Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én mindig tartózkodni szoktam attól, hogy jogalkotási vitában megszólaljak, mert az óhatatlanul valamilyen politikai színezetet ad az ember mondanivalójának. Abban az esetben azonban, hogy úgy érzem, hogy az én munkámat érintő alkotmányos visszásság problémája vetődhet föl, akkor azért mégis ezt a hallgatási fogadalmat meg szoktam törni.

Számomra nem kérdéses, hogy a mentelmi jog - nevezhetjük privilégiumnak, de egy tisztességes privilégium - a képviselőknek, illetőleg a mentelmi jogot élvezőknek a zavartalan munkáját és a függetlenségét hivatott biztosítani. Éppen ezért azt gondolom, hogy a mentelmi jog tekintélyét elsősorban azoknak kell védeni, őrizni, ha elveszett, visszaállítani, akik ezzel a joggal rosszul élnek, nem biztos, hogy egy szabályozástól ezt el lehet várni.

Az indoklás deklarált célja, hogy egységes, áttekinthető szabályok keletkezzenek. Valószínűleg helyes az a törekvés, hogy aki nincsen olyan függetlenségi szükséghelyzetben, mint a parlamenti képviselők, vagy más mentelmi jogot élvezők, azok ezzel a joggal ne rendelkezzenek, tehát azt gondolom, hogy a szűkítés helytálló. Hogy ezáltal a szabályozás, a javaslattal érintett körben a szabályozás egyértelműbbé vált-e, arra szeretnék egy-két illusztrációt mondani.

A mentelmi jog körét, számomra úgy tűnik, az új javaslat a büntetőeljárási törvényben szabályozott kényszerintézkedésekre korlátozza, amelyhez azt a jelzőt fűzi, hogy szabadságelvonással járó kényszerintézkedés. Csakhogy a Be.-ben szabadságkorlátozó kényszerintézkedések is vannak, kérdés, hogy ilyen esetben a mentelmi jog fönnáll-e vagy sem.

Az első bekezdésben nem említett esetekben hatósági intézkedéseket lehet tenni. Számomra sokáig úgy tűnt ez a probléma, hogy valójában ez a lex szonda nevű törvény-előterjesztés lesz, ez a szövegezés azonban a rendőrségi törvényben szereplő összes rendőri intézkedésre kiterjed, tehát nemcsak a közlekedésrendészetire, hanem a gépjármű-átvizsgálásra, a ruházatátvizsgálásra, az információkérés céljából való feltartóztatásra, és még lehetne sorolni. Tehát tartalmilag azért itt a mentesség alól kivont ügyek köre szerintem lényegesen tágabb, mint ami a korábbi megszövegezésben volt.

És ami az igazán probléma számomra, hogy ez a bizonyos légzésmintavétel és egyéb más hatósági közlekedésrendészeti intézkedés akkor foganatosítható, ha bűncselekmény vagy szabálysértés gyanúja áll fönn. Tehát az az életszerű eset, hogy este 10 órakor hazafelé közlekedve, szabályosan, bekapcsoltan és nem mobiltelefonálva valakit a rendőr megállít, az e szerint a bekezdés szerint továbbra is tilos. Tehát találomra, szúrópróbaszerűen nem lehet szondáztatni, hiszen a rendőr nem tudja igazolni, hogy bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésének gyanúja fönnáll. Az indoklásban az a mondat szerepel, hogy ilyen esetben is megengedhető a kényszerintézkedés vagy az intézkedés, mert elképzelhető, hogy az intézkedés nyomán büntető- vagy szabálysértési eljárás indul. A törvényszöveg azonban ezt az értelmezést nem engedi meg, és számomra az igazi alkotmányos visszásság és a probléma itt kezdődik, és valószínű, hogy ilyen panaszok az országgyűlési biztosok hivatalában landolni is fognak, hogy mérlegelés tárgyát képezi, hogy most ki mitől vált gyanússá, és mitől nem vált gyanússá, vele szemben ilyen intézkedést szabad-e tenni, vagy sem.

(12.00)

Tehát úgy érzem, hogy ebben van egy olyanfajta bizonytalanság, hogy továbbra is az intézkedő rendőr karakánsága, a képviselő ismertsége vagy más kérdés fogja eldönteni, hogy ez a lehetőség fönnáll-e vagy sem.

A másik dolog, amit ehhez szeretnék hozzátenni: az országgyűlési biztosok gyakorlatában az utóbbi időben igen sokszor előfordult, hogy valaki, akinek az egyébként nem kötelező ajánlásunk nem tetszik, polgári bírósághoz fordul kártérítés címén. Rendszeresen járunk bírósági tárgyalóterembe, 50-100 millió forintos perek indultak ellenünk vagyoni kártérítés címén. Arra kérném a tisztelt Házat, a jogszabályok előkészítőit, hogy azt a sommás rendelkezést, ami talán egy országgyűlési képviselő esetében megengedhető, de másoknál, akik ehhez a státushoz vannak kötve, mint például az ombudsmanok, nevezetesen, hogy a mentesség nem vonatkozik a képviselők, ombudsmanok polgári jogi felelősségére, ezt valamilyen módon precizírozza. Természetszerűen én mint magánszemély ezt a tisztségemet betöltve tartozom polgári jogi felelősséggel, de, hogy a tevékenységem során az én állásfoglalásom valaki szerint okozott-e kárt, sértette-e a jó hírnevét vagy nem sértette, ezt valószínűleg éppen a mentesség és a függetlenség biztosítása érdekében nem rendesbíróságok előtt kellene eldönteni. Úgyhogy ezt az egyre égetőbb problémát ajánlanám a tisztelt Ház figyelmébe, és köszönöm a lehetőséget, hogy a beszámolón kívül is megszólalhattam és elmondhattam a véleményemet.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)