Felszólalás adatai

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném kezdeni, hogy nekem, nekünk a legnagyobb problémánk a költségvetés kapcsán a 2008-as költségvetés szemléletével van. Ugyanis számunkra, akik elsősorban az egészségügy szempontjából vizsgáljuk a költségvetést, nem derül ki, hogy mit akar elérni a kormányzat ezzel a költségvetéssel, és sokszor eszünkbe jut, amikor keressük az egészség, a népegészség szempontjából a költségvetésben az irányultságot, hogy a világon ma egy olyan új tudományág terjed, aminek az a neve, hogy egészséghatás-becslés. Ez pedig azt jelenti, hogy minden kormányzatnak elemi kötelességévé válik, felelősségé válik, hogy már a jogszabályok előkészítése során figyelembe vegye, hogy abból a majdan megszülető törvényből, kodifikációból milyen populációs egészségnyereség, milyen népegészségügyi hozadék származik. Mi ebben a költségvetésben nem látjuk az egészségnyereségre való irányultságot, sőt, ami ennél még sokkal nagyobb baj, nem látjuk az egészségnyereség lehetséges bekövetkeztét. Sőt, pontosan fordítva látjuk: csalódás nekünk ez a 2008. évi költségvetés, mert az egészségügy számára nem hoz jót, a betegek, a rászorultak, a szenvedők számára nem szolgál jó hírrel.

Itt a részletes vita folyik, és én is szeretnék néhány dolgot felemlíteni, amiben mi még az utolsó pillanatban is szeretnénk módosítani, jobbítani, kárt menteni ebben a költségvetésben, és ezekre tételesen nagyon röviden szeretnék kitérni. De előtte el kell mondjam, hogy a 2008. évet azért is nehéznek látjuk, mert a költségvetés továbbra sem foglalkozik az ágazat konszolidációjával, továbbra sem foglalkozik azzal, hogy olyan súlyos örökséget hordoz az egészségügy, amiről már itt, a parlamentben többen is, jómagam is beszéltünk, amelyet nem orvosolva nem lehet semmiféle korszerű, a piacgazdaság körülményei között jól működő és minőségi szolgáltatást nyújtó egészségügyi ellátórendszert vinni. Ez pedig azt jelenti, hogy mivel az egészségügyi nagy rendszer elvesztette a tőkehányadát, elvesztette a valamikori vagyonát, nincs tőkehozadék, nincsenek fejlesztési források az egészségügyben, ennek következtében minden érdemi változás, ami a helyzet jobbítását célozná meg, az is a konszolidáció nélkül zátonyra fut.

A konvergenciaprogram természetesen nem a konszolidáció irányába visz, hanem pontosan ellenkezőleg: forrást von ki az ágazatból. Nem árt felemlegetni újra meg újra, hogy 2006 és 2009 között a konvergenciaprogram értelmében az egészségügyi kiadások a GDP 0,9 százalékával csökkennek. Ez számszerűen azt jelenti, hogy több száz milliárd forint forráskivonás történik az ágazatból. Ha az ember ezt így kimondja, akkor már nem is számíthat arra, hogy a 2008-as esztendő az egészségügy éve lesz, vagy valamiféle szinten tartást is lehetne az ágazatban biztosítani.

A napokban olvastam az újságban, hogy az egészségügyi reform kommunikációjára 250 milliót, negyedmilliárdot fog költeni a kormányzat, és akkor eszembe jut a módosító javaslataimban megszabott néhány összeg, a rákbetegeknek szánt összeg vagy éppen a halláskárosultaknak, a rákegyesületnek, a Vöröskeresztnek, más, nagyon fontos közhasznú szervezeteknek odaígért néhány milliócska, amelyek sokszor eltörpülnek a kommunikációra fordított hatalmas összegek mellett. Ezt én indokolatlannak tartom. A rosszat nem kommunikálni kell, hanem kijavítani.

Négy olyan dologban szeretnénk még most, az utolsó pillanatban is módosító javaslatokkal élni, amelyekhez reményeink szerint meg tudjuk nyerni a kormánypárti képviselőket is. Ezek közül az egyikről már volt szó, a kereszténydemokrata képviselőtársam beszélt a mentés ügyéről, én nem akarom megismételni, amit ő mondott, hiszen teljesen egyetértek azzal: a mentőszolgálatnak jelenleg a működtetésre fordított forrásai, lehetőségei nem elegendőek a korszerű és a balesetet szenvedettek mentésére szolgáló, jó minőségű ellátást tekintve.

Ugyanakkor szeretnék egy dologra kitérni, amelyre ő nem tért ki, és amit én nagyon fontosnak tartok. Állandóan arról hallunk, hogy óriási fejlesztési források, európai források jönnek az egészségügybe, a mentők vonatkozásában is halljuk ezt.

(11.00)

Figyelni kell arra - és a költségvetés nem figyel erre -, amennyiben valóban érdemi fejlesztések történnek a mentőszolgálatnál, ezeket a fejlesztéseket működtetni is kell, vagyis a fejlesztésnek mindig működtetési többletforrás igénye van. Ennek a jeleit vagy ezt az összehangoltságot, vagy ezt az együttgondolkodást nem látjuk a 2008. évi költségvetésben.

Ugyancsak említés történt már a rákbetegek szövetségeinek, szervezeteinek a támogatásáról. Mi összeget is megszabtunk itt, 100 millió forintot, ami eltörpül a kormányzati egészségreform kommunikációjára költött 250 millió mellett. Szeretnénk, ha ezt a 100 milliót a rákbetegek szövetségei, szervezetei számára a parlament megszavazná, hiszen Magyarországon a második legnagyobb tehertétel a daganatos betegségek gyakori előfordulása, aminek következtében a magyar népegészségügyi mutatók messze elmaradnak az európai közösségi átlagtól.

Szeretnénk támogatni a vérellátás ügyét, két alapvető dolog miatt. Az egyik a véradásszervezés, ahova nagyon-nagyon kellenének a források, nagyon kevés forrása van a Vöröskeresztnek erre, az Országos Vérellátó Szolgálatnak még kevesebb. A véradásszervezésen múlik a nemzetbiztonsági szempontból is nagyon komolyan súlyozandó vérellátásnak a működőképessége.

A másik szempont, ami miatt a vérellátás számára pluszforrásokat szeretnénk biztosítani 300 millió forint nagyságrendben, ami alig haladja meg a kormányzati egészségreform kommunikációjára elköltendő 250 millió forintot, a vérbiztonságnak a kérdése. Ma az európai közösség új szűrőmódszereket vezet be a májbetegség C vírusa és az AIDS-vírus szűrése, vérszűrés vonatkozásában. A véreket csak nagy biztonsággal szabad szűrni, és olyan esetben szabad csak a rászorultnak beadni, amennyiben azok valóban kockázatmentesek, vírusmentesek.

Mind a két előbb említett korokozó egy olyan sajátos fertőzési móddal bír, aminek következtében vannak olyan időszakok a fertőzés során - ablakjelenségnek hívjuk ezt -, amikor nem mutatható ki, vagy csak nagyon érzékeny módszerekkel mutatható ki a vérből a vírus jelenléte. Éppen ezért Európa most egyre szofisztikáltabb, egyre érzékenyebb módszereket alkalmaz a vér szűrésére, és így a véradók és a vért kapó emberek, a rászorultak biztonsága érdekében nagy szükség lenne ezeknek az új módszereknek a bevezetésére, hogy az Európában sajnos nem ritkán előforduló baleseteket Magyarországon is el tudjuk kerülni.

A negyedik téma, amiben módosító javaslatot adunk be, az utolsó pillanatban még, ez a határon túli magyarok egészségügyi ellátása. Magyarország, az anyaország még úgy áll, hogy bizonyos kérdésekben jelentős orvostudományi, technológiai fölénnyel rendelkezik a határon túl élő magyarlakta területekhez, határon túl levő országokhoz képest, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy azokat a honfitársainkat, akik elszakadtak az anyaországtól, ne tudjuk ellátni azokban a nehéz helyzetekben, amikor számukra más lehetőség nem adatik. Úgyhogy szeretnénk a határon túli magyarok számára is egy szerény összeget, ami messze elmarad a kormányzatnak az egészségreform kommunikációjára elköltendő 250 milliós nagyságrendtől, rendelkezésére bocsátani.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Azzal fejezem be, hogy nekünk csalódás ez a 2008. évi költségvetés, várakozásaink nem erről szóltak, úgy érezzük magunkat - egy mai újságcikket olvasva jutott eszembe ez a gondolatsor -, mint amikor a várakozást jelentő adventi koszorúról ellopják a gyertyákat. Önök ezzel a költségvetéssel a várakozásainkat ellehetetlenítik, az adventi koszorúról ellopják a gyertyákat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)