Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a vitanap egészségügyi részére próbáljak néhány gondolatban reflektálni. Én úgy gondolom, hogy az utolsó parlamenti napon egyáltalán nincs ebben a Házban annak helye, hogy türelmetlenül, nem megfelelő stílusban, egymás munkáját nem kellőképpen tisztelve és értékelve hagyjuk abba ezt a parlamenti ciklust. Az egészségügyi ellátásban a háziorvosi ellátás megmentését célozták meg, és Selmeczi Gabriella elnök asszonyhoz kapcsolódva én is egy politikai vitanap stílusában a Lukács képviselő úr által elmondottakat tartom méltónak ennek a Háznak a falaihoz. A háziorvosi ellátást természetesen nem lehet kiszakítani az egészségügyi ellátás egészéből. Nagyon fontos, teljesen egyetértek azzal, hogy talán a legfontosabb eleme ma az egészségügyi ellátásnak az alapellátás egésze, abban kiemelten a háziorvosi ellátás. Ikotity jegyző úr utalt a visszamutogatásra. Én úgy gondolom, hogy nem kell visszamutogatni, de a tényeket fel kell ahhoz idézni, hogy értsük és tudjuk az összefüggéseit megérteni bizonyos kérdéseknek. Nevezetesen, Ónodi államtitkár úrral mind a ketten egy-egy intézménynek voltunk a főigazgatói, egy-egy nagy egészségügyi intézménynek akkor, amikor a 2007. év elért bennünket, és magam is, ha nem is olyan mértékben, de több mint 300 ember munkaviszonyát voltam kénytelen megszüntetni.

De elmondanám, hogy akkor összesen 6 ezer egészségügyi dolgozó került utcára, 2007-ben, döntően, zömében az ápolás területéről és nagyon sokan a különböző háttérszolgáltatások területéről is. Ezt követően, 2010-et követően nyilvánvalóan keresték a munkavállalás lehetőségét, sokan próbáltak a szociális szférában elhelyezkedni, de akik valóban ezt nem tudták megtenni, ténylegesen elhagyták az országot, például nagyon sok, nagyon jól képzett magyar ápoló. Ezt követően, úgy gondolom, 2010-et követően számonkérni, hogy ezek az emberek miért vállaltak külföldön munkát, ez egészen egyszerűen nem elegáns az előzmények ismeretében.

Egyébként az ápolói elvándorlás és a külföldi munkavállalás ma a mai magyar egészségügyben sokkal nagyobb problémát jelent, mint az orvoselvándorlás kérdése, mert időközben a „Nők 40”-nel nagyon sokan igénybe tudták venni a nyugdíjjogosultságot, akik elmentek, a visszajövetelt olyan fizetési feltételek mellett nagyon nehezen tudják realizálni, akik pedig itt maradtak, a kellő utánpótlásképzés hiányában bizony vannak problémák az ápolás területén.

Akkor, amikor elértük a 2010-es évet, hiába voltak ezek a reformelképzelések  nem megyek bele itt vizitdíj, napidíj, semmilyen kérdésbe , akkor kellett egy mérleget vonni a magyar egészségügy egészéről, konkrétan a kórházi állományról, a kórházi adósságállományról. 2010-ben a kórházi adósságállomány pontosan 130 milliárd forint volt, tehát nem sikerült az az elképzelést megvalósítani, amit szerettek volna az átalakítással, s ide jutottunk. Ezen túlmenően a mentőszolgálat romokban hevert, és mindösszesen ebben az időben  ezt is meg lehet cáfolni számszerűen, de leírják és utána lehet nézni  az egészségügyi ellátórendszerből körülbelül 650 milliárd forint kivonásra került. Ebből a kivont összegből, az egészből, az E-alapból és a gyógyító-megelőző ellátásból természetesen nem jutott háziorvosi ellátásra sem elég vagy elegendő, amennyi kellett volna.

Tehát a háziorvosi ellátás problémája nem 2010 után kezdődött. Az kétségtelenül igaz, hogy a már akkor sem fiatal életkorban lévő háziorvosok életkora 2010-18 között pontosan nyolc évvel lett több a nyolc év elteltével, de az életkor megállítását nem tudjuk megvalósítani. Mindezzel szemben 2010-et követően igyekeztünk az egészségügyi forrásokat minél jobban biztosítani.

(13.10)

Valahol el kellett indulni. A legfontosabb  ezzel egyetértek  a humán erőforrás az egészségügyben, az orvosi, ápolói, illetve a háttérszolgálat tevékenysége. De nagyon fontosak a környezeti, infrastrukturális feltételek is. Ebben elindult egy olyan folyamat, amelyben főleg a vidéki egészségügyi ellátórendszerre, infrastrukturális fejlesztések, beruházások, pályázatok keretében 500 milliárd forint került elköltésre, és úgy gondolom, hogy ezzel nagyon színvonalas lehetőséget biztosítottak az ott dolgozók és elsősorban az igénybevevők számára.

Volt egy nagyon fontos probléma és egy hiány, aminek a realizálása folyamatban van. Rá kellett jönnünk arra, hogy a közép-magyarországi régió és Budapest mintegy négymillió ember ellátását biztosítja, és bizony nagyon komoly hátrányt szenvedett ez a régió. Ezért elindult a központi régiónak, Budapestnek és Budapest környékének az egészségügyi fejlesztése. Ez folyamatban van, mindenki tudja. Erre a kormány a közeljövőben 700 milliárd forintot kíván biztosítani saját forrásból.

Most érkeztem el az alapellátás kérdéséhez. Ez valóban első számú prioritás. Ezt valóban meg kell erősíteni. 2015 januárjától minden területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvosi és házi gyermekorvosi praxis, nem azt mondom, hogy nagyon jelentős, de havi 130 ezer forinttal magasabb díjazásban részesült. 2016-ban az ország egészét illetően 14,1 milliárd forint pluszforrást biztosítottunk a megerősítésére, tehát 10 milliárd forintot kaptak a háziorvosok, gyermekorvosok, ezen felül 2 milliárd forintot az alapellátásban dolgozó fogorvosok, szintén 2 milliárdot a védőnők és 100 millió forintot az iskola-egészségügyi ellátás, ez is az alapellátás része. 130 ezer forinttal jutott több. 2017. június 1-jétől ismét 130 ezer forinttal nőtt minden egyes területi ellátási kötelezettséggel bíró háziorvosi praxis összege. A fogorvosok esetében ez folytatólagos 50-50 ezer forinttal emelkedett.

A betegellátás színvonalának javítása érdekében és a hiányszakmák mérséklésére, az orvosok itthon tartására 2011-ben elindult a rezidenstámogatási program. Mert ha a fiatalokat, rezidenseket nem vonjuk be a képzésbe, nem képezzük, nem tanítjuk meg a szakmára, akkor természetesen ők nem tudnak a háziorvosi praxisokban majd később munkát vállalni. Ezen túlmenően praxisváltó program is bevezetésre került, hogy kedvezően próbáljunk hatni a korfára. 2017-ben már letelepedési pályázatot is írtak ki háziorvosok mellett a fogorvosok számára is. Attól függően, hogy a támogatással betöltött körzet mennyi ideje volt betöltetlen, letelepedési pályázaton 12 és 20 millió forint közötti vissza nem térítendő összeg volt nyerhető az üres álláshelyek betöltésére. Mindezeknek a támogatásoknak köszönhetően, azzal együtt, amit államtitkár úr mondott, hogy többen jönnek vissza külföldi munkavállaló orvosok, a háziorvosi praxisok betöltetlen aránya csökkent, 20 százaléka a korábban betöltetlen állásoknak betöltésre került.

Azt szeretném még a felszólalásom zárásaként kiemelni, hogy a 2018. évi költségvetésben 546 milliárd forinttal több jut egészségügyre, mint a 2017-es költségvetésben. 2009-hez képest 70 százalékkal több pénzt biztosítunk összességében alapellátásra, a praxisok betöltésére. Nem végeztük még el a munkát, de úgy gondolom, jó úton járunk, a bérfejlesztésekkel és ennek a kérdésnek a megoldásával együtt nagyon remélem, hogy a jövőben a munka folytatására újra bizalmat kapunk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)