Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/5932. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót a Belügyminisztérium képviseletében Tállai András államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A T/5932. számú törvényjavaslat elfogadásával a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások esetén csökken a környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági engedélyezési eljárások ügyintézési határideje, ami elősegíti az európai uniós projektek, különösen a nemzeti stratégiai referenciakeret fejlesztési forrásai kifizetésének felgyorsítását.

A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló törvény általános szabálya szerint kiemelt jelentőségű ügyben a kérelmet soron kívül kell elbírálni, az ügyintézési határidő azonban legfeljebb két hónap lehet.

A törvényjavaslat a környezet védelmének általános szabályairól, valamint a természet védelméről szóló törvények hatálya alá tartozó hatósági eljárásokra is kiterjeszti az általános szabály hatályát. Új kivételként kerül meghatározásra a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény szerinti előzetes vizsgálati, környezeti hatásvizsgálati és egységes környezethasználati engedélyezési eljárás, ahol az ügyintézési határidő 30 napra csökken.

(18.10)

Kivételt jelent továbbá az összevont eljárás és az összekapcsolt eljárás, amely eljárások esetében két önálló eljárás egy időben vagy egymás után történő lefolytatására kerül sor. Az összevont eljárásnál a jelenlegi általános ügyintézési határidő 4 hónap, amely a tervezet nyomán 30 napra csökken. Az összekapcsolt eljárás esetén a jelenlegi általános ügyintézési határidő szakaszonként 3-3 hónap, amely a tervezet nyomán 30-30 napra csökken.

Mindezekre tekintettel kérem, hogy a javaslat elfogadását szavazataikkal támogatni szíveskedjenek a zárószavazáskor.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a megfogalmazódott kisebbségi véleményekkel együtt 5-5 perces időkeretben. Megadom a szót Nagy Andor képviselő úrnak, a fenntartható fejlődés bizottsága előadójának.

DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A hétfői bizottsági ülésünkön számomra meglepő módon parázs vita alakult ki a törvénymódosítás kapcsán, és nekem jutott az a feladat, hogy ismertessem a bizottsági véleményt. Kitérnék nagyon röviden arra, hogy az ellenzék mivel érvelt, de természetesen, mivel van kisebbségi véleményt elmondó képviselőtársunk is, ezt nem tenném olyan részletességgel, hanem inkább arról beszélnék, hogy a többség, a Fidesz és a KDNP miért támogatja ezt a törvénymódosítást.

A bizottság 11 támogató szavazattal, 4 nem szavazattal és 2 tartózkodással fogadta el ezt a törvényjavaslatot, tartotta általános vitára alkalmasnak.

A többségi vélemények közül szeretnék két szempontot kiemelni. Azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy engem meglepett az a parázs vita, ami kialakult a bizottsági ülésen, nem figyeltem az előző napok sajtótájékoztatóiban az LMP véleményére, illetve a Jobbik véleményére. Látszólag itt egy egyszerű módosításról van szó, hiszen 2006-ban, még a Gyurcsány-kormány idején fogadtunk el a nemzetgazdaságilag kiemelt (Dr. Schiffer András: Közösen!) beruházások kapcsán egy törvényt, ami arról szól, hogy bizonyos eljárásokat, olyanokat, amelyeket a törvény kiemeltnek minősít, vegyünk ki az általános eljárás rendjéből, és csökkentsük le ott az eljárási határidőt két hónapra. Most ezzel a módosítással annyi történik, hogy ezt kiterjesztjük a környezeti hatósági engedélyre, valamint az összevont környezeti használati engedélyre is úgy, hogy a határidők jelentős mértékben csökkennek.

A támogató hozzászólásokban két fontos érv hangzott el. Az egyik, hogy Magyarországon általában rendkívül bonyolult a bürokrácia, túlságosan hosszú időt vesznek igénybe az eljárások, és minden olyan kezdeményezés, ami az eljárások idejének a csökkentésével kapcsolatos, amennyiben ésszerűnek tekinthető, az önmagában üdvözlendő.

A másik szempont pedig azzal foglalható össze, hogy a munkahelyteremtés nemzeti ügy. A kormány azzal indokolta az előterjesztést, a törvénymódosítást, ahogy az államtitkár úr is itt az előbb felolvasta, elmondta, hogy az úgynevezett nemzeti referencia stratégiai keret kapcsán tartani lehet attól, hogy mivel már 2012-t írunk, és 2013-ban lejár a hétéves európai uniós költségvetési időszak, elveszíthetünk európai uniós pénzeket abban az esetben, hogyha az eljárási időszak radikális csökkentésére nem kerül sor.

Én úgy vélem a fenntartható fejlődés bizottságának tagjaként is, hogy ezzel a törvénymódosítással a környezetvédelem érdekei nem sérülnek olyan mértékben, ahogy ezt az ellenzék előadta, meg majd valószínűleg a hozzászólásom után el is fogja mondani, hanem azt állítom, hogy mivel itt tartalmi módosításra nem kerül sor, pusztán arról van szó, hogy egy törvényjavaslat kapcsán az eddigi határidők jelentős mértékben csökkennek. Ezért azt gondolom, hogy a környezetvédelmi érdekeknek vagy a fenntartható fejlődés érdekeinek a sérelmére egyszerűen nem kerül sor. Itt egy olyan riogatásnak vagyunk a részesei, amelynek szerintem - és ez a meggyőződésem - nincs alapja, hiszen, még egyszer mondom, a hatósági eljárás tartalmi elemeihez egyáltalán nem fogunk hozzányúlni.

Fölvetették többen azt is, hogy vajon alkalmas-e a mai magyar közigazgatás, a zöldhatósági rendszerünk arra, hogy egy ilyen határidő-csökkentés kapcsán megfelelő minőségű munkát tudjon végezni. Én azt állítom, hogy mivel nemzetgazdaságilag kiemelt ügyekről van szó, amelyeknek a száma korlátozott, tehát nem tömegesen kerül sor ilyen ügyekre, hanem csak a törvényben kiemeltnek minősült ügyek esetében, ez az államigazgatás alkalmas arra, hogy ennyi határidő alatt is megfelelő hatósági engedélyeket tudjon kiadni úgy, hogy a környezetvédelmi, természetvédelmi érdekek ne sérüljenek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kepli Lajos képviselő úrnak, aki a bizottságban kialakult kisebbségi véleményt ismerteti. Öné a szó.

KEPLI LAJOS, a fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egészen pontosan a bizottságban nemmel szavazó frakciók és képviselők, tehát a Jobbik- és az LMP-frakció kisebbségi álláspontját - nyilván leginkább a saját frakcióm álláspontját - tudom ismertetni.

Amiben egyetértettünk, mármint a Jobbik és az LMP, hogy nemcsak ez a módosító indítvány teljességgel elfogadhatatlan, hanem maga a törvény is, amit módosítani kíván. A tegnapi bizottsági ülésen elhangzott, hogy az LMP-nek is volt már ezzel kapcsolatos felvetése, illetve nekünk is olyan javaslatunk, hogy az egész törvényt, úgy, ahogy van, hatályon kívül kell helyezni.

Nem lehet kétsebességes gazdaságot létrehozni. Nem lehet különbséget tenni beruházás és beruházás között. Ma Magyarországon, amilyen helyzetben az ország van, minden egyes munkahelyteremtő beruházás nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás kell hogy legyen. Azt gondolom, hogy az egymillió új munkahely nem ezeken a beruházásokon fog múlni, nem ezeknek köszönhetően fog létrejönni. Egyébként is, ahogy azt már elmondtam a bizottsági ülésen is, inkább az egymillió munkahely megszűnése felé tartunk, nem az egymillió új munkahely létrejötte felé.

Azt is tudjuk, hogy a kis- és középvállalkozói szektor adja a magyarországi munkahelyek zömét, márpedig ez a törvénymódosítási javaslat nem ennek a szektornak szól.

Elhangzott érvként, hogy az európai uniós támogatások lehívásának a felgyorsítását szolgálja. Erre azt mondtuk el a bizottsági ülésen, hogy amennyiben csak ez a cél vele, hogy ezeket a támogatásokat ne kelljen visszafizetni, és egyszerűbben le lehessen hívni őket, akkor miért vannak benne a törvényben azok a további kitételek, hogy gyakorlatilag bármi, amit a kormány annak minősít, ilyen szempontból kiemelt beruházássá minősíthető, és gyakorlatilag bármiféle ellenállás nélkül az engedélyeztetése keresztülverhető egy-két hónap alatt, bármilyen bonyolult beruházásról is van szó.

Azért itt nem kis határidő-csökkentésekről van szó, hiszen az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás esetében itt a 120 napos határidő csökken le 30 napra, illetve az összevont eljárásoknál pedig a 90 plusz 90 nap csökken le 30 plusz 30 napra, ha jól emlékszem. Tehát itt most kérdés az, hogy ha valóban ennyi idő alatt keresztül lehet vinni ezeket az eljárásokat, akkor miért nem terjesztjük ki ezt valamennyi beruházásra, minden egyes esetben, vagy pedig csak úgy lehet keresztülvinni, hogyha itt az ügyféli jogok komolyan csorbulnak, csorbát szenvednek. Itt elsősorban természetesen azokra a természetes személyekre és civil szervezetekre gondolok, akiket a beruházások közvetlenül érintenének, és akik ellenérzésüket, esetleg véleményüket szeretnék kifejezni ezzel kapcsolatban, alóluk veszi ki a talajt ez a módosító indítvány.

De még egyszer mondom, a módosító indítvánnyal kapcsolatban a véleményünk szintén az, hogy egyértelműen nem támogatandó, és az egyetlen módosító, amit mi be tudunk nyújtani ezzel kapcsolatban, az, hogy a teljes törvényt helyezzük hatályon kívül, szűnjön meg ez a kétsebességes gazdaság, és ne lehessen erre hivatkozva megkerülni a hatályos jogi eljárásokat.

Elmondtam még a bizottsági ülésen, hogy például a büntetőeljárás területén vagy a bűncselekmények területén sem tesznek különbséget ilyen szempontból, mondjuk úgy, hogy kiemelt kategóriájú bűncselekmények között, amit majd más hatóságok fognak elbírálni. Ugyan a büntetőeljárási törvényben meg van határozva pontosan paraméterekkel, hogy ezek és ezek a bűncselekmények első fokon a helyi vagy a megyei bíróság, vagy az ítélőtábla hatáskörébe tartoznak, és ugyanezt meg lehet csinálni a közigazgatási eljárásoknál is. A közigazgatási eljárásokról szóló törvényben le lehetne azt szabályozni, hogy bizonyos bonyolultsági szintű eljárást - merthogy erre hivatkoztak - első fokon már ne az elsőfokú hatóság, hanem a felettes szerve, a másodfokú hatóság tárgyalja, mert az egy olyan szaktudást igényel, ami mondjuk, nincs meg minden alapfokú hatóságnál.

(18.20)

Ha ez így lenne, ezt bele lehetne foglalni abba a jogszabályba, mert nem indokolja meg, hogy egy külön törvény mintegy gumiszabályként azt mondja, hogy majd amiről a kormány azt mondja, hogy nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás, az megkapja ezeket a könnyítéseket, a többi pedig, a beruházások zöme, amit az egyszerűbb kis- és középvállalkozások végeznek akár a fennmaradásuk érdekében vagy a fejlődésük érdekében, az pedig marad a szokásos, nehéz úton, és akadályokkal teletűzdelt engedélyeztetési rendszerben.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, az európai ügyek bizottsága előadójának.

ÉKES JÓZSEF, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm, elnök úr, a szót. Az európai ügyek bizottsága a tegnapi napon tárgyalta magát a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások gyorsításával kapcsolatos napirendi pontot. Olyan óriási vita magában a bizottságban nem alakult ki.

Valóban elsődlegesen kihangsúlyozva a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásoknál - hisz 2006-ban már született egy olyan törvény, amely a kiemelt beruházásoknál egy asztalhoz kívánja tulajdonképpen ültetni az összes olyan hatósági engedélyezési eljárást, amely egy lépcsőben, és felgyorsítva nemzetgazdasági szempontból a kiemelt beruházások hatósági engedélyezési rendszerét - próbálja környezetvédelmi szempontból a 90 nap helyett 30 napra lerövidíteni magát az engedélyezési eljárást. De ez nem teszi azt lehetővé, hogy bármilyen környezetvédelmi, jogi, törvényi keretet maga ez az időrövidítés lerövidítsen. Azt lehet mondani tulajdonképpen, hogy ebben az esetben elsődleges helyre emeli az ügyrendek között magának az engedélyezési rendszernek, a hatósági rendszernek a dolgát, és ezzel is megpróbálja segíteni a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások kérdését.

Felvetődött annak a kérdése, hogy ez jogszerű-e. El kell dönteni, hogy ha nemzetgazdasági szempontból valamit a parlament vagy a kormány kiemeltnek tekint, azt milyen úton-módon tudja lerendezni, és milyen úton-módon tudja úgy felgyorsítani, hogy valóban az az építés kárt ne szenvedjen.

Itt szeretném felhívni a dunaújvárosi hídra mindenkinek a figyelmét, ahol a híd elkészült, csak út nincs utána, mert mire az érdekeltek meg az önkormányzatok megállapították, hogy hova szeretnék az utat, addigra a Natura 2000-be tartozott maga az egész rendszer, és onnantól fogva már utat sem lehet építeni azon a területen. Én úgy érzem, hogy bizonyos kérdésekben a nemzetgazdasági szempontot is előtérbe és előnybe kell helyezi egyéb más hatósági eljárások tekintetében is.

A bizottság döntő többsége általános vitára javasolta a parlamentnek, utána pedig elfogadásra. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre bejelentett felszólalások következnek. Megadom a szót Fülöp István képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoport részéről.

FÜLÖP ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kiegyensúlyozott növekedést biztosító, válságmentes időszakban is fontos állami feladat a nemzetgazdaság szempontjából jelentős beruházások megkönnyítése, azok minél zökkenőmentesebbé tétele, a túlzott bürokratikus eljárások alóli indokolt kivétele. Különösen igaz ez a jelenlegi hektikus gazdasági környezetben, mikor is a kormány egyik legfontosabb stratégiai célja a munkahelyteremtés, és olyan viszonyok kialakítása, amik ezt a célt szolgálják, de legalábbis nem gátolják, hátráltatják.

Jelen törvénymódosítás ennek a kívánalomnak tesz eleget, mikor a környezethasználati engedélyezési eljárást a hatályos négy hónapról indokolt esetben 30 napra csökkentve maximalizálja. A törvény célja tehát nem a környezetvédelmi szempontok háttérbe sorolása, hanem az engedélyezési időszak racionális mértékű lerövidítése az egész közösség számára fontos beruházások esetében. A környezetvédelmi és beruházási szempont nem kell hogy ellensége legyen egymásnak, az eltérő érdekeket harmonizálni lehet és kell is.

A fenti cél elérésére az előterjesztett törvénymódosítást jó megoldásnak tartom, és kérem az Országgyűlést, hogy támogassa ennek elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Tukacs István képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Azért kértem a kétperces lehetőséget, hogy a bizottsági vélemények kapcsán is elhangzó kormányzati érvelésekkel szemben kérdezzek, illetve érveljek.

Látnivaló, hogy a kormányzat érvelése arra szorítkozik, hogy azt mondja, hogy mi jót akarunk, jót akarunk azzal, hogy gyorsítjuk ezeket a beruházásokat, gyorsítjuk a körülményeit annak, hogy ezek minél előbb elinduljanak. Ezzel a jó szándékkal elég nehéz lenne vitatkozni akkor, ha nem látnánk ennek az előterjesztésnek a másik oldalát is, nevezetesen azt, hogy vajon megvannak-e ennek a lehetőségei, mármint annak, hogy az ügyintézési határidők rövidülnek. Azt gondolom, hogy ez nem képezte itt vita tárgyát, vagy nem képezte eddig a bizottságokban vita tárgyát.

Márpedig két állítást lehet megkockáztatni: az adott munkálatokat elvégző hatóságoknak szabad kapacitásaik vannak, és természetesen ezek a rövidülő határidők számukra egyébként alkalmasak, hogy szakmailag jó munkát végezzenek; b) nincsenek szabad kapacitásaik, de majd eszközöket fognak kapni arra, hogy ezeket bővítsék. Egyik sem igaz sajnos. Azt gondolom, hogy ezeknek a hatóságoknak nincs annyi pluszkapacitásuk, hogy ezt elvégezzék, és eszközöket sem jelez ez a törvény - a költségvetési törvény sem egyébként - nekik pluszban. Ezért tehát minimálisan szólva is aggályos az, hogy vajon ez a munka szakmailag megalapozott lesz-e, elvégezhető-e, és így tovább.

Úgy gondolom tehát, hogy ez önmagában is elég aggály, hogy kérdésessé tegyük a támogatását ennek az előterjesztésnek. Ha emellé még két tisztázatlan körülményt odateszünk, akkor meg pláne. Az egyik, hogy érdekes, miért pont a Belügyminisztérium terjeszti elő ezt az előterjesztést - ez az egyik, amire nagyon szívesen kérnénk majd választ -, a másik pedig az, hogy vajon vizsgálták-e a munkavégzés körülményeit ezeknél a szervezeteknél.

Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Göndör István képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Úgy, ahogy a bizottsági véleményekben is elhangzott, és az államtitkár úr is elmondta, ez egy valóban nagyon kis terjedelmű törvénymódosítási javaslat, az viszont már nem felel meg, hogy azt mondja Nagy Andor képviselő úr bizottsági előadóként, hogy tartalmi kérdéssel nem foglalkozik. Számomra egy nagyon súlyos tartalmi kérdés eljárási határidőket harmadára, felére csökkenteni.

Amiért magával a rövid tartalommal eleve bizalmatlanok vagyunk: az elmúlt időszakban abban a jogalkotási gyakorlatban, amelyre kormánypárti képviselőink olyan büszkék, számos olyan volt, hogy a cím mögött valami egészen más valósult meg, vagy egészen más volt a jogalkotási szándék. Itt említhetem a fiatalkorúakat megóvó, a dohányzást tiltó jogszabályt, amely valójában nem arról szólt, hanem arról, hogy hogyan tud a kormány saját magának egy monopóliumot teremteni.

De még egyet hadd mondjak, az általános vitába talán ez is belefér: a közbeszerzési törvény többszöri módosítása látszólag mindig kicsi és egyszerű változtatás, de az mindannyiszor valamilyen új kiskaput nyitott meg egy, a kormány által privilegizált vagy favorizált közösség számára.

Ezek után, ha figyelembe vesszük a 2006-os törvényt, amit most alaptörvényként tekinthetünk, mert végül is ezt módosítjuk, ez a törvény a különleges eljárást az ötmilliárdot meghaladó beruházásoknál tette lehetővé, azon kívül is taxatíve felsorolt olyan fontos tételeket, amelyeket valóban egyedi kormánydöntés szabályozott, például munkahelyteremtés, környezeti értékek védelme, vagy emlékhelyek fenntartása - nem akarom az időt húzni, hogy ezeket hosszan felsorolom -, tehát a lehetőség megvolt.

(18.30)

Ezért érthetetlen, hogy miért kell ebbe most újra belenyúlni. Innen adódik az a félelem, hogy bizony a kormány megint egy valamilyen körnek akar valamilyen különleges juttatást adni. Amiért nem fogadjuk el azt az érvelést, amit államtitkár úr mondott - amiben egyetértünk, és ebben vitatkozunk jobbikos képviselőtársainkkal -, hogy igen, mindannyiunknak közös érdeke, hogy az uniós forrásokból a lehető legtöbbet tudjuk lehívni, igénybe venni. De ebben a körben nem kell erről beszélni, hogy a lehívhatóságnak nem a meglévő engedély a feltétele, hanem utófinanszírozás esetén a megvalósított beruházás.

Tehát az is vélelmezhető, hogy az előkészítésben lévő mulasztásaikat megpróbálják a hatóságokon leverni, megspórolni. Úgy, ahogy Tukacs képviselő úr a kétpercesben elmondta, tisztelt képviselőtársaim, önök számára ugyanúgy világos és egyértelmű, hogy pont ez a szakterület az, amely a 2012. évi költségvetésben az egyik legnagyobb vesztes. Már az elbocsátások egy részén is túl vannak, tehát az, amiről Tukacs képviselő úr beszél, hogy az adottságok, vagy hadd használjak más kifejezést: a kapacitás már csökkent, de most egy sokkal rövidebb határidőt várnának el ezektől a hatóságoktól.

Azt mondják, hogy nincs tartalmi változás. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a felületes szemlélő számára nagyon egyszerű, mert csak egy ilyen kis pici, alig tőmondat, hogy a bizonyos paragrafus bizonyos bekezdése a jövőben nem kerül alkalmazásra. Szeretném önöknek elmondani, hogy ez, ami nem kerül alkalmazásra, az a paragrafus, amely azt tette lehetővé, hogy a tervezést elősegítendő a hatóság helyszíni bejárást tehet, és erről bizonyítványt állít ki. Tessék már elolvasni az indoklást - és azt hiszem, államtitkár úr le fogja némileg hajtani a fejét -, az az érv, hogy eddig erre nem volt példa, mert nem volt ilyen nagy beruházás. Nem akarom az időt azzal húzni, ha csak visszamegyünk az előző, a MAL Zrt. ügyére - vagy vegyük Paksot, vagy vegyünk bármilyen nagyberuházást -, igen, a veszély, a kockázat megvan, és utólag azt a hivatalt most hitem szerint ezzel a törvénymódosítással odadegradálja a kormány, hogy csak pecsétnyomogató legyen, mert a 30 nap körülbelül erre lesz elegendő. Tudnék mondani, államtitkár úr, olyan személyes példát, amikor semmi mást, egy záportározót, egy völgyzáró záportározót, amely megmentheti egy falu életét, másfél éven keresztül hogyan engedélyezte a hatóság, és a végén a polgármester szembeszegülve a hatóságokkal lezárta a gátat, és megmentette az egyik esőzésnél a falut, és ezért a polgármestert elmarasztalták.

Tehát azt gondolom, hogy a gyakorlatban is van hiba, egész biztos, hogy van hiba, de itt most hadd hozzam azt a változatát, hogy miközben abban egyetértünk, hogy igenis a világban, amikor a tőke mozog, és a tőke gyorsan akar megtérülni, akkor viszonylag gyorsan kell hogy segítsük a döntési folyamatot, ebben egyetértünk. Tehát itt vita van a Jobbik és köztünk, mert annak a 2006-os törvénynek is ez volt az alapvetése, hogy lehetőleg a nagy számban munkahelyeket teremtő beruházásokat, ha lehet, tartsuk meg a határainkon belül, különös tekintettel azokat, amelyek még ráadásul az exportot is bővítik. De nem jó az, ha a lerövidített idő és a másodfok miatt - gondolják végig, egy rendkívül rövid másodfokú idő -, ami nagy valószínűséggel nem lesz eredményes, ezt követően a miniszter azt mondja, hogy igen. És évek múlva, ha bekövetkezik valamilyen katasztrófa, akkor kié lesz a felelősség? Akkor kit fognak elővenni, hogy ki volt az, aki pecsétet tett, mondjuk, 30 nap alatt egy összevont eljárást helyettesítő rendszerben?

Igen, sérelmezzük mi, szocialisták azt - és egyszerűen nem is értjük -, hogy egy ilyen kérdést, ami kizárólag építéshatóság, környezetvédelemről vagy környezeti hatásvizsgálatokról szól, a Belügyminisztérium nyújt be. Az a Belügyminisztérium, amelynek az egészhez az ég egy világon semmi köze nincs, tehát nem a fejlesztési minisztérium vagy esetleg a gazdasági minisztérium, amelyeknek valójában tényleg a gazdaságélénkítésben való érdekeltségük kevésbé lenne vitatható.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva az a véleményünk, hogy ennek a törvényjavaslatnak, ami valóban mindössze csak négy paragrafusból áll a hatályba léptetéssel együtt, rossz következményei lesznek; a környezetünkben, amelyet mindannyian annyira szeretnénk megóvni magunknak és az unokáinknak meg az utánuk jövőknek, ez olyan döntéseket vetít előre, amely minőségromlást eredményezhet. Ugyanakkor a végrehajtásban nagyon sok problémát jelenthet - nem akarom megismételni azt, amit Tukacs képviselő úr elmondott -, egészen odáig, azt is lehet vizionálni itt a patkóban, hogy urambocsá! még szabálytalan engedélyezésekre is sor kerül, mert a 30 nap nagy valószínűséggel nem lesz elegendő ennek a csökkentett kapacitásnak. És az, amitől mindenki óv bennünket, meg mi is magunkat, hogy ez a törvényjavaslat, képviselőtársaim, önmagában hordozza azt a veszélyt, hogy azok az uniós források, amelyeket ezáltal meg akarunk nyerni, azok egy részét majd a bakik, a mulasztások miatt vissza kell fizetni. Ezért mi ezt nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Nagy Andor képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A hozzászólásomat két alapkérdéssel szeretném kezdeni. Az egyik alapkérdés számomra az, hogy joga van-e a törvényalkotónak ahhoz, hogy bizonyos ügyeket úgymond kiemelt ügyként kezeljen. Ugyanis voltak olyan hozzászólások, ha jól emlékszem, talán épp jobbikos képviselőtársam részéről, hogy nem helyes az, hogyha kétsebességes gazdaságot építünk, vagy úgymond kettős mércét alkotunk. Én mégis azt javasolom önöknek megfontolásra, hogy fogadják el azt, hogy vannak az életben olyan helyzetek, amikor egyszerűen bizonyos ügyeket - hiszen ott nemzetgazdaságilag fontos szempontokról, munkahelyteremtésről van szó - igenis ki kell emelni az ügyek közül.

Olyan ügyekről beszélünk - hogy mindenki értse a tétjét egy ilyen módosításnak -, mint mondjuk, egy Mercedes-beruházás, egy Audi-beruházás, de mondhatnám a Ráckevei-Soroksári Duna-ág rehabilitációjával kapcsolatos programot, a Tisza menti fejlesztéseket, a Kis-Balaton környékén megvalósuló fejlesztéseket, a Nabuccóval kapcsolatos építési munkákat vagy a magyar és horvát és szlovák, Magyarország és Szlovákia, Magyarország és Horvátország közötti gázvezetékek építésének az ügyét. Ezek olyan jelentőségű ügyek, amelyeket véleményem szerint egy törvényalkotónak joga van kiemelni az általános eljárások rendjéből.

Ezt egyébként ésszerűséggel is alá tudom támasztani. Gondoljunk bele abba, és nem tisztem megvédeni államtitkár urat, mert majd megválaszolja azt, hogy miért a BM az előterjesztője ennek a törvényjavaslatnak, hát azért, mert építésügyről van szó. A Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője egyébként ott volt a bizottsági ülésen, természetesen nem az ő megkérdezésük nélkül kerül sor erre a törvénymódosításra, de az ügy ura nem a Vidékfejlesztési Minisztérium, ezt mondom szocialista képviselőtársaimnak; ezt mindketten megkérdőjelezték. Tehát itt építési ügyekről van szó, amelyeknek van környezetvédelmi vonatkozása, azért kerül ez egyébként szerintem joggal a Belügyminisztériumhoz.

(18.40)

Tehát még egyszer megismételném, hogy arra az alapkérdésre, hogy joga van-e a törvényalkotónak bizonyos ügyeket kiemelt ügyként kezelni, az én válaszom egyértelműen az, hogy igen.

A másik alapkérdés a számomra pedig az - és én úgy érzem, sokan félreértelmezik itt a törvénymódosítást, hiszen itt pusztán arról van szó, hogy a törvényes határidők módosulnak -, hogy itt nem sérülnek az ügyfelek érdekei, és véleményem szerint sem a természetnek, sem a környezetvédelemnek az érdekei nem sérülnek, hanem egyszerűen eljárási határidőket módosítunk. Abból, hogy 120 napról 60 napra, kettő hónapról egy hónapra csökken a környezetvédelmi hatósági eljárási időpont, lehet azt a következtetést is levonni, hogy vajon képes-e erre a jelenlegi zöldhatósági rendszerünk vagy nem. Van, aki persze azt vizionálja, hogy ez majd nem fog menni, én meg azt vizionálom, illetve azt állítom, hogy ez megoldható, ez vezetési kérdés, bizonyos kiemelt ügyekben a zöldhatóság vezetője meg tudja oldani azt, hogy ennyi rendelkezésre álló idő alatt az ő szakemberei elbírálják azokat a kérelmeket, amelyeknek az elbírálására eddig hosszabb idő állt rendelkezésre.

Visszatérnék ahhoz a gondolatomhoz is, amivel az államtitkár úr is kezdte meg talán én is a hozzászólásomat még a bizottsági vélemények elhangzása kapcsán, hogy minderre az intézkedésre, törvénymódosításra azért van szükség, mert vészesen fogy az idő, és tartunk attól, hogy Magyarország elveszíthet európai uniós pénzeket. Mi csak másfél éve kormányozzuk ezt az országot, de láttam egy olyan táblázatot, amelyben feketén fehéren kimutatták azt, hogy az újonnan csatlakozó országok hogyan állnak a 2007-2010-es időszakra vetítve az európai uniós pénzek lehívásában, és Magyarország ötvenvalahány százalékon van, ott kullogunk a végén. Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy akár egy eurót, tíz eurót, száz eurót, illetve százmillió forintokat is elveszítsünk.

Én azt állítom, hogy ha egy ilyen törvénymódosítással ennek a kockázatát minimálisra tudjuk csökkenteni, akkor azzal jót teszünk, és cáfolom azokat a véleményeket, amelyek azzal riogatnak, hogy itt mindenféle összeesküvések vannak a háttérben, bizonyos csoportokat akarnak ezzel kedvezményekhez juttatni. Még egyszer megismétlem: itt eljárási határidőknek a módosításáról van szó, ugyanazokat az engedélyeket kell benyújtani mindenkinek, nincsenek könnyítések, pusztán arról van szó, hogy a hatósági munka elvégzésének az időpontja rövidül le, és komolyabb munkát vár el a törvényhozó a hatóságoktól, az ügyfeleknek, a természetnek és a környezetvédelemnek az érdekei tehát egyáltalán nem sérülnek.

Azt gondolom, hogy ezzel a két alapkérdésnek a megválaszolásával talán sikerült egy kicsit elejét venni annak a vitának, ami - még egyszer megismétlem - engem meglepett a bizottsági ülésen.

Annyi érzelmet véltem felfedezni mind az LMP, mind a Jobbik hozzászólásában, amelyeket nem láttam megalapozottnak, hogy arra kérem ezeket a képviselőtársaimat, akik majd utánam szólnak, hogy próbálják meg a véleményüket arra a törvénymódosításra koncentrálni, amiről tárgyalunk.

Még egyszer megismételve tehát: a KDNP vezérszónokaként ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartom, támogatni is tudom, jó lelkiismerettel tudom úgy is támogatni, hogy a fenntartható fejlődés bizottságának alelnökeként nekem azt is vizsgálni kell, hogy hogyan érvényesülnek egy ilyen törvénymódosítás kapcsán a fenntarthatóság, a környezetvédelem szempontjai, milyen mértékben sérülnek ezek. Nem szeretem a gúnyos kacarászást, majd biztosan lesz időm vagy lehetőségem reagálni arra, amit hallok a képviselőtársaimtól, de azt a véleményt, amit a sajtón keresztül hallottam, illetve a bizottsági ülésen előadták, nem érzem megalapozottnak. Igyekszem majd a viszonválaszban, illetve a később rendelkezésemre álló időben válaszolni is azokra a szempontokra, amelyeket majd ők minden bizonnyal megfogalmaznak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Kepli Lajos képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor megpróbálom megadni a reflexiót Nagy Andor képviselőtársam felszólalására.

Mint már azt a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésénél is elmondtam, nekünk alapvetően nemcsak ezzel a módosító indítvánnyal van problémánk, ez csak egy újabb a sorban, hanem igazából magával a törvénnyel, amit módosít, vannak aggályaink, érdemi kifogásaink. Ezek nem légből kapott aggodalmak, hiszen tudjuk jól az elmúlt évekből - már 2006 óta, amióta a Gyurcsány-kormány megalkotta ezt a törvényt -, hogy több olyan problémás ügy látott napvilágot, amelyek ebbe a körbe tartoztak, ezek közé a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások közé. Elég, ha csak Sukorót nézzük, mint a legeklatánsabb példáját ennek, vagy az álomszigetet, a Hajógyári szigeten megvalósítani kívánt beruházást; még sorolhatnám hosszan a példákat, de nem ezt szeretném.

Itt a cél sokkal inkább az, úgy tűnik, az átlagembernek és nemcsak az átlagembernek, hanem nekünk, jobbikos politikusoknak is, hogy valamilyen szempontból ez a törvény előnyben kíván részesíteni bizonyos beruházói köröket, hiszen egészen pontosan úgy szól a jogszabály vagy nem egészen pontosan, de mégiscsak ez a lényege: minden olyan beruházás, amely egyrészt európai uniós támogatással valósul meg, másrészt központi költségvetésből történik a megvalósítása, harmadrészt koncessziós szerződés útján valósul meg, negyedrészt pedig gyakorlatilag - ha jól tudom, negyedik vagy ötödik helyen szerepel - bármely olyan beruházás, amelyet a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásnak tekint. Tehát itt van igazából a kutya elásva, a gumicsont itt kerül bele, gyakorlatilag a kormány dönti el, hogy mit akar bevonni ebbe a hatáskörbe, és ha jól tudom, 90 millió forint az az értékhatár, ami felett ilyen nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásnak lehet egy beruházást nyilvánítani.

Nyilván nyomós okunk van arra, mondom, itt az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy azt gondoljuk, hogy bizonyos mindenkori kormányzatok mögött vagy előző és mostani kormányzatok mögött álló üzleti körök gyakorolnak befolyást itt a kormányzati tevékenységre. Ezt egyébként az önök nemrég, most lemondott vidékfejlesztési államtitkárának szavai csak megerősítették bennünk, hiszen ő államtitkárként azért valószínűleg jobban belelátott a kormányzati működésbe. Ő ugyan a vidékfejlesztés területén, de ugyancsak ezt mondta el egy interjúban, és ez nem segített eloszlatni a kételyeinket, hogy úgy mondjam.

Tehát ebből a törvényből az sült ki - és nagyon sajnáljuk, hogy ezt a gyurcsányi hagyományt továbbviszi a Fidesz-kormány is -, hogy vannak egyenlők és vannak egyenlőbbek, és az egyenlőbbeknek minden lehetőséget meg kell arra teremteni, hogy holmi akadékoskodó környezetvédők ne állhassák útját a beruházásaiknak, és minél gyorsabban keresztül lehessen vinni mindenféle engedélyeztetési procedúrán, és utána már igazából érdemi ellenállásnak helye nincs itt ebben a formában sem. Azért lássuk be, itt nem egy-két hetes csökkentésről van szó, hanem itt arról van szó, hogy összevont eljárásnál 120 napról 30 napra csökken le az ügyintézési határidő, összekapcsolt eljárásnál pedig 90 plusz 90 napról 30 plusz 30 napra, tehát itt jelentős, 90 és 120 napos időtartam-csökkenések vannak. Ezt valahol el kell venni, tehát nem hiszem, hogy 90, illetve 120 napig csak porosodna egyébként a hatóságnak az asztalán az ügyirat, vagy ha így van, akkor az óriási nagy probléma.

Tehát nyilván vagy valamilyen lépések kimaradnak, vagy ha minden eljárási folyamat ugyanúgy teljesül, ahogy az a törvényben elő van írva, akkor pedig nyilvánvalóan itt valamiféle ügyféli jogok fognak sérülni, hiszen az eljárási határidőbe általában nem tartoznak bele - ez benne is van az eljárási törvényben - a különböző közmeghallgatások és a többi, amikor az ügyfeleket bevonják ezekbe az eljárásokba, viszont semmiféle utalást itt erre vonatkozóan nem találtunk, hogy megmaradnak-e változatlanul ezek a jogok, és lesz-e lehetőség egy-egy ilyen eljárásnál a külső feleknek, hogy beavatkozzanak, és elmondják a véleményüket. Hiszen azért jó néhány beruházás változott meg és hiúsult is meg azáltal, hogy az életterüket féltő helyi lakosok és civil szervezetek környezetvédelmi alapokon, jogi úton megtámadták, és végül sikerrel megfúrták az engedélyezését.

(18.50)

Bár a "megfúrták" szó egy kicsit negatív töltetű, de általában ha ez sikerre vezet, akkor meg is van rá a jogi oka, és nyilván okkal aggódtak. Ez kerülhet tehát veszélybe, ez az egyik oldala.

A másik oldala pedig az, hogy mi alapvetően nem vagyunk az eljárási határidők csökkentése ellen, csupán az, hogy ezt egy szelekció alapján jelöljük ki, hogy ki az, akinél csökkenteni lehet, ki az, akinél nem lehet csökkenteni, ez az, amivel nem értünk egyet, tehát magával a kiemelt nemzetgazdasági beruházásokról szóló törvénnyel.

Ha csökkentünk, akkor tegyük azt meg a közigazgatási eljárásról szóló törvényben, illetve ebben a 314/2006. számú kormányrendeletben, amiben az egységes környezethasználati engedélyezési és a környezeti hatásvizsgálati eljárások lebonyolításáról rendelkezik a jogalkotó. Ezeket megtehetjük, és az vonatkozzon mindenkire, az egy vagy két munkahelyet teremtő kisvállalkozóra ugyanúgy, mint a nagyberuházókra. Ne csak megint azokat támogassuk, akik, még egyszer mondom, nem a munkahelyek zömét adják Magyarországon, hiszen mindenféle statisztika azt mondja, hogy a kis- és középvállalkozások adják a munkahelyek zömét, az ő terheik ezzel nem csökkennek, ugyanúgy megmarad ugyanaz az eljárás, amit eddig végig kellett csinálniuk. Ez csak egyfajta kivételezést biztosít egy szűk kör számára.

Azzal az ironikus és a helyzetet számunkra politikailag is kifejező hasonlattal éltem én a sajtótájékoztatón, hogy tovább robog a nyerges vontató a narancsligeten keresztül, és ezt mindenki értse úgy, ahogy akarja. Én továbbra is fenntartom az ezzel kapcsolatos aggályaimat, hogy itt bizonyos körök érdekeit fogja szolgálni.

Amennyiben csak európai uniós támogatások hatékonyabb lehívásáról van szó, rendben, akkor változtassuk meg úgy a törvényt, hogy vegyük ki belőle az összes többi kitételt, vegyük ki belőle azt, hogy a kormány bármire azt mondhatja majd, hogy ez kiemelt nemzetgazdasági szempontú beruházás.

Környezetvédelmi szempontból semmi nem indokolja ezt a csökkentést, sőt, ez nyilván a környezetvédelmi érdekek ellen hat, és egyébként Nagy Andor képviselőtársam szájából is elhangzott a bizottsági ülésen az a mondat - jegyzőkönyvben is megtalálható -, hogy környezetvédelmi érdekek sérülhetnek ennek a javaslatnak az elfogadásával. Ő itt úgy folytatta a mondatát, hogy de majd államtitkár úr majd bizonyára megnyugtat minket, hogy milyen garanciák vannak arra, hogy ez ne történjen meg. Államtitkár úr, aki ez esetben Szaló Péter volt a bizottsági ülésen, nem nyugtatott meg minket, majd talán Tállai államtitkár úr ezt meg fogja tenni helyette.

Az pedig, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium is ott volt a bizottsági ülésen, és szintén elmondta a véleményét, az megint csak nem fedi a valóságot, a Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője nem fűzött hozzá érdemben semmit az előterjesztéshez, így hát nem ismerhettük meg igazából az ő álláspontjukat, ezt is hiányoltuk.

Összességében elmondható tehát, hogy nem támogatjuk a javaslatot. Egyetlen módosító indítványt nyújtottunk be ehhez, amely egyszerűen hatályon kívül helyezi az egész 2006. évi LIII. törvényt, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek tekintett beruházásokról. Egyben javasoljuk, hogy induljon meg egy valódi bürokráciacsökkentés, mert való igaz, hogy ma környezetvédelmi szempontból engedélyeztetni vagy nem csak környezetvédelmi szempontból, bármilyen szempontból egy vállalkozás tevékenységét engedélyeztetni rendkívül nagy procedúra, és a nagy része ennek bürokrácia. A környezetvédelmi érdekek sérülése nélkül is lehetne a terheket csökkenteni, nem úgy, ahogy ez a javaslat, ez a törvény ezt megpróbálja elintézni, hanem olyan módon, hogy közben bárki, aki ebbe az eljárásba, mondjuk, külső félként be kíván avatkozni, ugyanúgy megtehesse, elmondhassa a véleményét. Tehát adminisztrációs terhek csökkenéséről van szó.

Elsősorban nem is az ügyintézési határidőt szokták kifogásolni azok, akik ezeket az engedélyeztetéseket végzik, hanem azt a rengeteg óriási nagy iratmennyiséget, amit a hatóság megkíván, és többnyire olyan információkról van szó, amelyek más hatóságoknak birtokában vannak, és a Ket. értelmében egyébként nem is kérhetne be olyat egy hatóság, amely más hatóságnak hivatalosan már a tudomására jutott korábban.

Mégis ez a gyakorlat a környezetvédelmi hatóságnál is: nyolc példányban több száz oldalon benyújtott engedélyeztetési dokumentációk léteznek ma is, és készülnek nap mint nap.

Ezen kéne inkább valahogy változtatni, ami nem szükséges, hogy belekerüljön, az ne kerüljön bele, és ne okozzunk ezzel főleg a kisvállalkozásoknak pluszterhet, hiszen ők azok, akik ezt nehezebben tudják kitermelni. Ennyit szerettem volna elmondani, a módosítóinkról pedig majd a részletes vitában fogunk szólni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Schiffer András képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Legelőször is annak a csodálkozásomnak szeretnék hangot adni, hogy ennek a törvényjavaslatnak a belügyminiszter az előterjesztője. 2006 óta, mióta ezt a nagyszerű törvényt önök a szocialistákkal együtt megalkották, a fejlesztési tárca volt ennek a gazdája. Önmagában a környezetvédelem, a környezetpolitika, környezetvédelmi igazgatás pedig a Vidékfejlesztési Minisztérium portfóliójába tartozik.

Nem tudok másra gondolni, államtitkár úr, mint hogy azért a belügyminiszter az előterjesztője ennek a törvényjavaslatnak, mert pontosan tudják, hogy a kiemelt beruházások körül büntetőügyek sokasága lehet, volt és lesz a jövőben, pontosan tudják, hogy a kiemelt beruházások tekintetében bizony szükség van a rendőri jelenlétre. Nem igazán van más, ésszerű magyarázat itt a Belügyminisztérium szereplésére.

Az pedig, államtitkár úr, hogy pont a kolontári jelentés után, pont azután, hogy ön itt a parlamentben azzal zárja a szózatát, hogy soha többet ilyen katasztrófa, mint a vörösiszap-katasztrófa volt 2006. október 4-én, van képük beterjeszteni egy ilyen törvényjavaslatot, ami durván kinyírja a környezetvédelmi hatóság szerepét ezekben az engedélyeztetési eljárásokban, ez valami egész arcátlanság!

Ha ön komolyan gondolja azt, hogy soha többet ilyen környezeti katasztrófát, akkor ezt a törvényjavaslatot vissza kell vonnia. A garancia arra, hogy ne következzenek be olyan ipari katasztrófák, mint 2006. október 4-én Kolontáron, az, ha megerősítjük a közösségi ellenőrzést. Nem az, ha meglóbálják a bilincset, ahogy ezt önök szokták csinálni, hanem akkor, ha erős állami szerepvállalás van a veszélyes tevékenységek hatósági engedélyeztetésében, erős közösségi ellenőrzés van a környezetre veszélyes tevékenységeket illetően.

Államtitkár úr, a helyzet az, hogy 2010 júniusában-júliusában az önök miniszterelnöke nagyívű szónoklatokat tartott arról, hogy azért köszöntött be új korszak Magyarországon, mert végre az egyéni érdekeket fölülírják a közösség érdekei. Nem ezt látjuk. Azt látjuk, hogy az egyéni érdekek legfeljebb változtak, és önök éppúgy a közösségi érdekérvényesítés leépítésén munkálkodnak, mint az önök elődei is ezt tették. Ha önök komolyan gondolják azt, hogy a közösségi érdek előbbre való, mint az egyéni érdek, nem tesznek olyan törvényjavaslatokat, ahol a bürokráciacsökkentés mögé bújva valójában a közösségi ellenőrzést építik le. Nem határidő-csökkentésről van szó, hanem arról van szó, hogy önök módszeresen kivéreztetik a közösségi ellenőrzés intézményeit a megszorító költségvetésükkel, másrészt pedig a határidők csökkentésével egész egyszerűen nem is adnak lehetőséget arra, hogy a közösségi érdekek érvényesülhessenek a magánérdekekkel szemben. Erről van szó, itt is, mint annyi más ügyben, szemfényvesztést mutatnak, mást mondanak, mint amit tesznek, és mint ahogy a miniszterelnöktől tudjuk, a tettek beszélnek.

Államtitkár úr, a helyzet úgy áll, hogy a alapvető probléma - csatlakozom Kepli képviselőtársamhoz - maga a törvény. Maga a törvény, ami nem más, mint az oligarchák vastörvénye. Ezt a törvényt önök 2006 tavaszán, a 2006-os választások előtt a szocialista oligarchákkal együtt alkották meg. Ez egy olyan törvény, amit a Fidesz, az MSZP, az SZDSZ és az MDF együtt alkotott meg a magyar parlament nagyobb szégyenére 2006 tavaszán. Ez a törvény lehetővé teszi azt, hogy a mindenkori udvari beszállítók és a mindenkori kormánynak kedves multinacionális tőke kibújjon a közösségi érdekek alól, megengedi azt, hogy a különböző udvari beszállítók és a mindenkori kormányzatnak kedves befektetői csoportok mentesüljenek azok alól a szabályok alól, ami alól természetesen egy földi halandó, egy egyszerű magyar kis- és középvállalkozás nem tud mentesülni.

(19.00)

Egy olyan törvényt alkottak meg, aminek az az eredménye, hogy ha valaki, mondjuk, a Velencei-tó partján egy palacsintasütödét akar nyitni, akkor több bürokratikus akadállyal kell szembenéznie, mintha például egy kaszinóvárost akar ugyanott építeni. Ez az önök törvényének az eredménye. Ez a törvény, amit önök a szocialistákkal és az azóta a parlamentből kiesett pártokkal együtt megalkottak, tette lehetővé például a Sukoró-botrányt. Amikor önök itt Sukoró kapcsán gyurcsányoznak és mutogatnak az előző kormány felé, jó lenne, ha tükörbe is néznének. Ezeket a botrányokat az önök munkássága is tette lehetővé, és mióta kormányon vannak, nem tesznek mást, mint ennek az oligarchatörvénynek a hatályát próbálják folyton bővíteni. Ennek egész egyszerűen egyetlen magyarázata van. Kepli képviselőtársam nyerges vontatóról beszélt, de nyugodtan beszélhetünk szolnoki gyorsról is. Ennek a szolnoki gyorsnak az akadálytalanabb működését kívánják a kiemelt beruházási törvény hatályának a növelésével elősegíteni.

Arról is szó van, államtitkár úr, hogy ez a bizonyos kiemelt beruházási törvény, amit itt az akkori parlamenti pártok nagy egyetértésben megalkottak, egy elhibázott fejlesztéspolitikát próbál konzerválni. Egy olyan elhibázott fejlesztéspolitikát, aminek a levét issza az egész ország. Húsz év elhibázott fejlesztéspolitikáját próbálják a kiemelt beruházási törvénnyel, illetve az itt adható kedvezmények bővítésével konzerválni. Magyarországon a rendszerváltás után a mindenkor hatalmon lévő különböző pártok és miniszteriális személyek állandóan azzal jöttek, hogy hogyan lehet a külföldi tőke kegyeibe férkőzni. Egyetlen dolog volt fontos a mindenkori gazdaság, illetve fejlesztéspolitika számára, hogy az ország külföldi tőkevonzó képességét fokozzuk.

És természetesen még egy dolog fontos volt a mindenkori kormányzatnak, hogy a saját udvari beszállítóit hizlalja. Ennek eredménye a kettéosztott gazdaság, ennek eredménye az, hogy Kelet-Közép-Európában is példátlan módon nagy szakadék tátong a multinacionális szektor, illetve a hazai kis- és középvállalkozások között. Ezt a törvényt hatályon kívül kell helyezni. Ennek a törvénynek a hatályon kívül helyezésére tettünk javaslatot Jávor Benedek képviselőtársammal még 2010 nyarán, mert az a technika, hogy önök valakiket kiemeltnek neveznek, másokra meg természetesen érvényesek a bürokratikus szabályok, prolongálja azt, hogy Magyarországon továbbra is vannak olyanok, akik lefölözik a hasznot. Egyébként ez az a helyzet, ami az ország versenyképességét visszaveti.

Magyarországon azért nincs érdemi munkahelyteremtés, azért nem bővül a foglalkoztatottság hosszú-hosszú ideje, még a növekedés éveiben sem - az önök első kormányzása idején sem bővült -, mert pontosan a kettéosztott gazdaság az, ami korlátja annak, hogy érdemi munkahelyek jöjjenek létre. Ha valakiket kiemeltnek tekintenek, miközben másokat pedig nem, az azt jelenti, hogy a hazai kis- és középvállalkozói szektor továbbra sem lesz alkalmas arra, hogy érdemben munkahelyeket tudjon teremteni. Ez azt is jelenti, hogy önök szembemennek azzal a politikával, amit egyébként a kormányprogramjukban is meghirdettek.

Amikor itt a meglehetősen rövidke indokolásban arra hivatkoznak, hogy a nemzeti stratégiai referenciakeret hatékonyabb kihasználása ennek a törvényjavaslatnak az elsődleges célja, erről szerintem önök is pontosan tudják, hogy ez egy hatalmas nagy hazugság. Egyrészt - és ezt képviselőtársam már szintén elmondta - ez a törvény nemcsak az uniós fejlesztési források felhasználásából létesülő beruházásokra vonatkozik. Ez az egyik. A másik pedig, hogy ez a törvényjavaslat nemhogy segítené az uniós fejlesztési források felhasználását, hanem az a helyzet, hogy önök azt kockáztatják, hogy egy újabb kötelezettségszegési eljárás fog indulni Magyarországgal szemben. Kockáztatják azt, hogy ha például a környezeti hatásvizsgálati irányelvet vizsgálja meg egy uniós fórum, akkor egész egyszerűen nem fogják megengedni ezeknek a fejlesztési forrásoknak a lehívását. Azt kockáztatják, hogy adott esetben éppen hogy ha az Európai Unió szervei közbeavatkoznak azért, mert Magyarországon sem a társadalmi részvételt nem biztosítják, sem pedig a kellő mélységű környezeti hatásvizsgálatokat, akkor éppen hogy időveszteség fog keletkezni az ilyen típusú beruházásoknál.

Arra is szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ráadásul az a helyzet, hogy azok az országok, amelyekről azt szokás mondani, hogy versenyképesek, például a skandináv államok, ott sokkal szigorúbb előírásokat érvényesítenek, ott nem a hatósági eljáráson kívánnak spórolni, nem a hatósági vizsgálat alaposságán kívánnak spórolni. Éppen az a tapasztalat, hogy az igazán versenyképes országokban nem laza és elnéző a szabályozás, ahogy ezt önök kívánják, hanem éppenséggel sokkal komolyabb elvárások vannak. Az Európai Unióban éppen hogy a környezeti hatásvizsgálatok komolysága, illetve az állampolgári részvétel erősítése az irány, és ezt fogják bevasalni Magyarországon is. Tehát ne hivatkozzanak itt az uniós fejlesztési források lehívására, mert az, amit mondanak, hazugság, önök éppenséggel kockára teszik ezeket a fejlesztési forrásokat, illetve ezeknek a lehívhatóságát.

Az a helyzet, hogy ráadásul - ez persze nem újdonság - önök ezt a törvényjavaslatot úgy tették ide a Ház elé, hogy a saját maguk által megalkotott törvényeket is megszegték. Az önök által 2010 végén megalkotott 2010. évi CXXX. törvény, tehát az új jogalkotási törvény előírja, hogy mielőtt egy jogszabálytervezetet behoznak a Ház elé, előtte legyen hatásvizsgálat, legyen érdemi indokolás, és tegyék közzé az előkészítő minisztérium honlapján. Az a helyzet, államtitkár urak, hogy a Belügyminisztérium honlapján ez a jogszabálytervezet nem volt hozzáférhető. Nem tudjuk azt, hogy milyen előzetes hatásvizsgálatokat végeztek. Modellezték azt, hogy a környezetvédelmi hatóságok hogyan fogják tudni alkalmazni ezt a törvényt?

Nagy Andor képviselő úr elmondta azt, hogy ez semmilyen befolyással nincsen környezeti érdekekre. Honnan tudja? A jogalkotási törvény, amit önök elfogadtak, előírja azt, hogy az ilyen típusú törvényeknél tessék előzetes hatásvizsgálatot csinálni. Tessék modellezni azt, hogy egy ilyen törvény hogyan fog hatni az érintett hatósági eljárásokra és az érintett hatósági szervezetekre, különös tekintettel azokra a forráselvonásokra, amit a különböző megszorító csomagok miatt a hatóságok kénytelenek elszenvedni. Nem tették meg ezeket az előzetes hatásvizsgálatokat, és megszegték a társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény szabályait is, hiszen a benyújtott törvényjavaslatot megelőzően nem tárgyaltak az érdekelt társadalmi szervezetekkel, hacsak nem gondoljuk azt, bár a tegnapi nap óta úgy gondolom, hogy önök társadalmi részvétel és társadalmi egyeztetés alatt azt értik, amikor az önöknek kedves különböző befektetői körökkel és udvari beszállítókkal tárgyaltak. Ezt valóban nem vitatom el, a szolnoki gyors és a nyerges vontató üzemeltetőivel nyilván kimerítő tárgyalásokat folytattak a törvényjavaslat előkészítése előtt.

Megszegték a környezetvédelmi törvénynek is az ilyen jellegű jogszabályokra előírt szabályait, hiszen a környezetvédelmi törvény előírja azt, hogy az ilyen típusú törvényjavaslatokat önök nyújtsák be az Országos Környezetvédelmi Tanácshoz. Az Országos Környezetvédelmi Tanács véleményét önök nem kérték ki.

A helyzet úgy áll, és nem kívánom azt elismételni, amit itt a kisebbségi vélemény előterjesztője elmondott, hogy önök nem egyszerűen rövidítik a különböző környezetvédelmi hatósági eljárások határidejét, hanem radikálisan csökkentik. Van olyan típusú eljárás, az emlegetett összevont eljárás, ahol 75 százalékkal csökkentik a rendelkezésre álló határidőt.

Nézzünk már bele, hogy miről beszélünk pontosan! Nem véletlen az, hogy ilyenre korábban nem vetemedett a jogalkotás, nem véletlen az, hogy ezeknél az eljárásoknál négy hónapos határidőt hagyott meg. Nézzünk szembe azzal, hogy pontosan milyen természetű hatósági eljárásokról beszélünk! Egy-egy ilyen környezetvédelmi eljárásnál a környezeti kockázatot hordozó tevékenység teljes életciklusát figyelembe kell venni. Foglalkozni kell az esetlegesen országhatáron átterjedő hatásokkal. Jegyzem meg, erre nemzetközi egyezmény is kötelezi Magyarországot, az espooi egyezmény. Foglalkozni kell minden környezeti elemmel és az ezek közötti kapcsolódásokkal. A vizsgálandó kérdések komplexitásából adódóan nagy terjedelmű, gyakran több száz oldalas szakértői anyagokat kell értékelni, és egyedileg kell környezetvédelmi határértékeket, műszaki feltételeket meghatározni.

(19.10)

Tehát nem valami bürokratikus hókuszpókusz, hogy itt két-, illetve négy hónapos határidők vannak, hanem ha önök valóban el kívánják kerülni azt, hogy a kolontárihoz hasonló ipari katasztrófák következzenek be ebben az országban, akkor nem nyúlnak a környezetvédelmi hatósági eljárásokhoz, főleg úgy, hogy előtte kivéreztetik a környezetvédelmi hatósági szervezetrendszert.

Önök ezzel a törvénnyel szabad jelzést adnak annak, hogy különböző önöknek kedves befektetők szabadon szennyezzék el a földjeinket, szabadon szennyezzék el a vizeinket, szabadon szennyezzék el ennek az országnak a levegőjét. (Tállai András nevet.) Tállai Úr! Lehet, hogy ön ezt mulatságosnak tartja (Tállai András: Az is!), de higgye el, hogy az elmúlt tizenhét évben, mióta környezetvédelmi törvény van ebben az országban, nem véletlenül alakultak ki ezek az eljárási határidők, és nem véletlen az sem, hogy eddig ez a törvény, ez az oligarchatörvény az eljárások gyorsításáról beszélt, arról beszélt, hogy a kettő-, illetve a négy hónapos időtartamokon belül (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az ilyen típusú ügyeket sorolja előbb a hatóság. Amit itt önök tesznek, az a különböző önöknek kedves befektetők pofátlan kiszolgálása.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Bödecs Barna képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy én is a Belügyminisztériummal kezdjem, egy kicsit más aspektusból szeretnék kérdezni, és azt hiszem, hogy elsősorban kérdezni fogok államtitkár úrtól.

Az első kérdésem az, hogy ha már önök az előterjesztők, akkor miért nem hallgathatjuk meg legalább a szaktárca véleményét, miért nincs jelen dr. Illés Zoltán államtitkár úr, miért nem ő szólal fel a vitában, és miért nem mondja el nekünk szakmai érvekkel azt, hogy ez miért fontos, miért volt rá szükség, és miért helyes ez így. Ha pedig nincs itt, a bizottsági ülésen pedig a szaktárcát képviselő hölgynek nem volt véleménye az ügyről, akkor ez legalábbis gyanús. (Moraj a Fidesz soraiban.)

Nézzük a kétsebességes gazdaság ügyét! Mik is vannak ebben a törvényben? Akik a kivételezettek, azok a részben vagy egészben európai uniós támogatásból finanszírozott beruházások, a részben vagy egészben központi költségvetési támogatásból finanszírozott beruházások, a jelentős értékű, 5 milliárd forint költségigényt meghaladó koncessziós és állami feladatok átengedéséből fakadóan lefolytatott beruházások, akkor a gyönyörű részben vagy egészben egyedi kormánydöntéssel megítélt támogatásból megvalósítandó, és végezetül a legalább 90 millió forint költségigényű és 15 új munkahelyet eredményező beruházások. Mindenki más továbbra is marad a 120 napnál, marad a kétszer 90 napnál. Ők viszont szépen lemennek 30 plusz 30, illetve 30 napra.

Úgy gondoljuk, hogy az általános jogszabály keretei között kellene megteremteni az egyszerűsített ügyintézés lehetőségét azokra az ügyekre, amelyek tényleg egyszerűek, és nem jelentenek környezeti kockázatot. Vannak ilyenek. Ugyanúgy az általános jogszabály keretei között kellene megteremteni annak a lehetőségét, hogy ahol több elsőfokú hatóságot érintene például az ügy, mert egy vezetékes nyomvonalról van szó adott esetben, ilyen beruházásról, vagy az ügy bonyolultsági szintje meghaladja az elsőfokú hatóság szakmai kompetenciáját, úgy az általános jogszabály rendelkezzen arról, hogy a másodfokú hatóság bírálja el első fokon a kérelmet.

Azaz az időtartamok lerövidítése ne attól függjön, hogy valamit önök kiemeltnek tekintenek-e, valamely beruházót fontosnak tekintik-e, hanem attól függjön az időtartam, hogy az az ügy környezeti szempontból aggályos lehet-e vagy sem, mert akkor ez egy szakmai válasz erre a kérdésre. De az, hogy mondjuk, egy környezeti szempontból adott esetben aggályos, nagy értékű, a lakosság jelentős csoportjait vagy a környezeti elemek tágabb körét érintő beruházásra ugyanolyan rövidítő szabályt alkalmaznak, mint mondjuk, egy éppen 90 millió forintot elérő, 15 főt foglalkoztató olyan kisüzemre, aminek effektív kibocsátása adott esetben nincs, ez egy teljesen szakmaiatlan megközelítés. Ezért nem értjük azt, hogy ezt miért a Belügyminisztérium terjeszti elő.

A következő, amire szeretném felhívni a figyelmet, a hatásvizsgálat hiánya. Ennek két eleme van. Az egyik eleme az, hogy mi, ellenzéki képviselők, kíváncsiak lennénk arra - és itt megint a szaktárcát kellene megkérdeznünk, ha már egyszer a hatásvizsgálat nincs itt, nem készült el, nem mutatták be -, hogy mi a tapasztalat az elmúlt években; szükség volt-e ezekre az ügyintézési időtartamokra, avagy érdemben, tartalmilag a hatóságok ennél rövidebb időtartam alatt is el tudták bírálni az ügyek, teszem azt, 90-95 százalékát. Ha erre vonatkozólag van tapasztalati adat, miért nem hozzák ide, a Ház elé, miért nem mutatják be nekünk? Ha pedig nincs, akkor ez az egész előterjesztés megalapozatlan.

Hatásvizsgálati rész az is, hogy milyen a hatóságok kapacitása, milyen a hatóságok kapacitáskihasználtsága. Nemcsak arról szeretnék ebben a tekintetben beszélni, hogy hogyan csökkentették önök a szakhatóság költségvetését, vagy hány embert bocsátottak el éppen a 2012-es megszorítások miatt, hanem arról, hogy annak az ügyintézői állománynak milyen volt a tapasztalatok szerint a munkaidő-lefedettsége; az ügyeket milyen időtávon tudták feldolgozni; tornyosultak a papírok az asztalaikon vagy nem tornyosultak. Ha mindez meglenne, akkor lehetne egy ésszerű javaslatot adni az általános ügyintézési határidő csökkentésére, és lehetne például azt mondani, hogy ne 120 és kétszer 90 nap legyen, hanem, mondjuk, 90 és kétszer 60 nap. Ugye? De abból, hogy önök harmadára és negyedére csökkentik a kiemelt beruházások esetén egy tollvonással ezeket a határidőket, hatásvizsgálati előterjesztés bemutatása nélkül, abból csak arra lehet következtetni, hogy nem a környezeti szempont vezette a jogalkotót, hanem valamilyen más külső szempont, és nem azért nyújtotta be a Belügyminisztérium ezt a javaslatot, mert ő az illetékes, hanem azért, mert a vidékfejlesztési tárcsa véleményére igazából nem is voltak kíváncsiak.

Nagyon fontos és értékelendő szempont az is, és nagyon szeretném megkérni államtitkár urat, hogy válaszoljon erre a kérdésemre, hogy azok az ügyintézési határidők, amik az általános jogszabályban vannak, az ügyintézés maximális időtartamát jelentik-e, avagy a tényleges időtartamát, és a hatóság egy olyan ügyben, ahol nincs olyan környezeti probléma, nincs olyan iratanyag, nincs olyan szakértői anyag, nincs olyan hatásvizsgálati dokumentáció, amelynek az átvizsgálása teszem azt tényleg 90 napot vagy 120 napot venne igénybe, kibocsáthatja-e hamarabb a határozatot. Mert ha kibocsáthatja, akkor miért kell ezt az időtartamot lerövidíteni? (Tállai András egy képviselővel konzultál.) Hiszen azokban az ügyekben - ha a hivatal jól dolgozik -, amely ügyek nem problémásak, nem okoznak környezeti érdeksérelmet, a hivatal lezárja a vizsgálatot, és kibocsátja, teszem azt, 15 nap múlva a határozatot. Így van, államtitkár úr, vagy nem így van? (Tállai András befejezi a konzultációt.) Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban. - Tállai András: Ez nem a Maradj talpon!)

Aztán szeretném megkérdezni azt is - és ez megint kérdés -, hogy idejön egy jogszabály, a bizottsági elnök urunk elmondja, hogy ez a jogszabály, noha környezeti problémát érint, nem került az Országos Környezetvédelmi Tanács elé.

(19.20)

Föltesszük ezt a kérdést Szaló Péter államtitkár úrnak, és azt a választ kapjuk, hogy ez nem környezeti probléma, ezért nem vitték az OKT elé. Hát már hogyne lenne környezeti probléma, hiszen a környezeti eljárás időtartamát rövidíti le, és adott esetben felmerül annak a kockázata, hogy a környezeti eljárás időtartama nem lesz elégséges ahhoz, hogy annak a környezeti problémának a tartalmi vonatkozásait a hatóság érdemben megvizsgálja. Hát már hogyne lenne ez környezeti probléma, hát csak ki kellett volna kérni az OKT véleményét!

Akkor elmondja azt is a bizottsági elnökünk, hogy az alapvető jogok biztosa ezen előterjesztés visszavonására szólította fel önöket. Szeretnénk kérni, mutassák be azokat az érveket, amelyeket a biztos úr ebben megfogalmazott, és cáfolják meg azokat, mondják el, hogy miért nincs igaza a biztos úrnak.

Szóval, mindezt elmondva, én egy csomó kérdést fogalmaztam meg, és nagyon szeretném megkérni államtitkár urat, hogy ezen kételyeinket is próbálják eloszlatni, még mielőtt a múlttal nem terhelt parlamenti ellenzéket vádolják azzal, hogy ne lennénk partnerek egy jogszabály megalkotásában.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, LMP-képviselőcsoport.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Mielőtt Tállai államtitkár úrnak tényleg fékezhetetlen jókedve támad, azt azért szeretném elmondani önnek, államtitkár úr, hogy amennyiben önök ezt a törvényjavaslatot elfogadják - nincs kételyem afelől, hogy el fogják fogadni -, akkor az a meglehetősen tragikomikus helyzet fog előállni, hogy például egy atomerőmű bővítésére vagy mondjuk, egy új timföldgyár, egy új vörösiszap-tározó építésére a környezethasználati engedélyezésre 30 nap fog rendelkezésre állni, ugyanakkor hogyha, mondjuk egy családi ház építésénél valaki építési eljárást kíván lefolytatni, 21 nap áll rendelkezésre. Tehát gyakorlatilag az a teljesen abszurd helyzet fog előállni, hogy egy atomerőmű-bővítéssel vagy egy vörösiszap-tározó létesítésével kapcsolatos eljárásra nagyjából ugyanennyi idő fog rendelkezésre állni (Tállai András elhagyja államtitkári helyét.) - látom, hogy a kormányt ez már nem is érdekli, azért befejezem -, mintha valaki egy családi házat vagy mondjuk, egy palacsintasütőt kíván építeni. Ez teljesen abszurd, teljesen abszurd!

Önök komolyan gondolják azt, miután megfeddték az előző kormányt itt a kolontári vörösiszap-katasztrófa miatt, hogy egy hasonló típusú beruházásnál vagy egy komplex vegyipari üzem létesítésénél egy 30 napos olyan eljárás, ami egyébként egy hétköznapi tevékenység létesítésére van méretezve, elégséges lesz? Tényleg nincs semmilyen lelkiismeret-furdalása államtitkár úrnak - (Tállai András: Nincs!) azt gondoltam -, hogy a kolontári jelentés végigtárgyalása után képesek egy ilyen törvényjavaslatot ide behozni? Van fogalma arról, hogy egyébként egy környezeti engedélyeztetési eljárásnak milyen fázisai vannak, milyen rendeltetése van egy ilyen hatósági engedélyeztetési eljárásnak? (Tállai András elfoglalja államtitkári helyét.)

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Hegedűs Lorántné képviselő asszony, a Jobbik képviselőcsoportjából.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Megpróbálom az államtitkár úr drága idejét nem túl sokáig rabolni, hiszen látom, hogy már alig várja, hogy véget érjen a vita, és alig bír a helyén maradni, és azt a nem túl sok hozzászólást alig bírja már kivárni, ami még hátra van, ezért megpróbálok az államtitkári expozé 2 perc 13 másodpercébe beleférni, és csak kérdéseket megfogalmazni önnek.

Mondja már meg nekem, hogy miért volt eredetileg 4 hónap, illetve 3-3 hónap az eljárás számára biztosítva. Mi volt az indoka az akkori törvényjavaslatban, és mi változott azóta az akkori érvek tekintetében? Miért ilyen arányban csökkentették az eljárási határidőt? Melyek voltak a szakmai érvek? Figyelem, államtitkár úr, szakmai érveket kérek, nem pedig handabandát.

Többféle környezeti körülmény vizsgálata szükséges adott esetben, többféle szakember bevonására van szükség, több ember egymásra épülő véleményére van szükség. Ezek összefüggéséből hogyan tudja majd 30 nap alatt meghozni az engedélyező hatóság az érdemi döntést? Hogyan lehet tehát felelősen 30 nap alatt döntést hozni?

Gondoltak-e arra, tisztelt államtitkár úr, hogy a kiadmányozás rendjét olyaténképpen változtatják, hogy legyen kerek, háromszögletű meg négyszögletű pecsét ahhoz képest, hogy a kiemelt ügyfél éppen milyen eljárást szeretne, milyen engedélyt szeretne kérni, és csökkentsük le a határidőt összesen 5 másodpercre, addig, amíg megfogja az engedélyező a pecsétet, és már mehet is a tisztelt kiemelt ügyfél, hogy ne tartsuk fel egymás idejét túl hosszan? Ez volna aztán csak a kormányzati forradalmi tempó! Szerintem bele kellene gondolnia, államtitkár úr.

Továbbá pedig, létezik olyan eljárás, amelyben az ügyfél behoz egy tökéletesen előkészített, hiánytalan dokumentációt. Ebben az esetben valóban elképzelhető, hogy elegendő pár nap csak érdemi döntés meghozatalára. De pont olyan esetekben, amikor az előkészítés nem tökéletes, nem hiánytalan, tehát pontosan szakértők további kirendelésére van szükség, avagy esetleg más szakhatóság megkeresésére, akkor igenis ezen 30 nap alatt nem lehet érdemi szakmai döntést hozni. Tehát mire alapozzák önök azt, hogy ezen határidők (Az elnök csenget.) ilyen módon módosíthatók?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Schiffer András képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném először is azzal folytatni, hogy alapvetően a kiemelt beruházási törvény mint olyan azért elfogadhatatlan, és azért hátráltatja Magyarország fejlődését és versenyképességét, mert egész egyszerűen egy tarthatatlan és indokolatlan versenyelőnyt teremt azoknak, akik egyébként is erősebbek. Akkor, hogyha vannak kiemelt beruházások, akkor, hogyha vannak a narancsoligarchák között kiemelt befektetők vagy éppen nagy multinacionális befektetők, akik önöknek kedvesek, akkor ez azt jelenti, hogy az ő számukra az igazgatási költségek - most nem csak forintosítható költségeket értek ez alatt - kisebbek, mint mondjuk, egy kevésbé kiemeltnek, az önök számára kevésbé kiemeltnek tekintett hazai kis- és középvállalkozás esetében. Éppen ezért ugyanazon a piacon az a versenyző, akit önök nem minősítenek kiemeltnek, versenyhátrányba kerül azzal a szereplővel szemben, aki a narancsos oligarchák számára kedves - ez az egyik.

A másik pedig, amiért ez a szégyenteljes törvény, amit önök 2006-ban a szocialistákkal együtt megalkottak, megérett arra, hogy kukába dobjuk, annak az a másik indoka, államtitkár úr, hogy pontosan a sukorói King's City-botrány világított rá arra, hogy ez a törvény megengedhetetlen korrupciós nyomás alá helyezi a mindenkori kormányt, mert azok a regáléjogok, azokat a kedvezményeket, amiket most is itt önök biztosítani kívánnak, illetve biztosítottak önök és az önök elődei az elmúlt években, úgy lehet kiosztogatni, hogy senkit semmiféle indokolási kötelezettség nem terhelt. Sem Gyurcsány Ferencet és kormányát nem terhelte indokolási kötelezettség, amikor Sávolyon vagy Sukorón ilyen kedvezményeket osztogatott, és önöket sem terheli semmiféle indokolási kötelezettség. Ez a mindenkori hatalom diszkrecionális jogköre, hogy kit kedvezményez, kit ment fel és ki az, akit pedig - önök említették Nagy Andor képviselőtársammal együtt - hagy benne a bürokrácia útvesztőjében.

Azt gondolom, hogy itt van az eb elhantolva, képviselőtársam. Ha önnek ilyen rossz a véleménye a közigazgatás működéséről, ha ön azt gondolja, hogy a magyar bürokrácia állapota hátráltatja a Magyarországon vállalkozni kívánó különböző gazdálkodó szervezeteket - én még csak nem is azzal az olcsó poénnal szeretnék jönni, hogy most már nem lehet nyolcévezni, mert másfél éve önök vannak hatalmon -, ha ön azt gondolja, hogy a magyar bürokrácia, a magyar hatósági szervezetrendszer hátráltatja a vállalkozások fejlődését, akkor miért nem a közigazgatási szervezetrendszerhez nyúlnak hozzá? Az úgy nem működik, és az az előző kormányoknak volt a politikája, hogy a közigazgatás defektjeit, a közigazgatás anomáliáit átterhelik a fejlesztéspolitikára. Ha a közigazgatással probléma van, azt nem a fejlesztéspolitikában kell megoldani.

Ennek a törvényjavaslatnak nyilvánvalóan az egyik első számú célja, ahogyan erre egyébként Bödecs Barna képviselőtársam már utalt, hogy a társadalmi részvételt kigolyózzák. A szocialista kormányok korifeusai is hosszan érveltek amellett, hogy a különböző állampolgári csoportok, mozgalmak zavaró tényezők a nagyívű beruházások megvalósításában. Nyilvánvaló, hogy önöknek is most az a céljuk, hogy akadálymentesítsék ezeket a nemzeti együttműködés rendszere számára fontos projekteket, hiszen félreértés ne essék, itt nem az uniós források felhasználásáról van szó.

(19.30)

Az a 30 napos határidő, amit itt önök meghagynak, az legfeljebb egy manipulatív részvételre elég. Az pontosan arra elég, amit önök nemzeti meg szociális konzultáció címén szoktak folytatni, ilyen bohóckodásokra. Az érdemi társadalmi részvételhez információ kell; az kell, hogy megszervezzenek közmeghallgatásokat; az kell, hogy egyes állampolgári csoportok érdemben bekapcsolódhassanak a hatósági eljárásokba. Önök megsemmisítik ennek a lehetőségét.

Ráadásul úgymond versenyképes országokban a beruházóknak kifejezetten érdekük az, hogy az ott lakó, ott élő emberek, akiknek az életvilágát érinti egy-egy ilyen beruházás, tájékoztatva legyenek, azokkal hosszú távon együtt lehessen működni. Az a helyzet, hogy ez a kiemelt beruházási törvény, illetve ez a módosítás, ami itt fekszik előttünk, pontosan azokban az esetekben kedvezményez beruházásokat, pontosan azokat a befektetőket és beruházásokat vonja ki gyakorlatilag az érdemi környezetvédelmi engedélyeztetés alól, akik és amelyek a legnagyobb környezeti károkat tudják előidézni.

Tehát az a teljesen abszurd helyzet állt elő magával a 2006. évi LIII. törvénnyel, és hiába ingatja a fejét, államtitkár úr, az általa ide behozott (Tállai András: Itt van előttem!) törvénymódosítással, hogy pontosan azokban az esetekben van lehetőség a hatósági eljárás, tehát a közösségi ellenőrzés brutális lerövidítésére, illetve az állampolgári részvétel kikapcsolására, ahol a legnagyobb teher helyeződik egy-egy lakókörnyezetre, az életvilágra, illetve az élővilágra - tehát pontosan azokban az ügyekben. Gondoljon, államtitkár úr, mondjuk, a sukorói kaszinóváros tervére. Pontosan azokban az ügyekben semmisítik meg az állampolgári részvétel lehetőségét, pontosan azokban az ügyekben csökkentik le minimálisra a környezetvédelmi hatóság súlyát, ahol egyébként a leginkább indokolt lenne az, hogy egy alapos környezeti hatástanulmány készüljön, ahol a leginkább veszélyeztetve érezhetik az ott élők magukat, az életvilágukat, az utódaik környezetét.

Nem akkor kell félteni a környezetet, amikor valaki mondjuk, egy családi házat épít fel, vagy egy vendéglátó-ipari egységet helyez ki a tó partjára. Az ilyen kiemelt beruházásoktól kell óvni a környezetet. Ezek a kiemelt beruházások alkalmasak arra, hogy örök időkre tönkretegyék az életvilágot, mondjuk, egy madárrezervátumban. Ezek a beruházások alkalmasak arra, hogy ipari katasztrófákat idézzenek elő. Ezek a beruházások alkalmasak arra, hogy az ott élő emberek, a helyi lakosok életvilágát alapvetően változtassák meg.

És nem utolsósorban ezek a kiemelt beruházások alkalmasak arra, hogy a helyi gazdaság szerves fejlődésében végzetes károkat okozzanak. Hiszen ne felejtsük el, itt a környezeti-kulturális örökség megóvása mellett arról is szó van, és pontosan azért elhibázott a filozófiája ennek az egész törvénynek, hogy akkor, amikor önök valahol kedvezményeznek egy befektetőt, nem gondolnak arra, ha úgy tetszik, szembemenve a saját kormányprogramjukkal, hogy beavatkoznak egy helyi gazdaság élő szövetébe. Ha ott kedvezményeznek mondjuk, egy nagy vendéglátó-ipari befektetőt, mi lesz azokkal a családi vállalkozásokkal, amelyek mondjuk, ugyanezen a piacon kívánnak ugyanott versenyezni? És azért mégiscsak említést kell tenni arról, hogy pontosan hogy állunk azzal a hatósági szervezetrendszerrel, amitől önök most rövidebb idő alatt várnak munkát.

Összefoglalva, itt arról van szó, hogy önök rövidebb idő alatt több munkát kevesebb pénzből várnak el a környezetvédelmi hatóságoktól. Önök 2011 februárjában zárolták a költségvetési keret majdnem 45 százalékát, a nemzeti parki igazgatóságoknál 37 százalékát, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségeknél 45 százalékát - nem sorolom tovább. 2012-ben is brutális megszorításokkal néz szembe a vízügyi, illetve a környezetvédelmi hatósági rendszer, és ettől a hatósági szervezetrendszertől várnak el rövidebb idő alatt eredményt. Ettől a hatósági szervezetrendszertől várná el a miniszterelnök azt, hogy a közösségi érdeket érvényesíti a magánérdekekkel szemben.

Megint csak azt tudom mondani, államtitkár úr, hogy a tettek beszélnek. Lehet szép szavakat mondani arról, hogy önök a közösségi érdeket az egyéni érdek elé helyezik. A helyzet az, hogy önök az egyéni érdeket, az önök egyéni érdekeit, az önök klientúrájának az egyéni érdekeit helyezik a közösségi érdekek, a jövő nemzedékek érdekei elé.

És az a helyzet, hogy egy olyan törvényjavaslatot volt szerencséje az államtitkár úrnak idehozni, amit aztán valóban notifikációra ki kell küldeni Brüsszelbe a 85/357. EGK-rendelet alapján, és ez egy olyan törvényjavaslat, államtitkár úr, ami sérti a 2001. évi LXXXI. törvénnyel kihirdetett aarhusi egyezmény rendelkezéseit.

Éppen ezért, és ezt egy következő hozzászólásomban ki fogom fejteni, egy olyan törvényjavaslatot hoztak ide, ami több ponton is nagyon komoly alkotmányossági aggályokat vet fel.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Kettőperces felszólalásra következik Hegedűs Lorántné képviselő asszony.

Öné a szó.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előbb az államtitkári expozé 2 percébe nem tudtam beleférni, úgyhogy ezért még további három kérdést szeretnék feltenni. Remélem, hogy most bele fogok férni ebbe a bizonyos 2 percbe.

A következő: az egyik kérdésem az lenne, hogy ha önök az indoklás szerint egy konkrét dátum miatt szeretnék megváltoztatni ezt az eredeti törvényt, és csökkenteni a határidőket, akkor felteszem, hogy ezen dátum elmúltával, azaz pár hónapon belül okafogyottá is válik ez a törvénymódosítás. Tehát felteszem, hogy önök hatályon kívül fogják helyeztetni, vagy kezdeményezik a hatályon kívül helyezését, és majd az eredeti állapot visszaállítását. Ugye, így van, államtitkár úr? Erősítsen meg abban, hogy ez nem csak egy ócska ürügy, egy gyenge kifogás arra, hogy most valami miatt ilyen durván lecsökkentsék a határidőt.

A másik a felelősség kérdése. Hogyha nem adunk időt arra, hogy az államigazgatásban dolgozók megalapozott szakmai döntéseket tudjanak hozni, akkor a felelősséget se hagyjuk ott náluk. Kérem tisztelt államtitkár urat, hogy nyilatkozzon itt és most, az Országgyűlés színe előtt, és a jegyzőkönyvbe mondja már be: ugye, vállalja ön személy szerint a felelősséget majd minden ilyen értelemben kiadott hatósági engedély miatt? Azért, mert nem várható el azoktól az egyszerű kisemberektől, akik ott... (Tállai András: Vállaljuk.) Hallottuk: vállalja az államtitkár úr. Köszönjük szépen, ez a további büntető eljárások tekintetében sokat fog nekünk segíteni. (Tállai András: Vállaljuk. - Derültség a Jobbik és az LMP padsoraiból.)

És még egyet szeretnék mondani, illetve kérdezni. Tisztelt Államtitkár Úr! Létezik egy olyan kormányrendelet, amit igazából nem nagyon tudom, hogy miért nem használnak, ami valóban megalapozott szakmai döntésekre adhat esetleg lehetőséget. Az integrált eljárások általános szabályait taglaló kormányrendeletről beszélek itt, ami ugyan nem csökkenti a határidőket, de mégis egy olyan egységes szakmai munkát feltételez, amelyben nincs ilyen probléma, hogy ki vállalja a felelősséget, hogy valóban szakmai munka készül-e, valóban megalapozott döntéseket hoznak. Miért nem használják ezeket a már meglévő törvényeket?

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szili Katalin képviselő asszony, független képviselő. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. SZILI KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy túl azokon az érveken, amelyeket önök elmondtak itt, ebben a vitában, a bizottsági ülésen elhangzott felszólalásomnak is megfelelően én magam is néhány dilemmámat osszam meg önökkel. S próbáltam átgondolni, hogy annak a hatósági ügyintézőnek, aki elé odakerül egy ügy, és aki annak nyomása alatt, ami a 30 napos ügyintézési határidőt jelenti, amiben neki döntenie kell, ez milyen helyzetet teremt, hiszen önmagában az eljárás közbenső lépései nem változnak.

Ahogy a bizottsági ülésen is elhangzott, képviselőtársaim, sem a környezetvédelmi érdek nem sérülhet, és ahogy elhangzott az is, a nyilvánosság érdekei sem sérülhetnek. Én azt gondolom, hogy ezek kiindulópontok kellenek, hogy legyenek akkor, amikor erről a jogszabályról és erről a módosításról beszélünk.

Azért szeretném a figyelmüket felhívni arra, ami az elmúlt 20 esztendő jogalkotásában a környezetvédelem területén is történt, hiszen milyen nagy előrelépésnek tartottuk, amikor a nyilvánosság bevonására, környezeti hatásvizsgálat, környezeti hatástanulmány készítésének előírására vonatkozó környezetvédelmi szabályokat rögzítettük. Ehhez képest az elmúlt két-három esztendőben egyszerűen csak visszalépéseket érzékelünk abban, ami akár a nyilvánosságot illeti. Tessenek visszagondolni, volt olyan módosítás előttünk az előző másfél esztendőben, amelyik egyszerűen arról szólt, hogy vannak bizonyos környezeti adatok, amelyeket nem kell a nyilvánosság elé tárni.

(19.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez beleillik ebbe a lépéssorozatba, csak az a kérdés, hogy ez visszalépésnek tekinthető-e abban a tekintetben, amit a rendszerváltás óta a környezetvédelmi jogalkotás területén pontosan azért megtettünk, hogy annak a garanciái meglegyenek, hogy semmiféle környezeti károsításra, rombolásra ne kerüljön sor, és a megelőzés elve mindenekfelett érvényesüljön.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam is felvetettem a bizottsági ülésen azt, hogy ha 120 napos, illetőleg 90 napos ügyintézési határidő van, ezen belül bármikor, amikor lehetséges, hiszen ez az ügyintézési napok maximális számát jelenti, tehát ezen belül hozhatnak döntést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak azok az ügyek, amelyek ebbe a körbe most bekerültek, ezek pontosan azok az ügyek, amelyeknek a megítélése a legbonyolultabb. Nem egyszerű a megítélésük, és feltételezem, képviselőtársaim, hogy akkor, amikor ez az előterjesztés megszületett, önök sem gondolták azt át, hogy ez milyen érdekeket érinthet, és az már problémás, amikor egyébként környezeti érdekek mellett olyan garanciális szabályokat kell beépíteni, hogy azok az érdekek ne sérüljenek.

Képviselőtársaim, egyszerűen olyan jogszabályt kell alkotni, ami önmagában kizárja azt, hogy egyébként egyetértve azokkal az érdekekkel, ami a foglalkoztatás bővítését, a beruházások bővítését, a versenyképességet, és hányszor szoktuk ezeket elmondani, ami ezekhez az érdekekhez fűződik, de ezeknek az oltárán nem sérülhetnek környezeti érdekek, nem történhet visszalépés.

Én magam meg kell mondanom, amikor elolvastam, csak annak örültem, hogy például nem zárják ki a jogorvoslati lehetőséget vagy akár a további utak lehetőségét, és úgy felsejlett előttem, hogy lehet, hogy valakik már dolgoznak egy garázsban azon, hogy esetlegesen szülessen egy olyan automata, amibe egyik oldalon bedobják a környezeti hatástanulmányt, a másik oldalon pedig kijön az engedély.

Nem hiszem, hogy abban az esetben, ha egyébként, és ahogy ez a bizottsági ülésen is elhangzott, feladata ennek az is, hogy az európai uniós források lehívásához hozzásegítse egyébként a magyar gazdaságot, amivel egyetértünk, csak kérdés az, hogy például az Európai Unió jó szemmel nézné-e, hogy ez annak az árán történik, hogy esetlegesen környezeti érdekek sérülnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérve még egyszer arra a kérdésre, hogy mire kényszeríti ez azt a hatósági ügyintézőt, akinek egyébként például feladata kiküldeni azokat az értesítéseket, ami a nyilvános meghallgatásokról szól, de ahogy látom, államtitkár úr bólint, hogy erre sem lesz szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy fontolják meg még egyszer ennek a szabálynak az ilyen módon történő beterjesztését, azzal együtt is, hogy én magam az illetékes ombudsmannak a véleményét is figyelembe véve, azt gondolom, hogy kellőképpen aggályos, és kérem, hogy fontolják meg még egyszer ennek az ily módon történő végszavazását.

Elnök úr! Képviselőtársaim! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Schiffer András képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Lehet, hogy államtitkár úr jól érzi magát (Tállai András: Rettentően!), én akkor javasolnám neki, hogy lehet hólapátolást szervezni itt az épület előtt. Szerintem azért ez annál súlyosabb kérdés, amit önök idehoztak a parlament elé, hogy ennyire jókedvünk legyen. (Tállai András: Mitől?) Mondom: súlyosabb ez a kérdés annál, mint hogy itt ennyire mulatozzanak azokon az aggályokon (Tállai András: Engedje már meg, hogy mosolyogjak, és utána válaszoljak!), amit az ellenzék felhozott.

Szeretném jelezni azt, hogy 2006 februárjában már egyszer az eljárási határidőt 60 napra lecsökkentették. Ott, ahol ezeket az úgynevezett nagy uniós projekteket jóvá kell hagyatni, ott bizony, tüzetesen meg fogják vizsgálni azt, hogy a környezeti hatástanulmányok elkészültek-e, megfelelő módon készültek-e el, és én ezért állítom azt, hogy ahelyett, hogy az uniós fejlesztési források hatékonyabb felhasználását szolgálná ez a törvénymódosítás, éppenséggel kockáztatja vagy éppenséggel időben hátráltatja ezeknek a fejlesztési forrásoknak a lehívását.

A másik, hogy szeretném azt is jelezni, hogy ellentétben azzal, amit Nagy Andor képviselőtársam említett itt a többségi bizottsági vélemény ismertetésénél, hogy érdemben, tartalmilag nem nyúlnak bele ezekbe az eljárásokba, ez se teljesen precíz, hogy finoman fogalmazzak. A törvényjavaslat 3. §-a ugyanis kiveszi az építési hatóságnak egy speciális szerepét a környezetvédelmi hatósági eljárásokból. Tehát akkor, hogyha egy előzetes környezeti hatástanulmány elkészítésénél, egy környezeti hatósági eljárásnál szükség van az építési szakhatóság véleményére, hogy hatósági bizonyítványt állítson ki, és ezzel nem is vitatkozhat tovább a környezetvédelmi hatóság, ezt a speciális szerepét, amely egy garanciális szerep, az építési hatóságnak kiveszik. Ez a 3. §-a, államtitkár úr, nézze meg, vitatkozzunk róla, ha nem ez a véleménye.

Mennék tovább az aggályainkat illetően. Az a helyzet, hogy ahogyan itt önök leépítették a hatósági szervezetrendszert, és nemhogy rövidített határidő alatt nem tudják a környezet- és természetvédelmi, vízügyi hatóságok ellátni a feladataikat, de nincs is elég emberük már ma sem, hogy terepre kiküldjék őket, ez a helyzet, és az, hogy erre rápakolják ezeknek az eljárási határidőknek a brutális lecsökkentését, a 28/1994-es alkotmánybírósági határozat alapján felveti az egészséges környezethez való jognak, illetve az alkotmányos környezetvédelemnek a sérelmét a hatályos alaptörvény alapján is, sőt a hatályos alaptörvény alapján még inkább komoly alkotmányos aggályok merülnek fel. Ha államtitkár úrnak ezzel kapcsolatos kételye támad, érdemes még szemezgetni a 27/1995-ös és a 14/1998-as alkotmánybírósági határozatokban is.

Szeretném továbbá felhívni a figyelmet arra, hogy akkor, amikor úgy hozzák ide ezt a jogszabályt - és szeretnék az ellenzéki képviselőtársaim gondolatához kapcsolódni -, hogy a saját maguk által megalkotott jogalkotási törvényt is megszegve, semmiféle előzetes hatástanulmányt nem készítenek ennek a törvénynek a hatásairól, akkor egy irdatlan kockázatot vállalnak magukra. Nem játék az az eljárásrendszer, amit itt önök le akarnak rövidíteni.

Államtitkár úr, lehet természetesen beszélni az eljárások csökkentéséről, de akkor a jogalkotási törvény szabályait betartva tessék bemutatni itt, a parlament előtt, hogy ez a jelenlegi hatósági szervezetrendszer ebben a kivéreztetett állapotában hogyan tudja ugyanúgy ellátni a feladatait az ilyen beruházások tekintetében, ahogy ellátta egyébként mondjuk, négy hónap alatt azt, amit most 30 nap alatt kell. Ezt tessék bemutatni!

Ha önök ezt nem teszik meg, hiszen nemcsak egy-egy kiemelt beruházásnál szükséges hatásvizsgálat, hanem egy-egy ilyen jogszabály előterjesztését megelőzően is, ha ezt nem teszik meg, önök kockáztatják azt, hogy egy ilyen törvény hatálya alá tartozó kiemelt beruházás adott esetben súlyos szennyezéseket, súlyos ipari katasztrófákat fog előidézni. Pontosan azok a beruházások, amelyek a hatálya alá tartozhatnak egyáltalán ennek a kiemelt beruházási törvénynek, ezek igénylik a legösszetettebb hatósági vizsgálatot, és rendre ezek azok, amelyek a legnagyobb környezeti kockázattal járnak. Nem tudom, amikor ilyen jó kedve van a vita során, ennek államtitkár úr mennyiben van tudatában.

Államtitkár úr, tárja a parlament elé, hogy akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot előkészítették, milyen modellezéseket végeztek, milyen hatásvizsgálatokat modelleztek, hogy ezt a hatósági szervezetrendszer hogyan fogja tudni végrehajtani. Erre adjon mielőbb választ!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki az adott napirend keretében felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Tállai András államtitkár urat, kíván-e válaszolni. (Tállai András: Igen.) Igen, megadom a szót, államtitkár úr.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két mondás rögtön eszembe jutott, tehát javaslom, hogy előbb nyugodjunk le, tehát nem kell itt ennyire idegeskedni, indulatoskodni a törvény kapcsán, mert elég sok valótlanság hangzott el, majd megpróbáljuk természetesen tisztázni. Sajnálom, hogy ezt a bizottsági ülésen nem tudták.

Az egyik mondás az, hogy ha van sapka rajta, az a baj, ha nincs rajta, az a baj.

(19.50)

A hétfői interpellációkban, napirend előtti felszólalásokban rendre azt halljuk, hogy ez a kormány semmit nem tesz azért, hogy a bürokrácia csökkenjen, hogy egyébként az engedélyeket korábban ki lehessen adni, gazdaságfejlesztési lépései nincsenek, a bürokrácia elviszi a süllyesztőbe a fejlesztési terveket, a befektetők elkerülik Magyarországot, mert egyébként akkora a bürokrácia... (Dr. Schiffer András: Ez egy öninterpelláció!) Most valamit, nem mondom, hogy ezzel jelentősen csökken a bürokrácia, de mégiscsak meggyorsítunk egy folyamatot, és lám, micsoda ellenségeskedést tapasztalunk!

Én azt javasolom, először tisztázzuk, hogy miről beszélünk. Schiffer képviselő urat kérdezem: ön szerint a Fidesz-kormány 2010-ben mennyi ilyen kormányrendeletet alkotott meg? Elárulom önnek, egyetlenegyet sem. 2011-ben ön szerint mennyi ilyen kormányrendeletet alkotott meg? Elárulom önnek, hat darabot. Hat darabot! Tehát amikor arról beszélnek, hogy a hatóságok nem fogják tudni kiadni 30 nap alatt a környezetvédelmi engedélyeket, akkor 2011-ben hat esetről beszélünk, 2012-ben már a februárnak vége, de egyetlenegyről sem. Egyetlenegyről sem! Úgy gondolom, ha a magyar közigazgatás és a hatóság, a környezetvédelmi hatóság nincs arra felkészülve, hogy egy ilyen engedélyt, amelyben persze egyetértünk, hogy ezek a tanulmányok, engedélyezési kérelmek, dokumentációk jelentős szakmai kérdések, amihez persze én nem értek, más biztosan ért, hogyha erre a teljes magyar... (Dr. Schiffer András felé:)Most ön ne mosolyogjon, mert az előbb én kaptam önért, hogy én miért mosolygok, most meg ön kezd el mosolyogni, pedig csak válaszolok önnek, hogy miről beszél, hogy előbb tisztázzuk a munka mennyiségét. Hat eset volt 2011-ben! Tehát ha a magyar közigazgatás és az építési hatóság, a környezetvédelmi hatóság erre nincsen felkészülve, hogy amit a kormány a nyilvános kormányrendeletében - tehát ön tudja majd meg először - kiemelt beruházásnak, kiemelt jelentőségűnek... Egyébként ön valószínűleg ezt is keveri. Tehát itt nem kiemelt beruházásokról van szó - és önök is keverik, tisztelt jobbikosok! -, ez kiemelt jelentőségű, ez két különböző fogalom.

Hozzáteszem egyébként, hogy valóban 2006 óta él ez a törvény. A szocialista kormányok 26 engedélyt adtak ki öt év alatt, átlagban ötöt. Erről beszélünk most. Azt gondolom, hogy a magyar közigazgatásnak felkészültnek kell lennie arra vonatkozóan, hogy átlagosan évi 5-6 ilyen kormányrendelet alapján kiemelt jelentőségű, de nem kiemelt, hanem kiemelt jelentőségű és nem beruházásnak, hanem ügynek tekintett ügyet a környezetvédelmi hatóságok elbíráljanak 30 nap alatt. Nagy baj, ha egyébként nem felkészült a környezetvédelmi hatóság.

A másik a tartalmi kérdés. Azt mondja ön, hogy mentesülnek a szabályok alól az oligarchák. Milyen szabályok alól? Tessék már elmondani! A környezetvédelmi tartalmú hatósági engedélyhez szükséges dokumentációk nem változnak. Nem változnak! Az, amit ön mond, hogy a 4. § (3) bekezdésében megszűnt, ön félreolvasta! Nem készült fel! Az indulatok elvitték! Elvitték az indulatok! (Ékes József: Tudatosan!) Felolvasom önnek, mi van benne. Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni a külön jogszabályok szerinti előzetes vizsgálatra. Pontosan a "nem kell alkalmazni"-t veszi ki, hogy alkalmazni kell azt is! Schiffer úr, mit olvas?

Egyébként pedig, ami az oligarchát illeti, jó, nézzük meg azt a hat engedélyt, hogy mi ez. Jó? (Dr. Schiffer András felemeli a kezét.) A Pesti Vigadó épületének rekonstrukciója, állami tulajdon; szociális családiház-építési program Ócsán, állami tulajdon; magyar-szlovák összekötő földgázszállító vezeték kiépítése, állami tulajdon; a Várbazár felújítása, a Várbazár állami tulajdon. Nézzük tovább a narancs-oligarchákat, amit 2011-ben... (Zaj a Jobbik soraiban.) Mi a baj? Mi a baj? Az, hogy nincs igaza? ELI integrált európai kutatási nagyberuházás, VI. hó 29-én. Ez lenne az oligarchia? Vagy éppen az Audi Hungaria Motor Kft., amelyik több ezer munkahelyet teremt Győrben? Tessék elmenni Győrbe, és megkérdezni, hogy magának igaza van-e! Kiröhögik! Mielőtt beszél, készüljön fel először! Nézze meg, hogy miről beszél! Nézze meg, miről beszél, hat ilyen esetről van szó! És miért a Belügyminisztérium terjeszti elő? El kellett volna olvasni a törvényt és a jogszabályt, ami kimondja, hogy az építésügyért a belügyminiszter felel! Tudom, hogy a szocialistáknak ez új, ők már el is mentek, mert őnekik Belügyminisztériumuk sem volt. (Dr. Harangozó Tamás felé:) Nem a Harangozó úr volt itt a vitán, önt most ezzel nem akarom vegzálni, hanem a többieket. (Derültség.)

Tehát el kellett volna olvasni, hogy az építésügyért a belügyminiszter felel, egyébként pedig magában a törvény 2. §-a kimondja, hogy kiemelt jelentőségű ügyekben az épített környezet kialakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXXVIII. törvényt kell alkalmazni. Ez építésügy, építési engedély kiadásáról van szó, és az építésért a belügyminiszter felel. Mi ezzel a probléma? És nem azért, amit ön mond viccesen: hogy biztosan, mert sok a büntetőügy. Ebben a hat ügyben hatalmas büntetőügyek vannak. Mondom, önöknek az a problémájuk, hogy a kiemelt beruházást és a kiemelt jelentőségű ügyet keverték össze. Itt kiemelt jelentőségű ügyről van szó, és nem kiemelt beruházásról, még egyszer mondom önöknek.

Azokra a kérdésekre pedig, hogy mit szól ehhez a környezetvédelmi hatóság, ezek után, miután ők is felmérték, hogy mekkora a munka nagysága, hogy évente 5-6 ügyről van szó, és egy ügyet, pláne, ha kiemelt jelentőségű ügy, ha hiszik, ha nem, nem egy ügyintéző tud intézni, akkor képzelje el, hogy a vidékfejlesztési miniszter az előterjesztésben azt mondta, hogy természetesen elfogadja, és hozzájárul ahhoz a célhoz, amit a kormány szeretne. (Derültség.) Azt gondolom, hogy ezek a gyanakvások, amelyeket legfőképpen ön, de a jobbikos képviselők is elmondtak, egyrészt az elmondottak alapján, másrészt a saját maguk által elmondott érvek szembeállításával - többet is tudnék ilyet mondani -, az egyik eset, amikor arról beszél a jobbikos képviselő, hogy itt kivételek lesznek majd, és itt valami nagyság alapján valami multicégek kapnak majd kivételeket, ugyanakkor pedig elmondja, hogy bárki beleférhet, hiszen a 90 milliós össz-beruházásérték és a 15 munkahelyteremtéssel lényegében akármilyen nagyságú vállalkozás ebbe beleférhet, mert még egyszer mondom: kiemelt jelentőségű ügyről van szó, és azt hiszem, ez a hat példa bizonyítja azt, hogy a Fidesz-kormány igenis, felelősen dönt ebben a kérdésben, és nem arra használja, és nem korrupcióra és nem visszaélésre, mint amit ön itt újra és újra emleget a parlamentben.

Egyébként elmondom önnek, nem kell az Európai Unióba küldeni ezt a jogszabályt. Nem kell az Európai Unióba küldeni, ugyanis ezt a parlamentbe terjesztés előtt megvizsgáltattuk, és ebben sincs önnek igaza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon bízom abban, hogy az ellenérveimmel sikerült meggyőznöm a kormánypárti képviselőket, hogy ezzel a törvénnyel az égvilágon semmi baj nincs. Arra nem vágyom, hogy megnyugtassam Schiffer képviselő urat, különösen idegesnek látom, amióta lemondott a frakcióvezetői posztról (Derültség.), és azt gondolja, hogy itt néhány indulatos hozzászólással esetleg vissza tud majd ülni oda, a másik oldalra. Egyébként kívánom önnek, de ne ilyen felkészületlen és alaptalan hozzászólásokkal.

Ami pedig az egész ellenzéki hozzáállást illeti, egy másik mondás alapján: hölgyeim és uraim, önök ágyúval lőnek verébre! És ez a fajta fegyver, az ágyú ebben nem szokott eredményt hozni. Most is így jártak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Megköszönöm együttműködésüket, és átadom az ülésvezetést Balczó alelnök úrnak.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Felszólalások:   133-251   251-287   288-304      Ülésnap adatai