Felszólalás adatai

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Az édesanyák eddig sem voltak a konyhaasztal lábához láncolva. Szabadon választhattak, választhatnak, hogy mikor kívánnak visszamenni: a három év letelte előtt, vagy kivárják a három évet. Miért fáj önöknek az, ha egy édesanya otthon akar maradni, és részese akar lenni a gyermeke első bátortalan lépéseinek vagy az első kimondott szavának? (Korózs Lajos: Most is ott van, és ezután is ott lesz, képviselő asszony! - Közbeszólások, zaj az MSZP soraiban.) Miért akarják, miért kényszerítik a nőket arra, hogy otthon hagyják a gyermeküket, és beírassák egy olyan bölcsődébe, ami nem létezik?

Ma, államtitkár úr, az egyetemre könnyebb bejutni, mint a bölcsődébe. Ezt igazán önnek is tudnia kellene. A bölcsődék 90 százaléka Budapesten van. Önök csak Budapest közigazgatási táblájáig látnak el, és fogalmuk sincs arról, hogy vidéken hogyan élnek az anyák, hogyan élnek az emberek.

Ezen túlmenően pedig, államtitkár úr, az önök kormánya és az előbb emlegetett Orbán-kormány között, tudja, sok különbség volt, de az egyik legfontosabb az, hogy akkor nőtt a foglalkoztatottak száma. 200 ezer emberrel többnek volt munkája, mint most; ezen túlmenően pedig az anyákat nem kényszermunkára vitték, nem kényszerítették őket, hogy otthon hagyják a gyermeküket (Moraj, közbeszólások. - Az elnök csenget.), és munkanélküliként tengjenek-lengjenek a világban. (Felzúdulás az MSZP soraiban.)

Nem fogadom el a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)