Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A szociális piacgazdaságban egymással összhangban kell lennie a gazdaságpolitikának és a szociálpolitikának. Nem lehet öncélú a gazdaság fejlettsége, "a gazdasági gyarapodásnak az embert, az egész társadalmat kell szolgálnia" - fogalmazták meg 1996-ban a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevelében. Ez a gondolat 2000-ben még időszerűbb, mert a gazdasági gyarapodás 1997-től kezdve felgyorsult, ugyanakkor a szegénység gondjai jelentősen növekedtek.

Az említett körlevél rámutat a piac működésének káros következményeire, arra, hogy a társadalmi igazságosság miatt az államnak fel kell karolnia az elesetteket, a piac működésének káros hatásait szükséges "kiigazítani azoknál a csoportoknál, amelyek nem képesek részt venni a piaci versenyben".

Az 1800-as évek végén az egyház hangsúlyozta, hogy a gazdagok nem szorulnak rá az állam védelmére, a szegények viszont csak az államra támaszkodhatnak. A kormány tervei szerint a gyermekek után járó adókedvezmények további növekedése a gazdagoknak jobban kedvez, mert inkább csak ők rendelkeznek annyi jövedelemmel, hogy a kedvezményt teljesen igénybe tudják venni. A családi pótlék viszont a szegényeket is eléri, ezért ennek növelése igen fontos lenne.

(20.10)

Írások sokasága igazolja, hogy a szegénység egyre jobban nő hazánkban is. A Világbank feltárta, hogy 1989-ben csak 5 százalék volt a szegények aránya az összlakossághoz viszonyítva, 1993-ban ez a szám megötszöröződött és 2000-ben tovább emelkedett. Nemcsak a Világbank, hanem a KSH adatai is figyelmeztetőek. Ugyanis a KSH szerint az 1980-as években 1 millió, 1992-ben 2 millió, 1995-ben 3,5 millió állampolgár élt a létminimum alatt; 2000-ben ez a szám tovább emelkedett.

A társadalmi egyenlőtlenségek számottevő növekedése a jövőben gátolhatja a gazdaság fejlődését is. "Félő, hogy ebben a folyamatban a társadalmi rétegek között olyan szakadék jön létre, amely tartósan lehetetlenné teszi a piacgazdaság működését" - állapítja meg a püspöki kar körlevele. Ez az állítás összhangban van neves szociológusok gondolataival is. Az egyik szociológus megjegyzi, hogy az élelmiszer és a lakás hiányánál semmi nem fojtja meg jobban a szabadságot.

Egyet lehet érteni a püspöki kar azon gondolatával is, hogy a kormánynak, a szakszervezeteknek és a munkaadóknak összehangolt és következetes programot kell kidolgozniuk az elszegényedés és a jogtalan vagyonszerzés ellen. Biztos vagyok abban, hogy ma is ezen elveket vallja az egyház, és ma is tudnak azokról a gondokról, amelyek nap mint nap jelentkeznek a magyar valóságban.

II. János Pál pápává választásának 15. évfordulóján a La Stampa című olasz napilapnak adott interjújában hangsúlyozta a kapitalizmusban meglevő morális kockázatokat, ugyanakkor fontosnak tartotta a szocialista gondolat megőrzendő értékeit. A pápa ezen interjújában elismerte azt, hogy jogos volt a küzdelem az önmagukat szocialistaként meghatározó, igazságtalan, totalitárius rendszerek ellen, ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy a szocialista gondolkodás tartalmazza az igazság magvait, amelyeknek nem szabad elpusztulni és amelyeket nem szabad veszni hagyni. A pápa így megőrzendő értéknek tartja a munkanélküliség elleni harcot és a szegényekről való gondoskodást.

A fejlett országok gyakorlata is igazolja, hogy a gazdasági növekedés önmagában nem oldja meg a szegénység gondjait, hogy a dagály nem minden csónakot emel fel, mert már vannak olyan csónakok, amelyek a sárba ragadtak. Ezeket csak az állam segítségével lehet megmenteni.

Köszönöm szépen. (Taps.)