Felszólalás adatai

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Miskolc a Magyar Szocialista Párt egyik fellegvára volt, legalábbis a legutóbbi parlamenti választásokig. A szocialistáknak négy országgyűlési képviselőjük jutott be a parlamentbe. Ennek ellenére vagy éppen ezért az elmúlt évek a miskolci egészségügyi ellátás, a betegellátás mélypontját jelentik. A Gyurcsány-kormány mindezt fejlesztésnek, reformnak nevezi, valójában visszafejlesztés történt.

Önök országosan minden negyedik gyógyító ágyat megszüntettek, így a leépítések Miskolcot sem kerülték el. Egy kórház megszűnt, a másik két kórháznak pedig 1,1 milliárd forint adóssága van, amely a város összes adósságállományának 10 százaléka. Az adósság konszolidációját hosszú ideig halasztották, sőt be sem vallották, majd bejelentve a súlyos gazdasági problémákat, a kórház élére az adósságállományt konszolidáló csődbiztost állítottak egy helyettessel megerősítve. Korábban a csődbiztos a Zalabaromfi Zrt. igazgatója volt. Ő kemény kezekkel látott munkához. Többféle gazdasági szankcióval, a kórházak átrendezésével kezdte meg áldásos tevékenységét. A helyzet abszurditására jellemző, hogy amikor Miskolcon a kórházban a szűrőközpontot átadták, a jelen lévő miniszterelnök, illetve az ön miniszter asszonya megkérdezték, hogy ki ez a férfi, mire a válasz: én a csődbiztos vagyok. Szűrőközpont átadása és csődbiztos kijelölése - azt hiszem, ez jellemzi a legjobban a helyzetet.

De a csődbiztost nem rendítette meg ez az udvariatlan kérdés sem. Ugyanis két rendelkezést is kiadott. Először is a kórházba érkező és a belső levelezést tartalmára való tekintet nélkül fel kell bontani, mint ahogy a felmutatott igazgatói rendelkezés mutatja. Hol a személyes adatok védelme? Hol a levéltitok védelme? A másik intézkedése pedig az volt a polgári törvénykönyvre hivatkozva, hogy minden információ, amely a kórház életét érinti, megtiltja, hogy kimenjen a kórházból, nyilatkozni arról nem lehet.

Államtitkár úr, kérdem ezért ezek után: mi másra jók ezek a rendelkezések egy ilyen reformkórházban, mint a dolgozók megfélemlítésére? Egyetért-e azzal, hogy szakmailag megkérdőjelezhető múlttal valaki egy ilyen mértékű kórházi adósságállományt konszolidáljon? Az üzleti biztosítókról szóló javaslat azért ilyen fontos önöknek, hogy végre mindenről ugyanígy, kizárólag üzleti alapon lehessen dönteni? Meddig fokozható még a káosz a magyar egészségügyben?

Államtitkár úr, várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)