Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy amikor felvetődött bennünk a vitanap kezdeményezése, elsősorban az motivált bennünket, legalábbis engem biztosan, amikor aláírtam ezt az ívet, hogy van itt egy ügy, amelyben a közjót szem előtt kellene tartani. Nagyon sokan tudják itt a Házban, hogy nem is annyira egészségüggyel, hanem rendszerint a szociális ügyekkel szoktam foglalkozni. Ebből az apropróból szeretném így is megközelíteni ezt a problémát, hiszen a szociális ellátórendszer és az egészségügy határterületein nagyon sok átfedés van, nagyon sok elemben és helyen kapcsolódnak egymáshoz. Ha a közjót nézzük, azt gondolom, nagyon sok embernek nagyon sok tennivalója van. Sokszor megfogalmazódott már a történelem folyamán, Platóntól kezdve Szent Ágostonon keresztül Benedek pápáig, hogy mi a közjó. Elővettem egy idézetet, amelyben a Caritas in veritate enciklikájában Benedek pápa éppen azt mondja a közjóról, hogy „az egyén java mellett létezik az a jó is, amely az emberek közösségi életéhez kapcsolódik, és ez a közjó”.

Hallgattam a felszólalókat most már 3-4 órán keresztül. Azt is tudják meglehetősen sokan, hogy én elég sokat bíbelődöm  elnézést a magyartalan mondatszerkesztésért  a statisztikákkal. Nagyon sokan szóltak hozzá a háziorvosi rendszer színvonalához, lefedettségéhez. Ahogy az ember bóklászik az interneten, óhatatlanul is belebotlik olyan adatokba, amelyeket most szeretnék a tisztelt Házzal megosztani. 2018. február 1-jei állapot szerint Magyarországon 354 betöltetlen háziorvosi praxis van. Mondom: 354. Ebből 193 az úgynevezett falusi vegyes praxis, 83 a felnőtt praxis és 78 a gyermek háziorvosi praxis, amelyet nem töltöttek be. Ezeken a településeken, helyeken persze van valamilyen ellátás, rendszerint egy-két órában a legfontosabb dolgokat szokták itt elrendezni a helyettesítők. Receptet írnak, akut betegséget ellátnak, beutalókat vagy táppénzes papírokat adnak. De ha megnézzük, hogy hol vannak ezek a betöltetlen helyek, akkor abból az derül ki, hogy mintegy 440-450 ezer embernek nincs kielégítő háziorvosi ellátása. Eközben persze olvasom, a kormánypárti sajtó hozta is, illetve most éppen Kovács főorvos úr is tett róla említést, hogy mennyi pénzzel dotálja a kormány ezeknek a problémáknak a megoldását. Én egy 2 milliárd 340 millió forintos támogatási keretet olvastam, amelyből létrehoztak 52 háziorvosi praxist és 37 fogorvosit, de mikor mindent összeadok, akkor mégiscsak az látszik, hogy néggyel több betöltetlen praxis van, mint egy évvel ezelőtt.

Természetesen nem vitatom el az erőfeszítéseket, csak éppen a statisztikák ezt mutatják. Ha ezt rávetítjük Magyarország térképére, akkor az látszik, hogy közel egymillió embernek nincs megfelelő egészségügyi ellátása. Ebbe természetesen nemcsak a háziorvosi ellátást értem bele, hanem a kórházi és egyéb lehetőségeket is. Igaz, hallottam államtitkár úrtól azt is, hogy közel 500 ezer embernek megoldották a problémáját. Akkor itt nagy valószínűséggel 1 millió 500 ezer embernek volt problémája, és ebből 500 ezer főnek sikerült valamilyen problémáját orvosolni.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azért hoztam szóba ezt az adatot, mert nyilvánvalóan látszik, hogy ha a 354 betöltetlen praxis között közel 200 úgynevezett falusi vegyes körzetről beszélünk, akkor azt is látjuk, hogy olyan emberek élnek ott, akik valószínűleg a piacon nem tudnak egészségügyi szolgáltatásokat vásárolni. Itt két mondat erejéig csak ki kell térnem arra a tényre, hogy az elmúlt nyolc évben, kedves barátaim, a kormányzati intézkedések következtében Magyarországon az egyenlőtlenségek radikálisan nőttek.

(13.20)

2010-ben a legalacsonyabb jövedelmi tizedben élő egymillió ember jövedelméhez képest a legmagasabb jövedelmi tizedben élő egymillió ember jövedelme nyolcszoros volt, és a legfrissebb statisztikai adatok szerint  KSH-adatot mondok  ez tízszeresére nőtt, 9,9-szeresére nőtt a kormányzati intézkedések következtében.

És ha már bíbelődünk a számokkal, akkor én meg is néztem tételesen, hogy milyen jövedelmek voltak, mondjuk, 2010-ben, és hangsúlyozni szeretném azt, hogy az egy főre jutó havi jövedelem 2010-ben a legalacsonyabb jövedelmi tizedben 29 115 forint volt, és ’16 végére ez 30 985-re emelkedett. Ez mit jelent, kedves barátaim? Azt jelenti, hogy itt volt egy 11 százalékos jövedelemnövekedés, de erre a vetített időszakra az infláció 12 százalékos volt. Hangsúlyozni szeretném, hogy ebbe a társadalmi csoportba kik tartoznak: a közmunkások, a napszámosok, a gyesen lévő kismamák jellemzően és a kisnyugdíjasok. Egymillió emberről beszélünk. Romlott a helyzetük az elmúlt hét évben.

Az is látszik, hogy persze a legmagasabb jövedelmi tizedben élő emberek 236 ezer forintos havi jövedelme több mint 305 ezer forintra emelkedett a múlt év végén. Ebből az is látszik, kedves barátaim, hogy több mint 30 százalékos növekedés volt a leggazdagabbaknál, és akkor az összes többiről nem beszélek, akiket a statisztika nem lát, nem tudják figyelembe venni az eltitkolt jövedelmek alapján.

Azt gondolnánk, hogy az újraelosztás következtében, ahol kormányzati beavatkozás van, például a társadalmi jövedelmek odaítélésénél, a kormány olyan intézkedéseket hoz, hogy a legrosszabb helyzetben lévő embereken segíteni akar. De ugyanígy a Központi Statisztikai Hivatal számadatait citálom ide  nem is olyan régen jelent meg a háztartások jövedelméről egy összesített kiadvány , amelyből egyértelműen kiderül, hogy a társadalmi jövedelmek jelentős része sem oda megy, ahol a legnagyobb szükség van rá, mert az látszik, hogy abszolút értékben sokkal több társadalmi jövedelemhez jutnak a jövedelmi ranglétra tetején lévők, mint a szűkölködők.

Az államtól érkező jövedelmek kapcsán azt láttam ebben a diagramban (Felmutat egy dokumentumot.)  egyébként itt nem tudom megmutatni, mert fekete-fehér a nyomtatóm , itt világosan látszik, ha valaki felmegy a KSH honlapjára, hogy míg a legszegényebb első négy tizedben élő 4 millió ember  hangsúlyozom, az alul lévő 4 millió ember  kevesebb segítséget kap az államtól, mint 2010-ben kapott, addig pont a három legjobban kereső jövedelmi tizednél nőttek leginkább az állami juttatások; a felső 10 százalék esetében, kapaszkodjanak meg, most csak a társadalmi jövedelmekről beszélek, 42 százalékkal nőtt a jövedelem. Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Én azt is gondolom, hogy ha valahol van feladata a kormánynak, akkor ezen a területen biztos, hogy van feladata.

Szeretnék kitérni arra, hogy véleményem szerint hol kéne az egészségügy és a szociális szféra határterületein valamilyen beavatkozást a jövőben eszközölni. Annál is inkább teszem ezt, mert államtitkár úr ott volt a miniszteri meghallgatáson, és én miniszter úrtól kérdeztem, hogy a krónikus osztályok sorsa hol tart. Hiszen államtitkár úr közel két évvel ezelőtt éppen egy nagy orvoskonferencián említette volt azt, hogy nagy valószínűséggel az egészségügyi ellátórendszerből kiszervezik úgy, hogy a finanszírozási költségek maradnak az egészségügyben, és ez átkerül a szociális szférába. Csak jelentem, de nyilvánvalóan ezt mindenki tudja, hogy a szociális szféra önmagában és finanszírozás nélkül ezt a problémát nem tudja megoldani.

Meglehetősen felemásra sikeredett a miniszteri válasz, mert miniszter úr valami olyasmit mondott, hogy dolgoznak a problémán, 2,5 milliárd forintból valami 150 férőhelyes intézményt hoznak létre. Nyilván nem gondolta komolyan, vagy ha ez a része komoly, akkor a mondatot nem fejezte be miniszter úr, mert tudomásom szerint mintegy 27-28 ezer emberről van szó, akik a krónikus osztályon elhelyezésre kerülnek jelenleg, és ennek a problémának a megoldása legalább 70-80 milliárd forintos finanszírozási költséggel oldható meg, és természetesen nagyon komoly szervezeti átalakítással is. Hiszen a szervezetszociológia egyértelművé teszi, hogy ha egy egység átkerül egy másik irányítási egység alá, akkor ott nagyon komoly intézkedéseket kell meghozni.

Én most úgy látom, hogy az állami, önkormányzati, egyházi és civil, illetve piaci szolgáltatások rendszerét újra végig kéne gondolni a jövőben. Azt is gondolom, hogy a házi gondozás és szakápolás rendszerét mindenki számára elérhetővé és megfizethetővé kell tenni a jövőben, és ezeket a szolgáltatásokat az egészségügyi ellátással összekapcsolva az elsődleges prevenció, a gyógyítás, a másodlagos prevenció és a rehabilitáció szintjén folyamatosan ellenőrzötten a háziorvosi rendszerrel együtt kell biztosítani.

Hogy az anomáliák miből adódnak? Először is adódtak az elmúlt években a kiszámíthatatlan jogszabályi környezetből; itt minden kormánynak van felelőssége, ezt nem vitatom el. Bizonytalan volt a finanszírozási rendszer ezen a területen. Hangsúlyozom, itt mindig az egészségügyi és a szociális ellátórendszer határterületeiről beszélek. Fontosnak tartom a gondozási szükséglet és a szociális rászorultság vizsgálatát, és problémának láttam az instabil ellátórendszert, problémának láttam az ágazatban dolgozók megbecsültségét, az ágazati információhiányt és sokszor a szakmai standardok hiányát is.

Amit fölvetettem problémákat ebből adódóan, a két ellátórendszer problémái is közösek. Igaz, hogy az egészségügyi és a szociális ellátórendszer egymástól független, eltérő logikára épülő ápolást-gondozást nyújtó rendszert alakított ki, de éppen az első pontban felvetettek szerint, amit említettem, a civil, egyházi, állami és önkormányzati, illetve piaci fenntartóknak végig kéne gondolni ezeknek a bevonásával a további intézkedést.

Úgy látom, hogy az ápolás-gondozással foglalkozó intézmények kapacitása elégtelen, a rendszer egyszerre túlterhelt és alulgondozó, az ápolás és a gondozás területén megjelenő szociális-egészségügyi feladatok nincsenek összehangolva, és azt is látom, hogy az ápolási-gondozási feladatok nem épülnek egymásra, és egyenlőtlen a szolgáltatásokhoz, az ellátásokhoz való hozzáférés. Éppen ebből adódóan a szociális és egészségügyi ellátó intézmények szolgáltatásainak közelítése és összehangolása szerintem elengedhetetlen a jövőben. Az intézmények, szolgáltatások integrált szervezeti formában történő megszervezése elodázhatatlan, és visszatérek oda, hogy a krónikus osztályok sorsának a rendezése szintén záros határidőn belül meg kell hogy valósuljon.

A házi segítségnyújtás és az otthonápolás megerősítését kívánja, azt gondolom, a szakma egyértelműen. Az ellátás területeire vonatkozó civil, társadalmi és egyházi szervezetekkel való együttműködést pedig fejleszteni kell, és ezt az állam koordinálása mellett kell véleményem szerint megvalósítani. Az intézményi modell várható eltolódása elsősorban az úgynevezett fokozott ápolást igénylők irányába fog véleményem szerint mozdulni, és a lényeg  és nem ragozom tovább, mert nem akarom a képviselőtársaimtól sem elvenni az időt , én azt gondolom, hogy van néhány olyan súlypont, amellyel érdemes lenne foglalkozni. Az egyik vitathatatlan, hogy az egész ellátórendszerben van egyfajta költségérzékenység, de a jó dolgokat is lehet olcsóbban csinálni, vagy pontosabban, ha valamit olcsóbban csinálunk, attól még lehet jól csinálni, és persze van egy minőségérzékenység is ebben az egész rendszerben, hogy a dolgokat csináljuk jól, és akkor a jó dolgokat kéne még jobban csinálni, úgy, hogy beleférjünk a kasszába.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Én ezzel szerettem volna hozzájárulni ehhez a vitanaphoz. Nagy valószínűséggel ebben a négyéves ciklusban már nem fogok többször felszólalni. Örültem ennek a négy évnek, viszontlátásra. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)