Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt évtizedben a magyar hadsereg haditechnikai igényeit az állami költségvetés egyensúlyi gondjaira való hivatkozással minden évben csak részlegesen sikerült teljesíteni. A csökkenő megrendelések és ezeknek a bizonytalansága elsorvasztotta a hadfelszereléseket gyártó vállalatokat, és munkanélkülivé tette az ott dolgozókat. A Magyar Köztársaság a NATO tagállama, és a népszavazással megerősített tagság köztudottan hadsereg-fejlesztési kötelezettségekkel is együtt jár.

(14.50)

A szövetségi viszony vállalása ismét növekedési esélyt teremtett azon vállalatok számára, amelyek még foglalkoztatják a haditechnikához értő, korábban is nemzetközi szintű tudással rendelkező szakembereinket. A Magyar Honvédség járműparkjának korszerűsítését szolgáló hosszú távú program ismeretében a legtöbb hadiszállító múltú vállalat mindent megtett és megtesz termékei, eszközei és szakemberei naprakész fejlesztése, tudásszintje és NATO-kompatibilitása érdekében, hogy versenytárgyalásokra történő pályázati kiírások esetén ismét a nemzetvédelem szolgálatába állítsák tudásukat, kapacitásukat.

Újabban riasztó hírek jutottak el ezekhez a vállalatokhoz. Úgy tűnik, hogy a Magyar Honvédség járműparkjának modernizációs programja többségében elkerüli a hazai vállalatokat, és a közbeszerzési eljárást mellőzve külföldi cégek kapják meg a honvédségi megrendeléseket. Az ilyen hírek számomra két okból is nagyon riasztóak. Egyrészt valamennyi országban tudják ezt, talán csak nálunk nem, hogy a lakosságtól beszedett közpénzeket a hazai gazdaság vérkeringésébe kell visszajuttatni, különben a folyamatos tőkekivonás legyengíti a gazdaságot. Ezekben az országokban nagyon nyomós ok kell arra, hogy ne belföldi vállalat legyen a hadiipari szállító. Más szempontból is aggaszt ez a hír, mert eszerint még előkészületi, kísérleti stádiumban sem létezik Magyarországon az a szervezet, amely valamennyi NATO-tagállamban működik, és amit nálunk hadiipari hivatalnak is neveztek, és értelemszerűen jelenleg a Gazdasági Minisztérium a felelős ezért.

Tisztelt Államtitkár Úr! A december végén fogalmazott kérdéseim a következők: valóságos-e az a veszély, hogy a Magyar Honvédség járműparkjának modernizációs programja lényegében elkerüli a hazai vállalkozókat? Szükség van-e miniszter úr szerint egy olyan tárcaközi koordináló intézmény felállítására, amely a hadiipar szállítóit egy azonos kötelmeket vállaló közösségbe szervezi? Várom államtitkár úr válaszait. (Taps az MDF padsoraiból.)