Felszólalás adatai

Azt örömmel láttuk, hogy a legnagyobb kormányzó párt, a Fidesz álláspontja ebben a kérdésben lényegesen megváltozott, hiszen magán a kormányközi megállapodáson, annak az első vitáján először egy nem, aztán néhány óra múlva egy talán, később pedig egy igen fogalmazódott meg. Mint ahogy ma ezt a költségvetési bizottság ülésén megtudtuk a bizottság alelnökétől, ez nem másnak tudható be, mint annak, hogy a sajtó rosszul képviselte, rosszul adta vissza a magyar kormány álláspontját. Bárhogy is van, akár úgy történt, akár nem, az biztos, hogy Magyarországgal kapcsolatban az aggodalmakat nagymértékben felerősítette ez az aznap reggeli, hajnali, délelőtti, furcsának és érthetetlennek tűnő álláspont.

Mégis a lényege ennek a megállapodásnak, ennek a szükséges, de nem elégséges megállapodásnak - amelyet, még egyszer hangsúlyozom, támogatunk, hogy a kormány ezt támogassa, és majdan a ratifikációnál is, amikor újra az Országgyűlés elé kerül, támogatni fogjuk, mégis -, ennek a megállapodásnak az a hiányzó része az igazán izgalmas, amelyről beszéltem. Erről ma Európában és Európán kívül is nagy viták folynak, nem csupán a politikusok, hanem a közgazdászok és mások körében is, hogy vajon mennyiben segíti ez a megállapodás a gazdasági növekedését az Európai Uniónak, vagy legalább az eurózónának, mennyiben segíti a foglalkoztatás növelését, annak a 23 millió munkanélkülinek a sorsát hogyan változtatja meg, akik ma az Európai Unióban vannak, és vajon hogyan segítheti azt a társadalmi kohéziót, amely az Európai Unió egyik nagy előnye és nagy erejének számított. Ez a megállapodás ezeknek az igényeknek nem tesz eleget.

Éppen ezért szükségszerű, hogy ennek a megállapodásnak a megszületése után az Európai Unióban legyenek olyan lépések, és ezeket a magyar kormány kezdeményezze, amelyek ebbe az irányba mutatnak. Ezek közül van egy olyan, amelynek az előkészítettsége már rendkívül magas. Ez a pénzügyi tranzakciók adója, vagy népszerűbb nevén Tobin-adó - persze, az még egy más formájú elképzelés volt -, amit az európai szociáldemokrata pártok következetesen képviselnek, mint ahogy más intézkedéseket is, amelyek a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást szolgálnák. Azt gondolom tehát, hogy ez egy szükséges megállapodás, ezért a szocialista képviselőcsoport támogatja, de mint ahogy a többi európai szociáldemokrata párt is, mi is úgy gondoljuk, hogy ennél többre van szükség.

Visszatérve a magyar kormány álláspontjára, itt ma a miniszterelnök úr egy példátlanul rövid beszédben, amelyben nyolc percen belül felvázolta az egész várható félév parlamenti teendőit, az ország előtt álló helyzetet és az elmúlt másfél hónap történéseit, szóval, ebben a példátlanul rövid beszédben, amelynek a rövidségénél már csak a semmitmondása volt talán jellemzőbb (Közbeszólás a KDNP padsoraiból: Istenem!), egy hasonlatot tett a tengerről és a hajózásról. Ezt a hasonlatot ha folytatni szeretnénk, akkor azt lehetne megállapítani, hogy azt az álláspontot, amelyet a magyar kormány és döntően a Fidesz mint kormányzó párt képvisel az európai gazdaság és az Európai Unió ügyeiben, egy tengeri betegséghez lehet hasonlítani, hogy a gyorsan forduló hajón esetleg sokan rosszul lesznek. Mintha ez a magatartás általánossá válna, és egyfajta kommunikációs zavarba torkollna, ami semmiképpen nem segíti Magyarországot.

Márpedig ennek a megállapodástervezetnek a most az Országgyűlés elé került úgymond indoklásában vagy bevezetőjében, és itt a miniszterelnök úr szövegében is, és most más fideszes képviselők szövegében is megjelentek olyan elemek, amelyek egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak. Kérem szépen, a magyar alaptörvényben ugyan szerepel egy adósságfék, de miért nem írják le akkor, miért nem teszik hozzá, hogy ezt önök hatályon kívül helyezték? Miért nem írják le, miért nem teszik hozzá, hogy ez az adósságfék ma Magyarországon nem érvényes? Önök maguk kétharmados törvényekben, három darabban, az elmúlt év decemberében egyébként ezt az adósságféket - amely, szeretném hangsúlyozni, egy fontos eleme lehet a gazdaságpolitikának - kiiktatták, önök helyezték hatályon kívül. Hogy szerepelhet akkor ez az indoklásban? (Dr. Rétvári Bence: Ki vette fel a hitelt?) Ezt szeretném megkérdezni.

Arról a tényről már nem is beszélek, hogy a skandináv államok már messze korábban elindultak ezen az úton, mint Magyarország. Más helyzetben is voltak, ott erre megvolt a lehetőség. (Babák Mihály közbeszól.) Magyarország gazdasági körülményei sokszor kívánták volna meg az anticiklikus politikát, amely pontosan egy másfajta eszközrendszert használhatott volna.

De még egyszer a lényeg: ez az adósságfék, amely az alaptörvényben szerepel, ma Magyarországon nincs érvényben.

A másik hasonló, a tényeknek nem megfelelő indoklás és álláspont, amely szerepel a szövegben, ez a bizonyos adóharmonizáció kikerülése a kormányközi megállapodásban. Legnagyobb megdöbbenésemre még a külügyminiszter úr is ezt a kifejezést használta, miközben a kormányközi megállapodás korábbi vitájában adóalap-harmonizációról volt szó, vagyis arról, hogy mit és hogyan kell döntően a társasági adó, a vállalati adók körében kiszámolni adóalapként, és nem az adók kulcsáról, nem azoknak sávjáról volt szó ebben a bizonyos tervezetben. Ez azért lényeges különbség, mert semmiféle adóverseny ezzel kapcsolatban nem merül fel, és megvizsgálandó kérdés lett volna egyébként az, hogy Magyarország számára az adóalap-harmonizáció nem hoz-e kedvezőbb helyzetet annál, mint ha ez az adóalap-harmonizáció nem létezik.

A lényeg a mai vitánk szempontjából az, hogy ebben az előterjesztésben mindkét, általam említett példa nem a valóságnak megfelelően szerepel. Nincs Magyarországon ma érvényben adósságfék, és nem volt szó adóharmonizációról a korábbi tárgyalásokon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van ennek a megállapodásnak egy rendkívül fontos pontja. Ez a pont egyébként mindjárt az elején szerepel, aminél igazából elválik majd, hogy a magyar kormány milyen gazdaság- és milyen Európa-politikát kíván folytatni, mennyire komolyan gondolja az integrációt, mennyire szeretne felzárkózni az áhított mag-Európához, milyen eszközöket kíván ehhez használni. Ez a bizonyos pont pedig a 6. oldalon az I. cím előtt szerepel, "Megállapítva azt is" mondatkezdésben - nem sorolom fel az államokat -, "olyan szerződő felek, amelyek (...) e szerződés III. és a IV. címének azon rendelkezései lehetnek kötelezők, amelyek tekintetében a megerősítő okirat letétbe helyezésekor vagy egy későbbi időpontban olyan nyilatkozatot tesznek, hogy azokat magukra nézve kötelezőnek kívánják tekinteni". Vagyis a kérdés fel van téve annak a nyolc államnak, amely nem tagja az eurózónának, hogy kívánja-e a pénzügyi stabilitásra és a gazdasági kormányzásra vonatkozó megállapodás bizonyos pontjait alkalmazni magára nézve.

(20.40)

Ez egy lehetőség, és nem kötelezettség, egészen addig, amíg Magyarország nem lép be az eurózónába. Ez helyesen hangzott itt el. De ez a lehetőség fennáll. Az igazi kérdés a magyar kormány számára az lesz a következő hónapban és években, hogy ezek közül helyesnek tartja-e bármelyiket alkalmazni, és alkalmazni kívánja-e ezeket az intézkedéseket.

Szeretném külön hangsúlyozni, hogy ez fogja igazából kijelölni azt a pályát, amelyen a magyar gazdaság, a magyar pénzügyi stabilitás és a lehetséges gazdasági növekedés alakulhat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)