Felszólalás adatai

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A javaslat, amely előttünk fekszik, megítélésünk szerint is szükséges, a szabályozás iránya elfogadható, helyes és jó. Mind az államtitkári expozéban elhangzott rövid történeti áttekintés, mint a törvényjavaslat általános indokolása alátámasztja azt az ugyancsak helyes megállapítást, hogy a jelenlegi büntetés-végrehajtási jogunk alapjaiban korszerű, megfelel az európai normáknak és jelentős részben a nemzetközi kötelezettségeinknek is. Az 1993-as novella valóban korszakos volt, ez teszi elfogadhatóvá és európaivá az intézményrendszert.

Annak örültünk volna igazán, ha a teljes törvényi újraszabályozás megtörténik, és én azt hiszem, mindannyian örömmel nyugtázhatjuk az államtitkári bejelentést, hogy a koncepció kidolgozás alatt áll. Erre való tekintettel el tudjuk fogadni azt, hogy most egy kisebb terjedelmű, de nem kis jelentőségű módosítássorozat kerül végrehajtásra.

Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság előtti vitában is ennek a véleményünknek adtunk hangot, és magunk is helyesnek tartjuk azt az elképzelést, hogy a jogszabályokat - természetesen a tartósságra való törekvés mellett - időszakonként mégis szükségszerű az élet változásaihoz igazítani. A bűnözés terjedésével kapcsolatos intézkedéssorozat, amely évek óta tart, és reméljük, előbb-utóbb valamilyen eredményt is hoz majd, nemcsak a büntetőeljárási jogszabályok, az anyagi jogszabályok szigorítását és korszerűsítését teszi szükségessé, hanem a végrehajtási szabályok korszerűsítését is.

A jogerős büntetését töltő elítélt előtt gyakorlatilag olyan lehetőségeknek kell megjelenniük, amelyekért az "átnevelés" során vagy a társadalom értékítéletének fájó elviselésén túl is humánus lehetőségként jelenik meg az evsz alkalmazása. A módosítás meghagyja ezt a lehetőséget, noha megítélésem szerint jelentősen szigorítja az alkalmazás lehetőségét és feltételeit. Egyetértünk a szigorításokkal, ugyanis a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az úgynevezett félnyitott rezsim valóban csak nagyon egyéniesítve alkalmazható, és az alkalmazása során igenis körültekintően figyelembe kell venni mind az egyént, mind pedig azt az elkövetett bűncselekményt, amiért gyakorlatilag az elítélt a szabadságvesztés-büntetését tölti.

Engedtessék meg, hogy a sok pozitív tulajdonságon és jellemzőn túl két észrevételt is tegyünk, amelyek elég pregnánsan megfogalmazódnak és amelyekkel kapcsolatosan módosító indítványt is benyújtottunk, nagyon röviden szólnék ezekről. Az első észrevétel az (1) bekezdésre vonatkozik, míg a második a 2. § (2) bekezdésének a) pontját érinti.

Gyimesi képviselőtársam is említette, hogy az 1. § módosítása a védőt és az elítéltet gyakorlatilag megfosztja az eddigi evsz-t indítványozó lehetőségétől, és én azt hiszem, mindjárt válaszolhatok is: ha az Országgyűlés így fogadja el a törvényjavaslatot, akkor mind a védő, mind az elítélt el van zárva az indítványtételi jogtól, legfeljebb az intézet parancsnokságához fordulhat, és azt kérheti, hogy ő továbbítsa ezt a kérelmet a bíróságnak - mint ahogy egyébként ma is továbbítja, mert minősítéssel együtt kerül tovább a büntetés-végrehajtási bíróhoz -, így azonban a közvetlen kezdeményezés lehetőségétől meg van fosztva. És itt van az a garanciális probléma, amire én utalni szeretnék.

(17.10)

Ugyanis történetesen olyan viszony alakul ki az elítélt és esetleg a nevelőtiszt vagy a büntetés-végrehajtási intézet bármelyik elöljárójával vagy bármelyik őrrel, vagy személlyel, akik eleve lehetetlenné teszik, és nemhogy nem továbbítják, hanem nem kezdeményezik az evsz alkalmazását, nem indítványozzák a büntetés-végrehajtási bírónál, antipátiából eredően. Lehet, hogy ez csak elvi jelentőségű, de jelenleg igenis garanciális jellegű jogosítvány. Én ugyan belülről különösebben nem ismerem a büntetés-végrehajtási intézetek életét, de tanulmányainkban, olvasmányainkban éppen eleget találkozunk azzal, hogy igenis van lehetősége az intézet személyzetének arra, hogy ennek a jogosítványnak a híján nem célszerű hátránnyal sújtsa az elítéltet.

Nem tartom megalapozottnak a törvényjavaslat ezzel kapcsolatos indokolását sem. Ugyanis a javaslat azzal indokol, hogy az átmeneti csoportba kerülésről maga a büntetés-végrehajtási intézet dönt, és ezért nem célszerű az, hogy az evsz tekintetében pedig a bíróság eljárása védői indítványra is indulhasson. Azt hiszem, hogy ennek a kettőnek az összekeverése így nem célszerű és nem jó, éppen ezért indítványozni fogjuk ennek az elhagyását.

Még talán hozzátenném azt nagyon röviden, hogy vannak olyan körülmények, például az elítélt családi körülményei, amelyekről a büntetés-végrehajtási intézet hivatalból nem, csupán az elítélt vagy védője indítványából szerezhet tudomást. De ugyanakkor arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy ezekre a körülményekre a törvényjavaslat 2. §-a szerint is már alapozhatják az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását. Tehát ennek az újragondolását javasoljuk, nyilvánvalóan erre majd a részletes vitában aprólékosabban ki tudunk térni.

A másik észrevételünk a 2. § (2) bekezdésének a) pontjával kapcsolatos. Nagyon eltérőek a vélemények, ugyanis a törvényjavaslat indokolása az, hogy milyen dolog az, hogy valaki hosszú időt töltött előzetes letartóztatásban, aztán szabadlábra került, majd a jogerős ítélet és annak foganatba vétele csak hosszú idő után következik be, de akkor figyelembe veszik az evsz alkalmazása szempontjából az előzetes letartóztatásban is eltöltött időt. Tehát csak akkor lehet a törvényjavaslat szerint figyelembe venni az előzetes letartóztatásban vagy fogva tartásban eltöltött időt, ha közvetlenül megelőzi a foganatba vételt. Ha valakit előzetes letartóztatásba helyeznek, akkor annak ott is kell maradni, amíg a jogerős ítéletet ki nem hirdetik, és azonnal foganatba kell venni vele szemben az ítélet végrehajtását, mert különben ezt az előzetesben eltöltött időt nem számítják be a letöltött idő felének megállapításánál. Azt hiszem, hogy ez egy elhibázott intézkedés.

Az esetek döntő többségében, ezt mutatja a gyakorlat, az első fokú határozat vagy ítélet kihirdetése után szabadlábra helyezik a vádlottat. Ezt később, hónapok múlva, esetleg fél év múlva vagy talán még később követi majd az ítélet jogerőre emelkedése, és ha az történetesen már hosszabb időt érint - nem hosszú évekre gondolok, hanem több hónapot, mert ez gyakran előfordul előzetes letartóztatásban eltöltve -, ez legalább olyan nehezen elviselhető, sőt talán még nehezebben, mint magának a jogerős szabadságvesztésnek a végrehajtása, akkor ez az idő nem vehető figyelembe.

Elhangzott az államtitkári expozéban, hogy egy bizonyos eset miatt került sor ennek felvételére a törvényjavaslatba. Azt hiszem, hogy egy konkrét eset kapcsán kár volna ezt a nagyon sok embert és nagyon sok elítéltet érintő törvénymódosítást megtenni. Ezt valamilyen formában finomítani kell. Én csak addig tudtam eljutni, hogy ennek egyértelműen az elhagyását indítványozom, és erre vonatkozóan terjesztettünk elő már módosító javaslatot is.

Tisztelt Országgyűlés! Befejezésként még egyszer azt tudnám megismételni, hogy jónak tartjuk a törvényjavaslatot, és minden bizonnyal támogatni is fogjuk azt. Természetesen reméljük, hogy majd a vitában módosító javaslatunk is honorálásra kerül.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)