Felszólalás adatai

"Együtt vagyunk és együtt maradunk! / Nincs isten és nincs ördög, aki / Ismét széjjel bírná szakítni / Ölelkező karunk. / Egy volt a bölcsőnk, koporsónk is egy lesz, / Ha majd leszállunk a holt nemzetekhez... / De én nem félek többé a haláltul; / Viselje bármilyen csalárdul / A változékony sors magát, / Sebet kapunk talán, de nem halált." (Vágó Gábor: Kányádi Sándor!) Nem talált - Petőfi Sándorról van szó.

Petőfi Sándor írta a "Két ország ölelkezése" című verset 1848-ban Erdély és Magyarország egyesítésekor, amely egy történelmi akarata és történelmi vágya volt a magyarságnak, hiszen Királyhágón innen és Királyhágón túl lényegében egy nemzet tagjai vagyunk, éljünk itt akár a Kárpát-medence csonkaországi területén, éljünk a Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Őrvidéken, Muravidéken vagy éppenséggel Erdélyben. És hogy miért mondom én ezt most el, miért kellett idézni Petőfi Sándort? Hogy emlékeztessünk és egyben mozgósítsunk annak érdekében, hogy a magyarság tulajdonképpen legkedvesebb, legerőteljesebb és legharciasabb közössége, a székely testvérek egy olyan úton indultak el, amely úgy gondolom, hogy megállíthatatlan.

Ez a 700 ezer fős lélekszámú közösség példát mutat arról - 93 éve volt a trianoni diktátum -, hogy 93 év óta, négy év megszakítással, négy boldog magyar év megszakítása után, ellenére bírják a gyűrődést, megszervezik magukat, és a székelyek nagy menetelésével most vasárnap ismét bizonyították, hogy egy újabb nagy lépést tettek az önrendelkezésük kivívása felé.

Mégpedig az az önrendelkezési jog kivívása, amely a polgári politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában minden nemzetet megillet. Ez az első szakasz: minden nemzetnek joga van megválasztani, hogy milyen kormányzati, milyen társadalmi formákban éljen, és a hagyományainak, történelmi igényeinek, kultúrájának megfelelő módon éljen.

A székelyek ezt fejezték ki közel 150 ezren, most Berecktől Kökösig, Háromszékben, ezt fejezték ki a világon közel harminc településen, többek között Budapesten, de egészen Torontótól Németországon, Londonon át, számos helyen; de még az elcsatolt területek magyarsága is nagyon szépen kimutatta szolidaritását mind a Délvidéken, mind pedig Felvidéken, hiszen ezek az országrészek ugyanúgy szenvednek az önrendelkezési jog hiányától.

A trianoni békediktátum idején megfosztották a magyar nemzetet az önrendelkezés lehetőségétől. Úgy diktálták ránk ezt a halálos döfésnek szánt diktátumot, hogy nem vették figyelembe azt, hogy etnikailag döntő többségében magyar lakta területeket dobtak oda olyan nemzeteknek, amely nemzetek nem bírtak, nem voltak képesek felnőni a feladathoz, és egy tisztességes együttélés szabályrendjét kialakítani. Másodrangú állampolgárnak szeretnék leszorítani és tartani polgárainkat. Amikor kint voltam Székelyföldön március 10-e környékén, ott azt mondta nekem egy székely ember, hogy nem másodrangú polgárok vagyunk, hanem tizedrangú polgárok. És igenis, a székelyek ősi földjükön és persze a kalotaszegiek, az érmellékiek és minden magyar az elcsatolt területen ősi földjén lakik, őshonos nemzetközösség tagja, éppen ezért joggal követeli a területi autonómiát, ami, mondhatjuk azt, hogy egy visszafogott követelés ahhoz képest, hogy mondhatnák azt is, hogy egy önálló államot akarunk. Románia már ettől is hisztérikus állapotba kerül, Victor Ponta román miniszterelnök már megint elmondja, hogy ez túlmegy minden határon, elmondja az összes román politikus, hogy tiltsák be az ilyen tüntetéseket, tiltsák be, hogy székely ruhában vagy éppenséggel ilyenben, amiben én vagyok, a Székelyföldért Társaság pólójában ne vonuljanak a székelyek a saját, őshonos területükön, ősi területükön. Ez nem nevetséges és nem felháborító és nem visszautasítandó?

Tehát nagyon kérem a tisztelt kormányzatot, hogy a székely autonómia statútumban leírtakat támogassa. Én tudom, hogy most már elindult a kormányzat ezen az úton, én szeretném, ha továbblépne ezen az úton, és védhatalomként - ahogy azt Bencze Izabella mondta most a román követség előtt vasárnap -, ahogy Ausztria tette Dél-Tirol esetében, védhatalomként álljon ki az elcsatolt területek magyarságáért, mert én biztos vagyok benne, hogy a székelyek egy olyan faltörő kos szerepet játszanak a magyar önrendelkezési küzdelmekben, amely megállíthatatlan.

(8.20)

Itt van kezemben az a székely zászló (Felmutatja.), amelyet a nyolc székely szék vezetője írt alá, nagyon kedves emlék ez nekem, és én ezzel szeretném figyelmeztetni önöket, illetve minden jóérzésű magyar embert, hogy fogjunk össze, harcoljunk együtt a magyar nemzet érdekében, a magyar önrendelkezésért a Kárpát-medence minden területén, és ebben megkerülhetetlen alaptörvényi kötelessége is van a kormányzatnak.

Köszönöm szépen. (Taps.)