Felszólalás adatai

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szinte napra pontosan, valamivel kevesebb, mint tíz esztendővel ezelőtt került elfogadásra itt, a Házban a Magyar Köztársaság első szabadon választott Országgyűlése által az a jegybanktörvény, amely hosszú idő után valóban garantálta a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét. Létrehozott, legalábbis jogi biztosítékait tekintve megteremtett egy olyan jegybankot, egy olyan független Magyar Nemzeti Bankot, amely hozzáláthatott ahhoz a munkához, amit egy modern jegybanki működés megteremtése, illetve egyáltalán működtetése, üzemeltetése jelent.

Szándékosan használom azt a kifejezést, hogy 1991-ben a Magyar Nemzeti Bank akkori munkatársainak valóban meg kellett teremteniük a jegybankot. Meg kellett teremteniük, mert a Magyar Nemzeti Bank akkori eszköztára semmilyen szempontból nem felelt meg azoknak a kritériumoknak, amelyeket Nyugat-Európában vagy az Amerikai Egyesült Államokban egy jegybank eszköztárához, egy modern jegybank eszköztárához sorolni szokás. Az, hogy ez az eszköztár ma már teljesnek tekinthető, az nem kis mértékben a Magyar Nemzeti Bank munkatársainak szakértelmét és alapos munkáját dicséri.

Úgy gondolom, függetlenül attól, hogy most éppen ennek a tíz esztendőnek egy kritikus történetét, egy kritikus szakaszát, illetve az azzal összefüggő jelentést tárgyalja az Országgyűlés, ezt a munkát és azt a felhalmozódott tudást és szakértelmet, amely akkor is megvolt, és azóta csak gyarapodott a Magyar Nemzeti Bank keretein belül, azt mindenképpen el kell ismerni, és erről csak dicsérettel lehet szólni.

Azonban ugyanebben a tíz esztendőben az is feladata kellett hogy legyen a Magyar Nemzeti Bank munkatársainak, hogy felszámolják mindazt, ami az 1991-es Magyar Nemzeti Banknak része volt, de valójában nem tartozik egy modern, európai vagy amerikai értelemben vett jegybankhoz. Ide sorolható az a tevékenység is, amit a Magyar Nemzeti Bank kereskedelmi banki tevékenységeként szoktunk összefoglaló névvel illetni, és amely egy nagyon sokágú, szerteágazó, nehezen áttekinthető és az 1990 előtti speciális viszonyokkal indokolható tevékenységi kör volt, a maga számtalan rejtett csapdájával egyetemben.

Azt hiszem, hogy akkor, amikor a mostani jelentésről beszélünk az Országgyűlésben, akkor ezt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy nagy valószínűséggel állítható: 1991-ben nagyon kevesen voltak - még a Magyar Nemzeti Bank keretein belül is -, akik tisztán és világosan láthatták, hogy egészen pontosan milyen csapdák, mekkora potenciális veszteségek rejtőznek e mögé a kereskedelmi banki tevékenység mögé bújtatva.

Az 1991-es jegybanktörvény tehát arról is rendelkezett, hogy ezt a kereskedelmi banki tevékenységet fel kell számolni. Tíz esztendő telt el, és lényegében a mostani évvel, illetve az előző év végével állítható biztosan, hogy a Magyar Nemzeti Banknak kereskedelmi banki tevékenységét sikerült felszámolnia.

Első ránézésre ez az idő meglehetősen hosszú időnek tűnik, és valóban ez az állítás talán jogos is. Hozzá kell tenni azonban, hogy ez a tíz esztendő - ahogy már említettem - más dologra is kellett a Magyar Nemzeti Bank munkatársainak, és talán kevesebb energiát tudtak fordítani arra, hogy valóban arra koncentráljanak, hogy ezt a kereskedelmi banki tevékenységet ne csak felszámolják, hanem azon belül az összes lehetséges veszteséget tényleg a lehető leginkább minimalizálják, a lehető legkisebbre szorítsák le.

Úgy gondolom, hogy a CW AG ennek a kereskedelmi banki tevékenységnek egy olyan kiemelt pontja, amely talán egyfajta gyűjtőpontnak is tekinthető. Le kell szögeznem - és ezt sajnálatosnak tartom -, hogy arról, hogy egészen pontosan milyen formában, milyen veszteségekkel, milyen indokok alapján, milyen ütemezésben sikerült felszámolni a Magyar Nemzeti Bank egyéb kereskedelmi banki tevékenységeit, lényegében egy áttekintő jelentést az Országgyűlés vagy annak bizottságai az elmúlt tíz esztendőben nem tárgyaltak meg. Nem ártana, hogyha ezt a hiányt sikerülne pótolni, és erről egy átfogó jelentés elkészülne az Országgyűlés számára a Magyar Nemzeti Bank részéről, és mód lenne arra, hogy az Országgyűlés megfelelő, gazdasági szakértelemmel rendelkező bizottságai ezt a jelentést át tudják tekinteni, az ezzel kapcsolatos információkat, a közvélemény elé tárható információkat valóban a közvélemény elé is tudják tárni.

Miért van erre szükség? Azért van erre szükség, mert ugyan a Magyar Nemzeti Bank valóban egy speciális státusú részvénytársaság, állami tulajdonú részvénytársaság, amelynek minden egyéb állami tulajdonban lévő gazdasági egységhez képest egy speciális, független jogállása van, azonban végső soron ugyanúgy, ahogy a magyar állam tulajdonában lévő más gazdasági részvénytársaságok vagy éppen költségvetési intézmények, végső soron a Magyar Nemzeti Bank is az adófizetők pénzével gazdálkodik. Akkor tehát, amikor valamilyen oknál fogva az adófizetők pénzének csökkenéséről lehet beszélni, mert valamilyen tevékenység folytán veszteség éri a Magyar Nemzeti Bankot, úgy gondolom, hogy a mindenkori jelentésekben ennek kiemelt figyelmet kell szentelni. Akkor, amikor két esztendővel ezelőtt, 1999 - ha jól emlékszem - február 19-én itt, az Országgyűlésben a Magyar Nemzeti Bank '97. évi tevékenységéről szóló beszámolót tárgyaltuk, nem kis mértékben ez képezte a vita tárgyát.

Úgy gondolom, hogy pont ez a 13 hónap, a valóban komoly sajtóérdeklődéssel kísért vizsgálat bizonyította be azt, hogy végső soron ezt a munkát nem lehet megspórolni, mindazt, ami elmaradt, mert ez megtörténhetett volna 1999 előtt is, hiszen 1995-től kezdve a veszteségek nyilvánvalóak. Az akkori Országgyűlés is megtehette volna azokat a lépéseket, amelyeket csak az 1998 után ebbe a Házba költözött Országgyűlés tett meg, illetve annak polgári többsége tett meg; akkor megspórolhattuk volna az elmúlt esztendőket és az azzal együtt járt bizonytalanságot.

Nyilvánvaló, hogy azt, ami ebben a 13 hónapban történt, valóban nem lehetett megspórolni. Arról, hogy 80 milliárd forintos veszteség keletkezett a Magyar Nemzeti Bank egyik leánybankjában, erről a közvéleménynek tudnia kell. Hogy ez miért keletkezett, arról a közvéleménynek szintén tudnia kell. Hogy ezzel kapcsolatban terhel-e valakit bármilyen formában tekinthető felelősség, akár büntetőjogi, akár munkajogi természetű felelősség, erről a közvéleménynek szintén értesülnie kell, és azt is tudnia kell, hogy nemcsak a felelősség került megállapításra, hanem a felelősséggel együtt járó felelősségrevonás érdekében szükséges lépéseket is sikerült megtenni.

Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból tényleg egy nagyon alapos, nagyon jó és egyszerűen pótolhatatlan munkát végzett el az az albizottság, amelyik a gazdasági bizottság keretein belül, időt, energiát nem kímélve elkészítette számunkra ezt a jelentést, és feltárta azokat a momentumokat, azokat a tényezőket, amelyek végső soron ehhez a 80 milliárd forintos veszteséghez vezettek.

Arra kérem a tisztelt Országgyűlést és az Országgyűlés minden egyes frakcióját, hogy amikor erről a jelentésről vitatkozunk, akkor valóban ne felejtsük el azt, hogy mindettől függetlenül egy példás, alapos és valóban nagy szakértelmet jelentő munka áll ebben a tíz esztendőben a Magyar Nemzeti Bank mögött.

(9.40)

Ne felejtsük el azt sem, hogy végső soron ennek a történetnek, amit a CW AG jelent, az elmúlt két esztendőben sikerült a végére érni. Ne felejtsük el, hogy ehhez nem csupán a parlament munkájára, nem csupán a kormány, azon belül is a Magyar Nemzeti Bankkal szoros kapcsolatokat ápoló Pénzügyminisztérium munkájára, hanem a Magyar Nemzeti Bank munkájára, szándékára is szükség volt. Köszönöm nekik is azt, amit itt elvégeztek, és bízom benne, hogy miután ezt a jelentést megvitattuk, és a jelentést remélhetőleg változtatás nélkül az Országgyűlés elfogadja, a jelentésből is egyértelműen kiolvasható személyi felelősség megállapításán túl a felelősségre vonás érdekében szükséges lépések is meg fognak történni.

Köszönöm szépen a szót. (Taps.)