Felszólalás adatai

HOMA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a beszámoló részletesen foglalkozik két nagyon fontos üggyel: a kiegyensúlyozottság kérdésével és a médián belül tapasztalható erőszak terjedésének témájával. Ezzel a két kérdéssel szeretnék foglalkozni röviden.

Mielőtt a kiegyensúlyozottság kérdésével foglalkoznék, mindenképp érdemes megemlíteni azt, hogy a világ hírszerkesztői gyakorlatában két elv érvényesülhet: az egyik az úgynevezett francia minta, ahol a megszólalók közül a kormányoldal, a kormánypártok a megszólalások kétharmadát mondhatják magukénak, míg az ellenzék a megszólalások egyharmadát kaphatja meg, és ezek szerint szerkesztik a híreket a szerkesztők.

A másik gyakorlat a BBC gyakorlata, ahol az ellenzék és a kormányoldal is az adások 50-50 százalékát mondhatják magukénak. Hogyha eszerint tekintjük át ezt a jelentést, akkor mi is úgy hisszük, hogy nagyon korrekt, de az ellenzék oldaláról nagyon elszomorító képet kaphatunk, hiszen azt tapasztalhatjuk, hogy a médiák nagy részében az ellenzék még az egyharmados arányt is nehezen éri el. Helyenként azt is tapasztalhattuk - különösen a Sláger Rádió gyakorlatában volt ez bevett gyakorlat -, hogy az ellenzékről a hírek, a hírműsorok tudomást sem vettek. De mondhatnánk azt is, hogy bizony volt olyan időszak, amikor a televízió, a TV2 műsorában ez az arány szintén sérült, hiszen az ellenzék a megszólalások alig egynegyed részét érte el.

Úgy gondolom, hogy demokrácia, parlamenti demokrácia eredményesen akkor működhet, hogy ha a hírműsorok szerkesztői, a televíziós lehetőségek igyekeznek maximálisan figyelembe venni a parlamenti erőviszonyokat, és eszerint igyekeznek helyt adni a különböző politikai erők megszólalásainak. Ilyen szempontból tehát eléggé elszomorító a kép, és ilyen szempontból nehéz lenne elfogadni azt a gyakorlatot, amely a magyar médiában az elmúlt időben kialakult, így a 2003. évben is.

Különösen aggasztó mindaz, amit itt a beszámolóban a Nap-kelte műsorával kapcsolatban olvashatunk, és engedjék meg, hogy röviden, de igyekezzem szó szerint idézni itt mindazt, ami a beszámolóban található. Az ORTT beszámolójában ezt olvashatjuk: “Az MTV által sugárzott Nap-kelte című reggeli politikai magazinműsor feltételezett elfogultsága miatt került a testület érdeklődésének homlokterébe. A hét műsorszámra kiterjedő kvalitatív vizsgálat alapkérdése a kiegyensúlyozottság törvényi követelményének megvalósulása volt. A műsorszám az MTV reggeli, jórészt politikai témákat taglaló magazinműsora. Mintegy 250 ezer néző követte figyelemmel a programot a vizsgált napokon. A Nap-kelte adásai hasonlítanak a régebben oly sokat kritizált “Ma reggelö programjaihoz.

Valamilyen érthetetlen okból kifolyólag az eltérő nézetek élő ütköztetésére többnyire nem biztosítanak lehetőséget a műsor szerkesztői. A jobb- és baloldal képviselői - néhány ritka esettől eltekintve - nem csaphatnak össze a nyilvánosság előtt, nem tárgyalhatják meg az aktuális kérdéseket.

(12.20)

Amennyiben mindkét oldal reprezentánsai részt vettek a riportban, akkor sokkal pontosabb és árnyaltabb képet kaphattunk a téma politikai vonatkozásairól, illetve a kialakult helyzetről.

Furcsa módon a műsor szerkesztői úgy gondolják, hogy a köztudottan elfogult kommunikátorok autentikus módon tudják képviselni azt a politikai oldalt, amelyet ki nem állhatnak. Az ellenzéki képviselők helyzetükből következően általában kevesebbszer és rövidebben szerepelhetnek a médiumokban. A Nap-kelte készítői ennek ellenére hétből három alkalommal a hat óra körüli periódusra időzítették a megjelenésüket, amikor a műsor célközönsége még az igazak álmát alussza. A Címlapsztori rovata csak címében biztosít kitüntetett figyelmet a vendégeknek. Megfigyelhető, hogy a kormány és a kormánypártok tagjai figyelmes, egyetértő hallgatóság előtt fejthetik ki mondandójukat, amelynek rituáléja és tartalmi mondanivalója egybevág a reprezentatív nyilvánosság jellemvonásaival. A kommunikátorok időnként hajlamosak félretenni eredeti funkciójukat, és nem tesznek mást, mint kiszolgálják, legitimálják a hatalmi berendezkedést.

Jellemző továbbá, hogy a kormány különböző intézkedéseit - legyen szó akár a változó lakáshitel-kondícióról, akár a kórházak privatizációjáról - az említett formában, tehát a műsorvezető nehezen megjátszott akadékoskodásán keresztül mutatták be a társadalomnak, vagy a riporter “a jó tanuló figyelö pozíciójába húzódott vissza, és engedelmesen bólogatott, hümmögött. Ellenben a parlamenti oppozíció képviselői maliciózus, agresszív és ironikus hangvétellel felfegyverzett kérdezővel találták szemközt magukat. A szakemberek nemcsak az akadálymentes kommunikációs csatorna biztosításában tűnnek nélkülözhetetlen partnernek, hanem a kormánytagok imázsépítésében is segédkezet nyújtanak.

A Lapszemlében közölt összeállítások is tükrözik a műsor filozófiáját. Az egyetlen konzervatív napilap az előkelőnek nem mondható negyedik helyen szerepel az összeállításban, továbbá e rovatban is megfigyelhető volt a műsorszerkesztésben gyakorta tapasztalt módszer, hogy a mindenkori ellenzék csak belső konfliktusai kapcsán érdemel figyelmet. Különösen meghökkentő volt az, amikor a Mai Lap cikkére hívták fel a figyelmet, amely az aktuális szenzáció helyett arról írt, hogy egy háromgyermekes családanya köszönetet mondott a miniszterelnöknek, aki kijelentette, az ilyen pillanatokért érdemes politizálni. A PR-cikk a fizetett politikai hirdetés kategóriájába tartozik, és mint ilyent, egy médiaszakembernek nem illik beválogatni a lapszemlébe.ö - írják az ORTT beszámolójában.

Itt még arról is szó van, hogy a vizsgálat eredményei alapján megállapítható, a műsorszám mentes volt a szélsőséges reprezentációs módszerektől, és csak elvétve akadt olyan megnyilatkozás, prezentációs gyakorlat, amelyről egyértelműen kijelenthető, hogy a szerkesztő vagy a műsorvezető elfogult volt. Ugyanakkor elmondható, hogy a műsorvezetők többnyire passzívan viselkedtek a kormánytagokkal szemben, alanyaik szabadon irányították az interjúszituációt, ellenben ugyanez nem állt az ellenzéki képviselőkkel készült riportokra, ahol agresszíven, ironikusan kérdezték a meghívott politikusokat. Problematikusnak tekinthető továbbá az a szerkesztési gyakorlat, amely a szembenálló politikusokat és az ellentétes vélemények reprezentánsait külön rovatban szerepeltetik.

Ennyit a Nap-kelte elemzéséről, amelyhez talán Orwell egy gondolatát érdemes hozzáfűzni. Orwell, amikor a BBC-nél dolgozott, azt mondta, hogy igenis, lehetünk tárgyilagosabbak az átlagnál, ámde csak komoly erkölcsi erőfeszítések árán. Ezt a tárgyilagosságot és a tárgyilagosságért tett erkölcsi erőfeszítést várnánk el mi is a médiától.

A másik jelenség, amelyre röviden fel szeretném hívni a figyelmet, az erőszak terjedésének a gyakorlata, amellyel kapcsolatban megállapítható: ahogyan Európában, úgy az utóbbi időben Magyarországon is roppant módon megnőtt az erőszakos tartalmú hírek bekerülése a híradókba, a hírösszeállításokba. Itt is érdemes megemlíteni azt, hogy az elmúlt időben elsősorban a kereskedelmi csatornák jeleskedtek azzal, hogy az erőszakos tartalmú híreket nagyobb figyelemmel kísérték, mint esetleg más közérdeklődésre számot tartó információkat. Érdemes megemlíteni, hogy esetenként egy-egy ilyen hírösszeállítás tekintetében, mondjuk, a TV2 esetében az erőszakos hírek száma, mértéke megközelítette a 40 százalékot, az RTL Klubnál is jóval túllépte a 30 százalékot. De elkeserítő az is, hogy a közszolgálati csatornákon is megugrott az erőszakos tartalmú hírek száma. A szerkesztők ezt is nagyobb figyelemmel kísérik, mint esetleg a többi, talán még több embert érdeklő információt.

Úgy gondolom, mindezeket figyelembe véve, s mindazokat a tendenciákat figyelembe véve, amelyeket az ORTT által készített beszámoló is megfogalmazott, a Fidesz úgy gondolja, nem mehetünk el szó nélkül emellett, és a parlamentnek is reagálnia kell mindezekre a jelenségekre ahhoz, hogy az elkövetkező időben ezek a tendenciák esetleg megváltozzanak, és mind az erőszak, mind a kiegyensúlyozottság tekintetében korrektebb világ köszöntsön be a médiában. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)