Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A most benyújtott törvényjavaslat valóban számos törvényt érint. A törvényjavaslat egyrészt kedvezőbb feltételeket teremt a nyugdíjasok, az egyházak, a gazdák, a határon túli befektetni szándékozók, a határon túli magyarok, a lakásvásárlók és mások számára, szem előtt tartva a kormányprogramot; másrészt szigorítja a visszaélések - a pénzmosás, az off-shore cégekben való visszaélések, az adózás elkerülése, a gépkocsilopások - szankcionálását, és olyan helyekre utal, ahol sajnos tetten érhetők ezek a visszaélések; harmadrészt vannak benne elemek, amelyek az EU-csatlakozás jogharmonizációs előkészítésének a tárgykörébe tartoznak, így a vámjogszabályok vagy a könyvvizsgálatok területén; negyedrészt vannak tisztán fogalmi tisztázások és technikai jellegű változtatások, amelyek szükségességét például az ország által régen áhított teljes konvertibilitás bevezetésének következtében aligha vitathatja bárki.

A rend kedvéért mégis felsorolnám azokat a törvényi pontokat, amelyeket ebben az egységesen benyújtott törvényjavaslatban módosítunk.

(11.50)

A takarékbetétekről, a hitelintézetekről, a Magyar Export-Import Bankról, a biztosításokról, a koncesszióról, a vámjogról, az adókról és járulékokról, a jövedéki adóról, a személyi jövedelemadóról, az illetékről, az adózás rendjéről, a számvitelről, a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a közbeszerzésekről, a köztisztviselőkről és az egyházakról szóló törvények kerülnek módosításra, természetesen eltérő súllyal és tartalommal.

A legelső pont - mint említettem - a takarékbetétekkel kapcsolatos törvénymódosítást ajánlja. Nemrégen, időben nemrégen módosítottuk már, de ugyanakkor az anonimitás területén további szigorító lépéseket kellett tenni, hiszen nem szabad, hogy esetlegesen létrejöhessen a pénzmosás a névtelen betétek kapcsán. Ezért minden ellenértékű lépést meg kell tenni, és ezt időben kell érvényre juttatni. A múltkori törvénymódosításnál azt gondoltuk, hogy ez elég lesz az uniós csatlakozás időpontjában, sajnos bebizonyosodott, hogy ennek megnövekedett a veszélye, főleg a két héttel ezelőtti terrortámadás következtében, ahogy figyeljük a pénzügyi mozgásokat; megnövekedhet a veszélye, hogy bármely gazdaságilag közepesen fejlett vagy fejlődő ország területére behatolnak olyan szervezetek, amelyek pénzmosással szeretnék az illegálisan megszerzett pénzüket tisztára mosni. Ez ellen hat ez a tervezet.

Általában nem szerencsés, ha vannak különleges pénzintézetek, amelyekre külön szabályokat állapít meg az állam. Ezt nehezen vagy egyáltalán nem lehet támogatni, mert alkalmasak a pénzpiacon zavarok keltéséhez, és esetünkben a költségvetés határait is ellenőrizhetetlenül terjesztik ki. Ezzel együtt mégis vannak elfogadható kivételek, és véleményem szerint ez is azok közé tartozik, amikor a Magyar Export-Import Bankról egy törvényjavaslatot nyújtott be a kormány, hiszen a kormányzatnak azon törekvése, hogy a korábbiaknál jobban segítse a magyar vegyes vállalatokat és a szomszédos országokba irányuló tőkeexportot, ez egyértelműen nemzetgazdasági célokat és természetesen össztársadalmi célokat is szolgál, magyarul itt jogos szerintünk is a kivételezettség.

A vámjogról szóló törvénymódosítás elég széles körű, uniós elvárások, hazai gyakorlatok együttesen indokolták, hogy ezzel kapcsolatosan újra lépéseket, módosításokat kell tenni. Nagyon nagy terjedelmű volt a nemrégen, mintegy egy évvel ezelőtt elfogadott vámtörvény. Azóta számos területen újabb jelenségek miatt érdemes a törvénymódosítást kezdeményezni.

Egy részére szeretnék csak kitérni, amelyben egyúttal az aggodalmamat fejezem ki. A következőkben, amennyiben a törvény elfogadásra kerül, a vámszerveknek importáruk esetén jogosultságuk lesz, ha egy bizonyos mértéktől eltérő importszámlát mutat föl az importőr, a vámhatóságnak saját jogkörében jogosultsága lesz az érték megállapítására. Ezt két oknál fogva tartom veszélyesnek. Egyrészt az Európai Unióban - és gondolom, eddig Magyarországon is általános elv volt - a számla az a bizonylat, amivel egyértelműen kezdeményezhetünk további vámeljárást, az adófizetési kötelezettségnek mindenhol ez az alapja. Ezzel a törvénymódosítással ezt az elvet - hogy is mondjam - partvonalon kívülre helyezzük, mert a számla ugyan majd fog jelenteni valamit, legalább annyit, hogy honnan eredeztetik az árut, de úgy tűnik, a törvénytervezet elfogadása után a számla nem garancia arra, hogy a vámszervek azon az értéken fogják levámolni az importárut, mint amit az számlán feltüntettek. Valóban, van olyan jelenség, hogy nagyon túlzóan áron alul tűnnek fel termékek, importtermékek a vámvizsgálatoknál. Ugyanakkor nehezen érthető és nehezen magyarázható, hogy mondjuk, uniós országokból érkező számlák esetén milyen elv alapján merjük azt állítani, hogy abban az uniós országban a visszaellenőrzés után is legális számlának minősülő számlát a magyar vámszervek felülvizsgálják.

Tartok tőle, hogy ez még jogi problémákat vethet föl, és még egyet: miután a vám- és pénzügyőrségnek innentől kezdve, az eljáró személynek kvázi mozgásteret adunk, a korrupció sajnos felütheti a fejét. Elég testközelből ismerem az elmúlt gazdasági érdekeim kapcsán a vámszervek működését, amikor a vámhatóságnak egyedi elbírálási lehetőséget adott az akkori időszak és netán a mostani is; kikerülhetetlen, hogy valakik előnyösebb helyzetbe kerüljenek másoknál. Ez bizonyára nemkívánatos pénzmozgást, számla nélküli és feketepénzmozgást eredményez importőr és vámos között; nem megsértve ezzel a vámhatóságot általánosan, hiszen ez nem jellemző rá, de sajnos egy ilyen szelep megnyitása, félek tőle, hogy újabb teret ad ennek a lehetőségnek. Nem tudom, hogy majd a rendelet, ami a mostani törvényhez kapcsolódik, hogyan szűkíti be a vámhatóság mozgásterét.

A jövedéki adókkal kapcsolatosan tavaly az adótörvények vitájánál felhívtam a figyelmet egy rendkívül kellemetlen jelenségre, ez a könnyű fűtőolajok, extra könnyű fűtőolajok problémája. Nulla adókulcsos, és jellemzően elindult egy olyan szervezett bűnözéshez kapcsolódó tevékenység, amelyben ezt az extra könnyű, könnyű fűtőolajat nullakulcsos adóval importálják és forgalomba hozzák. Nagyon egyszerűen hozzák forgalomba, teljesen legálisan importálják, majd pedig az importőr cég nem létező, fiktív személyeknek, de valódi számlával eladja ezt a terméket; kikereshetetlen és nem is lehet fölfedni, hogy kik ezek a személyek. Arra hivatkozik az eladó, hogy ő nem kérhet személyazonosságit a bediktáló személytől, tehát ő ezt az adatot adta meg, eladta a terméket. De valójában mit tesz? Nem adja el természetesen fiktív, nem létező személyeknek, eladja azt valós személyeknek, olyan valós személyeknek, akik lepárolják ezt a könnyű, extra könnyű fűtőolajat; és tessenek megnézni, főleg a mezőgazdaságban érintett megyéket, megyei lapokban folyamatosan lehet hirdetést találni: olcsó gázolaj kapható. Ehhez mind könnyű és extra könnyű fűtőolaj lepárlása útján, általában most 150 forintos áron lehet hozzájutni; ez felderíthetetlen és ezzel a technológiával kivédhetetlen. Tartok tőle, hogy itt is ugyan a szándék és a figyelem most már ráirányult, hogy itt elég komoly probléma van, de nem biztos, hogy ezzel az ötlettel lehet ezt a területet megfékezni.

A személyi jövedelemadó az a következő kör, amelynél komoly változtatások, javaslatok kerültek be, és szinte kivétel nélkül mindet üdvözölni tudjuk az Magyar Demokrata Fórum nevében, hiszen egyértelmű, hogy a családi gazdaságok, a mezőgazdasági őstermelők, a vállalkozók támogatására vonatkozóak rég várt lépések a mezőgazdaságban élők részéről, megemlítve a 4 millió forintról a 6 millió forint értékhatárú árbevételig való tevékenységi kör legalizálását; ugyanígy a föld adásvétele útján a családon belüli kedvezmények, ha a családon belül szerzik meg, adják-veszik egymástól a földterületet, és ennek egy kitétele az illetékre vonatkozik, másik törvény módosítására, ami hasonló logikával kedvezményben részesíti az őstermelőket és a családon belüli, a birtokrendezést szolgáló adásvételt.

Ugyanígy külön szeretném kiemelni, hogy a nyugdíjak mellett megszerzett jövedelmeket ezentúl külön kell majd az adózás során feltüntetni. A Magyar Demokrata Fórum a tavalyi adóvitában felhívta erre a figyelmet, indítványoztuk, sajnos ez akkor nem jöhetett létre. A tavaszi ülésszak során többször visszatértünk erre a kérdésre, napirend előtti felszólalásomnak épp "Május mint a család hónapja" címet adtam, amelyben pontosan májusban javasoltuk különválasztani a nyugdíj mellett megszerzett jövedelmet a nyugdíjtól, hogy az önállóan adózzon. Szinte nyári felüdülés volt hallani, hogy a kormány ugyanezen a síkon gondolkodik a továbbiakban, és most itt ebben a törvénytervezetben láthatjuk ennek a várható végkifejletét is. Itt majd külön visszatérek Bauer képviselőtársam gondolataira.

(12.00)

A továbbiakban talán, ami számunkra a legjelentősebb, hogy a törvény folyamatosan és különböző helyeken olyan kedvezményeket biztosít, amelyek eddig talán nem kerültek kellően szemügyre, és most mindenféleképpen adózási kedvezményt biztosít.

A törvény 5. §-a szigorítást tartalmaz az adózókra nézve. Bizonyos esetekben az adózónak kell bizonyítania majd a külföldi társaságtól nem pénzben szerzett vagyoni érték szokásos piaci értékét. A szabályozás összhangba hozza a törvényt a nemzetközi szervezetek által elvárt szabályokkal, és kétségtelen, hogy az e paragrafusban szabályozott kérdés hatósági minősítése nagyon nehéz, különös tekintettel arra, hogy az off-shore cégekről nagyon nehéz pontos információkat szerezni.

Nem vitatom a kormányzat tisztességes törekvését az adóelkerülés motiválásában, de meg kívánom jegyezni, hogy ez nem lehet igazi megoldás, hiszen szerintem hasznosabbnak tűnne, ha a hazai tulajdonú off-shore cégek iratanyaga kötelező hazai letétjének rendszerét kialakítanánk, mint a joggyakorlatban meglehetősen kétes értékű bizonyítási kötelezettség megfordítását szorgalmaznánk. Ez alighanem alkotmányossági aggályokat is felvethet, de a szándék egyértelmű: ne lehessen elköltségelni olyan bevételeket, off-shore cégek képletes hirdetéseire százezreket, milliókat kifizetni, ezzel költséget csökkenteni, és ne lehessen off-shore cégektől nagyon komoly jövedelmet szerezni, de mégis a bemutatott jövedelemtáblázatban a bevallásnál mérhetetlen alacsony áron tüntetik föl. Teljesen egyértelmű ebben is a kormányzat szándéka.

Ami számunkra, a Magyar Demokrata Fórum részére különösen tetsző még a továbbiakban: az egyházak hitéleti és közéleti tevékenységének anyagi feltételeiről szóló előterjesztés. Nem kétséges, úgy gondoljuk, 1987 óta egységes az állásfoglalása a Magyar Demokrata Fórumnak az egyházakkal, a történelmi egyházakkal kapcsolatosan, és az a lehetőség, amely az egyházak előtt újra megnyílt, bizony kell hogy egy kormányzati szándékot is tükrözzön, hogy elismerjük és várjuk, és teret adunk annak az egyházi tevékenységnek, amely '45 előtt jellemző volt Magyarországra, egész Európa fejlett társadalmára; '45 után azonban partvonalon kívülre kerültek az egyházak közéleti szerepvállalásai, és minden, ami még a karitatív jellegéhez is adódott az egyházaknak.

A személyi jövedelemadó törvény az egyházak számára átutalható 1 százalék kérdésében kedvező feltételeket teremt az egyházak vonatkozásában. Lényegileg a népszámlálás adatai alapján a felekezetek arányában az összes szja-bevétel 0,8 százalékát mindenképpen átadja az egyházaknak, ha erről összességében az állampolgárok egyénileg ennél alacsonyabb mértékben rendelkeztek.

A tervezet javaslatot tesz arra, hogy a felosztható átutalások csökkentése esetén garanciát nyújtson az állami támogatások egyéb forrásokból történő szinten tartására. Ezt a rendelkezést az MDF nagyon üdvözli, és reméli, hogy az egyházak szerepe a társadalom erkölcsi normáinak javításában, a társadalom pozitív mentális változásában ennek következtében is továbbra növekedni fog.

Az eddigi felszólalásokban elhangzott néhány kérdéskörre fókuszálva, mind kormánypártiak, mind ellenzékiek véleményére reagálva szeretnék három kérdéskörre visszatérni.

Az egyik: az MSZP vezérszónoka, Burány Sándor úr gyakorlatilag azt elemezte, hogy miért nem ad az állam különlegesen sok pénzt különleges területekre, és itt fölsorolta, hogy szerinte hány helyre, hova nem adott. Ugyanezzel szemben természetesen a valós kép sokkalta másabb, de mégis úgy tűnik, sokan elfelejtik - főleg most, ellenzéki pozícióban -, hogy Magyarország 1945 után olyan hátrányos helyzetet szenvedett pontosan az MSZP elődszervezete révén, amely hátrányt kénytelenek vagyunk mi, utódok most ledolgozni. Állítjuk, hogy erre képesek vagyunk. Állítjuk, hogy azt a hátrányt, ami most csak Ausztria és Magyarország tekintetében szembetűnő - bár sorolhatnám a további kontrasztos elemeket, de maradjuk csak Ausztria és Magyarország tekintetében, amelyek akkor egyenrangú felek voltak, és azt hiszem, most nem tarthatjuk magunkat gazdasági és szociális szempontból, az egészségügy szempontjából egyenrangú feleknek -, valamikor le kell dolgozni.

Természetesen pontosan tudják ellenzéki képviselőtársaim is, hogy a világgazdaság minden eleme tetten érhető a nyitott magyar gazdaságban. Természetesen ebből logikusan következik, hogy mégsem lehetünk azonosak az osztrák juttatási rendszerrel, még akkor sem, ha ott is ugyanannyiba kerül az üzemanyag, mint Magyarországon, meg a kenyér, és sorolhatnám, hogy mi minden ugyanolyan áron érvényesül. De hogy Magyarország azt a különbséget, amit 45 év alatt el kellett szenvedni, és amiről mi most azt gondoljuk, nagyon komoly esélyünk van arra, hogy mostantól számítva 10-15 év alatt utolérhetjük, ledolgozhatjuk, ez valamilyen önmegtartóztatást, tehát kvázi gazdasági szigort is követel, azaz rendet. Ezen a nagyon keskeny ösvényen a gazdaság növekedését kell mindenféleképpen preferálni az infláció leszorításával, ugyanakkor a társadalmi jólétet, a szociális rendszer életben tartását továbbra is fent kell tartani. Nem lehet korlátlanul megtenni azokat a nagyon hangzatos intézkedéséket, amelyeket ellenzéki képviselőtársaink folyamatosan tesznek. Nem bolond egyetlenegy kormány sem, hogy ne akarna kedvezőbb helyzetet teremteni nyugdíjasoknak, pedagógusoknak, közalkalmazottnak. Megteszi a saját eszköztárának lehetőségén belül. Most is ez történik.

Az a sokat hangoztatott, ellopott 52 milliárd forint (Bauer Tamás közbeszól.), amelyet a nyugdíjasokra vonatkoztatnak, éppen a tegnapi kormányülés következtében mindenki tudja, hogy a mostani gazdasági helyzet és az írott szerződés következtében év végére visszakerül és teljesül. Teljesül minden olyan szabály, amelyet törvényi erővel vállalt a magyar kormány, nem csak a nyugdíjasoknak; de ez egy preferált területe és kedvenc területe az ellenzéknek, a kormányoldalnak is nagyon fontos területe, és ezért mindenféle, általunk vállalt kötelezettséget természetesen teljesíteni fogunk és fog a kormány.

A tőzsde szétverése Bauer képviselőtársam kedvenc fogása. Én nem hiszem, hogy ő nem tudja, hogy a magyar tőzsdét, annak a működését soha nem tudta, nem is fogja tudni irányítani a kormány, hiszen ön pontosan tudja, hogy annak kétharmad pénzét külföldi, döntő többségében USA-pénzek mozgatják. Nagyon örülne egy kormány, ha olyan befolyásolási lehetőséggel élhetne, hogy motiválja vagy szabályozza valamelyest a tőzsde működését - nem tudja! Lehet, hogy én erre azt mondom, hála istennek, hogy nem tudja, és sok helyen nem tudja. Magyarországon is egyébként a tőzsde független a kormánytól és az államtól. (Keller László: Csak a kormány intézkedéseitől nem.)

A nyugdíj mellett szerzett jövedelemről pedig annyit: Üszögi-Bleyer Jenő, aki a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnöke, MSZP-s képviselő, nem nevezhető éppen egy kormányoldali politikusnak, még ő is azt mondta, hogy üdvözli a kormány döntését. És azt gondolom, hogy Bauer Tamás egyedül maradt azzal a véleményével, miszerint a nyugdíj mellett megszerzett jövedelmek leválasztása káros következményekkel fog járni. Ez nonszensz! E szerint a logika szerint büntetni kellene mindazokat, akik nyugdíj mellett jövedelmet szereznek, mert Bauer Tamás logikája ezt kívánja meg. Mi ennek a logikának pontosan az ellenkezőjét valljuk, és az előterjesztésben ezt meg is tettük.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)