tehát központi erőforrásokat a szociális feszültségek mérséklésére, mondjuk ki azt, hogy mindenekelőtt az elesetteket, a lemaradottakat kívánjuk támogatni központi pénzekből. Nos, ez sem történik. Megtudtuk ettől a kormánytól, hogy míg a korábbi években, az előző kormány idején baj volt, hogy növekszik a legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmek közötti különbség, az elmúlt két évben ez már a piacgazdaság természetes velejárója - mondta a kormány tájékoztató anyaga -, és jövedelempolitikájában a kormány ezt a kurzust kívánja tovább folytatni.
Ahelyett, hogy fejlesztenének, ahelyett, hogy a szociális feszültségeket hidalnák át, mit csinálnak? A legdinamikusabban a gyorsan növekvő kormányzati kiadásokon belül is a Miniszterelnöki Hivatal kiadásai növekednek, jövőre 70 százalékkal, a hatalom intézményrendszerének megerősítésére és a kormányzati ideológia terjesztésére. Emellett tovább növekednek azok az agrártámogatási kiadások, amelyek egy bukott agrárpolitika következtében kialakult, elmaradott és versenyképtelen agrárstruktúrát kívánnak konzerválni.
Az, amit önök a családtámogatások gyors növelésének neveznek, valójában a konszolidált, a társadalmi munkaerő-piacon jó pozícióban levő családok további támogatása központi eszközökkel, egy olyan helyzetben, amikor a valóban rászorulók támogatása reálértékében tovább csökken.
Tisztelt Országgyűlés! Vajon miért döntött így ez a kormány, hogy ilyen költségvetési prioritásokat választ? Azért, tisztelt Országgyűlés, mert ez két mohó párt koalíciójából létrejött mohó kormány. Mohó kormány négy értelemben is.
Mohó abban az értelemben, mert azért nem akar adót csökkenteni, mert maga kíván minél több pénzt elvonni a polgároktól, és a saját elképzelései szerint költené el. Először is ezért mohó a kormány.
Másodszor mohó ez a kormány, mert mindenekelőtt azokat a rétegeket kívánja központi eszközökkel támogatni, az úgynevezett Fidesz-típusú családokat, amelyek a húszas éveik végén, a harmincas éveikben és a negyvenes éveik elején járó, gyermekeket nevelő, aktív, jól kereső, az adókedvezményt igénybe venni képes családok; és az egyéb rétegeket, a töredékcsaládokat, a pályakezdőket, a már gyermek nélkül levő középkorú családokat már kifelejti a támogatandók köréből.
Mohó abban az értelemben is, hogy a saját klientúrájának építésére fordít közpénzeket.
És mohó abban az értelemben is, hogy alapítványokon, kft.-ken keresztül a saját értelmiségének a saját ideológiát termelő vállalkozásait kívánja támogatni.
Tisztelt Országgyűlés! Ha már mindenütt növekedés van, mint ezt az expozéból hallottuk - kivéve, ahol nem -, nagy baj-e ez a mohó költségvetési politika? Tisztelt Országgyűlés! Bizony baj. Baj, mert egy olyan időszakban, amikor megállt az infláció csökkenése, akkor többletkeresletet pumpálnak állami eszközökkel a gazdaságba, és ezzel megnehezítik az inflációellenes politikát. Nagy baj, mert leállt, lelassult Magyarországon a külföldi tőke bejövetele, és a korábbi vezető pozíciónkból a harmadik-negyedik helyre kerültünk. Nagy baj, mert elhanyagolja a kormány számára kevésbé fontos egészségügyet, közszférát, az önkormányzatokat, és nagy baj, mert veszítünk versenyképességi pozíciónkból.
(10.20)
Ezért ez a költségvetés abban az értelemben az áttörés költségvetése, hogy azzal a veszéllyel fenyeget, hogy áttörjük annak a jó növekedési pályának a korlátait, amelyen '96 óta a magyar gazdaság halad.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Gémesi György képviselő úrnak, MDF.
DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bauer Tamás képviselőtársam után mindig jó felszólalni, mert rengeteg témát ad, de nem kívánok közvetlenül az ő felszólalásával foglalkozni, mert mással készültem, talán esetleg néhány reakcióm lenne a felszólalásával kapcsolatban a tekintetben, ami érinti az én témámat.
A '95-96-os évek megszorító intézkedéseinek tulajdonítja és azok eredményének tartja a mai állapotokat. Ez egyébként így van az önkormányzatok esetében, csak nem azzal az előjellel, ahogy Bauer Tamás képviselőtársam jelezte - az én témám visszatérően a költségvetés önkormányzati fejezete -, hiszen pont azokban az esztendőkben keletkezett az a hiány, keletkezett az a kivéreztetett állapot az önkormányzati szférában, ami után ma is megy a költségvetés, és nem tudja igazán helyreállítani; nem tudja igazán talpra állítani azt a települési szférát, amelyiknek éppen most, néhány nappal ezelőtt ünnepeltük a tizedik évfordulóját, az önkormányzatiság tizedik évfordulóját, azt a törvényt, amelyet akkor, '90-ben a parlament megalkotott, és ami, úgy gondolom - ebben talán nincs vita közöttünk -, talán a rendszerváltás egyik legjelentősebb törvénye volt. Ennek eredményeképpen természetesen decentralizáció valósult meg ebben az országban.
A Fidesz-típusú családra pedig csak hadd mondjak annyit, hogy én nem ismerek Fidesz-típusú családot, viszont azt gondolom, megint senki nem vitatja, hogy ebben az országban a születések száma csökkent az elmúlt évtizedekben; senki nem vitatja azt, ha felelősen gondolkodó politikusként szólal fel a parlamentben, akkor előre kell tekintenünk, és ennek a nemzetnek a sorsát tulajdonképpen a családok és a gyermekek fogják a jövőben biztosítani; és hogy az a családtámogatási rendszer, ami elindult, az a típusú családtámogatási rendszer mindenféleképpen eredményezni fogja azt, hogy a következő évtized végén talán nem csökkenni, hanem növekedni fog ennek az országnak népessége. Ez nem azt jelenti, hogy lemaradnak hátrányos helyzetű tömegek, hiszen annak a támogatására is megvan a lehetőség - adott esetben az önkormányzati területen keresztül is -, hiszen átcsoportosulnak jövedelmek, és átcsoportosulnak pénzek.
Tisztelt Országgyűlés! A 2001-es költségvetés 12,6 százalékkal, a 2002-es pedig 10,3 százalékkal növeli az önkormányzatokra jutó pénzeszközöket, ami egyébként 1670 milliárd, tulajdonképpen a legnagyobb tétele, a legnagyobb alrendszere - ha úgy tetszik - vagy fejezete a költségvetésnek, és ezt mind teszi egy 6 százalékos, 2002-re pedig egy 5 százalékos tervezett infláció mellett. Nem vitatom, és nem az én feladatom megítélni ennek az inflációnak a nagyságrendjét a következő két esztendőben, de a Magyar Demokrata Fórum álláspontja az, ha nem is ebben a nagyságrendben, de 1-2 százalékos mozgástérrel tartható ez az infláció, és akkor is - ez a dolog lényege - az önkormányzati szféra nemcsak reálértéktartásra van kötelezve, hanem a költségvetés az önkormányzatokat reálérték-növekménnyel fogja ellátni.
Ez nem azt jelenti, hogy ennek a fejezetnek minden része számomra jó, minden része kiegyenlítődik, ami elmaradt az elmúlt időszakban és helyrehozható, mégis néhány számmal és néhány területtel szeretném jelezni azokat a pontokat, amelyek, azt gondolom, előrelépést jelentenek a következő két esztendőben, és majd azokat, amelyek adott esetben kérdőjeleket fogalmaznak meg bennem, és amelyekben mindenféleképpen - vagy módosító javaslatok formájában, vagy a későbbiek során akár koncepcionálisan is - majd dönteni kell.
A kétéves költségvetésről pedig csak annyit szeretnék elmondani, hogy kétszáz polgármesternek küldtem ki a költségvetés-tervezetet, és senki nem vitatta, senki nem jelezte azt, hogy a kétéves költségvetés számukra nehézséget jelent, különösen azért nem, mert az önkormányzatok továbbra is évenként tervezik a költségvetéseiket; de mondjuk, a költségvetési koncepció kapcsán ez év végén már a következő esztendőre is tervezhetnek, és a periódus és a ciklus végére van mód és lehetőség arra, hogy pontosan meg tudják határozni, hogy mi az, ami működésre, adott esetben mi az, ami majd fejlesztésre jut, tehát tiszta, világos képet kapnak. Nekem a polgármesterek dicsérték a kétéves költségvetést.
Gondom a költségvetésben az, hogy dologi kiadásokra nincs növekmény, és ez a nehéz helyzetben lévő intézményi rendszert nem hozza jobb helyzetbe. Az, hogy ebben az esztendőben 2 százalékos létszámleépítés is tervezve van a korábbiakhoz hasonlóan, adott esetben egy jó folyamat, csak nem ad lehetőséget, több településen nincs mozgástér létszámcsökkentésre, akár a pedagógusszférát nézzük vagy más területeket, ahol nem oldható meg objektív okok miatt a létszámcsökkentés kérdése, bár erre külön támogatás is van, tehát a létszámcsökkentés egy részét az állam vállalja.
A harmadik ilyen dolog a bázis, hogy mihez számítjuk tulajdonképpen a növekményeket. Világosan kell látni, hogy ez az árvíz kapcsán levont pénzek utáni bázis, de kérdésemre és tájékozódásomra válaszként azt kaptam - és ez elfogadható -, hogy ez minden tárcánál így van, tehát a teljes költségvetés a korábbi 40 milliárdos pénzlevonás utáni állapotot jelenti, hiszen ebből az önkormányzati szféra 7,3 milliárdot látott, és valamivel 5 milliárdnál több volt az, amit közvetlenül az önkormányzatok és nem a Belügyminisztérium fedezett.
Ami jó, azt gondolom, mindenféleképpen jó irány a költségvetésben - és erről kellene beszélni, hiszen az önkormányzatiságot erősíti -, az nem más, mint a kiegyenlítő rendszer további fennléte, ami erősíti a kistelepüléseket; ez a Magyar Demokrata Fórum számára fontos.
Az, hogy az adóerő-képesség megmarad, és ez is kész lesz ebben a kiegyenlítő rendszerben, szintén erősíti a közép- és kistelepüléseket, amelyek egyébként az önhibáján kívüli hátrányos települési kört alkotják. Tudni kell azt, hogy ez 35 százalékkal csökkent az elmúlt esztendőben, aminek a szigorítások is okai voltak, de azt gondolom, az is, hogy egy jobb gazdálkodási feltételrendszerrel rendelkeztek a kistelepülések a korábbi évek költségvetései kapcsán.
A helyi adók rendszerében nem történt változás, úgy gondolom, ennek most nincs itt az ideje; amikor egy átfogó reformra sor kerül, akkor ezt is végig kell majd gondolni. Nagyon jó, és talán ez az egyik legfontosabb része a 2001-2002. esztendőnek: az önkormányzati szféra 62 milliárd forinttal lesz hosszabb. Ez tulajdonképpen a gázközművagyon pénze, amit a '95-ös döntés kapcsán nem kaptak meg a települések, és a korábbi kormány kötelezettségei közé tartozott volna. Végül is már meg is kezdődtek előlegként ennek a pénznek a kifizetései, de ez egy akkora összeg, ami talán ezen a helyzeten, ami az évek óta kiéheztetett, kivérzett állapotot eredményezte, javíthat; annál is inkább, mert ha ezek a pénzek hozzáférhetők - márpedig ebben az évben már 20 milliárd körüli összeg hozzáférhető készpénz formájában, a következő esztendőben pedig értékpapír formájában a hátralévő valamivel több mint 40 milliárd -, akkor a települések jobb helyzetet tudnak maguknak teremteni a fejlesztések terén.
Fontos, hogy a bérlakásprogram is megmaradt a költségvetésben, sőt a jövő esztendőben 4, majd 5 milliárd forinttal bővül - itt is önkormányzati rész szükséges hozzá, de vállalható nagyságrendben. Ez is része annak a családtámogatási rendszernek, amely az adókedvezmények formájában megjelenik, és ez is lehetőséget ad a településeknek fejlesztésre, hiszen itt nagyobb nagyságrendű állami részvétel van.
Fontosnak tartanánk megjegyezni a korábbi évekhez kapcsolódóan is, hogy számunkra, a Magyar Demokrata Fórum számára a helyben maradó személyi jövedelemadó 5 százaléka tolerálható, de nem elfogadható, tekintettel arra, hogy az önkormányzatiságot és az önkormányzatok önálló gazdasági mozgásterét csökkenti. Elfogadható lenne egy 10 százalékos nagyságrend, amiben a jövőben mindenféleképpen gondolkodni kellene.
Konkrétan a céltámogatások kérdésében fontos lenne 5 milliárd forinttal megnövelni ezeket a kereteket. Tekintettel arra, hogy jövőre nagyon kevés lesz a mozgástér, az önkormányzatoknak a gázközművagyon kiegyenlített pénzéből lesznek saját forrásai, saját önrészt tud vállalni, tehát ehhez állami források lehívásával komolyabb fejlesztések indulhatnak be.
(10.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Tíz perc nagyon kevés arra, hogy azt a szférát, amelyet az önkormányzati szféra jelent a Magyar Demokrata Fórum számára, részleteiben elemezzük. Összességében a költségvetés ezen fejezete egy reálérték-növekményt mutat, ami a települések helyzetét nem rontja, hanem stabilizálja, sőt meggyőződésem, hogy helyenként javítja, és azok a módosító javaslatok akár a céltámogatások tekintetében, akár más tekintetben, amelyeket a Magyar Demokrata Fórum koalíciós partnereivel adott esetben támogatva bead, azok ezt a helyzetet javítják és stabilizálni fogják.
Végezetül engedjék meg, hogy az Önkormányzatok Szövetsége elnökeként is elmondjak egyetlenegy mondatot. Első alkalommal volt az, hogy a költségvetés beterjesztése előtt találkoztak a szövetségek a kormány képviselőivel, és azt gondolom, az ott elhangzottak alapján el lehet mondani azt, hogy előrelép ebben az esztendőben, a következő két esztendőben az önkormányzati szféra.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, MIÉP.
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2001-2002-es költségvetési törvényjavaslat tárgyalása kapcsán egy rendkívüli momentumot ad ezen költségvetési törvény tárgyalásának, hogy az a gazdaság- és pénzügypolitika, amelynek mezsgyéjén a kormány előterjesztette a következő és az azt követő évre a költségvetési törvényjavaslatát, ez a gazdasági, pénzügy-politikai kurzus idestova tíz éve tart az országban. Ennek a gazdasági kurzusnak az a lényege, hogy a külső gazdasági fundamentumokra épít a rendszerváltozást követően mind a három kormány költségvetési, gazdasági elképzeléseinek rendszere. Ha a szakirodalomban utánanézünk, hogy mit jelent a külső tőkebeáramlásra építő gazdaságpolitika, akkor a könyvekben azt találhatjuk, hogy a beáramló tőke növeli a versenyt az adott iparágakban, sietteti a nem kellőképpen versenyképes tevékenységek kiszorulását, továbbá a külföldi tőkebefektetők azáltal oldják a gazdaság öröklött merevségeit, hogy mérséklik a regionális egyensúlytalanságokat. Tulajdonképpen a külső fundamentumokra, a külső tőkebefektetésekre építő gazdaságpolitikának ez a lényege, tankönyvszerűen ledefiniáltan.
Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, ha számot vetünk az elmúlt tíz év gazdasági, pénzügyi történéseiről, akkor azt kell számba vennünk, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz történt felcsatlakozási, csatlakozási lehetőségei javultak-e, nőtt-e a leszakadás mértéke az EU-tagállamokéhoz vagy bármelyik EU-tagállamhoz viszonyítva. Ennek kapcsán OECD-statisztikai jelentésekkel azt szeretném önöknek bemutatni, hogy ha számba vesszük az egyik szomszédos EU-tagállam, Ausztria és Magyarország gazdasági fejlettségbeli különbségeit, illetve azok tendenciáit, akkor az elmúlt tíz évben Magyarország fejlettségleszakadási indexe nem csökkent, hanem pontosan nőtt. A fejlettségleszakadási index kapcsán itt egy hosszabb, tehát nem tízéves, hanem akár százéves összehasonlítást is tudnék tenni, hiszen 1900-ban még ezt az értéket kiindulási pontként, 100 százalékként kezelve, egyenrangúnak föltételezve, 1913-ra a magyar fejlettségi index még meg is haladja az osztrák szomszédainkét; ugyanakkor ez az érték '89-re 83 százalékra lecsökken, majd '93-ra már 53 százalékra csökken le. Számítások, becslések szerint az ezredfordulóra ez az érték 45 százalékosra tehető. Tehát arról van szó, hogy nem csökkent a fejlettségbeli leszakadási index, hanem pontosan nőtt.
Ha az egy főre eső GDP-t nézzük az osztrák szomszédainkhoz képest, ez az érték még a '89-es évben, a rendszerváltozás előtti évben 48 százalékos volt, '93-ban 31 százalékos volt, és most a számításaink szerint ez mindössze 25 százalékos.
Tehát, képviselőtársaim, a rendszerváltást követően a külső gazdasági fundamentumokra épített magyar gazdaság-, pénzügy- és költségvetési politika, mi azt mondjuk, hogy súlyos válságban van. Ez a 2001-2002-es költségvetési törvényjavaslat ezeket a feszültségeket nem oldja, és úgy érzékeljük, úgy látjuk, hogy a problémák tovább fognak fokozódni.
Ha a magyar gazdaságot nézzük, akkor egy rendkívül külkereskedelem-érzékeny gazdaságról van szó, és ugyanakkor, mint kifejtettem, tőkeimportra is utalt a magyar nemzetgazdaság.
De nézzük meg, hogy milyen világgazdasági környezetben vagyunk most az ezredfordulón! Ismét emelkedik az olaj ára, ugyanúgy, mint a '71-73-as olajárrobbanások idején, és ez bizony a fejlett gazdasági centrumokhoz való felzárkózási esélyeinket megnehezíti. De ha mégis vannak, akik ennek az ellenkezőjét állítják, mint amit én most elmondok, akkor föltehetem a kérdést: ahhoz, hogy felzárkózzunk, hogy ez az állapot bekövetkezzen, fel kellene tételeznünk azt, hogy a magyar termelési kultúra bázisán léteznek olyan kitörési pontok, amelyeket felismerve a gazdaságpolitika képes azokat kiemelten kezelni és egy gyorsított fejlesztés szolgálatába állítani. Képviselőtársaim, ezeket a lehetőségeket én, illetve a MIÉP képviselőcsoportja egyelőre nem látjuk.
A költségvetés hiánya folyamatosan emelkedik, 500 milliárdos deficittel számol mind 2001-re, mind 2002-re a kormányzat. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az elmúlt évtizedre jellemző költségvetési hiány kipótlására szolgáló privatizációs árbevételekkel sem tud most már a kormány operálni, hiszen az eladható állami vagyontömeg, illetve az eladható vagyonnak a költségvetésbe való befolyattatása mint lehetőség megszűnt, a privatizációnak, az eladható vagyontömegnek a végére értünk.
Ha a makrogazdasági pályát nézzük, a törvényjavaslat 2001-re a bruttó hazai termék 5-6 százalékos emelkedését föltételezi, 2002-re ugyanennyit. Az inflációt 5-7 százalékra, 2002-re pedig 4-6 százalékra tételezi föl. Fölteszem a kérdést, képviselőtársaim, hogy ha most szeptember végén a fogyasztói árindex 10,3 százalék volt, akkor 2001. január 1-jétől ez a fogyasztói árindex mitől lenne 5 százalékos. Tehát az a fejlődési pálya, az a GDP-növekedési ütem, amit a kormány föltételez, véleményünk szerint nem alapos számításokon alapul.
Azt is látni kell a költségvetési törvényjavaslat kapcsán, hogy a bruttó hazaitermék-előállítás mellett legalább annyira fontos lenne a bruttó nemzeti termék, a GNI-számítás adatai. A bruttó nemzeti termék az a mutatószám, amely azt fejezné ki, hogy a nemzeti, tehát a saját belföldi vállalatok termeléstömege mekkora az összes termeléstömegen belül. A GDP-ben értelemszerűen benne vannak a külföldi tulajdonban lévő vámszabad területi társaságok is. Ez a GNI- és a GDP-mutatók közötti különbség nőttön nő; 2-3 milliárdosra tehető az az olló, ami a kettő között megvan, és ennek az értéke növekszik.
Képviselőtársaim, azon kitételem alátámasztására, hogy a külső fundamentumokra építő gazdaságpolitika aggályos az ezredfordulón, és a további erre való építkezés a magyar költségvetést, a magyar társadalmat könnyen nehéz helyzetbe hozza, hadd utaljak arra, hogy ha Magyarország akár 2003-ban - bár csodálkoznék, ha ez akkor bekövetkezne -, akár 2005-ben, akár 2010-ben az Európai Unió tagjává válna, akkor azok a kedvezmények, amelyek a külföldi vámszabad területeken működő gazdasági társaságok részére mint adókedvezmények, vámkedvezmények, áfakedvezmények adottak, az EU-csatlakozás időpontjától megszűnnek. Tehát a magyar gazdaság a növekedést kiváltó termelési egységeit így tulajdonképpen elveszti, mert ezeknek a cégeknek nem lesz tovább érdekük, hogy Esztergomban vagy Szentgotthárdon tovább működtessék az ipari tevékenységet, hiszen nem kapnak adókedvezményeket.
(10.40)
Az EU-jogszabályok tiltják azt, hogy EU-tagállamokon belül különbséget lehessen tenni vállalkozás és vállalkozás között. Ugyanakkor azt is látni kell, ha ez az állapot bekövetkezik, a külső fundamentumok, mint a magyar költségvetés, a nemzetgazdaság egyelőre tartópillérei így kiesnek. Ám helyettük, ezt kiváltandó, olyan hazai, belső termelési vállalkozói egységek nem léteznek, amelyek ezt a kieső termelési tevékenységet fel tudnák váltani.
Látni kell, hogy ha Magyarországon az infláció 1999-re, 2000 fordulójára 10 százalék alá le tudott menni, ez egy importált infláció következménye. Tehát a Nyugatról behozott termékek, szolgáltatások, pénztömegek egy idő után az infláció csökkenését is automatikusan kiváltják abban az országban, ahova ezek a javak beérkeznek. Azonban az az impozáns gazdasági növekedés, amely 5-6 százalékra tehető még napjainkban, talán ebben az évben is, ez is egy importált jószág; tehát a külföldről behozott tőketömeg hasznosulása, értékesülése útján jön létre. Azonban az ilyen típusú tőkebefektetéseknek lassan az ország, a közép-kelet-európai régió a végéhez érkezik el. Itt egy minőségi váltásra volna szükség a magyar költségvetési politikában az elkövetkezendő évtizedben, években, hogy ezeket a nem kívánt hatásokat elkerüljük.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Lasztovicza Jenő képviselő úrnak, Fidesz.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általunk tárgyalt 2001. és 2002. évi költségvetés világosan bizonyítja, hogy a polgári kormány következetesen folytatja azt az utat, amelyet a kormányváltás után elkezdett, és amit a kormányprogramban megfogalmazott. A legfontosabb feladatok a gazdaság erősítése, a gazdasági növekedés gyorsítása, a bérek növelése, a nyugdíjak infláció feletti emelése, az oktatás és az egészségügy fejlesztése és az ott dolgozók bérének növelése.
Nagyon fontos a családok, a gyermekeket nevelők támogatása. Emlékeztetem önöket a gyedre, a gyesre, a lakásépítési támogatásra, azonfelül az adókedvezményeken keresztüli gyermeknevelési támogatásra. Lényeges még a vidékfejlesztés és a vidék lakosságmegtartó képességének a növelése. Nagyon fontos a kis- és középvállalkozások, a családi vállalkozások és a mezőgazdaság fejlesztése.
Ha megnézzük az előző két év intézkedéseit és az intézkedések pozitív hatásait, akkor a számok azt mutatják, hogy ezek a döntések az előző években helyesek voltak. Jelentősen csökkent a munkanélküliek száma, és ez a szám tovább csökken. Jelentősen nőttek a bérek, két év alatt többet emelkedett a minimálbér, mint az előző kormány négy éve alatt. Mindenkinek tudnia kell azonban, hogy két év alatt nem lehet csodát elérni, és nem lehet megoldani több év, évtized elmaradását.
Napirend előtt Hegyi képviselő úr az alacsony nyugdíjakról és a magas jövedelemkülönbségekről szólt, de azt elfelejti, hogy 1998-ban Princz Gábornak 8 millió forint volt a havi jövedelme, akkor, amikor több tízezer család tízezer forint alatti nyugdíjból élt (Keller László: Hol van most Princz Gábor? - Dr. Gál Zoltán: Hol van a 150 milliárd?), 35-40 év munkaviszony után. Ez elviselhetetlen! Ilyen jövedelemkülönbségeket örökölt a polgári kormány. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van.)
Az elmúlt két év sokat javított az elmúlt kormány okozta különbségeken. Ez folytatódik a következő két év, a 2001. és a 2002. évi költségvetés láttán is. Például a minimálbér emelése jövő évben 40 ezer forint lesz, 2002-ben 50 ezer forint a javasolt érték. De úgy látszik, hogy ez az 50 ezer forint is már kevésnek bizonyult a szakszervezetek számára. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az előző időszakban a szakszervezetek soha nem emelték fel a hangjukat a minimálbér emelése során. A nyugdíjak reálértéke is folyamatosan nő.
Kiemelten fontos az ezeréves magyar nemzet számára a magyarság lélekszámának csökkentését megállítani. Ez a folyamat csak a gyerekeket nevelő és a társadalom számára képzett polgárt adó családok támogatásával érhető el. Itt az adókedvezményt lehet megemlíteni, az otthonteremtési támogatást, a gyedet, a gyest és az oktatás színvonalának emelését és az oktatók bérének növelését is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt mind nem lehetne a gazdaság fejlődésének erősítése nélkül elérni. Soha nem látott támogatást kapnak a következő két évben a családi kis- és középvállalkozások. A kormányprogram fő elemei szinte teljesen fedik az idegenforgalom területét. A Széchenyi-terv végrehajtása során 2001-ben, 2002-ben 25 milliárd és 28 milliárd forintos támogatásban részesül az idegenforgalom.
Ez miért is jelentős? Mindegyikünk tudja, hogy az idegenforgalom bevétele a tavalyi évben 3,5 milliárd dollár volt. Közben a külkereskedelemből befolyt 24 milliárd dollár; több mint 13-14 százalék az idegenforgalom részesedése. Az idegenforgalommal jelen pillanatban is 300 ezer ember foglalkozik. Szinte csak magyar munka, érték, termék értékesítéséről szól az idegenforgalmi bevétel. Az idegenforgalmi bevételek 10 százaléka csupán csak az import. Az idegenforgalom nagy része vidéken zajlik, itt kapcsolódik a vidékfejlesztéshez és a vidéki lakosság megtartásához. Nagyon lényeges, hogy az idegenforgalom megfelelő infrastruktúra nélkül is elképzelhetetlen, ezért lényegesek a következő két év infrastrukturális beruházásai.
A kormány felismerte, hogy nagyon komoly lehetőség az ország számára az idegenforgalom fejlesztése, mert pár év alatt a bevételeket jelentősen lehet növelni. Erre csak egy példát szeretnék mondani: ha megfelelő a szolgáltatások minősége, és megfelelő programokat tudunk, akkor elérhetünk egy közeli hasonló szintet, mint Ausztriában, ahol az egy fő költési indexe 770 dollár; jelen pillanatban a Magyarországra látogató turistáknál csak 115 dollár. Az elmúlt években az idegenforgalom aktívuma is szinte fedezte a külkereskedelmi mérleg hiányát. Azt hiszem, ezek elég nyomós érvek ahhoz, hogy a kormány döntését helyesen ítéljük meg.
Tisztelt Ház! Négy éven keresztül az országnak már volt módja megismerni az MSZP-SZDSZ által készített költségvetést, mely családok százezreit sodorta a létminimum alá, nyugdíjasok százezreit tett a szegények sorába. Vállalkozásokat hozott lehetetlen helyzetbe a kiszámíthatatlan, minden évben változó adó- és költségvetés-politikájával. Ez a 2001-2002. évi költségvetés kiszámíthatóvá teszi a családok, vállalkozások következő kétéves tervezését, gazdálkodását, amire már nagyon régóta vártak.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Molnár Gyula képviselő úrnak, MSZP.
MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem a klasszikus parlamenti viták terepe a költségvetés kapcsán a külügyi fejezet, mégis én ehhez kívánok hozzászólni.
A külügy, a Külügyminisztérium az a terület, ahol világos feladatok vannak, jogszabályban rögzítettek a feladatok. Egy hagyományos hálózattal rendelkezik a Külügyminisztérium, és tulajdonképpen a költségvetésének jelentős részét ebben a struktúrában költi el. Érdekességképpen szeretném megemlíteni, hogy Németh Zsolt - mai politikai államtitkár, akkor még ellenzéki képviselőként - néhány évvel ezelőtt azt mondta, hogy koncepciótlan és bázisszemléletű a költségvetés, amely benyújtásra került. Mondta ezt régen, és ma ugyanabban a szerkezetben, ugyanabban a struktúrában nyújtja be a kormány a külügyminiszter aláírásával a költségvetést. Azt gondolom, hogy mindannyian kimondhatjuk, hogy a politika a pénzről szól, persze nem Székely Zoltán-i értelemben. A költségvetés a kormány üzenete, és azt gondolom, hogy ez egy világos üzenet a külügyi fejezetben is. Érdemes mindenképpen megnézni azt, hogy mi változik és milyen irányban.
A tegnapi és a mai vitában a képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtársaim nagyon világosan bírálták a kétéves költségvetést, annak törvénytelenségét. Én erre külön nem kívánok kitérni. Azonban el szeretném mondani, hogy a külügyi fejezetben nagyon látványosan látszik az, hogy a tervezőknek igazából fogalmuk sincs arról, hogy milyen létszámban milyen feladatokat és milyen szövetségi rendszerben kell a 2002., esetleg a 2003. évben elvégezni. Azt látjuk a külügyi fejezetben, hogy gyakran még a 4 százalékos inflációnak megfelelő növekedés automatizmusa sem jelenik meg a költségvetési számokban.
(10.50)
Szeretném megjegyezni, hogy maga a főszám a költségvetésben 2002-ben csupán 1,3 százalékkal nő. Külön érdekesség, hogy tulajdonképpen változatlanok maradnak a 2001-es és a 2002-es költségvetési számokban olyan jelentős területek, amelyek, azt gondolom, elgondolkodtatóak, és jelzik, hogy nincs igazából megalapozott koncepció ezen a területen. Nem változik tehát az Európai Unió kommunikációs költsége. Nem változnak az integrációs képzéssel kapcsolatos költségek. Nem változnak az állami protokollkiadások, a külföldi tájékoztatás kérdései, a NATO-békepartnerség, a bős-nagymarosi ügy, amiben a kormány a választási kampányában gyors és megnyugtató sikereket ígért; ennek a költségvetési tétele nem változik a 2001-2002-es évben. Nem változnak a nemzetközi tagdíjak és az alapítványok támogatásai, úgymint az Illyés, a Teleki és az Új Kézfogás Alapítványé.
Mindeközben a külügyben visszatérő probléma, hogy a kifizetések jelentős része devizában jelentkezik. Ezek a devizában jelentkező kifizetések 2,1 százalékkal nőnek. Ez, figyelembe véve a forintleértékelést, az inflációt, szinte lehetetlen helyzetet teremt a Külügyminisztérium számára. De hogy ne az én véleményemet mondjam, idézem az Állami Számvevőszék jelentését, amely a következőképpen fogalmaz: jelentősen csökkenő külképviseleti szám nélkül, a telephelyek radikális csökkentése nélkül, a mostanihoz hasonló szervezeti felállásban dolgozó minisztérium esetén nem lenne elegendő működtetésre ez az összeg. Azt gondolom, ez egy teljesen világos és érthető megállapítás.
Négy konkrétumról szeretnék szólni ezen fejezet kapcsán. Az egyik szokatlan módon a bevételi oldal. Általában nem szoktunk ezzel foglalkozni, de most mégis meg kell jegyezni, hogy a tervezéshez képest hirtelen egy 30 százalékos növekedés tapasztalható a bevételi oldalon: 6,7 milliárd forint jelenik meg. Azért gondoljuk, hogy ez bizonytalansági tényező és tervezhetetlenné teszi a költségvetést, hiszen visszatérően azzal szembesültünk az elmúlt években - nem az elmúlt két évben, hanem az elmúlt években -, hogy a Külügyminisztérium bevételi oldalán általában a vízumok jelentik az egyetlen bevételi forrást. Úgy gondolom, hogy a magyar kormány nem tervezi a következő időszakban a vízumdíjak jelentős növekedését, és abban is reménykedem, nem tervezi, hogy újabb országokkal kössön olyan egyezményt, amely a vízumkényszert bevezetné. Ezért azt gondolom, hogy az ezen a rovaton történő emelkedés legalábbis megmagyarázhatatlan és nehezen indokolható.
A második ilyen megállapítás: örülünk annak, hogy külügyi nemzeti program néven úgynevezett integrációs alap jelenik meg, tehát elkülönítetten szerepel a külügy költségvetésében. Szerencsésnek tartanánk, ha minden tárcánál külön megjelenne az, hogy az integrációval kapcsolatban milyen elképzelések és milyen költségvetési források vannak.
Érdekessége ennek a fejezetnek azonban az, hogy a legnagyobb növekedés, 300 százalékos a külügy költségvetésében a kommunikációs költségeknél jelenik meg. Ez érdekes azért, mert az ez évre tervezett pénz felét sem sikerült még elkölteni információink szerint. Örülünk neki egyfelől persze, hogy a kommunikációra több pénz fordítódik, de abban reménykedünk, hogy nem az van a háttérben, amit esetleg gondolhatnánk, hogy a Külügyminisztériumon belül elsősorban a politikai államtitkár területei nőnek látványosan. Reménykedhetünk, hogy ez nem azt jelenti, hogy az EU-kommunikáció is a politikai államtitkár fennhatósága alá kerül a következő időszakban.
A harmadik a beruházások és felújítások kérdése. Ez szintén olyan terület, amellyel nem szoktunk foglalkozni, amikor külpolitikáról beszélgetünk, de tudniuk kell a jelenlévőknek, hogy tekintettel a dolog kényes jellegére, nemzetbiztonsági kérdésekben általában biankó felhatalmazást ad a külügyi bizottság a felújítások összegével és lebonyolításával kapcsolatban. Ilyen biankó felhatalmazást adtunk nem olyan régen a párizsi rezidencia felújítása kapcsán is. Az ott tapasztaltak azonban azt mondatják velünk, hogy a következő időszakban hasonló biankó felhatalmazást nem fogunk tudni adni.
A frissen megválasztott helyettes államtitkár a külügyi bizottság előtti beszédében nagyívű tervekről számolt be, egy új vagyongazdálkodási, ingatlanfelhasználási koncepcióról beszélt. Örültünk neki, biztattuk őt ezzel kapcsolatban, de szeretném neki is jelezni és a jelenlévőket is tájékoztatni arról, hogy amennyiben a költségvetést megnézik, a költségvetés számait átfutják, akkor látniuk kell, hogy ez a kétéves koncepció a mostani számok alapján valószínűleg csak koncepció marad, a valóságalapja meglehetősen csekély, kicsi az esélye annak, hogy ebből bármi realitássá váljon.
Az utolsó, negyedik konkrét megjegyzésem - és ez a legkényesebb kérdés szerintem a külügy költségvetésében - a külföldi magyar egyetem ügye. A közpénzek felhasználása, azt gondolom, rendkívüli figyelmet vált ki az emberekből mostanában, különös tekintettel akkor, ha ezeknek a közpénzeknek a felhasználása külföldön történik, és különös tekintettel akkor, ha ez a külföld a szomszédos Románia. Jelenlegi tudásunk szerint nincs még létező egyetem, nincs egyetértés a határon túli magyar szervezetek körében az egyetemmel kapcsolatban. Kérdezzük akkor nagy tisztelettel, mire megy ez a pénz, mire fogy el a 2000-ben tervezett 2 milliárd, és mire fog elmenni a következő években betervezett közel 2 milliárd forintos támogatás. Igazából költői kérdéseket fogok feltenni, de talán ezekből is érzékelik azt, hogy mennyire kényes helyzet ennek a pénznek a felhasználása, és nagyon kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, fontolják meg újra. Tehát:
Mikor dőlt el az, hogy e pénz felhasználását egy alapítványon keresztül tervezi a kormány? Mi ez az alapítvány, kik az alapítói, és milyen alapon fogják a Magyar Köztársaság adófizetőinek pénzét felhasználni? A tervezési számok - tehát a 2 milliárd forint - milyen működésre alapozódnak, amikor, még egyszer mondom, az egyetemről még semmi egyéb hírünk nincs? Támogatja-e más is ezt az alapítványt, avagy kizárólag magyar pénzekről van szó? Mi lesz a Kárpát-medence többi magyarjával? Hogyan és miképpen részesülhetnek hasonló jókból? És utolsó: hogyan és miképpen fogja az Állami Számvevőszék ellenőrizni ezt az alapítványt, amely külföldön bejegyzett és külföldön működik?
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Még egyszer mondom, olyan fejezethez szóltam hozzá, amely hagyományosan nem a parlamenti viták terepe, de talán itt is érződik: megalapozatlan a kétéves költségvetés, és komoly aggodalmunk van azzal kapcsolatban, különösen a 2002. évben, hogy a Külügyminisztérium működőképes lesz-e.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Lenártek András képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Szabó Sándorné.
LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány kétéves tevékenységének köszönhetően sikerült bebizonyítani a Fidesz-Magyar Polgári Párt programjának többek között azon elemét, hogy a gazdasági növekedés és az egyensúly egy időben is megvalósítható. Ennek eredményeképpen a stabil gazdasági környezetben tovább tudjuk vinni azt a folyamatot, amelyet az új növekedési pálya lehetőségként kínál.
Célunk: kiszámíthatóbb jövőt biztosítani a családok és a gazdaság szereplői számára. A Fidesz politikájának kiemelt területei, a családok támogatása, a nyugdíjak emelése, a hazai kis- és középvállalkozások erősítése, a munkavállalók számára nagyarányú bérnövekedés biztosítása, egymással összefüggésben a költségvetésben is fellelhetőek.
Mik ezek az összefüggések? A magyar gazdaság új növekedési pályára való állításának alapfeltétele az infrastrukturális fejlettség biztosítása; ez a Széchenyi-tervben az autópálya-fejlesztések révén valósul meg. Ezen belül például az M3-as út és a miskolci elkerülő út megépítése nemcsak a kormány kitűzött céljaival egyezik, de természetesen fontos a választókerületemben, Miskolcon és környékén élők számára is. Már most is érezhető az a fokozott befektetői érdeklődés, amely a térség iránt megnyilvánul. Az autópálya megépítése közvetlenül 200 ezer embert érint, és köztudott az a hatás is, hogy a cégek számára minden időmegtakarítás növeli a beruházási kedvet, és ezáltal az adott térségben kimutathatóan csökkenni fog a munkanélküliségi ráta.
Mérföldkőnek tartom azt, hogy az autópálya-fejlesztéseknek a hazai kis- és középvállalkozások lettek a kedvezményezettjei. Nem elég nekünk ugyanis az, hogy a makrogazdasági mutatók alapján az Unió egyik legnagyobb növekedését produkáljuk, fontos az is, hogy e növekedésben a hazai vállalkozások egyre nagyobb részt tudjanak vállalni.
(11.00)
Az infrastruktúra-fejlesztés ezenfelül nemcsak az elérhetőséget kell hogy javítsa, de alapvetően szükséges a közszolgáltatásokhoz is. Az orvosi ellátás vagy az oktatás területén például elsősorban a kieső, elmaradott falvakban érezhető lemaradás. Tehát a közszolgáltatási beruházásokkal nő a foglalkoztatottság, a felújított rendelőkkel, óvodákkal javul az életszínvonal.
Természetesen az ország különböző térségeinek összehasonlításakor azt tapasztaljuk, hogy más területeken is jelentősek a különbségek. Nemcsak a gazdaság, de az egész magyar társadalom számára is jelentős az az erőforrás-tartalék, amely a hátrányos helyzetű térségekben fellelhető, elsősorban a meglévő, hadra fogható szakképzett munkaerő vonatkozásában. Ha ugyanis megteremtjük a feltételeit annak, hogy ezen térségek is aktívan kapcsolódjanak be az ország vérkeringésébe, az nemcsak a gazdaság számára fontos, de feloldja azt a társadalmi igazságtalanságot, miszerint a kedvezőtlen térségek polgárainak jövedelemhelyzete elmarad a fejlett térségekben foglalkoztatottakétól. Ilyen szempontból is üdvözlendő a tervezett 40 ezer forintos minimálbér bevezetése, amely 2002-ben eléri az 50 ezer forintot. Természetes, hogy ez pozitívan fog hatni a keresletre, és így a vállalkozások fejlődésére is.
Ennek ellenére úgy érzem, hogy nem dőlhetünk hátra, ezért a Széchenyi-tervben azt a merész célkitűzést tettük magunk elé, hogy a magyar kis- és középvállalkozások kapjanak lehetőséget önszerveződésre, társulásra, amellyel a piaci versenyben és a gazdasági életben úgy tudnak viselkedni, mint egy multinacionális cég. Ez erősödésük alapfeltétele. Ezt sikerült megvalósítani Észak-Olaszországban és Dél-Németországban, én azt gondolom, miért ne sikerülhetne nálunk is.
Régiónk, Észak-Magyarország számára a jövőt illetően az autópályák építése mellett fontos az is, hogyan alakulnak a határon túlnyúló kapcsolatok. Tudnunk kell, hogy ezt a kapcsolatépítést az Unió is kiemelt feladatai között támogatja. Ezért is jó jel Miskolc-Kassa, vagy Nógrád-Losonc fejlődő gazdasági, kulturális kapcsolatai, melyeket a Fidesz vezette kormány is támogat.
A Széchenyi-terv más területe is érinti a szűkebb régiónkat, Borsod-Abaúj-Zemplén megyét. Az innovációs és kutatás-fejlesztési programelemek elsősorban a nagy múltú miskolci egyetem számára biztosítanak forradalmi fejlesztési lehetőséget. A turisztikai alprogram gyógy- és termálvíz-fejlesztési lehetőségei elsősorban a megye dél-borsodi részét, míg a lovasturizmus a csereháti, zempléni részét érinti.
A törvény 61. §-ában a legelmaradottabb megyék: Borsod, Szabolcs s a többi kiemelt támogatása konkrét támogatási célok és összegek megjelölésével szerepel. Ezek alapján jövőre plusz 10 százalékkal, majd egy év múlva további 10 százalékkal nagyobb összeggel gazdálkodhatnak a megyék, mint az idén. A hazai területfejlesztés történetében először nyílik lehetőség arra, hogy - bízva a parlament általi elfogadásban - már most elindulhat a tervezés a konkrét támogatási módszerekről. Ezzel vélhetően az előző évekhez képest jóval hamarabb megismerhetik a megye gazdálkodói a pályázati lehetőségeket, és eszerint kalkulálhatnak jövőre a tervezett fejlesztéseik megvalósításakor.
Tisztelt Ház! Az elmondottak azt sugallják, hogy a kormány az ország jövőjét Széchenyi nyomdokain haladva képzeli el. Nemcsak az ország egyenletes gazdasági fejlődését, de a szellemi teljesítőképesség fokozását és a közerkölcsök javítását is fontosnak tartja.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak, MSZP; őt követi majd Pósán László.
SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A családok, a gyermeket nevelők elsőséget élveznek a kormány abszurd kétéves költségvetési törvényjavaslatában; de nem minden gyermeket nevelő család, mintha nem minden gyermek lenne egyenlő. A törvényjavaslat alapvető törvényi, házszabályi gondjaival, ha úgy tetszik, törvénytelenségeivel részletesen én nem foglalkozom, azt megtették már előttem szóló képviselőtársaim részletesebben. Csak annyit szeretnék ismételten leszögezni, hogy bizonytalan külgazdasági és belső inflációs körülmények között nem lehet két évre előre tervezni, korrekten, átlátható és kiszámítható tervet készíteni; prognózisvárakozást igen, de az a költségvetési tervkészítés igényeinek nem felel meg, azokat nem elégíti ki.
A Fidesz vezette kormány '98-as hatalomra jutása óta kétirányú családtámogatási politikát folytat: egyrészt elértéktelenítette az univerzálissá tett, magyarul: a minden gyermek után járó családi pótlékot, illetve iskoláztatási támogatást, hiszen nem növelte az egy gyermekre jutó összeget, így az eltelt két év inflációja s a várható két év inflációja mintegy 35-40 százalékos leértékelését jelenti ennek az úgynevezett nevelési ellátásnak. Ezzel párhuzamosan bevezetésre került az adófizető családok számára a gyermekek után igénybe vehető családi adókedvezmény. Ezzel már a bevezetés pillanatában komoly gondjaink adódtak. Elsősorban azért, mert eleve rosszabb helyzetbe hozta ez a támogatási forma azokat a családokat, amelyek nem tudták ezt igénybe venni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a parlamentben hallottuk a kormány egyik felelős miniszterétől, aki például a családokért visel különösebb felelősséget, hogy két értékrend mentén polarizálódtak a pártok valójában. Én azt hiszem, itt válik világossá talán ma már mindenki számára a két értékrend közti különbség. Mi, szocialisták a szociáldemokrata értékrendet követjük. Nevezetesen, fontos számunkra a szolidaritás, az igazságosság és az esélyegyenlőség. A kormánypártoktól, úgy tűnik, ezek az értékek kicsit mintha távolabb állnának. A szociális és keresztény jelző, én úgy érzem, nem szembenálló, hanem sok esetben hasonló értékrendi bázison áll. Ajánlom szíves kormánypárti képviselőtársaim figyelmébe a pápa megnyilvánulásait.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nyíltan az fogalmazódott meg a kormány családtámogatási programjában, hogy azokat a családokat kell támogatni, amelyek az adókedvezményt igénybe tudják venni a gyermekszám függvényében. Mi, szocialisták nemcsak a kormány családtámogatási rendszerének a nyerteseit, hanem a veszteseit is látjuk. Látjuk azt a közel 20 százalékot, akinek nincs adózó jövedelme, de gyermeket nevel, látjuk azt a 35-37 százalékot, aki csak részben, töredékesen tudja igénybe venni az adókedvezményt, magyarul: mi, szocialisták látjuk a magyar családok többségét is.
Már számtalanszor megfogalmaztuk, ismételten megteszem, hátha meghallják képviselőtársaim, családszerető, gyermekszerető és gyermektisztelő kormánypártiak is: nem minden munkát kereső tud végzettségének és egészségi állapotának, családi körülményeinek megfelelő munkát találni. Jelentős különbségek vannak az esélyegyenlőség szempontjából az ország különböző régióiban is. Ide, ehhez a nehéz sorsú, adókedvezményt igénybe venni nem tudó, de gyermeket nevelő társadalmi csoporthoz tartoznak a gyesen lévők, a rokkantnyugdíjasok, a nyugdíjasok és a munkanélküliek. Számukra, az ő romló létfeltételeik lényeges javítására dolgoztuk ki az alternatív költségvetési csomagunkban a kiegészítő családi pótlékot. A mi javaslatunk, amit már hetekkel ezelőtt kidolgoztunk, nem tévesztendő össze a miniszterelnök úr által a múlt héten sajtótájékoztatón sebtében bejelentettel. A mi javaslatunk ugyanis nem az önkormányzatoknál meglévő segélykeretek rászorultsági alapon történő újraelosztását jelenti, hanem a lényegi változást, plusz 6,5 milliárd forintot juttat azoknak a családoknak, amelyeknek nincs adózó jövedelme.
(11.10)
Különbség még az is, hogy nem az önkormányzatokat terheli meg pluszfeladattal, hanem alanyi jogon juttat, például az egygyermekes, munkajövedelem nélküli család számára 50 százalékkal emelt családi pótlékot, 3800 forint helyett 5700 forintot; a két gyermeket nevelők számára 4700 forintos családi pótlék helyett 7050 forintot; a háromgyermekesek számára 5900 forint helyett 8850 forintot. Ezek a javaslataink tehát a munkajövedelem nélküli családok gyermekei számára jelentenének segítséget a jelenlegi családi pótlék 50 százalékos emelésével. A gyermeküket egyedül nevelők és az adózó jövedelem nélküli szülők jelenleg is emelt családi pótlékot kapnak, természetesen az ő családi pótlékukat is a felével terveznénk megemelni.
Emelt összegű családi pótlékot folyósítanánk várandóssági pótlékként a gyermeket vállaló kismamáknak a várandósság negyedik hónapjától. Számításainkban ez körülbelül 8 ezer forint/hó összegben szerepel, és ezt a szülésig folyósítanánk.
A kiegészítő családi pótlék másik variációja, ami része a költségvetési módosítócsomagunknak, az a családtámogatási elem, amely a munkajövedelemmel rendelkező, de az adókedvezményt csak részben igénybe vevő családok támogatását célozza. Vegyünk egy konkrét példát! Nagyék három egészséges, szép, okos gyermeket nevelnek; szerencséjük van: munkahelyük is van. De kettejük jövedelme legyen, mondjuk, jövőre 960 ezer forint - ez a háromgyerekeseknél nem tipikus, mert a háromgyerekesek felének a jövedelme jövőre, illetve az idei évben nem éri el a 600 ezer forintot -, Nagyéknál ez az összeg tehát nem éri el a kormány által adómentessé tett 1 millió 350 ezer forintos határt. Vagyis ez a család jövőre 360 ezer forint adókedvezményt kaphatna, ha igénybe tudná venni; azt azonban csak akkor tehetné, ha a jövedelme jóval nagyobb lenne, ha tehát elérné az 1 millió 350 ezret. Így csak 100 ezer 800 forintot tudnak igénybe venni. (Varga Mihály: Az a minimálbér! Hogy lehet ilyen példával számolni!?) Azért kell a minimálbért számolni, ahogy azt éppen az előbb elmondtam, ha nem figyelt volna, államtitkár úr, mert a három- és többgyermekes családok több mint a felére az egykeresősség jellemző, és az, hogy az éves jövedelmük nem éri el a 600 ezer forintot. (Varga Mihály: Honnan vette ezt, képviselő asszony?) A Tárkinak a számításából és Ferge Zsuzsáék adataiból; ajánlom a forrásokat az önök figyelmébe is. Tehát a minimálbéres családra visszatérve: ez a család 100 ezer forintot tud igénybe venni, és nem tud igénybe venni 259 ezer 200 forintot, ugyanis nem mindenki viszonylag magas keresetű képviselő, hogy ezt maximálisan ki tudja használni.
A mi módosító javaslatunk lényege az, hogy az igénybe venni nem tudott adókedvezményt kapja meg a család, Nagyék például havi körülbelül 21 ezer forintot kiegészítő családi pótlékként. Egy kétgyermekes, egykeresős, minimálbéres jövedelemmel rendelkező család, például Kissné 96 ezer forintot tudna igénybe venni, de ő, miután a jövedelme alacsonyabb, csak 50 ezer 400 forintot tud igénybe venni. Az ő jövedelmét például 45 ezer 600 forinttal egészítené ki a javaslatunk. Határozott álláspontunk, hogy ez a megoldás méltányosabb, igazságosabb a jelenlegi rendszernél. Úgy gondoljuk, így felelne meg az igazi keresztényi és szociáldemokrata értékeknek.
Sokszor hallottuk azt a miniszteri expozéban is, milyen jelentős mértékben nő a gyermekvállaló családok támogatása. Javaslatunk támogatásával - és ezt kérem önöktől - még nagyobb növekményről számolhatna be akár a pénzügyminiszter, akár a miniszterelnök a szokásos szerdai megszólalásában.
Javaslatunknak ez a két eleme számításaink szerint 25,5 milliárd forintba kerülne, alig többe, mint a három évre szóló stadionrekonstrukciós program. Úgy gondolom, fontos a sport, de a gyermekeink talán fontosabbak, különösen egy magát családbarátnak nevező kormány számára, különösen egy olyan kormány számára, amely a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról szóló jelentésében azt írja: a gyermekes családok közül a három vagy több gyermeket nevelők, főként pedig az egyedülálló szülők esetében a legnagyobb a szegénység kockázata.
Határozott álláspontunk az, hogy sokat segítene több mint 1 millió gyermeken az is, ha a nyugdíjminimumot is jelentősebb mértékben emelnék, és így a gyermekvédelmi törvényből következő jövedelemhatárhoz többen jutnának el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Van még egy javaslatunk, ez pedig arról szól - és ezt országgyűlési határozati javaslatban már benyújtottuk önöknek -, hogy a gyest két év alatt közelíteni kellene a minimálbérhez. Ezzel ténylegesen érdemi segítséget lehetne nyújtani a kisgyermeket vállaló és a gyedet igénybe venni nem tudó családoknak, ugyanis ma 194 ezren vannak gyesen, és csak 54 ezren tudták igénybe venni a gyedet, azt a gyedet, amelyre a kormány becslése szerint 100 ezren vállalkoztak volna.
Tisztelt Képviselőtársaim! A PM expozéja szerint 2001-re vonatkozóan, jövőre 345 milliárd forint juttatás jut el a családokhoz. A mi javaslatunk 25,5 milliárd forintot ad még erre a célra, úgy gondolom, igazságosabban és a szolidaritás igényének megfelelően. Közös érdekünk, hogy minden gyermek növekvő anyagi biztonságban élhessen, boldogulhasson. Azt kérem önöktől, értsünk ebben egyet, és vezesse ez önöket is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Filló Pál.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a költségvetés általános vitája kapcsán én a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés kérdéséhez szóljak hozzá. Ezen kérdéskörök tárgyalása során is látni fogják - és érezni lehet a költségvetés szerkezetéből is -, hogy direkt avagy indirekt módon megjelennek azok a fő szempontok, amelyeket a Fidesz-Magyar Polgári Párt a 2001-2002-es költségvetés kapcsán kiemelt fontosságúnak tart. Az egyik ilyen fontos szempont a bérek javítása és az életszínvonal emelése, a családtámogatási rendszer továbbfejlesztése, valamint a Széchenyi-terv, amelyen belül szerepel a kutatás és a fejlesztés is.
A költségvetés tervezete szerint a felsőoktatásban 2001. január 1-jétől életbe lépne egy új bérrendszer, amely átlagosan 22 százalékos keresetnövekedést eredményezne ebben a szférában. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az elmúlt hosszú évekre visszatekintve milyen mérvű reálbázisromlás és kereset-értékcsökkenés következett be ebben a szférában, akkor azt hiszem, ennek az értékét mindannyian kellőképpen tudják méltányolni.
A tudományos kutatók helyzetének kérdése ennél még drasztikusabb és elborzasztóbb, szörnyűbb volt az előző években. Itt hosszú-hosszú évek lemaradását kellene orvosolni, amihez eddig, az előző kormányoknak nem volt sem bátorsága, sem elhatározott akarata. Tisztelt Ház, a tudományos kutatók keresetnövekedését ezen költségvetés-tervezet mintegy 30 százalékban határozná meg, tehát igen gyors és nagy ugrással szeretné javítani ezen dolgozók életszínvonalát és kereseti lehetőségeit.
A bérrendezés célja tulajdonképpen az, hogy megállítsa az oktatói és kutatói állomány elöregedési folyamatát; gondolom, azt sem kell különösebben részleteznem, hogy hosszú távon az az ország egészének az érdeke, hogy minél magasabban kvalifikált, szakképzett réteggel rendelkezzünk. A másik fontos célja pedig nyilvánvalóan az, hogy a tehetséges, képzett szakembereket megtartsa a pályán, idehaza, Magyarországon biztosítson számukra perspektívát, és ne kényszerüljenek külföldi munkavállalásra. Azt hiszem, ez megint csak egy olyan cél, amellyel véleményem szerint a parlament minden pártja egyet kell hogy értsen. És hosszabb távon természetesen ez jelenti Magyarország egészének a versenyképességi mutatóiban való javulás lehetőségét is, hiszen az Európai Unióhoz csatlakozni szándékozó Magyarország számára az alacsony munkabérek nem jelenthetnek tartós versenyképességet, nekünk a minőségi oldalra kell helyezni a hangsúlyt.
Ezt szolgálja a költségvetés tervezetében az utánpótlás kérdésére vonatkozó doktoranduszprogram is: a költségvetés tervezete növelné egyrészt a doktoranduszok számát, másrészt pedig növelné a doktoranduszok ösztöndíját is, ugyancsak abból a bevallott szándékból adódóan, hogy a pályán tartsa a tehetséges fiatalokat.
(11.20)
A családi kérdéshez hogyan is kapcsolódik ez a költségvetés? Kérem szépen, a következőképpen. Az államilag nem finanszírozott, költségtérítéses oktatásban részt vevő azon hallgatóknak, akik terhességi segélyben, gyesben vagy gyedben részesülnek, nem kell költségtérítést fizetni, ezt az állami költségvetés veszi magára. Ez egyrészt javítja a családok anyagi lehetőségeit, másrészt pedig javítja ezen családok munkaerő-piaci lehetőségeinek bővülését is, ami, azt hiszem, a későbbieket tekintve egyáltalán nem mellékes tényező.
A Széchenyi-terv - mint tudjuk - prioritásként kezeli a kutatás és fejlesztés kérdését. Zárójelben jegyzem meg, hogy az Európai Unió is ezt teszi. Emlékeztetném önöket a lisszaboni döntésekre, amelyekben a kutatás és fejlesztés szintén kiemelt fontosságú kérdésként szerepelt.
2001-ben a K+F értéke 17,5 milliárddal, 2002-ben pedig 19,5 milliárddal szerepel. Ha visszagondolunk az előző évekre, akkor megint csak azt kell megállapítanunk, hogy ez egy igen számottevő, tetemes változás és növekedés.
Még egy dolgot szeretnék az önök szíves figyelmébe ajánlani, hogy a K+F mértéke nemcsak a központi költségvetési tervezetben szereplő hányaddal gyarapodna, hanem a társaságiadó-törvények változtatása is ebben az irányban viszonylag jelentősebb forrásbevonást tesz lehetővé, hiszen a kutatás-fejlesztési beruházásokra vonatkozó kedvezmények pontosan ezt a célt szolgálják. A fejlett világban általában amúgy is az a gyakorlat, hogy a magánszféra adja a kutatási és fejlesztési összegek nagyobbik hányadát. Ilyen értelemben pedig a piaci igények és a rugalmas innovációs lehetőségek sokkal jobban összetalálkoznak; a cél az, hogy Magyarországon is lehetőleg a szabályozók révén ezt a lehetőséget megteremtsük.
Ezek a fejlesztési források természetesen különböző rovatokban szerepelnek, részben a Magyar Tudományos Akadémiánál, részben a felsőoktatási rovatnál, részben különböző kutatási alapoknál. Ha már itt tartok, megemlítem, hogy az MTA forrásainál 2001-ben 25,2, 2002-ben pedig 26,5 százalékos bővüléssel lehet számolni. Megint csak azt kell mondanom, hogy a korábbi évekre visszatekintve ilyen típusú forrásbővülés ebben a szférában nem volt.
Az OTKA esetében még inkább szembetűnő ez a növekedés: 2001-ben 61 százalékkal nő az OTKA alapja, 2002-ben 33 százalékkal. Tessék visszagondolni, hogy mikor volt erre hasonló példa az elmúlt időszakban.
Természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy a már megkezdett fejlesztési programok egyáltalán nem állnak le, ezek folytatódnak. A világbanki fejlesztési programok az integrált felsőoktatási intézményekben folytatódnak, ahogyan folytatódik a hallgatói létszám növekedése is, és folytatódik az ezzel kapcsolatos hallgatói juttatások körének nominál értékű bővülése is.
Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy mindezek alapján a költségvetés tervezetét minden párt nyugodt szívvel tudja támogatni; remélem, az ellenzéki pártok is hasonlóképpen gondolkodnak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Filló Pál képviselő úrnak, MSZP; őt követi Sasvári Szilárd.
FILLÓ PÁL (MSZP): Elnök Úr! Igen tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság alkotmánya nagyon szépen fogalmazza meg a magyar állampolgárok számára a munkához való jog alkotmányos elveit. Én ezzel a kérdéskörrel szeretnék felszólalásomban foglalkozni, hiszen úgy gondolom, hogy a mindenkori kormányzat tevékenységét minősíti az, hogy mennyire él azokkal a közgazdasági eszközökkel, amelyek elősegíthetik, hogy minél több magyar állampolgárnak esélye legyen arra, hogy polgárrá válhasson, munkát kapjon, értékteremtő munkát tudjon végezni, és hasznos embernek érezze magát a Magyar Köztársaság polgáraként.
Úgy gondolom, hogy az ezen a területen az elmúlt két évben történtek egyértelműen minősítik az Orbán-Torgyán-kormány eddigi tevékenységét. Megszüntették a Munkaügyi Minisztériumot, ellátási formákat szüntettek meg, csökkentették a munkanélküli-ellátás idejét, kiüresítették az érdekegyeztetés rendszerváltás óta működő rendszerét, kizárták a munkaadókat és a munkavállalókat a területfejlesztési tanácsokból, a munkavállalók kárára módosult a munka törvénykönyve, és sajnos tervezik az újabb módosítási csomagot is, amelyről szintén nincsenek jó híreink.
A negatív felsorolást folytathatnám, de most nem ez a téma, kedves képviselőtársaim. Úgy gondolom, a kormányzat bebizonyította, hogy kinek az oldalán áll, amikor a társadalmi értékek képviseletéről dönt. Egy komoly szemléletváltozás következett be az elmúlt évek során a foglalkoztatáspolitikában és az ehhez szorosan kapcsolódó szociálpolitikában egyaránt. Ennek során számunkra, a Magyar Szocialista Párt számára elfogadhatatlan ideológiai megfontolásokat is érvényre juttatott a kormány, amelynek értelmében a társadalmi újratermelésben kisebb szerepet játszó, leszakadó, szociálisan hátrányos helyzetű rétegek kikerülnek az állami gondoskodás látómezejéből.
A kormányzat eddigi, kétéves működéséből biztonsággal megállapítható, hogy olyan büntető hadjáratot folytat a munka világában, amely során nem tesz különbséget az önhibájukból és az önhibájukon kívül ellehetetlenült társadalmi csoportok között. A szociális érzéketlenség, illetve az egyes régiók munkaerő-piaci mutatóinak hibás értelmezése azt eredményezte, hogy a hátrányos helyzetű térségek hátránya nem csökkent, és a társadalmi csoportok és rétegek tartósan rossz, csaknem kilátástalan helyzetbe kerültek. Ezek közül én most a 45 év feletti munkavállalók helyzetével szeretnék részletesebben foglalkozni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban a 40 év fölötti nők és az 50 év fölötti férfiak foglalkoztatási szintje az európai országok átlagának a fele. Amíg az elmúlt évben a teljes regisztrált munkanélküli-állomány csökkenést mutat az előző évi adatokhoz képest, addig a 45 év felettiek körében a munkanélküliség növekedése figyelhető meg.
Ha figyelembe vesszük azt is, hogy Magyarország kedvező munkanélküliségi adatokat produkál európai összehasonlításban, erről is kell néhány szót szólnom. Úgy gondolom, hogy ezeknek a kedvező mutatóknak néhány olyan eleme is van, amelyre nem baj, ha a közvélemény odafigyel, hiszen nagyon fontos azt tudnunk, hogy a javuló mutatók sok tekintetben a statisztikai rendszer módosulásából adódnak, hiszen ha most valaki néhány órát dolgozik - vagy akár egy napot dolgozik - a statisztika által megfigyelt időszakban, akkor már munkavállalónak, aktív munkavállalónak minősül. De ugyanilyen, a munkanélküliségi rátát "kedvezően" befolyásoló döntés volt az, hogy megszűnt a jövedelempótló támogatás, így azok a munkanélküliek, akik átkerültek volna a jövedelempótló támogatotti körbe, azok gyakorlatilag eltűnnek a regisztrált munkanélküliek köréből.
Így tehát nagyon jó tulajdonképpen a magyarországi munkanélküliségi ráta, de már nem ilyen jó az, ha megnézzük, hogyan néz ki a foglalkoztatási szint, és ez egy döntő kérdés, hiszen ez mutatja meg azt a számot, hogy Magyarországon az aktív korú népesség körében hányan tudnak az alkotmányban is rögzített munkához hozzájutni, hány munkavállalónak, hány polgárnak biztosítja a kormányzat azt, hogy esélye legyen arra, hogy értékteremtő munkát végezzen.
Tisztelt Képviselőtársaim! A legsúlyosabb helyzetben e tekintetben talán a 45 év feletti munkavállalók vannak, hiszen az ő esetükben, ha kikerülnek a munka világából, szinte esély nincs arra, hogy el tudjanak helyezkedni. Ez az ő számukra nem egy eseti helyzetet jelent, hanem sokszor hosszú éveken keresztül egy tartós szociális hátrányt jelent, ha kikerülnek a munkahelyükről. Úgy gondolom, hogy ez a személyiségromboló hatás, amely nemcsak az állampolgárt, hanem a családot is sújtja, nem megkerülhető problémát jelent, és ezekre költségvetési forrásokat is mozgósítani szükséges. Az a munkavállaló, aki 45 éves kora után kerül ki a munkaerőpiacról, a legszebb, a legaktívabb korban van. Ugyanakkor még ha felsőfokú végzettsége is van, akkor is nagyon nehéz helyzetbe kerül, hiszen ha megnézzük a munkaerőpiac keresletét, akkor azt láthatjuk, hogy az idősekkel szemben meglehetősen nagy a megjelenő diszkrimináció.
(11.30)
Ennek okai is vannak, hiszen az idősebb, tapasztaltabb munkavállaló természetesen magasabb munkabért vár el és követel vagy kér a munkáltatótól, mint egy pályakezdő.
Ugyanakkor súlyos problémát jelent az is, hogy ez az a korosztály, amelynek a továbbképzése, átképzése nem megoldott. A gyors technológiai váltás, bizonyos szakmák, foglalkozások megszűnése, az átképzés, a felnőttképzés hiányosságai oda vezetnek, hogy a 45 év feletti korosztály nem is alkalmazható a legfejlettebb ismereteket jelentő, napjainkban létrejövő munkakörökben. A munkáltatók sajnálatos módon érdektelenek a meglévő idősebb munkavállalók átképzésében mindaddig, amíg a munkaerőpiacon, noha még megfelelő szakmai gyakorlat nélküli, de megfelelő képzettséggel rendelkező fiatal munkavállalók is sorban állnak.
Hadd mondjak egy konkrét példát. Képviselőtársaim is jelezték felém, hogy még a legfejlettebb régiókban is - például Győrben és környékén, ahol lényegében már nem létezik a munkanélküliség - komoly problémák sújtják ezt a korosztályt, és gyakorlatilag nem tudnak munkahelyet találni, hiszen esélytelenek a munkaerőpiacon. Éppen ezért mi, szocialisták úgy gondoljuk, hogy nem elég tisztán a piaci mechanizmusokra, a gyors gazdasági növekedésre bízni e korosztály foglalkoztatási problémáinak a megoldását. Intenzív és céltudatos foglalkoztatáspolitikára van szükség, amely az állam szerepét és beavatkozását feltételezi, és a szolidaritás elemeit sem nélkülözi; olyan foglalkoztatáspolitikára, amely élve és kiaknázva a rendelkezésre álló eszközök széles skáláját, felelősségének tudatában megakadályozza ennek a még aktív korú népességnek az ellehetetlenülését.
Ahhoz, hogy ennek a pénzügyi feltételei is rendelkezésre álljanak, módosító indítványokat fogunk benyújtani a Szocialista Párt nevében a következő két év költségvetéséhez, hiszen itt pénzügyi forrásokról is szó van. Úgy gondoljuk, hogy a problémát két módon lehet kezelni: egyrészt ennek a korosztálynak a fokozott védelmét biztosítani kell a munkatörvények vonatkozásában; másrészt a munkaadókat érdekeltté kell tenni abban, hogy ezt a korosztályt felvegyék és foglalkoztassák, ennek pedig igen komoly pénzügyi vonzatai is vannak.
Köszönöm képviselőtársaim megtisztelő figyelmét. (Taps az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, Fidesz.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Nagyon sok mindennel egyetértettem abból, amit elmondott, és nagyon fontos az, hogy munkahelyek teremtődjenek a gazdaságban. Különösen fontos az ön által is említett, a munkavégzés szempontjából viszonylag idősebb generáció, a 45 év felettiek problémái. A kormány érzékeny ezzel kapcsolatban, és keressük a lehetőségeket, de szívesen veszünk olyan javaslatokat is, amelyek az ő problémáikat hivatottak kezelni.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az elmúlt időszakban folyamatosan új munkahelyek teremtődnek a magyar gazdaságban, és ez a fellendülés megfelel annak a lehetőségnek, amely a regionális problémákat jelentős mértékben tudja kezelni. Az autópálya-építések nagyszabású beindítása a regionális problémákon rengeteget tud javítani.
A minimálbér pedig - ahogy korábban is említettem - a munka becsületének visszaszerzését is hivatott célozni, hiszen nagyobb bér esetén egyértelműen érdek lesz a foglalkoztatás az országban, ami eddig sajnos kevésbé valósult meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Sasvári Szilárd képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Vastagh Pál.
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A 2001-2002-es költségvetés a bérek és nyugdíjak emelésének, a családi támogatási rendszer továbbépítésének, a Széchenyi-terv megvalósításának a költségvetése. Lakáspolitikával foglalkozó politikusként éppúgy elégedett vagyok ezzel a költségvetéssel, ezzel a beterjesztéssel, mint kulturális politikával foglalkozó országgyűlési képviselőként. Elégedett lehetek mindazokkal a polgárokkal együtt, akik előrelépést, megoldást vártak a kormánytól, a kormány lakáspolitikájától. A lakáspolitikában nagyon sok olyan döntés született, amely, azt gondolom, sikeres volt.
Fideszes és kereszténydemokrata képviselőként hadd számoljak be összegzett álláspontként arról, amit eddig tettünk, amit eddig elvégeztünk a parlamentben. 1991. január 1-jétől az első lakás vásárlása után fizetendő illeték a felére csökkent. A lakásépítéssel járó költségek áfájából 400 ezer forint visszaigényelhető. 2000. február 1-jétől új otthonteremtő hitelt indítottunk; a kormány az állami tulajdonban lévő Földhitel és Jelzálog Bankot - az első hazai jelzálogbankot - bízta meg a különlegesen alacsony kamatozású otthonteremtő hitel forgalmazásával. Továbbra is változatlan feltételek mellett vehető igénybe a gyermekek számától függő lakásépítési kedvezmény, népszerű nevén a szocpol: egy gyermek után 200 ezer forint, két gyermek után 1 millió 200 ezer forint, három gyermek után 2 millió 200 ezer forint, és minden további gyermek után gyermekenként 200 ezer forint. Ugyancsak február 1-jétől azok is jogosultak a lakásépítési kedvezmény felére - a félszocpolra -, akik lakásuk bővítésére vállalkoznak. Ezek tehát az eddig elvégzett munkák.
Hál' istennek kiteljesedett az otthonteremtési program, és a sikeresnek bizonyult otthonteremtési hitelprogram folytatódik. A lehetőségek már az idén július 1-jétől is kiszélesedtek. Ettől kezdve életkori korlátozás nélkül minden házaspár vagy gyermeket nevelő személy igénybe veheti e különleges kedvezményes hitelkonstrukciót. Az eddigi intézkedések ezzel együtt is elsősorban azoknak segítettek, akik a maguk erejéből tudják életüket jobbra fordítani.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Gondoskodnunk kell azonban azokról is, akik nem gondolhatnak saját otthon építésére. Az elmúlt évtized megoldatlan lakásgondjainak az enyhítésére a Gazdasági Minisztérium szociális bérlakásprogramot dolgozott ki és indított el. Már ebben az esztendőben is 3-4 milliárd forintot, 2001-2002-ben pedig összesen 9 milliárd forintot fordít a kormány arra, hogy az önkormányzatokat bérlakások építésére ösztönözze. Ez a bérlakásprogram, azt gondolom, nem működhet az önkormányzatok vállalása nélkül.
Azok a Jelzálog Bank által forgalmazott hitelek, amelyek az új döntésünk értelmében megjelentek, lehetővé tették azt, amire 1998-ban igazából még én sem gondolhattam, amikor azt mondtam, hogy év végére, de legalábbis 1999 végére az akkori 30 százalék körüli kereskedelmi kamatok - amelyek a lakásokat érintették - le fognak csökkenni 12-15 százalékra. Ez az akkori gondolat 1999-ben valósággá vált, és ez a valóság a kormány kamattámogatási politikájának megfelelően tovább erősödött. Ez azt jelenti, hogy aki ma Magyarországon új lakást akar vásárolni vagy építeni, az hozzáférhet egy 6 százalékos hitellehetőséghez. Ilyen nem volt az elmúlt tíz esztendőben, a rendszerváltás óta. Ez olyan mérvű változás az építkezések terén, amit mindenki - bármely oldalon is áll - hangsúlyos és fontos lépésnek kell hogy tartson.
Az a bérlakásprogram, amit a Gazdasági Minisztérium beindított, kimondottan azt a célt szolgálta, hogy míg az új lakás támogatásában a kamattámogatással segítsük azokat, akik hitelt felvéve kívánnak új otthonokat építeni, addig az állami támogatású bérlakásprogram azoknak szeretne segíteni, akik nem tudnak új lakást építeni. Ebből az következik, hogy számukra szociális bérlakások építését, illetve vásárlását támogatja a kormány a mostani költségvetésben is, és ez a következő két esztendőben - ahogy említettem már - összességében 9 milliárd forintot jelent.
Azok az önkormányzatok, amelyek a programban részt kívántak venni, két jogcímen nyerhettek és nyerhetnek vissza nem térítendő állami támogatást. Az egyik jogcím a szociális helyzetük alapján rászoruló állampolgárok bérlakáshoz juttatása, a másik a költségelvű lakbér alkalmazása mellett épített vagy vásárolt bérlakások biztosítása azok számára, akik anyagi helyzetük alapján nem képesek önálló lakáshoz jutni, de nem szorulnak szociális gondoskodásra.
Engedjenek meg egy rövid összegzést az eddigi programról. A pályázó önkormányzatok többsége szociális alapon kívánja bérbe adni a lakásokat, két település, Dombóvár és Karcag költségelven megállapított lakbéreket is kíván alkalmazni. A szociális bérlakásokat a legtöbb településen - többek között Kaposváron, Szegeden, Zalaegerszegen - részben fiatal házasoknak, első lakáshoz jutóknak, pályakezdőknek szánják. Több önkormányzat pályázatában szerepel, hogy olyan idős embereknek biztosít kisebb alapterületű lakást, akik most nagyobb bérleményben laknak, ám nehezen tudják kifizetni a fenntartási költségeiket.
(11.40)
A gyermekeiket egyedül nevelők lakásproblémáinak megoldása is szerepel az önkormányzatok tervei között, amit az állam központi költségvetési támogatással segít.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az eddig végzetteket, azt gondolom, mind a kereszténydemokrata értékeket, mind a szabadelvű értékeket valló képviselők elégedetten összegezhetik. Azt gondoljuk, a lakáspolitikában az a támogatási program, ami fennáll, több olyan társadalmi csoportnak ad és nyújthat megoldást, amelyek eddig az elmúlt évtizedben ilyenhez nem jutottak.
Még egyszer hadd emlékeztessem önöket arra, hogy amikor a kormányváltás idején átvettük a stafétabotot, akkor a hitelkamatok 30 százalék környékén mozogtak. Most, a kormányzati félidőben lehetővé tettük, hogy akik új lakást építenek, 6 százalék környékén már hitelt vehetnek föl. Egyszerre történik kamatcsökkentés ezen a területen, és egyszerre jelenik meg kormányzati plusz szerepvállalás lakásprogramok elindításával, az otthonteremtés keretében.
Az 1998-as esztendőhöz képest is több milliárd forintot tettünk ebbe a rendszerbe, 100-100 milliárd forint jellemezte az első két esztendőt. A 2001-2002-es költségvetés célja a lakáspolitika szempontjából a Széchenyi-terv megvalósítása. Mit jelent ez a terv, mit jelentenek ezek a programok különböző társadalmi csoportok számára? Mindazoknak, akiknek nincs módjuk arra, hogy lakást vásároljanak, de még arra sincs módjuk, hogy a piacon lakást béreljenek, azok számára államilag támogatott bérlakásprogram indult el az önkormányzatok részvételével, így lehetővé válik, hogy egy szociális szempontú bérlakásállomány alakuljon ki Magyarország több településén, a falvakban éppúgy, mint a városokban. Azokat az önkormányzatokat támogatjuk, amelyek szeretnék ezt elérni, hogy szolgálati lakásokat biztosítsanak tanároknak, jegyzőknek, rendőröknek. Ezeket az önkormányzatokat is támogatja a kormányzat ezzel az állami bérlakásépítéssel.
Azokat az állampolgárokat, azokat a családokat, akiknek nincs pénzük új lakást vásárolni, kamattámogatás formájában a következő két esztendőben is - ahhoz, hogy a használtlakáspiacra be tudjanak lépni - már kamattámogatással támogatjuk, így lehetővé válik, hogy használt lakáshoz ne a piacon rendelkezésre álló 19 százalékkal, hanem 11-13 százalékos, támogatott hitellel jusson. Tehát be tudnak lépni családok a használtlakáspiacra.
Akiknek használt lakásuk van és szeretnék felújítani, arra szintén kamattámogatást nyújt a kormány, lehetőséget biztosít, hogy a lakásuk minőségét megemeljék. Tehát akik felújítani kívánnak, azoknak is van lehetőségük kamattámogatásra a hitelek szempontjából. Aki új lakást akar építeni, új otthont akar teremteni vagy vásárolni magának, annak az említett 6-7 százalékos támogatott hitel áll a rendelkezésére.
Megmarad az úgynevezett szocpol, a gyerekek után járó támogatás, és a lakáspolitika beindítása révén lehetővé válik, hogy egyre több és több vállalkozó kapcsolódhasson be ebbe a körbe, és minden, az építési területen befolyó befektetés hozzájárul a gazdasági növekedéshez, és a gazdasági növekedés hozzá fog járulni, hogy azokat a béremeléseket, nyugdíjemeléseket, amiket ez a kormány elhatározott, amit a programjában lefektetett, végre fogja hajtani és meg fog mindent tenni.
Összegezve, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, azt tudom elmondani, hogy minden egyes társadalmi csoportnak, aki szeretné a lakáscélját valamilyen formában megvalósítani, kínál megoldási lehetőséget ez a kormány és a következő két esztendő költségvetése. Ezek azok a programok, amelyek révén talán a ciklus végére el tudjuk mondani, hogy jól végeztük a dolgunkat; akkor, ha a nyugodt és biztonságos családi élethez igazi otthont tudunk biztosítani, ha ehhez csekély, de fontos hozzájárulásunkat a költségvetés keretében meg tudjuk tenni. Támogatjuk ezt a költségvetést, és kérjük, hogy ezt tegye az ellenzék is.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Vastagh Pál képviselő úrnak, MSZP; őt követi majd Révész Máriusz.
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Szerencsés helyzetben vagyok, mert az a fejezet, aminek kapcsán véleményemet el kívánom mondani önök és a nyilvánosság előtt, a bíróságokat érintő költségvetési fejezet. A múlt héten a parlament alkotmányügyi bizottsága egy ugyanazon ülés keretében tárgyalta meg az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 1999-ről szóló beszámolóját, és ugyanezen az ülésünkön vitathattuk meg a 2001-2002-re szóló költségvetés tervezetét is. Egyszerre volt jelen az ülésen a múlt, a tapasztalatok, és egyszerre ismerkedhettünk meg a jövőt ígérő számokkal.
Mindezek alapján összevetve mindazt, amit a kétéves költségvetés tartalmaz, és összevetve azokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt két és fél esztendőt a bíróságok szempontjából jellemzik, az az álláspontunk - és ez a szocialista frakció egészének véleménye -, hogy az elmúlt két esztendőben, két és fél év során Magyarországon a bíróságok helyzete jelentős mértékben romlott. Ennek többféle oka van, amit nem elsősorban ennek a vitának a során kell elemeznünk. Csak felsorolásszerűen említem az igazságszolgáltatási reform kisiklatását, az eljárási jogok reformjának elmaradását, a költségvetési nyomással kombinálódó időnkénti politikai nyomásgyakorlást a bíróságokra. Mindez egy rossz légkört és egy nehéz gazdasági helyzetet teremt a bíróságok számára.
A bírósági költségvetés megalkotása, ami egy sajátos szabályozás hatálya alá tartozik, jelentős szerepet biztosít az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, és amennyiben a törvény rendelkezése szerint a kormány végső álláspontja eltér az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által képviseltektől, akkor részletes indokolási kötelezettséggel tartozik a kormány.
Az eltérés, tisztelt képviselőtársaim, olyan nagymértékű, hogy ez - túl a törvényi kötelezettségen is - magyarázatot követel. Magyarázatot követel, hogyan lehet 2001-ben 23 milliárd eltérés a kormány és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács álláspontja között, 2002-ben 22 milliárd eltérés; ezek olyan nagyságrendek egy 30-31 milliárdos költségvetésnél, ami 70 százalékos differenciát jelent. Ezt bizony meg kellene magyarázni. Nos, ezzel a magyarázattal a kormány tartozik, és célszerű lenne, ha a vita során ezekre kapnánk válaszokat, hogy mi ennek az eltérésnek az oka. Hiszen az Állami Számvevőszék elemzésében megállapította, és erre a ma délelőtti vitaszakaszban Solt elnök úr is hivatkozott, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács körültekintően, mindenre kiterjedően és reálisan tervezte meg saját költségvetését. Akkor vajon ez miért nem talál kormánytámogatásra? Mi ennek az oka.
Az a kérdés is felvetődik, tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen együttműködési kötelezettség érvényesül, egyáltalán milyen együttműködés valósul meg a kormányzat és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács között, ha a tanács elnöke hónapokon keresztül nem kap választ azokra a levelekre, amelyekben a költségvetéssel kapcsolatos kérdések rendezését kívánja elérni, és ezekre a pénzügyminiszter nem válaszol. Az a véleményem, hogy ez minden, csak nem az alkotmányos együttműködésből származó gyakorlat, és ez egy megmagyarázhatatlan jelenség.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által előterjesztett javaslat - összhangban a mi véleményünkkel és az Állami Számvevőszék véleményével - a bíróságok likviditását veszélyezteti. 1998-tól kezdődően folyamatosan nehezedtek a költségvetési feltételek, és szűkültek a költségvetési források a bíróságok számára. Ezt a jelenséget az Országos Igazságszolgáltatási Tanács több ízben szóvá tette, és próbálkozott a források megteremtésével vagy legalábbis ennek kezdeményezésével, de rendszerint a törvényekben meghatározott feladatokhoz nem igazodtak a költségvetési források, mint ahogyan ez a szabálysértések bírói felülvizsgálatának gyakorlatában is megmutatkozott; amit most az élet tényei bizony megcáfoltak, hogy az akkori kormányzati álláspont... - és itt mondtuk el az Országgyűlésben ellenzéki kritikaként, hogy nem lesz elegendő ehhez a feladathoz az a forrás, amit a kormányzat a bíróságok számára biztosított.
(11.50)
Elmaradt az előmeneteli rendszer karbantartása, és 2000-ben nem kapta meg az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a béremeléshez, illetőleg a helyi bírói pótlékokhoz szükséges költségvetési forrásokat.
Sorsdöntő jelentőségű, hogy a bírói szervezet utánpótlása hogyan rekrutálódik, milyen szakmai tapasztalattal rendelkező bírák ítélkeznek, és megvalósul-e a fluktuáció vagy sem a bírói szervezetben. Tudom, hogy pillanatnyilag fluktuációról nem beszélhetünk, azt is tudom, hogy jelenleg kilenc jogi kar ontja majd a hallgatókat, akik szívesen helyezkednek el a bíróságokon és az ügyészségeken, de ha az előmeneteli rendszert a kormányzat nem tartja karban, ennek az a következménye, hogy nem a minőségi kiválasztódás érvényesül majd a bírói, ügyészi utánpótlás kialakításában. A bírósági fejezet költségvetésében 2000-ben több mint 5 milliárd forint forráshiánnyal kellett számolni.
Összességében tehát a tendencia azt rajzolja fel, hogy a bírósági költségvetés összehasonlító támogatása jelentős mértékben elmaradt más költségvetési fejezetektől, 1990-hez viszonyítva mintegy 10,1 százalékkal nőtt, szemben más költségvetési fejezetek 53-54 százalékos támogatásával. A számok egyértelműen megmutatják és megrajzolják azt a tendenciát, hogy nemhogy a bírósági szervezet támogatást kap, és preferált helyzetbe kerül a költségvetésen belül, összhangban a ráháruló feladatokkal, hanem egyre inkább a költségvetés egyik legalulpreferáltabb ágazatává válik. Ebből a szempontból a kétéves költségvetés sem tartalmaz véleményünk szerint semmi biztatót és semmi jót, mert változatlanul nem tartja karban az előmeneteli rendszert; mert nem biztosítja a dologi kiadásokhoz a fejlesztési forrásokat, nem biztosítja az indokolt létszámfejlesztést, és bizonytalan az elengedhetetlenül szükséges Phare-támogatásokhoz szükséges önerő biztosításának lehetősége is.
Mi lehet a magyarázata, tisztelt képviselőtársaim, ennek a helyzetnek? Ezt a magyarázatot elsősorban abban az időnként halványuló, időnként élesedő konfliktusban látom megtalálni és felfedezni, ami a bírói szervezet és a végrehajtó hatalom között sajnálatos módon kialakult; amely egyrészről az igazságszolgáltatási reform kisiklatását eredményezte, másrészről pedig olyan költségvetési nyomásgyakorlást jelenített meg, amely időnként kombinálódik politikai nyomásgyakorlással is, és ellehetetleníti a bírósági szervezetet.
Mi ennek a következménye, tisztelt képviselőtársaim? A következményei szerteágazóak és nehezen feloldhatóak, hiszen ezek évekre ható eredményeket produkálnak majd, és nagyon nehéz lesz a későbbiekben mindezt korrigálni. Ez milliárdos veszteségeket jelenthet éppen azért, mert még jobban lelassulhat az igazságszolgáltatás szervezete, az állampolgárok bizalma tovább rendülhet az igazságszolgáltatásban és a jogviták rendezésének legális módjában és formáiban, és nem utolsósorban az ország integrációs képessége jelentős mértékben csökken, ahogyan ezekre a problémákra már több ízben láthattunk egyértelmű utalást, az országjelentésekben, az Európai Parlament különböző friss dokumentumaiban.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzati oldalon szívesen használnak a hadi szótárból származó fogalmakat, és vezetnek be a politikai terminológiába. Ilyen például az "áttörés költségvetése". A bíróságok esetében nekem az a véleményem, hogy ha maradunk ennél a terminológiánál, ez a költségvetés a bíróságok számára a fejvesztett visszavonulás, a tragikus visszavonulás költségvetése.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)
ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak. Tessék!
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Nagy figyelemmel hallgattam dr. Vastagh Pál képviselő úr szavait. Az ő felszólalásából egy tragikus helyzetben lévő, visszavonulóban lévő bírósági rendszer képe rajzolódott ki. Elmondta, hogy az elmúlt két és fél évben a bíróságok helyzete jelentősen romlott; hogy a kormány kisiklatta az igazságügyi reformot, és mindez oda vezethet, hogy még inkább lelassulhatnak a perek.
Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ma reggel hallhattuk Solt Pál elnök úr felszólalását, amelyből - ha eddig nem tudtuk volna - mindannyian megtudhattuk, hogy Vastagh képviselő úr szavaival ellentétben, a bíróságok munkája valamennyi lényeges mutató tekintetében ebben a bizonyos elmúlt két és fél évben jelentősen javult. A kép tehát nem úgy néz ki, ahogy Vastagh képviselő úr elénk festette, sokkal inkább arról van szó, hogy például közel 25 százalékkal csökkent az egy éven túl elhúzódó perek száma. Ez valahogy nem támasztja alá azt a prekoncepciót, azt a feltételezést, amelyet a képviselő úr az imént vázolt. Ha nem igaz az a következtetése, mely szerint a bíróságokat a kormány nehéz helyzetbe hozta, és képtelenek ellátni a feladataikat, akkor vajon mennyiben tekinthetjük megalapozottnak a kormány szándékait érintő és azt illető felszólalását.
Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről megnyugtatónak tartom azt - szemben a képviselő úr szavaival -, hogy egy-egy bírósági fogalmazói állásra tíz-hússzoros túljelentkezés van a mai napon is, és ez igen biztató a jövőre nézve.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Felszólalásra megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Jauernik István.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sok kritika fogalmazódik meg a költségvetéssel kapcsolatosan, azt hiszem, ez így természetes. A gazdasági elemzők egy része választási költségvetésről beszél, és azt mondja, hogy az a fajta bérkiáramlás, amit ez a költségvetés tartalmaz, inflációs veszélyhez vezethet. A másik kritika, ami ezzel kapcsolatosan megfogalmazódik - és ellenzéki képviselőtársaink mondják -, hogy igazából nincs is béremelés. A két állítás közül az egyik teljesen nyilvánvalóan nem igaz, hiszen ellentmondásban vannak egymással.
Nézzük meg, hogy mit tartalmaz a költségvetés a közszféra egy széles rétegére, a pedagógusokra vonatkozóan! A közalkalmazotti szféra, közöttük a pedagógusok az elmúlt tíz év nagy vesztesei voltak. Ha megnézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a reálbérük 1990-hez képest az idei évre körülbelül 20 százalékkal csökkent. Azt hiszem, ez nagyon szomorú, különösen akkor, ha közben arról beszélünk, hogy a tudásalapú információs társadalom felé haladunk. A pedagógusokat saját tapasztalataim alapján a fórumokon különösen zavarni szokta, hogy folyamatosan azzal szembesülnek, hogy a makrogazdasági adatok kiválóak, ők ugyanakkor nem érzik azt, hogy személyes élethelyzetük jelentősen javult volna az elmúlt években, sőt életszínvonaluk romlását érzékelték.
Nézzük meg, hogy mit tartalmaz rájuk vonatkozóan a következő évi költségvetés, illetve a következő kétévi költségvetés! Januárban várható egy 8,75 százalékos béremelés, szeptemberben ehhez 20 százalékkal növekszik a bérszorzó, 1,19-ről 1,43-ra, és azt hiszem, ez mindenképpen nagyon jelentős, különösen ha még ehhez hozzávesszük, hogy 2002 januárjában újabb 7,5 százalékos bérfejlesztés várható. A plusz 20 százalékos szeptemberi növeléshez tartozik egy óraszámemelés is, erről majd a későbbiekben szólok még néhány szót.
Ha megnézzük, hogy a mostani decemberi bérekhez képest hogyan változnak a pedagógusbérek, akkor azt látjuk, hogy a következő év, azaz 2001 szeptemberében a bérek mintegy 30 százalékkal növekednek, ami, azt hiszem, semmiképpen sem elhanyagolható. Ha a 2000. év teljes keresetét vetjük össze a 2001. év teljes keresetével, akkor ez a növekedés 15-16 százalékos, hiszen ennek a 20 százalékos bérfejlesztésnek a hatása nagyobbrészt 2002-ben jelentkezik.
(12.00)
Tehát 2001-ben 2000-hez képest 16 százalékkal növekedik a pedagógusok összbértömege. Azt hiszem, hogy ez helyénvaló és bizakodással tölthet el minket, különösen akkor, ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy 2002-ben a szeptemberi plusz 20 százalék miatt jelentős áthúzódó hatással számolunk, és a 2002-es bérnövekedés további 20 százalékot jelent. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen jelentős előrelépésnek tekinthető.
Az igazat megvallva, ez a növekedés azonban nem érint mindenkit egyformán. Aki nem lépi át az adójóváírás küszöbét, annak a nettó bére gyorsabban fog nőni, mint a bruttó bére. Annak, akinek már idén is az adójóváírás küszöbe felett van a fizetése, a bruttó bérével többé-kevésbé megegyező mértékben fog nőni a nettó bére. Annak, aki éppen a következő évben fogja az adójóváírást átlépni, jelentős béremelkedése lesz a következő évben, de ez el fog maradni sajnos a bruttó bér növekedésétől. Ez mindenképpen szomorú. Őket erről a helyről is arra inteném, hogy már az év első felében, amikor nyilatkozni kell, hogy az adójóváírást számítsák-e be vagy sem, kalkulálják be azt, hogy szeptemberben 20 százalékos bérfejlesztés várható.
Engedjék meg, hogy az óraszámemelésről néhány szót szóljak. Az óraszámemelés nem a kötelező órákat érinti, hanem olyan feladatokat sikerült megfogalmazni az Oktatási Minisztériumnak óraszámemelésként, amit mindenképpen el kellene végezni a pedagógusoknak óraszámemelés nélkül is. Ilyen a kerettantervekkel kapcsolatos munka, és ilyen a minőségfejlesztéssel kapcsolatos munka. Ezt fogalmazta meg az Oktatási Minisztérium, amikor a kötelező feladatemelkedésről beszélt egy-egy pluszórában. Emiatt tehát, mivel kötelező órát nem érint az óraszámemelés, pedagóguslétszám-leépítés nem várható. Külön ki kell emelnem - és egy pozitív fejlemény -, hogy sikerült a költségvetési tárgyalások során elérni, hogy az előző óraszámemelésből adódó, öt évre szóló, éppen most lejáró fizetésemelést sikerült a költségvetésbe betervezni. Emlékeznek tisztelt képviselőtársaim, öt évvel ezelőtt 18 óráról 20-ra emelkedett a tanárok esetén a kötelező órák száma, és öt éve egy konkrét fizetésemelésben részesültek. Ezt sikerült megőrizni a költségvetésben.
Tisztelt Ház! A következő két év költségvetése lehetőséget ad arra, hogy jelentősen növekedjen az óvónők, tanítók, tanárok életszínvonala. Ez azonban csak az út kezdete, nem szabad elfelejteni, hogy 2002-ben a pedagógusok reálbére alig fogja meghaladni az 1990-es évét. Ha egy tudásalapú információs társadalmat kívánunk építeni, akkor ezen az úton a későbbiekben is tovább kell haladni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Vastagh Pál képviselő úrnak, MSZP.
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hende államtitkár úr kétpercesére szeretnék néhány észrevételt tenni, és nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid ideig vett részt a kétéves költségvetés vitájában. Ha be tudja bizonyítani az államtitkár úr azt, hogy a 10 százalék több, mint az 53 százalék, akkor elismerem az igazát. A költségvetési hatások nem egyik napról a másikra, nem egyik éjszakáról a másikra mutatják meg valódi hatásukat. De az biztos, hogy egy tartósan alulpreferált rendszer esetében előbb-utóbb ez a negatív hatás bekövetkezik a jövőt illetően, és miután itt két évről van szó, a számok alapján ez a negatív hatás meglehetős biztossággal prognosztizálható. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, MSZP.
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban az önkormányzati összefüggésekkel szeretnék foglalkozni. Már sok szó esett arról, hogy ez a törvényjavaslat ellentétes az államháztartásról szóló törvény hatályos előírásaival, ellentétes a Házszabállyal, a jogalkotásról szóló törvénnyel. Én ezekről az összefüggésekről most nem kívánok hosszabban szólni, csak szeretném jelezni, hogy ezek a tények önmagukban is elégségesek annak kimondására, hogy ez a törvényjavaslat alkalmatlan a parlamenti vitára. Ettől függetlenül persze a javaslatban leírtak alkalmasak lehetnének arra, hogy a következő év, illetve ebben az esetben a következő két év szabályozását megvalósítsák. Sajnos az önkormányzatokat illetően, az önkormányzati költségvetési előírásokat elemezve azt kell megállapítani, hogy ez a javaslat tartalmánál fogva is alkalmatlan a vitára, és alkalmatlan arra, hogy az ország következő két évének gazdálkodási szabályozását megoldja. Tudom, e súlyos kijelentést indokolni illik, indokolni kell. A továbbiakban ezzel szeretnék foglalkozni.
Az indoklásnál az Állami Számvevőszék jelentését szeretném segítségül hívni, az Állami Számvevőszéknek azt a jelentését, amely sehol nem mondja ki tételesen azt, hogy ez a javaslat alkalmatlan, ugyanakkor ennek a számvevőszéki jelentésnek nagyon sok megállapítása, nagyon sok kitétele egyértelműen azt bizonyítja, és ezekből a megállapításokból az következik, hogy ez a javaslat nem alkalmas és elfogadhatatlan.
Nézzünk konkrétan a számvevőszéki megállapításokból néhányat! Először: a költségvetési törvényjavaslat lényegében változatlan rendszer keretében juttatja el az önkormányzatok számára a feladataik ellátáshoz szükségesnek vélt összeget. Ezt tartalmazza a számvevőszéki jelentés. Tehát nem azt mondja, hogy az önkormányzatok feladatai ellátásához szükséges összeget, hanem a szükségesnek vélt összeget. Konkrétan, a Pénzügyminisztérium által szükségesnek vélelmezett összegről van szó.
A törvényjavaslat indoklásában a kormány próbálja bizonyítani, megkísérli bebizonyítani, hogy ott van az önkormányzatoknál az a pénz, ami szükséges a feladataik ellátására. Ez a kísérlet elég sikertelenül valósul meg a javaslat ezen indoklásában. Kezdődik onnan, hogy a számokat, a mihez viszonyítást rögtön úgy indítja, ami elfogadhatatlan, figyelmen kívül hagyja a 2000. évi költségvetési előirányzatnál azt a mintegy 7 milliárd forintos összeget, amelyet az ár- és belvíz miatt elvontak az önkormányzatoktól. Ez elfogadhatatlan, értelmetlen, erre csak azért van szükség, hogy itt a számok valahogyan a végére keresztben és hosszában, amikor összeadásra kerülnek, egyezzenek. Úgy gondolom, hogy ezt így nem lehet elfogadni.
De azt sem lehet elfogadni, hogy szándékosan vagy nem szándékosan, de nagyon sok új feladathoz szükséges forrást a kormány-előterjesztés figyelmen kívül hagy. Erre a Számvevőszék jelentése nagyon pontosan fölhívja a figyelmet, pontos számításokkal támasztja alá például azt, hogy a pedagógusok bérére nincs meg a kellő fedezet. A Számvevőszék számítása és a mi számításaink szerint is 2001-ben 4 milliárd forint, 2002-ben 10 milliárd forint hiányzik. Hiányzik a növényvédelmi törvényből adódó új feladatokra 3,8 milliárd, hiányzik a hulladékgazdálkodási törvényből adódó feladatokra mintegy 3 milliárd forint, de a dologi kiadások inflációt követő növekményére sincs egyetlenegy forint sem betervezve. Úgy gondolom, hogy ezek a hiányosságok mind bizonyítják azt, hogy nagyon sikertelen az a kísérlet, amellyel bizonyítani igyekszik a kormány, hogy a rendelkezésre álló összeg elégséges az önkormányzatoknál.
De nézzük a következő ÁSZ-megállapítást! Azt írja egyik helyen a jelentés: nem sikerült teljeskörűen megteremteni az összhangot az előirányzatok és a szakmai törvények között. Hogyan lehet összhangot teremteni e két fél között? Lehet úgy megteremteni az összhangot, hogy az előirányzatokat megnöveljük, vagy lehet úgy is, hogy a szakmai törvényeket módosítjuk. A kormány ezt a második utat választotta. Elfogadhatatlan ez a megoldás. Nem a feladatokhoz szükséges forrást biztosítja a kormány ebben a javaslatában, hanem megváltoztatja a jelenleg érvényes törvényeket, azokat a garanciákat, amelyek az önkormányzatoknak biztosították azt, hogy például az oktatásnál a két évvel megelőző összeg 90 százalékát normatívákban oda kell adni. Ezt nem adja oda ez a költségvetési javaslat. Azért, hogy ne legyen törvényellenes, ezért módosítjuk most a közoktatási törvénynek ezt a passzusát, illetve fölfüggesztésre kerül két évre. Hogy mi lesz utána, nem tudom; szerintem a kormány sem tudja.
(12.10)
Ugyanez van a művelődés területén - ugyanilyen garanciális szabályt kivesznek. Szerintem ez egy elfogadhatatlan megoldás; és nemcsak számomra, nemcsak az ellenzéki képviselők számára, hanem úgy gondolom, hogy az oktatásban, a művelődés területén dolgozók számára is elfogadhatatlan ez a megoldás.
Röviden a bérekről, amiről már többen szóltak. Nagyon helyes, támogatásra érdemes az az elképzelés, amely ebben a javaslatban van, hogy a közszolgáltatásban a bérek, jövedelmek jelentős emelésére kerül sor. Ezt mi határozottan támogatjuk. Ellenzéki képviselőként mondhatnám azt is, hogy ennél több is kellene. Nem ezzel van a baj. A legnagyobb gond az, hogy nem elég a szorzókat, a bértáblát változatni, de biztosítani kell az önkormányzatok számára azt a feltételt, hogy ezeket a megemelt béreket ki is tudják fizetni. Nem helyes, ha ezen megemelt bérek, jövedelmek fedezetét az önkormányzatok egy része csak úgy tudja biztosítani, ha máshonnan vesz el pénzt, ha más területen szűkíti a közszolgáltatást, vagy éppen meg is szünteti a közszolgáltatást.
De ugyanígy elfogadhatatlan számunkra az, hogy e megemelt bérek kifizetését csak úgy biztosítja a kormány, hogy 2 százalékos létszámleépítést irányoz elő. Az előttem szóló képviselőtársam is kijelenti innen, hogy nem kerül sor a pedagógusok létszámának leépítésére. Nem ez van a törvényjavaslatban. A törvényjavaslatban le van írva, hogy 2 százalékos létszámleépítéssel kell számolni ahhoz, hogy a fedezet biztosítva legyen. (Varga Mihály: Ha máshogy nem tudják megoldani!) Kérdezem én, hogy akkor mi az igazság azon kistelepülésnél, kisvárosoknál, községeknél, ahol döntően ezek a közalkalmazottak vannak.
Az államtitkár úr is pontosan tudja, hogy az önkormányzatok jelentős részében már nincs meg a lehetőség a létszámleépítésre. Van, ahol van lehetőség leépítésre, csak ott épp ez a pénzügyi kényszer nem fogja kikényszeríteni a létszám-racionalizálást, és az önkormányzatok nagyobb részében, ahol pedig nincs meg a lehetőség, ott lehetetlen helyzetet teremt ez az előírás.
Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Tíz perc kevés arra, hogy részletesen elemezzük az önkormányzati fejezetet, és átfogó értékelést adjunk - a hét folyamán erre még lesz lehetőség.
Befejezésül még egy fontos kérdést szeretnék idehozni, egy érvet, amellyel az első állításomat szeretném bizonyítani. Itt is az Állami Számvevőszékre szeretnék hivatkozni. A törvényjavaslat szerint az önkormányzati részesedés a közpénzekből jövőre, abban az esetben, hogy ha a kormány szándéka szerint sikerül tartani a 6 százalékos inflációt - hangsúlyozom, hogy abban az esetben is -, akkor is az önkormányzatok jövőre csak az 1994. évi támogatás reálértékének a 79,8 százalékát fogják kapni. Tehát hét év alatt mínusz 20 százalék reálértékben; úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan a gazdaság ilyen helyzetében, elfogadhatatlan a költségvetés ilyen helyzetében.
Ezek a számok, adatok pontosan megvannak a számvevőszéki jelentés 3. füzet 1. mellékletének táblázatában - javaslom a képviselőtársaimnak, hogy tanulmányozzák azt a táblázatot, mert nagyon hasznos. A kormánypárti képviselőtársaimnak javaslom azt is, hogy olvassák el alaposan a számvevőszéki jelentéseket, tájékozódjanak, érdeklődjenek az önkormányzatoknál. Biztos vagyok benne, hogy belátják, hogy jelentősen módosítani kell a beterjesztett törvényjavaslatot.
Én ajánlom a szocialista frakció együttműködését a módosító indítványok kidolgozásában, ajánlom, hogy dolgozzunk együtt, hogy az önkormányzatoknak a 2001. évi és 2002. évi költségvetése elfogadható legyen. Ettől függetlenül most be tudom jelenteni, hogy a szocialista frakció elkészíti javaslatait, módosító indítványait, ami mintegy 80 milliárd forint többletforrást fog biztosítani az önkormányzatoknak, ha ezt valamennyi képviselő vagy a képviselők többsége is úgy kívánná.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Várhegyi Attila államtitkár úrnak.
VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Jauernik képviselőtársunk néhány mondatára szeretnék reagálni pusztán a tényszerűség kedvéért, hiszen elmondta, hogy a költségvetési törvény kapcsán a kultúrában, a művelődésben dolgozók néhány garanciális elemét ki akarja venni a kormány a törvénymódosítással. De azt elfelejti elmondani a képviselő úr, hogy ugyanakkor olyan lehetőséget teremt az önkormányzatok és az államhoz tartozó közművelődési, közgyűjteményi dolgozók számára, ami az elmúlt tíz esztendőben nem látott mértékű béremelést tesz lehetővé 2001 szeptemberétől, megadván természetesen január 1-jétől azt a kötelező emelést, amit a kormány az összes közszféra dolgozói számára megadott.
Arról beszél, hogy ilyen módon megkurtítják ezeket a dolgozókat különböző garanciáktól. De arról nem beszél, hogy nem elegendő törvényt alkotni, hanem azt a törvényt, ha már garanciákat adtak neki, végre is kellene hajtani, szemben ugyanis azzal az állásponttal, amely szerint az úgynevezett kulturális törvényt az előző Országgyűlés elfogadta, ugyan garanciákat beépített, de semmiféle pénzt nem tett hozzá sem az önkormányzatok, sem mások számára. Ezért fordulhatott elő abban az országban, amelynek több mint ezeréves kultúrájára emlékszünk éppen ezekben az években, hónapokban, hogy ezer olyan önkormányzat volt Magyarországon, amely egyetlen fillért nem fordított - vagy nem tudott fordítani, helyesebb inkább így fogalmazni - művelődésre, kultúrára.
Ehhez képest például a művelődési házak tekintetében, vagy a könyvkiadás tekintetében, vagy a színházak támogatásában ez a költségvetés, ez a két esztendőre szóló költségvetés - csak például hadd mondjam a színházakat - 25,7 százalékos növekedéssel számol az épület-fenntartási támogatások tekintetében. Plusz 1 milliárd forintot szán arra, hogy az az 5 millió jegyvásárló, akik száma egyébként növekvő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), és az idén láthatóan nagy, megkapja mindazt, amit ha nem is törvényben, de költségvetésben garantálni tudunk számukra.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Két szocialista képviselő jelentkezett, de csak 2 perc 10 másodperc áll a rendelkezésükre. Előbb jelentkezett Takács Imre képviselő úr, ezért neki adom meg a szót 2 perc 10 másodpercre.
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Révész Máriusz képviselőtársam a pedagógusok reálbérének jelentős emelkedéséről beszélt. Nem jó olyat mondani a politikában, ami nem valósul meg. Lesz reálbér-emelkedés - ezt mi is elismerjük -, de nem olyan mértékű, mint ahogy a számok mutatják. A 8,75 százalékos januári béremelkedésnél, majd a szeptemberi 20 százalékos béremelkedésnél figyelembe kell venni azt a túlórakiesést, amit a pedagógusok elszenvednek azáltal, hogy a kötelező óraszámuk emelkedik. Ezt azért figyelembe kell venni.
Azt is figyelembe kell venni, hogy jobb lenne a 8,75 százalékos béremelkedést egy olyan béralapra rátenni, amely magasabb, magyarul: a pedagógusok idei bérét még legalább 5 százalékkal kellene emelni ahhoz, hogy nagyjából rendben legyenek az infláció szempontjából. Ha pedig még hozzáteszem, annyiszor elhangzott a Házban, hogy a 6 százalékos inflációemelkedés jövőre szinte tarthatatlan, ezt mindenki tudja, mi örülnénk annak, ha 6 vagy annál is kevesebb lenne az infláció; ha a 6 százalékos inflációemelkedés tarthatatlan, akkor a számokkal felesleges dobálózni, mert a pedagógusok majd a pénztárcájukon érzik azt, hogy jelentős reálbér-emelkedés vagy nem jelentős reálbér-emelkedés következett be. A kormánypárti képviselőinknek javaslom azt, hogy ne beszéljenek itt jelentős reálbér-emelkedésről - jobb a kellemes csalódás, mint a kellemetlen.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. A maradék 2 perc 10 másodpercből 30 másodpercre Jauernik István képviselő úrnak adom meg a szót.
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az államtitkár úr észrevételére szeretnék reagálni én is. Természetesen az ellenzéki képviselőnek az a feladata, hogy a hiányosságokra, ellentmondásokra felhívja a figyelmet - én ezt tettem.
A másik észrevétel pedig az, hogy már ennek a kormánynak az idején került sor a 80 százalékos garancia 90 százalékra való felemelésére. Ez a gyakorlatban egy évben sem működött, mert most éppen ez a kormány fogja felfüggeszteni. Úgy gondolom, hogy ez az, ami elfogadhatatlan.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Lasztovicza képviselő úr jelentkezett, de tisztázni kellene a felszólalás rendjét, mert ha Mádi László képviselő úr vár 3 perc 50 másodpercet... (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Lasztovicza Jenő!) A jelzés szerint Lasztovicza képviselő úrnak adom meg a szót.
(12.20)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Takács képviselő úr felszólalására szeretnék röviden, egy gondolat erejéig reagálni. Azt hiszem, a választópolgárok majd annak idején eldöntik a saját tapasztalataik és a számok alapján, hogy melyik kormány az, amely az ígéreteit hűen próbálta beváltani és be is váltja. Azt hiszem, az elmúlt két év igazolta, hogy amit a polgári kormány mint kormányprogramot meghatározott magának, ahhoz próbálja tartani magát, és a következő két év előrelátható költségvetése is ezt igazolja; szemben az önök állításaival, hiszen '94-ben nagyon sok szépet hallottunk önöktől a választási kampány során, csak mint dolgozók nem éreztük a zsebünkön. Azt hiszem, bölcsek az emberek, és fogják érezni, akár nyugdíjas, akár nagycsaládos, hogy melyik kormány az, amely az ő érdekeiket képviselte a négy év során.
Köszönöm. (Dr. Takács Imre: Ezzel egyetértünk! - Taps a Fidesz padsoraiból.)
ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, 2 perc 50 másodperce van.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita e szakaszának mintegy lezárásaként azt kell összegeznem, hogy az a kétéves program, amelyet a tegnapi nappal a Ház elé bocsátott a polgári koalíció, jelentős korszakváltást jelent több területen is. Természetesen nem lehet minden kérdést megoldani nemcsak egy év alatt, két év alatt sem, ám vannak jövedelemjavulások különböző területeken, amelyek, azt gondolom, érzékelhetőek lesznek. Gondolok itt az egészségügyre, egy ápolónőre, akinek eddig sok esetben 25-30 ezer forintos bére volt, most január 1-jétől 40 ezerre emelkedik, utána 2002-ben 50 ezer forintra emelkedik a bére. Azt gondolom, hogy nem kell ezt nagyon ragozni, egy egész szakmának a becsületét mentjük meg ezáltal, óriási szakmai problémákat hárítunk el például az egészségügyi intézményekben.
Lehet kifogásokat hozni az infláció kapcsán. Lehet, hogy 1 százalékkal több lesz ez az infláció. De az a 20 százalékos béremelés, amit még a 8,75 százalékon túlmenően jövő év szeptemberében a pedagógus megkap, akkor is 20 százalékos béremelés lesz, messze túlmutat az infláción, tehát érzékelhető béremelés kell hogy legyen.
Örülök annak is, hogy komolyabb kritika nem érte azon szándékunkat, amely a magyar gazdaság európai felzárkóztatására vonatkozik. Ezek a szándékok a Széchenyi-tervben lettek megfogalmazva, amely ugyan még mindig nyitott a vita előtt, január 1-jével ugyanakkor beindulnak a programok. Nagyon bízunk abban, hogy ennek révén azok az egyenlőtlenségek és feszültségek, amelyek a magyar gazdaságban jelentkeztek, és az elmúlt tíz évben jelen voltak, ha nem is orvosolhatók, de mindenképp csökkenthetők. Tehát azt reméljük, hogy az autópálya-építés kapcsán a regionális különbözőségek, ahogy Lenártek képviselőtársam utalt rá, mindenképpen mérséklődni fognak, kedvező beruházási célpontokká válnak azok a régiók, amelyek eddig nagyon kevés befektetésben részesültek.
A turizmus egy stratégiai ágazat a Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint, mint ahogy Lasztovicza Jenő képviselőtársam utalt rá, amely igenis a világ egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata, és amelyben Magyarországnak óriási lehetőségei vannak. Ez van megfejelve, megtoldva még olyan intézkedésekkel, amelyek tovább bővítik a kis- és középvállalkozók támogatási lehetőségét és a kutatás-fejlesztés lehetőségeit. Azt gondolom, hogy óriási fejlődés lehet, ami a gazdasági növekedésre igenis élénkítőleg fog hatni.
Összességében tehát - a lakás- és az otthonteremtésről nem is beszélve - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) azt kell mondanom, hogy a következő két évben érzékelhető jobbulás fog bekövetkezni ebben az országban, és reméljük, ez a polgárok számára is mindenképpen a saját bőrükön tapasztalható lesz.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
ELNÖK: Köszönöm. Végezetül megadom a szót Zakó László képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.
ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Meglehetős figyelemmel szerettem volna kísérni és kísértem is a mai ülésnapot, de egy 120 fős nagykanizsai diákcsoportot kellett kísérnem a Parlamentben. Ezt azért emeltem ki most a költségvetés vitája során, mert volt szerencsém részese lenni a gyerekek örömének, akik feljöhettek Budapestre megnézni a Szent Koronát. Ezt külön azért emelem ki, mert ingyenesen vették igénybe a vonatközlekedést. Nem tudom, hogy melyik fejezetben van, az Országimázs Központ sorában vagy más sorban ez a tétel, amely az ingyenes utazáshoz segíti a magyar választókat, illetve a polgárokat, de azért amikor nagy támadásba lendülnek az ellenzéki képviselőtársaim, nem árt, ha figyelembe veszik azt is, hogy hány százezren nézték és fogják megnézni a Szent Koronát a Parlament épületében.
De igazából nem ezért kértem szót - csak így tudtam felvezetni -, hanem azért, mert most szeretnék még reagálni Filló képviselőtársam jóval korábbi felvetésére, amelyben a mostani koalíció nyakába varrt bizonyos foglalkoztatáspolitikai kritikákat. A délelőtti felszólalásomban próbáltam ecsetelni, mi vezetett el odáig, hogy az infláció kezelése nem teljesen a mostani kormányzat kezében van. Ehhez hozzájárult ugyanis az élelmiszer-ipari cégek, kereskedőhálózatok és feldolgozóüzemek privatizációja, az energetikai privatizáció. (Mayer Bertalan: A mezőgazdaság helyzetéről beszélj!) Arról van szó, hogy ennek nyomán több ezer ember került utcára. Gyakran előfordult - a cukorgyárak példáját említhetném, mondjuk, a szolnoki cukorgyárról beszéljünk konkrétan -, hogy csak azért vette meg a vevő az üzemet, hogy bezárja, magyarul, piacot vásárolt. A MOL Rt.-nél nyolcezer ember kerül rövid időn belül az utcára, de legalábbis kényszerfoglalkoztatásba kell hogy menjen valahova.
Pontosan annak a korosztálynak a tagjai, amelyet a képviselőtársam emlegetett, a 40-50 évesek azok, akiket annak idején, amikor egyetemi tanulmányaikra készültek, azért nem vettek fel az egyetemre, mert nem volt a nevük mellett az f betű, ami zöld folyosót jelentett volna nekik az egyetemre. Más pályára kellett menniük, amire nem is volt elhivatottságuk. Ez az átképzés részint annak köszönhető, hogy teljesen más munkát végeztek, mint amihez értenek, vagy ami a családi felmenőik között szokás volt. Ezeket is vegyük figyelembe, amikor kritikát fogalmaznak meg a kormánnyal szemben; mert a választási ciklikusság mögé el lehet bújni, hogy majd a sikereket kaszáljuk, a hordalékát pedig vigye el a következő kormányzat. Ennyit mindenképpen szerettem volna a maradék időkeretemben elmondani.
Elnök úr, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására holnap kerül sor. Jó étvágyat kívánok! 13 órakor folytatjuk munkánkat.
(Szünet: 12.28-13.05
Elnök: dr. Áder János
Jegyzők: dr. Vidoven Árpád és Kapronczi Mihály)
Felszólalások: 23-26 27-85 86-93 Ülésnap adatai