Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az 1993. évi XCIII. törvény, amely a munkavédelemről rendelkezik, azért jött létre, hogy - a törvény szövegét idézzem -: "az alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvása és munkakörülményeik humanizálása érdekében, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket".

Tisztelt Országgyűlés! Ehhez a törvényhez szorosan hozzátartozik ez az országgyűlési határozati javaslat, amelyet az előterjesztők véleménye szerint olyan egyeztetési munka előzött meg, hogy az érdekeltek, a résztvevők konszenzusa kísérte a beterjesztését. Én, miközben ennek az országgyűlési határozattervezetnek minden erényét képes vagyok elismerni, azt gondolom, ennek a konszenzusnak az volt az ára, hogy ebbe az anyagba bekerült minden, amit az érdekeltek fontosnak gondoltak. Ezért tehát ez a program, ma már inkább azt mondhatjuk, egy olyan, nagyon jó szándékú és szükséges kívánsággyűjtemény, amely jóval túlmegy a reális megvalósíthatóság lehetőségein, mert ez a program, amelyik a maga teljességében előttünk van, nem kap igazából olyan támogatást, hogy a megvalósulásra belátható időn belül esély legyen.

Néhány példával szeretném ezt alátámasztani. Az előterjesztő azt mondja, hogy a munkabalesetek száma 1989-ben 80 ezer körül volt, és szerencsére ez 1998-ban 28 688-ra csökkent. Ugyanez az előterjesztés azt is megfogalmazza, hogy a foglalkozási ártalmak 1996 és '98 között gyakorlatilag stagnáltak. Ne vizsgáljuk meg most, hogy a '89 és '96 közötti időszak, ami a munkabalesetek vizsgálati idejére vonatkozik, egyáltalán összehasonlítható-e a '96 és '98 között regisztrált foglalkozási megbetegedésekkel, hiszen olyan távol áll egymástól a vizsgált időtáv, hogy semmilyen következtetést nem lehet levonni, összehasonlításra sem érdemes ez a két adat.

Az előterjesztés nem megy tovább ennek a két számnak a közlésénél, meg sem próbálja fölvázolni, hogy a munkabalesetek számának csökkenése mögött valóságos tendencia áll-e; hogy valóban csökkentek-e ezek a munkabalesetek, vagy egyszerűen arról van szó, hogy a munka világának szerkezete olyan mértékben változott meg, hogy a számunkra nyilvánvalóan előkerülhető balesetek megismerhetőkké váltak, és arról sem mond semmit, hogy ezek a meg nem ismert balesetek igazából hogyan kerültek ki a látóterünkből.

A megvizsgált foglalkozási megbetegedések táblázatával is nagyon nagy baj van. Mert miközben fölsorol néhány ágazatot, amelyben megvizsgálja a foglalkozási megbetegedéseket, az az érdekes tény látszik belőle, hogy például a könnyűiparban, amely közismerten a foglalkozási megbetegedések szempontjából - zaj, por és egyéb okoknál fogva - fokozott kockázatot viselő munkahely, stagnált a foglalkozási megbetegedések száma, még csak kísérletet sem tesz ez az előterjesztés arra, hogy nem fizikai foglalkozási ártalmakat elénk hozzon, és megvizsgáljon.

Az előterjesztés foglalkozik azzal, hogy a világban nőnek a foglalkozási megbetegedések, részben azért, mert ugye új eljárások és technológiák vezetődnek be, részben azért, mert a fizikai munkahelyi ártalmakon túl a lelki megbetegedések, foglalkozási megbetegedések száma is nő. Ma azonban nem tudjuk, hogy Magyarországon ebben a tekintetben hogyan állunk.

Képviselőtársaim! Engedjenek meg egy olyan példát előhozni, amely valamelyik nap az újságok lapjain jelent meg. A mentőszolgálat dolgozói súlyos pszichotraumát szenvednek minden nap, amikor szembe kell nézniük azokkal a balesetekkel, emberi tragédiákkal, amikor nem tudnak segíteni, és ezt a pszichés traumát senki sem segít nekik feldolgozni. Egyfelől tudnunk kell, hogy létezik, hat az emberi egészségre egy ilyen trauma, másfelől ebben óriási a lemaradásunk, hogy ezeket a traumákat megismerjük, regisztráljuk. És attól végképp nagyon messze állunk, hogy segíteni tudjunk vagy akarjunk rajtuk.

(11.10)

Mondhatnék ezer másik példát: azt, hogy hogyan változik a munka kockázata; a foglalkozási megbetegedéseket hogyan növeli meg az a tény, hogy a munka világának szerkezete úgy változik, hogy önfoglalkoztatók és kisfoglalkoztatók sora jött létre, ahol nem a technológiai színvonal növelésével növelhető meg a termelés, termelékenység, hanem hogy az ember magát adja hozzá, és segíti ki az alacsony technológiai színvonalat. Még csak a kockázatát sem tudjuk megbecsülni ma, hogy mekkora emberi áldozatot hozunk ezen a téren. Nem tudjuk megbecsülni, de azért kérdésként felvethetjük, hogy a munka törvénykönyvének az a változása, amelyet most a kormány tervez és amelyik jelentősen a munkavállaló hátrányára változtatja meg a munkaidő és a pihenőidő arányát, elosztását, vajon összhangban van-e ezzel az országgyűlési programmal, vajon ezáltal a foglalkozási megbetegedések, ne adj' isten, a munkabalesetek kockázatát csökkenteni fogjuk-e, ha ez a változtatás a munkavállalók kárára így fog megvalósulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy nagyon nagy igényű program, amelyik előttünk fekszik, rendkívül széles a téma, amit felölel, a bizottsági összefoglalóban a három nagy, általunk kockázatosnak és bizonyos mértékig kidolgozatlannak tartott témát már említettem. Arra szeretném a figyelmüket felhívni, hogy miközben az a jogos igény, hogy a humán erőforrások megtartását, a kockázatok minimalizálását tűzzük ki, ez a program nem ad igazi fogódzókat, és elsősorban a munkavédelmi felügyelők és némiképp a medikalizáció irányába tolja el ennek a programnak a megvalósítását. Ha képviselőtársaim elolvassák a programot, látják, hogy nagyon sok feladatot rónak az egészségügyi ellátórendszerre, olyat, amelyikkel, úgy gondolom, pont multiszektoriális jellege miatt nem lenne szabad csak az egészségügynek foglalkoznia.

Ezért azt szeretném, ha az anyag készítői bizonyos mértékig engednének a követelményekből, úgy gondolom, hogy kevesebb, jobban megtámogatott, anyagi erőforrásokkal is megsegített program hatékonyabb lenne.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)