Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Minden egyes alkalommal, amikor a honvédelmi tárca vezetői, akár a miniszter, akár az államtitkár  a miniszter, mondjuk, ritkábban  feláll, és arról beszél nekünk, ellenzéki képviselőknek némi kioktató hangon, hogy a honvédség ügye, az nemzeti ügy, akkor mindig egy rajzfilmkép jut eszembe, ahol egy ragadozó éppen eszi a zebrát, és magyarázza, hogy de hát vega vagyok, és legyetek ti is vegák. Csak azért szerettem volna mondani ezt a képet… Én tudom, hogy az államtitkár úr pacalpárti, nincs is azzal semmi baj (Németh Szilárd István közbeszól.), azzal van baj, hogy minden egyes alkalommal idejön, és kioktat bennünket arról, hogy mi a nemzeti ügy. Mi pontosan tudjuk, hogy mi a nemzeti ügy, csak maguk azt gondolják, hogy csak maguk tudják, hogy mi a nemzeti ügy. Ha a hadsereg ügye nemzeti ügy, mi annak tekintjük, és ha mi a nemzeti részei vagyunk  erről ma délelőtt értekeztünk, nem nagyon tudtak erre választ adni , akkor azt gondoljuk, hogy nekünk is van közünk a hadsereg dolgához, és például amikor a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésein kérdezünk az államtitkár úr által említett különböző beszerzésekről is, akkor nem azért kell válaszolni, mert illik válaszolni egy kérdésre, hanem azért, mert kell válaszolni ezekre a kérdésekre, mert azok a beszerzések, amelyeket önök eszközölnek bármilyen törvény vagy döntés alapján, az nem az önök pénzéből van, hanem a magyar adófizetők pénzéből, és önöknek kötelességük ezzel az adófizetői pénzzel elszámolni.

Való igaz, amit képviselőtársaim mondtak, hadd pontosítsak! 14 perc 48 másodpercet beszélt az államtitkár, ebből 12 perc 32 másodpercet nem a törvényről  ezt azért fontos elmondani, merthogy ez volt a pontos mérés, én is feltekintettem , és ez alatt az idő alatt egy része volt a mondandójának, ami szerintem lényeges volt, ez pedig az, hogy megköszönte azoknak a munkáját, akik a járvány idején, a kihirdetett veszélyhelyzet idején végzik a dolgukat, úgy a katonák, mint a rendőrök, az egészségügyben dolgozók vagy éppen a mezőgazdaságban dolgozók.

Szeretném Simicskó képviselőtársamat elkeseríteni: ez a vita, ez nem olyan lesz, mint az előző vita volt, és nemcsak azért nem olyan lesz, mert a stílus az elmúlt időszakban a honvédelmi tárca részéről nem olyan volt, hanem azért sem lesz olyan, mert ellentétben az agrártárcával, ahol nyitottak tudnak lenni a javaslatainkra, itt szóba sem állnak az ellenzéki képviselőkkel.

Én nagyon örülök, hogy a képviselő úr, államtitkár úr minden egyes megszólalásában a Gyurcsány-Vadai-éráról beszél, ez nekem nagyon megtisztelő. Én a honvédelmi tárcának 2007. július 1-jén lettem az államtitkára (Nacsa Lőrinc tapsol.)  köszönjük szépen , igazából nagyon büszke vagyok rá, az első nő lehettem ebben a pozícióban, azóta sem igen láttunk női vezetőt a honvédelmi tárca élén. Engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket arról, hogy az az éra, amelyről az államtitkár úr beszélt így, hogy Gyurcsány-Vadai-éra, az egyetlenegy évben tudott lenni, 2008-ban, merthogy én 2007 első félévében nem voltam államtitkár, Gyurcsány Ferenc pedig 2019 (sic!) második félévében nem volt miniszterelnök, tehát ha igazságosak vagyunk, a Gyurcsány-Vadai-éra 2008-ban volt.

Tájékoztatni szeretném a tisztelt Házat, hogy 2008-ban a GDP 1,2 százalékát költötte a Gyurcsány-Vadai-éra a Magyar Honvédségre, majd ezek után még 1,22 százalékot, majd amikor önök elkezdtek kormányozni, 1,14-et, majd olyan gyönyörűen csökkent ez a GDP-arányos költés, hogy sírtunk, szó szerint. És tudják, hogy mikor érte el először még egyszer a honvédelmi tárca költségvetése a GDP 1,2 százalékát? 2018-ban. Egy évtized kellett hozzá. Tehát a Gyurcsány-Vadai-éra a GDP 1,2 százalékát jelentette. (Németh Szilárd Istvánnak:) Az ön érájáról még nem nagyon tudok beszélni, és megígérem önnek, hogy 2022 után nem is igen fogok beszélni, ebben nyugodt lehet.

Nagyon jól kiemelte, hogy a pedagógusoknak milyen fontos szerepük van  ugyan ez a törvényjavaslatban még nem jelenik meg, mert nem igazán ezzel foglalkozik , és kifejezetten utalt a Kratochvil Károly Honvéd Középiskolára. Azért, ugye, elmondta többször is az államtitkár úr itt az Országgyűlés plénuma előtt meg minden más helyen is, hogy ez az a honvéd középiskola, ahol kikötöző szexjátékot játszottak az ottani növendékek az önök felügyelete alatt, és azt az igazgatót, akinek az irányítása alatt ez történt, ön is tudja, hogy mikor bocsátották el az állásából, hogy aztán kapjon egy új állást a honvédelmi tárcánál. Egyetlenegy alkalommal jöttek el a honvédelmi bizottságba, ahol beszámoltak arról, hogy mi történt ott, és azóta soha többet, pedig kértük, hogy jelentsenek erről a dologról.

Na, ha beszélünk még, mert nekem is van még legalább hét percem, hogy a törvényen kívül beszéljek a honvédelem ügyéről is, én borzasztóan fontosnak tartom a hadsereg fejlesztését.

(18.50)

Simicskó miniszter úrnak szeretném mondani, hogy a „Zrínyi 2026” program olyan  nagyon sokszor elmondtam , mint Columbo felesége: nagyon sokszor beszélnek róla, de igazából még senki nem látta. Tudja, mit láttam én ebből a programból? Az ön minisztersége idején készült egy nagyon szép színes kiadvány, azt láttam a „Zrínyi 2026” programból, semmilyen más hivatalos kormányzati dokumentumot nem láttunk róla. Egyébként örültem a honvédelmi előterjesztésnek, mert abban reménykedtem, hogy legalább ebben szó lesz róla.

De ami még ennél is rosszabb, hogy az ehhez kapcsolódó állítólagos beszerzések ügyében sem kaptunk semmilyen információt. Legutóbb miniszterelnök úrhoz nyújtottam be írásbeli kérdést egy állítólagos török beszerzéssel kapcsolatosan. Nagyon remélem, hogy kapok rá választ. Persze, lehet azt mondani, amit a miniszter szokott írni, hogy a jogszabályoknak megfelelően megkaphatja valamennyi országgyűlési képviselő ezeket a beszerzéseket  ez nem így történik.

Na, és akkor nézzük magát a törvényjavaslatot! Szerintem a honvédelmi dolgozók árváinak esetében nem úgy szabályozták annak idején a dolgokat, ahogy azokat kellett volna  én örülök annak, hogy ezt a dolgot most rendezi a törvény. Hozzáteszem, nagyon remélem, hogy nem lesz rá szükség. Nagyon-nagyon szeretném remélni, hogy nem lesz rá szükség. Azt azért mindenképpen el kell mondani, hogy a honvédelmi tárcánál töretlen gyakorlat volt, hogy a honvédségi dolgozók, illetve a hivatásos állomány tagjai, illetve általában az elhunyt katonák és most már a honvédségi dolgozók esetében is a tárca  tényleg pártállásra való hovatartozás nélkül  mindig figyelemmel kísérte az árvák életét, jövőjének alakulását, és mindig tett azért, hogy ezek a gyerekek azt érezzék, hogy édesapa nélkül nőnek ugyan föl, de a haza, a Magyar Honvédség és a honvédelmi tárca nem feledkezik meg róluk; sosem tudja pótolni az elveszített szülőt, de segít annak érdekében, hogy egy picikét könnyebb legyen a jövőjük. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog.

Ugyanígy, azt gondolom, nincs abban közöttünk vita, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal való megállapodás ügyében legyen valamiféle továbblépés. Ha ez a két pont lenne ebben a törvényjavaslatban, ahogy elhangzott itt képviselőtársaimtól, akkor nem is lenne vita. Hozzáteszem, ha ugyanilyen felvezetőt mondott volna államtitkár úr ehhez a két módosításhoz is, akkor azért megfontolnánk a törvényjavaslat nem támogatását, mert igen bicskanyitogató, hogy ön itt beszél a nemzetről, és mindig úgy beszél, mintha mi ennek nem lennénk részei. Mindig idejön, és úgy tesz, mintha mindenkinél okosabb lenne, pedig higgye el, nem, vannak önnél is sokkal, de sokkal okosabb emberek, még a tárcánál is, akiknek érdemes lenne néhanapján meghallgatni a véleményét, de nem teszik. És ez elég nagy baj! Az agráriumban azért tud működni a dolog, mert soha nem gondolja az agrárminiszter, néhány mezőgazdasági bizottsági tag azt gondolja, de a minisztérium vezetése nem gondolja azt, hogy ők mindenkinél okosabbak. Szerintem érdemes lenne vigyázó tekintetüket néha az agrártárcára vetni.

A törvényjavaslat 9. §-a azt mondja, hogy a „minisztérium kormánytisztviselője” szövegrész helyébe a „minisztériumban kormányzati szolgálati, politikai szolgálati, biztosi jogviszonyban vagy munkaviszonyban áll” szöveg lép. Engem nagyon érdekelne, hogy kik ezek a politikai szolgálati viszonyban álló személyek, mert megmondom őszintén, én még ilyenről nem hallottam, de erre nagyon kíváncsi lennék, hogy kit értenek ez alatt.

És ugyanez a c) pontban is megjelenik: politikai szolgálati viszony. Nem tudom, milyen irányba haladunk, de azért ez egészen elképesztő! Úgyhogy nagyon kíváncsi lennék államtitkár úr álláspontjára.

Több képviselőtársam is nehezményezte a 12. §-ban a módosítást, miszerint a polgári életből állományba vétellel tiszti vagy altiszti állományba kerülhet bárki. Azon túlmenően, amit itt képviselőtársaim elmondtak, azért szeretném önöknek azt mondani, hogy az elmúlt tíz esztendőben láttuk azt, hogy mi lesz akkor, ha egy miniszterelnöknek van egy hobbija, nevezetesen a futball.

Ennek következtében a beruházások egy jelentős része, ami mehetett volna éppen kórházra, mehetett volna kórházieszköz-beszerzésre, az stadionokra megy. De szeretném remélni, hogy ez a módosító javaslat meg ez az elképzelés nem azért van, mert mondjuk Mészáros Lőrinc, Tiborcz István vagy Habony Árpád úgy gondolja, hogy most már kellene valami más izgalom is az életébe, de nem akarja végigjárni azt a fokozatot, amit egyébként a Magyar Honvédségben végigjárnak, és milyen jó lenne rögtön egy altiszti vagy inkább egy tiszti rendfokozatba, tiszti állományba kerülni, és a polgári életből rögtön beugrani a hadseregbe. Én ezt nem javasolnám. Tehát én ezt nem javasolnám!

Képviselőtársaim már világossá tették: az, aki tisztességesen végzi a munkáját, mert sokan vannak olyanok a seregben, azoknak nagyon meg kell küzdeniük minden egyes rendfokozatért  minden egyes rendfokozatért! Nemcsak hogy igazságtalan, hanem ezt az életpályát degradálja, hogy ha valaki a polgári életből, aki jellemzően nyilván csókos lesz, az önök csókosa, az egyszerűen érkezik, és rögtön belelandol valami altiszti vagy éppen tiszti pozícióba. Én ezt nagyon-nagyon rossz ötletnek tartanám.

És természetesen nem mehetünk el szó nélkül a túlszolgálat mellett. Szerintem mindennél beszédesebb volt, hogy a kormánypárti képviselők közül nyilván az előterjesztő, illetve a Fidesz vezérszónoka egy árva szót sem szólt a túlóráról. Úgy beszéltek erről a törvényről, mintha itt kis virágok, meg kis madarak, meg nem tudom, milyen kis apró módosítások lennének, amiktől mindenki nagyon hepi.

Képviselőtársaim! Teljesen hülyének nézik az Országgyűlést, a Magyar Honvédség állományát meg a honvédelmi dolgozókat is?! Most éppen azt teszik, ami ellen szakszervezetek, politikusok az országon belül és kívül is tiltakoztak, hogy megemelik 400 órára a túlórát.

Én azt gondolom, hogy akkor, amikor az emberek azt látják, hogy vannak képviselők, akik itt ülnek a parlamentben, szerintem három-négy ciklus óta, és egy árva szót sem szóltak, azok felveszik a fizetést  és kormánypárti képviselők, szeretném mondani , és ezek után van közöttük egy olyan, akinek a hangját körülbelül egy évvel ezelőtt ismertem meg, a Honvédelmi és rendészeti bizottságban, mert addig egy szót sem szólt, úgy ült ott a Honvédelmi és rendészeti bizottságban majdnem egy évtizede, hogy soha egyetlenegyszer nem szólalt meg, akkor ezek után eléggé visszatetsző és elképesztő, hogy önök azt gondolják, hogy a Magyar Honvédség katonáira  és ezek után majd nyilván mindenki másra  még plusz 100 óra túlórát rádobnak. Én egyetértek Simicskó képviselő úrral abban, hogy aki katona, az katona otthon is, az a szívében katona, de azt gondolom, hogy munkaidő akkor is van. Tehát a kettő nem egymást kizáró tényező, attól a katonáknak is kell pihenni, és egy végletekig kizsigerelt katona nem lesz képes megvédeni a családját, nem lesz képes megvédeni a hazáját.

Éppen ezért arra szeretném önöket, kormánypárti képviselőket kérni, hogy ha semmi mást nem módosítanak, akkor ezt gondolják át, ne vezessék be a 400 óra túlórát, mert az nem fog jót tenni a Magyar Honvédségnek, még akkor sem, hogyha értem az indoklásban, hogy nagyon komoly létszámhiánnyal küszködik a Magyar Honvédség, ami nagyon sajnálatos. Ugyanakkor szeretném államtitkár úrnak elmondani azt, hogy ezt a problémát most nem fogják tudni megoldani. A Magyar Honvédségnek ugyanis (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) nem lehet akárki a tagja, és erről majd egy későbbi felszólalásomban fogok beszélni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)