Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni a részletes vitában. (Nincs ilyen jelzés.) Senki sem jelentkezik. Ebben az esetben a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Hende Csaba államtitkár urat, hogy most vagy később kíván a vitában elhangzottakra reagálni. (Jelzésre:) Később.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról történő határozathozatalra következő ülésünkön kerül sor.

Most soron következik a kötelező gazdasági kamarai tagság megszűnésével összefüggő cégeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/2929. számon, a bizottsági ajánlásokat T/2929/2. és 3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás szerinti 15 perces időtartamban.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az utolsó eleme annak a törvényalkotási sorozatnak, amely a kötelező kamarai tagság megszűnésével függ össze.

Benyújtásának időpontját az is meghatározta, hogy csak június végén, július elején vált egyértelművé, hogy a cégeknek csupán kis hányada, mintegy 5 százaléka kérte az önkéntes kamarai tagokról vezetett nyilvántartásba történő felvételét. A szabályozás célja, hogy minél egyszerűbb, költségkímélő eljárásban biztosítsa azt, hogy 2000. október 31. napját, tehát a kötelező kamarai tagság megszűnését követően a közhiteles nyilvántartás a valós helyzetnek megfelelően tanúsíthassa, hogy mely vállalkozások, mely cégek maradtak önkéntes alapon a gazdasági kamarák tagjai.

E cél érdekében a törvényjavaslat olyan megoldást kínál, amely mind a vállalkozók, mind a cégbíróságok számára előnyös, ugyanakkor a törvényesség garanciáit teljes mértékben biztosítja. Ennek megfelelően úgy rendelkezik, hogy a kötelező kamarai tagságra vonatkozó cégjegyzéki adatok 2000. november 1-jével a törvény erejénél fogva automatikusan törlésre kerülnek a cégnyilvántartásból. Ezzel összefüggésben tehát a cégeknek nincsen teendőjük. Korábban egyébként hasonló módon került sor a cégek társadalombiztosítási folyószámlaszámának törlésére is.

Azon cégek esetében ugyanakkor, amelyek önkéntes alapon a kamarai tagságot választják, a javaslat biztosítja, hogy az ezzel összefüggő cégjegyzéki adatot a kötelező kamarai tagság megszűnésétől, illetve az önkéntes kamarai tagság létrejöttétől számított 30 napon, tehát a törvényes határidőn belül illeték, valamint közzétételi költségtérítés megfizetése nélkül jelenthessék be a cégbíróságon. Ez a kedvezmény tehát csak azokra vonatkozik, akiknek a kamarai tagsága lényegében folyamatos.

Ha egy vállalkozó csak később kívánna majd kamarai taggá válni, értelemszerűen az általános szabályok szerint kérheti e cégjegyzékadat bejegyzését. Már most jelzem ugyanakkor a tisztelt Háznak, a kormány támogatja fogja azt, hogy az illeték-, valamint költségtérítés-mentesség terjedjen ki azokra a cégekre is, amelyek június 30-át követően, de még október 31-éig kérik a felvételüket az önkéntes kamarai tagokról vezetett nyilvántartásba, és ezt november 30-áig be is jelentik a cégbíróságon. E tekintetben egyébként T/2929/9. számon dr. Veres János képviselő úr a mai napon ilyen tartalommal módosító indítványt nyújtott be; ezt a jegyzőkönyv számára szeretném rögzíteni.

Tisztelt Ház! Figyelemmel arra, hogy a benyújtott törvényjavaslat életbe lépésének hiányában 2000. november 1-jét követően több százezer cégnek kellene egyenként a kötelező kamarai tagságra vonatkozó cégjegyzékadat törlése érdekében a cégbírósághoz fordulnia, kérem a tisztelt Országgyűlés felelősségteljes támogatását az előterjesztés mielőbbi elfogadása érdekében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Dr. Veres János tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági állásfoglalások, valamint a gazdasági bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Végh Lászlónak, a gazdasági bizottság előadójának.

VÉGH LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, illetve ezt a módosítást. Nagyon ritka esemény, amikor ilyen történik, de szinte minden képviselő hangot adott annak, hogy talán sikerült olyan törvényt hozni, ahol a felhasználók 95 százalékos gyakorisággal élnek is ezzel a lehetőséggel. Gyakorlatilag két apró módosítás volt szükséges ahhoz, hogy ezt a lehetőséget a cégnyilvántartásban is átvezessék.

Az előterjesztő szerint a kérdés az volt, és mondhatni, azért húzódott ilyen sokáig az ügy, hogy nyilvánvalóvá váljon, melyik oldalon állnak a nagyobb felhasználók, illetve azok, akik a módosításra rászorulnak.

Így született meg az a megoldás, amelyet az államtitkár úr is ismertetett, hogy akik nagy tömegben nem kívánnak élni a kamarai tagsággal, azoknak ne kelljen külön kérvénnyel a cégbírósághoz fordulniuk, így gyakorlatilag automatikusan törlésre kerülnek. Azoknak pedig, akik élnek a folyamatos tagsággal, a továbbiakban is kedvezményes lehetőségük van megtenni a módosításokat a cégnyilvántartásban.

A bizottság 14 igen, 9 nem, 1 tartózkodó szavazattal támogatta ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetője Fritz Péter képviselő úr, de úgy látom, ő nincs a teremben - akkor a kisebbségi vélemény nem hangzik el.

Megkérdezem az alkotmányügyi bizottságot, kíván-e előadót állítani. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kíván előadót állítani.

Akkor most az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalásokra kerül sor; 10 perces időkeret áll a felszólalók rendelkezésére. A sorrend a következő: Rubovszky György képviselő úré a szó elsőként, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Göndör István, a Magyar Szocialista Párt részéről; és még vannak hárman, úgyhogy Veres Jánostól egy kis türelmet kérek, mert ő írásban nem jelezte előre felszólalási szándékát.

Rubovszky képviselő urat illeti a szó.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szlovák mentelmi bizottság fogadásáról szaladtam át, és sajnos nem hallhattam az expozét, ezt nagyon sajnálom.

A törvényjavaslat kapcsán szeretném elmondani, hogy a Fidesz, ahogy az alkotmányügyi bizottságban is, egyhangúlag támogatja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. Egyetlenegy problémát jelent a törvényjavaslat, a határidőket. A határidők azért okoznak problémát - elnézést kérek, ha az államtitkár úr erre mondott megoldást és ezt nem hallhattam -, mert van egy téves határidő-idézés a törvényjavaslatban.

(19.30)

Nevezetesen, a június 30-ai határidő, ami igazság szerint nem arra vonatkozik, amire a törvényjavaslatba beépítésre került, de a kormány igen tisztelt képviselője bizottsági ülésen is felhívta erre a figyelmünket. Ezt a problémát könnyen meg lehetne oldani, ha nem lennénk beszorulva a határidők közé.

Ismeretes a tisztelt Ház előtt, hogy volt egy kivételes eljárásra való előterjesztés, amit a tisztelt Országgyűlés nem fogadott el. Ebből az következik, hogy az október 18-a táji plenáris ülésen lehet a szükségszerűen előterjesztett módosító javaslatokról szavazni, majd, azt hiszem, november 7-e a szavazási nap, amikor végszavazást lehet tartani. A kötelező kamarai tagság meg október 31-ével szűnik meg.

Azt hiszem tehát, itt kell megtalálnunk azt az áthidaló megoldást, ami ezt a feszültséget feloldaná. Nekem most már - hogy kivételes eljárás nem kerülhet szóba - csupán csak egy ötletem támad, és itt a jelen lévő képviselő urak segítségét is kérem. Akkor tudjuk zavarmentesen ezt a cégeljárási ügyet megoldani, ha az Országgyűlés elfogadja a Házszabálytól való eltérést úgy, hogy a határidő-módosításokkal egy időben, október 17-én vagy 18-án - a határidőt nem tudom pontosan -, a módosító javaslat fölötti szavazást követően rögtön a zárószavazást is meg lehet tartani.

Nyilvánvalóan a mostani általános vita végéig van lehetőség módosító javaslatokat beadni. Rendelkezésemre áll az az öt módosító indítvány, amit Göndör képviselő úr már korábban előterjesztett, és ezt a délelőtt folyamán sikerült megszerezni. Ezek a módosító javaslatok is mind az általam most felvetett probléma korrigálására irányulnak. Ez valami olyan közös dolog, amit minden körülmények között meg kell oldanunk.

Van több variációs lehetőség, de mondom, az összes probléma megoldása abban rejlik, hogy október 20-a táján meg kellene születni a törvénymódosításnak ebben az ügyben. Tekintettel arra, hogy általános vitáról van szó, csupán csak azt szeretném elmondani, hogy feltétlenül szükséges a törvényjavaslat, hiszen a kötelező kamarai tagság megszűntével és a ma hatályos eljárási törvényünk szerint a cégnyilvántartás kötelező nyilvántartása nyilvánvalóan olyan koherenciazavart okoz, amelyet fel kell oldani.

Ilyen körülmények között az általános vitában mást elmondani nem tudok. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot a határnapok korrigálásával szíveskedjen elfogadni.

Köszönöm szépen a szót. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Tóth Imre, a Kisgazdapárt részéről.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr!

Rendkívül kis terjedelmű törvényjavaslat van előttünk, ami egyrészt - és most már bizton állíthatjuk - a kormánynak, a kormánypártok többségének az elég meggondolatlan és elhamarkodott lépéséből, a kötelező kamarai tagság megszűnéséből fakadóan kellene hogy megszülessen. Engedje meg nekem, államtitkár úr, hogy nem pimaszkodva, de azt mondjam, hogy önt félrevezették. Nem ez az utolsó láncszem ebben a folyamatban. A következő láncszem már bent van az adótörvények módosításában, amikor a kamarai tagdíj adókedvezménye is megszűnik. Még mindig nincs vége tehát ennek a folyamatnak. Hadd nyúljak vissza még egy mondattal a Rubovszky képviselő úr által elmondottakhoz!

Kedves Képviselő Úr! A kivételes eljárás is meg amit most ön elmondott, csupán egy dologra vezethető vissza. Arra, hogy a magyar parlamentben az önök szavazatainak függvényében a jövő hét október 16-án kezdődik. Mert ha a jövő hét, mondjuk, október 1-jével kezdődne, úgy, mint a naptár szerint, akkor jó esély van, hogy a törvényjavaslatot el lehetne fogadni, de így valójában tényleg azon kell majd törni a fejünket, hogyan lehet a Házszabály megfelelő rendelkezéseit felhasználni annak érdekében, hogy ez a dolog megtörténhessen.

Nos, vissza a törvényjavaslatra! Mi történik valójában? Valójában a kormány tesz egy ajánlatot úgy, ahogy az államtitkár úr elmondta, hogy azok a vállalkozások, vállalkozók, akik kamarai tagsága folyamatos, valamilyen kedvezményben részesüljenek. Ez a dolog nem ilyen egyszerű. Próbáljuk meg boncolgatni ezt a nagyon rövid javaslatot!

Az első az, hogy valójában ez a június 30-a, amit érintett Rubovszky képviselő úr, mitől június 30-a. Június 30-a arról szólt, hogy azok, akik döntenek június 30-áig, választhatóvá válnak az önkéntes kamarába. Ehhez hozzákötni azt, hogy illeték- és térítésmentes legyen a közzététel, azt hiszem, enyhén komolytalan. Ezt ezért nyilván valamivel orvosolni kell.

De akkor tehetjük a következőt: a november 1-jei törlést. Kedves Államtitkár Úr! Miért kell azoknál törölni, akiknek folyamatos a kamarai tagságuk? Az ön érvelése nagyon egyszerű. Egy hivatal, egy bürokrácia szempontjából nagyon egyszerű, ha azt mondja, hogy letörlök mindent, de akkor viszont kérem tisztelettel, hogy beszéljünk arról, hogy mi ennek a következménye. Miért mondom én azt, hogy folyamatosan, folytatólagosan macerálja a kormányzat azokat, akiknek még mindig van egy nagyon pici affinitásuk a kamarai mozgalom vagy a gazdasági önkormányzat irányába?

Ez a törvényjavaslat azt jelenti, hogy azok, akiknél megszűnik a törvény erejénél fogva, és úgy, ahogy önök ezt az indoklásban is megfogalmazzák, hogy jogi előírások és rendelkezések állították elő ezt a helyzetet, nem náluk törlik, a többinél. Ez azt jelenti, hogy nekik bizony el kell zarándokolniuk úgy, ahogy a '97. évi CXLV. törvényben le van írva, és kérelmet kell előterjeszteniük a cégbíróságnál, hogy újra bejegyezzék a kamarai tagságukat. És ez a folytatólagosoknál is fennáll, nemcsak az újonnan meggondolt állapotra, mindenkire vonatkozik. Én tehát azt gondolom, hogy itt már bizony diszkriminatív azokkal szemben, akik az önkéntes gazdasági kamarai tagságot választják.

De hadd tegyem fel a kérdést: indokolt-e, hogy a cégnyilvántartásban szerepeljen a gazdasági kamarai tagság? Szeretném a képviselő urak figyelmébe ajánlani, hogy a már korábban hivatkozott CXLV. törvény a cégbírósági eljárásról, cégnyilvántartásról szól, itt a törvényjavaslatnál az előterjesztő csak a 29. §-ra hivatkozik, mely szerint harminc napon belül be kell jelenteni.

De én tisztelettel szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy a 12. § (1) bekezdése megmondja, hogy mit kell kötelezően közzétenni. Jelentem, ezek között nem szerepel a kamarai tagságra vonatkozó kérdés, hanem csak a (2) bekezdésben, ahol azt mondja, hogy szükség szerint. Én magam nem jogász lévén nem tudom eldönteni, hogy a szükség szerintit ki dönti el: a vállalkozó, hogy számára kívánatos, vagy erősebb az az óhaj, amit megfogalmazott az államtitkár úr, hogy a kormánynak mégiscsak valami érdeke fűződik hozzá, hogy tudja, hogy kik azok, akik kamarai tagok vagy sem.

Én tehát azt gondolom, hogy ez ilyen szempontból nem is állja meg a helyét, hogy előírjuk kötelezően, hogy november 1-jét követően 30 napon belül ezt meg kell tenni.

(19.40)

És még továbbmegyek: figyelmükbe ajánlanám ugyanennek a törvénynek a 9. § (2) bekezdését. A közzététel költségtérítésének szabályait és összegét az igazságügy-miniszter rendeletben határozza meg. Tehát eszerint megint csak azt mondom, hogy itt most kötelezően előírunk valamit, amit lehet, hogy nem is kellene így megtartanunk.

Szeretnék foglalkozni néhány gondolatot azzal, amiről az államtitkár úr azt mondta, hogy alig több, mint 5 százalék jelezte, hogy fenn akarja tartani a kamarai tagságát. Ez így igaz, de kérem, tegyük hozzá azt, hogy ez az 5-10 százalék közötti rész, aki jelentkezett a vállalkozók köréből, a GDP-nek már közel 70 százalékát termeli. Szeretném itt a jegyzőkönyv számára mindenképpen rögzíteni, hogy amikor azt a törvényt elfogadta a Ház, vagy vitattuk, hogy megszűnik a kötelező kamarai tagság, akkor is igaz volt, hogy a vállalkozások alig 6 százaléka fizette a kamarai tagdíj 90 százalékát, tehát ők tartották fenn a kamarát, finanszírozták a működését, és ezen keresztül biztosítottak szolgáltatásokat a kisvállalkozásoknak, a kényszervállalkozóknak.

Most e törvény kapcsán én megkérdezem: mit tesz a kormány, mit tesz a kormányzó többség a kis- és középvállalkozásokkal e törvényen keresztül? Gondolom, önök is tájékozódtak. Ez azt jelenti, hogy mindannak, aki e törvény hatálya után jelentkezik - mindegy, hogy mit fogadunk el -, egyedileg 5 vagy néhány 10 ezer, mondjuk, átlagosan 30 ezer forint többletkiadást jelent, de a cégbíróságok oldaláról ez, néhány ezer bejelentkezőt feltételezve, hölgyeim és uraim, már 100 millió forintot jelent! Ekkora pluszterhet ró a kis- és közepes vállalkozásokra ez a kicsi, alig pár paragrafusból álló törvényjavaslat.

Azt gondolom, ennél a törvényjavaslatnál újra tökéletesen tetten érhető az, ami az Orbán-Torgyán-kormányra jellemző: úgy vesz el vállalkozásonként 5-30 ezer forintot, mintha adna.

Ehhez mi, a szocialista frakció semmilyen körülmények között nem akarunk asszisztálni, és ezért fogunk benyújtani nagyon sok módosító indítványt.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Tardos Márton, ha közben megérkezik; ha nem, akkor Ékes József képviselő úr.

TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt év végén meglehetősen kiadós viták után voltunk, amikor végül is a kamarákra vonatkozó törvényt, annak tervezetét elfogadtuk. A döntés helyességét és megalapozottságát azóta a vállalkozások visszaigazolták, hiszen úgy tűnik - ahogy itt az államtitkár úr is az előző percekben elmondta -, elenyésző kisebbségük, 5-10 százalékuk választotta az önkéntes kamarai tagságot, tulajdonképpen ezzel is minősítve az 1994. évi XVI. számú törvény alapján kötelező tagsággal, a gazdasági érdek-képviseleti szervezetek által felülről szervezett kamarai rendszer valós értékét, a gazdasági szereplők szempontjából értékelhetetlen működést. Tulajdonképpen rácsodálkozhatunk erre, de ez a való élet, a gazdálkodók - mondhatnánk úgy is - ráutaló magatartással az eddigi gazdasági kamarák tevékenységét minősítették, adták annak kritikáját.

A magyarországi kamarai tradíciók és az európai működő gyakorlat alapján a gazdasági szervezetek, az állami irányítás egy, a gazdálkodók, a gazdasági szervezetek érdekeit figyelembe vevő, tevékenységüket segítő, szolgáltató kamarai rendszer kialakulását várták volna, de végül is ezt nem kapták meg, ezért vonhatjuk le a következtetést: ez ráutaló magatartás. Ezen elvárásokkal szemben a kamarák egy részének vezetése öncélúan, személyes ambíciói és/vagy szűk lobbiérdekek szolgálatába állítva működtette a rendszert, egyébként számos esetben megtévesztve tagságukat; tulajdonképpen tehették ezt azért is, mert a kötelező kamarai tagsággal járó tagdíjbefizetésből befolyt milliárdos bevételek megfelelő szintű ellenőrzés és számonkérés nélkül több mint elégséges pénzügyi fedezetet teremtettek ehhez.

Az iménti pillanatokban Göndör István képviselőtársam visszatért a korábbi vitához, és elmondta, hogy ez milyen ballépés volt, ugyanakkor viszont látnunk kell, hogy nagykorúak a vállalkozók, a gazdálkodók, és ha azt mondjuk, hogy rosszul döntöttek, akkor nem kevesebbet üzenünk számukra, mint hogy nem tudják, mit tesznek. Kinek üzenjük ezt? Annak a 90-95 százaléknak, aki nem vállalta fel a kamarai tagságot. Azért a nagy számok valószínűségét tekintve tételezzük fel, hogy tudják; de ha nem is tudnák, hogy mi a helyes számukra, azt legalább tudják, hogy mi az, ami előnytelen, és ebből a szempontból valószínűleg ezek a pillanatnyi választási voksok nem a jövendő kamarákra szólnak, hanem ez egy visszacsengés, az előző kamarák minősítése.

Egyébként arról van szó, hogy milyen terhet is jelent a kamarai tagoknak az a bizonyos összeg, mit vesz el ezzel a jelenlegi kormányzat a kis- és középvállalkozóktól. Én megfordítom a kérdést: nézzünk vissza az előző évek működésébe, és nézzük meg, hogy a kamarák a kamarai tagdíjon keresztül, amely tehát kötelező volt, mit vettek el; de nem is ez a kérdés, hanem az, hogy mit adtak ezért. Jószerével semmit. Ez az, amit most gyakorlatilag kritikával illetnek ráutaló magatartással, tehát úgy vettek el, hogy érte semmit nem adtak. Reményeink szerint a jövő kamarája nem ez lesz.

Éppen ezért az elmondottakból kiindulva - respektálva Rubovszky képviselőtársam törvénytervezetet javító megközelítéseit - a jelzett módosító indítványokkal egyetértünk, következésképp a T/2929. számú törvényjavaslatot a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt parlamenti frakciója támogatja, elfogadja és elfogadásra javasolja.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Rubovszky György képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kénytelen vagyok Göndör István képviselő úr felszólalására reagálni. Szeretném leszögezni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt nem vesz el semmit ebben az ügyben a vállalkozóktól, és gyakorlatilag egy gesztust gyakorol.

Miről van szó? A cégeljárási törvény szerint minden változást harminc napon belül köteles a gazdasági társaság ügyvezetője a cégnyilvántartás felé bevezetni. A törvényjavaslat 1. pontja hivatkozik a kamarai törvényre, október 31-ével megszűnik a kötelező kamarai tagság, tehát ezt adminisztratív úton törölni kell. Ha az a vállalkozó, aki azt szeretné, hogy a cégnyilvántartás az ő önkéntes kamarai tagságát tüntesse fel, erre azt mondja a törvényjavaslat, hogy a törvényes harminc napon belüli bejelentési határidőben lehetőséget biztosít, és mindenfajta kedvezményt, amit lehet, megad annak érdekében, hogy az önkéntesség alapján választott kamarai tagság ott a cégjegyzéken szerepelhessen.

Tisztelettel szeretném elmondani, hogy 1996-ban, amikor a gazdasági kamarákat a cégnyilvántartásban kötelezővé tették, akkor minden gazdasági társaság köteles volt bejelenti a kamarai tagnyilvántartási számát az illetékes cégbíróságnak. Ez a rendszer már csak így működik, de nem a kormányoktól függően, hanem a cégnyilvántartási rendszer működik így. Következésképpen nem elvételről van szó, hanem arról, hogy aki ezt fenn szeretné tartani, az egy kétsoros levéllel minden további nélkül ezt megtehesse, minden anyagi teherviselés nélkül.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hende Csaba államtitkár úr is kétperces hozzászólásra jelentkezett. Megadom a szót.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Magam is Göndör képviselő úr felszólalásához kapcsolódnék és arra reagálnék.

(19.50)

Szeretném a képviselő úr figyelmét felhívni arra, hogy a taggá válók tagsága cégnyilvántartási értelemben nem folyamatos, hiszen a törlés megtörténik, és szükségszerű az, higgye el nekem, hogy új regisztrációs számot kapjanak a nyilvántartásba bejelentkezők, ezért tehát nem kerülhető meg az - egyébként a törvényes kedvezmény folytán ingyenes - újbóli bejelentkezés.

Ami pedig azt illeti, hogy a "szükség szerint" kifejezés mit jelent, ezt úgy kell értelmezni, hogy akkor, csak akkor kell bejegyezni a cégjegyzékbe a kamarai tagságot, ha van ilyen adat, tehát ha kamarai tag az illető cég, de akkor viszont kötelező a közzététel. Így tehát a kérdésére ennyiben adtam volna meg röviden a választ.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Göndör István képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Visszafelé mennék. Az államtitkár úrnak szeretném mondani, hogy nem akarok jogi vitát folytatni: a közzétételre ez a törvény nem vonatkozik, az csak a nyilvántartásra vonatkozik, a kamarai tagságra, tehát a közzététel eddig se volt kötelező.

Arra külön van egy paragrafus, hogy milyen adatokat kell közzétenni, és ott nem szerepel a kamarai tagság, tehát önök most itt vezetik be, ezzel a törvénnyel, hogy ezt kötelező lesz közzétenni.

Visszamegyek még tovább. Azt, hogy technikailag új regisztráció kell, elfogadom, csak van más megoldás is, fogok rá utalni, Rubovszky képviselő úrral együtt, mert az, hogy tehette volna... - persze, meg lehetne tenni. És az lenne számomra egy igazi úri gesztus, ha azt mondanánk a vállalkozásoknak, hogy a kamarai tagságra vonatkozó információját akkor kell megtenni, amikor majd valamilyen más cégadatát is változtatni kell a cégbíróságon. Mert ebben az esetben, igen, megfizet egyfajta eljárási illetéket és egy közzétételit, és közben megteszi a kamarait is. Mert, még egyszer hangsúlyozom, ez a törvényjavaslat igenis azok számára, akik az önkéntest választották, egyfajta többletbürokráciát jelent.

Tehát most nem azoknak kell zarándokolni, akik kiléptek a kamarából, hanem azoknak, akik vállalják az önkéntes tagságot.

Amiért valójában a kétpercest kértem, kedves Tóth képviselő úr - de nem látom őt, majd a jegyzőkönyvből elolvassa az információkat -, az az, hogy ő azt mondja, a milliárdos tagdíjak ellenőrizetlenül. Számomra ez azt jelenti, hogy ön, képviselő úr, teljesen tájékozatlan a kamarák belső életét illetően, mert ott működtek megfelelő ellenőrző szervek, tehát ez így nem felel meg a valóságnak; azt hiszem, ezt vissza kell hogy utasítsam.

A másik, hogy mi történt a tagdíjjal. Nem akarok visszamenni, egy mondat: akkor is lefolytattuk. A kamarák néhány év alatt létrehozták azt az infrastruktúrát, amely most (Az elnök jelzi az idő leteltét.) veszélybe került, de ez nem része ennek a vitának.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Újabb kétperces hozzászólásra jelentkezett Rubovszky György képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Való igaz, hogy egy plusz lépés az önkéntes kamarai tagságot vállaló részéről ez a cégbírósági bejelentés, de hadd mondjam el, hogy ugyanez a pluszlépés megelőzi, hiszen a kamara felé is lépnie kell, október 31-ével megszűnik a kamarai tagsága, és neki be kell jelenteni, hogy ő önkéntes kamarai tag szeretne lenni.

A másik probléma, ami miatt ezt a bejelentést meg kell tenni - lehet, hogy rosszul vagyok informálva, de engem úgy informáltak -, hogy az önkéntes kamarai tagok a mostani nyilvántartástól függetlenül egy másik nyilvántartási számot fognak kapni. Ha ez nem így lenne, akkor lehetne azt mondani, hogy aki fenn akarja tartani, az jelentse be, hogy fenntartja, és kész, ne töröljék. De tisztelettel, be kell jelenteni a számváltozást, mert azt a cégbíróság nem fogja beszerezni! Következésképpen kétségtelen, aki azt szeretné, hogy kamarai tag maradjon, annak lépni kell a kamara felé, és az, aki azt szeretné, hogy ez a kamarai tagsága a cégnyilvántartásban szerepeljen, az új kamarai nyilvántartási számot kénytelen beadni a cégbíróságnak annak érdekében, hogy ne egy fal, egy régi, egy korábbi, elavult szám jelenjen meg, hanem az a kamarai nyilvántartási szám, amelyik az ő önkéntes kamarai tagságának megfelelő. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Veres János képviselő úrnak; ez nem kétperces hozzászólás már természetesen.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Legszívesebben én is reagálnék a vitában elhangzottakra, bár igazából én nem arra készültem, hogy most reakciókat tegyek; pusztán két megjegyzést szeretnék hozzáfűzni a kialakult vitához.

Érdekes dolog ez a "regisztrációs szám megváltozása" történet, hiszen az én ismereteim szerint semmi nem kötelezi sem a tagokat, sem a kamarákat arra, hogy új regisztrációs számokat adjanak ki, azaz az a helyzet is elképzelhető, amire Rubovszky képviselő úr utalt, hogy a régi kamarai regisztrációs számát tartja meg a kamarai tag. Van ilyen igény egyébként, tehát felmerült azon kamarai tagok részéről, akik bejelentkeztek az új kamarába, az az igény, hogy ők nem kívánják megváltoztatni a számukat, és azt kérik a kamarától, hogy a régi számon fussanak tovább, és ekkor nem jelenik meg számukra az a kötelezettség, amelyről itt most beszélünk. Én nem vagyok jogász, ebből következően nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ezt az igényt ki lehet-e elégíteni; én nem találtam olyan előírást eddig, hogy kötelező lenne új lajstromszám szerinti felvétele az újonnan bejelentkezett önkéntes tagoknak.

Éppen ezért ez egy nyitott kérdés az én számomra a jelen pillanatban, még a mai napon. Lehet, hogy az államtitkár úr erre majd perdöntő választ tud adni, én most egyelőre nem tudok arra választ adni, hogy vajon van-e új kötelezettség.

Most azért mondom ezt így el, mert konkrét üggyel találkoztam az elmúlt hetekben, amikor ez felmerült, hogy ő bizony nem kívánja megváltoztatni a számot, függetlenül attól, hogy annak a számnak a jelentéstartalma egy másfajta rendszerben bírt információtartalommal, és ebből következően elképzelhető, hogy az újban egy másfajta logika szerinti számot kellene adni az új tagoknak. Én mindezt megértem, csak miután a törvény, legalábbis az én olvasatom szerint, nem írta elő azt, hogy új számot kell adni, ebben az esetben ez is elképzelhető, hogy nem lehet megtenni azt, hogy erővel ráerőltessünk az önkéntes tagokra egy új szám miatti eljárási kötelezettséget. Tehát ez a kérdés szerintem jelen pillanatban még nyitott.

Ami miatt én hozzá szerettem volna szólni alapvetően, az a következő. Én nem akarok abba a vitába belemenni, hogy az új arány mennyiben igazolta vissza vagy mennyiben nem igazolta vissza a decemberben született törvénynek a szükségességét és jó voltát avagy kevésbé jó voltát, mert meggyőződésem szerint ezzel nem érdemes ma már foglalkozni. Göndör képviselőtársam reagált Tóth képviselő úr hozzászólásának arra a részére, amelyre egyébként reagálni kellett volna.

Én inkább arra szeretnék kitérni, hogy az a javaslat, amely beterjesztésre került, örülök, hogy az államtitkár úr már eleve az expozéjában elmondta, hogy tulajdonképpen a leírt szöveg nem azt a célt valósítja meg, amely, mint kiderült, a kormánynak az eredeti célja volt. A leírt szövegből is az derült ki számunkra, hogy mindenképpen egy negatív megkülönböztetés érvényesül az önkéntes kamarai tagságot vállaló vállalkozások számára. Azt hallottam én ki az expozéból, hogy ilyen szándék nincs. Nyilvánvalóan úgy szeretné elfogadni ezt a bizonyos módosítást most a kormány, illetve a kormánytöbbség is, hogy ez ne legyen negatív megkülönböztetés az önkéntes kamarai tagságot vállalók számára, mint ahogy senki sem kéri vagy senki sem követeli azt, hogy az ezt nem vállalók számára egy többletteher jelentkezzen.

A nyáron sokfajta újságpolémia alakult ki ezzel kapcsolatban, hogy kinek milyen többletterhe jelenik meg. Ha abban egyetértünk, hogy ez a fajta változtatás semmilyen vállalkozói kör számára ne jelentsen többletterhet, akkor megítélésem szerint könnyen megállapodásra tudunk majd jutni abban a kérdésben, hogy egy milyen tartalmú, mire kiterjedő javaslatot kell majd végül megszavazni a parlamentben. Én tehát az államtitkár úr expozéja alapján abszolút nyitottnak érzem azt a kérdést, hogy ebben kormánypárti és ellenzéki megállapodásra lehet jutni, és minden további nélkül kellő időben el is lehet ezt fogadni.

Ami miatt nem lehet megállni, és azt gondolom, hogy két mondatot mondani kell arról, hogy miért is nem sikerülhetett a kivételes eljárás: csak azért nem, mert számunkra a kivételes eljárás kezdeményezésééig nem tette egyértelművé sem a kormány képviselője, sem a kormánypárti frakciók, hogy mi az önök szándéka, és milyen irányú, milyen fogalmazású törvényt szeretnének majdan elfogadni. Ezt már csak azért is merem mondani, mert még a mai napon is hangzott el olyan nyilatkozat, sajtónyilatkozat, amely e tekintetben nem az államtitkár úr által, a kormány véleményeként itt tolmácsolt nézetet tükrözte, hanem egy más tartalmú megnyilatkozást tartalmazott; kormánypárti oldalról hangzott el, amit én sajnálatosnak tartok természetesen. Ugyanis, ha önök ezt elmondták volna kellő időben azon szavazás előtt, megítélésem szerint az ellenzéki frakciókat abba a helyzetbe hozhatták volna, hogy végig lehetett volna gondolni a Rubovszky úr által elmondott logikáját ennek a történetnek.

(20.00)

Nem tartom azt kizártnak, hogy ebben az esetben, ha a alapelvet elfogadtuk volna egymás között, akkor ez a vita kivételes eljárásban is lezajló vita lehetett volna, és akkor gyorsabban lehetett volna ezt a bizonyos módosítást elfogadni; amit persze szükségesnek tartanék minél hamarabb elfogadni, és ennek érdekében kérem is az államtitkár urat, aki a kormányt képviseli ebben a vitában, hiszen a tárcája az előterjesztő, ezen a héten itt a részletes vitára is sor kerül a terv szerint, és ebben az esetben nyilvánvalóan a héten bizottsági ülés fogja tárgyalni a benyújtott módosító indítványokat, ott nyilvánvalóan célszerű lenne egyértelművé tenni az imént általam megfogalmazottakat - ha jól értettem, még egyszer mondom, hiszen most hallom először ezt a megközelítést, amit az államtitkár úr elmondott -, annak érdekében, hogy egyáltalán gondolkozhassanak az ellenzéki frakciók abban, amit Rubovszky képviselő úr vetett itt fel a Házszabálytól való eltérés kérdéskörében. Mert szerintem fontos dolog az, hogy lehetőségük legyen a vállalkozóknak minél hamarabb tudni azt, hogy októberi és novemberi határnapokkal különböző jogosultságok vagy lehetőségek keletkeznek, illetve szűnnek meg.

Nyilvánvalóan ezt a tömegkommunikáció elviszi az országban abban az esetben, ha ebben látszik egy egyetértés, és adott esetben októberben megszülethet, hiszen az azt követő szűk két hét - most így fogalmazok, az október közepi plenáris heti szavazás keddjéhez viszonyítottan szűk két hét -, figyelembe véve azt is, hogy a Magyar Közlöny hány nap alatt ér el, mondjuk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, mindenképpen egy túlságosan szűk időintervallumot ad arra, hogy akkor még ezt figyelembe véve hozhasson bárki döntést, hiszen azt gondolom, az elhangzottak alapján reális vagy jogos elgondolás, hogy ez bizonyos mértékben még befolyásolhat vállalkozásokat a gondolkodásban.

Azt szeretném kérni, hogy ezt vegyük figyelembe, és miután az államtitkár úr azt mondta, hogy ez az általam benyújtott módosító indítvány esetleg megfontolás tárgyát képezheti, nyilvánvaló, ha célszerűnek látják vagy látjuk közösen, akkor az időpontok, tehát a határnapok adott esetben célszerűen módosíthatók is azért (Dr. Hende Csaba jelzésére.) - és ebből a bólogatásból úgy tűnik, egyetértésre jutottunk egymás között -, hogy senki se szenvedjen azért kedvezőtlenebb elbírálást, mert ez a változás ebben az évben bekövetkezik. Ha ebben egyetértünk egymás között, akkor azt gondolom, ennek van egy racionális, megfogható, végső megfogalmazása is, amit mindenki számára kellő időben, kellő tartalommal el lehet juttatni.

Még egyszer mondom, sajnálom, hogy ez a fajta, az államtitkár úr megfogalmazott szándék számunkra nem volt ismert ezelőtt három héttel, mert a dolog a benyújtott indítvány tartalmából ítélve nem így tűnt, mint ahogy az államtitkár úr megfogalmazta, és azt mi mindenképpen módosítani szerettük volna, hiszen azt nem akartuk, hogy az önkéntes kamarai tagságot vállaló vállalkozói kör számára legyen negatívabb vagy kedvezőtlenebb a helyzet, mint az önkéntes kamarai tagságot nem vállaló vállalkozói kör számára egyébként a benyújtott javaslat értelmezése alapján.

Azt gondolom, létezik egy olyan egyetértés ebben a kérdéskörben, amely alapján az e heti bizottsági ülésen, illetve az ehhez kötődő egyéb megbeszélésen is - megítélésem szerint - a végére lehet érni ennek a polémiának, és azt követően kinek-kinek el lehet gondolkodni azon, hogy mi a legjobb megoldása az adott helyzetnek; figyelembe véve a három hetet, a Házszabálytól való eltérést és minden más körülményt, az október végi határnapot és a novemberi határnapot is, ami az előterjesztésben szerepel, a legcélszerűbb megoldást lehet választani.

Köszönöm szépen a figyelmet. Ennyit szerettem volna az általános vitában elmondani. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja teljesen egyetért az előterjesztéssel, és természetesnek tartja azt, hogy támogassa a most napirendre tűzött törvényjavaslat elfogadását. Nagyon régóta szorgalmaztuk, hogy megszűnjön a gazdálkodó szervezetek és egyéni vállalkozók kötelező kamarai tagsága. Örültünk annak, hogy a MIÉP következetes álláspontjának is a hatására egy olyan széles körű össztársadalmi igény alakult ki, amelyet végül figyelembe vett a parlament, és tavaly azt megszavazta.

Ez a törvény megszüntette az általános és minden vállalkozóra kiterjedő kötelező gazdasági kamarai tagság intézményét. Mivel ennek a törvénynek a fő célkitűzése egybeesett régóta képviselt törekvéseinkkel, ezért a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportja támogatta annak a törvénynek is az elfogadását. A kis- és középvállalkozásokra épülő egzisztenciák széles rétege is megnyugvással és örömmel fogadta azt a jogszabályt, és elégedetten nyugtázta azt az állhatatos és kitartó, a kisemberek és a kényszervállalkozók érdekei mellett következetesen kiálló küzdelmet, amelyet frakciónk folytatott, és amelyet végül is siker koronázott. Bár közbevetem, hogy Göndör István képviselőtársam negyed órával, fél órával ezelőtt nagyon meghatóan ecsetelte, hogy korábban néhány nagyobb vállalkozás finanszírozása igénybevételével hogyan segítették a kamarák a kisvállalkozókat, de ha ez valóban így lett volna, akkor az önkéntes kamarai tagok aránya nem úgy alakul, ahogy tapasztalhattuk. Tehát nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az a kamara, az a kamarai gyakorlat megbukott.

Amikor a Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja a kisemberek érdekeit képviselve szorgalmazta a kötelező kamarai tagság megszüntetését, akkor tisztában voltunk azzal, hogy amikor megszabadítjuk a vállalkozókat ettől az igától, és megalkotásra kerül ez az általunk régóta szorgalmazott jogszabály, szükségessé válik azt technikailag is beilleszteni a jogrendszerünkbe. Ez véleményünk szerint megfelelő szakmai hozzáértéssel az azóta eltelt idő alatt megvalósult. Sajnos azonban, a legkörültekintőbb jogszabály-harmonizációs technikai törvény-előkészítések során is előfordul, hogy egyes részterületek módosítást igénylő szabályozása elkerüli a szakmai előkészítést végzők figyelmét, és esetleg egy kicsit késve kerül a parlament elé. Az ilyesmi azonban a jogalkalmazás gyakorlatában előbukkan, később megmutatkozik, hiszen jogalkalmazási problémaként meg fog jelenni. A most tárgyalt tervezet is egy ilyen utólag felmerült jogtechnikai jellegű hiányosságot kíván megnyugtató módon rendezni.

A MIÉP-frakció a törvényjavaslatot ésszerűnek és hasznosnak tartja. Arról van ugyanis szó, hogy a cégbíróság a kötelező gazdasági kamarai tagság megszűnését követően továbbra is gondozni fogja az önkéntes kamarai tagság cégbírósági nyilvántartását. Frakciónk ezt el tudja fogadni, mégpedig azért, mert fontosnak tartjuk, hogy a kamarai tagság meglétéről vagy hiányáról a cégjegyzék egyértelmű információt nyújtson. Ezt a cégnyilvántartás nagyon fontos többletinformációjának tartjuk, mivel a jövőben az illetékes kamara értelemszerűen csak a saját tagjával szemben lesz jogosult törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezni a cégbíróságnál, ezért is szükséges, hogy a cégbíróság pontosan tudja, kivel szemben jogosult a kamara ezt kezdeményezni, vagy kivel szemben nem.

A MIÉP képviselőcsoportja fontosnak tartja, hogy a cégnyilvántartás adminisztrációjának hozzáigazítása az új jogi szabályozáshoz ne eredményezze a cégbíróság szükségtelen adminisztratív terheinek a növekedését, amúgy is túlterheltek a bíróságok és ezen belül a cégbíróságok is. Ezért ésszerűnek és gazdaságosnak is tartjuk a tervezetben megfogalmazott előterjesztést, hogy a számítógépes nyilvántartásban központilag kerüljön törlésre a kamarai tagságra vonatkozó összes cégbírósági nyilvántartási adat. Teljesen felesleges és ésszerűtlen munkával és költségekkel járna, ha a cégbíróságok több százezer változás iránti bejegyzési kérelmet kezdenének el kezelni és határozati formában elbírálni. Sokkal olcsóbb, sokkal gyorsabb, sokkal gazdaságosabb, ha a maradék kamarai tagok adminisztrációjával kell csak foglalkozniuk, a száz százalék helyett ötszázaléknyi lesz a munkateher. Ez a hasznos és gazdaságos rendelkezés mentesíti a kis- és közévállalkozók tömegét is attól, hogy egyenként forduljanak a cégbírósághoz a kamarai tagságra vonatkozó adat törlése érdekében.

Most, hogy a MIÉP közreműködésével is sikerült kiharcolni a minden vállalkozóra általánosan kiterjedő, kötelező kamarai tagság alóli mentesülést, kötelességünknek érezzük a kisvállalkozók, kényszervállalkozók megóvását a felesleges és költséges adminisztrációs többletterhektől, utánajárástól, időveszteségtől.

(20.10)

Megjegyezném még ugyancsak közbevetőleg, hogy azért is fontosnak tartjuk az előterjesztést, mert megszüntetheti a cégbíróságoknál e téren is tapasztalható bizonytalanságot. Pár héttel ezelőtt például én kaptam egy hiánypótlási felhívást az egyik cégbíróságtól, a hozzá ügyvédként benyújtott változásbejegyzési kérelmet egészítsem ki, mégpedig úgy, hogy ügyfelem nyilatkozzon az iránt, hogy tagja kíván-e maradni a helyileg illetékes gazdasági kamarának. Mivel nem kívántam vitatkozni a cégbírósággal - mert ezzel csak a bejegyzést késleltettem volna -, ezért nyilatkoztattam ügyfelemet, bár meggyőződésemmel ellentétes volt ez az eljárás, de tudtam, hogy ha nem ezt teszem, elkezdhetek vitatkozni, s hónapokig húzódik maga a bejegyzési kérelem elintézése.

Meg voltam róla győződve, hogy teljesen szükségtelen ez a nyilatkoztatás, csak a cégbíróság túlbuzgóságáról vagy éppen a bizonytalanságáról volt szó. Ez az előterjesztés tehát alkalmas arra, hogy ezt a cégbírósági bizonytalanságot is megszüntesse. Mondom, saját tapasztalat, pár héttel ezelőtti tapasztalat.

Viszont méltányosnak tartjuk, hogy azok a cégek, amelyek a továbbiakban is szükségét érzik annak, hogy valamelyik gazdasági kamara tagjai legyenek, ez év november 30-ig illetéktől, valamint közzétételi költségtérítéstől mentesen regisztráltathassák magukat a cégnyilvántartásban. Ez méltányos és tisztességes megoldás, mivel a jogi szabályozás változása hozta ezeket a gazdálkodó szervezeteket abba a helyzetbe, hogy a cégjegyzékben adataik törlésére vagy módosítására kerüljön sor.

A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja úgy érzi, hogy a tervezet elfogadása esetén befejeződhet az az elhúzódó politikai küzdelem, amelyet a kis- és a középvállalkozásokon nyugvó kisegzisztenciák védelmében folytattunk ezen a jogterületen.

Tisztában vagyunk azzal, hogy más területeken sok még a tennivalónk, és továbbra is minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy méltányos jogi környezetben működhessenek a nemzetgazdaságot és végső soron a magyar nemzetet fenntartó kis- és középvállalkozók. A MIÉP tehát a fentiek miatt támogatja az előterjesztett törvénytervezetet, el fogjuk azt fogadni.

Köszönöm figyelmüket. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Nem jelentkezett senki sem. Megkérdezem Hende Csaba államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Hende Csaba jelzésére:) Nem kíván válaszolni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra holnap délután, a részletes vitára pedig a csütörtöki ülésnapunkon kerül sor.

Ezzel a napirendi pontok tárgyalását - legalábbis ma - befejeztük.

Most a napirend után felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Pánczél Károly képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt. Nyilván tudja, hogy öt perc áll rendelkezésére.