Felszólalás adatai

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatva a gondolatmenetet, most a bizottság kisebbségi véleményén kívül egy kicsit mélyebben foglalkoznánk a Vidékpolitikai Tanács felállításával kapcsolatos kérdéskörrel.

Valójában egyetértek Géczi képviselőtársammal abban, hogy igenis szükség van rá, a finn modell követhető. Volt a kezünkben olyan anyag, ami lehetővé tette azt, hogy megalakuljon ez az egyébként rettentően szükséges Vidékpolitikai Tanács. Teljes egészében egyetértek Géczi képviselő úrral, és nagyon örülök neki, hogy a Fidesz mintájára a szocialisták is megalkottak egy olyan grémiumot a képviselőik között, akik foglalkoznak a vidékkel, és tényleg igaza van Géczi képviselő úrnak, hogy nem lehet egyformán megítélni a vidéknek a kérdését.

Jómagam kistelepülésen élőként teljesen másképp látom a vidéknek a helyzetét, mint a tőlem tizenöt kilométerre lévő kisvárosnak a lakói vagy vezetői, teljesen más életkörülmények közé vagyunk szorítva és kényszerítve, és akkor még nem beszéltünk azokról a vidéki emberekről, akik elektromos áram nélkül élnek a mai napig a tanyákon, és bár van olyan képviselőtársunk, aki a tanyavillamosítással nagyon komolyan foglalkozott, de ez még mindig csak írott malaszt maradt, és ami a lényeg számunkra, hogy ma Magyarországon több ezer ember él olyan körülmények között, hogy nem tud elektromos áramot használni, mert egyszerűen a technikai feltételek nem adottak hozzá.

És akkor sorolhatnánk még a száz sebből vérző vidéki szolgáltatásokat, sorolhatnánk még azokat a példákat, ami miatt rákényszerülnek az emberek, hogy feladják a vidéki életmódot és városokba költözzenek, és mindenki tudja, hogy az a legeslegdrágább, hogy az elnéptelenedett falvakat újra működőképessé tegyük, hogy az elnéptelenedett falvakban újra meginduljon az élet. És joggal félnek a kistelepülési polgármesterek és az ott lakó emberek is attól, hogy ha egyszer megszűnt a posta, nem lesz többet helyben postahivatal, hogyha egyszer bezárták az iskolát, nem nagyon van reális esély arra, hogy az elkövetkezendő években ezt az alapszolgáltatást ismét tudja biztosítani az intézmény.

És tényleg szükség van egy Vidékpolitikai Tanácsra, mert talán annak a szavát megértené a kormány, és nem kerülnénk olyan helyzetbe, hogy egy 2500 fős településen a több mint kétszáz főt oktató, nyolcosztályos iskolának olyan mértékű forráshiánya van 2006-ban, hogy a működőképessége határára ért, hogy egy nyolcszáz fős településen tudnak működtetni speciális oktatási módszerekkel egy olyan alapfokú oktatási intézményt, ahova nyolcvan fő jár be más településekről is, csak éppen a közgazdasági környezet olyan, a normatívafinanszírozása olyan az intézménynek, hogy a jelenlegi tudásunk szerint be kéne zárni, ami úgy gondolom, hogy halálos vétek lenne. Nagyon nagy szükség lenne arra, hogy legyen egy olyan grémium, amelyik meg tudja magyarázni a kormánynak, hogy ilyet nem szabad csinálni, ilyen költségvetést nem szabad csinálni, ami arra kényszeríti a fenntartókat, hogy az intézményeket bezárják.

Bizony, szükség lenne erre a finn modellre Magyarországon is, szüksége lenne a magyar vidéknek arra, hogy legyen egy jól működő Vidékpolitikai Tanácsa. De ez az előterjesztés gyakorlatilag minden olyan eszközt megragad, ami ezt a nemes célt ledegradálja egy egyszerű kampányfogássá. A magyar vidék ettől sokkal többet érdemel, sőt mondhatnánk egészen egyszerűen azt, hogy az államtitkár úr azt mondja, hogy fordulatra van szükség ebben a témában, én hadd mondjam azt ellenzékiként, hogy itt nemcsak fordulatra, itt már változásra van szükség, mert a magyar vidék elég sokat szenvedett.

A Vidékpolitikai Tanács tényleg alkalmas lenne arra, hogy ezeken a problémákon segítsen, de nem így. Ki kell venni azokat a torzító elemeket ebből az előterjesztésből, ami gyakorlatilag más olvasatba helyezi a tanács megalakulásának a körülményeit és a működését, mint ami a december közepi állapot volt, amin a négypárti egyeztetésen jelen lévők, a szövetség részéről is jelen lévő képviselőtársunk azt mondta, hogy ebből lehetne valami.

(23.00)

Könyörgöm, miért kellett elrontani? Miért kellett elrontani azt, ami egyszer már úgy tűnt, hogy jó, elfogadható, és mindenki abban a hitben volt, hogy a futárpostával majd ezt fogja megkapni? És amikor megérkezett a futárposta, akkor jött a döbbenet, hogy nem az van benne. Mondhatnám azt is, hogy az elmúlt négy évben megszoktuk, de ez ettől sokkal fontosabb feladat, hogy ilyen megszokások miatt a magyar vidék jövőjét bármilyen módon is átpolitizáljuk - bocsánat, átpolitizálják -, és a magyar vidék jövőjét kockáztassuk.

Tudom, hogy nagyon rossz szembesülni egy kormányzati ciklus végén azzal, hogy számtalan dolog el lett rontva, hogy számtalan dolog működésképtelenné lett téve. (Jauernik István: Micsoda?) Igen, Jauernik úr, tudom, hogy a szocialisták önkormányzati szakpolitikusát ez zavarja, de gyakorló polgármesterként mondhatom, hogy igen, számtalan dolog vidéken tönkre lett téve, működésképtelenné lett téve, és ez ténykérdés. Ez nagyon keményen ténykérdés, és azért, hogy ezt ne lehessen megtenni, szükség lenne a finn modellre, a Glatz akadémikus úr által készített nagyon alapos és nagyon jó előterjesztésre, mert ez mentőövet jelenthetne mindannyiunk számára.

Vissza kell tenni azokat a garanciális elemeket, amelyek ki lettek belőle véve. Át kellene gondolni a bevezetés hatályát. Egyetértek egyébként Géczi képviselő úrral, hogy tényleg fontos ez a dolog, és ha ennek a törvénynek az elfogadása átcsúszik egy következő parlamenti ciklusra, mennyi időt veszítünk. Mennyi időt veszítünk akkor, amikor az Unió 2007-2013 közötti időszaka itt toporog a közelünkben? Tegyük lehetővé, hogy ez a dolog minél hamarabb működőképes legyen! Még azt is el tudnám képzelni, hogy alkossuk meg a törvényt, és az ezzel kapcsolatos munkákat - hogy a kampányból teljesen kizárható legyen - az újjáalakult parlament kezdhetné meg, megkapnák a készet a kezükbe, és egyből nem lenne kampányszagú, ki lehetne húzni a torz gondolatmenetek méregfogát, és vissza lehetne térni az eredeti, jó megoldáshoz.

Ha ezt nem tesszük meg, akkor úgy fogunk járni ezzel a törvénnyel, mint a mai szenzációs kormánypárti bejelentéssel, a könnyű tájékozódás a regionális operatív fejlesztési program eredményeiről: egy csodálatos fahattyú, egy érintőképernyővel a tetején, és nem működik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ennek az országnak nem arra van szüksége, hogy feladatok ki legyenek pipálva... (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.) Úgy sem működik, képviselő úr, megpróbáltam az előbb. A feladatok ki legyenek pipálva, létrehozzunk valamit, és működésképtelenné váljon, mint ez a számítógép kint a folyosón.

Kérem, hogy mindenki a legjobb tudása szerint dolgozzon azon, hogy legyen az országnak Vidékpolitikai Tanácsa, a finn modellt követhessük, és a Glatz akadémikus úr által lefektetett értékes gondolatok megvalósulhassanak, és ne legyenek felülírva sokkal silányabb gondolatokkal.

Köszönöm, hogy meghallgattak.