Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

STUMMER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Államtitkár Úr! Én végigolvastam ezt a Ház előtt fekvő költségvetést, és meg kell hogy mondjam önnek, hogy nagyon tanulságos olvasmány volt. Tanulságos, mert végre a maga teljes valójában és egészében láthattam meg, hogy önök milyen Magyarországot akarnak, milyen Magyarországot képzelnek el a következő években, mármint maguknak és a családjaiknak.Ha egy egymondatos ítéletet és véleményt kellene alkotnom erről a költségvetésről és előterjesztésről, akkor ez az egymondatos ítélet így szól: ez egy gonosz költségvetés, és az a kormány, amelyik ezt a költségvetést a magyar Országgyűlés elé terjeszti, az egy gonosz kormány. Lehet most mosolyogni a bajusza alatt, államtitkár úr, de ez a helyzet. Én nem fogom maguknak megadni azt a lehetőséget és azt az örömet, hogy soronként vitatkozhassák végig velem a költségvetés egyes elemeit a következő percekben. Nem fogom azzal tölteni ezt az értékes időt, hogy arról vitatkozzunk egymással, hogy maguk miért költenek sok száz milliárd forintot a hazugsággyáraikra, értelmetlen és felesleges látványberuházásaikra vagy épp az új nemzeti tőkésosztályuk kistafírozására és feltőkésítésére. Nem erről lesz szó a következő percekben, mert így csak egérutat adnék maguknak ebben a vitában, és egy gonosz kormány nem érdemel semmiféle egérutat.

Nem szabad a sorok között elveszni, hanem elvi kritikát kell megfogalmazni ezzel a gonosz előterjesztéssel szemben, világosan és közérthetően lerántani a leplet a kormány költségvetésnek öltöztetett, embertelen tervéről. Ez az egyetlen felelős ellenzéki magatartás. És hogy miért mondom ezt? Azért, mert most az a helyzet, hogy ez a költségvetés, ami itt van előttünk, az nem igazságos, nem szolidáris, és nem korszerű. Aki ezt a költségvetést írta, az abban érdekelt, hogy Magyarország továbbra is egy kiszolgáltatott és reményvesztett ország maradjon. Az abban érdekelt, hogy ebben az országban továbbra is kétfajta ember legyen, az egyik, amelyik az urak kedvéért remeg, a másik pedig, amelyik már lemondóan legyint mindenre, ami körülötte zajlik.

Ez a költségvetés nem igazságos, mert nem a munkában, hanem a talpnyalásban szorgalmast segíti. Nem igazságos, mert az adott munkáért járó fizetség nem arányos a munka társadalmi és gazdasági hasznosságával, és nem igazságos, mert a kevesek jólétén, nem pedig a sokak megmaradásán munkálkodik.

(17.10)

Ezzel a mostani előterjesztéssel szemben mi egy olyan igazságos költségvetést akarunk Magyarországnak, amely a gyarapodásban az arra érdemeset segíti, és senkit nem hagy az út szélén.

De ez a költségvetés szolidárisnak sem mondható. Nem szolidáris, mert aki rossz körülmények közé születik, azt nem emeli fel. Nem szolidáris, mert aki önhibáján kívül kerül nehéz helyzetbe és bajba, azt nem segíti meg. És nem szolidáris, mert elsődleges célja nem az általános jólét megteremtése, hanem a maguk korrupt rendszerének a további fenntartása, válságoktól függetlenül. Ezzel a mostani előterjesztéssel szemben mi egy valóban szolidáris költségvetést akarunk, amely segítő kezet nyújt minden bajbajutottnak, és egy valóban igazságos közteherviselésre törekszik.

De ez a költségvetés nem is korszerű. A régi világ gondolkodását tükrözi, és nem is akar, nem is áll szándékában megfelelni az új korok kihívásainak. Nem ad jövőt, mert nem az oktatásba fektet. Nem ad jövőt, mert nem érdekli, hogy a magyarok egészségesen és egészséges környezetben élhessenek, és nem ad jövőt, mert nem is tekinti ezt érdekének, hiszen nem a gondolkodást, hanem az engedelmességet várja el alattvalónak tekintett polgáraitól. Ezzel a mostani előterjesztéssel szemben mi egy valóban korszerű költségvetést akarunk Magyarországnak, egy olyan költségvetést, amely végre jövőt és reményt ad ennek a sokat szenvedett, a maguk kormányzása alatt immár tíz éve szenvedő országnak.

(Az elnöki széket Jakab István az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Varga Mihály miniszter úr Orbán Viktor egyik, ha nem a legjobb janicsárja. Janicsár, aki keresztény és magyar gyermekként született, de aztán a török szultán szolgálatába állt, és most ezzel a költségvetéssel esik neki a saját bajba jutott hazájának. Nekem ezt a költségvetés olvasva úgy tűnik, hogy maguk teljesen elveszítették a kapcsolatot a magyar emberek mindennapi valóságával. (Fülöp Attila felé:) Ön is, államtitkár úr, aki most ott vigyorog az első sorban, és mindenfajta szemrebbenés nélkül magyaráz nekünk (Moraj.), akár Ungár Péter képviselőtársamnak, akár bárki másnak, akár a szociális dolgozók felzárkóztatásáról, béreinek rendezéséről legyen szó, vagy akár azokról az emberekről, azokról a honfitársainkról, akik az otthonukban ápolják elesett és beteg hozzátartozóikat.

Tudják maguk egyáltalán, hogy mi folyik ebben az országban? Tudják azt, hogy hány elbicsaklott élet veszi magukat körül? Felfogjáke azt, hogy hány ember van ebben az országban, aki a válság közepén széttárt karokkal nézi és keresi most a saját, illetve a családja jövőjét? Szerintem maguknak halvány fogalma sincs erről, nem tudják. A maguk szemére is és a sok százezer magyar honfitársam szemére is hályogot rakott az az ember, aki immár tíz éve ül ott, abban a bizonyos piros fotelban, és hiteti el magukkal, mindnyájukkal, hogy ő okosabb mindnyájuknál, hogy ő tehetségesebb mindnyájuknál, hogy ő rafináltabb mindnyájuknál. Pedig csak egy dologhoz ért, de ahhoz igazán, hogy minden tehetséget, amely veszélyt jelent az ő korrupt hatalmára, kiirtson maga körül. De ezt maguk szerintem sokkal jobban tudják nálam.

Én azt mondom maguknak, hogy legyenek végre valóban bátrak. Ne úgy és olyan értelemben, ahogy a főnökük mondja maguknak! Legyenek valóban bátrak! Vegyék észre, hogy ez az ország, ez a nemzet valójában milyen jövőt álmodik magának, milyen holnapot akar magának, a gyermekeinek, a szüleinek és a hazájának! Vegyék észre, hogy ez a nép nem uralkodni akar, de szolgálni sem hajlandó tovább! És még valami: vegyék észre, hogy ha ez több lesz kettőnél, ide fognak jönni ezek az emberek, ide, erre a térre, és nem néhány ellenzéki lesz ezen a téren és ebben a Házban, hanem sok ezer és sok tízezer. És nem, nemcsak a jussukat követelik majd, hanem az igazságukat is. Igazságot, szolidaritást és jövőt akarnak majd maguknak ezek az emberek. És igen, azt akarják majd, hogy a maguk hazug és korrupt világa egyszer és mindenkorra véget érjen.

Ezt vegyék észre, amíg nem késő! Szálljanak szembe azzal a zsarnokkal ott, a piros fotelban, álljanak a nép mellé, és vonják vissza ezt a költségvetést! Maguk, mind a 133-an. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)