Felszólalás adatai

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Van közöttünk egy alapvető világnézetbéli különbség. A vita során elhangzottakkal ellentétben a Jobbik nem azt szokta vizsgálni, hogy a nagyvilágban hol, milyen példák adódtak, nem ehhez kíván igazodni, hanem első körben azt próbálja megközelíteni, hogy mire van szüksége a nemzetének, és ehhez alakítja ki azt a keretrendszert, amelyben később a politikacsinálás vagy a közpolitika-csinálás szerkezete megvalósulhat. Ez nagyon sok területet érint, ugyanakkor elmondható az, hogy amennyiben mi máshogyan állunk az Európai Unióhoz, mint önök, példának okáért mi ezt még egy szükséges rossznak sem tartjuk, hanem egy annál rosszabb valaminek tekintjük Magyarország élete tekintetében, addig önök egy bizonyos keretrendszeren belülre helyezik magukat, amelynek értelmében egy alkotmányozási konceptuális folyamatot is annak rendelnek alá, hogy az európai uniós keretek mit engednek és mit nem engednek meg.

Ezen a ponton szeretnék kapcsolódni a H/2057. számú, a 27. pont alatt benyújtott módosító indítványunkhoz, amely egyértelműen alkalmas lenne a nemzeti vagyon, a stratégiai, társadalmi vagyon védelmére, még az európai uniós irányelvekkel szemben is. Hangsúlyozom, mi nem helyezzük magunkat ezek alá, önök a kormányzásuk természetéből fakadóan igen, de még ezen keretrendszeren belül is lenne lehetőség nemcsak a termőföld, hanem azon páratlan magyar vízkincs megvédésére is, amelynek köszönhetően egy csodálatos természeti adományról beszélünk, amelyet ki kellene használni egészségesen és nem túlhasználni, de amelynek köszönhetően Magyarország bizony célországgá vált az utóbbi években. Nem véletlen, hogy a közműcégek tekintetében is hihetetlen idegen, külföldi térhódítással kell számolnunk, és az sem véletlen, hogy a magyar természeti kincsek hasznát, használatának jogát sok esetben multinacionális külföldi érdekeltségek aratják le, ami tökéletesen tarthatatlan.

Jelen esetben önök mégis léphetnének ebben a kérdésben. Léphetnének a tekintetben, hogy a koncepció rendelkezzen arról is, hogy Magyarországon a természet kincseiből származó jövedelmek is csak Magyarországot illethessék, ezek tehát ne lehessenek kijátszhatóak a multinacionális tőke kezébe. Ide értsük a termőföldet, az ásványvagyont, a vizeket, tehát minden létező stratégiai ágazat magyar kézben tartásáról lehetne rendelkezni, nyilvánvalóan későbbi törvénykezéssel megerősítve ezt, de elejét lehetne venni példának okáért annak, hogy egy szűkölködő világban a későbbi gáztározóink ne kerüljenek külföldi kézbe, és ne egy idegen cég állapítsa meg, hogy mi mennyiért kapjuk azt a kincset, ami vagy megvan ma Magyarországon, vagy pedig a fogyó volta miatt külföldről behozva mások szabhatják meg az árát, mégis nekünk kell felhasználni, hiszen rászorulunk.

E tekintetben sajnálatos módon utalás sem történt arra, amit egyébként választási ígéreteik között még nagy hangon hangoztattak, miszerint vizsgáljuk felül azon privatizációs szerkezetet, amelynek értelmében a közművagyon idegen kézbe kerülhetett, de ahelyett, hogy ez a felülvizsgálat megtörtént volna, és adott esetben szerződések kerültek volna felbontásra, magyar tulajdonba, állami ellenőrzés alá kerülhetett volna vissza az, ami most indokolatlanul idegen kézben van, sajnálatos módon olyan díjtételemelésekre került sor, amely előtt a kiszolgáltatott magyar lakosság lényegében tehetetlenül kell hogy álljon, és önök sem védték meg tőle sajnálatos módon a magyar állampolgárokat.

Kijelenthető, hogy Magyarország kitörési ágazatai fokozott és kiemelt hangsúlyt kell hogy kapjanak egy alaptörvényben is, hiszen mi azért ezt általában alaptörvénynek szoktuk nevezni, és nem igazodunk azon kommunikációs csatornákhoz, amelyeket önök kitaláltak számunkra. Kijelenthető az, hogy a gyermekek védelme, a demográfiai, népesedési katasztrófa elhárítása mellett nagyon fontos lenne az is, hogy egyrészt a közműcégek helyzete is tisztázásra kerüljön, tehát a magyar közvagyon lehessen csak és kizárólag magyar kézben, tehát ide fölöslegesen ne engedjünk be a külföldi piacokról szereplőket, és egyáltalán a magyar természeti egység, a csodálatos Kárpát-medence áldásainak, gyümölcseinek a learatói csak és kizárólag magyarok lehessenek, értsük ide a termőföldek, vizek és minden egyéb említett kincs védelmét.

Csakhogy én az említési szintű dolgait sem látom ennek a kérdéskörnek, mint ahogyan azt sem látom, hogy ki lenne jelentve ebben az alaptervezetben, hogy a Kárpát-medence domináns népe a magyar. És ebben nincs kompromisszum, ebből mi nem engedünk. Azért is mondhatom ezt, mert a Jobbik és a Fidesz közötti frakciótalálkozón, amikor a miniszterelnök úr a vendégünk volt, kiemelte, hogy ez szinte a legfontosabb mondat az elhangzottak közül. Ha ez valóban így van, akkor miért nem látjuk ezt lényegében visszatükröződni az előttünk fekvő előterjesztésben?

Ugyanígy nagyon fontos, Varga Géza képviselőtársamhoz csatlakozva ki kell hogy jelentsem, a jelzőszámok, a gazdaság teljesítményét mérő mutatók szerkezetén is változtatni kellene. Itt valódi fejlettségi indexre lenne szükség, nem azon GDP-nek a folyamatos hajkurászására, amelyet az is növel, hogyha a temetkezési vállalkozók nagyobb forgalmat bonyolítanak le, azért, mert gyorsabban pusztulunk. A történelem elhagyta ezeket a mutatókat, ezeket a Nyugatról, külföldről ránk erőltetett valamiket, ezeken túl kellene lépni, és azzal kellene foglalkozni, hogy Magyarországon ma milyen szintű oktatáshoz lehet hozzáférni, hány gyermek születik, mennyire egészséges a környezet, és hogyan tudjuk a nemzeti vagyont magyar kézben megtartani, összpontosítani.

Ide lenne értendő, és kötelező lenne ideérteni azt is, hogy a magyar állampolgárok óriási tömegeit - jelen pillanatban a devizahiteles áldozatokra gondolok -, tehát mintegy 1 millió potenciálisan kilakoltatás előtt álló embert ne hagyjuk kicsúszni a magyar államhatárok alól, ne hagyjuk azt, hogy a külföldi cégek, multinacionális társaságok spekulációinak kitéve lényegében a magyar állam óvó karjaiból kikerülhessenek ezek az emberek, és innentől kezdve megint csak idegen érdekkörök, cégcsoportok, multinacionális társaságok dönthessenek a sorsuk felől.

(16.20)

Hiszen teljességgel tarthatatlan az, hogy a kármentés számláit nekünk kell megfizetni, miközben ezek a társaságok szabadon garázdálkodhatnak. Ha a felelőtlen hitelezési politikájuk eredményeképpen pedig egy világméretű válságot robbantanak ki, annak a számláját szintén mi fizetjük meg adófizetői forintokból, konszolidálva ezen intézményeket.

Összefoglalva az egész kérdéskört: a társadalmi vagyont, a közvagyont, a Kárpát-medence teljes vagyonát magyar kézben deklarálva kellene és lehetne összpontosítani jelen esetben. Ha önök nem látják azt az óriási lehetőséget, amit egy alkotmányozásnak nevezett folyamat jelent a magyar termőföld, a magyar vízkincs megvédése érdekében, akkor bizony nagyon rosszul választott az ország, amikor kétharmados felhatalmazást adott. Attól tartunk, hogy a jelen pillanatban még eu-fóriaként értelmezhető folyamat, amelynek értelmében az önök kapcsolata Brüsszellel az esetek döntő többségében felhőtlen, nagyon könnyen eu-tanáziává válhat. Akkor is ott lesz persze a Jobbik, hogy megmentse Magyarországot minden olyan külső erőtől, amely ellene tör, de talán egyszerűbb lenne most felismerni ezt a problémát, és akkor kezelni, amikor még csírájában elfojtható. (Taps a Jobbik soraiban.)