Felszólalás adatai

DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan nagy jelentőségű törvényről van szó, amire eddig nem fordítottunk kellő figyelmet, de ahogy zajlik a törvény tárgyalása, úgy látom, a társadalom talán még nem vette észre, hogy mi készül a parlamentben. Egy olyan problémát oldhatunk meg közösen, amely több százezer ember életét keseríti meg naponta.

Ahogy az általános vitában is elmondtam - most csak nagyon keveset szeretnék abból elismételni -, élete során minden ötödik nő kerül olyan helyzetbe, hogy bántalmazzák, vagy a partnere, vagy a volt partnere. A bántalmazottak 95 százaléka egyébként nő.

(17.40)

Rögtön rátérnék arra, hogy Ékes képviselő úr aggályai miért nem igazán ebbe a témakörbe illeszkednek. Távoltartást nem a gyerekek fognak kérni természetesen, hiszen a távoltartás intézménye, ha a gyereket verik és folyamatosan verik, akkor természetesen az a gyámhatóság feladata, hogy erre odafigyeljen, és a távoltartás klasszikusan a partnerkapcsolati, párkapcsolati helyzetekre vonatkozik. Természetesen az idős szülőket is bántalmazzák, a gyerekeket is bántalmazzák, egyiket sem tartjuk helyesnek, de a probléma zöme annak a patriarchális berendezkedésű, férfierőszakon alapuló társadalmi berendezkedésnek a következménye, amiről mindig szeretünk megfeledkezni, ha ezek a viták zajlanak, holott a problémák gyökere minden szakértő szerint itt van, és nemcsak minden szakértő szerint, hanem minden civilizált ország vezetője szerint. Én magam hallottam Zapatero miniszterelnöktől azt, hogy ő szégyelli magát, mert nem sikerült még biztonságot teremtenie a nőknek a saját országában. Magam hallottam számos európai férfi vezetőtől, hogy ismerjük föl végre, hogy itt elsősorban a nők elleni erőszakról van szó, és beszéljünk akkor erről tisztán, azzal együtt, hogy annak az 5 százaléknyi nem nőnek, aki bántalmazott, ugyanolyan biztonságot teremt a törvényjavaslatunk, mint egyébként a 95 százaléknyi nőnek.

Rátérve a módosító javaslatokra, mindenekelőtt szeretném megköszönni azoknak, akik módosító javaslatot adtak be a törvényünkhöz, hogy nem a törvény szellemét próbálták megváltoztatni, nem is a tartalmát és nem is a lényegét próbálták megváltoztatni, sőt azt gondolom, hogy erősítették a törvényjavaslatot a módosító indítványokkal, tehát még egyszer köszönjük szépen ezeket a módosító javaslatokat. A nagy többségükkel egyet is értünk. A nagy többség azt jelenti, hogy csaknem kivétel nélkül egyetértünk velük. Én néhány szót azokról szeretnék éppen ezért inkább szólni, amelyekkel nem értünk egyet, hiszen erre van most szükség.

Minden olyan módosítót, amelyik nem sérti azt az elvet, hogy az azonnali biztonságot kell hogy garantálja a távol tartó törvény, azt természetesen elfogadunk. Ezzel tartjuk ellentétesnek egyébként azt a módosítót, amiről szeretnék egy-két mondatot mondani. Ez Balogh László képviselő úrnak az a módosító javaslata, amelyben azt javasolja, hogy legyen az önkormányzatnak egy kötelező elszállásolási feladata azokra az esetekre, ha távoltartást rendelnek el. Gyakorló polgármesterektől sem kell megkérdezni, hogy mi a helyzet ezzel, hiszen nyilvánvalóan mi mint nem gyakorló polgármesterek is pontosan tudjuk, ezzel együtt én persze megkérdeztem polgármestereket, hogy mi erről a véleményük, azt mondják, hogy végrehajthatatlanná válna a törvény. Egyébként nemcsak Szegeden, amely egy nagyváros, és van hajléktalanszállás, meg mindenféle munkásszállás, ott is, de képzeljünk el egy 850 fős falut, mondjuk, Öttömöst, ahol nyilván elég sok bántalmazás zajlik szintén, hogy ott hova teszik Szegedtől 40 kilométerre azokat, akik bántalmazzák a családot.

Itt nagyon gyakran előhozzák azt, hogy alkotmányos alapjog a tulajdonhoz való jog. Én ezt elismerem. De azt kérem, hogy akik ezt emlegetik, ismerjék el azt, hogy az emberi méltósághoz és az élethez való alkotmányos alapjog azért prioritást élvez a tulajdonhoz való alapjoggal szemben. Tehát hogy ha itt ütköznek alapjogok egymással, akkor bizony rangsorolnunk kell ezeket az alapjogokat. Nem hiszem, hogy az emberi méltóság és az élet elé mint alapjog bármi más bekerülhet. Azt gondolom, hogy ezt a szellemet kell megváltoztatnunk, a jogrendszerünkben általában, de itt ebben a törvényben nyilvánvalóan ütközik a kettő.

Amivel nem értettük még egyet, az a definíció módosítása, mert az szűkítené, de itt most hallottuk azt két képviselőtársamtól is, hogy egy kapcsolódó módosítóval újabb módosítás történik majd ehhez a definícióhoz. Azt remélem, hogy akkor egy olyan kompromisszumos megoldást sikerül találnunk, amelyet a támogatotti sorba be lehet tenni, és ez nem lesz gátja annak, hogy egy jó törvény szülessen.

Végül pedig még valamiről szeretnék beszélni, különösen a konzervatív pártok képviselőihez fordulva. Van egy olyan része a törvénynek, egyetlenegy passzusa, amely kétharmados többséget igényel. A bizottsági viták során és az általános vita során is a Fidesz és a KDNP képviselői is azt a nézetet fejtették ki, hogy ők támogatják ezt a javaslatot, nagyon szeretnék, hogyha lenne távol tartó törvény, egyetértenek vele. Egyetlenegy, pontosabban két aggályuk volt, az egyik a címe. Hallottuk, hogy ez meg fog változni, mert elfogadjuk ezt a módosító javaslatot, tehát így nincs akadálya ebből a szempontból, hogy elfogadják a Fidesz és a KDNP képviselői ezt a javaslatot. A másik ilyen aggály pedig az volt, hogy a rendőrség ne rendelhessen el 10 napra távoltartást. Ezt a módosító javaslatot is el fogjuk fogadni, és ugyanúgy 72 órára rendelhet el a rendőr egy intézkedést vagy foganatosíthat egy intézkedést, mint az őrizetbe vétel esetében. Tehát ez azt jelenti, hogy ez az alkotmányos aggályuk is megszűnt.

Azt kérem ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy mindenképpen támogassák ezt a kétharmados részt, hiszen ha csak annyit mondanak, hogy támogatják a törvényt, de éppen ezt a fontos részét nem szavazzák meg, akkor gyakorlatilag megölik a törvényt, és ezzel tisztában kell lenniük. Nagyon könnyű a médiában, itt a Házban és a bizottságokban azt mondani, hogy a bántalmazottakért mindent megtesznek, ha azt az egy passzust, amelyik esetében kétharmados többségre van szükség, nem támogatják.

De én nemcsak a kétharmados rész esetében kérem, hogy támogassák ezt a törvényt. Spanyolországban ellenszavazat nélkül hozták meg ezt a törvényt, és máshol a világon is így szokás, egyszerűen azért, mert a politikai elit nem szokta felvállalni azt, hogy nem tesz meg mindent ennek a nagyon súlyos, a lakosság..., általában Európában mindenhol ez a helyzet, körülbelül a nők 20 százalékát érinti, ez a lakosság nagyon jelentős része, de ha ez nem ilyen 20 százalék lenne, hanem 1 százalék, akkor is tennünk kellene ellene.

Tehát én azt kérem, hogy a kétharmados részt különösen, de ne csak a kétharmados részt, hanem a többit is támogassák velünk együtt, és fogadjunk el együtt egy olyan javaslatot, amely független attól, hogy az embernek milyen az ideológiai meggyőződése, független attól a bántalmazás, hogy milyen a gazdasági helyzete, hogy az ország melyik részében él, hogy milyen az iskolázottsága, mindezektől független. Én azt kérem, mindannyiunk szavazóit egyformán érinti, segítsenek nekünk abban, hogy egy több évtizede húzódó problémát végre együtt megoldjunk a következő két hétben, még az ülésszak lezárása előtt.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF padsoraiban.)