A felszólalás szövege:

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Sajnos, Bács-Kiskun megye ismét a közérdeklődés és a média homlokterébe került a madárinfluenza okán. Elszigetelt formában újabb eseteket is észlelünk és tapasztalunk, ennek megfelelően igen nagy az információigény, ezért is kérem miniszter urat mint autentikus forrást a helyzet értékelésére.

Ezen belül különösen: mi a véleménye a közegészségügyi és állat-egészségügyi intézkedések hatékonyságáról, rendelkezésre álltak-e és várhatóan rendelkezésre állnak-e mindazok a humán és egyéb jellegű erőforrások, amelyek a helyzet hatékony kezelésére szükségesek? Milyen csatornákon, milyen mértékben és mikor várhatják a károsultak a kártalanítást, kárenyhítést a leölt és a talán még nagyobb problémaként jelentkező eladhatatlan szárnyasaikért? Van-e remény uniós források ilyen jellegű bevonására? Van-e lehetőség, remény a szigorú értékesítési és feldolgozási szabályok enyhítésére? - mint ahogy miniszter úr egy másik tájékoztatás alkalmával ezt már megemlítette, és úgy néz ki, hogy ezen a területen az elmúlt napokig valóban volt előrelépés.

A rövid távú problémakezelésen túlmenően távlati célként milyen lehetőség lesz az ágazat talpra állítására, tőkepótlásra és a biztonságosabb tenyésztési, termelési körülmények, állattartási technológiák kialakítására, ami nyilvánvalóan előfeltétele lesz mindenkor egy ilyen szituációban fennálló veszély minimalizálásának?

Köszönöm szépen, egyelőre ennyit szeretnék kérdezni. (Taps a kormánypárti oldalon.)

(11.10)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Nagyon szépen köszönöm miniszter úrnak a válasz első részét, és valóban, külön megköszönöm a fórumon való igen aktív részvételét. Őszintén meg kell mondani, hogy ötszáz szorult ember szimpátiáját sikerült önnek kivívni adekvát, és azt kell mondjam, empátiakész megközelítésével és válaszával. Nem volt könnyű helyzetben, de úgy érzem, hogy megoldotta.

Kérdésemet még azzal egészíteném ki - és újabb megkeresések után születik ez a kiegészítő kérdés -, hogy van-e lehetőség, nyilvánvalóan a piacgazdaság keretein belül, azokkal a feldolgozókkal, takarmány-előállítókkal és felvásárlókkal szemben bármiféle alkupozíció-javításra, akik most ezt a szorult helyzetet a termelők viszonylatában szeretnék kihasználni. Már csak azért is, mert e mellett a rövid távú feladat mellett azért hosszabb távon vertikálisan ezek a termelők és a feldolgozók egymásra volnának utalva. Gondolok itt elsősorban például a termelői tulajdon érvényre juttatására a közeljövőben.

Még egyszer köszönöm az eddigi válaszát és közreműködését.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! A szív- és érrendszeri betegségeknek a gyakorisága, az ezzel kapcsolatos szövődmények komolysága rengeteg egyéni és családi tragédiát rejt magában, természetesen ezzel kapcsolatban gazdasági következményekkel. Mindez indokolja azt, hogy minden olyan próbálkozás, mely ezen területen a betegségek diagnosztikájában, terápiájában, prevenciójában és rehabilitációjában valami újat hoz, az támogatandó. Ez így van a kormányprogramban is megírva.

Ennek egy nagyon jó példája lehetne a Kecskeméti Megyei Kórház hemodinamikai laboratóriumának a beindítása, olyannyira, hogy ezt a szakmai kollégium is támogatja, illetve annak idején Rácz Jenő miniszter úr az Egészségbiztosítási Pénztár részéről való befogadást 2006. október 1-jében jelölte meg. Az elmúlt hónapokban az érintett két minisztériumból, a Pénzügyminisztériumból és az Egészségügyi Minisztériumból egymástól teljesen eltérő, szögesen ellentétes információk jutottak birtokomba, amelyek egyrészt azt mondják, hogy ez az időpont 2008. január 1-je lehet, más információk szerint egy olyan javaslattal élnek az intézmény felé, hogy ezt próbálja meg átcsoportosításból, kapacitáscsökkentésből megoldani, önmagát finanszírozva.

Ezen kapacitás virtuális csökkentése egyfajta virtuális várólistát eredményez, mely mást jelent egy csípőműtét esetében, ahol mozgáskorlátozottságról és fájdalomról van szó "csak" - idézőjelbe téve -, míg a hemodinamikai laboratórium későbbi szolgálatba állása számításaim szerint, mivel itt a gyógyítás elhalasztása esetleg fatális következményekkel is járhat, esetleg emberi életek tucatjainak az elvesztését is jelentheti.

Kérdésem tehát az, hogy az eredeti ígéretnek megfelelően, ahhoz legközelebb eső időpontban mikor indítható be a Kecskeméti Megyei Kórházban a hemodinamikai laboratórium, mikortól számíthatunk az Egészségbiztosítási Pénztár befogadására, hogy a végső lépéseket megtehessük a laboratórium beindításához.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ennek a napirend utáni felszólalásnak már van egy előélete, majdnem egy évvel, 11 hónappal ezelőtt hasonló témakörben próbáltam dűlőre jutni, de nem sikerült. Az előzménye ennek az, hogy nem egy parciális, Bács-Kiskun megyei vagy kiskunfélegyházi problémáról van szó, mondjuk, az embernek akkor is joga és kötelessége volna felszólalni, de az eltelt időszakban is megerősítettek a különböző információk abban, hogy az országban nagyon sok helyen a közüzemi szolgáltatók számos ügyfélszolgálati irodát zártak be, igen jelentős és jogos lakossági elégedetlenség közepette.

Természetesen, mielőtt az ügy idekerült volna, mi is próbáltunk egyeztetni, a helyi önkormányzatra gondolok és jómagamra, és különböző leveleket kaptunk. Engedjék meg, hogy ebből felolvassak néhány mondatot, ami, azt mondom, szinte még egy politikusnak is a becsületére válna, annyira kétértelmű, olyan nyílt mellébeszélés. Idézem: "A Démász Rt. kiskunfélegyházi ügyfélszolgálati irodájának látogatási adatait gondosan tanulmányozva arra a következtetésre jutottunk, hogy az önök térségének lakossága a személyes megkeresések számának drasztikus csökkenésével az ügyfélszolgálati modernizáció mellett szavazott."

(21.20)

Fantasztikus! Tehát ez azt jelenti, hogy végül is a lakosság megszavazta, hogy be kell zárni az ügyfélszolgálati irodát. "Míg ügyfélszolgálati irodáinkat hetente átlagosan 400 fő látogatja, az ön településén a forgalmunk nem éri el a 370 megkeresést." Óriási különbség, kérem tisztelettel! Ez azt jelenti, hogy az elfogadható átlagos napi 80, ha 74, az már nem jó. Kérdezem én: ha 75 lett volna, akkor már nem zárják be a kiskunfélegyházi Démász-irodát? Más helyen persze elismerik, hogy szó sincs erről, hanem egyszerű takarékossági okokból tették meg ezt a lépést.

Azt írják: "A telefonos és internetes ügyfélszolgálati irodánkkal ellentétben napi 24 órában állunk a lakosság rendelkezésére, mely harmonikusabb kapcsolatot tesz lehetővé a stresszmentes környezetből történő interaktív kapcsolatfelvétellel." Én egy olyan megyéből jöttem, de máshol is vannak kistelepülések meg tanyás térségek, ahol elképzelem - és most nem pejoratív értelemben, elnézést kérek, remélem, senki nem érti félre -, hogy Mari néni, amikor a tyúkokat este megeteti, és a villannyal valami probléma van, előveszi a mobiltelefonját, vagy az internethez nyúl, és megpróbálja a Démász-irodát elérni. Mondjuk, telefonon eléri, én ezt kipróbáltam, kétségtelen, hogy van, amikor ez jól működik, van, amikor a Kern András-féle Vasedény semmiség ahhoz képest, míg az ember a különböző gombokat végignyomkodja, és mindenféle akción keresztülvergődik, hőtárolós kazántól kezdve nyomja meg az 1-es gombot, 2-es, 8-as gombot, és a 8-as gomb után újra meg lehet nyomni az 1-es gombot. Hadd nem mondjam tovább!

Az önkormányzatunk ezután egy felterjesztéssel élt a magyar parlament felé, melyet a házelnök asszony az illetékes bizottságnak kiadott tárgyalásra. Ezen a tárgyaláson az illetékes bizottság, a jelen lévő Energia Hivatal alelnöke, mint ahogy itt is konszenzus volt, konszenzusra jutottunk abban a tekintetben, hogy valamilyen jogszabályi keretet kell kitalálni arra, hogy ez az elharapódzó magatartás valahol véget érjen, illetve valamilyen paraméterek mentén, ami lehet a szolgáltatók száma, valamilyen lakosságszám vagy egyéb szociológiai viszony, az eddig bezárt ügyfélszolgálati irodák egy része kötelezően legyen újra megnyitandó, illetve a további bezárásokat elkerüljük. Nyilvánvalón volt tavasszal egy választás, most megint volt egy választás, gondolom, most már lassan mindannyiunknak dolgozni kellene. Én úgy gondolom, hogy eltelt most már egy év azóta, hogy ezt a problémát én fölvetettem, illetve azóta a különböző tömegkommunikációs eszközökben látom, hogy ezzel a lehetőséggel más is élt.

Tehát az volna a kérésem a kormányzat felé, hogy egyrészt összegezzük azokat a szakmai tapasztalatokat, amelyek összegyűltek az elmúlt időszakban - tudom, hogy voltak különböző tanácskozások és megbeszélések, tehát biztos vagyok benne, hogy van egy szakmai anyag -, és végre tegyük meg azokat a pozitív lépéseket, amelyeket a lakosság szerintem jogosan elvár tőlünk. Utalok itt a kiskunfélegyházi önkormányzati felterjesztésre, ahol mi azt javasoltuk, hogy 20 ezer lélekszám feletti településeken kötelező érvénnyel működtessenek a szolgáltatók, közüzemi szolgáltatók ügyfélszolgálati irodát. Itt nemcsak a Démászra gondolok, tehát az áramszolgáltatókra, hanem gondolok itt a gáz- és ivóvíz-szolgáltatókra is.

A másik kérésem az, hogy szeretném tudni, hogy a jogszabály-előkészítő folyamat milyen stádiumban jár, ebben hogyan lehetne most mint egyszerű képviselőnek majd a többi képviselőtársammal bekapcsolódni, és hogy mikor várhatunk pozitív eredményt ebben a kérdéskörben, mikor mehetnek oda az emberek azokhoz az ügyfélszolgálati irodákhoz, amelyeknek a kapuit, ajtajait jelen pillanatban zárva találják.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnézést kérek képviselőtársaimtól, hogy normál hozzászólásra vetemedek, de annyi kétperces volt, hogy eddig nem kerültem sorra.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Majd meglátjuk a végén. Engedjenek meg egy-két szót azzal kapcsolatban, hogy az előző alkalommal, amikor már az általános vitáról volt szó, de a mai nap is elhangzott, hogy a beutalással és a fekvőbeteg-intézeti szakellátással kapcsolatban bűvszó volt a legközelebbi egészségügyi intézmény. Én bogarászom ezt a törvényjavaslatot, de nem a "legközelebbi", hanem a "progresszivitás" szót olvasom benne. A legközelebbivel maximálisan nem értek egyet, a progresszivitással viszont egyetértek. Ez azt jelenti - ezt annak mondom, aki éjjel véletlenül hallgatja a rádiót -, hogy a beteg az egészségi állapotának vagy betegségkárosodásának megfelelő szintű egészségügyi ellátásban kell hogy részesüljön. Úgy gondolom, ez a törvényjavaslat ezt garantálja, és így természetesen tudom támogatni.

Minden hasonlat sántít, de hadd mondjak az én életemből egy félegyházi hasonlatot. Félegyházán van egy kis gyöngyszem városi kórház, amit az életünk árán sem adnánk és védelmezünk, van egy nagyszerű kardiológiai részleg, de biztos vagyok benne, hogy egy esetleges bonyolultabb beavatkozást vagy egy stent elhelyezését már a miniszter úr által beígért, Kecskeméten valamikor beinduló hemodinamikai laboratóriumban fognak elvégezni, egy még bonyolultabb dolgot pedig majd megcsinálnak Szegeden a klinikán. Közelebb van Nagykőrös vagy Kiskunhalas, de ez nem erről szól. A törvényjavaslatnak ez a része egyfajta progresszivitásról szól, ami a betegek érdekeit szolgálja és megvédhető.

Ezt azért mondtam el, mert az előző általánosvita-nap óta eltelt egy kis idő - én is gyakorló orvos vagyok -, és ez keresztülment a médián. Ellenzéki képviselőtársaim azt állították, ez azt jelenti, hogy a legközelebbi kórház és egészségügyi intézmény, ezért a betegeim egy része negatív visszajelzéssel élt. Azt hiszem, ilyen szempontból érdemes az embereket megnyugtatni, hogy az egészségügyi kormányzat a megfelelő szintet igénylő egészségügyi ellátást biztosítani fogja a betegeknek, ugyanakkor azt a fajta betegáramlást vagy -kóborlást, ami egészségügyi szempontból nem indokolt, és talán a világ leggazdagabb országai sem tudnák finanszírozni, azt nem tudjuk felvállalni. Úgy gondolom, ezért korrekt az előterjesztés, és korrekt a törvényjavaslatnak ez a része.

Szeretnék pár szót szólni a vizitdíjról is. Megmondom őszintén, mint gyakorló orvos én is eléggé ambivalensen érzek ezzel az intézményrendszerrel kapcsolatosan. Hadd mondjak erről egy-két őszinte szót! A vizitdíj megfogalmazása és esetleges bevezetése igazából az emberorvosi vagy állatorvosi ló esete, ami tükrözi mindazokat az ellentmondásokat vagy legalábbis azok egy jelentős részét, ami a magyar egészségügyben tetten érhető. Ilyen a krónikus forráshiány. Most persze mondhatnánk azt, hogy a 30 milliárd forint egy virtuális összeg, mert - ahogy képviselőtársaim megfogalmazták - ennek egy része vagy bejön, vagy nem jön be, és egy 1500 milliárd forintos tétel mellett mekkora előrelépést jelent. Nyilván az 1500 milliárdhoz képest a statisztikai hibahatáron van, de ha a 30 milliárdot külön megszámolgatjuk, és valami értelmes célra használjuk fel, akkor húsz kórház címzett támogatásával ér fel - ez megint kiskunfélegyházi példa -, ilyen szempontból tehát jelentős összeg lehet, ha valóban ott marad az egészségügyben, és a forrásokat más módszerekkel nem csökkenti a finanszírozó.

A vizitdíj felmerülése és az orvos-beteg találkozások száma egyfajta egészségügyi kultúrát is tükröz a mai Magyarországon, ami nem biztos, hogy jó. Nem biztos, hogy egy rossz helyzetre, egy rossz kérdésre a legjobb választ adja meg a törvényjavaslat, de az kétségtelen, hogy valamit kell csinálni. Abban többi képviselőtársam is egyetértett, hogy ez a helyzet sok szempontból - szakmai és finanszírozási szempontból is - tarthatatlan. Azzal kapcsolatban is elhangzottak különböző vélemények, hogy ez mennyiben csökkenti az orvos-beteg találkozások számát. Megmondom őszintén, mint gyakorló orvos sem tudnék egyértelműen pozitív választ adni arra, hogy ez valóban csökkenti-e az orvos-beteg találkozások számát, vagy éppen csak az indokolatlan megkeresések számát csökkenti, és ugyanakkor nem rejti-e azt a veszélyt magában, hogy esetleg olyan betegek is távol maradnak, akiknek pedig érdemes volna orvosukhoz fordulni.

A paraszolvenciát is említettük ebben a kérdéskörben. E tekintetben is nagyon nehéz egyértelmű választ adni, mert mint gyakorló háziorvos azt mondom, hogy az én rendelőmbe nem úgy jönnek a betegek, hogy mindenki perkálna - bocsánat ebben a késői órában ezért a szakkifejezésért -, tehát ott nincs mit kiváltani, egy szülészeti 50 ezer forintos hálapénzt pedig valószínűleg nem fog a 300 forintos vizitdíj kiváltani. Nem biztos, hogy ez mint egyfajta ideológiai láb a végletekig tartható. Ugyanakkor megemlítem a forráshiányt, az egészségügyi kultúra hiányát és még a megalázó bérhelyzetet is.

Itt csatlakoznék miniszter úrhoz, mert próbálják ugyan képviselőtársaim a béremelést elbagatellizálni, de ezt azért talán ne tegyük. Utánanéztem a fizetési szalagoknak, és azt láttam, hogy egy három szakvizsgás, háromdiplomás orvos bruttó bére 2002-ben 75 500 forint volt - ebben már benne volt a 400 százalékos béremelés is -, ma viszont ugyanennek az orvosnak a bére bruttó 226 ezer forint.

Tehát megvoltak a béremelések, és akármennyire is kínlódik a magyar egészségügy, benne van a rendszerben ez a pénz, és ezt négy éven keresztül valóban megkapták a kollégák.

(0.10)

Azt lehet erre mondani, hogy igen, kérem, még ez is megalázó. Nyilvánvalóan egyfajta társadalmi konszenzuskeresés után lehet megfogalmazni, hogy ma Magyarországon mekkora bére legyen egy szakmunkásnak, mekkora bére legyen egy pedagógusnak, és mekkora bére legyen egy orvosnak. De én azt mondom, hogy akkor is ezt a béremelést nem érdemes elbagatellizálni, vitatkozni lehet rajta, de akkor is meg kell mondani, hogy az elmúlt időszakban az egészségügyi dolgozók és az orvosok több béremelést kaptak, mint az előző 25 évben vagy 20 évben együttesen. Tehát erre adataim vannak, és ezt mindenféleképpen fölvállalhatjuk. És kérem képviselőtársaimat, hogy ne bagatellizálják el ezt a béremelést.

Visszatérve a vizitdíjra - és itt nagyon sok pontja van ennek a törvényjavaslatnak, a megfelelő paragrafusnak, hogy milyen mentességek vannak. És valóban, a miniszter úr is mondta, hogy mintegy négymillió állampolgár esetében ez a mentesség fellelhető és érvényesíthető lesz. Én ezekkel egyetértek, de engedjék meg, hogy további lelkiismereti problémáimat osszam meg önökkel, elsősorban például az egészségügyi dolgozókkal kapcsolatban. Vannak olyan orvoskollégák, akiktől a szakmát tanultam, mondhatni azt, hogy az életemet is megmentették, mert 30 évvel ezelőtt megműtöttek. Tehát akármi lesz, én nem fogok tőlük vizitdíjat kérni. Nem tudom megtenni, ezért elnézést kérek, és valószínűleg valaki majd megbocsátja nekem, de ezt én nem tudom megtenni.

Hasonló a szociális szükséghelyzet, amiről már képviselőtársaim is szóltak, hogy egyszerűen mit lehet ott tenni valóban, hogy ha kimegyek terepre, vagy bejön valaki a rendelőbe, és azt mondja, hogy bocsánat, nincsen csak 250 vagy 200 forintom. Szóval, ezek is borzasztó feloldhatatlan helyzetek. Nyilvánvaló, ha kimegyek egy beteghez, és ott megvizsgálom, és ennek semmi papírmunkája nincs, mert a recepten azért vissza lehet keresni, hogy ott voltam, vagy dokumentáción; nyilvánvalóan vizitdíj nélkül is ugyanúgy el fogom látni. De egy idő után ezeket a dolgokat majd azért vissza lehet keresni, tehát ez egy érdekes dolog lesz, hogy előbb-utóbb valóban nemcsak az intézmény, hanem esetleg az orvos is rákényszerül arra, hogy mintegy ő fizesse be a vizitdíjat, hogy ebből valamilyen adminisztrációs vagy, ne adj' isten, APEH-probléma ne legyen, mert jön az APEH, és azt mondja, drága doktor uram, maga azt mondja, hogy nem kapott vizitdíjat, és persze ezt azért mondja, mert zsebre tette. Majd nekem magyarázni kell, hogy én ezt azért nem fogadtam el, mert tudom, hogy attól az embertől nem lehet elfogadni.

Tehát ezek ilyen lelkiismereti problémát is fölvetnek, azzal együtt, hogy természetesen más vetületei is vannak ennek a kérdéskörnek.

Ugyanígy fel lehetne vetni, és ez egy MDF-es javaslat volt, hogy nem csak a szociális helyzet... - habár a betegség és a szociális helyzet az aztán nagyon összefügg, mert betegség miatt nagyon le lehet csúszni a szociális problémák mélységes szintjére, de vannak olyan betegségek, és itt elsősorban a tumoros betegekre gondolok, akiknek egyfajta olyan egészségi állapota van, és a társadalmi megítélésük is olyan, hogy ha talán őnáluk ezt a fajta mentességet valamilyen formában el tudnánk képzelni, nem hinném, hogy nagyon sokan ezt megvetéssel fogadnák.

És talán még egy kategóriát említhetnék, habár lehetne a gyevi bíróig végigmenni, tehát hogy most már mindenki fizet, kivéve a gyevi bírót, és elnézést kérek, mindenféle mentességemet felhasználva, tehát itt nyugodtan ötletelhetek már éjfél után, tehát nálam a gyerekek azért 14 évig beletartoznak. Tehát megmondom őszintén, én a vizitdíjmentességet 14 éves korig gondolnám.

Letelt az idő, majd nyomok egy következő kétpercest, és folytatom. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Tegye meg azt a gombnyomást, mert már nincs senki, aki megszólalna - de csak egyet, ha kérhetem.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Reform és törvénytervezet. Persze, azt lehetne mondani, hogy különböző ötletekkel jöttem, hogy mit lehetne még ezen kívül csinálni. Nyilvánvaló, be kell látni azt, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a helyzet nehéz, és ezt is el kell tudni adni egy képviselőnek, egy kormánypárti képviselőnek, ezért vagyunk itt. Tehát nagyon könnyű dolog volna mindig csak adni, több nyugdíjat, meg még olcsóbb egészségügyi ellátást, meg még több fizetést.

Mi az, amit lehetne tenni? Higgye el, miniszter úr, és higgyék el, képviselőtársaim, ha a betegeknek fel tudnánk mutatni valami pluszt, és én elismerem, hogy ebben a törvényjavaslatban sok minden olyan dolog van, amiből lesz plusz, de ha már a háziorvosi rendszernél és vizitdíjnál tartunk, ha a háziorvosi ellátásban egy kicsivel több forrás lenne, és kevesebb beteget kellene ellátni, és azokban a kompetenciákban előre tudnánk lépni, amivel egy képzett háziorvos rendelkezik, akkor rengeteg kórházi vagy szakrendelői ellátást tudnánk kiváltani.

Az más kérdés, hogy ez is a reform első lépésénél egyfajta beruházást igényel. Tehát nyilván voltak itt már különböző matematikai műveletek, tehát el tudom képzelni azt, hogy egy egység háziorvosi beruházással, amire most megint nincsen pénz - egyébként ez borzasztó a magyar egészségügyben meg az oktatásban, hogy mindig akkor csinálunk reformot, amikor már alig van pénz -, tehát egy egység beruházással, majdnem biztos vagyok benne, hogy, mondjuk, tíz egység kórházi ellátást lehetne rövid vagy középtávon kiváltani, nem beszélve azokról a relációkról, ebbe már beletartozna a prevenció vagy az egészségnevelés, amikor az egészségügyi ellátórendszerrel szemben nemcsak háziorvosi szinten, hanem szakrendelői szinten vagy kórházi szinten is közép- vagy hosszabb távon jelentősen csökkenne az igénybevételi szándék, és ezzel együtt a kiadások igénye és a kiadásoknak a mértéke is.

És akkor még ezt a betegek vagy a társadalom számára bizonyos értelemben jobban lehetne artikulálni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy valóban valami pluszt, pluszt kap, több időt, több törődést, több műszert és gyorsabb gyógyulást.

Köszönöm szépen.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek a képviselőtársaimtól, ha esetleg ismétlésbe bocsátkozom, vagy a mindennapos betegellátással összefüggő és fel nem számolt kapcsolatrendszerem, másrészt a tulajdonosi - önkormányzati - szemléletmódom helyenként el fogja homályosítani politikai éleslátásomat. Ezt azért bocsátottam előre, mert néhány formai és tartalmi kifogást szeretnék emelni, megjegyzést tenni, természetesen elismerve a változtatás és a változás szükségszerűségét. De úgy gondolom, nincs az a nagyon jó törvényjavaslat, amelyen ne lehetne még esetleg javítani.

Én is úgy érzem, hogy az előzetes egyeztetések számtalan fórumon megtörténtek. Nem gondolom, hogy minden tekintetben a leghatásosabbak voltak, habár a mérleg másik serpenyőjében benne van, hogy az érdekeltektől - akár a tulajdonos önkormányzatok, akár a különböző szakmai képviseleti rendszerek -, mivel érdekeltek, egy bizonyos érdekhatáron túl a kompromisszumkészség talán nem is várható el. Ugyanakkor az egyeztetések hiányosságát mutathatja az is - és elnézést kérek államtitkár asszonytól, de valóban nincs itt a miniszter úr, és elnézést kérek tőle, ha valamilyen vis maior eset miatt nincs itt, de egyébként talán elvárhattuk volna, hogy itt legyen, és ezt az eszmecserét végighallgassa -, hogy különböző indikátorok és sarokszámok megkérdőjelezése nemcsak ellenzéki oldalról, hanem kormánypárti oldalról is elhangzott, különböző módosító javaslatok vagy akár felszólalások formájában.

Ennek köszönhető talán az is, hogy számos információ vagy dezinformáció jelent meg különböző tömegkommunikációs eszközökben, különböző listák - halállisták -, amelyek nem léteznek, csak majdnem minden újságban megjelentek. Erre az a válasz, hogy nincs semmi lefutva, mert a regionális egészségügyi tanácsban a maradék kapacitásokra majd egyfajta tárgyalási módszerrel, kompromisszumkészséggel megfelelő megoldás születhet a felosztás tekintetében. Megmondom őszintén, én ebben reménykedem, mert minden tekintetben egymásra vannak utalva a szereplők, és nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha nem lesz megegyezés.

Mindazonáltal azért van egy fenntartásom, mert úgy szól a törvény 4. § (1) bekezdése, hogy a miniszter javaslatot tesz a regionális szakellátási normatívák területi egészségügyi szolgáltatók közötti felosztásáról, és ezt többen hiányolták, hogy nincs pontos információnk arról, hogy ez mit takar.

(19.50)

Mert ez akár lehet egy természetes szám, a nulla is. Gyakorlatilag a nulla is ebben szerepelhet, tehát burkolt formában, akár bármelyik intézmény vonatkozásában egyfajta ellehetetlenüléshez biankó csekket kellene a szavazatunkkal megtenni, ami számomra fenntartásokat rejt magában. Nem beszélve arról, hogy ha nincs megegyezés, akkor a miniszter úr dönt olyan ismérvek és olyan számok alapján, amit továbbra sem ismerünk.

Mindezek szerint az a véleményem, hogy ha ismerném ezeket a számokat és egyéb elképzeléseket, és ez számomra szakmailag elfogadható, vagy még nincs végleges döntés, akkor itt megpróbálnám pozitívan befolyásolni, sőt, ne adj isten, még meg is védeni. De ha ezek a számok vagy tendenciák elfogadhatatlanok, és érdemben nem tudom befolyásolni, vagy, ne adj isten, nem is tudom, hogy miről van szó, nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy én ezt támogassam.

Néhány szakmai érv és szakmai megközelítés; ez is elhangzott már, de nem tehetek róla, most kerültem sorra. Sokan beszéltek az egészségügyi szolgáltatók elérési szabályairól, ami egyébként szintén benne van a jogszabályban, hogy egy külön jogszabály fog erről rendelkezni. Nyilván itt is elhangzottak különböző körzős módszerek, kilométerek, és legalább annyira fontos szerintem az időbeli elérhetőség is.

És hogy ez mennyire így van, ezt a miniszter úr is elismerte, mert ha jól emlékszem, tegnap pont erről volt szó, nevet nem említek, hogy egy kórház számára ilyen szempontból mennyire lényeges, mert pont a megközelíthetősége térben és időben milyen nehézkes, és hogy ennek a kórháznak a jövőjét sikerült rendezni, ez számára pozitívum. Én is azt mondom, hogy örülök neki, mert ha itt egyetlenegy egészségügyi intézmény sorsát pozitívan tudjuk befolyásolni, nem csak azt, ami az én környezetemben van, akkor már nem vagyunk itt hiába.

Ugyanakkor elnézést kérve konkrét példákat is említek, és itt elhangzott egy 30 kilométeres határérték, tehát például a mi kórházunk vonatkozásában Kecskemét közelsége... - azt szokták mondani, hogy egy ilyen közelség mindig a kisebb számára kompromisszumot kell hogy kikényszerítsen jobb esetben, más esetben esetleg bajt is okozhat. Elment Zombor Gábor képviselőtársam, aki gyerekkori barátom és rendkívül korrekt ember, akivel nagyon jól együtt tudtunk működni a kecskeméti megyei kórházzal. Ugyanakkor valóban Kiskunfélegyházától Kecskemét 29,5 kilométerre van - beültem a kocsiba és pontosan megmértem méterre -, de már az autópálya-lehajtótól azok a települések, amelyek Kiskunfélegyházától délre esnek, már 40 kilométeren is túl vannak. És elnézést a talán egy kicsit konkrét kifejezésért, a Piroska néni, akit meglátogattam Pálmonostorán a hét végén, ő az 50 kilométeren is kívül esik.

Nemcsak a körző számít, hanem a speciális tanyavilág, a szociológiai és útviszonyok, és hadd ne soroljam tovább, tehát ha elfogadnánk azt, hogy Kiskunfélegyháza vonatkozásában - amely a különböző nem létező listákon eddig szerepelt - az aktív betegellátás veszélybe kerülne, akkor több mint 7000 ember kerülne a 30 kilométeres, esetleg a 40 kilométeres körön kívül is, ami számomra szintén nehezen elfogadható.

Egy-két gondolatot a tulajdonos önkormányzat képviseletében és szemszögéből. Az elmúlt években a tulajdonos önkormányzatok nem ölbe tett kézzel ültek, és várták a sors beteljesülését és a különböző indíttatású, kurzusoktól teljesen független és pártszínezettől teljesen független, hektikusan változó, különböző prioritások ismeretében és nem ismeretében, hanem mindenki megpróbált folyamatosan alkalmazkodni, struktúrát váltani, ennek megfelelően különböző fejlesztéseket végrehajtani, amelyeket utólag azért kockázatos lenne en bloc és általánosan presztízsberuházásoknak minősíteni.

Itt szintén elhangzott, hogy ezek egy részét különböző jogszabályok mentén kötelező volt elvégezni, minimumjogszabályokra gondolok, és természetesen egyéb fejlesztésekre is, ami nyilván különböző pályázatok mellett jelentős önkormányzati saját erő bevonását is jelentette. Ez most egy adott szituációban az aktív betegellátás elvesztésével, mondhatni azt, hogy bizonyos szempontból elveszhet. És ha már itt tartok, azt kell mondjam, hogy hála a jó istennek, Bács-Kiskun megyében elég sok fejlesztés volt címzett támogatás és egyéb pályázat formájában, tehát elég furcsának gondolnám azt az én városom, Kiskunfélegyháza vonatkozásában, ha, mondjuk, két hónappal ezelőtt a miniszterelnök úr jelenlétében egyfajta ünnepélyes átadása történik egy jelentős címzett támogatás beruházásának, hogy két hónap múlva ennek a létjogosultságát valaki megkérdőjelezné. Ezt sem szakmailag, sem politikailag nem tudnám indokolni, sem elfogadni.

Persze, lehetne kérdezni, hogy a panasznap meddig tart; maximum 10 percig, akkor mit lehetne csinálni. Nyilván a tulajdonos önkormányzatok és az egyéb szereplők együttműködésével, kompromisszumkészségével előre lehet lépni, mint ahogy egy kisebb kórház vonatkozásában is természetesen telephely-összevonásokkal, bizonyos osztályok megszüntetésével, költségek jelentős csökkentésével és a tulajdonos önkormányzat jelentős szerepvállalásával; ami egyébként nem egy idegen dolog, nem könnyű dolog, nem kellemes dolog, de a tulajdonos önkormányzatok nemcsak az egészségügyi intézmények működtetésében, hanem a szociális és oktatási intézmények működési költségeiben is jelentősen részt kell vegyenek a különböző normatívák állandó változásában.

Tehát azt természetesen el tudom képzelni, hogy egyfajta ilyen szerepvállalással, egyfajta további ésszerűsítéssel... - és ebben már benne van Schvarcz képviselő kollégám javaslata is, mert ez nagyon jó megközelítés, és Mikola képviselőtársamnak is sok tekintetben igaza van. Tehát például Kiskunfélegyháza vonatkozásában: ha van egy kardiológiai rehabilitáció, elég nehezen tudnám elképzelni, hogy egy kardiológiai rehabilitált beteg aktív betegellátást igénylő helyzetét nem tudnánk megoldani. Nem gondolnám, hogy egy ilyen rehabilitációs részleg és telep mögül ki lehetne szervezni az aktív betegellátást, vagy egy műveseállomás mögül is ki lehetne szervezni az aktív betegellátást.

Én tehát azt mondom, hogy egyfajta kompromisszumkészség alapján, nyilvánvalóan egyfajta restrikció és ésszerűsítés alapján, a tulajdonosi önkormányzat szerepvállalásának hangsúlyozásával a struktúra váltható, de ésszerű keretek között azért fenntartható, illetve megtartható. És akkor azzal zárom, hogy ebben a vonatkozásban ma is elhangzott, illetve írásos formában megtaláltam a miniszter úr véleményét, hogy mi nem akarunk súlyponti kórház lenni - itt két vagy három tucat kórházról van szó; Keleti képviselőtársam helyett is beszélek, remélem, hogy fölvállalja -, mi nem akarunk különleges dolgot csinálni, csak olyat, ahol kiveszik a mandulát és az epekövet, levezetik a szüléseket, operálják a sérvet vagy az orrpolipot, ellátják a belgyógyászati betegségek zömét, beállítják a cukorbetegek terápiáját és a magas vérnyomás betegséget.

Mi semmi mást nem akarunk. Sőt mit több, még ennyit sem, mert mi már a fül-orr-gégészeti osztályról nem olyan régen lemondtunk, tehát ebből a sorból a mandula és az orrpolip is kimaradna. Ha tehát ezt meg tudjuk tenni Kiskunfélegyházán és még másfél tucat kórházban, akkor azt hiszem, elégedettek lehetünk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, igen.

ELNÖK: Öné a szó.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban dagad a szemétbotrány, mint ahogy egy napilap írta. Először csak választókörzetemben, a későbbiekben egész Bács-Kiskun megyére kiterjedően, és úgy néz ki, hogy most már mintegy háromezer tonna Nyugat-Európából, elsősorban Németországból származó kommunális hulladék landolt Bács-Kiskun megye különböző területein.

Ilyenkor felmerül az emberben, hogyan alakulhatott ez ki, ez egy esetleges dolog vagy bármiféle rendszerszerű háttere van. Esetlegesnek gondolom azt, hogy a határokon bármikor bármilyen veszélyes anyag, kábítószer vagy kriminalitás határát súroló anyag átkerül, ez szinte kivédhetetlen. Ugyanakkor, amikor már háromezer tonna szemétnél tartunk - és ha ezt akármilyen teljesítményű kamionnal számoljuk, itt azért kamionok tucatjairól vagy akár százas nagyságrendű kamionszállítmányról van szó -, felmerülhet az, hogy az érvényben lévő jogszabályok, akár magyar, akár uniós jogszabályok milyen módon teszik ezt lehetővé, esetleg lyukasak-e ezek a jogszabályok.

Tehát a kérdésem első része eköré szerveződne, hogy a jogszabályok mennyiben tudják ezt szankcionálni, mennyiben tudják ezt megelőzni, rendelkezésre állnak-e olyan jogszabályok, amelyek ezeknek a szállítmányoknak a feladását, tranzitforgalmát a határokon vagy letelepítését, lerakását Magyarországon bármilyen vállalkozási formában lehetővé teszik, vagy éppen megakadályozzák.

Legalább ilyen lényeges dolog volna annak a felismerése, hogy az a nagy mennyiségű szemét most már itt van Magyarországon, és tudom, hogy ennek a kezelése, ártalmatlanítása, elszállítása bizonyos jogszabályi következményekkel kötelezettségeket ró valakikre, de hogy ezek a valakik valamikor meglesznek-e, és ha nem, akkor milyen megoldás születik, mert azért legközelebb az emberekhez ilyenkor az illetékes önkormányzatok vannak, és azt mindannyian tudjuk a jövő évi költségvetés sarokszámainak ismeretében, hogy az önkormányzatok anyagi lehetősége igen csekély és behatárolt.

Ezekre a kérdésekre kérném a választ, és még lesz egy perc, amikor majd mást is fogok kérdezni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Államtitkár Úr! Úgy látom, hogy a jelenlegi helyzet megítélésében nagyon hasonló a véleményünk, és annak is örülök, hogy az akut helyzet kezelésében is vannak jogi és egyéb szankcionálási eszközök a magyar állam kezében, és az eredeti helyzet visszaállítására is van komoly reményünk, ami megnyugtató lehet a Bács-Kiskun megyében élő emberek számára.

Ugyanakkor - tanulva az élelmiszerbotrány adta lehetőségekből és tanulságokból - azt szeretném megkérdezni, hogy túlnőve az eddig elmondottakon, milyen lehetőségeket lát, hogy a közeljövőben vagy a távolabbi jövőben hogyan tudjuk megakadályozni ezeket a jelenségeket, mert a megelőzés, a prevenció nemcsak az orvoslásban, hanem a környezetvédelemben is, azt hiszem, a leghatékonyabb módszer, talán a legolcsóbb is és a leginkább környezetbarát. Erre kérném szépen még, ha válaszolna.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Csaknem pontosan kettő esztendeje, amikor a miniszterelnök úr egy dokumentumot mutatott be itt, a magyar parlamentben, ami az egész országot lefedő mentőhelikopterbázis-hálózat kiépítéséről szólt, és ebben a dél-alföldi régió vonatkozásában Kiskunfélegyháza szerepelt. Talán nem véletlenül, kedvező földrajzi adottságainak megfelelően régió középpontjában helyezkedik el, de legalább ilyen fontosnak tartom, tartottuk azt, hogy a régión áthúzódó M5-ös autópálya közvetlenül elérhető. Ugyanakkor az is egy lényeges momentum, hogy mindazon sürgősségi belgyógyászati vagy baleseti események, amelyeknek ellátása ilyenkor szóba jöhet, ezek ellátására képesek a régióban elhelyezkedő súlyponti kórházak, amelyek elérhetősége Kiskunfélegyházáról szintén optimális, ami magyarul azt jelenti, hogy az ilyen súlyos betegek 90-95 százalékát természetesen nem kell Szegedre leszállítani, hanem az előbb említett súlyponti kórházakban elláthatók. Ezt a koncepciót látta az egészségügyi bizottság még az előző parlamenti ciklusban, különösebb ellenvetés nem hangzott el a szakmaiságát illetően.

Ezzel ellentétben mintegy két év hezitálás után váratlanul ért bennünket az az elhatározás - egyik szemem sír, a másik nevet, annak örülök, hogy végre valahol beindul a mentőhelikopter-szolgáltatás a dél-magyar régióban. Itt rám néz Szeged polgármestere, és erre bólint.

(17.10)

Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy Szeged ebben a vonatkozásban nem biztos, hogy optimális. Ha ránézünk a térképre, látjuk azt, hogy a régió északi része nehezebben elérhető térben és időben, másrészt a helikopterek hatótávolsága, hatósugara a déli határon kívülre, a határon túlra esik, mintegy fele vonatkozásában. Megjegyzem, akkor vagyok korrekt, ha azt mondom, hogy ebből a vonatkozásból talán még Szentes is optimálisabbnak tekinthető, mint Szeged a súlyponti kórházak és a centrális elhelyezkedés vonatkozásában.

Kérdésem a következő - még egyszer hangsúlyozom: a semminél ez is jobb, de mégis -, mi okozta azt a szemléletváltozást, amit ez a döntés tükröz, és van-e valamilyen utólagos korrekcióra lehetőség az elkövetkezendő hetekben, hónapokban.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Remélem, hogy hosszú előéletű kérdésemet utoljára teszem fel a parlamentben, reménykedve kedvező válaszában.

Néhány szót az előéletről: 2006. február 27-én dr. Rácz Jenő volt miniszter úrtól kaptam egy levelet, amelyben a hemodinamikai laboratórium befogadásának első, remélt időpontját 2006. október 1-jében jelölte meg. E határidő leteltével dr. Molnár Lajos miniszter úrhoz is kérdést intéztem, aki többek között a következőket válaszolta: "Tudomásom szerint néhány hónap alatt befejezhető a hemodinamikai laboratórium, és ígérem önnek, de főleg az ottani betegeknek, hogy mire befejeződik, addigra a megfelelő kapacitást is biztosítani fogjuk."

Egy írásbeli megkeresésemre pedig ezt válaszolta a miniszter úr: "A Kecskeméten tervezett hemodinamikai labor befogadását, OEP általi finanszírozását szakmailag teljesen indokoltnak tartom, mint ahogy a szakmai kollégium is a sok betegből származtatható relatív kapacitáshiány és a területi különbségek és eltérések, egyenlőtlenségek folytán." Folytatom: "Így mindent elkövetek azért, hogy a sürgősségi ellátás eme kulcsfontosságú láncszeme mielőbb hozzáférhető legyen Bács-Kiskun megye és környezete lakossága számára."

Dr. Katona Tamás volt pénzügyminisztériumi államtitkár úr hasonló kérdésre Kecskeméten több mint száz városi polgármester előtt a következő ígéretet tette: "Ha az egészségügyi miniszter javasolja a finanszírozást, akkor a PM ezzel egyet fog érteni, és minden rendben lesz az októberi befogadással."

A helyzet nem egészen ezt tükrözi. Mintegy kétezer beteg ellátásáról volna szó, ami leegyszerűsítve azt jelentené, hogy több száz szívinfarktus lenne megelőzhető megfelelő diagnosztikus beavatkozással, több száz infarktus lenne kezelhető az első órákban definitív módon és nagy sikerrel, ami azt jelentené, hogy több száz ember lenne visszavezethető a munkaerőpiacra a teljes megrokkanás helyett.

Tehát kérdezem a miniszter urat, hogy az előbb részben felsorolt szakmai indokok alapján mikor számíthatnak a kecskeméti kollégák az OEP-finanszírozásra, ennek a befogadására, aminek a birtokában természetesen az utolsó simításokat is megtehetnék a hemodinamikai laboratórium beindításában.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Nem először kerül ez a téma a Ház falain belülre, remélem, hogy utoljára, bízva az ön pozitív válaszában.

A PET-CT készülékről annyit kell tudni, hogy a mai világban elérhető egyik legmodernebb készülék a daganatos betegségek nagyon nagy területének pontos diagnosztikájában, a gyógyítás nyomon követésében és a leghatékonyabb terápia megvalósításában. Éppen ezért dicséretes a minisztériumnak és az OEP-nek az a törekvése, illetve az a tény, hogy az eddig finanszírozott vizsgálatokat 1200-ról 3200-ra, illetve már legutóbb 6900-ra emelte évente. Mindenesetre ez a szám is kevésnek bizonyul, ha azt is tudjuk, hogy évente több mint 70 ezer új daganatos beteg jelentkezik Magyarországon, illetve ennyi esetet derítünk fel. Ebből következik, hogy a rendelkezésre álló kapacitás és a finanszírozott esetszámok között jelentős hiátus van, és még egy hiátus van, amit ki kell mondani: a kecskeméti PET-CT készülék egy éve nem azt mondom, hogy teljes mértékig kihasználatlanul, de a kórház kapacitásait, anyagai erőforrásait kihasználva félgőzzel, negyedgőzzel vagy tizedgőzzel üzemel, amikor erre a vizsgálatra nagy szükség volna.

Itt nemcsak egészségügyi szempontokat kell megemlíteni, hanem azt is, hogy a vizsgálat és a terápia pontos megtervezése emberi szenvedéseket enyhít, emberi életeket ad vissza, és a terápia rövidítésével, optimalizálásával a terápia költségét is csökkentheti.

Éppen ebből fakad a kérdésem. Tehát orvosi szempontból és finanszírozási, takarékossági, hatékonysági szempontból is talán ésszerű dolog lenne egy-két ezer vizsgálattal megemelni a finanszírozási esetszámot. Egy eset 250 ezer forint, ha ezerrel beszorzom, az 250 millió forint, talán nem is olyan sok, de mindenféleképpen teljes gőzzel, teljes kapacitással munkára kellene bírni, munkára kellene serkenteni a kecskeméti PET-CT készüléket, magyarul: be kellene fogadni az OEP finanszírozását (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amire már egy éve különböző szintű ígéretek születtek. Mikor fog ez megtörténni?

Köszönöm szépen.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm... (Dr. Mikola István felállva: Köszönöm szépen... - Közbeszólások: Garai! - Dr. Mikola István: Ja, Garai!)

ELNÖK: Képviselő úr...

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Bocsánat, kolléga, ne haragudj, pont engem hívtak... (Dr. Mikola István: Nagyon jó! - Derültség, közbeszólások.)

ELNÖK: Mikola képviselő úr lesz a következő.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A nagy szellemek végül is találkoztak, délelőtt egy pillanatra ki kellett menni egy vasutat építeni, elnézést kérek, hogy akkor pont nem voltam bent, amikor képviselőtársam engem idézett.

Az alapcsomaghoz és az egyéb jellegű sürgősségi, életmentő és járványügyi beavatkozásokhoz és intézkedésekhez annyit tudok mondani, hogy talán ez az a pont, ahol nincsen ellentmondás közöttünk, hogy az, ami eddig járt, nyilvánvalóan akár állampolgári jogon vagy biztosítási jogon, az természetesen a későbbiekben is járni fog. Sőt mi több, én mint gyakorló orvos nagyon reménykedem abban, hogy az orvostudomány fejlődésével számos olyan gyógyító terápiás eljárás, amely bizonyos evidenciavizsgálatokon átesve beépíthető a mindennapos ellátásba, része lesz az úgynevezett alapcsomagnak.

(14.10)

Én biztos vagyok benne, hogy nemcsak a betegcentrikus hozzáállás - amit elismerek orvoskollégáimtól, akik a patkó másik oldalán ülnek, mert valóban elég sokat szoktunk beszélgetni a parlamenti folyosón vagy éppen a bizottsági ülésen -, hanem az emberi hozzáállás és a politikai hozzáállás is garancia lesz arra, hogy ebben semmiféle díjtételbizottság, nem tudom milyen biztosító nem dönthet, nem vehet ki belőle semmit. Egyetlenegy hely lesz, a magyar parlament, amely ezen változtathat.

Én ígérem, és kérem a többieknek is a hasonló ígéretét, hogy ebből nem engedünk - és nyilvánvalóan ezt a törvényt a végső formájában odáig fogjuk javítani, bár ezen a területen szerintem olyan nagyon nem kell rajta javítani -, hogy ez a garancia alapvetően a későbbiekben is fennálljon, és ne legyen kikezdhető, mert mint gyakorló orvos hangsúlyozom, hogy ez számomra is egy evidencia, hogy ezzel a biztosítékkal rendelkezniük kell elsősorban a betegeknek, de másodsorban, én azt mondom, hogy nekünk, orvosoknak is, akik gyógyítjuk a betegeket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A jelenlegi törvényjavaslat messze nem tökéletes. Azért vagyunk itt, hogy erről beszélünk; általános vitáról van szó. Megmondom őszintén, figyelem az önök véleményét és ötleteit, hogy esetleg módosító javaslatokkal még jobbá tegyük.

A protokollokra térnék vissza. Igen, mint gyakorló orvos megmondom őszintén, bizonyos szakmai irányelvek és protokollok alapján vizsgálom ki a betegeimet, vizsgáljuk ki a betegeket, és bizonyos protokollok, szakmai irányelvek alapján kezeljük. De ettől nyilvánvalóan a beteg speciális állapota és egyéb követelményeknek megfelelően maximálisan el lehet térni, ezt megfelelően kell dokumentálni, és ezért engem még senki nem vont felelősségre.

Én azt mondom - ahogy miniszter asszony mondta, és elnézést kérek mindenkitől, de most teljes mértékig igazat adok önnek -, ez nem egy politikai protokoll, ezt nem valahol máshol találták ki, hanem szakemberek, szakmai testületek, szakmai kollégiumok, hogy hogyan kell kezelni egy hipertóniás beteget, de attól éppen el lehet térni.

Egyetlenegy dolgot hadd emeljek még ki, és hadd legyek büszke városomra! Kiskunfélegyháza sikertörténet volt, mert az első műveseállomás Bács-Kiskun megyében nálunk volt. Majd jövő héten kitérek arra, hogy gazdaságilag is mit jelent, amikor nem a szolgáltatás színvonalát rontották le, hanem emelték és optimalizálták. De most jön a protokoll.

Kérem tisztelettel, Kiskunfélegyházán ezeket a betegeket igazán emberséges körülmények között, olyan szakmai protokollok mellett kezelik, mint Budapesten vagy New Yorkban vagy bárhol a világon, mert vannak bizonyos szakmai protokollok, amelyeket ezeknek a műveseállomásoknak be kell tartani, és azt mondom - mert mint orvos látom, és az egész műveseállomás létrehozásában is részt vettem -, hogy ez egy óriási előrelépés volt a mi betegeinknek. Azt mondom, hogy igen, így lehet protokoll, és így lehet magántőkét is bevonni az egészségügyi ellátásba. Persze, lehet rossz példákat is felsorolni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kupper képviselőtársam felszólalására reagálnék annyiban, hogy már másodszor került a Ház falai között szóba a bélyeggyűjtés és a bélyeggyűjtők. Úgy gondolom, hogy a ma tárgyalandó téma komolysága, de maga a bélyeggyűjtés témakörének a komolysága is olyan - magam is aktív bélyeggyűjtő vagyok -, hogy talán a néhány tízezer bélyeggyűjtő nevében megkérhetem képviselőtársaimat, hogy a két dolgot ne keverjük össze. Ugyanis bizonyos értelemben a bélyeggyűjtés egyfajta dehonesztáló szövegkörnyezetbe való helyezése néhány embertársamat, bélyeggyűjtőtársamat lehet, hogy sért, másrészt pedig ez egy komolyabb téma, mint hogy ezzel összefüggésbe hozzuk, és negatív színben tüntessük fel a két dolgot együtt, külön-külön vagy éppen összefüggésében, mert egyikre sincsen szükség.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaimtól igen komoly kritikát kaptunk a jelenlegi egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatosan, mint gyakorló orvos sajnos ennek jelentős részét vissza kell igazolni. Ennek számtalan oka van, illetve lehet, egy biztos, hogy nem oka az a törvényjavaslat, amit mi itt tárgyalunk, ez egy logikai megközelítés.

Engedjék meg, hogy én is számos kételyemet megosszam önökkel a rendelkezésre álló rövid időn belül. A részletes vita alkalmával majd ezt lehet folytatni. Különösképpen Gyula képviselő asszony mondandójával értek egyet rendkívül sok tekintetben - mint tulajdonos önkormányzati képviselő - az egészségügyi szolgáltatók működési anomáliáival kapcsolatban. Nem ismétlem meg, amit ő mondott, de azokat a problémákat orvosolni kell ebben a törvényjavaslatban módosító javaslatokkal, mert számomra az elfogadásnak egyik alapvető feltétele.

Vannak ebben azért jó dolgok is. Felmerült képviselőtársaim részéről, hogy a szolgáltatók abban lesznek érdekeltek, hogy lerontsák a szolgáltatás színvonalát, takarékossági és egyéb szempontoktól vezérelve. Erről már szó volt az előző felszólalásom alkalmával is, példaként a kiskunfélegyházi műveseállomást hoztam, ahol egy nemzetközi szervezet 15 éve magas színvonalon műveli a szakmát a betegek, a szolgáltató, az önkormányzat és mindenki megelégedésére, olyan sztenderdek alapján, ami, azt hiszem, mindannyiunk számára dicsérendő és elfogadható, és semmiféle svindli nem derült ki az elmúlt 15 év alatt. Tehát azt mondom, ne zárjuk ki a tisztességes tőkebevonás lehetőségét megfelelő szabályozás és transzparencia kíséretében.

És bizonyos értelemben ez benne van a törvényben. És ahogy Vojnik képviselő asszony idézett, engedjék meg, hogy én is idézzek ugyanazon paragrafus (5) bekezdéséből: "Az összehasonlítható teljesítmény elve és az átláthatóság elve alapján az egészségbiztosítási pénztáraknak tevékenységükről olyan nyilvántartásokat kell vezetni és nyilvánosságra hozni, amelyek alkalmasak arra, hogy az egészségbiztosítási pénztárak teljesítménye és az általuk nyújtott szolgáltatások minősége megismerhető és összehasonlítható legyen. Minden pénztártag számára biztosítani kell az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését mind a pénztártagi jogviszony keletkezésekor, mind az egészségbiztosítási szolgáltatások nyújtása során a pénztártagi jogviszony fennállása alatt."

És erre bizony van egyfajta garancia is az egészségbiztosítási pénztárak működésének egyéb feltételei pontban, ahol akár az ügyfélszolgálati irodák működésére vagy egy nagyon-nagyon sok pontban egy honlap folyamatos aktualizált tartalommal való közzétételére kötelezzük a szolgáltatókat, ahol mindenki számon kérheti és figyelemmel kísérleti az egyes szolgáltatók és biztosítási pénztárak működését.

(12.00)

Nagyon lényeges pontnak tartom az 52. § (2) bekezdését: "Az egészségbiztosításért felelős miniszter az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben adhatja ki a teljesítményelszámolási besoroló rendet, a finanszírozási eljárásrendet, az egészségügyi szolgáltatások díjtételeit, az egészségügyi technológiák befogadásának rendjét, mely rendelet előkészítésének szabályait a kormány határozza meg." Mit jelent ez magyarul? Hogy mindezt nem a pénztárak fogják meghatározni, sem a díjakat, sem pedig a különböző szolgáltatások befogadásának a rendjét. Minimális kitérő: ha a kecskeméti PET-CT-re gondolok és a hemodinamikára, akkor lehet, hogy ezt a pontot egy kicsit átírnám, mert több mint egy éve ez elég döccenős.

Még annyi időm van, hogy most már a betegekről is beszéljek mint gyakorló orvos, és kifejtsem azt a pontot, amit Gyuláné képviselő asszony érintett. Éspedig nevezetesen: "ha a pénztártag állapota és a gyógyítás szempontjai azt szükségessé teszik, az egészségügyi szolgáltató a finanszírozási eljárási rendben, valamint a vizsgálati és terápiás eljárási rendben foglaltaktól a pénztártag javára eltérhet, amennyiben..." - és ezt már nem olvasom fel. Azt mondom, hogy nagyon "amennyiben", mert elsődlegesen a beteg érdekeit kell figyelembe venni. Itt valóban külön jogszabályról van szó, tehát nagyon remélem, hogy a külön jogszabály a betegek érdekeit messzemenően figyelembe fogja venni, mint a (4) bekezdésnél is: "Amennyiben a pénztártag a vizsgálatok eredményét vitatja vagy a javasolt vizsgálati, illetve terápiás módszerrel nem ért egyet, egy további orvosi szakvéleményre és javaslatra a külön jogszabályban foglaltak szerint jogosult." Remélem, hogy ez a jogszabály is a betegek érdekében születik, és őnekik fogja az érdekeiket képviselni.

Az utolsó gondolatsor: a következő bekezdésektől eltérően sürgősségi ellátást a pénztártag bármely egészségügyi szolgáltatónál igénybe vehet - sajnos a médiában és az utcán más hangzik el. Amennyiben a pénztártag a sürgősségi ellátást olyan egészségügyi szolgáltatónál veszi igénybe, amelynek az illetékes egészségbiztosítási pénztárral nincs finanszírozási vagy preferáló szerződése, az egészségügyi szolgáltató az ellátást követő 24 órán belül köteles az illetékes EBP-nek az ellátásnyújtást jelenteni, tehát itt sem a betegnek kell járkálni utána, hogy elintézze az ügyeit. Számomra alapvető dolog a sürgősségi ellátás ilyen módon való kiemelése és preferálása.

Számtalan mondanivalóm lenne, de úgy néz ki, hogy az idő lejárt; a részletes vita alkalmával folytatni fogom.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez a felszólalás némileg visszanyúlik az időben arra az időszakra, amikor az áramszolgáltatók, nevezetesen az én régiómban a Démász üzletpolitikai okokból nagyon sok ügyfélszolgálati irodát bezárt, és önkormányzatunkat olyan levélben értesítette erről, hogy szinte ezt mi saját magunk kértük volna, illetve a szolgáltatás színvonalának emelése érdekben történt volna ez az egész intézkedéssorozat, nem pedig a szolgáltató profitmaximálásának az érdekében.

Ellenzéki képviselőtársaimmal közösen végül is a magyar parlament a villamos energiáról szóló törvénybe egy olyan passzust operált be, mely szerint minden kistérségben újra kellett nyitni az ügyfélszolgálati irodákat, tehát azt mondom, hogy itt valami kis szépségtapasszal előre tudtunk lépni az elmúlt időszakban.

Ugyanakkor mint képviselő azt tapasztalom választókörzetemben, hogy a különböző hibabejelentések kezelése nem mindig zökkenőmentes. Kétségtelen, hogy a hétvégén, mondhatni azt, hogy az átlagostól igencsak eltérő időjárásban fölhalmozódtak a különböző hálózati kimaradások és az ezzel összefüggő lakossági panaszok, bejelentések, illetve próbálkozások. Jómagam is átéltem ezt a hétvégét, és mondhatni, mintegy két tucat választópolgár keresett meg hasonló problémával, hogy órákon keresztül nem tudták elérni a Démász ügyfélszolgálati számát, a hibabejelentő számát. Mindenki megpróbált a telefonkönyvből, megpróbált a tudakozón keresztül különböző számokat felhívni, és a legkülönbözőbb válaszokat kapták, de a hozzáférés lehetősége minimális volt, illetve a nullával volt egyenlő.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány gyöngyszemet kiolvassak, illetve idézzek, hogy mit lehetett a telefonban hallani.

Kecskemét: nyomja meg az 1-es gombot, nyomja meg a 3-as gombot, ki tudja, hanyas gombot. Egyszer csak jön egy nagyon kedves hang, és szó szerint a következőt mondta. Többször kipróbáltam, hogy le tudjam írni. Tehát befelé nem megy információ, de kifelé jön a hibabejelentőtől a következő: "Egyes hibájában Kecskemét dél 35-ös állomásban most nyugtázni." Ha ezt most valaki érti ebben a teremben - nem sokan vagyunk, de ha valaki érti -, kérem, próbálja megfejteni.

Utána: "Átmeneti túlterhelés miatt hívását ismételje meg. Pont. Foglalt." Hasonló: "visszahívjuk" - persze nem hívjuk vissza.

Másik számon - mint említettem, több számon próbálkoztunk: "Kiterjedt üzemzavar." Hát ezt el kell fogadnom. Megemlítem azt, hogy minden tiszteletem azoké az embereké, akik ebben az időjárásban végül is kijavították a hibákat, mert azért ez folyamatosan folyt, csak nyilvánvalóan mindenki nem tudta bejelenteni a hibát.

No! Kiterjedt üzemzavar, és tájékoztatják a fogyasztót - tehát befelé nem megy információ, de a fogyasztó irányába megy -, hogy amennyiben nem a mi hálózatunkhoz tartozik a kedves fogyasztó, akkor a kiszállás költségeit önnek kell állni. Tehát egy kicsit azért megfenyegetjük a fogyasztót, hogy ne nagyon babráljon már azzal a telefonnal, és ne zavarja a köreinket.

De ami talán nekem legjobban tetszik, mert életszerűen el tudom képzelni, mint egy orvos, aki bejárja a vidéket is, az a következő: tegyük föl, hogy egy tanyán, ahol él Mari néni vagy Józsi bácsi - és ezt nem pejoratív értelemben mondom -, van egy lámpa, ott lóg valahol, aztán éppen nincsen villany, de tegyük föl, hogy van telefon. Mi jön a telefonban? Sötétség van. Azt mondja, hogy: "Számlája felső sarkában levő azonosító számát olvassa fel, ha visszahívjuk." El tudom képzelni, hogy a petróleumlámpával vagy gyertyával a kezében Mari néni meg Józsi bácsi szaladgál összevissza a tanyájában, és ha éppen nem gyújtja fel, akkor még lehet, hogy meg is találja ezt a számot, tehát nem elég bemondani a hibát, hanem még ilyen dolgokkal is kell törődni.

A lényeg az, hogy amikor idáig eljutottunk egy olyan két-három óra után, megpróbáltam felhívni a Magyar Energia Hivatalt. Ott egy szakértő portással találkoztam, aki közölte, hogy ő semmit nem tud tenni ebben a kérdésben. Utána eljutottam a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz, ott is a portás közölte, hogy igazából ő most nem tudja, hogy mit kell csinálni, ő nem tudja megjavítani a hálózatot.

Kétségtelenül akkor vagyok korrekt, ha azt mondom, hogy a minisztérium reagálása itt van a kezemben, amelyben némileg elfogadható módon tájékoztatnak a hétvégi eseményekkel kapcsolatos panaszokról meg arról, amit én most itt fölvezettem.

Igazából azt mondom, hogy ha rendkívüli helyzet van - márpedig én egy botcsinálta meteorológusként megjósolom, hogy ilyen rendkívüli helyzetek lesznek, meg még rosszabb lesz -, akkor egy ilyen szolgáltatás esetén biztosítani kell azt, hogy esetleg több telefon, több ügyintéző, aki fogadja a hívásokat, és több helyre kimennek a hibákat megjavítani.

Igazából az egész felszólalásom lényege talán az utolsó pár mondat, hogy igen, kérem, a szolgáltatónak nem a profit maximalizálására kell törekedni, hanem a szolgáltatást igénybe vevők igényeit kielégíteni, adott, ilyen vis maior helyzetekben is, és erre kérem a minisztériumot és a Magyar Energia Hivatalt is meg ne adj' isten a Démászt is mint egyszerű országgyűlési képviselő.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó!)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Először is engedje meg, hogy gratuláljak kinevezéséhez, és munkájához sok sikert kívánjak, a betegek és az egészségügyi dolgozók érdekében is.

Az elmúlt hetekben intenzív szakmai háttérmunka folyt azzal kapcsolatban, hogy a vizitdíj megszűnése okozta bizonytalanság felhasználható-e egy új, a tudást és a teljesítményt sokkal jobban megbecsülő finanszírozási rend megteremtésére. Ennek első eredményei már láthatóak azokban a tárgyalási és megegyezési folyamatokban, melyeket ön vezetett különböző szakmai fórumok bevonásával. Ezt nemcsak szakmai, hanem határozott politikai sikernek is értékelem, hiszen hosszú hónapok óta megmerevedett frontvonalak után kölcsönös tárgyalási szándékot és folyamatot tudott elérni és elindítani.

Az előkészületi fázisban számos, a vizitdíjon messze túlmutató szakmai és finanszírozási probléma került a felszínre, mint például a háziorvosok szakképesítésének minél hatékonyabb hasznosítása az alapellátásban, a magasabb szintű és természetesen definitív ellátás érdekében, valamint ennek természetszerű elismerése; a tartósan betöltetlen vagy különböző okokból hátrányos helyzetben lévő, alulfinanszírozott, kisebb praxisok helyzetének javítása; vagy éppen a rendelőkben túlburjánzó és már szinte elviselhetetlen, a napi betegellátást is hátráltató dokumentációs kényszer ésszerű csökkentése.

A fentiek értelmében tisztelettel kérdezem: a háziorvosi praxisok működési feltételeinek javítása érdekében milyen szakmai, szakmapolitikai lépések várhatóak a következő hetekben, hónapokban?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a válaszát, miniszter úr. Úgy érzem, az ön által elmondottak egy komplex, előremutató szakmai program részeként értelmezhetők, és valóban számos olyan problémát fognak megoldani az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, melyekre a betegek és az érintett háziorvosok régóta várnak. Úgy gondolom, ez része lehet az egészségügyi reformnak, és ezt most már pozitív értelemben kell hogy kimondjam, abból a szempontból is, hogy sok tekintetben egy-egy intézkedés nem mindig váltotta ki a népszerűség jelzőjét akár a betegek, akár az egészségügyi dolgozók szempontjából. De most már eljutottunk talán oda, és itt gondolok a társadalombiztosítás finanszírozási helyzetére, egyensúlyi helyzetére, hogy éppen azokat az előremutató intézkedéseket, amelyekről ön is beszélt, most már tartósan finanszírozni tudjuk.

Ebben a folyamatban a források biztosításához ön szövetségesre talál bennünk, mégpedig úgy gondolom, nemcsak a kormánypárti képviselőkben, hanem az összes olyan képviselőben, aki ebben a parlamentben ül, és a betegek sorsát a szívén viseli.

Köszönöm szépen válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hónapok a sok tekintetben kényszerű, és talán kimondhatjuk, hogy számos elemében nem túl népszerű, de reményeink szerint előremutató egészségügyi reformintézkedések meghozatalának jegyében zajlottak le.

Ennek egyik alapelve, hogy a betegek ellátása az állapotuknak megfelelő szakmai szinten térbeli és időbeli hozzáférés szempontjából az elvárt szakmai elveknek megfelelően és nem feledve a szakmai elvek prioritását, költséghatékonyan is történjék.

Mindezen elveknek mindenben megfelel az a most már egyértelműen az építkezés és a fejlődés fázisát visszatükröző és megjelenítő kormányzati program, amely a szakellátás szempontjából hátrányos területeken, kistérségekben jelentős uniós források felhasználásával, úgynevezett kistérségi járóbeteg-szakellátó központokat kíván létrehozni. Választókörzetemben, Kiskunmajsán fog egy ilyen modern rendelőintézet felépülni, az erre vonatkozó tárgyalásokat és szakmai előkészületeket folyamatosan végezzük a jövőbeli siker reményében.

Tisztelettel kérdezem tehát a miniszter urat, hogy a jelenlegi állapotok szerint megfelelő ütemben haladnak-e az előkészületek az érintett kistérségi rendelőintézetek megvalósításának folyamatában, és az érintett betegek, önkormányzatok milyen pozitív, előremutató, konkrét lépésekben reménykedhetnek az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, természetesen különös tekintettel a választókerületemben megvalósuló kiskunmajsai beruházásra.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Köszönöm a válaszát, miniszter úr, és megmondom őszintén, örülök neki, mert egyéni képviselőként az emberek sokszor azt kérdezik tőlem, hogy doktor úr, képviselő úr, hát mondja már meg, hogy hol van az uniós pénzek nyoma, hol a lé - ezt így szokták kérdezni. És most ön nagyon egyértelműen elmondta, hogy itt 25 milliárd forintnak mondhatni biztos felhasználásáról döntenek nemsokára, pár héten, egy-két hónapon belül, és utána ez tárgyiasul.

Másrészt nagyon lényegesnek tartom ezt a megközelítést és ezt a választ abból a szempontból is, hogy az elmúlt hónapokban vagy egy-két évben valóban vitatott, kényszerű kórházstruktúra- és ágyszám-átalakítás után - amiben azért reménykedtünk, hogy egy egészségesebb és finanszírozhatóbb struktúrát hoz létre -, most már valóba elérkezünk az építkezés fázisába, ahol az egészségügyi struktúra olyan átalakítása és fejlesztése fog megvalósulni (Babák Mihály cuppog.), pont ebből az uniós forrásból is, ami már az emberekhez közel viszi az egészségügyi ellátást, és az emberek a mindennapokban fogják látni azt, hogy azoknak az áldozatoknak értelme volt, amit az elmúlt időszakban meghoztak az emberek, az önkormányzatok, a betegek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és az egészségügyi dolgozók.

Nagyon szépen köszönöm válaszát, és képletesen ennek a programnak az ütőerén tartsa rajta a kezét, olyan határozottsággal, mint ahogy azt az elmúlt hetekben más ügyekkel kapcsolatosan tette.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(16.10)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden csatlakoznék a historizáláshoz. Egyrészt, amit most el kívánok mondani, egy-két évvel ezelőtt már elmondtam, illetve visszatérünk a Horn-kormányhoz, illetve a régi szép időkhöz. Nevezetesen miről van szó? 1998-ban a munkavállalók adókedvezménye adójóváírás formájában 152,7 milliárd forint volt. Ezt önök 2000-re 73,6 milliárd forintra csökkentették. Egyébként erre emlékeznek a munkavállalók úgy időnként, amikor az emberek között járok. Kétségtelen, hogy a családi adókedvezmény ekkor belépett a rendszerbe, ami 44,8 milliárd volt. A kettőnek az összege 118,4, tehát kevesebb, mint a 152,7. Hát, ennyire volt sikeres ez a fajta adójóváírás és adókedvezmény-változás annak a kormányzatnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Kérdésemet egy kicsit hosszabb formátumban is felteszem: tehát milyen kitörési pontokat lát az államtitkár asszony, különös tekintettel a különböző pályázati lehetőségekre? Elsősorban a hazai és az uniós forrásokra gondolok, amelyek a mai nem könnyű gazdasági helyzetben is lehetővé teszik azt, hogy népegészségügyi szempontból kifejezetten jelentős területeken meg tudjuk őrizni az egészségügyi ellátás színvonalát, esetleg azt még emelni is tudjuk.

Nem volt könnyű helyzetben a magyar egészségügy az elmúlt években sem, de számos olyan tényező, olyan pályázati lehetőség volt - utalok még az előző ciklusokra, itt a címzett támogatásra, ágazati programokra vagy pályázatokra, komfortosításra gondolok, és sok minden mást lehetne mondani -, ami azért az egészségügyi intézmények működését biztonságosabbá és magasabb színvonalúvá tette. Nemrég indult be az a kiemelt program, és ez is sokrétű - itt elsősorban a kistérségi járóbeteg-ellátó rendszerek pályázatára vagy a zászlóshajónak is említhető pólusprogramra gondolok -, amelyben a kecskeméti Bács-Kiskun Megyei Kórház is sikerrel vett részt, ami összességében több mint 85 milliárd forint forrás bevonását jelenti az egészségügybe.

Nagyon jól tudom, hogy a folyamat itt nem állt le, és igazából erről érdeklődnék, hogy mi jön ezután, milyen diverzifikációs lehetőségek vannak, amelyek ezeket a pályázati forrásokat kiterjeszthetnék akár az alapellátásra vagy különböző népbetegségi struktúrák javítására, onkológiára, keringési és szívbetegségekre, nyilvánvalóan a rendelőintézetek további fejlesztésére, vagy egy olyan területre, ami elég sokszor volt itt a Ház előtt különböző kérdések és interpellációk témája. Gondolhatok itt a mentésügyre vagy a légi mentésre, és még egy dologra, ami már szinte szitokszónak mondható, a struktúraváltásra, ami kötelező feladat volt az elmúlt években is, és a következő időszakban is az lesz. Erre kérnék szépen választ, és a következő egy percben majd még egy-két gondolatot hozzáteszek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Örülök ezeknek a fejlesztéseknek, amelyek nyilván részben már valóban lekötött szerződések, másrészt különböző tervek vannak még az elkövetkezendő hónapokra is folyamatba helyezve.

Engedje meg, államtitkár asszony, hogy Bács-Kiskun megyei képviselőként ezeket a milliárdokat megpróbáljam aprópénzre váltani, ami leginkább a megyémet érinti, és talán beleillik ebbe a népegészségügyi programba és vonulatba.

Tehát a kérdésem az volna, hogy ezekbe a fejlesztésekbe szakmailag, szakmapolitikailag, illetve a finanszírozás szempontjából mennyiben illenek bele azok a pályázatok, az a két pályázat, amit szeretnék nevesíteni: az egyik a kecskeméti megyei kórház sürgősségi osztályának a létesítése és pályázata, a másik pedig, amit már több éve szorgalmazunk, Bács-Kiskun megyei képviselők, Zombor Gábor barátom, aki a patkó másik oldalán ül, de ugyanúgy gondolkodik erről a beruházásról, mint én, tehát a kecskeméti hemodinamikai beruházásról lenne szó. Nagyon röviden csak annyit: a szív- és érrendszeri betegségek gyors, hatékony diagnosztikájáról és terápiájáról van szó - ezt természetesen nem az államtitkár asszonynak mondtam, hanem a televízióhallgatóknak -: ez végre megvalósul-e az elkövetkezendő időszakban?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elnök úr gyakorlatilag elmondta a kérdésem lényegét, ezt így különösképpen nem kívánom megismételni. Természetesen ismerem mindazokat a lépéseket, amelyeket a kormány az elmúlt időszakban, hónapokban, egy-két évben megtett, gondolok elsősorban az Start-programra, az operatív programokra, amelyek gazdaságélénkítő hatása mindannyiunk számára közismert.

Külön kiemelném viszont most általánosságban a különböző uniós forrásokat azok ezermilliárdos nagyságrendű hatása miatt. Gazdaságélénkítő hatásra gondolok itt elsősorban a GDP arányaiban és a GDP-növelés hatása tekintetében, és abban a lelki támogató hatásában is, amikor a magyar állampolgárok láthatják, hogy az uniós források felhasználásával a semmiből kinövő kórházak, rendelőintézetek vagy éppen modernizálódó iskolák, infrastrukturális beruházások, csatornák, utak, és a sort még folytathatnám, egy nehéz gazdasági helyzetben is előrelépést jelenthetnek számos területen a mindennapi életben.

Konkrétan a kérdésem második része Kiskunfélegyházáról szól. Kiskunfélegyháza vonatkozásában e program pozitív érintettje lehet a Transelektro Ganz-Röck ipari kazángyár erőmű-berendezéseket gyártó gyára, amelynek nagyon nagy és stabil piaca van akár a Balkánon, akár Törökországban vagy akár Indiában, és jelen pillanatban is élő, mintegy 100 millió vagy talán még több is, mint 100 millió eurós rendelésállománnyal, potenciálisan hasonló rendelésállománnyal ugyanebben a régióban és ugyanezen a területen. Mindezt realizálni lehetne, és ezzel megőrizni több mint 400 munkahelyet, azzal a forgóeszközhitellel és támogatással, amit a kormánytól kért ez a cég, és természetesen áttételesen Kiskunfélegyháza városa is. Információim szerint e tárgyalások pozitív irányban haladnak, gyakorlatilag a megegyezés közeli stádiumba kerültek, és ennek állásáról kérnék konkrétan és adott esetben választ, illetve biztató információt az államtitkár úrtól.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen az államtitkár úr válaszát. Ebből azt szűrtem le, hogy gyakorlatilag a különböző, nyilvánvaló technikai nehézségeken túlmenően - (Az egymással konzultáló dr. Herczog László és Gőgös Zoltán takarja Burány Sándort.) itt azért látom államtitkár úrtól, csak éppen a szemkontaktus hiányzik, és azt hiszem, ebből a szempontból ez talán lényeges lenne - azért komoly elvi ellentét nincs a kérelem és az esetleges realizálása területén. Már csak azért is lényegesnek tartom - és ezt Bajnai miniszter úr, miniszterelnök úr is mondta -, mert egy olyan vállalatról, vállalkozásról van szó, amelynek olyan stabil piacai vannak akár a Balkánon, akár Indiában, amelyeknek a megtartásával és fejlesztésével pont akkor lendülhetünk aktív támadásba a világpiacon, amikor mások ezt a lehetőséget el fogják szalasztani.

Tehát én úgy érzem, hogy nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is dolgozunk akkor, amikor ennek a vállalkozásnak, ennek a vállalatnak a működési feltételeit állami segítséggel - és természetesen nem olyannal, hogy mindenkinek adunk mindent ingyen és bérmentve -, tehát egy konkrét, visszakövetelhető, illetve visszaforgatható állami támogatással tesszük meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Nagyon szépen köszönöm az eddigi segítséget, különösképpen Tukacs István államtitkár úrnak, akinek tudom, hogy rengeteg szerepe volt a munkálatok előkészítésében.

Nagyon szépen köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Egy kicsit el vagyok keseredve, megmondom őszintén. Sokat járok az emberek között, és van egyfajta igen negativisztikus hangulat úgy en bloc most már a parlament irányába; ellenzéki képviselőimet megnyugtatom, hogy nem csak a szocialistákkal szemben. Úgy fogalmazzák meg, hogy "úgy el kéne már benneteket zavarni a francba, ahogy vagytok, en bloc mindenestül". Ehhez talán hozzátartozik az ilyen jellegű vita is, ahol egyfajta önmérsékletet kellene gyakorolnunk. Nem gondolnám, hogy az egyszerű emberek számára szimpatikus az, hogy most ki keresett többet, ki vett föl több olyan összeget vagy természetbeni juttatást, ami megkérdőjelezhető úgy általában, ha nem is jogilag, de emberileg, főleg egy olyan család szempontjából vagy egy olyan ember szempontjából, aki jóval kevesebbet keres. Utána jönnek a különböző dolgok, hogy na, ki lopott többet, még többet lopott.

De arra a kitételre szeretnék kitérni, hogy tönkretették az országot, mert ez körülbelül tíz perccel ezelőtt elhangzott. Elnézést kérek, kedves képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy éppen ez a napirend lett volna olyan, ahol egyfajta konszenzusra való törekvéssel, árnyalt megfogalmazással, közös felelősségvállalással tudtuk volna a parlament tekintélyét növelni, mind a két oldal tekintélyét. De természetesen ez a vita sem mutat más képet az én szememben, mint az összes többi, hogy hogyan próbáljuk egymást még jobban lejáratni.

Ha már tönkretettük az országot, ne haragudjanak meg, ellenzéki képviselőtársaim, elég gyakran szoktam babrálni és bogarászni a KSH-kiadványokat. Amikor önök azt mondják, hogy mi van az ígéretekkel, hát mi volt az önök legnagyobb ígérete? Az egyik a 6 százalékos gazdasági fejlődés ígérete (Dr. Szabó Zoltán: 7.) - akkor még több, legyen 7 százalék, amiből pont az utolsó negyedévben 2,9 százalék lett. Ezzel nem haladtunk megint semmivel sem előbbre, hogy önök is mondtak valamit, ami nem úgy van. Azt hiszem, értik, mire gondolok. Próbáljunk együtt gondolkodni, és olyan megoldást találni, ami az emberek többsége számára szimpatikus.

Köszönöm szépen.

(18.40)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy néz ki, hogy a gazdasági világválság elérte a kormányzati bársonyszékeket is, mert a kormány jelen pillanatban nem képviselteti magát. Akkor vagyok korrekt, ha elmondom, tájékoztattak arról, hogy írásban reagálnak majd a kérdésemre. Abban az esetben, ha ez számomra nem lesz kielégítő, akkor egy másik fórumot vagy egy hasonló műfajt fogok találni arra, hogy a kétségeimet és a véleményemet újra elmondhassam.

Egyetlenegy példát szeretnék említeni: az Amerikai Egyesült Államokban 640 ezer munkahely szűnik meg havonta. Ebből látszik, hogy igazából se Európa, se hazánk nem kerülheti ki a világválság hatásait. Számos kényszerű intézkedés történt eddig, és a későbbiekben is erre kényszerülünk, és nyilvánvaló, hogy ezek a kényszerintézkedések nem egyfajta mazochista szavazatminimalizáló szándékkal történnek a kormányzat részéről, mondhatni azt, hogy házhoz menve a választópolgárokhoz és kivíva az ellenérzésüket.

Számos ellenzéki kritikát kapunk ebből a szempontból, amelyek egy része talán jogos, a másik része kevésbé. S mivel ezek az intézkedések elérték a nyugdíjas korosztályt is, az ezzel kapcsolatos megjegyzésekre annyiban reagálnék, hogy a Fidesz-kormány alatt nem volt 13. havi nyugdíj, sőt mi több, annak a megszavazása sem történt meg az ő idejükben, illetve a méltányossági nyugdíjemelés intézményét ők szüntették meg, míg a szocialista-liberális - most csak szocialista; az előbb jót vitatkoztak képviselőtársaim azon, hogy ki az ellenzék és ki a kormánypárt, de ebből a szempontból teljesen mindegy - kormány állította vissza.

Egy nagyon nagy jelentőségű nyugdíj-felzárkóztatási program volt az elmúlt években, amire a gazdasági helyzet lehetőséget adott. 2006-2007-2008-ban 1 millió 650 ezer nyugdíjas kapott rendkívüli nyugdíjemelést, azok, akik rossz időben, rosszkor mentek nyugdíjba igen alacsony nyugdíjjal. Ez összességében mintegy 80 milliárd forintos többletnyugdíjat jelentett számukra. Nagyon remélem, hogy a következő lépés 2010-ben meg fog valósulni abban a pillanatban, amikor az ország gazdasági helyzete ezt megengedi.

Az életkörülmények kialakításában, javításában elsődleges szempont a pénz, a különböző juttatások, a fizetés és a nyugdíj, de ugyanilyen lényegesnek tartom a természeti és a társadalmi, valamint az infrastrukturális környezetet, amit uniós forrásokból, pályázatokból javítani tudunk, mert a nyugdíjasoknak is nagyon lényeges, hogy az unokáik milyen iskolába járnak, ha ne adj' isten, megbetegednek, milyen egészségügyi szisztéma látja el őket, és így tovább. Utána vannak olyan természetbeni juttatások, mint a nyugdíjasok utazási kedvezményei, itt elsősorban a 65 éven felüliek utazási kedvezményére gondolok. Sajnos - most a saját véleményem mondom, mert nem vagyok felhatalmazva arra, hogy a frakció véleményét mondjam, de tudom, hogy nagyon sokan hasonlóan gondolkodnak -, ennek az utazási kedvezménynek a megszüntetése, illetve szűkítése is felmerült a különböző szakmai körökben, de természetesen majd egyfajta politikai döntés szükségeltetik ahhoz, hogy így legyen, illetve hogy - reményeim szerint - ne így legyen.

Egy minimális kis költségelemzés: a MÁV ne hivatkozzon a költségekre, mert azt se tudja pontosan megmondani, hogy hány nyugdíjas és mennyit utazik. Nem gondolnám, hogy ha megszűnik ez a kedvezmény, az a MÁV vezérigazgatóságának a létszámát csökkentené. Sőt, abban is biztos vagyok, ha öt nyugdíjas felszáll a vonatra, akkor nem kell megnövelni a mozdonyvezetők számát, sőt abban is biztos vagyok, nem fogyaszt több áramot a mozdony. S a sort még lehetne folytatni.

Legyen a következő ismérv az elmaradt haszon. Ha a kedvezményt megszüntetnénk, a nyugdíjasok 90-95 százaléka biztosan nem tudna utazni, tehát a bevétel sem növekedne, sőt még kevesebb utas lenne a vonatokon. Jelen pillanatban gazdaságélénkítő hatása van annak, hogy a nyugdíjasok utazhatnak, mert a nagymama elmegy Budapestre bevásárolni az unokához, és az is elképzelhető, hogy Kiskunfélegyházán felszállnak a vonatra, és elmennek Hajdúszoboszlóra egészségügyi okokból, ott fürdenek. Ez is egyfajta pénzköltés, áfabevétel és így tovább.

De kára is lehet a kedvezmény megszüntetésének. A társadalmi mobilitás speciális hatásaira gondolok, nevezetesen: olyan szociológiai hatásokra, hogy bizonyos betegségek nem alakulnak ki akkor, ha az ember az emberi kapcsolatrendszerét ápolni tudja, el tud menni a rokonokhoz, családtagokhoz. Az egészségügyi hatásra is gondolhatunk. Ha a szociológiai hatások kedvezőtlenek, betegségek alakulhatnak ki, és bizonyos betegségeket éppen azért nem vesznek észre a hozzátartozók, mert a nagymama vagy a nagypapa nem megy el a családhoz, s akkor már a gyógyítása is sokkal többe kerül, mint ha korai stádiumban fedeznék fel.

Miért most szólok? Azért, mert nem törvényi szabályozásról van szó, hanem kormányzati szintű szabályozásról, és most volt lehetőség arra, hogy ezt a Parlament falai között felvessem. Emberi, szociológiai, gazdasági okok miatt nagyon kérem a kormányt és a különböző döntéshozókat, gondolják át, hogy a nyugdíjasok és 65 éven felüliek utazási kedvezményét ne szüntessék meg.

S végül egy utolsó gondolat: talán ne vegyük el a kedvezményt azoktól, akik annak idején, amikor fiatalok voltak, ezt az egész országot és a vasutat újjáépítették.

Köszönöm szépen.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Ganz-Röck Kazán- és Erőművi Berendezések Gyára Kiskunfélegyháza nagy múltú és stratégiai jelentőségű üzeme. Az elmúlt években - talán nem véletlenül - miniszterelnökök is megfordultak ebben a gyárban - Horn Gyula, Medgyessy Péter -, miniszterek, például Csillag István, talán egyébként nem véletlenül az indiai nagykövet is.

A gazdasági válság begyűrűzésével tavasszal már jelentkeztek problémák, Tukacs István államtitkár segítségével, illetve egy azonnali kérdés formájában Burány Sándor államtitkár úr válaszán keresztül egyfajta megoldás, segítségnyújtási lehetőség már körvonalazódott. A nehéz világgazdasági helyzetben is van a cégnek jövője, erőművekre, energiára mindig szükség lesz. A napi finanszírozási problémák mellett is komoly potenciális megrendeléseik vannak, e hónapban például előreláthatólag - tudomásom szerint - Santo Domingóban egy 144 millió eurós üzlet esetleges nyélbeütése is szóba jöhet, erről fognak tárgyalni. Mindeközben sajnos a dolgozók augusztus óta néhány tízezer forintos fizetéselőleget kaptak, mialatt természetesen becsülettel dolgoztak és most is dolgoznak. A napokban - hála istennek - sikerült ezen a területen valamit törleszteni az elmaradásból.

Az előrelépés igényével két hete hétfőn, majd szerdán Szigetvári Viktor kabinetfőnök úrnál egy asztalhoz sikerült leültetni az érintetteket - ezért külön köszönetet mondok az államtitkár úrnak -, a tulajdonosokat, a menedzsmentet, a bankokat, a Magyar Fejlesztési Bankot, az APEH illetékesét és az érintett minisztériumokat, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumot és a Pénzügyminisztériumot. Itt mindenki egyetértett a cég megsegítésében, és körvonalazódott ennek forgatókönyve is. Ez a forgatókönyv végül jelentős bevételt hozhatna a nemzetgazdaságnak, az APEH és a költségvetés hozzájuthatna az elmaradt adó- és járulékbevételekhez, és talán elsősorban - ami számomra most a legfontosabb - a dolgozók is a tél közeledtével a megdolgozott munkabérükhöz.

Jelenlegi ismereteim szerint nem látok - és nem is akarok ilyet látni - olyan tényezőt, érintettet, ami, aki a kedvező végkimenetelű forgatókönyvet hátráltatná vagy megakadályozná. Mindezek értelmében elkészült a cég aktualizált üzleti terve számos potenciális megrendeléssel, amelyből egyet már említettem. Ennek elbírálása folyamatban van az érintett minisztériumokban, a Magyar Fejlesztési Bankban. Nagyon kérem az érintetteket ezen a területen a kooperatív együttműködésre, a folyamat felgyorsítására. Az időfaktor a potenciális rendelésállomány realizálása miatt - és a dolgozók fizetésének időbeli folyósítása miatt is - rendkívül lényeges.

Kérem az APEH-ot, a Pénzügyminisztériumot - a törvényesség természetes betartása mellett - olyan konstrukció kidolgozására, ami biztosítja a dolgozók fizetésének folyósíthatóságát és a cég finanszírozhatóságát. Egy ilyen cég bedőlése a költségvetésnek sem lenne hasznos - már idézőjelbe téve, hogy egyáltalán ilyen kifejezést használok -, mert ebben az esetben ezekhez az adóbevételekhez, járulékbevételekhez a későbbiekben a költségvetés nyilvánvalóan nem juthatna hozzá.

Természetesen kérem a tulajdonosokat is ebben az esetben, ahol állami segítség kilátásba helyezéséről van szó - mert ez az adófizetők pénzét jelenti -, tehát kérem a tulajdonosokat is a megfelelő biztosítékok és anyagi fedezetek rendelkezésre bocsátására, valamint az érintett állami szervekkel való konstruktív együttműködésre, amit egyébként írásban meg is ígértek, tehát úgy gondolom, ez a dolog rendben lévőnek tűnik.

Ha mindez így történik, akkor a dolgozók záros határidőn belül megkaphatják az elmaradt bérüket, a cég megtarthatja piacait - jelenlegi és potenciális piacait is, ami nyilvánvalóan rendkívül lényeges dolog -, elnyerheti potenciális megrendeléseit, a költségvetés is hozzájuthat elmaradt adó- és járulékbevételeihez. Köszönetet mondok innen is mindenkinek, aki ezt szintén így gondolja, és ezért tevékenyen cselekszik. Természetesen külön köszönet jár a dolgozóknak, akik eddig a legtöbbet tették a cég fennmaradásáért.

Ha e folyamatban viszont restséget, tunyaságot, rosszindulatot tapasztalatok az elkövetkezendő napokban, hetekben, akkor a problémát újra a parlament elé hozom - mint ahogy most ez második alkalommal történik -, és ezenfelül felhasználok minden rendelkezésemre álló médiafelületet, és természetesen törvényes, parlamenten kívüli eszközöket is.

Tehát e helyről még egyszer köszönet mindenkinek, aki segíteni akar és segíteni tud, és természetesen kérem mindenkinek az aktív közreműködését. Köszönöm szépen, hogy ezt elmondhattam.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Herényi Károly képviselő úr a szívemből szólt. Valamikor mi is fiúgyermekek voltunk, és mindannyian szerettünk volna mozdonyvezetők lenni, tehát az embert a gyerekkor is köti a MÁV-hoz.

Valóban, a természet szeretete és a környezetszennyezés elkerülése talán most is elkísérhet bennünket akár a biciklizésen keresztül és így tovább. Tehát az, amit képviselőtársam mondott, úgy gondolom, egy olyan lehetőség, ami már részben rendelkezésre áll, a gyakorlatból tudom. Kiskunfélegyházáról elég sokat utazom vonaton, és látom, hogy mennek a ROLA-vonatok. Nagyon szép Taurusok, azt hiszem, úgy mondják a vasutasok, hogy teknőc, nagyon nagyszerű, gyönyörű, tehát mint látvány is gyönyörű, és időnként látom azt, hogy ezek kihasználatlanul mennek, tehát van, amikor totálisan tele van egy szerelvény, van, amikor - persze ez ritkább eset - félig.

Azért kértem szót, hogy valóban egyfajta közös gondolkodás mentén kell majd eljutnunk oda - nyilván az uniós jogszabályokat tiszteletben tartva -, de ha a franciák kitaláltak valami hasonlót, akkor gondolom, ez nem egy Uniótól távol eső gondolatkör, hogy valóban, gazdasági okokból, környezetkímélő okokból azokat a lehetőségeinket még jobban kihasználhassuk, amelyek most rendelkezésünkre állnak. Ez részben nyilvánvalóan költségvetési tételeket és további fejlesztéseket igényel a MÁV-nál, másrészt pedig jogszabály-alkotói, törvényhozói hozzáállást, ami meg majd - hát nem azt mondom, hogy rajtunk múlik, mert nagyobb távlatokban nem illik gondolkodni, amikor jövő tavasszal választások lesznek, de mondjuk úgy, hogy rajtunk múlik most, meg majd a következő parlamenten, amelyik meg majd nyilván ezeket a döntéseket meghozza. Úgy gondolom, ezt parlamenten kívül és a Házon belül is maximálisan érdemes támogatni.

Köszönöm szépen a szót.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim, akik még itt vagyunk a teremben! A Ganz-Röck Kazán- és Erőművi Berendezések gyárának ügye most harmadszorra kerül a parlament elé. Megmondom őszintén, nem vagyok egy szereplési mániás képviselő, tehát ha a dolgok megoldódnának úgy maguktól, a Házon kívül, akkor természetesen ez a három felszólalás nem történt volna meg. De amennyiben nem úgy haladnak a dolgok, ahogy én azt elképzelem, akkor lehet, hogy lesz itt negyedik és ötödik felszólalás is, természetesen egy másfajta tartalommal.

Reményeim szerint talán a felszólalások száma csökkenni fog, mert információim alapján ma az APEH-ban egy igen komoly tárgyalás folyt a tulajdonosok, a menedzsment és az APEH vezetése között, és egyfajta megállapodás kezd körvonalazódni.

Többen kérdezték otthon, hogy miért feszegetem én ezt a témát. Nagyon egyszerű, mert egy képviselőnek ez a dolga, hogy egy csaknem 400 családot érintő problémakört megpróbáljon generálni, megoldani. Ugyanakkor annyiban életszerű is ez a probléma - és elnézést kérek, hogy ezt így őszintén elmondom -, hogy az egyik aranykezű szakmunkásmester nekem a szomszédom otthon. Vagy gimnáziumi osztálytársaim vagy éppen barátaim, akikkel együtt gyerekeskedtem, dolgoznak ebben a gyárban, ami egyébként nem baj, mert életszerűen ismerem azt a problémát, hogy mit jelent az, hogy több száz család augusztus óta pár tízezer forintos fizetéselőlegből próbálja az életét tengetni, és nem baj, ha egy képviselő ezt pontosan tudja. Vagy az se baj, ha Kiskunfélegyháza város alpolgármestereként azzal is tisztában vagyok, hogy egy prosperáló cég adott esetben önszántából és dalolva, jól menő gazdasági körülmények között milyen jellegű és milyen mértékű iparűzési adót fizetne be a város számlájára, ami az intézményhálózatunk nem összes problémáját oldaná meg, de bizonyos szegmensét biztos, hogy enyhítené.

Az eddigi tárgyalások alkalmával ezeket a momentumokat az érintettek elismerték, ugyanakkor abban is mindenki egyetértett, hogy ez a fajta energetikai, ipari kultúra egyrészt egy olyan potenciális piaccal rendelkezik, amire egyébként vannak tárgyalások, és nagyon komoly megrendelések vannak a láthatáron, arról nem beszélve, hogy az energia, az energetika egy stratégiai ágazat. Tehát, amikor van egy Paksi Atomerőművünk és különböző olyan erőművek, amelyeknek a rekonstrukciója, fejlesztése napirenden kell hogy legyen folyamatosan, ez a kiskunfélegyházi üzem, mondhatni, egyetlen Magyarországon, amely megfelelő gyártási technológiával és kultúrával rendelkezik, ennek a megőrzése és pont ellenkezőleg, nem bedöntése, nemzetgazdasági érdek. Aki ezt nem veszi figyelembe, vagy ez ellen tesz, én úgy gondolom, mindannyiunk számára megfelelő módon kell hogy értékelődjön.

Éppen ebből következik, hogy ez egy lehetőség és egy óriási felelősség, magyarul azt jelenti, hogy a piacgazdaság nem vadkapitalizmus, és valahol a címe is azért született ennek a felszólásnak. Éppen ezért mindenki tegye kötelességét, a tulajdonosok, a menedzsment, az állam, a különböző állami intézmények - az APEH-re gondolok -, azok a bankok, amelyek bizonyos állami felügyelettel vagy tőkésítéssel rendelkeznek. Nemcsak a végeredmény fontos, hanem az időfaktor is rendkívül lényeges, mert olyan potenciális rendelésállományok vannak, amelyek a különböző hezitálás alkalmával elveszhetnek, vagy visszautalok azoknak a családoknak a helyzetére, akik pár tízezer forintos fizetési előleggel mennek neki most a téli fűtési idénynek.

Információim szerint ma az APEH-ban konstruktív együttműködési szándék nyilvánult meg az APEH, a tulajdonosok és a menedzsment részéről, és ennek a technikai megvalósítása, aprópénzre váltása fog megtörténni a következő napokban. Egyrészt ez egy forgóeszközhitel-garanciát jelent a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül, másrészt pedig - és ez nagyon lényeges dolog - bérre fordítható banki források felszabadítását is abban az esetben, amennyiben az APEH-hal való konstruktív együttműködés a későbbiekben gyümölcsözőre fordul.

Itt mondok köszönetet mindenkinek, aki eddig ebben a tárgyalássorozatban részt vett, és határozottan kérem őket a maximális gyorsított ügyintézésre, utalva az időfaktorra. Nagyon remélem, hogy az elkövetkező napokban ezt a fölgyorsult tempót mindenki tudja tartani.

Az elmúlt két hétben több alkalommal komoly segítségemre volt két államtitkár, egyrészt Szigetvári Viktor kabinetfőnök úr, másrészt Katona Tamás államtitkár úr a Pénzügyminisztérium részéről, akik részére most mondok köszönetet, de a segítségüket ugyanígy kérem a későbbiekben is. Bízva a közös sikerben, ezzel együtt azért fenntartom magamnak azt a jogot és lehetőséget, hogy amennyiben restséget, tunyaságot vagy rosszindulatot tapasztalok, akkor negyedszerre-ötödszörre is idehozom ezt a témát a parlament nyilvánossága elé.

(23.10)

És természetesen mindazt a médiafelületet, amely egy képviselő számára ilyen esetben rendelkezésre bocsáttatik, hogy az ügy megoldása érdekében felhasználjon, vagy megköszönve a dolgozók kulturált, hangsúlyozom, nagyon kulturált sztrájkkészültségét és akcióját, azt kell mondjam, hogy parlamenten kívüli törvényes eszközöket is ilyen esetben az ügy érdekében akár egy képviselő is megragadhat.

Tehát ismételten kérem az érintetteket a tárgyalások felgyorsítására, és ezúton mondok mindenkinek köszönetet, aki eddig segített, és ugyanezt kérem a következő napokban, egy-két hétben. Nagyon szépen köszönöm a képviselőtársaim türelmét, és hogy meghallgattak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a képviselőtársam reagálását, ami annyiban teljesen jogos, illetve még inkább jogos lenne vagy lett volna, és kérem, ne értsd, ne értse félre, hiszen az államtitkár úr a távozása előtt idejött - nem akarom megvédeni, mert én azért el szoktam mondani a véleményemet negatív és pozitív értelemben is talán minden kérdéskört illetően, tehát ezeket az információkat kölcsönösen megosztottuk egymással. Azt mondom, hogy tárgyi vonatkozásban, hangsúlyozom, tárgyi vonatkozásban az információcsere megtörtént, ami a dolgok előrevitelét szerintem előremozdíthatja, ugyanakkor Herényi Károly képviselőtársamnak formailag valóban igaza van. Formailag ez nyilvánvalóan akkor lett volna teljesen neccmentes és tökéletes, ha ez az információcsere, mondjuk, teljes nyilvánosság előtt történik meg, de hangsúlyozom, tárgyi szinten az információcsere megtörtént az államtitkár úrral.

Köszönöm szépen a megjegyzést, és így azt hiszem, valóban teljesen korrekt a megnyilvánulás mind a kettőnk részéről.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nem először szólok napirend után, illetve volt azonnali kérdésem is. Nyilvánvalóan a segítőkészség mértékét, az aktuális kérdéseket, problémákat és az elmúlt hét eseményeit szeretném összegezni, de nagyon röviden az előzményekre utalnék.

Három hete itt a Parlament falai között minden érdekeltet sikerült egy asztal mellé leültetni, és ott nagyon sok mindenben megegyeztünk - tulajdonosok, állami szervek, bankok és mindenki, aki ebben érdekelt - abban, hogy ez egy stratégiai ágazat, erőművi berendezésekről van szó, igazából egyetlen olyan cég, amely erre képes Magyarországon, igen jelentős exportpiaccal, tehát stratégiai cég, üzem, ennek megfelelően az életben tartása, megfelelő működőképességének a fenntartása, mondhatni azt, hogy államérdek, költségvetési érdek. Nem utolsósorban a beszállítókat is figyelembe véve mintegy 500 család életkörülményeit alapvetően meghatározó üzemről van szó, és Kiskunfélegyháza városának is alapvető érdeke, hogy mondhatni, a város legnagyobb üzeme sikeres legyen úgy, mint az elmúlt években, évtizedekben volt.

Mindenki tette a dolgát az elmúlt hetekben, a cégtulajdonosok, a menedzsment, az érintett bankok, minisztériumok, az APEH, a különböző bankok, elsősorban az Magyar Fejlesztési Bank.

(23.10)

Ezen belül megszületett egy aktualizált üzleti terv a potenciális piac és a jelentős megrendelések ébren tartására, fenntartására, kielégítésére. Hát, nyilván ennek a negatív esetleges hatását nem is akarom ecsetelni, mert ha nem így volna, akkor ezen potenciális piacok elvesztése is fenyegető lenne. Azt kell mondjam, hogy Indiától Közép-Amerikáig nagyon komoly piacai voltak, vannak és remélem, hogy lesznek is ennek a cégnek.

Ennek az üzleti tervnek és az egyéb ilyen dolgoknak az értékelése, aktualizálása nyilvánvalóan a tulajdonosok, a menedzsment és a Magyar Fejlesztési Banknak ebben a konstellációban volt a feladata, illetve jelenleg is olyan információim vannak, hogy többé-kevésbé ez oké, megfelelő irányban haladnak a dolgok, az egyeztetések.

Nagyon lényeges dolog - mert itt azért az adófizetők pénzéről van szó, amikor bármilyen állami támogatást kilátásba helyezünk -, hogy a különböző biztosítékok kidolgozása az elmaradt adó- és járulékbevételek átütemezésére a gazdasági ésszerűség - hangsúlyozom - és a törvényesség maximális szabályainak, betartásának megfelelően megtörténjen. Ez szintén a menedzsment, a tulajdonosok és az APEH dolga. Ők teszik a dolgukat, én úgy tudom a legfrissebb információk szerint is, hogy igazából az elvi megegyezésen túlmenően a megfelelő taktikai, stratégiai és mindennapi lépések is elkezdődtek, illetve folyamatban vannak.

Természetesen, amikor a törvényességi és a gazdasági ésszerűségről szóltam az előbb, nyilván nem kell nagy matematikai tudás ahhoz, hogy ha valami komoly probléma lenne, akkor aztán futhatna a költségvetés, az APEH és a bankok is a pénzük után, tehát nem gondolnám azt, hogy bárkinek érdeke volna ezt a folyamatot megakasztani. Aki pedig ellene tesz, vagy restséggel hátráltatja ezt a folyamatot, akár a menedzsmenttulajdonosok vagy bármilyen állami szervezet szintjén, annak majd vállalni kell a megfelelő következményeket, nem tudom, majd egy ikszedik napirend utáni felszólalás vagy bármilyen más kérdés formájában, ha odáig eljutunk.

De a dolgozókról se feledkezzünk meg! Minimális fizetési előlegért dolgoznak augusztus óta, ezért őnekik köszönet jár. Köszönet jár azért is, hogy igen kulturáltan a munkásöntudatot és a munkásérzést kifejezve, hogy övék ez a gyár, ők dolgoznak ezért, nagyon kulturált módon figyelmeztető sztrájkot tartottak úgy, hogy ezzel a vállalkozás, a cég jelenét és jövőjét semmilyen módon nem veszélyeztették. Köszönet érte.

Megtörtént a fentiek értelmében az elvi megállapodás a cég életben tartására, stratégiai és egyéb lépések, megfelelő gyakorlati tennivalók kidolgozására és megtételére, ami segítséget és lehetőséget ad arra, hogy 1,4 milliárd folyamatban lévő megrendelést teljesítsenek, és a 3,15 milliárdos állami forgóeszközhitel-garancia is elérhető közelségbe jusson. Ugyanakkor kiemelem az időfaktor jelentőségét. A dolgozók elmaradt bérének, juttatásainak fedezetét minél előbb fel kell szabadítani nyilván a megfelelő pénzügyi technikának megfelelően, mert a munkabéke alapvető feltétele, hogy ezek a kedvező folyamatok a későbbiekben tovább történjenek.

A már említett sokmilliárdos potenciális rendelésállomány realizálásához - ami ezen a héten, hála a jó istennek, szintén aktuális tennivaló - a rendezett pénzügyi háttér megteremtése szintén alapvető feladat. Mindezek miatt tisztelettel és jóhiszeműen sürgetem mindazoknak a tevékenységét, akik ebben érdekeltek, és akkor köszönetet mondok ezért a tevékenységért, vagy ha ez a kooperáció nem olyan mértékben vagy ütemben történik, mint ahogy arra szükség lenne, hát akkor bizony a későbbi órákban újra találkozunk a Parlament falai között, vagy ha ez kevés, akkor megfelelő médiafelületet nyitok az ügy megoldása érdekében.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy szólhattam. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ha én most Kern András lennék, és a Heti Hetesben volnánk, akkor mondhatnám, hogy elfogtunk egy levelet. De ez nem így van, mert tucatjával kapom, kapjuk különböző egészségügyi intézményektől, kórházaktól, gyógyszertáraktól, tisztiorvosi szolgálatoktól Orbán Viktor úr szakmailag, etikailag mindenféleképpen, de talán jogi szempontból is kifogásolható politikai szamizdatát, amelyben nyilván az olcsó és rövid kampányolása jegyében gyakorlatilag arról értekezik, hogy ha "a zemberek" jövő tavasszal rá szavaznak, akkor az egészségügyben, mondhatni kis túlzással, kolbászból lesz a kerítés.

Igaz, most nincs megemlítve forrásként a 7 százalékos gazdasági növekedés víziója, amiből akkoriban, 2002 első negyedév végén 2,9 százalék lett, és hiába kerestem a 400 százalékos egészségügyi béremelés ígéretét is. Nincs hivatkozás arra sem, hogy a 2002-ben a nagysikerű próféciával 153 milliárd forintra tervezett gyógyszerkasszát a szocialista kormánynak kellett 209 milliárd forintra kiegészíteni; ezt azért legalább a gyógyszerészeknek érdemes és illő lett volna megírni. A levél említést tesz olyan tákolmány típusú költségvetési módosító javaslatokról, amelyeknek megjelölt forrását akár tíz-hússzorosan költötték volna el benyújtóik a legkülönbözőbb célokra; valószínű, hogy ebből kapott volna az egészségügy is. Persze arról sincs szó, hogy az elmúlt években több tucat kórház, rendelőintézet újult meg és épült az országban, több tucat milliárd forintból.

Néhány példa a környezetemből. Pár éve a kiskunfélegyházi városi kórház bővült 1,6 milliárd forintból, Kecskeméten most indult egy 11 miliárdos Pólus-kórházprogram, de említhetném a 947 millió forint uniós forrásból épülő kiskunmajsai kistérségi rendelőintézetet is vagy még másik három hasonlót a megyénkben. Ismerem az egészségügyi intézmények finanszírozási problémáit, de a tárgyalások és a megállapodások eredményeként megnyíló 4,5 plusz 6 plusz 38 milliárd forint többletforrás ezeken a gondokon is enyhíteni fog. Kérdésem. Tisztelt miniszter úr, ön szerint milyen gondokon enyhítenek most Orbán Viktor úr ígérgetős levelei?

Köszönöm szépen.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter úr szavai meggyőztek arról, hogy a kormányzat felelősségteljesen próbál az egészségügy nehézségein úrrá lenni, és ebbe beletartozik az egészségügyi intézmények finanszírozási problémahalmaza is. Azt mondom, hogy a betegek érdekében ezt el is várhatjuk a kormányzó párttól és a kormánytól. Ugyanakkor a mai nap arról is meggyőzött, hogy nincsen szocialista vakbélgyulladás meg fideszes epekőbetegség, ugyanakkor a H1N1-problémakör azt mutatja, hogy a politika bent van a rendelőkben, a kórházakban, az egészségügyi intézményekben, ami a legnagyobb bajok közé tartozhat.

Úgy gondolom, hogy amikor elvárjuk a kormányzattól a felelősségteljes, hatékony kormányzást és az egészségügy működési feltételeinek biztosítását, kérhetjük, hangsúlyozom, ezt a szót alkalmazom, kérhetjük az ellenzéktől a felelősségteljes ellenzéki magatartást. A politikát a lehetőségekhez mérten kivinni az egészségügyi intézményekből, a betegek mellől azért, hogy ez a szisztéma hatékonyabb legyen, és minél kevesebb hibával működhessen.

(15.40)

Ebben kérek együttműködést mindannyiunktól, és úgy gondolom, az emberek ezt meg fogják érteni, és valamilyen módon díjazzák is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Transelektro Ganz-Röck Kazán- és Erőművi Berendezések gyárának nehézségei az elmúlt hetekben többször kerültek napirendre, nyilván a jobbítás szándékával, de úgy gondolom, hogy a választópolgároknak, illetve az érintetteknek, a munkásoknak egyébként is joguk van a megfelelő információ birtoklására, egyrészt; másrészt azt kell mondani, hogy a megfelelő információk - ha nem is mindig a legjobbak voltak - bizonyos értelemben a biztos tájékozódás talaján a termelést elősegítő tényezővé válhatnak.

A legfontosabb és legújabb információ egy kis papírocska, ami nagyon sokat ér: egy APEH nullás igazolás, ami azt igazolja, hogy a vállalatnak, a cégnek jelen pillanatban nincs adótartozása. Arról is szó volt, hogy ezért nagyon sokat küzdöttek a szakemberek, a munkások, a menedzsment és sok mindenki más is, az állami szervek részéről is, és Szigetvári Viktor államtitkár úr segítségét is e helyütt köszönöm meg, mert ez nem egy jótétemény, hiszen az APEH azért állja a sarat, s a törvényesség és a gazdasági ésszerűség határain belül hozta meg a döntését, ami természetesen nem arról szól, hogy a vállalatnak, a cégnek az adótartozásait és egyéb hátralékait eltörölték volna, hanem átütemezték, köszönhetően annak az üzleti tervnek és annak a reménybeli megrendelésállománynak, ami ha a következő hónapokban teljesítésre kerül, akkor az állam, az APEH és mindenki hozzájut azokhoz az adótartozásokhoz és járuléktartozásokhoz, amiről ez az adóigazolás szól. Természetesen különböző biztosítékok is rendelkezésre állnak, ami nyilván a törvényességi és a gazdasági ésszerűség határain belül meg kell hogy legyen. Különböző vagyoni és vagyoni értékű biztosítékokról van szó.

Ez az igazolás különböző lehetőségeket nyitott meg a jelenben, elsősorban különböző banki műveletek szabadultak fel. Itt az APEH-inkasszó megszüntetésére gondolok. Két ága van ennek a lehetőségnek. Az egyik - ami talán a legfontosabb az érintett emberek vonatkozásában -: azok a források, amelyek már különböző banki számlákon rendelkezésre álltak, mert az üzem és a cég folyamatosan dolgozott, felszabadultak egyrészt a dolgozók jelentősen elmaradt fizetéshátralékának a bizonyos mértékig való csökkentésére, másrészt pedig nyilvánvalóan a folyamatos termelés feltételeinek a megteremtésére. Itt gondolok a különböző anyag- és energiaköltségek fedezetére. E helyütt kérem az érintetteket, az érintett bankokat az elkövetkezendő napokban - itt a fizetésekre gondolok, aminek karácsony előtt óriási jelentősége van - ennek a mentalitásnak a megőrzésére - elsősorban az Eximbankra és a Magyar Fejlesztési Bankra gondolok -, hogy mind a fizetések lehetséges fedezetének a folyósításával, mind pedig a termelés folyamatosságának a biztosításával lépjünk tovább.

Ennek az adóigazolásnak a jövő és a közeljövő vonatkozásában óriási jelentősége van az állami forgóeszköz hitelgarancia-vállalás feltételrendszerének a kidolgozásában, ami a napokban folyik, igen jelentős menedzsment-, tulajdonosi és banki szakemberháttér igénybevételével. Kérem, hogy az a lendület, ami az elmúlt napokban megtestesült ezen a területen, folyjék tovább, mert a vállalatnak, a cégnek a későbbi termelés finanszírozásában a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül nyújtott állami finanszírozási forgóeszköz-hitelgarancia alapvető jelentőségű.

S valóban itt van a karácsony, ennek mindannyian nagyon örülünk, és sok boldogságot, békés ünnepeket kívánok mindenkinek. De itt azért el kell mondani, hogy az elkövetkezendő napokban, és pont karácsony előtt azon emberek, akik az elmúlt hónapokban rengeteget dolgoztak abban a reményben, hogy majd idáig eljutunk, fizetése előlegének valamelyest való törlesztése vagy kipótlása napirenden van, s főleg karácsony előtt erről nem szabad megfeledkezni.

(20.30)

És lehetőség szerint - természetesen a karácsony figyelembevételével - folytatni kell azokat az effektív tárgyalásokat is, amelyek a különböző potenciális megrendelőkkel az aktualizált üzleti terv vonatkozásában a cég rövid távú, középtávú és hosszabb távú fennmaradását és fejlődését is garantálhatják.

A közös siker reményében kívánok - hát mi kívánható a következő esztendőre? - boldog és dolgos - ez még így rímel is egymásra - új esztendőt a cég dolgozóinak és a vezetőinek és azoknak az állami közreműködőknek, itt például Burány államtitkár úrnak, aki nagyon sokat segített már tavasszal ebben az ügyben. Neki, önnek, neked is köszönetet mondok most, ebben a pillanatban, akik eddig segítőkészen munkájukkal hozzájárultak a Ganz-Röck fönnmaradásához, és már mondhatom azt, hogy talán a további fejlődéséhez is hozzájárulhatunk mindannyian. Természetesen a karácsonyi és az újévi jókívánságok mellett köszönetet mondok minden szereplőnek, aki eddig ebben az ügyben bármi jó szándékkal bármi konkrét tettet tett.

Köszönöm szépen.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! A Ganz-Röck Kazán- és Erőművi Berendezések kiskunfélegyházi gyár ügye nem először kerül a Parlament falai közé, remélem, egy sikertörténet részesei leszünk, és akkor utoljára szólalok föl.

Ennek a történetnek azért voltak komikus, tragikus vagy tragikomikus részletei is, és azért azt el kell mondani, hogy ha a gondok nem oldódnak meg, akkor a későbbiekben is minden parlamentáris, médiaeszközzel, médiafelülettel és ne adj' isten, jogi eszközzel is megpróbálok mindent megtenni a cég és a dolgozók érdekében.

Tavaly év végén kétszer ültünk le a Parlamentben - külön megköszönöm Bajnai Gordon miniszterelnök úr és Szigetvári Viktor államtitkár úr segítségét -, és nagyon lényeges alapvetéseket tisztáztunk a Parlament falai között, amiben minden érintett fél egyetértett. Egyik, hogy a cég és a gyár működőképességének fenntartása érdeke azoknak a munkásoknak, akik hónapok óta gyakorlatilag minimális bérelőlegért dolgoznak, fenntartva a termelést. Itt mintegy 400 családról van szó. Egyébként türelmük, kitartásuk kétségtelen, hogy a vége felé tart; a téli fűtésszámlákra gondolok, a 40-50 ezer forintos bérelőlegekre, és akkor különösebb matematikai műveleteket nem kell végezni. Ugyanakkor köszönet nekik, hogy megőrizték a munkabékét olyan szinten, hogy a folyamatban lévő, illetve a potenciális megrendelések teljesítését veszély egy pillanatig nem fenyegette, nem lépett fel olyan pozíció, ami a megrendeléseket lehetetlenné tette volna.

Nyilvánvalóan érdekelt a problémakör megoldásában Kiskunfélegyháza városa, nekünk is érdekünk. Itt az előbb szó volt arról, hogy félegyházi emberekről, családokról van szó, de az is kétségtelen, hogy jelentős mértékű iparűzésiadó-hátraléka is van a cégnek.

Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy abban is megegyeztünk, hogy a cég léte, prosperitása érdeke az államnak, a bankoknak: egy stratégiai ágazatról, stratégiai üzemről, mondhatni azt, hogy nemzeti stratégiai üzemről van szó. Erőművek építése, rekonstrukciója nemzetgazdasági érdekeket rejt magában. Egyébként pedig több száz millió eurós potenciális rendelésállományról van szó, egyetlenegy közép-amerikai, Santo Domingó-i potenciális megrendelésről, egy 140 millió eurót is meghaladó megrendelésről. Ha a felek végre dűlőre jutnának, és ez az üzlet bejönne, véleményem szerint minden eddigi problémát ebből, ennek a vetületéből és hasznából meg lehetne oldani. Nyilvánvalóan, ha ezek a bevételek realizálódnak, akkor a költségvetés és az APEH is hozzájuthat az elmaradt adó- és járulékbevételekhez.

Hogy a tulajdonosoknak miért érdekük ezen vállalat prosperitása, talán itt nem kell részletezni. Ha erre most itt sor kerülne, akkor már igen nagy bajban lennénk.

Összességében mindenki tette a dolgát az elmúlt hetekben, egy-két hónapban, de utalva újra a dolgozók rendkívül nehéz helyzetére, azt kell mondani, hogy talán lehetett volna ezt valamivel ütemesebben, gyorsabban és eredményesebben.

Mindezek alapján az állami szervek, bankok, tulajdonosok részéről kérek további, a fenti alapelveknek megfelelő, konstruktívabb, egyre konstruktívabb és hatékonyabb együttműködést a probléma megoldása érdekében, miniszterelnök úr további figyelmét ügyünk iránt, és lehetőség szerint egy újabb tárgyalási, végső, tisztázó fordulót itt a Parlament falai között, hátha a hely szelleme áthatja ilyen esetben az érdekelteket.

Kérem a tulajdonosok, a menedzsment, a Magyar Fejlesztési Bank szakmai egyeztetését az állami forgóeszközhitel-garancia megítélésében. Itt már egy indikatív ajánlat a Magyar Fejlesztési Bank részéről megszületett, amely feltételrendszert a tulajdonosok is tudomásom szerint elfogadták, vagy legalábbis a teljesítésében konstruktívan együttműködésre képesek és készek, ami azt jelenti, hogy felelősségteljesen óvjuk a magyar állam és az adófizetők pénzét, ugyanakkor a gazdasági ésszerűség határáig elmenve ennek a vállalatnak a későbbi prosperitását és a megrendelésállomány teljesítését is ezzel lehetővé tesszük.

(20.20)

És hát természetesen kérem, és itt talán elmondhatom, hogy talán követelném is a dolgozók elmaradt bérének mielőbbi kifizetését és rendezését.

Kérem továbbá az APEH-moratórium, fizetésikötelezettség-halasztás meghosszabbítását a cég részére április végéig, mely időpontig minden józan elemző szerint ezt az ügyet a végső döntésig és a hitelfolyósítás megítéléséig talán el lehetne vinni, és a tárgyalások ezzel sikeresen be is fejeződhetnek.

Mindehhez felelősségteljes együttműködést, emberi empátiát és jóindulatot kérek minden résztvevő részéről, akiket említettem az előbb, mindannyiuknak sok sikert. Utoljára, nem utolsósorban nagyon egyszerűen, egy rövid mondatban: a munkásoknak munkát és kifizetett bért!

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy ezt elmondhattam. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy hete itt, a Parlament falai között ismételten áttekintettem azt a folyamatot, azokat a történéseket, tennivalókat, amelyek a nemzetgazdasági, nemzetstratégiai szempontból is jelentős cég működőképességének, mintegy négyszáz dolgozó, munkás munkahelyének a megőrzéséhez, négyszáz család megélhetésének a biztosításához szükségeltetnek, illetve szükségeltetnének. Itt, a Parlament falai között állapodtunk meg ismételten tulajdonosok, érintett bankok, kormányzati tényezők és a cégvezetés, hogy a cégnek van, lenne jövője, az előbb említett szereplők közös akaratából táplálkozó, most már valóban gyors és effektív cselekvéssel.

A Magyar Fejlesztési Bank szakmai előterjesztése a kormányzat számára egy 3,3 milliárd forintos állami forgóeszköz-hitelgarancia biztosításával a szakértői vélemények szerint 95 százalékos készültségi fokon áll. Március 2-án a Ganz-Röck tárgyalódelegációja Dominikába utazik egy, mintegy 140 millió eurós megrendelés előszerződésének aláírására. Ha pedig mindezeken túl a dolgozók, munkások az elmúlt hónapokban - több hónapos bérelmaradásokkal is, bízva cégük jövőjében - dolgoztak, termeltek, ezzel életben tartva a Ganz-Röcköt, akkor határozottan kérem és követelem a bankoktól, a tulajdonosoktól, a kormányzati szervektől a hitelgarancia-megállapodás végső és teljes kidolgozását, további időpazarlás és időveszteség nélkül, a dominikai potenciális megrendelés tető alá hozásának mindennemű és szintű támogatását. Nem gondolnám, hogy bárki szívesen vállalná a felelősséget egy 140 millió eurós megrendelés-bevétel meghiúsulásáért, vagy éppen négyszáz munkahely elvesztéséért.

A dolgozóktól, a munkásoktól pedig a végső siker reményében tisztelettel és egyfajta alázattal kérek - ismerve mindennapos megélhetési gondjaikat; éppen ezért nem könnyű kimondani a következő szavakat - felelősségteljes hozzáállást, munkásszolidaritást, munkabékét, amely most már talán valóban belátható időn belül elmaradt járandóságaiknak a rendezését és kifizetését eredményezheti, eredményezhetné.

Csak jelzem a cég sorsát befolyásoló magas szintű döntéshozók számára, hogy a Ganz-Röck egyik külföldi partnere - valószínűleg szintén bízva a cég jövőjében, valamint a munkabéke megőrzése érdekében - a megrendeléseik folyamatos teljesítése mellett előrehozott, folyamatos és ütemezett kifizetéseket helyezett kilátásba, éppen a dolgozók érdekében.

(20.50)

Ha pedig egy külföldi cég bízik a Ganz-Röckben, és segít is, akkor elég tragikomikus lenne, hogy a magyar szereplők - nem akarom őket még egyszer felsorolni -, magyar tényezők nem így gondolkodnának, vagy éppen nem így tennének.

Mindezek alapján ismételten kérem a kormányzat, a pénzintézetek, a tulajdonosok most már nagyon gyors effektív együttgondolkodását és persze cselekvését is a Ganz-Röck termelési feltételeinek biztosításában, 400 munkahely megvédésében, és a dolgozók teljes ellehetetlenülésének megakadályozása érdekében.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)