Felszólalás adatai

Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szilágyi László képviselő úr, az LMP-képviselőcsoportból: "Ha ma történne a katasztrófa, vajon felkészültebben érne-e minket?" címmel. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az egy évvel ezelőtti vörösiszap-katasztrófa rengeteg mindent elvett tőlünk, tíz embertől az életét, sokaktól a szeretteiket, a barátaikat, az otthonukat, a családjukat, a közösségüket, a megélhetésüket; az érintett térség sok ezer lakójától a biztonságérzetet, az egészséges környezetet és az élhető jövőbe vetett hitet; és százezrektől vagy talán millióktól azt a meggyőződést, hogy ilyesmi Magyarországon nem történhet meg; hogy a jogszabályok és hatóságok a magángazdaság szereplőit is rá tudják kényszeríteni a társadalmilag hasznos, környezeti szempontból is tolerálható működésre. Egy évvel ezelőtt emberéletekkel, egzisztenciákkal, természeti értékekkel és fontos illúziókkal lettünk szegényebbek; nemcsak a kolontár-devecseri régió, de átmenetileg az egész ország katasztrófa sújtotta övezetté vált, legalábbis lélekben.

Amikor egy évvel a katasztrófa után mérleget készítünk, először is azt le kell szögeznünk, hogy a kormány a katasztrófa közvetlen következményeinek elhárítását, az épített infrastruktúra helyreállítását viszonylag jól kezelte; a környezeti kockázatot sikerült ésszerű keretek közé szorítani, jó ütemben zajlik az újjáépítés és a károsodott területek megtisztítása, senki nem maradt fedél, gondoskodás és betevő falat nélkül. Ez azonban - ha őszinték akarunk lenni - csak a kötelező, elvárható minimum.

A másik, ami nagyon fontos, és többször leszögeztük már, hogy nagyon sokan rendkívüli teljesítményt nyújtottak, a katasztrófavédelem, a tűzoltóság, a rendőrség, az önkormányzatok, a nemzeti parkok munkatársai. Most erről a helyről ismét köszönettel tartozunk nekik.

Azt is le kell azonban sajnos szögezni, hogy a kormány pontosan úgy viselkedett, ahogy bármelyik elődje is tette volna hasonló helyzetben: igyekezett a helyreállításból kinyerhető politikai és gazdasági profitot maximálni. A teljes környezeti rehabilitációs folyamat átláthatatlan, nem tudjuk, hogy miért pont azokat a vállalkozásokat választották ki, amelyeket, és miért pont annyiért, amennyiért. Azt viszont látjuk, hogy ők lettek a kormánypárti média nagy hirdetői és a Puskás Akadémia támogatói. A sokmilliárdos üzlet részleteit firtató ismételt kérdéseinkre rendre semmitmondó, sablonválaszokat kaptunk, de annyi azért saját forrásból beszerzett információinkból kiderül, hogy a környezeti rehabilitáció sokak számára aranybánya. Nem tudjuk például, hogy miért kellett sebtében két hatalmas kőgátat is felépíteni a tározók, illetve Kolontár és Devecser között annak ellenére, hogy a megsérült X. kazettából órák alatt minden mozdítható anyag kiömlött. Maga a munka alapvetően a szennyezett talaj összegyűjtéséből és elszállításából áll, nem tudjuk, hogy mi kerül ebben több tíz milliárd forintba.

Felemásra sikerült a kárenyhítés. Itt 1,8 milliárdos kárt szenvedtek a vállalkozók, a vállalkozások, de csak százmilliós nagyságrendű kártérítést kaptak, ők is elsősorban a mezőgazdasági területeken.

Lehet látni, hogy nem lesz pénz a kártérítésekre, hiszen 6 milliárd forint értékben folynak kártérítési perek a MAL ellen, ám ha az állam befenyíti egy 135 milliárdos környezetvédelmi bírságra a céget, akkor egészen biztosan fizetésképtelenné válik, és esély sem lesz rá, hogy a kártérítések megtörténjenek.

Sajnos környezeti menekültekről kell beszélni. Sokan aggódnak a mai napig is a vörösiszap egészségkárosító hatásaitól, és nincsenek kellőképpen megnyugtatva, és az Esélyt az Életre a Vörösiszap Után Egyesület levélben fordult a kormányfőhöz, amire választ nem kapott, és október közepén utaznak Brüsszelbe egy meghallgatásra.

Szinte azt lehet mondani, hogy szociális erózió történt a térségben, Devecsert elhagyták eddig vagy háromszázan, főképp a tehetősebb családok, nyolc-tíz kisebb cég és magánvállalkozás húzta le a rolót, megszűnt mintegy ötven munkahely, és egy ilyen térségben ötven munkahely nagyon-nagyon sokat számít. Tudjuk, hogy súlyos károk keletkeztek az épített infrastruktúrában, de a legsúlyosabban az emberi kapcsolatok, a szociális és pszichés viszonyok, a közösségek sérültek. A mai napig arról számolnak be az emberek, hogy a katasztrófával álmodnak, és nem tudnak nyugovóra térni az események fölött. Itt a győzedelmi jelentésekben kizárólag az elszállított szennyezett talaj köbméterei, az újjáépített házak, hidak és utak szerepelnek, posta épül és emlékpark és látványtó, miközben a szociális rehabilitációra, a kisközösségek szöveteinek megerősítésére, az elfogadható helyi jövőkép közös felrajzolására, a helyi gazdaság újraélesztésére mintha nem jutna elegendő forrás.

A Kolontár-jelentésünkben kifejeztük, hogy nagyon súlyos hatósági mulasztások, illetve alkalmatlan jogszabályok vezettek ahhoz, hogy ez a katasztrófa megtörténhetett, és nem látjuk azt, hogy az elmúlt időszakban elegendőt tettünk volna azért, hogy még egyszer ilyen ne történhessen meg. Én attól félek, tisztelt Ház, hogy ha ma történne egy ilyen katasztrófa, semmivel sem lennénk felkészültebbek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Tállai András államtitkár úr fog az elhangzottakra reagálni. Parancsoljon, államtitkár úr!

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Sajnálatosnak tartom, hogy az ország legnagyobb ipari katasztrófájának egyéves évfordulóján ön a kormány politikai hasznáról beszél - egyébként az ön felszólalása volt az. Én elképesztőnek tartom azt, hogy ön az egyéves évfordulón nem a tíz halottról, nem a 123 sebesültről és nem arról az emberfeletti munkáról beszél, amit az egész ország tett annak érdekében, hogy megtörténjen a kármentesítés, az újjáépítés, majd azt követően a kártalanítás, hanem igazából egy pénzügyi elszámolást és egy kivitelezőkiválasztást kér számon most a kormányon.

Azt gondolom, azt is meg lehet tenni, annak is eljön az ideje, hogy ezt a magyar törvények és jogszabályok a parlament minden tagjának, az ön számára is majd lehetővé teszik, hogy ezt kérje számon. De ön, amikor bejelentették ezt a felszólalást, arról beszélt, hogy a megfelelő tanulságokat le kell vonni, hogy ne fordulhasson elő újra ilyen katasztrófa, és hogy ön Európa legnagyobb ipari katasztrófájának nevezi, és hogy ebből Európának is tanulnia kell.

(9.30)

Ehelyett ön egy olcsó, de persze biztos népszerű számonkérést tesz, pitiáner, nevetséges tényeket vagy ténynek mondott dolgokat felsorolva. Én azt gondolom, hogy valóban vonjuk le a megfelelő következtetéseket, az esetleges hiányosságokkal és hibákkal együtt, hiszen erre a katasztrófára nem lehetett felkészülni. Annak ellenére, hogy ez elhangzott, az ország összefogott, és megmentette a három települést, megmentette a térséget, és megteremtette annak a feltételeit, hogy az élet újrainduljon ezen a három településen. Megtörtént a fizikai helyreállítás a köz- és a magánvagyonokban. Megtörtént az utak, a középületek helyreállítása, és azoknak a magánszemélyeknek, családoknak, akik új lakásokat kértek, ezek átadása július 31-én szintén megtörtént, illetve megtörtént a teljes pénzbeli kártalanítás azok számára, akik ezt pénzben kérték.

Elkezdődött a jogi következmények levonása is. Itt szeretném mondani, hogy ezzel egy országgyűlési bizottság is foglalkozik, és tudomásom szerint a napokban vagy a hetekben fog előállni azokkal a következtetésekkel, amelyeket az ügy, a sajnálatos katasztrófa kapcsán le kell vonni. De több jogszabály-módosítás is történt, sajnálatos például, hogy a katasztrófa bekövetkezésekor a vörösiszap nem minősült veszélyes anyagnak, egyáltalán hulladéknak sem; ennek jogi helyretétele megtörtént az Országgyűlésben az elmúlt év végén, több kormányrendelet is módosításra került ezáltal. Ettől függetlenül - de sajnos ezzel összefüggésben is - egy új katasztrófavédelmi törvény került elfogadása éppen a napokban az Országgyűlésben, a 2011. évi CXXVIII. törvény, amely teljes egészében újraszabályozta a katasztrófavédelem területét, és az állam felelősségvállalását egy sokkal magasabb szintre helyezte.

Én azt gondolom, hogy valóban a munkát folytatni kell, a jogi következményeket le kell vonni, és azt a törvénykezésben és a jogalkotás terén egyértelműen alkalmazni kell. De ne felejtsük el, hogy ma - éppen az első évfordulón - az emlékezés napja van, és ma Kolontáron és Devecseren emlékeznek az egy évvel ezelőtti eseményekre. A mai napon kerül átadásra mindkét településen az emlékpark, valamint Devecseren az új postaépület, illetve már néhány perce elkezdődött a megemlékezés a templomban egy szentmise keretében. Én azt gondolom, hogy sajnálatos, hogy ez az esemény bekövetkezett, mégis a nemzetközi elismerések azt jelzik, hogy a kormány és az egész ország helytállt a katasztrófa kapcsán, és itt szeretném ezt én is megköszönni az ország minden lakosának, aki ezt elősegítette.

Önnek pedig, aki kétkedik az eredményeket illetően, azt javaslom, hogy ha autóba ül, le tud menni, még részt tud venni Kolontáron az ünnepségen és Devecseren az emlékezésen, és meggyőződhet arról, hogy az emberek nagy többsége elégedett azzal (Az elnök a csengő megkocogatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami az elmúlt egy évben történt a katasztrófa kapcsán.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-14      Ülésnap adatai