Felszólalás adatai

TOMPA SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A szocialista frakció elfogadja az előterjesztett beszámolót és határozati javaslatot. Megelégedettséggel állapítjuk meg, hogy az atomenergia '99. évi hazai alkalmazását biztonságosnak tekinthetjük. Köszönet illeti ezért azokat a szakembereket, akik ezen a területen működnek, és az ellenőrzésért felelős szervezetek munkatársainak is köszönet jár.

Egyúttal aggodalmunkat fejezzük ki azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt hónapokban olyan döntések történtek, amelyek veszélyeztetik ezt a biztonságot. A 2001-2002. évi költségvetésben jelentős mértékben csökkentették a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezését szolgáló tároló előkészítésére tervezett kereteket, s teljesen eltörölték a nagy aktivitású nukleáris hulladékok végleges elhelyezését célzó munkálatok számára tervezett forrásokat. Egyúttal eltörölték a hulladékok elhelyezéséhez szükséges, az atomtörvényben előirányzott alap költségvetési támogatását is.

Ezekkel a lépésekkel frakciónk nem ért egyet. Sajnálatos, hogy olyan politikusok, akik a környezetvédelemre hivatkozva kezdték politikai pályafutásukat, most éppen a környezetvédelemre hivatkozva nehezítik az atomenergia biztonságos alkalmazásának feltételeit. Ez megkérdőjelezheti hitelességüket.

A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja következetesen fel fog lépni az atomenergia biztonságos alkalmazásáért és az azt veszélyeztető, számunkra ismertetlen politikai motivációjú lépések ellen. Egyetértünk tehát a jelentés 8-9. oldalán szereplő, a további feladatokat megfogalmazó hét ponttal, amennyiben ezek a feladatok a környezetvédelem előírásainak teljes figyelembevételével zajlanak, amennyiben a kormány és a parlament megfelelő előkészítés után meghozza a szükséges döntéseket, s amennyiben a szükséges forrásokat - többek között az abbahagyott kutatások befejezéséhez szükséges forrásokat is - biztosítja a kormányzat, illetve a parlament.

Engedjék meg, hogy konkrétan a napirend tárgyát képező J/2958. számú beszámolóhoz, előterjesztéshez néhány gondolatot megfogalmazzak. A jelentés tárgy- és tényszerű, nem hallgat el semmit, ami ezt az egyébként a közvéleményt is foglalkoztató témát érinti. Az atomenergiáról szóló 1996. évi LXVI. törvény - mint azt már az eddigi felszólalások is említették - EU-konform, hiszen különválasztja és külön tárgyalja a hulladék elhelyezését az energiatermeléstől, létrehozta a központi nukleáris pénzügyi alapot, és bevezeti a kárfelelősségi biztosítást.

Mint hallottuk, az Európai Unió ideiglenesen lezárta az energia fejezetet; ez pozitív, és mindez visszatükröződik az elfogadott országjelentésben is. A kormány - mint a beszámolóból kitűnik - támogatja az atomerőmű biztonságos üzemelésének élettartam-növelését, tehát a hosszú távú energiapolitika részeként kezeli az atomerőmű energia célú felhasználását.

E pozitívumok mellett és szemben az országjelentéssel azonban igen aggasztó jelek mutatkoztak az utóbbi időben, amire már utaltam. Mire gondolok? Az 1996-ban elfogadott, az atomenergiáról szóló törvény egyértelműen szabályozza a központi nukleáris alap létrehozásának és működtetésének feltételeit. Az alap célja a hulladékok kezelésének és elhelyezésének folyamatos költségei fedezésén túlmenően az, hogy az atomerőmű működése során anyagi eszközöket lehessen felhalmozni a nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezésére, valamint az atomerőmű megszüntetésével kapcsolatos 30-50 év múlva felmerülő költségek fedezésére.

Erre a célra mai áron számítva az atomerőmű élettartamának végéig mintegy 400 milliárd forintot kellene tartalékolni. Ennek teljesítését az atomenergiáról szóló törvény úgy biztosította, hogy az alapba helyezett pénzösszegekre a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő éves kamatjóváírást rendelt el. A törvény e téren módosult az elmúlt évben. A 2001-2002-es idevonatkozó költségvetési törvény a kamat-jóváírási kötelezettséget megszüntette, így a nukleáris alap hosszú távú képzése is értelmetlenné, lehetetlenné válhat.

Végezetül engedjék meg, hogy az egyik legfontosabb, és itt ma már több oldalról megvilágított kérdésről szóljak, az atomerőmű hosszú távú jövőjéről, jövőképéről, különös tekintettel a biztonság kérdéskörére kitérve.

Ma a Paksi Atomerőmű a magyarországi villamos erőművekben megtermelt villamosenergia-termelésnek közel 40 százalékát biztosítja. Így szerepe a villamosenergia-ellátásban meghatározó jelentőségű. Éppen ezért a Paksi Atomerőmű további gazdaságos működtetésének alapvető feltételei vannak, amelyek véleményünk szerint a következőkben fogalmazhatók meg. Meg kell őriznünk, illetve a nemzetközi elvárásoknak megfelelően tovább kell javítanunk az erőmű biztonságát, és e tevékenységünket az uniós országokkal - beleértve azok közvéleményét is - el kell tudnunk fogadtatni. Mindezt annak ellenére kell elérnünk, hogy egy úgynevezett szovjet típusú atomerőműről van szó, amelyekkel szemben eleve bizalmatlanság jelenik meg a nyugat-európai országokban.

Másodszor: megnyugtatóan meg kell oldanunk a radioaktív hulladékok kezelését és elhelyezését, valamint biztosítanunk kell a majd leállításra kerülő atomerőmű biztonságos lebontásának és a telephely rekultiválásának feltételeit.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, államtitkár úr, utolsó gondolatként egy kérdést szeretnék megfogalmazni az ön számára, aki jelenleg a gazdasági minisztert képviseli, aki az Országos Atomenergia Bizottság elnökeként terjesztette be ezt az előterjesztést a Ház elé. Szeretnénk megtudni, hogy mit tesz a gazdasági miniszter, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke azért, hogy a központi nukleáris alap értékét megőrizhesse, és az odarendelt feladatokat, amikor erre sor kerül, teljesíthesse.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)