Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló, önök elé terjesztett törvényjavaslat a polgári jogok tárgykörébe tartozik. Dogmatikai megközelítésben egy sajátos gazdasági-kereskedelmi jogügylet szerződési szabályait fekteti le.

Az önálló kereskedelmi ügynök tartós jogviszony keretében más részére kereskedelmi ügyleteket létesít. Közvetít a felek között, vagy meg is köti a szerződést. Munkája kockázatát maga viseli, ezért nem meghatározott bért, hanem jutalékot kap, és általános üzleti kiadásai is őt terhelik. Noha ez az ügylettípus gazdasági értelemben a nagyipar kialakulása és a tömegcikkek elterjedése óta létezik, az önálló kereskedelmi ügynök jogviszonyát speciális szabályok ez idáig nem rendezték, azt a joggyakorlat mint szokványos megbízást kezelte. E megbízási elmélet miatt, ha az ügynök nem alkalmazottként munkaviszony keretében, hanem önálló kereskedőként végezte tevékenységét, elveszítette az alkalmazotti kedvezményeket, mindenekelőtt a felmondási időt és a végkielégítést, és így védtelenül maradt a jogviszonya megszűnése esetére.

A joggyakorlat által követni kényszerült szabályok hiányosságaira tekintettel már a világháború előtti magyar jogtudományban is megfogalmazódott, éppen az ügynök gyengébb gazdasági helyzetéből kiindulva, a kereskedelmi ügynök erőteljesebb védelmének igénye, mégpedig kényszerítő szabályok útján. Tény, hogy a gazdasági élet a piacgazdaság újbóli kiépítése következtében ismét széles körben alkalmazza ezt az ügylettípust. Ezért a kiszámíthatóságot növeli és a jogbiztonságot javíthatja a kereskedelmi ügynöki szerződéses viszony szabályozása, védelmet biztosítva a gazdaságilag rendszerint kiszolgáltatottabb ügynöki réteg számára. Fel kell hívnom ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy a kereskedelmi ügynöki szerződés javasolt szabályozása a jogalkotásunkat mind erőteljesebben befolyásoló jogharmonizációs tevékenységnek is része.

Ez a javaslatunk teljes összhangot teremt a vonatkozó európai közösségi előírásokkal. Ilyen módon az előterjesztés eleget tesz az Európai Közösséggel és annak tagállamaival kötött társulási megállapodáson alapuló, illetve az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokon vállalt jogközelítési kötelezettségünknek is.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat hatálya a lehető legszélesebb ügynöki körre terjed ki. Rendelkezéseit az áruk eladásával, beszerzésével foglalkozó kereskedelmi ügynökökön túlmenően a más típusú szerződést közvetítő ügynökök jogviszonyára is alkalmazni kell. Ennek indoka, hogy jogrendszerünkben az ügynöki szerződésnek a megbízáshoz képest speciális szabályai, az egyéb ügynöktípusok, így az utazást, ingatlant, pénzügyi szolgáltatást vagy éppen biztosítást közvetítő ügynökök tekintetében is alapvetően hiányoznak.

A jelen javaslat szabályai a közvetítői jellegű szerződések sajátosságait sokkal inkább tükrözik, mint az eddig háttérszabályként alkalmazott megbízási szerződések jellegzetességeit. A mostani javaslat elfogadása esetén így az ügynöki típusú szerződések általános normaanyagává válik, azonban csak kisegítő szabályként. A javaslatban foglaltakhoz képest a meglévő vagy a jövőben születő különös rendelkezések speciális normának minősülnek, amelyek alkalmazása megelőzi az általános szabályok alkalmazását.

(13.50)

A javaslat az önálló kereskedelmi ügynök szerződéses jogviszonyának minden lényeges elemét szabályozza. Kiterjed ezért a jogközelítési kötelezettséggel nem érintett, de az ehhez a szerződéstípushoz szorosan hozzátartozó szabályokra is. A jelen szabályozás jellegét tekintve fő szabályként eltérést engedő, azaz diszpozitív, összhangban a szerződésekre vonatkozó jog általános alapelveivel. Ugyanakkor az ügynök védelmét célzó előírások kényszerítő jellegét az európai közösségi szabályozással összhangban ez a javaslat is biztosítja olyképpen, hogy egyes szabályoknál megtiltja az ügynök hátrányára történő eltéréseket.

Tisztelt Ház! A most javasolt szabályozás az állami költségvetésre terheket nem ró, hatását pedig a magángazdaságban fogja éreztetni. A törvény széles kört, több tízezer személyt, egyes becslések szerint közel százezer embert érint, mindazokat tehát, akik nem munkaviszony keretében folytatnak kereskedelmi ügynöki tevékenységet. Tegyük hozzá, hogy mindezen személyeket pozitívan érinti ez a törvényjavaslat. Ennyiben tehát a javaslat társadalompolitikai jelentősége sem elhanyagolható. A most elfogadni javasolt szabályok növelik a jogbiztonságot, és a gyengébb fél védelme érdekében állami eszközöket biztosítanak.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a kifejtettekre figyelemmel támogassa az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kijelölt bizottságok részéről kívánja-e valaki az írásban kiadott ajánlást kiegészíteni. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem.

Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirend szerint 15 perces időkeretben. Elsőként Fazekas Sándor képviselő urat illeti a szó, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Serfőző András, a Szocialista Párt részéről.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szól, és egy olyan tevékenységet, egy olyan funkciót érint, amely olyan régi, mint maga a kereskedelem. Az ókorra, a kora középkorra visszanyúló adatok vannak erről a tevékenységről, és a mai mindennapok része, azt lehet mondani, az ezredforduló Magyarországán is.

Egy ilyen polgári jogi szabatos szabályozáshoz talán kicsit derűs fényt hoz az, ha a Révai Kereskedelmi, Pénzügyi és Ipari Lexikon 1930-as kiadásából egy rövid idézettel kezdem e téma felvezetését, tisztelt képviselőtársak. "Kereskedelmi utazók" címmel a szócikk a következőt tartalmazza. "Az utazókereskedő a kereskedelmi élet fontos munkása. Munkájának akárhány esetben úttörő a természete. A kereskedelmi utazó bent az országban is állandó és eleven összeköttetésben van a megbízó cég és a cég ügyfelei között. A pálya maga egész embert kíván fizikum, szellemi és erkölcsi tulajdonságok szempontjából egyaránt. A kereskedelmi utazó élete olyan, mint a vándormadaraké, csakhogy ők nem választhatják ki a tavaszi tájakat, ahol letelepedhetnek barátságos éghajlat alatt, hanem nagy hidegben és nagy melegben egyaránt járnak-kelnek, hogy a maguk fontos munkáját fáradhatatlanul végezzék. A kereskedelmi utazók jól kell hogy ismerjék a portékát, amelyet megvételre kínálnak. Az áruismereten kívül alaposan ismerniük kell a maguk cikkeivel kapcsolatos kereskedelmi szokásokat is. Fontos egyéni tulajdonságuk a megbízhatóság. Sikereik nemcsak abban vannak, hogy egyszer adják el a kezükre bízott árut, hanem abban a fontosabb feladatban, hogy állandó vevőkört szerezzenek és tartsanak is meg a maguk cégének." - és így tovább.

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy ez a rövid idézet szinte teljes egészében felöleli azt a terjedelmet, amely most előttünk van. Nyilván egy szócikk időben és térben korlátozott, de valamennyi olyan kapcsolódási pont megfigyelhető az általam kiemelt idézetben, amely a mostani szabályozásnak is tárgya. Az előttünk lévő törvényjavaslat ugyanis magát az önálló kereskedelmi ügynöki szerződést, illetve ezen keresztül a teljes tevékenységet igyekszik felölelni, és azt hiszem, hogy ezt a feladatot tudja is teljesíteni elfogadása esetén. Így meghatározza a kereskedelmi ügynök fogalmát, azt, hogy milyen termékeket, gyakorlatilag bármit árulhat, a szabályozás jellegét, az ügynöki megbízás terjedelmét, annak alakisági követelményeit, ahol az írásbeliségre helyezi a hangsúlyt, a felek kötelezettségeit, a kötelezően elvárható gondosságot, szinte összhangban az általam már előbb említett idézettel.

Nagyon fontos rész a szabályozásban az, hogy a megbízó kötelezettségei, az ügynök kötelezettségei, a díjazás, a jutalék részletes, alapos szabályozásra kerül, hiszen általában ezek képezik az esetleges viták tárgyát az érintett felek között. Nagyon fontos az, hogy az ügynök, a kereskedelmi utazó fogalmilag egy önálló vállalkozó, tehát nem munkaviszonyban van. Ehhez képest kerül meghatározásra a díja, illetve a jutaléka, tehát nem munkabér az, amit a munkájáért kap. Ez a jogi kiindulópont egyfajta vállalkozási tevékenységtípust határol körül. Azt hiszem, hogy az a jutalékrendszer, amely körülírásra, meghatározásra kerül, igazán méltányos mindegyik fél részére.

Nagyon fontos, azt is lehet mondani, hogy talán új szabály a tevékenységi terület, a földrajzi terület körülhatárolása. Ennek a jelentősége különösen amiatt kiemelendő, hogy ma már az országhatárok egyre kevésbé jelentenek akadályt a liberalizált piaci viszonyok között.

Fontos új intézmény a kiegyenlítés fogalmának a körülírása, meghatározása. Ez némileg analóg a végkielégítéssel, a munkaviszonyban járó végkielégítéssel, de a beltartalmát tekintve, azt hiszem, a hasonlóságok már nem számottevőek. Lényegében az ügynök és a megbízó közötti jogviszony megszűnését követően, de még az ügynöki tevékenységből a megbízó számára befolyó előnyökből igyekszik részesíteni az ügynököt, tehát egyfajta kártalanítást vagy kárpótlást állapít meg, de kifejezetten kiegyenlítés néven nevezve.

Azt hiszem, hogy ez a javaslat - mivel teljes terjedelmében átfogja ezt a területet - elősegíti valamennyi, a gazdasági élet e részén szereplő vállalkozás eredményes működését. Elősegíti azt, hogy a zömmel kisvállalkozói rétegbe tartozó kereskedelmi ügynökök, akiknek a száma százezres nagyságrendet ér el, és a gazdasági élet legkülönfélébb területein a legkülönfélébb termékekkel kereskednek, egy kiegyensúlyozott jogviszonyban találják meg a helyüket, a polgári jog sajátos eszközeivel igyekszik megteremteni ezt a kiegyensúlyozottságot. Ugyanis aki ezen a területen dolgozik, és azt hiszem, valamennyien találkozunk ilyen emberekkel, gyakran panaszkodnak, kiszolgáltatottságukra panaszkodtak az elmúlt időszakban, hiszen - ahogy már említettem - a kisvállalkozó döntően nagykereskedővel, monopóliummal, nemzetközi szervezettel áll kapcsolatban, döntően nagy cégekkel állnak kapcsolatban, amelyek erőfölény szempontjából nem állnak rosszul, ha valamilyen vitára kerül sor. Az a tervezet, amely előttünk van, megpróbálja egyensúlyba hozni a felek lehetőségeit, hangsúlyozom, azon korlátok és sajátos eszközrendszer keretein belül, amelyet a jog kínál ilyen alkalmakra.

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy ennek a területnek a rendezése mindenképpen egy olyan dolog, amely a magyar kisvállalkozói réteg, a magyar kereskedelmi ügynöki réteg számára egyfajta biztonságot jelent, biztosítja azt, hogy ezek a kereskedők, akik fontos szerepet töltenek be, és azt lehet mondani, hogy cégtől cégig, háztól házig járva az egész magyar gazdaságot a munkájukkal, a tevékenységükkel átszövik, olyan jogi támaszt találjanak a hátuk mögött, amely egzisztenciájukat, vállalkozásukat egyfajta védelemben, egyfajta megbízható támaszban részesíti.

Minderre tekintettel javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ezt az előttünk lévő javaslatot támogassa. Kérem, hogy a képviselőtársaink is ennek fontosságát figyelembe véve támogassák az indítványt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Serfőző András képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Kékkői Zoltán, a Független Kisgazdapárt részéről.

(14.00)

DR. SERFŐZŐ ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, jó dolog, ha a parlament gazdasági ügyeket tárgyal, kevesebb az éles vita, jobban érvényesül a "több szem többet lát" elve és gyakorlata, ha pedig a gazdaság jól működik, ez sikerélményt ad az állampolgároknak és politikusoknak egyaránt.

Az államtitkár úr említette, hogy százezer embert érinthet ez a törvényjavaslat. Annyit tennék hozzá, hogy ha százezer embert érint, akkor legalább milliárdos vagyonokat is érint, hiszen itt az ügynöki közvetítői tevékenység révén, ha előre meg nem becsülhetően, de legalább hasonló mozgású értékekről, árukról, pénzekről, szolgáltatásokról lehet szó. Ezért is nagyon fontos ez a törvényjavaslat.

Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló javaslat tárgyalása során szeretnék arról is beszélni, hogy mi indokolja a szabályozást, az ügynöki tevékenység szabályozásának külföldi és hazai előzményei milyenek voltak, hol helyezhetők el ezek a szabályok a hazai jogrendszerben, majd néhány mondatot szólok a tervezet egyes konkrét előírásairól is, és természetesen a befejező mondatok között az MSZP-frakció álláspontját is tolmácsolom majd a tervezettel kapcsolatban.

Tisztelt Ház! Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló javaslat fontos előterjesztés, amely régi hiányt pótol. Tőlünk nyugatabbra már 1986-ban az Unió tagállamai kezdték összehangolni a fenti tárgyú szabályaikat - nem megalkotni, hanem a meglévőket összehangolni. Mi 2000-ben, néhány év eltéréssel kezdjük megalkotni a saját szabályainkat. Lemaradásunk, sajnos, itt ezen a területen is mérhető, de az a fontos, hogy igyekezzünk ezt a hátrányt minél előbb, minél gyorsabban csökkenteni.

Magyarországon átfogó szabály eddig nem rendelkezett az ügynöki tevékenységről. A polgári törvénykönyv ügynöki közvetítői tárgyú önálló szerződéstípust nem tartalmaz, ezért kell ezt a fontos tevékenységet törvényi szinten szabályozni. Célszerű lenne a szabályok Ptk.-ba iktatása azok fontossága miatt. Az alkotmányügyi bizottság ülésén a Fidesz bizottsági alelnöke rákérdezett arra, hogy létezik-e arról elképzelés, mi kerüljön a Ptk. szabályai közé legalább elvi szinten. A minisztérium képviselőjének válasza az volt, hogy ennek kidolgozása folyamatban van.

A hazai szabályozás hiányosságai ellenére a gyakorlatban fokozatosan kialakultak az ügynöki tevékenység végzésének elemei. Az ügynöki munka akkor kezdett felértékelődni, amikor a korábbi reformintézkedések eredményeként a gazdasági életben megszaporodtak a résztvevők. Előhírnökei voltak e folyamatnak a gazdasági munkaközösségek, átalánydíjas szerződéses egységek, kisiparosok, kiskereskedők nagy számú alakulása, piacra jutása, az általuk termelt áruk, nyújtott szolgáltatások, azok közvetítése igényelte ezt a közbeeső ügynöki közvetítői tevékenységet.

A nagy áttörés akkor következett be, amikor Németh Miklós kormánya idején szinte alanyi jogon lehetővé vált a cégalapítás, és ezzel leomlottak a kereskedelmi monopóliumok is. Az akkor kötött szerződéseket nem kereskedelmi ügynöki, hanem üzletkötői szerződésnek neveztük, jómagam is találkoztam néhány ilyennel, sőt olyannal is, amely a bíróságon végződött. A bíróság elfogadta ezt mint létező szerződéstípust, és a rendelkezésére álló adatok alapján döntött is az adott ügyben. Nem kérdőjelezte meg, hogy létezik egy ilyen tevékenység, és létezik egy olyan szerződés is, ami ha nem is tipizálható a Ptk. szerint, de az élet igényli, kikényszeríti, és szükség van rá.

A jogi szabályozás, sajnos, nem tudott lépést tartani a felgyorsult folyamatokkal, amelyeknek nem minden eleme alakult pozitívan - gondoljunk csak az olajvita kapcsán kiderült szabályozási hiányosságokra is. Az élet számos területén magukat ügynöknek nevező szélhámosok sokasága csalta ki jóhiszemű emberek pénzét milliárdos nagyságrendben, valamilyen színlelt szolgáltatást közvetítve. Jómagam is találkoztam polgárok panaszával autóközvetítés ügyében, bútorszolgáltatás ügyében, tévé, elektronikai cikkek szolgáltatását ígérték, utazást szerveztek, osztrák biztosítást ígértek embereknek. Sajnos, az ígéret megvolt, a pénz egy része elúszott, a szolgáltatás pedig elmaradt.

E bajok ellenére a szabályozás, sajnos, egyre késlekedett. A gazdasági életben az áruk, termékek előállítói, készletező nagy- és kiskereskedők, továbbfeldolgozók igénylik azt a közvetítői szerepkört, amelyet a kereskedelmi ügynökök látnak el. Elsősorban a hazai kis- és középvállalkozások munkáját tudná segíteni egy korrekt ügynöki hálózat kialakulása és működése. Ennek a törvényjavaslatnak a megvitatása és elfogadása után feltételezhetően meglesznek a jogi keretei.

Tisztelt Ház! A szabályozás konkrét előírásairól is szólnék néhány szót. A javaslat címe az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szól. Az ügynöki tevékenységnek része a szerződéskötés és a szerződés szerinti működés, ezért szerintem a címnek nem a szerződésről, hanem a tevékenységről kellene szólnia, mert az egészben benne van a rész is.

A tervezet előírásai szerint az ügynöki tevékenységet garanciákkal kell védeni, mivel a gazdasági élet többi szereplőihez képest az ügynök van jobban kiszolgáltatva - ezt aláhúztam a hozzászólásom előkészítése során. Úgy gondolom, hogy ez azért nem egészen így van. A gazdasági életben a különbség elsősorban a partnerek felkészültségéből vagy annak hiányából adódik, adódik a tőkenagyság különbözőségéből is - de a tőkenagyságok különbözősége is abból adódik, hogy ki milyen felkészült a gazdasági életben, és mennyire tudta vagy nem tudta alapítótőkéjét gyarapítani -, és nem abból adódik a nagy különbség, hogy ki melyik oldalon foglal helyet.

Beszéltem már arról, hogy magukat ügynöknek nevező szélhámosok milyen károkat okoztak magánszemélyeknek és gazdálkodóknak egyaránt. Az áruk vagy kedvezmények szolgáltatásával magát álcázó piramisjátékos ügynököt nem kell attól jobban védeni, mint ahogy ő eddig is védte és védi saját magát. Sajnos, időszerű - néhány utazásszervező cég tevékenységét is figyelembe véve - nemcsak az ügynökök, hanem a megbízók, az állampolgárok garanciális védelmét is részletesebben kidolgozni. Nem engedhető meg, hogy felelőtlen emberek magatartása miatt az állam százmilliós nagyságrendű tűzoltómunkát végezzen, pihenésüket töltő emberek ezrével rekedjenek a határon túl, felelős pedig mindezért ne legyen. Most itt a lehetőség a törvényi garanciák megalkotására.

Tisztelt Ház! A mai magyar gazdasági valóságnak van egy sajátos eleme: rossz megszokásból vagy anyagi haszonszerzés céljából szinte büntetlenül lehet cégektől olyan információkat kivinni, amelyek a cégeknek sok kárt, esetleg végzetes veszteséget is okoznak. Az ügynöki tevékenység bizalmi jellegű is, az ügynöknek lehetősége van a szerződő felek kulisszái mögé belátni, üzleti ügyeiket a megbízáson túl is megismerni. Kellene ezért néhány garanciális rendelkezés arra vonatkozóan, hogy az ügynöki szerződés teljesítése során legalább azokat az információkat, amelyeket a megbízó maga is üzleti titoknak minősít vagy akként kezel, ne lehessen büntetlenül átjátszani illetéktelenek vagy netán a konkurens versenytársak részére. Elsősorban a hazai kis- és középvállalatok és a mezőgazdasági termelők szorulnak rá a védelemre, illetve a törvényi garanciákra. Nálunk, sajnos, nem az ügynök, hanem a kistermelő a legkiszolgáltatottabb a gazdasági versenyben. A tervezet hivatkozik arra, hogy megfelel az EU előírásainak, elvárásainak. Ez biztosan így van, de a magyar valóság még számos helyen nem ismeri a korrekt napi gyakorlatot, amely az ottani gazdálkodó felek között kialakult és jól működik.

Tisztelt Ház! Befejezésül: a tervezetben előírt szabályokat olyan fontosnak tartjuk, amely indokolja a Ptk.-ba való beemelést. A tervezetet támogatjuk, az elhangzott javaslatokat megvitatásra ajánljuk. Bízom benne, hogy ezek találkoznak más pártok képviselőinek véleményével is, így lehetőség lesz a javaslat konszenzussal történő elfogadására.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Hack Péter, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/2805. számú törvényjavaslat az önálló kereskedelemi ügynöki szerződésről mindenképpen időszerű, ha azt vesszük alapul, hogy ma Magyarországon hány tízezren, esetleg százezren végeznek ügynöki munkát. Elmondhatjuk, hogy már sok multinacionális cég is úgy gondolkodik, hogy a sokszor személytelen áruházi értékesítés helyett kereskedelmi ügynökökkel juttatják el termékeiket a fogyasztókhoz. Ez a termék lehet fogyasztási cikk, biztosítási vagy bármely más szolgáltatás, melynek eladása adott esetben az átlagosnál nagyobb személyi közreműködést igényel. Ne tagadjuk, a mai magyar viszonyok mellett nem ritka, hogy egyéni vállalkozóként olyan munkanélkülivé vált személyek szánják rá magukat ügynöki munkára, akiktől a lehető legtávolabb áll ez a fajta tevékenység. A kényszer nagy úr, tehát belevágnak az ismeretlen feladatba.

Első olvasásra joggal hihetnénk, hogy a tárgyalandó törvényjavaslat minden pontját teljeskörűen szabályozni lehetne egy jól megszerkesztett polgárjogi szerződéssel, amelyet a megbízó köt a megbízottal.

(14.10)

Azonban minden bizonnyal a törvényalkotók is tisztában vannak azzal, hogy ezt a sok, sokszor sok tízezres, gyakran tájékozatlan ügynöki munkát végző egyéni és társas vállalkozást a megbízók orruknál fogva vezetik. Túl azon, hogy a most tárgyalt törvényt az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés miatt is napirendre kell tűzni, ezt a kialakult helyzet és az érintettek nagy száma is indokolja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miután a beterjesztett anyag véleményünk szerint minden lényeges szerződéses elemre megfelelően kitér, engedjék meg, hogy a törvényjavaslat kapcsán egy veszélyes társadalmi problémáról szóljak néhány szót. Nem tartom valószínűnek, hogy önök közül bárki ne tudná, hogy mi is az a pilótajáték. A pilótajáték egy olyan matematikai bukfenc, amelynek nyertese néhány tíz, vesztese néhány ezer pénzéhes polgár. Miután a pilótajáték klasszikus formáját törvényileg üldözik, az élelmesebbek feltalálták ennek kifinomultabb változatát. Ennek lényege, hogy a törvényileg tiltott pénzmozgás mellé társítottak valamilyen árut vagy szolgáltatást. Ez lehet bármilyen kis ajándéktárgy vagy egyéb mütyür, illetve kedvezményre feljogosító vásárlási kártya, vagy mondvacsinált szolgáltatás.

A lényeg változatlan: minél több embernek úgy eladni a semmit, hogy lehetőség szerint a vevő lépjen be az értékesítési hálózatba. Mi most úgy próbálunk törvényi oltalmat adni a vállalkozóknak, hogy az elvi lehetőségét továbbra is fenntartjuk a kétes értékű hálózatépítésnek. Az tény, hogy a törvényjavaslat a megbízó, a megbízott és természetesen a harmadik fél érdekeit is szem előtt tartja, magában hordozza a pilótajáték, illetve a piramisépítés lehetőségét.

Igaz ugyan, hogy sok olyan törvényjavaslatot tárgyaltunk már ebben a Házban, mely azért nem érintett bizonyos, a törvény hatálya alá tartozó területeket, mert azt egy másik jogszabály megfelelő módon kezeli, de ha mi most az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről önálló törvényt alkotunk, akkor ne hagyjunk nyitva kiskaput csak azért, mert más egyéb jogszabályok rendelkeznek bizonyos területekről.

Külön szakasz, nevezetesen a 18. § rendelkezik az úgynevezett kiegyenlítésről, amelyet a kereskedelmi ügynök a megbízótól a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnése esetén követelhet. Engedjék meg, hogy erről a passzusról is a pilótajáték szemüvegén keresztül alkossak véleményt. Ha a pilótajátékot még ha burkolt formában is végző hálózati tag a piramis magas szintjén hagyja abba a tevékenységét, a törvény betűje szerint hosszú időre, de legalábbis a játék betiltásáig busás jövedelemre fog szert tenni. Itt hívom fel a tisztelt előterjesztő figyelmét arra, hogy fennáll a veszélye annak, hogy áttételes módon ugyan, de mi fogjuk a gyertyát tartani a szélhámosoknak.

Tisztelt Ház! Elfogadva a nemzetközi előírásokból ránk háruló törvényalkotási indokot, tudomásul véve az ügynöki világban kialakult helyzetet, ismerve az ügynökök számát, a Független Kisgazdapárt az említett észrevételek mellett javasolja a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hack Péter képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Font Sándor, a Magyar Demokrata Fórum részéről.

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az SZDSZ képviselőcsoportja is támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Az a véleményünk, hogy egy szakmailag tisztességes, korrekt, igényes, színvonalas javaslatot tett az asztalunkra az Igazságügyi Minisztérium. Olyan kérdéskört kíván szabályozni a törvényjavaslat, amely valóban szabályozást igényel, és ahogy itt a vitában is elhangzott, illetőleg az előterjesztő felszólalásában is, közvetlenül százezres nagyságrendű állampolgárt érint, olyan állampolgárokat, akik úgy döntöttek, hogy önálló kereskedelmi ügynöki tevékenységet végeznek.

A vita alapján is látható: a javaslatnak az a konstrukciója, hogy a kereskedelmi ügynöki tevékenységet önálló törvény formájában szabályozza, kétélű fegyvernek tűnik. Ahogy itt Serfőző András képviselő úr is utalt rá, az alkotmányügyi bizottság ülésén vita alakult ki arról, helyes-e, hogy egy teljesen önálló új törvényben szabályozzuk ezt a tevékenységi kört, vagy esetleg célszerűbb lenne-e a dolog természetéből adódóan a polgári törvénykönyvben, a polgári törvénykönyv kötelmi különös rész szabályai között szabályozni az önálló kereskedelmi ügynöki tevékenységet.

Azt gondolom, szólnak érvek amellett, hogy önálló törvény legyen, és szólnak érvek amellett, hogy a Ptk.-ban kerüljön szabályozásra. Az eddigi vita is azt mutatja, hogy a Ptk.-n belüli szabályozás mellett nem pusztán az az érv szól, hogy a jogalkalmazás szempontjából egyszerűbb és áttekinthetőbb, ha egy szerződéses jogviszonyra vonatkozó valamennyi szabályozás egyetlen kódexben található, így az ügyekben érintett polgárok könnyen, gyorsan áttekinthetik az életviszonyukat szabályozó joganyagokat, szemben azzal a megoldással, amit az előterjesztés javasol, hogy az ügynöki tevékenység fő vonalaira ez a törvény vonatkozik, és aztán az 1. § (7) bekezdése utal arra, hogy mindazokra a kérdésekre, amelyekre ebben a törvényben nincs szabály, a Ptk. szabályai utalnak.

Azt gondolom, ez az indok inkább egy formális technikai indok a Ptk.-beli szabályozás mellett, ami azért persze könnyebbé teszi a jogalkalmazók, illetőleg a jogkövetésre törekvő állampolgárok helyzetét. Azt gondolom, a súlyosabb indok a Ptk.-n belüli szabályozással kapcsolatban az előttem felszólaló mindkét szónok beszédében megfogalmazódott. Ugyanis abban az esetben, ha a parlament letesz az asztalra egy törvényt, amely az önálló ügynöki tevékenységről szól, és amely az előterjesztő által helyesen hangsúlyozott módon alapvetően az ilyen ügynöki tevékenységet végző személyek jogi helyzetét próbálja garanciákkal megerősíteni, a törvényt kézbe vevők joggal érzik azt, hogy ezen a területen van egy sor más probléma, amiről szintén az az igény fogalmazódik meg, hogy ebben a törvényben kellene szólni.

Mind a Kisgazdapárt vezérszónoka, mind a Szocialista Párt vezérszónoka helyesen utalt egy olyan problémakörre, amely az ügynöki tevékenységhez kapcsolódik, és amellyel kapcsolatban ebben a törvényben nincsenek rendelkezések. Szerintem helyesen nincsenek, mert valóban nehéz azokat a fogyasztóvédelmi szabályokat, ami a pilótajátékkal, szélhámos kereskedelemmel kapcsolatos védelmet jelenti - már nem az ügynöknek, hanem az ügynök által megtévesztett polgároknak -, ebbe a törvénybe belesulykolni, de ha önálló törvény van, akkor joggal vetődik fel ez az igény. Tehát én azt hiszem, hogy az előttem szólók igénye, hogy a pilótajáték kapcsán az ügynökök által megtévesztett fogyasztók szempontjaira is valahogy tekintettel kellene lenni, ezek a követelmények ebből a jogalkotási technológiából következnek, hogy ha van egy törvény, akkor annak az egész problémakört, nemcsak az ügynökre vonatkozó részt kellene érinteni.

Ebből a szempontból is én a magam részéről megfontolandónak tartanám azt, hogy a polgári törvénykönyv szabályai között jelenjenek meg ezek a szabályok, különös tekintettel arra, hogy az alkotmányügyi bizottság ülésén a kormány képviselője is azt mondta, hogy hosszabb távon természetesen ezeknek a szabályoknak a Ptk.-ban lesz majd a helye, tehát ez az önálló kereskedelmi ügynöki tevékenységről szóló törvény egy rövid időre - reményeink szerint rövid időre -, 3-4 évre szóló törvény, és utána mint egy üstökös végighúzódik a magyar jog egén, és utána eltűnik és beleolvad a Ptk. szabályaiba. És valóban igazából ott is lenne a helye.

Ezzel együtt is én a magam részéről megértem azt a logikát, amit az előterjesztő követett, és tudomásul veszem, még akkor is, ha többnek látom a választott út hátrányát, mint az előnyét.

(14.20)

Ugyanakkor azonban azt gondolom, ha már ezt az utat választottuk, akkor helyes az, ha úgy ítéli meg a kormány, hogy a Ptk. olyan későn készülne el és egy esetleges novelláris módosítás, tehát hat-nyolc szakasznak a Ptk.-ba való behelyezése olyan károkat okozna, amit nem érdemes vállalni, akkor is jó az, hogy születik egy ilyen szabályozás.

Azért tartom nagyon fontosnak ennek a szabályozásnak a megszületését, mert hangsúlyozottan egyetértek azzal, hogy bár kellene valamit tenni az ügynökök által megtévesztettekkel, kell határozott lépéseket tenni a pilótajáték vagy piramisszervezés megakadályozására, nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a fogyasztóvédelem területén, de ezeknek a kérdéseknek a megoldása nem ennek a törvénynek a feladata. Ennek a törvénynek a feladata egy olyan vállalkozói réteg helyzetének szabályozása, illetőleg megerősítése, amely vállalkozói réteg több oknál fogva kiszolgáltatott helyzetben van. Erre történt utalás az előterjesztő szavaiban is, és történt utalás a Fidesz vezérszónokának felszólalásában is. Mindegyik ilyen megjegyzéssel egyetértek, tehát az ügynöki tevékenységet végzők viszonylag kiszolgáltatott helyzetben vannak.

Ugyanakkor az ügynöki tevékenységet végzők kiszolgáltatott helyzete nemcsak a multik fellépésének következménye, hanem az egész tevékenységi kör szociológiai jellegzetességeinek is. Az önálló ügynöki tevékenység az a vállalkozói tevékenység, ami tőkebefektetés nélkül vagy egészen minimális tőkebefektetéssel elkezdhető, és ennek lett az a következménye, hogy ez a fajta ügynöki tevékenység, ez az ágazat, ha szabad így neveznem, nagyon sok olyan embert szívott fel, akik valamilyen oknál fogva kiestek a korábbi munkahelyükről, tőke nélkül próbáltak önálló egzisztenciát teremteni, gondoskodni a családjuk fenntartásáról vagy gazdasági előrejutásukról, és számukra nyitva áll ez a valóban a munkanélküliségből akár a középosztályba vezető út, amit szerintem a kormánynak a XX. század végén, XXI. elején támogatni kell, és a törvényhozásnak is támogatni kell ezeket a felemelkedési utakat.

Kétségtelen, hogy a jelenlegi jogi szabályozás ezen a felemelkedési úton a meglévő gazdasági akadályokon túl - amelyeket természetesen a törvényhozás nem tud elhárítani és nem is célja, hiszen a verseny támogatása azt jelenti, hogy a versenyben azok nyerjenek, akik erősebbek - meglévő jogi akadályokat és jogi kiszolgáltatottságot csökkenteni tudja, és csökkenti is helyes módon és helyes felfogásban.

A magunk részéről néhány ponttal kapcsolatban kívánunk módosító indítványokat benyújtani a törvényhez. Ezek a módosító indítványok inkább a közös gondolkodást szolgálják, nem koncepcionálisan támadják a javaslatot, hanem az eredeti céljának megfelelően tovább szeretné vinni az ottani gondolkodást, ezért kérjük a kormányt, hogy ilyen módon közelítsen az indítványainkhoz. A javaslatainkat majd a részletes vitában fogom ismertetni, hiszen ezek elsősorban arra irányulnak, hogy a szerintünk nem a törvényalkotói szándékot megfogalmazó vagy teljesen követő szövegeket, tételes rendelkezéseket javítsuk.

Csak néhány példára szeretnék ebben a körben utalni. A törvényjavaslat 1. § (2) bekezdése a törvény hatálya alá vonja mindazokat, akik díjazás ellenében állandó jellegű megbízás alapján áruk adásvételét vagy árukra vonatkozó más szerződést közvetítenek. Ezeket nevezi a törvényjavaslat kereskedelmi ügynöknek. Ugyanakkor a törvényjavaslat - szerintünk helytelenül - nem tartalmazza annak kimondását, hogy az önálló kereskedelmi ügynöki tevékenységet csak érvényes kereskedelmi ügynöki szerződés alapján lehet végezni, tehát ennek a kategorikus leszögezését nem tartalmazza. Ha ezt nem teszi meg, akkor nyitva hagyja azt a lehetőséget, hogy a jelenleg hatályban lévő Ptk.-szabályok alapján is folyjon ilyen tevékenység, illetőleg ezen törvény alapján is, ebben az esetben viszont az ügynökök kiszolgáltatott helyzetén nem változtat. Mi a magunk részéről szerencsésnek tartanánk, ha a törvény szövegébe bekerülne az a védelem, hogy az ilyen típusú tevékenységet csak ezen törvény alapján lehet végezni.

Hasonló módon megfontolandónak tartjuk azt, hogy az 5. § (4) bekezdésében a törvényjavaslat eltérést enged a törvény alkalmazásától, azt mondja, hogy a kereskedelmi ügynök a harmadik féllel a szerződést megkötni akkor köteles, ha a kereskedelmi ügynök szerződése így rendelkezik. Számomra nem teljesen egyértelmű, hogy mire gondol itt a jogalkotó, hiszen ha kereskedelmi ügynök ilyen irányú szerződést köt, akkor az arra vonatkozik, hogy ügynöki szerződéseket kössön. Lehet olyan kereskedelmi ügynöki szerződés, amely azt mondja, hogy a kereskedelmi ügynök nem köthet kereskedelmi ügynöki szerződéseket? Azt gondolom, hogy a kereskedelmi ügynöki tevékenység szabályozásáról csak akkor van értelme beszélni, ha ebben az esetben a szerződéskötési kötelezettség egyértelmű lenne.

Hasonlóan megfontolandónak tartjuk azt is, hogy az azonnali hatályú felmondási rendelkezéseket a törvényjavaslat kizárólag a szerződésben foglalt kötelezettségek megszegésére teszi lehetővé. Ugyanakkor ezek a szerződések olyan szerződések lesznek, amelyek egy sor jogszabályi kötelezettséget is tartalmaznak. Sajátos helyzetet jelent az, ha a szerződésben foglalt szabályokat megszegi valaki, akkor azonnali hatályú felmondási lehetőség van, de ha a szerződési szabályoknál szigorúbb vagy magasabb követelményeket tartalmazó jogszabályi kötelezettségeket szegi meg, akkor nincsen azonnali hatályú felmondási lehetőség. Tehát mi végiggondolandónak tartanánk az azonnali hatályú felmondási lehetőségek bővítését ebben a körben is.

Ezekkel a konkrét javaslatokkal csak utalni szerettem volna azoknak a módosító indítványoknak az irányára vagy koncepciójára, amelyeket az SZDSZ képviselőcsoportja nevében be kívánunk nyújtani, de ezeknek a javaslatoknak az elfogadása továbbvinné a törvény koncepcióját, nem változtatna a törvény alapvető felfogásán, amely felfogást - még egyszer hangsúlyozom - képviselőcsoportunk helyesnek tart, támogatja, olyan százezres nagyságrendű vállalkozói kör helyzetének jogi megerősítését szolgálja ez a törvény, amely százezres nagyságrendű vállalkozói kör helyzetén indokolt, helyes és szükséges javítani, ezért a javaslatot támogatjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Bauer Tamás és dr. Hende Csaba tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslathoz hozzászólásomban főleg a törvényjavaslat két általános aspektusára szeretném a figyelmet felhívni. A kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló törvényjavaslat a jogalkotásunkat mind erőteljesebben befolyásoló, az EU-hoz való csatlakozásunk előfeltételét képező jogközelítési tevékenység fontos része.

Az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások alkalmával a magyar kormány azt vállalta, hogy teljes összhangot teremt a vonatkozó európai közösségi szabályozással, vagyis a 86/653/EGK-irányelvvel, melynek tárgya az önálló kereskedelmi ügynökökre vonatkozó tagállami szabályozások összehangolása. Az idevágó közösségi jogforrás meglehetősen részletesen szabályozza a kereskedelmi ügynök és megbízója jogviszonyát, a kereskedelmi ügynök védelme érdekében több helyütt eltérést nem engedő normákat fektet le, meghatározva, sőt jelentősen leszűkítve ezzel a nemzeti jogalkotó mozgásterét.

Megjegyzendő az is, hogy az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások során Magyarország ezen irányelvek tekintetében a csatlakozás időpontjára a teljes harmonizációt vállalta, azaz átmeneti mentességi kérelemmel ebben az esetben sem éltünk. Annak érdekében, hogy a csatlakozási tárgyalásokon képviselt álláspont és a jogalkotási tevékenységünk teljes összhangban legyen, a jelen törvényjavaslatnak a közösségi irányelven alapuló rendelkezéseit változtatás nélkül kell a magyar jogrendbe átültetni.

(14.30)

Ebből a szempontból ki kell emelni, hogy a javaslat indoklása egyszerűbbé teszi számunkra a közösségi jogszabállyal való összevetést, mivel minden egyes részletszabálynál megjelenik az is, hogy a közösségi irányelv mely konkrét cikkelyéhez vagy bekezdéséhez igazodó szabályról van szó.

Az ilyen típusú indoklás elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az Országgyűlés tisztában legyen azzal, hogy a törvényjavaslat mely rendelkezése valósít meg jogharmonizációt, és mely rendelkezések függetlenek azoktól. Éppen ezért kívánatos lenne, hogy minden jogharmonizációs vonzattal rendelkező törvényjavaslatban ilyen részletességgel kerüljön megjelenítésre az adott javaslat és az érintett közösségi jogszabály egymásnak való megfeleltetése.

A javaslat indoklásában a jogszabály előkészítői részletesen ismertetik a vonatkozó európai közösségi szabályozás indokait, hátterét, rendelkezéseit, az egyes tagállami megoldásokat, valamint az Európai Bíróság kapcsolódó joggyakorlatát, amely továbbra is üdvözlendő és követendő példa. A törvényjavaslat teljes mértékben összeegyeztethető szabályozást valósít meg az európai közösségi előírásokkal. Ott, ahol a közösségi szabályozás a nemzeti jogalkotó számára választási lehetőséget enged, a szabályozási cél eléréséhez vezető út tekintetében az indoklás részletesen alátámasztja a választott megoldást.

A második lényeges pont, ami említést érdemel, a törvényjavaslat szabályainak elhelyezése a magyar polgári jog rendszerében. A törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során felvetődött a kérdés, miért nem a polgári törvénykönyvben nyer szabályozást egy tisztán a polgári jog tárgykörébe tartozó ügylet. Ismeretes, hogy a polgári törvénykönyv jelenleg átfogó felülvizsgálat alatt áll. A középtávú cél a több mint négy évtizedes szabályozás újragondolása és a jogfejlődés eredményeinek feldolgozása útján egy új kódex megalkotása lenne. E munka során dől majd el, hogy a szerződések szabályozása milyen rendszerben valósuljon meg, egyáltalán mely szerződéstípusokat indokolt felvenni a kódexbe. Nem célszerű ezen alapos kodifikációs munka eredményeképpen meghozandó döntésnek elébe menni.

Másrészről a kereskedelmi ügynöki szerződés sajátosságai szükségessé teszik a szerződéstípus önálló szabályozását, nem elegendő a megbízási szerződés szabályainak kiegészítése. A törvényjavaslat szeretné elkerülni annak a látszatát, hogy a polgári törvénykönyv szerződési joga különös részének, vagyis az egyes szerződéstípusok szabályainak általános felülvizsgálatáról lenne szó. Folyamatos szakmai vita tárgya ugyanis az, hogy a gazdasági életben megjelent és alkalmazott új típusú szerződések alapvető szabályai mikor kerüljenek kodifikálásra és hogyan épüljenek be e polgári törvénykönyvbe; elegendő csak a franchise- vagy a lízingszerződésekre utalni. A javaslatnak tehát nem célja, hogy ilyen értelemben megújítsa a szerződési jogunkat, ezzel szemben kizárólag arra szorítkozik, hogy egy jogharmonizációs feladatot teljesítsen.

A Ptk.-n kívüli elhelyezés azzal a könnyebbséggel is jár, hogy nem váltja ki azokat a vitákat, amelyeket a szerződések sorában való elhelyezés kérdése vonhat maga után. Természetszerűleg egy új Ptk.-ban helye lehet a szerződéstípusnak is, erről azonban majd az új kódex megvitatása során kell döntést hozni. A szabályozás jogforrási szintjének megválasztásánál figyelembe vett szempontokat a jogszabály előkészítői az indoklásban szintén a parlament elé tárták.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszédemből bizonyára kitűnik, hogy a Magyar Demokrata Fórum a törvénytervezettel egyetért, és mint említettem, külön szeretnénk megköszönni az előkészítőknek, a benyújtóknak, hogy ilyen pontosan felhívja a figyelmet és rámutat az európai uniós jogharmonizációból fakadó kötelességünkre, és esetleg azon a kereten belül a magyar hagyományok alapján a törvény-előkészítő által szükségesnek tartott módosításokra.

A Magyar Demokrata Fórum támogatja ezen előterjesztést az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről, és kéri képviselőtársait is, hogy fogadják azt el.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások végére értünk. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Senki sem jelentkezett.

Megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, helyesebb, ha azon melegében reagálok a vitában elhangzottakra. Először is megköszönöm mindazon dicsérő szavakat a törvényjavaslatot előkészítő kitűnő munkatársaink nevében is, amelyekkel a felszólalók ezt a szerény munkát illették.

Az egyes képviselő urak felszólalásaival kapcsolatban kiemelném, hogy Serfőző András és Hack Péter képviselő urak is azt a kérdést vették górcső alá, hogy vajon miért nem a polgári törvénykönyv módosítása útján kerül sor az általuk is fontosnak tartott szerződéstípus kodifikálására. Nos, erre úgy gondolom, Font Sándor képviselő úr felszólalása teljes körű és szakmailag megalapozott választ adott, ezért tehát erre nem kívánnék ismétlésekbe bocsátkozva újólag kitérni.

Serfőző András képviselő úrnak azon vélekedését, amely szerint ő vitatta azt, hogy az ügynök a tipikusan kiszolgáltatott fél a gazdasági forgalomban - nos, ezt a véleményt pedig Hack Péter képviselő úr cáfolta, és az általa kifejtett érvekkel való teljes mértékű egyetértésemet kell ebben a körben leszögeznem. A képviselő úr sokkal árnyaltabban és mélyebben fejtette ki a társadalompolitikai hátteret, ha úgy tetszik, mint azt az expozémban jómagam tettem.

Serfőző képviselő úr az ügynökök által megkárosított személyek érdekeinek védelmét is felvetette. Ebben a körben a válaszom kettős. A törvényjavaslat 3. és 7. §-a is tartalmaz a megbízókkal szerződő harmadik felet védelmező szabályokat. Itt az indokolás megfelelő szöveges magyarázatot is tartalmaz, ezt a képviselő úr szíves figyelmébe ajánlom.

Egyebekben pedig az ügynökök által elkövetett visszaélésekkel szemben természetesen változatlanul védi a velük szerződő harmadik személyeket az ügynök maradéktalan kártérítési felelőssége, továbbá büntetőjogi és szabálysértési jogi felelőssége is.

A képviselő úr hiányolta az üzleti titok védelmére vonatkozó szabályokat. Itt a jogviszony másik oldalán álló, vagyis az ügynököt megbízó fél érdekeinek hatékonyabb védelmét kéri számon a törvényjavaslaton. Teljesen egyetértek a képviselő úr által elmondottakkal, de itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy a versenytörvény - tehát a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény - 4. §-a egy abszolút szerkezetű védelmet biztosít az üzleti titok megsértésével szemben, ennek e törvényben való megismétlése éppen ezért szükségtelen és felesleges lett volna.

Áttérve Kékkői képviselő úr felszólalására, a pilótajátékkal kapcsolatos felvetésére csak azt kívánnám megjegyezni, hogy a bírói gyakorlat egyértelmű és következetes ebben a kérdésben. A pilótajátékra irányuló szerződések, amennyiben büntetőjogi szankció nem társul az adott tényálláshoz, akkor is a polgári törvénykönyv 200. §-ának (2) bekezdése szerint jó erkölcsbe ütköző szerződésnek minősülnek, és ekként a törvény erejénél fogva semmisek. Ebből következően a semmisség jogkövetkezményeinek levonása körében pedig a sérelmet szenvedett felek teljes körű preparációjának jogi szabályai is rendezettek.

(14.40)

Tisztelt Országgyűlés! Hack Péter képviselő úrnak a törvény egyes rendelkezéseihez tett megjegyzéseit - miután jelezte, hogy ott módosító javaslatokat fognak benyújtani - én most időkímélés okából nem kommentálnám, hiszen lesz erre módunk a részletes vita során is.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására - a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - a mai ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az úgynevezett olajügyek kivizsgálásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést H/2961. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig H/2961/11. számon kapták kézhez.

Kérdezem, hogy az alkotmányügyi bizottság kíván-e előadót állítani. (Nincs jelzés.) Nem kíván.

Az előterjesztés szerkezeti rendjére és a módosító javaslatok közötti összefüggésekre figyelemmel indítványozom, hogy a részletes vita hat szakaszból álljon. Felkérem Vidoven Árpád jegyző urat, ismertesse a javasolt vitaegységeket.