Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! "A béke bőséget terem, a bőség büszkeséget, a büszkeség megvetést, a megvetés háborút, a háború nyomort, a nyomor alázatosságot, az alázatosság békét." Nem véletlen választotta mottónak édesapám "Tűzözön" című második világháborús visszaemlékezésének az újtordai vártemplom márványtáblájára vésett gondolatokat. Voltak, akik ennek a körforgásnak a könnyebb, és voltak, akik a nehezebb szakaszaiból vállaltak részt. Az ő generációjuknak inkább a háborúkból s az azokat követő nyomorból jutott.

Október van. A magyar nemzet gyásznapján a magyar szabadságharc százhatvan éve, 1849. október 6-án Aradon kivégzett tizenhárom honvéd tábornokára, illetve a Pesten vértanúhalált halt Batthyány Lajosra, az első magyar felelős kormány miniszterelnökére emlékeztünk.

Az 1956-os forradalmunk is októberhez köthető. Mintegy két és félezer személy veszítette életét, a sebesültek száma pedig közel húszezer volt. A bukást követő megtorlások elől körülbelül negyedmillió magyar menekült Nyugatra. A forradalom itthon maradt résztvevőit tömegesen börtönözték be, sokukat kivégezték.

És éppen hatvanöt éve, 1944. október 8-án ért véget a tordai csata, ami szintén mintegy két és félezer áldozatot követelt. A hatalmas szovjet birodalom egész Európát le akarta rohanni. Mi, magyarok ebben a reménytelen helyzetben is felvettük a harcot, és áldozatokat hoztunk azért, hogy Európa ne bolsevizálódjon. A tordai csata érdeme az volt, hogy huszonöt napra leállítottuk ezt az előrehaladást, és Kárpátalján visszavonuló egységeink elkerülték a bekerítést és megsemmisítést. Egyedülálló teljesítmény volt a második világháborúban, hogy ha csak egy szűk hónapra is, de sikerült leállítani az akkori leghatalmasabb sereget. A szülőföld és a haza szeretete csodákra képes! Erről tanúskodik az a kollektív kitüntetés is, amelyik mind az első, mind a második világháborúban példa nélkülinek jelezte a Magyar Honvédség tordai teljesítményét: az egész zászlóalj nem hivatásos legénységi állományát egy rendfokozattal előléptették.

"Európa nyugata nagy hálával tartozik nekünk, mert ő nyugodtan fejlődhetett, művelődhetett, általunk védve és fedezve lévén szabadsága, vallása és polgárosodása. Mongol, kun, tatár, török, kozák, mind a mi keblünkbe meríté nyílját, kopjáját, golyóját, szuronyát. Történelmünk gygási alakban tünteti fel e csodás harczokat, melyeket a többi népek biztonságáért, a gyengék védelmeért, a hit és polgári szabadságért igazán cidi és rolandi hősiességgel folytatott nemzetünk.

(19.00)

Ezredéves történelmünk e nagy világérdekek védelmeért szenvedett vértanúság folytonosságában tündöklik. Alig van a világegyetemben nemzet, mely a közérdekekért és a népek üdveért, a közszabadság és hit biztonságáért annyit áldozott volna, mint a magyar."

Így ír Orbán Balázs Torda város és környéke című munkájában múltunkról, s mintegy látnokként akkori jövőnkről.

A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság idén, a tordai csata 65. évfordulóján is méltó megemlékezést szervezett Tordán, a központi magyar temető honvédsírkertjében a hősi halottak emlékére, akik Döbrentei Kornél szavai szerint "nem haltak meg, válságos órán előjönnek, mert utóvédként előőrsei jövendőnknek".

"Lassan rám sötétedik az októberi est. Három év távlatában világítanak emlékeim. Még tiszták, élesek. Itt vannak körülöttem harcaink szereplői. Szinte fizikailag érzem őket, és folytatom velük abbamaradt beszélgetéseinket. Ők a leghűségesebb barátaim! A végső nagy útra is elkísérnek majd, hogy megkönnyítsék azt a számadást, amelyen ők már túljutottak.

Mind lassabban mozog a tollam. Sötétedik. Szobám árnyakkal van tele. Éjszaka lesz, a mi időnk. Elönt az emlékek fájó áradata. Befelé hullanak könnyeim.

Isten veletek, bajtársaim! Nyugodt álmotok legyen, jó éjszakát!"

Köszönöm.