Felszólalás adatai

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk álló indítvány valóban a mentelmi jog számos területére kiterjed, tehát nemcsak az országgyűlési képviselőkre, hanem sokak mentelmi jogára is.

Két jellemző vonása van a magyar közvéleménynek és a magyar sajtónak is, de voltaképpen még a szakirodalomra is ez jellemző. Egyrészt alapvetően a mentelmi jogot egy privilégiumnak tartják, nem testületi jognak, nem a demokrácia intézményes jogának, hanem valamiféle személyt védő, személy előjogait biztosító jognak, ami gyanús. Másrészt pedig, amikor a mentelmi jogról beszélnek, akkor csak az Országgyűlésről szoktak beszélni, és nem figyelnek másoknak a mentelmi jogára, mint például, ahogy az előbb hallottuk, az ombudsmanéra sem. Számos olyan probléma van, amit még nyilván a mentelmi jog továbbfejlesztése során meg kell oldani. Ez a törvény és ez a módosító indítvány nem arra törekszik, hogy lezárja minden időkre ezt a szabályozást, hanem a most fölmerült, megérett szabályokat próbálja behozni.

Az alkotmánybíráknak is van mentelmi joga. Az Alkotmánybíróság Magyarországon egy különösen nagy jogú intézmény, ami megfellebbezhetetlen döntéseket hoz, óriási felelősség van ezért rajta, voltaképpen a saját állásfoglalásait egymásra építve tud előrehaladni. Az Alkotmánybíróság esetében maga a testület dönt a mentelmi jogról, abba tehát senki másnak - sem Országgyűlésnek, sem köztársasági elnöknek - nincsen beleszólása.

A bírói kar esetében a Legfelsőbb Bíróság elnökének a mentelmi jogáról az Országgyűlés dönt, de minden más bírónak a mentelmi jogáról az Országos Igazságszolgáltató Tanács, illetve a Legfelsőbb Bíróság elnökének a közreműködésével történik döntés, és itt a köztársasági elnök is kap némi szerepet.

Az is indokolt, hogy a bíróknak ez a mentelmi joga ebben a formában megmaradjon, mert a különböző hatalmi ágak között, akár elismerjük, akár nem, van egyfajta versengés, és a bírói karnak az a védelem - nehogy a bírósági munkája miatt esetleg őt különös figyelemmel kísérje valamelyik végrehajtó szerv vagy más, éppen az ítéletben érintett személyek és csoportok - meg kell hogy maradjon, tehát a bírói karnak, a kinevezett bírónak mindenféleképpen meg kell hogy maradjon a mentelmi joga.

A Legfőbb Ügyészségnél is hasonlóan egy kinevezett ügyész óhatatlanul szembekerül más hatalmi intézményekkel, végrehajtó apparátusokkal, hiszen éppen az a tevékenységének a lényege, hogy ezeket ellenőrzi és fellép, ha törvénytelenséget tapasztal, vagy szembekerülhet személyekkel és csoportokkal szintén a munkája során. Ezért az is indokolt, hogy az ügyészeknek is megmaradjon a mentelmi joga, de nem indokolt, hogy az ügyészségen fogalmazóként vagy más formában ott lévőknek is, akik még nem kinevezett ügyészek, meglegyen ez a mentelmi joga, mert ez akkora mértékű kiterjedés, hogy a mentelmi jogot voltaképpen fellazítja, felpuhítja. Az ügyészség vezérkarának épp az a dolga, hogy ezeket a személyeket, akik az ügyészség apparátusában dolgoznak, de nem ügyészek, persze meg tudja védeni alkalom adtán, ha olyan helyzetbe kerülnek, hogy erre rászorulnak.

Az ombudsmanoknál is indokolt a mentelmi jog fenntartása. A mentelmi bizottság már régóta föltárta - az ombudsman ezt nem mondta most -, hogy egy másik ellentmondás is van az ombudsmanok mentelmi jogánál. Úgy tudom, jelenleg úgy van a szabályozás, hogy amennyiben az ombudsmant a mentelmi jogában felfüggesztik, tehát a mentelmi joga megszűnik, akkor tovább nem gyakorolhatja a hivatalát. Ez egy nagyon veszélyes intézmény, mert egy rágalmazás, becsületsértés esetén is, ha az Országgyűlés éppen olyan kedvében van, hogy fölfüggeszti a mentelmi jogát az ombudsmannak, akkor ez voltaképpen a hivatal megszűnését jelenti, mert az elhúzódó bírósági tárgyalás miatt akár évekig is megszűnhet. Én ezt az anomáliát többször jeleztem már a bizottság nevében és egyénileg is. Nem tudom, hogy ennek a szabályozásnak a keretében vagy más szabályozással, de ezt is sürgősen meg kellene oldani.

Valóban az a helyzet, hogy az utóbbi időben az is tendenciává vált, hogy mivel például a parlamentnél a becsületsértés, rágalmazás esetében - egy ombudsman esetében ilyen is volt már - az Országgyűlés a mentelmi jogot nem függesztette fel, ezért a polgári peres útra terelődött a figyelem. Ezt az ombudsman úr felvetette. Ez egy akkora horderejű kérdés, hogy nyilván a mostani szabályozás keretében néhány nap alatt szintén nem lehet ide betenni. Van olyan ország, ahol az adott minőségében meghozott döntések miatt polgári per alá sem vonható valaki; Angliában is van ilyen szabály.

Hasonlóképpen van mentelmi joga az Állami Számvevőszék elnökének és alelnökének. Ez egy különös helyzet, ez nem minden országban van így. Nálunk a rendszerváltás után a hatalom ellenőrzésének, a kormány ellenőrzésének nyilván a rendszerváltásból adódó, szinte indulatos és rendkívül radikális felfogásai miatt az Állami Számvevőszék egy teljesen elkülönült, az Országgyűlés által választott szervezetté vált; olyannyira fontos szervezetté, hogy az alelnökét évek óta nem sikerül megválasztani. Az elnökének tehát mentelmi joga van, és ha lennének alelnökei, azoknak is lenne. Ebben az Állami Számvevőszék egy hatalmi ágon belüli külön kis hatalmi ágként működik Magyarországon, ez így jött létre a rendszerváltáskor, tehát ezért nekik is van mentelmi joguk.

A Honvédelmi Tanácsnál azok esetében, akiknek egyébként nincsen mentelmi joguk... - hiszen az Országgyűlés elnöke, a köztársasági elnök és mások is benne vannak; de lehet benne, mondjuk, olyan miniszter vagy a miniszterelnök, akinek nincsen mentelmi joga; volt már ilyen, a legutóbbi ciklusban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak nem volt mentelmi joga, mert nem volt országgyűlési képviselő. Tehát a Honvédelmi Tanács esetében is a mentelmi jog indokolt. Nem arra kell gondolni, amit Nyitray képviselőtársunk mondott, hogy itt valami szükségállapot következne, tehát a törvényt akkor kell megalkotni, amikor még nyugodtan végiggondolhatók a dolgok. Mert azért nem kell föltétlenül, bár ez most már szerencsére szinte kizárt, háborús konfliktusra gondolnunk; a természeti katasztrófától sajnos most sem álltunk messze az árvíz idején, és ehhez még hozzájöhet földrengés vagy más - isten ne adja, hogy ilyen legyen -, tehát a rendkívüli állapotnál nem föltétlenül hadiállapotra kell gondolni. Ezért igenis helyesen tette a minisztérium, hogy a Honvédelmi Tanács mentelmi jogát is idehozta elénk és szabályozta.

Van egy másik - ez magánvéleményem, tehát nem frakcióvéleményt mondok -, amit a bizottság megkísérelt korábban is. Szerintem, miközben bizonyos területeken érdemes a mentelmi jogot szűkíteni, tehát, mondjuk, a nem kinevezett ügyészeknél helyes, nem lenne eretnekség, ha végiggondolnánk a következő években a nem képviselő miniszterek mentelmi jogát - az európai uniós országok többségében egyébként van a miniszternek mentelmi joga -, hiszen ha az Állami Számvevőszék alelnökének, elnökének van, akkor legalább ilyen fontos a miniszterelnök és a miniszter mentelmi joga is, amennyiben nem országgyűlési képviselők.

(12.10)

Mert azért közszereplőként eljárva bizony ők is ugyanazokba a konfliktusokba kerülnek, mint egy másik, mentelmi joggal rendelkező közszereplő. Ezért, bár ebben a szabályozásban ez most nincs benne, de azt gondolom, a következő években újragondolásra ezt a kérdést is fel lehetne tenni. Nemcsak azért mondom, mert februárban a Hír TV kommentátorai és elemzői örvendezve fedezték fel, de szerencsére már későn, hogy a miniszterelnöknek nincs mentelmi joga, és milyen szép lenne, ha a választási időszakban esetleg valahogy ki lehetne vonni a forgalomból. Ezt természetesen csak néhány elvadultabb gondolkodású elemző mondta, ilyen politikai felvetés nem volt. De sem a jobb-, sem a baloldalon soha nincs az, hogy soha, a politikában ez valóban egy törvény, a következő évtizedekben ez felmerülhet más összefüggésben is, úgyhogy ezt is érdemes lehet végiggondolni.

A másik, amit a mentelmi jogról el kellene mondani, hogy ez nagymértékben összefügg a parlamentáris demokrácia működésével és a különböző hatalmi ágak működésével is. Ezért nagyon kell hangsúlyozni, hogy az a felvetés, hogy az országgyűlési képviselőknek vagy másoknak ne legyen mentelmi joguk, az nem az országgyűlési képviselő ellen irányul, még akkor sem, ha ez jó szándékú sokszor. Ez voltaképpen a demokráciával szembeni értetlen felvetés, mert a mentelmi jog nem a képviselőnek vagy a bírónak a privilégiuma, az az Országgyűlésnek, a parlamentnek a joga. Tehát parlamenti jog a mentelmi jog, egy származtatott jog, ami a képviselőre ruházódik át az Országgyűlés működése érdekében, vagy a bírói kar, vagy az ügyészi kar működése érdekében. Az nem személyes joga a bírónak, ügyésznek, alkotmánybírónak vagy országgyűlési képviselőnek, hanem a demokrácia egyik joga.

Szerintem egyébként ez nem feudális jog, pontosan az alkotmányos monarchia időszakában alakult ez ki, bár korábbi feudális előképekre is visszavezethető. A mentelmi jog azt a célt szolgálta, hogy mondjuk, a legdurvább esetet említsem, bár volt ennél durvább eset is, amikor katonasággal szétzavartak egy parlamentet, de bizony előfordult a XIX. században is, máskor is, a XVIII. században és a XX. században is előfordult sajnos, hogy az Országgyűlést különböző letartóztatásokkal és kényszerintézkedésekkel megakadályozták abban, hogy döntést hozzon. Ez előfordult a Horthy-rendszerben is, a Rákosi-rendszerben is, az elején, és előfordult természetesen a korábbi alkotmányos monarchiák idején, mondjuk, például Horthy kormányzóvá választásakor nem engedték be azokat a képviselőket a szavazásra, akikről úgy feltételezték, hogy nem jól fognak szavazni.

De meg lehet változtatni előzetes letartóztatásba vétellel a parlamenti erőviszonyokat is. Volt már ilyen is a harmadik parlamenti ciklusban, két képviselő is előzetes letartóztatásba került, ami érdekes helyzetet okozott, mert ezenközben még a képviselői jogaikat gyakorolhatták volna, mert a törvény előírja, hogy a képviselő a jogait addig gyakorolhatja, amíg mandátuma van, az pedig a jogerős bírósági ítéletig van. Például tehát ilyen helyzetek is kialakulhatnak. Ezért a közvélemény természetesen jogosan haragszik sokszor az Országgyűlésre, mert az Országgyűlés sokszor nem arról vitatkozik, ami őt érdekli, nem az ő életéről vitatkozik, hanem kívülről öncélúnak látszó viták foglalják le az Országgyűlés erejét.

Néha a képviselőkre és az Országgyűlésre vonatkozóan is egy sajátos kettős tudat él a magyar közvéleményben, bennünk magunkban is. Ezt nem foghatjuk rá, Ékes képviselő úrral szemben, egyetlen pártra sem. Általános jelenség, hogy az emberek Magyarországon egyrészt nagyon sokat várnak az Országgyűléstől, figyelmük középpontjában van, kritikájuk középpontjában van, sokallják ugyanakkor a mentelmi jogot, sokallják a képviselői fizetést, amikor megtudják, hogy mennyi, el sem akarják hinni. Egyrészt sokat elvárnak az Országgyűléstől, másrészt pedig, amikor megkérdezik tőlük, hogy hogyan becsüljük meg az Országgyűlést, a parlament tekintélyét nagyon kevésnek tartják.

Ezért tehát azt gondolom, hogy a mentelmi jog megszüntetésére vonatkozó kijelentéseket inkább úgy kell felfogni, mint egyfajta politikai kritikát, egyfajta társadalmi kritikát az Országgyűlés politizálásával kapcsolatban. Ezen nem azzal lehet segíteni, ha a parlamenti pártok egymással versengenek, hogy ki tudja jobban lejáratni a parlamentet, és ki tud minél több olyan javaslatot előhozni, ami az Országgyűlés összezsugorodása felé mutat, hanem azzal, ha a Magyar Országgyűlés nyíltan a közvélemény elé állva végzi a munkáját, és türelmes munkával ezt a közvélekedést megváltoztatja, aminek, még egyszer mondom, egy része természetesen jogos, másik része viszont sokszor felületes információkon vagy előítéleteken alapszik.

Ezért ebben a szabályozásban azt helyesnek tartjuk, hogy a szabálysértés esetén szűkíteni kell például a mentelmi jogot, de hozzáteszem - nehogy azt gondolja valaki, hogy itt az Országgyűlés olyan nagyon bűnös úton jár -, az utóbbi három ciklusban már szinte minden szabálysértésnél maga a képviselő vagy a helyszínen, vagy az eljárás későbbi szakaszában, de legkésőbb a plenáris ülés előtt lemondott mentelmi jogáról. Tehát nem is volt már évek óta olyan ügy az Országgyűlés előtt és a mentelmi bizottság előtt sem, hogy a képviselő szabálysértési ügyben ragaszkodott volna ahhoz, hogy márpedig a 70 kilométeres kocogásáról belterületen föltétlenül az Országgyűlés előtt akar döntést hozni.

A szabálysértésnél néhány esetben előfordult ez a szondaügy, erre hozott is a bizottság egy állásfoglalást, hogy a képviselő köteles magát alávetni az alkoholszondás vizsgálatnak, ez tehát egy bizottsági állásfoglalás volt, ez most itt egy törvényi állásfoglalás, amit ez megpróbál törvényi szinten is szabályozni. A kényszerintézkedésnél, erről majd Bárándy képviselő úr fog beszélni, a Be.-re hivatkozik vissza a törvény, tehát azt kell kényszerintézkedésnek értelmezni, amit a törvény ebben az utalásban megfogalmaz.

Ami a mentelmi jognál még állandó probléma, a magánvádas becsületsértési, rágalmazási ügy; erre is próbál valamilyen választ adni ez a módosítás. Alapvetően van itt egy ellentmondás, hogy a mentelmi jog hatálya alól ki van véve a becsületsértés és a rágalmazás; egyébként az államtitoksértést, ez a magánvéleményem, máig nem értem, ami ezelőtt 8-10 évvel került be, én nem venném egy nevezőre a becsületsértéssel és a rágalmazással, de mindenféleképpen a parlamenti szólásszabadságot is újra kell szabályozni. Amit az Országgyűlésben mondanak, amit a képviselők egymásnak mondanak, az ne lehessen peresíthető magánvádas eljárásban, viszont ha valaki nem országgyűlési képviselőként kint magánemberrel kerül vitába, akkor ott a becsületsértés esetén nem sok értelme van a mentelmi jog fenntartásának, ha valaki perlekedő kedvű, és magánemberként minősít valakit, akkor annak viselje a politikai következményeit.

Összességében tehát az MSZP frakciója az előttünk lévő javaslatot támogatja. (Taps az MSZP soraiban.)