Felszólalás adatai

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A törvény, amely a tisztelt Ház előtt van, a munka törvénykönyvéről szóló 1992. XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat címet viseli.

Amikor ezt a törvényt az akkori kormányzat beterjesztette a tisztelt Ház elé, illetve amikor ezt a törvényt az akkori Országgyűlés elfogadta, a rendszerváltás kezdetén tartott az ország. Ekkor szembesült azzal a hagyatékkal, amelyet az előző rendszer utolsó kormánya, a Németh Miklós vezette kormány ráhagyott: elavult gazdasági szerkezetet, a csőd szélén tántorgó szocialista nagyipart, a végletekig eladósodott országot, zuhanó életszínvonalat, megszűnő munkahelyek százezreit. Abban az időben még reménykedni sem mertünk abban, hogy a törvényt alig 8-9 esztendő elmúltával az Európai Unióhoz történő, reményeink szerint hamarosan bekövetkező csatlakozás miatt kell a harmadik évezred küszöbén módosítani.

1992-höz viszonyítva mára jelentősen megváltoztak a körülmények, hiszen a gazdaság az akkori zuhanórepüléséből emelkedő pályára állt, a GDP növekedése, az Európai Unióban is elismerést kiváltva, 5 százalék körül mozog immár több éve.

(14.10)

A kilencvenes évek elejének elrettentő mértékű munkanélküliségi mutatói mára nemzetközi összehasonlításban is jelentős mértékben javultak, jobbak, mint az európai sztenderdek szerint számított uniós átlag. Ma több mint 200 ezerrel dolgoznak többen, mint 1997-98-ban. A munkanélküliségi ráta a 2000. év végén 6,2 százalék volt. A kormány és a Fidesz-Magyar Polgári Párt célja, hogy Magyarországon a lehetőségekhez képest megvalósuljon a teljes foglalkoztatottság, azaz aki dolgozni szeretne, szándéka, ereje van hozzá, még az ország ma még hátrányos helyzetű településein is dolgozhasson. A "segély helyett munkát, a munkáért tisztes bért" elvének megfelelően a kormány javaslatára 2001-ben 40 ezer, 2002-ben 50 ezer forintra emelkedik a minimálbér összege. Csak emlékeztetőül szeretném megjegyezni, hogy amikor a polgári kormány átvette az ország irányítását, a minimálbér 19 500 forint volt. Ez mára 40 ezer, azaz több mint duplája az 1998. évinek. A minimálbér emelése is európai uniós követelmény, hiszen ilyen aránytalanul alacsony bérekkel nem lehet csatlakozni.

Konkrétan a törvénymódosítással kapcsolatban: a törvénymódosítás oka, mint az a címéből is kiderült, jogharmonizációs jellegű. Mint ilyen, feltétele a majdani csatlakozásnak, hiszen a most hatályos, örökölt munka törvénykönyve nem felel meg az Unió vonatkozó előírásainak. Az elfogadásra váró törvénymódosítás kilenc munkajogi tárgyú uniós irányelv átvételét szolgálja, mindezt úgy, hogy a lehetőségekhez képest igyekezzünk megőrizni nemzeti szabályozásunk sajátosságait. Megjegyzendő, hogy az Unió irányelveket fogalmaz meg, a nemzeti szabályozásoknak az irányelvekkel kell harmóniában lenniük, nem szó szerinti átvételt jelentenek, hiszen az Unióban ilyenek nincsenek, a nemzeti szabályozás a tagországok mindegyikében más és más. A törvénymódosítás tehát az irányelveknek kíván eleget tenni.

Az Unióban is szokásos módon a munka világának szereplőire, jelen esetben az Országos Munkaügyi Tanács munkajogi bizottságára bízta elsődlegesen a módosító javaslatok megvitatását. A módosító javaslatokat az Országos Munkaügyi Tanács munkajogi bizottsága 2000. évben öt alkalommal, plenáris ülésén is két alkalommal tárgyalta. Az ott született döntéseket a kormány a módosító javaslataiba beépítette. Szám szerint 14 vitatott kérdésben született megállapodás, de az EU-jogharmonizáció ügyében ennél többre van szükség. Ez utóbbi kérdésekben igyekezett az előterjesztő mindkét fél, mind a munkavállalók, mind a munkaadók számára elfogadható kompromisszumot jelentő megoldást nyújtani.

A javaslat több ponton a munkaadókra nézvést szigorítást jelent. Így például szigorúbb lett a munkaidő-beosztás szabályozása, a munkavállalók jelenleg akár 20 órás napi munkaidejét 12 órára korlátozza, a heti munkaidőt pedig az elrendelt túlmunkával együtt 48 órában határozza meg. Szabályozza a pihenőidőt is, mely szerint hat nap munkavégzést követően egy nap kiadása mindenképp kötelező, az összevonások tekintetében nő a kollektív szerződések szerepe, lehetősége.

A benyújtott módosítás pontosan rögzíti a munkaszüneti nap fogalmát. Ennek megfelelően megtiltja a nagy bevásárlóközpontok munkaszüneti napokon történő nyitva tartását. Munkaszüneti nyitva tartásra csak szigorúan szabályozott módon, idegenforgalmi és turisztikai szempontból kiemelkedő területeken enged lehetőséget. A munkaidő és a pihenőidő szabályozása több olyan passzust tartalmaz, amely a nők és a családok érdekeit szolgálja. A módosítás az esélyegyenlőség területén is nagy lépést tesz előre, amellyel a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa is egyetértett. A javaslat pontosan az uniós normák szerint szabályozza az átirányítás, kiküldés, kirendelés szabályait, amely egy naptári évben nem lehet több 110 napnál.

Véleményem szerint - mint Szabolcs megyei képviselőnek - kiemelkedő része a módosításnak a munkaerő-kölcsönzés szabályozása, mely révén olyan munkavállalók időleges foglalkoztatása válik lehetővé, akik alacsony képzettségük miatt a periférián helyezkednek el. Ez kimondottan jelentős azokban a térségekben, ahol kimondottan magas a képzetlen munkanélküliek aránya, így Szabolcs-Szatmár-Bereg, Északkelet-Magyarország egyéb megyéi.

Összefoglalva: azt gondolom, hogy a módosítások összességében mind a munkavállalók, mind a munkáltatók érdekeit szolgálják, így azt képviselőtársaimnak a szükséges módosításokkal elfogadásra javaslom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)