Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A döntésre a holnapi ülésnapunkon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja indítványozta, hogy az Országgyűlés döntsön a 2017-es év Ápolók Évének nyilvánításáról szóló H/12857. számú határozati javaslat tárgysorozatba vételéről. A tárgysorozatba vételt a Népjóléti bizottság utasította el.

Tisztelt Országgyűlés! Először megadom a szót az előterjesztőnek, Lukács László György képviselő úrnak, ötperces időkeretben. Parancsoljon!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Magyarországért Mozgalom azért nyújtotta be ezen határozati javaslatát, mert úgy gondolja, hogy az 1817. február 19-én született Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulója alkalmából főként az egészségügyben és a szociális téren dolgozó, ápolói hivatást választó személyeknek nemcsak az anyagi, hanem a szakmai, a szellemi megbecsülésére is mindenképpen szükség van. Önmagában jól látszik, hogy 200 éves évfordulóhoz érkeztünk Kossuth Zsuzsanna születéséhez képest, és ezen évforduló ad alkalmat és biztosít lehetőséget arra, hogy az Országgyűlés segítségével lehetőség nyíljon a szakmának a teljes megbecsülésére, a feléjük irányuló megbecsülés kinyilvánítására.

Maga a határozati javaslat éppen ezért azokat a rendelkezéseket, azokat a kormány számára lehetőségként felmerülő javaslatokat fogalmazza meg, amelyek egyrészt segíteni tudják az ezen a téren a megbecsülés növelésében érdekelt és a szakmai szervezetekkel is kapcsolatot tartó szervezetek tevékenységét azért, hogy ez az emlékév a lehető legnagyobb méltósággal, a szellemi hagyománynak a lehető legjobb ápolásával történjen. Másrészt a kormánynak, illetve az Országgyűlésnek mint a törvényalkotásért felelős szervnek is lehetőséget nyújt arra, hogy egyrészről kifejezze azt a háláját, azt az elismerését akár az egészségügyi, akár a szociális területen dolgozó ápolók irányába, amellyel egyrészt orvosolni lehet azokat a problémákat, amelyekkel szembenézünk manapság.

Fontos azt is hozzátenni, hogy ez az a szféra és ez az a dolgozói réteg, az ápolók, dolgozzanak akár az egészségügyben, akár a szociális területen, akik az elmúlt időszakban meglehetősen nehéz éveket éltek át. Nemcsak a magyar bérviszonyt nézve, hanem az OECD, tehát a gazdaságilag fejlett országok viszonyait nézve is jól látszik egy friss, 2015-ös felmérésből, hogy ezek a dolgozók nemcsak nemzetgazdaságilag az utolsó és utolsóelőtti helyen állnak sorrendben egészségügyi, illetve szociális dolgozók, hanem nemzetközi összehasonlításban vásárlóerő-paritás tekintetében ‑ azaz hogy mennyit tudnak a bérükből megvásárolni, milyen termékeket, és milyen vásárlóereje van a bérüknek ‑ is utolsó helyen állnak a fejlett országok tekintetében.

Persze nem minden az anyagiak, és maga az emlékév sem az anyagiakról szól, hiszen nemcsak az anyagiakkal, hanem a társadalomnak az ő irányukba juttatott megbecsülésnek a kifejezésével lehet egy szakmát segíteni.

S hogy miért pont Kossuth Zsuzsanna? Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos húga, mint ahogy említettem, 1817. február 19-én született Sátoraljaújhelyen, és emigrációban 1854-ben halálozott el. Rövid, de mozgalmas életében folyamatosan azon munkálkodott egyrészt az 1848-49-es harcokban, hogy a szenvedő, beteg, illetve sérült embereknek megfelelő ápolást nyújtson, majd ezt követően az ápolás szervezetét, szervezeti rendszerét olyan módon munkálja ki, hogy arra méltán büszkék lehetünk és büszkék lehessünk, és arra a jövendő nemzedékek építeni tudjanak.

A szabadságharc alatt főápolónőként dolgozott, nemcsak a harctéren megsebesült katonáknak, hanem a katonákat segítő személyzetnek is örök példaképként szolgálhat, és az utána következő generációknak is egy olyan szellemi hagyaték és egy olyan példaképként jöhet szóba, amelynek a megemlékezése és az emlékévnek az ő személye köré való csoportosítása nemcsak egy megbecsülést adhat, nemcsak egy rangot adhat, hanem valamilyen szinten társadalmi kötelezettségünk is.

Én éppen ezért azt javasolom önöknek, hogy ami most lehetőség van, szíveskedjenek támogatni ‑ mind a képviselőtársaim, mind pedig a kormány ‑ ennek a javaslatnak a tárgysorozatba vételét, hiszen ennek a ápolási évnek, ha úgy tetszik, az ápolók évének a kiteljesedése csak a kormány segítségével, a szakmai szervezetek leghatékonyabb megsegítésével jöhet létre, és ez tudja szavatolni azt, hogy nemcsak egy szabadnapot kapjanak ebben az évben erre a napra a dolgozók, hanem ez szavatolja azt is, hogy maguk az intézmények, biztosítva számukra a megfelelő forrást, meg tudjanak emlékezni méltó keretek között az őket érintő ápolói évről.

(17.30)

Így hát biztatom képviselőtársaimat, hogy a tárgy­sorozatba vételt támogatni szíveskedjenek az ügy fontosságára tekintettel. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most képviselőcsoportonként egy-egy képviselő két-két perces időkeretben, valamint az elsőként szólásra jelentkező független képviselő szintén kétperces időkeretben ismertetheti álláspontját. Megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. Parancsoljon!

KORÓZS LAJOS (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Kép­viselőtársaim! Nagyon röviden szeretném biz­to­sí­tani arról a kezdeményező frakciót, hogy támogatni fogjuk ezt az indítványt és a tárgysorozatba vételt, annál is inkább, mert olyan kezdeményezésről van szó, amely a korát is megelőzte, hiszen van egy nem­zet­közi ápolói emléknap. Ismeretes az az angol ápolónő, aki a krími háborúban annak idején nagyon magas színvonalon végezte ezt az ápolói tevé­keny­sé­get, és őt is megelőzte Kossuth Zsuzsa akkor, amikor a szabadságharc idején már nagyon komoly intéz­ményrendszert tartott fönn, nemcsak önmagában ápolta a sérülteket, hanem a szakemberképzésben is nagyon fontos szerepet játszott.

Az a három alapelv, amely a feltétel nélküli el­fo­ga­dásról szól, az együttérzésről és a bizalom építé­sé­ről, mi is azt gondoljuk, hogy mindenképpen elis­me­rést érdemel az ápolók körében, és ebből kifolyólag is támogatjuk ezt az országgyűlési határozati javaslatot és a tárgysorozatba vételt.

Gyakorlatilag az ápolók erkölcsi elismeréséről van szó, ahogy képviselőtársam mondta, itt nincs szó külön anyagi elismerésről, hiszen ezek az ápolók krí­zis­helyzeteket hárítanak el, ezek az ápolók gyógyí­tanak, ápolnak, és ahogy említettem, nagyon sokszor oktatnak is. Az ápolók nagyon szép foglalkozást űz­nek, emberpróbáló, de gyönyörű hivatás az övék, ezért is támogatja a szocialista frakció a kez­de­mé­ny­ezést. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP sorai­ban. ‑ Dr. Lukács László György tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Meg­adom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszony­nak. Parancsoljon!

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szé­pen a szót, elnök úr. Mi is úgy gondoljuk, hogy a ma­gyar­országi ápolói munka hagyományai meg­ér­dem­lik, hogy a Kossuth Zsuzsanna születésének alkal­má­ból szervezett események a szokásosnál több támo­ga­tást élvezzenek. Azt azonban nem gondoljuk, hogy egyetlen egyesület kiemelt támogatása célravezető. Jobb lenne, ha ez inkább egy nyitott lehetőség lenne, ahol több egyesület, szakszervezet kapna arra lehető­séget, hogy rendezvénye támogatásban részesül, és így több ápolóhoz közvetlenül juthasson el ennek a kerek évfordulónak az ünneplése.

Minden elismerésünk mellett a mai magyar egészségügy helyzete azt kívánja, legalábbis mi úgy gondoljuk, hogy ne kivételezzünk. Az ápolók mellett min­den más szakmára is szükség van, hogy mű­köd­jön a rendszer, nem lehet egyetlen fogaskereket kivenni, mert akkor további problémák jelentkeznek, ezt a szakemberhiány előidézésével a kormány tö­ké­letesen be is bizonyította. Arra lenne szükség, hogy többletforrások mellett érdemben emelkedő bérek, javuló munkakörülmények legyenek, és az egész­ség­ügy mint egész, szét nem bontható rendszer kerüljön a középpontba, és így minden szakma minden dol­go­zó­jának 2017 egy nevezetes év lehessen. Ehhez a béremelés felpörgetése, azonnali rendelőintézeti, kórházfelújítások kellenek, hogy ne omladozó va­ko­lat és harmadik világbéli mosdók legyenek, ahol nem történnek meg olyan esetek, mint a múlt héten is.

Ez nem jelenti azt, hogy a kezdeményezést nem tartjuk fontosnak, nagyon fontosnak tartjuk, hiszen szükség van arra, hogy az ápolói tevékenység, munka elismerése, amilyen mértékben és amikor csak lehet, növekedjen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megadom a szót Kovács József képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nemes a kezdeményezés, amely a Jobbiktól érkezett, az ápolók évének nyilvánítani a következő évet, Kossuth Zsuzsanna születésnapjának 200. évfor­du­ló­ja apropóján. Az említett hölgy, akit Korózs képviselőtársam említett, Florence Nightingale, a lám­pás hölgy, akit így ismert meg a világ. És hogy még mondjunk egy emblematikus személyt, egy emblematikus valakit erről a területről, az Kalkuttai Teréz anya, akinek a nevét mindannyian ismerjük. Nagyon méltó, hogy Kossuth Zsuzsanna ezen nevek között említhető.

Bizottsági elnökként a múlt ciklusban nekem jutott az a lehetőség, hogy az ő születésnapját az ápolók napjává sikerüljön parlamenti határozattal nyilvánítani, amelyben, meg kell mondanom őszintén, hogy házelnök úr mellett nagyon komoly segítségemre volt Makray Katalin asszony, aki a civil oldalról nagyon sokat tett azért, hogy ezt sikerüljön realizálni.

Schmuck képviselő asszonnyal értek abban egyet, hogy valóban biztos, hogy precedensértékű lenne az emlékévvé nyilvánítás, de úgy gondolom, hogy olyan gondolati sort indíthatna el, amelynek kap­csán számos ilyen intézkedésre kellene hogy sor ke­rüljön. Én is úgy gondolom, hogy sokkal helye­sebb, ha az elindult úton az életpályamodell, a szoci­á­lis területen hasonló munkát végzők elismerésével, itt mindenképpen az anyagi megbecsülés az, ami nagyon fontos, illetve hogy ehhez a pályához kap­ja­nak kedvet a fiatalok is, amelynek keretében például a tanulói ösztöndíjprogramra lehetőség van az EFOP keretében.

Én is úgy gondolom, hogy ez az év biztos, hogy jobb kell legyen az ápolók részére, mint a korábbi évek voltak. Köszönöm szépen. (Taps a kor­mány­pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisz­telt Országgyűlés! Kérdezem, kíván‑e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megadom a szót Lukács László György képviselő úrnak mint előterjesztőnek, kétperces időkeretben. Parancsoljon!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Kö­szö­nöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kép­viselőtársaim! Nagyon szépen köszönöm a par­la­menti frakcióknak, hogy megtiszteltek válaszukkal. Köszönöm szépen azoknak a frakcióknak, akik vagy teljes egészében, vagy részint gondolatban tá­mo­gatják a határozati javaslatot.

A pár elhangzott felvetésre azért szeretnék tisz­tá­zólag mondani néhány szót. Az LMP-frakció szá­mára, Schmuck Erzsébet képviselőtársam számára csak annyit szeretnék jelezni, hogy a Magyar Ápolási Egyesület csak azért lett kiemelten megemlítve ebben a határozati javaslatban, mert ők már meg­kezdték erre az ápolói évre az előkészületeket, ők maguk hirdették meg a saját tagságukon belül is a 2017-es évnek a kiemelt voltát. Egyébként ez az az egyesület, aki rendszeresen a Kovács képvi­selő­társunk által említett napon állami kitüntetésekkel együtt az ünnepnapot megtartja, tehát ezért lettek megnevezve, nem részrehajlás szempontjából.

Kovács képviselőtársam részére, a Fidesz-frakció véleményére: köszönjük szépen a méltatását Kossuth Zsuzsannának, nálunk jobban tudja min­den­ki, hogy milyen nagyszerű tevékenységet végzett. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi, tervben lévő ápolók éve szinte nem kerül semmibe az államnak. Ez egy klasszikusan olyan adomány, illetve egy olyan le­hető­ség lenne, egy olyan ajándék lenne akár a szociá­lis, akár az egészségügyi szférában dolgozóknak, amely valamilyen módon a megbecsülésüket nö­vel­né, és bár nem anyagi és nem pénzügyi ajándék, de azért ne felejtsük el, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad, erre a megbecsülésre most lenne szükség, erre most nyit apropót a 200. évforduló, tehát hogy 200 éves évforduló elé nézünk.

Így mindenképpen azon kellene elgondolkodni, és azon kellene dolgozni, és erre bátorítom a többi frakciót is, illetve az országgyűlési kép­viselő­tár­saimat, de magát a kormányt is, hogy bár lehet, hogy ez a határozati javaslat nem kerül végül napirendre és nem tudunk róla szavazni, de mindenképpen valósítsuk meg azt, hogy a 2017-es év az ápolók éve legyen. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Felszólalások:   197-206   207-216   217-224      Ülésnap adatai