Felszólalás adatai

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Csürhetempó! Igen, anarchista csürhetempó belegázolni más érett vetésébe, mielőtt a gondos gazda learathatná a termését. Márpedig ez történt 2000. augusztus 19-én a Margitszigeten, ahol az MSZP budapesti tanácsa megrendelésére, Demszky főpolgármester hivatalának megdöbbentő hozzájárulásával egy akusztikus csürhe szerződésre hivatkozva letiporta nemzeti operánk, a Bánk bán díszelőadását.

Végrehajtásra a Danubius Rádió és az általa szervezett haknibrigád vállalkozott. A cél nyilvánvaló és egyértelmű volt: addig bömböltetni egy másra sem alkalmas szemét zenét a szabadtéri színpad közvetlen közelében, amíg a megsüketült zenészek és közönségük csüggedten feláll, félbeszakítja a magyar géniusz remekművét és elkotródik. Utoljára ugyanez a párt a negyvenes és kilencvenes évek között fosztotta meg az embereket jogosan megszerzett javaik, nemzeti örökségük élvezetétől. Akkor ezt államosításnak nevezték, és ők maguk és más a Magyar Dolgozók Pártja nevet viselték hozzá.

A megalázásra szánt opera színre hozói, Koltay Gábor igazgató-rendező, akit megvertek, nagyszerű művészei és elkötelezett közönségük tudta, hogy ez a tér, ez az este az övék és az emelkedett ünneplésé. Ezért a mű utolsó hangjáig kitartottak. De jogosan várják el a méltó szintű bocsánatkérést. Mi pedig, igen tisztelt államtitkár úr, általában magyarok tudni szeretnénk: képes-e a magyar kormány biztosítani a magyar kulturális értékek jelenlétét és jelenlétüknek az új parazitáktól óvandó biztonságát hazánkban és szerte a világon, mert ez a XXI. századi Bánk bán üzenete (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), vagy ezért a védelemért vonuljunk a kitaposott úton Strasbourghoz? (Taps a MIÉP, szórványos taps a kormánypártok padsoraiból.)