Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mögülem hangzik a kérdés, hogy milyen is volt ez a 2019. év. Rövidesen választ kaphatunk rá, hogy politikai értelemben milyenre sikerült az év, ugyanis minden évnek a végén talán érdemes egy összegzést, egy számvetést tartani arról, hogy mi is történt abban az évben, mi az, ami politikailag rosszul sikerült, vagy mi az, ami jól sikerült; mik voltak az érdekesebb események; és milyen trendet, mégis milyen közéleti vonulatot lehet belőlük kirajzolni. A 2019. év politikai-közéleti értelemben meglehetősen forrón, időjárásilag hidegen kezdődött. A forróságot az adta, hogy folytatódott az a tüntetéssorozat, amely 2018. december 11e utántól datálható, és amelyek a rabszolgatörvényt és a törvény elfogadását övező közéleti események voltak. Rögtön az év első napjaiban éltük az utózengéjét annak, amikor a képviselők  talán mindannyian emlékeznek, képviselőtársaim, de a tévénézők, illetve a videót nézők is  az MTVA-ba próbáltak bejutni, és érvényt szerezni a hangjuknak, abba a közintézménybe, ahova előtte sajnos őket a saját véleményüket elmondani sose hívták meg. Nem volt lehetőség rá, hogy ott az ellenzéki képviselők más módon megjelenjenek. De a tüntetések tovább folytatódtak, és a január lényegében arról szólt, hogy a kormánynak egy rendkívül elhibázott jogszabálya, egy törvénymódosító javaslata és egy rossz felfogás ellen egy egységes fellépés volt, egyébként nemcsak a parlamenti pártok, hanem a társadalom nagy egésze részéről is.

Aztán következett még egy hasonló ügy, ott nem az MTVA, hanem az MTA volt a kérdés, tehát a Magyar Tudományos Akadémia, ugyanis a kormány megint erőből próbált megoldani egy olyan kérdést, amelyet sokkal inkább kellett volna ésszel, sokkal inkább a szakmának a hangját meghallva megoldani. Itt lényegében semmi más nem történt, mint a magyar tudományos élet átgondolatlan szétzilálása kezdődött meg. Mindannyian tudjuk, az egyik következmény az MTA kutatóhálózatainak tönkretétele vagy az arra tett kísérletek után az lett, hogy most is tucatjával hagyják el azok a tudósok, azok a kutatók Magyarországot, és keresnek máshol kutatási helyet, kutatási területet, akiknek bizony itt lenne Magyarországon a helye.

Arról persze vitát nyithatunk, hogy miként lehet hatékonnyá tenni a magyar kutatási hálózatot és a kutatás-fejlesztést, de azt erőből, fentről, ahogy egyébként sajnos mostanában megszoktuk, nem lehet megtenni.

Szintén érdekes eseménye volt, és ellenkező tanulságokat vonhattunk le belőle, az a két választás, amiket ebben az évben tartottunk, az európai parlamenti választás, illetve az önkormányzati választás; kinek-kinek a szája íze szerint különböző előjellel végződtek. Egy biztos, világosan látszik az adatokból, hogy egyre aktívabban, egyre jobban figyelnek a magyar választók, egyre jobban figyelnek a magyar közélet iránt érdeklődők arra, hogy mi történik az országban, és egyre jobban részt vesznek azokban a helyi döntésekben, különösen az önkormányzati választáson, amelyek az életük alakítására szolgálnak.

Érdekes téma volt, és szintén jól mutatja, hogy milyen volt a 2019. év, a várbeli bérlakások ügye.

(14.00)

Ez egy nagyon pici szelet, de nagyon jól beleillik abba a buborékba, amelyet maga körül a kormány és a kormányzati média alkotott. Itt lényegében pofátlanul alacsony bérekért voltak bérlők, nemcsak luxuscégek luxuséttermeivel, de nagyon sokszor kormányzati szerepet, akár miniszteri pozíciót betöltő személyek is vagy egyébként csak a politikai hatalmat kiszolgáló bizalmi emberek.

A következő nagy vonulata az évnek, ez is most már évek óta elkísér minket, az az egészségügy tragikus állapota és az arról sorra jövő tanulmányok voltak. Gyakorlatilag tavasz óta nem volt olyan hónap, hogy ne jött volna elő egy lesújtó jelentés Magyarországról, amelyet nem számunkra vagy hozzánk rossz szándékkal közelítő szervezetek, hanem igenis, olyan nemzetközi kutatóműhelyek magyar adatszolgáltatás alapján nemzetközi összehasonlításban hoztak elő, amelyek alapján nem lehet elvitatni azokat a szomorú eredményeket, amelyeket mutatnak.

Képviselőtársaim, sőt talán a videónézők is ismerik már azt az adatot, hogy Magyarországon egy Szekszárd nagyságú város hal meg csak úgy, hogy a halálozásuk elkerülhető lett volna, ha az egészségügy megfelelően működik, 38 ezer honfitársunkról beszélünk. De ehhez hasonló adatok jöttek elő azzal is, hogy Magyarországon a rákos megbetegedésekkel kapcsolatos mutatók európai uniós szinten a legrosszabbak. Sőt, abban is Magyarország a lista végén van, hogy nekünk kell a legtöbbet költeni saját zsebből az egészségügyi költésekre, tehát hogy kipótoljuk azt, amit az állam nem fizet.

Így összességében  és ennek a felszólalásomnak a holnapi napon folytatása lesz  azt láthatjuk, hogy rendkívül sok probléma feszítette a közéletet. Az egyik probléma a rátelepült erőszakos kormányzati politika volt, a másik oldala pedig az, hogy ez az erőszakos vagy rátelepült politika nem volt hajlandó meghallani azokat a valódi problémákat, amelyekkel szemben tenni kellett volna. Meg is jöttek rá a válaszok, ilyen például a Borkai-ügy; de hogy ezekről később beszéljünk, a holnapi napon, köszönöm szépen a mai figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)