Felszólalás adatai

Ez a vizsgálóbizottsági javaslat valóban nem pusztán azt a célt szolgálja, hogy egy korrupciós ügyletnek a nyomába eredjünk. Ez a vizsgálóbizottsági indítvány nem egyebet kíván feltárni, mint ami egyébként a magyar gazdaság fejlődésének a rákfenéje. Gyöngyösi képviselőtársam már beszélt a duális gazdaságról, világosan kell látni, hogy ez a jelenség az, amelyik egyébként megakasztotta a magyar gazdaság fejlődését.

A mai napon én nemcsak ennek a jelenlegi vizsgálóbizottsági határozati javaslatnak a házszabálytól eltéréssel történő tárgyalását kértem, hanem egy, a mai napon benyújtott LMP-s törvényjavaslatnak a házszabálytól eltéréssel való tárgyalását is, amelyik arról szól, hogy az online pénztárgépek bevezetésére a határidőt tolja ki az Országgyűlés 2014. június 30-ig.

Hogy jön össze a két dolog? Hát nagyjából úgy, ahogyan a duális gazdaságot leírjuk. Függetlenül a Horváth-jelentéstől és a jelenlegi NAV-botránytól, már a 90-es években voltak olyan rendszerkritikai tanulmányok, amik pontosan leírták azt, hogy a Magyarországra betelepülő különböző nagy külföldi vállalatok és a velük összeboltolt politika közeli oligarchák praktikusan kiszorítják fokról fokra a piacokról a magyar kisvállalkozásokat, azokat a magyar kisvállalkozásokat, amelyek egyébként még a 90-es évek derekán úgy tűnt, hogy virágzásnak indulnak. És ugyancsak ezek a betelepülő külföldi nagyvállalatok és a velük szövetséges oligarchák egyes piacokon eleve olyan magasra emelték a piacra lépési küszöböt, hogy oda egyébként magyar ember fia be nem tudja tenni a lábát. És azt is lehet látni, hogy azáltal, hogy kialakult ez a kettészakított gazdaság, tulajdonképpen bármilyen trükköt próbált alkalmazni akár az álbaloldali, akár a fideszes kormány, az érdemi munkahelyteremtést nem lehet elérni.

Lehet trükközni közfoglalkoztatási adatokkal, lehet statisztikai háborút vívni, a valóság viszont az, hogy reálgazdaságban, a versenyszférában az öt főnél többet foglalkoztató cégeknél jelenleg 2010-hez viszonyítva is álláshelycsökkenés van. A valóság az, hogy a beruházási ráta 2010-hez képest is csökken Magyarországon, a valóság az, hogy érdemi beruházások Magyarországon, olyan beruházások, amelyek nem uniós fejlesztési forrásból jönnek létre, amelyeket nem a betelepülő külföldi nagy cégek hoznak létre, ilyen beruházások nincsenek. És ezek a 90-es évekbeli rendszerkritikai tanulmányok azt is leírták, hogy ennek a duális gazdaságnak az is egy velejárója, hogy a betelepülő nagy cégek valójában piacokat vásárolnak, és a kulimunkát, a kevés hozzáadott értéket jelentő kulimunkát akarják itt elvégeztetni a végeken. Ezért fogalmazunk úgy, hogy ez a gazdaságpolitika, amiben tettestárs az elmúlt 25 év politikai elitjének valamennyi szereplője, összeszerelő országot csinált Magyarországból. Ezek a rendszerkritikai tanulmányok azt is leírták már a 90-es években, hogy az így betelepülő és a mindenkori kormányok által agyonajnározott külföldi cégek különböző trükkös módon, az akkori leírások szerint természetesen törvényes módon az itt megtermelt jövedelmet igen furfangosan, de kiszivattyúzták Magyarországról.

(23.20)

Transzferárazás, hogy különböző szolgáltatásokat, amelyek egyébként funkcionális szükségleteit jelentik egy nagy cégnek, kiszerveztek, valójában arról volt szó, hogy a jövedelmet megpróbálták ilyen kvázi tanácsadói és egyéb megbízásokon keresztül kipumpálni Magyarországról és hatalmas menedzserdíjakat, illetve tanácsadói díjakat fizettek ki külhoni cégeknek, jellemzően az anyavállalatnak. De ugyanígy jellemző az is, hogy azok a termékek, amelyeket az így betelepülő nagy cégek Magyarországon előállítottak, ezeknek a termékeknek az importtartalma elérte vagy meghaladta a 80 százalékot. Tehát amit innen kivittek Magyarországról exportot, annak az importtartalma legalább 80 százalékos volt az elmúlt 20-25 évben.

Még valamit hadd mondjak el, ami szintén az elmúlt 25 év politikai elitjének egy óriási felelőssége, hogy azért is lehetett kettészakítani a magyar gazdaságot, mert túl azon, hogy anélkül, hogy ezt bárki követelte volna Magyarországtól, a rendszerváltás éveiben gyakorlatilag lebontották a vámhatárokat, Magyarország úgy csatlakozott az Európai Unióhoz, hogy addigra praktikusan szabadon le lehetett tarolni a magyar élelmiszer- és feldolgozóipart, Magyarország ott állt védtelenül a gazdasági átalakulás idején, nem tudta megvédeni azokat az iparágakat, amelyek egyébként a szerves magyar gazdaságfejlődésnek a motorját jelentették volna, hanem ráadásul különböző direkt és indirekt eszközökkel a különböző kormányok - Németh Miklóstól egészen a második Orbán-kormányig - piaci, illetve versenyelőnyt is biztosítottak ezeknek a betelepülő cégeknek a hazai kis- és középvállalkozásokkal szemben.

Mikre gondolok? Gondolok arra, hogy ha megnézi valaki, hogy mondjuk, az előző kormány idején Kóka János mennyi pénzt adott a Hankooknak azért, hogy egyetlenegy darab munkahelyet teremtsen, és ugyanebből a pénzből hány szövetkezetet lehetett volna segíteni, mondjuk, az Ormánságban vagy Abaújban, ha valaki megnézi azt, hogy mibe került Magyarországnak a kilencvenes évek közepén, amikor a közszolgáltatásokat ebek harmincadjára adták, vagy megnézi valaki azt, hogy mit jelentett a magyar fejlesztéspolitika számára az a korszakváltó törvényjavaslat, amit Bajnai Gordon idehozott 2006 tavaszán, a kiemelt beruházásokról szóló törvény, a 2006-os választás előtt Fidesz-MSZP nagy egyetértésben elfogadták, ami nem jelentett egyebet, mint hogy adminisztratív versenyelőnyt biztosítanak különböző, a mindenkori kormány számára kedvelt nagyberuházóknak.

Ez arról szól, hogy ha ugyanazon a piacon egy hazai kis-, illetve középvállalkozás akar megnyitni egy üzletet, végig kell járni azokat a stációkat, amelyek, jegyzem meg, nem feleslegesek, hanem a közösségi ellenőrzést szolgálják - népegészségügyi szolgálat, fogyasztóvédelem, tűzoltóság, amit be kell járni akkor, ha valaki egy üzletet meg kell nyitni -, és természetesen nagyon helyesen ezek az eljárási törvények a kétezres évek elején biztosították is, hogy a helyben élő polgárok bele is szólhassanak egy-egy olyan közigazgatási eljárásba, ami egyébként az életvilágot alapvetően tudja átalakítani. Na már most, ha valakit a Bajnai-törvény alapján kiemeltté nyilvánítottak, akkor az ilyen nagyberuházóknak ezeket a köröket nem kellett lefutni. Ilyenek voltak a nagy kaszinóberuházások is. Önök a kormányváltás után ahelyett, hogy kidobták volna a kukába például ezt a törvényt, amely a legszimbolikusabb és legdurvább jelzés volt arra, hogy a magyar gazdaságpolitika egyoldalúan kedvezményezni kívánja az ide betelepülő külföldi nagytőkét, illetve a mindenkori kormányhoz közeli oligarchákat, ezt a törvényt brutálisan kiterjesztették, és gyakorlatilag azt is megengedik, azt is törvényesítették, hogy akkor, amikor valaki úgymond kiemelt státust kap, egy nagybefektető, akkor az őt érintő kevéske hatósági eljárásban a hatóságoknak szabadon, törvényesen lehet politikai utasításokat adni.

Tehát egy olyan helyzet állt elő, aminek tulajdonképpen szerves folytatása az a stratégiai partnerségi megállapodássorozat, amit önök szemérmetlen módon egy szabadságharcos álarc mögött folytatnak az utóbbi években. Szintén ez a stratégiai partnerségi megállapodási történet is arról szól, hogy hogyan lehet különböző direkt és indirekt kedvezményeket adni azoknak a betelepülő nagy külföldi vállalatoknak, amelyek hajlandóak részeltetni a Fidesz által nemzeti burzsoáziának nevező hazai oligarchákat valami jóból, valami jótéteményből. Tehát aminek a tanúi vagyunk, az valójában nem más, mint hogy a Fidesz egy paktumot kíván létrehozni a betelepülő vagy már betelepült külföldi nagyvállalatok, a multinacionális tőke, illetve a Fidesz közeli oligarchák között. Az önök gazdaságpolitikája erről szól, csak az a helyzet, hogy ennek a gazdaságpolitikának, ennek a gazdasági stratégiának semmi köze ahhoz, amit önök meghirdettek a 2009-10-es választási kampányban, és semmi köze ahhoz a lehetséges irányhoz, ami végre megfordíthatná az ország szekerét és felszámolná hosszú távon a duális gazdaságot. Na most, ebben a helyzetben állt elő ez a NAV-botrány, illetve született meg a Horváth-jelentés.

És én nem véletlenül nyújtottam be a pénztárgépes határidő-hosszabbítást ezzel a házszabálytól eltérési indítvánnyal együtt, ami a NAV-vizsgálóbizottságra vonatkozik, tudniillik azt látjuk, hogy miközben az egyik oldalon alapos gyanú van arra - hogy most bűncselekménnyel vagy anélkül, ez egy másik kérdés -, hogy ilyen-olyan módon kedvezményezik a nagytőkét, kedvezményezik a külföldi tőkét, legalábbis elnézőbbek a nagyvállalatokkal szemben a kelleténél, a másik oldalon pedig folyamatosan olyan adminisztratív csapdákba - nem segítséget nyújtanak, mint a nagytőkének - kergetik bele a hazai kisvállalkozásokat, amelyekben ezek a kisvállalkozások kitörhetik a nyakukat.

Az elmúlt hónapokban nem voltak képesek meghallani a segélykiáltásait kiskereskedőknek, kisvállalkozásoknak pénztárgép-bevezetés ügyében. Ma színt vallottak. Valójában önök ennek a vizsgálóbizottságnak a működését nem akarják. Vas Imre és társai különböző cinikus magyarázatokkal álltak elő az alkotmányügyi bizottságban. Jellemző Vas Imrére, hogy amikor ezeket előadja, általában maga se bírja ki nevetés nélkül. Az a módosító indítvány, amit előterjesztettek az alkotmányügyi bizottságban, a fideszes cinizmushoz hozzászokott jelenlegi országgyűlési képviselők számára is sok. Önök egy trükkel az Országgyűlés napirendjére engedték ezt a vizsgálóbizottsági javaslatot, majd ugyanazzal a mozdulattal benyújtottak egy olyan módosító indítványt, amely nem engedi meg, hogy valaha ez a vizsgálóbizottság megkezdje a munkáját.

A másik oldalon viszont egész egyszerűen nem hajlandóak engedményeket tenni, amikor a kisvállalkozásokról van szó, nem hajlandóak engedményeket tenni, és egyedül a fideszes úthenger könyörtelensége az, amivel szembetalálkozhatnak ezek az emberek, ezek a tisztes vállalkozók.

Az a helyzet, hogy arra hivatkozni, hogy büntetőügy van folyamatban, és ezért nem kezdheti meg ez a bizottság a munkáját, ez teljesen abszurd. Miért mondom ezt? Staudt képviselőtársam és Józsa István is beszélt erről a hivatkozott passzusról. Az a helyzet, hogy ha önöknek igazuk is lenne, és az országgyűlési törvénynek ez a passzusa valóban akadályát képezhetné ennek a vizsgálóbizottságnak a felállítására, akkor valójában egyrészt ez a módosító javaslat sem törvényes, mert akkor egyáltalán nem lehetne felállítani a vizsgálóbizottságot. Ez az egyik meglátásom.

A másik, hogy ha igaz az az állításuk, hogy a vizsgálóbizottsági munkának az az akadálya, hogy folyamatban van egy büntetőügy, akkor milyen alapon támasztanak olyan feltételt, amely ezen túlnyúlik. Az, hogy eredményesen befejeződjön a büntetőügy, ilyen feltételt a törvény nem tartalmaz. Tehát önök, Vas képviselőtársam, úgy hivatkoznak álszent, cinikus módon az országgyűlési törvényre, hogy saját maguk se veszik komolyan ezt a törvényi előírást. Hiába ingatja a fejét, az a helyzet, hogy ha az országgyűlési törvényt megnézi, az országgyűlési törvény annyit mond, hogy nem lehet olyan tárgyban vizsgálóbizottságot felállítani - felállítani, nem működtetni -, amiben büntetőeljárás van folyamatban.

(23.30)

Hogy aztán ennek a büntetőeljárásnak mi az eljárásjogi eredménye, erről nem szól semmit az országgyűlési törvény. Innentől kezdve ez a módosító javaslat - ha nem is a politikai hatásait nézzük, hanem szigorúan csak az országgyűlési törvény keretei között maradunk - úgy törvénytelen, ahogy van. Tehát önök megvádolnak minket, hogy olyan indítványt terjesztünk elő, ami törvénybe ütköző, majd ezek után pofátlan módon előhoznak egy olyan módosító javaslatot, ami önmagában is törvénysértő. Hogy gondolják ezt? Én azt elhiszem, hogy a fideszes leleményesség és cinizmus nem ismer határokat, de könyörgöm, legalább azt a törvényt tartsák be, és legalább akkor tartsák be, amikor az ellenzékkel szemben erre a törvényi passzusra hivatkoznak. Mondom még egyszer, amire hivatkoznak, Vas képviselőtársam, az annyi, hogy az országgyűlési törvény szerint nem lehet vizsgálóbizottságot létrehozni olyan tárgykörben, amiben büntetőeljárás van folyamatban. Ebben a passzusban semmiféle, egy fél hang nincs arról, hogy a büntetőeljárásnak mi legyen az eredménye vagy ne legyen az eredménye. Önök túlterjeszkednek ezen, erre semmiféle törvényi felhatalmazásuk nincs.

A másik pedig az, még egyszer szeretném elmondani, ugyan Józsa képviselőtársam hivatkozott arra, hogy hány olyan ügy volt, ahol a Fideszt nem zavarta annak idején, hogy büntetőügy folyamatban van, én is felidéztem ilyen alkalmakat, de szeretném elmondani, az az állítás, hogy az általunk, Ángyán képviselőtársammal kezdeményezett vizsgálóbizottság tárgyában büntetőeljárás van folyamatban, hazugság. S ha a Fidesznek nagyon sok szóvivője van, és ez a nagyon sok szóvivő ezt nagyon sokszor elismétli, ez attól még hazugság marad. Tudniillik arról van szó, hogy a határozati javaslat 2/b pontja nem is ügyről beszél, hanem egy összehasonlítást kér. Az a) pontjában szeretnénk megnézni, hogy a NAV Kiemelt Adózók Igazgatóságánál milyen törvénysértéseket tártak fel az elmúlt tizenegy évben. Feltételezem azt, hogy ha már föltártak törvénysértéseket, akkor azokban az ügyekben az eljárások lezárultak. Ha mégse zárultak volna le, akkor pedig igaz az, amit Staudt képviselőtársam az alkotmányügyi bizottság ülésén elmondott, akkor azokban a konkrét ügyekben a vizsgálóbizottság valóban nem fog működni. Ez ilyen nagyon egyszerű.

Harmadrészt, amikor megnézzük azt, hogy az elmúlt tizenegy évben milyen intervenció történt politikusok részéről egyedi adóügyekben, hát én nem tudok arról, hogy egyetlen politikus ellen büntetőeljárás indult volna az elmúlt tizenegy évben azért, mert konkrét egyedi adóügyekben beavatkozott. De lehet, hogy mi vagyunk tudatlanok, és önök, Vas képviselő úr, többet tudnak. Akkor tessék előállni a farbával! Kik azok a politikusok, akik ellen büntetőeljárás lenne folyamatban azért, mert egyedi adóügyekben beavatkoztak? Önök tudnak valamit? Akkor álljanak ki ide elénk! Álljanak ki az emberek elé, és mondják meg, igen, vannak politikusok, akik ellen büntetőeljárás van folyamatban azért, mert egyedi adóügyekbe beavatkoztak. Ilyet önök nem állítottak.

Ráadásul van egy rossz hírem, ha ilyen egyedi ügyeket tudna is említeni, akkor is igaz az, amit Staudt Gábor a bizottságban elmondott, hogy akkor azokban az egyedi ügyekben nem vizsgálódik a vizsgálóbizottság, de önmagában annak a ténynek a feltárása, hogy történt-e intervenció, az nemcsak joga, de kötelessége is lehet az Országgyűlésnek. Tudniillik az Országgyűlésnek az az alkotmányos rendeltetése, hogy ellenőrizze a végrehajtó hatalom tevékenységét. Hogy aztán ezek az intervenciók megfelelnek-e konkrét büntetőjogi tényállásoknak? Ha megfelelnek konkrét büntetőjogi tényállásoknak, akkor konkrét személyek büntetőjogi felelősségre vonása megtörténhet-e, ez valóban már a nyomozó hatóság, illetve a bíróság dolga. De önmagában az, hogy történtek-e ilyen intervenciók, ezeket joga és kötelessége a parlamentnek vizsgálni, egészen addig, amíg komolyan veszi azt a feladatát, hogy a végrehajtó hatalmat ellenőriznie kell.

Tehát szeretném azt elmondani, hogy ez az indítvány nem arról szól, hogy a sajnálatos módon szokásos üzemmenetnek is tekinthető különböző mutyigyanús ügyeket feltárja. Ez arról szól, hogy a magyar állami adóhatóság szervezetrendszere és az adóhatóságot felügyelő kormányzati politikai elit az elmúlt tizenegy évben megtett-e mindent azért, hogy egyáltalán fel se merülhessen reálisan mindaz, amit Horváth András elmondott, leírt. És ezt azért kell vizsgálni, mert ha nincs a mostani NAV-botrány, ha nincs a Horváth-jelentés, akkor is kívülről a végső adatok alapján joggal feltételezzük azt, hogy az elmúlt években ezek a nagy multinacionális cégek valójában - ha egy kicsit a felszín mögé kapargatunk - nem a fejlődés motorjai, hanem a gátjai voltak.

Mert amit néhány perccel ezelőtt elmondtam, az a szomorú valóság, hogy miközben a rendszerváltás utáni években ezek a betelepülő cégek valóban technológiát, tudást hoztak az országba, a kilencvenes évek második felében elkezdett kifulladni az a paradigma, amiről Gyöngyösi képviselőtársam is beszélt, és amit néhány évvel ezelőtt Róna Péter is elég szemléletesen leírt. Arról van szó, hogy a növekedés éveiben, 1997 és 2004 között tovább folyt az a gazdasági paradigma Magyarországon, hogy a gazdaságpolitikai sikernek egyetlen kritériuma van, hogy a betelepülő külföldi nagytőke mennyire érzi jól magát Magyarországon, és ezekben az években, tehát amikor volt masszív GDP-növekedés, valódi tartós, válságálló munkahelyteremtés Magyarországon nem volt. A foglalkoztatottság Magyarországon ott pangott ezekben az években 56 százalék közül.

Tehát rá kéne arra jönni, hogy az az irány, amit a magyar gazdaságpolitika felvett 1987-88 körül, és amit önök legfeljebb sokkal nagyobb gátlástalansággal folytatnak, mint az elődeik, ez a gazdaságpolitika egész egyszerűen romlásba viszi az országot. És az, amiről a Horváth-jelentés szól, nem pusztán korrupciógyanú, nem pusztán hivatali visszaélés és főleg nem büntetőjogi kérdésekről szól. Arról szól, amire van gyanú egyébként hosszú-hosszú évek óta, hogy ennek a paradigmának, ennek a gazdaság- és fejlesztéspolitikai felfogásnak része lehet az, hogy egész egyszerűen bizonyos nagyhalaktól még a nagyobb törvénysértéseket is elnézik. És nem rosszaságból, nem azt gondoljuk, hogy bárki csúszópénzt kapott volna s a többi, egész egyszerűen egy egészen torz gazdaságpolitikai felfogás miatt úgy gondolják, hogy ha a betelepülő nagy cégeket nem zaklatja úgymond a hatóság, elnézőek, nem vasalják be rajtuk ugyanazokat a szabályokat, amiket a hazai kisvállalkozásokon bevasalnak, akkor ez majd termőre fog fordulni, ennek majd meglesz a gyümölcse. Hát tévednek! Ez a szemlélet évtizedek óta uralkodik Magyarországon, és ennek az eredménye az elhúzódó foglalkoztatáspolitikai krízis, ennek az eredménye az, hogy ha Magyarország ezt a gazdaságpolitikai tendenciát folytatja, 2020-ra Európa szegényháza lesz.

Tehát ez a botrány többről szól, mint az úgymond szokásos mutyigyanús ügyek, ez arról szól, hogy van egy olyan torz kormányzati filozófia, van egy olyan torz gazdaságpolitikai felfogás, ami egész egyszerűen gátja annak, hogy a magyar gazdaság, Magyarország fejlődésnek induljon, és ez az ügy legfeljebb arra mutat rá, hogy ennek a torz gazdaságpolitikai felfogásnak eredménye lehet egy nagymérvű és rendszeresített, szervezett csalássorozatnak a segítése is. Nem tudjuk, hogy így van. Ezt mondtam el az előterjesztői beszédemben is, hogy sem azt nem tudjuk ma felelősséggel kijelenteni, hogy minden úgy igaz, ahogyan Horváth András leírta, de az ellenkezőjét sem. Ilyen esetben, ilyen előzmények után, ilyen gazdaságpolitikai háttér után a magyar parlamentnek egyetlen kötelessége van, hogy ezt a vizsgálóbizottságot haladéktalanul megalakítsa, és ez a vizsgálóbizottság a lehető legrövidebb időn belül elvégezze a munkáját.

Ehhez képest önök olyan javaslatot terjesztettek elő, ami praktikusan meggátolja azt, hogy ez a vizsgálóbizottság valaha is felálljon. S nyilván a Habony-művek stílusát ismerve ezt önök úgy adják elő, mintha hoztak is volna valamit. Valójában nem hoztak semmit, s azt, hogy mit visznek ki, nyilván majd egy vizsgálóbizottság deríthetné ki. De ebben az ügyben - mert olyan súlyú és olyan módon nem pusztán törvénysértésekről szól, hanem egy elhibázott gazdaságpolitikai stratégiáról is -, tehát egy ilyen ügyben egyszerre van szükség nyomozati eljárás lefolytatására, egyszerre van szükség egy komoly kormányzati ellenőrzésre, s nem egy hétvége alatt letudott, lepapírozott vizsgálatra, és egyszerre van szükség parlamenti vizsgálóbizottságra.

(23.40)

A kormányzati ellenőrzés tárhatná azt fel, hogy a különböző belső utasításokon, illetve jogszabályokon alapuló közigazgatási normák mennyire elégségesek, és ezeket mennyire tartották be az adóhatóságnál, illetve a nemzetgazdasági tárcánál mint felügyelő minisztériumnál. A parlament vizsgálata pedig arra mutathatna rá, hogy a kormányzati gyakorlat, a közigazgatási szerv átszervezései mennyiben tették lehetővé vagy éppen zárták ki a Horváth-jelentésben leírt láncolatos csalássorozatot, másrészt pedig azt is meg lehetne vizsgálni, hogy önök, amikor a szabadságharcos álarcban éppen stratégiai partnerségi megállapodásokat kötnek, mennyire nézik meg azt, hogy ezek a nagy cégek teljesítik-e az elvárt adómennyiséget.

Éppen ezért azt gondolom, hogy ezt a javaslatot nyilvánvalóan el kell fogadni, a vizsgálóbizottságot meg kell alakítani, de ahhoz, hogy a vizsgálóbizottságot megalakíthassuk, ehhez az alkotmányügyi bizottságban előterjesztett módosító javaslatot le kell szavazni.

Ez a módosító javaslat arról szól, hogy fel lehet mutatni, hogy a vizsgálóbizottsági indítványt megszavazta a Ház, de valójában soha nem lesz vizsgálat. Önök itt is azt akarják eljátszani, amit kormányon belül eljátszottak, hogy felmutatnak egy papírt, hogy van valami vizsgálatféle, de valójában valamiért önök pontosan annyira félnek attól, hogy ebben az ügyben egy alapos vizsgálat történik, mint ahogy félnek az aktanyilvánosságtól.

Az LMP annak a pártján van, hogy mind a múlt, mind a jelen legyen tisztességes módon feltárva. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)