Felszólalás adatai

Az idézett jegenyefácska harminchárom ága, amely jelképesen az egész világ magyarságát jelenti, újra találkozott pünkösdszombaton Csíksomlyón. A csíksomlyói búcsú immár évtizedek óta az összmagyarság egyik legnagyobb vallási és nemzeti ünnepe. Mindenhonnan, ahol magyarok élnek, tömegével érkeznek a zarándokok a kéttornyú templom felé, ki a hagyományoknak megfelelően gyalogosan, egy-egy keresztaljához csatlakozva, ki pedig különvonatokkal, buszokkal vagy autóval. A több százezres tömeg idén is gyalogosan közelítette meg a szentmise színhelyét, a Kissomlyó- és a Nagysomlyó-hegy közötti nyerget. Aki egyszer is részt vett ezen az ünnepi eseményen, tudja, hogy milyen felemelő érzés a hatalmas tömeggel együtt lenni, imádkozni, nemzeti himnuszainkat énekelni úgy, hogy azt a hegyek visszhangozzák.

2012. május 26-án Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke celebrálta a szertartást. Az ünnepi szónok, Tempfli Imre stuttgarti plébános volt. Talán mindannyiunk nevében, akik ott voltunk, mondhatom, hogy régen hallhattunk olyan pontosan, világosan és közérthetően megfogalmazott gondolatokat, mint amiket Tempfli atya adott át nekünk. Talán érdemes ebből néhányat felidézni: "Pünkösd azt üzeni, a mi népünk is kiválasztott nép, van helyünk a nap alatt." "Nem a gazdagság, hanem a hit, az emberi értékek vannak válságban." "Az új testvériséget nekünk is akarnunk kell. Meg kell újulnunk, mert csak így van esélyünk a válság legyőzésére és az erkölcsi felemelkedésre. Senkinek sem szabad elengednünk a kezét, válasszon el bár - látszólag - vallás, világnézet vagy politikai meggyőződés." Úgy gondolom, hogy 2012-ben ezek a mondatok nemcsak a Kárpát-medencében élő katolikus magyarság és székelység számára fontosak, hanem minden magyar honfitársunk számára, vallásuktól, illetve földrajzi elhelyezkedésüktől függetlenül.

Az összefogás erejét mutatja meg számunkra a Tempfli atya által elmondott példa is, amely az első világháborúban történt. 1918. június 15-én éjjel a Monarchia támadást indított Piavénál az olaszok ellen. Azok felkészülten várták, és az előrenyomuló csapatoknak nagy veszteségeket okoztak. A támadás, bár a folyón sikerült átkelni, június 17-ére összeomlott, a visszavonuló katonákra pedig újabb veszély leselkedett. Az antant csapatai felrobbantottak egy gátat a Piave folyón, és a hatalmas víztömeg mindent elsöpörve zúdult a katonákra. Erre a magyar csapatparancsnok elkiáltotta magát: "Napi parancs: megfogni egymás kezét!" S amíg az osztrák csapattestet elsodorta az ár, a 200 magyarnak, akik egymás kezét szorították, sikerült megmenekülniük, mert összetartottak.

Hiszem, hogy a 2010 májusa óta hozott nemzetpolitikai intézkedések - az állampolgársági törvény kiterjesztése, a nemzeti összetartozás napjának kijelölése, a nemzeti összetartozás bizottságának létrehozása, a nemzetpolitikáért felelős államtitkárság felállítása, a MÁÉRT újbóli összehívása, a Diaszpóra Tanács életre hívása, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának működtetése - erősítik a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarság erejét, összefogását, illetve hozzájárulnak a nemzet békés úton történő, határokon átívelő újraegyesítéséhez.

Végezetül engedjék meg, hogy mindannyiunk, az egész parlament nevében köszönetet mondjak minden székelynek, akik a hagyományt az elmúlt évszázadokban fenntartották, köszönetet mondjak mindenkinek, aki a szervezésben részt vett és segített, köszönetet mondjak a zarándokoknak, akik évről évre újra elzarándokolnak pünkösdkor Erdélybe, és szeretnék e helyről is köszönetet mondani a Duna Televíziónak, akik immár 20 éve közvetítenek élő adásban az eseményről.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)