A felszólalás szövege:

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Megdöbbenve tapasztalhatjuk országszerte, hogy milyen kiválasztási módszert alkalmaztak a helyi vidékfejlesztési irodák üzemeltetésére kiírt pályázatoknál. Az európaiság, a XXI. századi módszerek, a demokrácia és semmilyen erkölcsi kérdés nem tudta önöket eltéríteni az elhatározásuktól, miszerint helyzetbe hozzák a régi cimborákat. És helyzetbe is hozták. Országszerte felháborodást kelt a dömpingszerűen napvilágra kerülő nyertesek kiléte.

(15.10)

Jól tudjuk, hogy döntéseiket már rég nem hagyják a józan ész vagy a szakmaiság által befolyásolni. Jól látjuk, hogy az uniós pénzek is rendkívül érdeklik önöket, elég csak a regionális fejlesztési tanácsoknál uralkodó állapotokra felhívni a figyelmet. Most oda is eljutottunk, hogy az ágazati, regionális pénzelosztás mellett még lejjebb kívánják vinni a pénzelfosztó pozíciójukat, helyi szinten is rá kívánnak telepedni a több száz millió forintos, egyébként a térség jövőjét nagyban és hosszú távon meghatározó forrásokra. Talán igaz a mondás, hogy a soknál csak a még több jó.

Vajon miért hiszi a Szocialista Párt, hogy az Unió tulajdonképpen nem is az ország felzárkóztatására, hanem párthálózat építésére, pártemberek finanszírozására adja a pénzt? Ez egyértelműen látszik Tolna megye több kistérségénél is. Ilyenek a tamási, bonyhádi, szekszárdi kistérségek. Tamási kistérségben 32 önkormányzatot tömörítő kistérségi társulás helyett a korábban MSZP-színekben tevékenykedő polgármester kapta meg a feladatot. A bonyhádi kistérség 21 önkormányzatot tömörítő kistérségi társulása helyett a volt MSZP-s polgármesterjelölt által fémjelzett civil szervezet kapta meg a feladatot. A szekszárdi kistérségben a 26 települést tömörítő kistérségi társulás helyett a köztudottan MSZP-hez közel álló pályázatíró vállalkozás kapta meg. A nyertes pályázók egyértelműen profitorientáltak, míg az induló kistérségi társulások nonprofit tevékenységet folytattak és folytatnak a települések fejlődése érdekében. (Dr. Pósán László: Szégyen!) Hetvenkilenc település helyett három, MSZP által fémjelezett vállalkozás!

Kérem a tisztelt államtitkár urat, hogy konkrét kérdéseimre majd konkrét választ szíveskedjék adni. Miért volt szükség a szakmaiságot és helyi érdekeket figyelmen kívül hagyva egyértelműen MSZP-s személyeket és szervezeteket helyzetbe hozni? Komolyan gondolják, hogy ezek a helyi vidékfejlesztési irodák hitelesen tudják képviselni a térségben élők érdekeit?

Nem lát párhuzamosságot a vidékfejlesztési irodák és a kistérségi társulások feladatellátása között?

Lát-e esélyt arra, hogy egyéves működési tapasztalat után ezen irodák működését felülvizsgálják, és amennyiben nem felelnek meg a helyi érdekeknek, úgy új pályázat kiírásával más szervezeteket bíznak meg, például kistérségi társulásokat?

Kérem megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Szekszárd megyei jogú város polgármestereként az egész egészségbiztosítási koncepciót alapvetően hibás elgondolásnak tartom, a szegények rosszabb helyzetbe kerülnek, kiszolgáltatottabbak lesznek. Az egészségügyi ellátást az abból hasznot húzni, az elesett, mások segítségére szoruló embertársaink gyógyítását profitérdekű, az egészségügy területén tapasztalat nélküli társaság kezébe adni nem csupán hiba, hanem megbocsáthatatlan bűn. A kormányzat saját maga mondja ki az alkalmatlanságát, ha azt állítja, hogy az állam nem tudja ellátni a hagyományosan állami közfeladatokat. Az egészségügyben eddig bevezetett, reformnak nevezett törvények már eddig is súlyos csapást mértek mind az intézményekre, mind a betegekre, de csupán előjátéka volt a magyar egészségügyi ellátás, pontosabban: a közellátás teljes szétverésének, amit a profitérdekelt biztosítókra alapozó egészségpénztári rendszer bevezetése jelentene.

Mi alapján gondoljuk, hogy az eddigi tevékenységük során a profitra koncentráló befektetők nagyobb felelősséggel viseltetnek az ellátásukért fizetni képtelen, nehéz helyzetben lévő embertársaink gyógyításáért, mint a betegellátást megalázó bérért évtizedek óta a vállukon cipelő orvosok és nővérek? Mert igenis, a túlnyomó többségük áldozatos munkát végző, becsületes ember, akiknek e helyről is köszönetet kell hogy mondjunk. Meggyőződésem, hogy az ellátásukért fizetni képtelen betegek gyógyítása állami felelősség, állami feladat. Nem igaz az, hogy a betegellátás hatékonysága nem javult az elmúlt tizenhét év alatt, hiszen a jelentős forráskivonás ellenére nem romlott a betegellátás.

Természetesen a hatékonysággal soha nem lehetünk elégedettek, de messze nem akkora tartalékot rejtenek, mint azt hirdetik. Nem igaz, hogy az OEP ellenőrzési feladatra alkalmatlan. Megfelelő ráfordítással igenis alkalmas, ami sokkal kevesebb lenne, mint a sok biztosító működési költsége. Nem kellett volna szétverni a Gyógyinfokot, nem kellett volna szétkergetni az OEP kiváló szakembereit, ehelyett több jogosítványt kellett volna adni az egészségbiztosítóknak és normálisan finanszírozni a tevékenységüket. Persze, akkor most nem lehetne azt állítani, hogy az egész biztosító rosszul működik, nem tölti be a feladatát.

Majd folytatom. Köszönöm.

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nézzük, mekkora költségei vannak egy biztosítóknak. Beugróval léphet a rendszerbe, aztán jön a tagtoborzás, az apparátus fizetése, az informatikai rendszer kiépítése, működtetése, és még a profitot is ki kell termelni. Mindennek a fedezetére szolgál az egészségügyi költségvetési pénz, ami a konvergenciaprogramban vállaltak szerint nem több, hanem évről évre kevesebb, mint eddig volt. Nemhogy informatika, de kockás papír sem kell, hogy kiszámolhassa valaki, a betegellátásra több vagy kevesebb pénz jut-e. Ha valaki azt gondolná, hogy a kórházak működésében annyi hatékonysági tartalék van, akkor nagyon téved. Ha azt gondolja, hogy az egészségügyi dolgozókról még több bőrt lehet lehúzni, az nem ismeri a mai magyar valóságot. Az állami irányítás alatt álló egységes társadalombiztosítás egy közösen létrehozott nemzeti kincs, amelynek megőrzése mindannyiunk felelőssége. Minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy a rászorulókat még nehezebb helyzetbe hozó és a gyógyításból boltot fabrikáló felelőtlen tervek megvalósulhassanak.

Tisztelettel kérem szocialista képviselőtársaimat, gondolkodjanak el az elhangzottakon. Tegyék fel magukban a kérdést, hogy akarnak-e asszisztálni egy olyan világ kiteljesítéséhez, amit Ady Endre Az élet című versében csaknem száz éve már lefestett: "Az élet a zsibárusok világa, / Egy hangos vásár, melynek vége nincs. / Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, / Megvehető akármi ritka kincs. / Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak / Kufár lélekkel hasznot, üzletet, / Itt alkusznak, amott már áll a vásár, / A jelszó mindig: eladok, veszek..." (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakorló polgármesterként, készülve a 2008. évi költségvetésre, kértem kollégáimat, nézzük meg, hogy mi várható, és itt csatlakoznék a Fidesz önkormányzatokat érintő módosító csomagjához.

Azt tényként tapasztaltuk, hogy a következő évi inflációt mintegy 4,5 százalékosra tervezi a kormány, és ezért volt számunkra megdöbbentő, hogy a 2008-as normatív támogatás előirányzatát viszont 3,4 százalékkal csökkentette. Továbbra is néztük, hogy a fejlesztési támogatásokat mely elemekből lehetne az önkormányzatok számára legjobban biztosítani, ezek nem lennének mások, mint a címzett és céltámogatások, amelyeket a kormány a 2008. évi költségvetésben mintegy 4,5 milliárddal csökkent az önkormányzatok számára, ezzel is szűkítve az önkormányzatok forrásait.

Fiatal polgármesterként, és abban a hiszemben, hogy a vidéki városoknak is van jövője, nagyon fontosnak tartom, hogy a lakáshoz jutást segítsük az ott lévő fiatalok számára, de mély megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a 2008. évi költségvetésben megszűnik a lakáshoz jutás feladatainak a jogcíme, ez Szekszárd esetében mintegy 43 millió forintos csökkenést jelent. De azt is megnéztük, hogy ezeket a különböző normatívákat, amelyeknél arra hivatkozik a kormány, hogy teljesítményarányosan fogják megkapni az önkormányzatok, milyen úton-módon kaphatja meg egy önkormányzat, és megtapasztaltuk, hogy továbbra is bonyolult, költséges adminisztrációt jelent a támogatások helyi önkormányzatokhoz történő eljuttatása, ami rendkívül komoly költségeket is jelent számunkra.

A továbbiakban majd folytatnám, hogy a bevételi oldalon viszont milyen csapdákat akar a kormány az önkormányzatoknak felállítani.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Wiener képviselőtársammal vitatkoznék abban, hogy ki mit manipulál. Ha megnézzük a jövő évi inflációs elképzeléseket, arra 4,5 százalékot tervezett a kormány a költségvetésben, ön által is most a jelen pillanatban 6-7 százalékos infláció van. Hát akkor kérdezem én, hogy hol a manipuláció. De a manipulációkkal kapcsolatosan továbbmennék. Akkor meg kell nézni az önkormányzatok bevételeit a 2008-as évre. A költségvetés úgy mutatja, hogy a jövő évre mintegy 13,8 százalékos mértékben fog növekedni az önkormányzatok saját bevétele. Ez abszolút irreális egy önkormányzati gyakorlatot ismerő személy, illetve honatya részére.

Részletezném ezeket a bevételeket. Ez nem más, mint az illetékbevétel az egyik tényező, a másik a helyi adó, a harmadik a térítési díjak. Az illetékbevételek mintegy 13,8 százalékos növekedése a 2008-as évre, tisztelt képviselőtársaim, önmagában lehetetlen egy ilyen pangó ingatlan kereslet-kínálat mellett (Babák Mihály: Kész átverés show!), tehát gyakorlatilag ez egy szemfényvesztése a kormánynak, és gyakorlatilag ezt akarja keresztülvinni a költségvetésen keresztül az önkormányzatok számára.

A helyi adók: a helyi adó bevételét hogyan lehet 13,8 százalékkal emelni? Majd egy későbbi kétpercesemben szeretnék kitérni arra, hogy át kellene gondolni az adóerő-képesség szabályozását. Az rendben van, hogy azok az önkormányzatok, amelyek megtehetik, legyenek szolidárisak a többi önkormányzattal, és egyenlő mércével kell majd mérni az önkormányzatokat, és ennek a mértékét, ennek az arányát jelentősen meg kell változtatni, de később erre visszatérnék.

A másik pedig a térítési díjak. Kérdezem én: lehet-e 13,8 százalékkal megemelni a térítési díjakat a szociális ágazatban, az iskolák esetében? Ez olyan komoly szociális feszültségeket jelentene az önkormányzatok számára, hogy ezek vállalhatatlanok, de később ezt még folytatom.

Köszönöm.

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Továbbra is az önkormányzatokat érintő módosító csomaghoz szólnék. Wiener képviselő úr azt kérdezte, hol itt a manipuláció. Nézzük tovább a tényeket, illetve a csökkenést!

Az inflációt jövőre 4,5 százalékban határozza meg a kormány, holott ő is elismerte, hogy ez az idén is már 6-7 százalék volt. Ezzel szemben a közoktatáshoz kapcsolódó normatív hozzájárulások előirányzata a 2007. évi költségvetési törvény előirányzatához viszonyítva 5 százalékkal csökken 2008-ban, az ingyenes tankönyvellátás céljára javasolt támogatás mintegy 1,2 százalékkal csökken, valamint a normatív kötött felhasználású támogatások a közoktatási feladatok támogatására 8,8 százalékkal csökkennek.

Nézzük részletesen, hogy ez mit is jelent! 2007-ben minden óvodába, iskolába bejáró tanuló után 15 ezer forintos normatív támogatás volt igénybe vehető. Ezt 2008-tól megváltoztatják, és csak a középiskolába, szakiskolába bejáró tanulók után jár a normatíva, a vidékről behozott óvodások és általános iskolások után ez a normatív támogatás nem igényelhető. Egyszer megszüntetjük a falvakban az iskolát, utána viszont megszüntetjük azt, hogy a gyerekek be tudjanak járni a városokba tanulni. A hozzájárulás a pedagógiai szakmai szolgáltatások igénybevételéhez eddig mintegy 720 ezer forint/fő/év volt, ez a következő időszakban meg fog szűnni. 2008-ban csökkentik a kollégiumi lakhatási feltételek megteremtésének finanszírozását. Ezt 318 ezer forint/fő/évről 185 ezer forint/fő/évre, mintegy 139 ezer forinttal csökkentik.

Majd folytatni fogom. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végh képviselő úr, igaz, nincs itt, de biztatott arra vonatkozóan, hogy úgy is meg lehet oldani egy költségvetést, legalábbis utalt rá, hogy zárjunk be egy iskolát, mert akkor talán annak nem finanszírozásával egyensúlyba kerülhet az önkormányzat költségvetése. Attól félek, sajnos Szekszárdon előbb-utóbb erre a sorsra jutunk, ha nézem azt, és folytatva a normatív támogatások csökkentését, ami városunkat nagyban érinti egy sajátos nevelési igényű gyermekek oktatását végző intézmény esetén. Ugyanis az eddigi, mintegy 464 ezer forint/fő/éves normatív támogatás a következő évtől, a 2008-2009-es tanévtől mintegy 240 ezer forint/fő/évre fog csökkenni.

Ez a drasztikus csökkenés, ami gyermekenként évente mintegy 224 ezer forint, az önkormányzatunk számára felvállalhatatlan. Fogunk csatlakozni az önkormányzatokat érintő módosításnál, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatásának finanszírozását ne vonja meg ilyen drasztikusan a kormányzat, mert ezzel a kormány arról döntött, hogy Szekszárd esetében mintegy 104 sajátos nevelési igényű gyermeket az utcára tesznek. Ugyanis az önkormányzatunk nem tudja vállalni ezt a plusz 224 ezer forintos normatív támogatást.

És itt visszatérek az önkormányzati bevételek manipulálására, amikor azt mondták, hogy a térítési díjakat emeljük fel. Ilyen normatív csökkentés mellett hogyan lehet azt elképzelni, hogy legalább mintegy 14 százalékkal a térítési díjakat emelje fel az önkormányzat? A kormány azt nem vette figyelembe, hogy jövőre mind a gáznál, mind az elektromos áramnál mintegy 30-40 százalékos növekedés lesz az intézményfenntartó önkormányzatoknál; ha ezt is figyelembe vesszük, gyakorlatilag szinte kilátástalan az önkormányzati rendszer finanszírozása, de a továbbiakban még visszatérek erre.

Köszönöm.

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig arról beszéltem, hogy a különböző kormányzati döntések következtében 2008-ban mennyivel fognak csökkenni az önkormányzatok különböző típusú támogatásai, és beszéltem arról is, hogy manipulálja a kormány valamilyen szinten - nem valamilyen szinten, hanem teljes mértékben - a bevételeket.

A helyi adók kérdése számomra Szekszárd városában is nagyon fontos kérdés, főleg akkor, amikor megdöbbenve tapasztaltam azt, hogy az elmúlt egy év kemény önkormányzati munkájának következtében 2007. január 1. és 2007. október 1. között az önkormányzatunk az iparűzési adó alapját mintegy 11 milliárd forinttal növelte meg. Ebből azt gondoltam, azt gondoltuk társaimmal, hogy a következő évben az iparűzésiadó-bevétele az önkormányzatunknak mintegy 200 millió forinttal növekszik. Ehhez képest az adóerő-képességünk növekedése következtében mintegy 160 millió forintot fog elvonni a kormány a jövő évi adóbevételeinkből, illetve ennyivel csökkenti a normatív támogatást az adóerő-képesség növelésére hivatkozva.

Azt gondolom, hogy amikor ez a törvény megszületett a szolidaritás jegyében, ez egy rendkívül nemes, jogos és egy reális cél volt. Viszont ezt felül kellene bírálni a jövőt tekintve, mert van különbség olyan önkormányzatok között, akik saját erejükből növelik meg az adóbevételeiket, vagy olyan kormány által támogatott önkormányzatok, akár mint Győr vagy Dunaújváros, ahol különböző módon, mondjuk, Dunaújváros esetében mintegy 20 milliárddal támogatta a kormány az önkormányzatot, ezáltal megnövekedett az adóerő-képesség. Azt gondolom, itt jogos az elvonás, de olyan önkormányzatok esetében, mint a miénk, viszont méltatlan, de később erre még visszatérnék.

Köszönöm.

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy-két képviselőtársamat idéznék. Bánki Erik képviselőtársam azt mondja, hogy továbbvéreztetik az önkormányzatokat. Pettkó András képviselőtársam azt mondta, hogy a kormány túl sok adót szed be. Illetve Gegesy képviselőtársam védve a mundér becsületét azt mondta, hogy ha eddig az önkormányzatok nem vezettek be valamit, akkor ezek után nem fogják bevezetni. (Babák Mihály: Muszáj!) Ha az előző kettőt összehasonlítom, akkor az a félő, hogy előbb-utóbb kénytelenek lesznek az önkormányzatok bevezetni.

Ha én összegezném az önkormányzati finanszírozást - és azt gondolom, gyakorló polgármesterként nincs annyi tapasztalatom, mint Gegesy polgármester úrnak, illetve képviselő úrnak, aki most már elég régóta látja a folyamatot -, az idei év egyértelmű: a kormány az önkormányzatokat alulfinanszírozza, és ezzel szemben az önkormányzatok bevételét túltervezi. Tessék megnézni az ÁSZ jelentését: az ÁSZ egyértelműen kimondja, hogy a saját folyó bevételek területén nagy kockázatokat hordoz a költségvetés. Tehát mint polgármester én azt gondolom, hogy ez nem más, mint hogy az önkormányzatokkal hazardíroztat a kormány, és ha eddig nem vezette be, polgármester úr, akkor majd kénytelen lesz előbb-utóbb bevezetni, mert nem tudja ellátni a feladatokat.

Lehetne arra mód, hogy ne túl sok adót szedjen be a kormány, amire már utalt Pettkó András képviselőtársam is, ezt át kellene gondolni, mert a szolidaritás, azt gondolom, szükséges. Nekünk, azon önkormányzatoknak, akik olyan helyzetben vagyunk, hogy tudjuk növelni az adóbevételeinket, valamilyen szolidaritási alapot célszerű lenne létrehozni, és ezáltal a hátrányosabb önkormányzatokat mindenféleképpen lehetne támogatni.

De jelen pillanatban a mostani adóerő-képesség szabályozása, azt gondolom, túlzott, méltatlan és aránytalan, főleg a kialakult, mostani gazdasági helyzetben, ahol az adóerő-növekedést a kormány úgy ellensúlyozza, hogy kétharmadot elvon azoktól az önkormányzatoktól.

(22.00)

És nem az egészet teszi be ebbe a Szolidaritási Alapból. Kérdezem én, hol vannak az önkormányzatok igazából motiválva arra vonatkozóan, hogy növeljék ezeket az adóbevételeket a vállalkozók terhére, amikor azok az összegek nem az önkormányzatnál hasznosulnak, hanem egy nagy része elmegy az állami kalapba, kisebb része pedig a Szolidaritási Alapba. Itt lehetne differenciálni, és nem lenne szabad különbséget tenni önkormányzat és önkormányzat között. Miért lehet olyan önkormányzat, ahol az adóerő-képességet nem figyelembe véve az önkormányzatot nagyobb mértékben visszafelé támogatja a kormány, míg más önkormányzatoknál ezt nem teszi lehetővé.

Szekszárd esetében egyértelműen kimutatható, hogy a jövő évben mintegy 250 millió forinttal kevesebből tudunk gazdálkodni, s még nem vettük figyelembe azt, hogy milyen energiaár-emelkedések várhatók. A másik oldalon viszont 160 millió forintot elvonnak adóerő-képességből.

Ez a 160 millió forint a városvezetés, illetve a vállalkozók közös döntése alapján megvalósult plusz adóbevétel, amit méltatlan módon ebben a helyzetben elvon a kormány. Győr esetén korábban tudott méltányosabb lenni, Dunaújvárosnak viszont mintegy 20 milliárdos támogatást ad, és otthagyja az adók nagy részét. Egyenlő mércével kellene mérni. A jövő évi költségvetés gyakorlatilag kivérezteti és kényszerpályára állítja, tönkreteszi az önkormányzatokat.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Gegesy képviselőtársammal azért vitatkoznék, hogy azt mind a ketten elismerjük, hogy az önkormányzati bevételek kiesésénél akkor vezessük be ezt az adónemet, ha nem is az adótörvényről beszélünk, de a költségvetés bevételeit mindenképpen érinti, akkor is pluszteher a vállalkozások számára, mert egyszer az iparűzési adót is befizetik, amelyet később elvon a kormány az adóerő-képességből, utána meg kivetjük rájuk az ingatlanadót. Tehát azt gondolom, ez nem egy vállalkozást segítő, vállalkozást támogató kormányzati intézkedés.

Köszönöm.

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése mindannyiunk számára kiemelten fontos terület. A betegek, sérültek sürgősségi ellátása, mentése, légi mentése Európában alapfeltétele a jó minőségű egészségügyi ellátásnak.

Ma, amikor az önök intézkedéseinek eredményeként egyre bizonytalanabb és nagyobb távolságokba kell szállítani a betegeket, kiemelten fontos a sürgősségi ellátás fejlesztése és ezen belül a légi mentés. Jelen pillanatban ugyanis a hozzáférhetőség szempontjából Magyarországon nem megoldott a helytől és időtől független magas szakmai színvonal biztosítása. A 2007. május 25-én kiadott társadalmi infrastruktúra operatív program akciótervében kiemelt projektként szerepel az egészségügyi infrastruktúra fejlesztései között az ellátás fejlesztése, a mentés, légi mentés konstrukciója, amelynek indítási dátumát 2007 harmadik negyedévében határozták meg.

Szekszárd polgármestereként fontosnak tartom és szakmailag indokolt, hogy létrejöhessen nálunk egy légimentőbázis. Ennek érdekében mindent meg is tettünk. Helyet biztosítottunk a bázisnak, elkészítettük az építési terveket, amelyek már az engedélyeztetési szakaszon is átmentek, sőt helikopter is lenne. Tekintettel arra, hogy pénz uniós forrásból lesz, az infrastruktúrát pedig az önkormányzat biztosítja, a minisztériumnak csupán a pályázatot kellene kiírnia. De erre a több mint féléves csúszás ellenére a mai napig nem került sor. Sőt, bevallásunk szerint még csak az előkészítés fázisánál tartanak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit fog mondani azoknak az embereknek, akik az elmaradó pályázati kiírás miatt nem kapják majd meg a legkorszerűbb sürgősségi ellátást? Sajnálattal tapasztaljuk, hogy az önök irányítása alatt sorra olyan döntések születnek vagy éppen maradnak el, amelyek mind a szakma, mind pedig az emberek érdekeit komolyan sértik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelettel kérdezem, hogyan lehet pályázni 2007 harmadik negyedévétől olyan forrásra, amire még 2008 márciusában sem írták ki a pályázatot. Mikor lesz elérhető a pályázat szövege? Kik vállalják a politikai felelősséget egy-egy pályázat hónapokat késő kiírásáért?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A kisebbségi kormány tehetetlensége egyre jobban begyűrűzik az emberek mindennapjaiba. Sorra látnak napvilágot riasztó gazdasági és szociális adatok. A problémákat vagy képtelenek megoldani, vagy a tényekkel merőben ellentétes állításokkal akarják az ellenkezőjéről meggyőzni az állampolgárokat.

Sok esetben azonban megadatik az a lehetőség, hogy előre jól kalkulálható kiadásokkal számolhatnak. (Zaj. - Az elnök csenget.) Ilyen például a tűzoltóknak járó túlóradíj ügye is. Hosszú hónapok óta világos, hogy ezeket a kifizetéseket rendezni kell. Az elvégzett munka után mindenkit megillet az azzal azonos értékű fizetés. A megbecsültség egyik legalapvetőbb kelléke ez, ami különösen fontos egy olyan munkakörben, ahol az emberek életét és vagyonát próbálják akár a saját testi épségük kockáztatásával védeni.

Tisztelt Miniszter Úr! Hol kívánnak rendezett körülményeket, ha nem a rendvédelmi szférában? Milyen intő jel szükséges még ahhoz, hogy ráébredjenek, rosszul mennek a dolgok abban az országban, ahol a tűzoltóknak bíróságokhoz kell fordulniuk a jogos járandóságaiért? Hogyan kívánnak hitelesek lenni, ha az emberek alkotmányban rögzített alapjogait sem tudják biztosítani? Mindezt ráadásul úgy, hogy érdemben még csak nem is hajlandóak tárgyalni az érintettekkel. Pedig azt hiszem, senkitől sem várható el, hogy heti 48 előírt munkaóra bérét 40 munkaóra megfizetésével rendezzék. Itt ugyanis ez a helyzet.

Tisztelt Miniszter Úr! Ma ott tartunk, hogy a hivatásos tűzoltóknak a bíróságok segítségével kell érvényt szerezniük a túlóradíj kifizetésére. A Vas Megyei Munkaügyi Bíróság pár nappal ezelőtt kamat nélkül 96 millió forintos túlóradíjat ítélt meg 68 szombathelyi tűzoltónak, és várhatóan Somogy megyében is hasonlóan fognak ítélkezni. Itt 220 tűzoltó várja a neki jogosan járó pénzét, ami körülbelül újabb 250 millió forintot jelent.

A Tolna Megyei Munkaügyi Bíróság állásfoglalását már jóváhagyta a Legfelsőbb Bíróság, aminek következtében 50 szekszárdi tűzoltónak kell várhatóan 80-100 millió forint túlóradíjat kifizetni. Nyilván nem kell nagy jövőbelátási képesség, hogy kijelentsük: sorra érkezni fognak a hasonló, jogerős fizetési kötelezettséget tartalmazó ítéletek. Itt most csak a hivatásos tűzoltókról beszéltem, de nyugodtan megemlíthetném a náluk sokkal rosszabb anyagi körülmények között dolgozó köztestületi tűzoltók lehangoló helyzetét is. Azt gondolom, itt az ideje, hogy végre rendet tegyenek ebben a szférában, és biztosítsák a tűzoltók megfelelő munkakörülményeit.

Kérdéseim: ki, mikor és miből kívánja rendezni a túlóradíjakat? Miért éri hátrányos megkülönböztetés a tűzoltókat? Mikor várható a köztestületi tűzoltók megbecsültségének növekedése?

Kérem megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Ha az interpelláció hatására ön azt gondolja, a tűzoltóságnál minden rendben van, akkor megkérdezem, a többi területen mekkora a rend, mekkora a nyugalom, amikor tűzoltóink 2007 tavasza óta a jogos túlórabérükért próbálnak a bíróságokon eljárni, s igazából a kormány nem játszik másra, mint kivárásra, és mindenféle bírósági döntéseket megvárva fogja majd eldönteni azt, hogy a jogos túlórapénzeket kifizetik-e a tűzoltóknak vagy nem.

Egy szempontot nem vett a miniszter úr figyelembe: jelen pillanatban a szakszervezeti tagokként működő tűzoltók perlik a kormányt, ez az össz-tűzoltótestületnek mintegy 60-65 százaléka. Mai információm alapján a perben nem érintett állomány, a nem szakszervezeti tagok - a tűzoltóság mintegy 30-35 százaléka - szintén pert nyújtottak be a kormány ellen a túlórapénzük elmaradásával kapcsolatosan. Azt gondolom, a miniszter úr ebben nem volt teljesen tájékozott, mert a 2004. május 1-jétől (Az elnök csengetéssel a hozzászólási idő leteltét jelzi.) 2006. december 31-ig lévő időszakban van a vitatott időszak...

ELNÖK: Képviselő úr! Elfogadja-e a választ vagy sem?

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): 2007 tavasza óta megy a per. Természetesen nem fogadom el, mert a miniszter úr tájékozatlan.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés törvényalkotási kötelezettségei közül talán az egyik legfontosabb törvény tárgyalásához érkeztünk. Tekintsük át, miképp jutottunk el ehhez a költségvetési tervezethez!

A kormány szeptemberben nyújtotta be az első változatot az Országgyűlésnek, amit a gazdasági világválságra hivatkozva visszavont, majd októberben új változatban ismét benyújtott. Az újabb verzió beterjesztését a nemzeti csúcs utánra időzítették, így ott nem lehetett erről vitázni, valójában esély sem volt arra, hogy közösen tudjunk kitalálni valamilyen irányvonalat.

A tárgyalási menetrend miatt rendkívül rövid idő jutott az anyag áttekintésére. Még maga az ÁSZ sem tudta megalapozottan véleményezni, ráadásul - mint később kiderült - csak a főkötetet módosították, a fejezeti kötetekhez nem nyúltak, így a tételesen lebontott számokat nem volt alkalmunk megismerni.

A múlt héten lefolytatott bizottsági viták során megdöbbenve hallottuk a kormány képviselőitől, hogy a számok sajnos ismét változni fognak. November 3-án aztán a pénzügyminiszter benyújtott egy módosító csomagot, ami még a szeptemberi, azaz az eredeti költségvetési számokhoz képest is jóval rosszabb, sőt a 2006-os költségvetési számoknál is alacsonyabb forrásokat tartalmaz.

A módosító csomagot önök, kedves kormánypárti és liberális képviselőtársaim, nyilván támogatni fogják, így ezek után elmondhatjuk, hogy bár a költségvetés hatályos verziójának számairól kellene vitatkoznunk, még nincs ennek értelme, hiszen a Veres miniszter úr által készített módosítók teljesen át fogják írni a jelenlegi tervezetet. Erről viszont ma nincs alkalmunk szólni, hiszen mi most a hatályos változat általános vitáján vagyunk, magyarul: önök ismét trükköznek, ismét át akarják verni az állampolgárokat.

Ezen gondolatokat azért szerettem volna megosztani önökkel, hogy lássuk pontosan, milyen módon próbálja meg kijátszani a demokrácia szabályait a kormány és a Szocialista Párt. A kipontozott, ismeretlen számokról vitázunk, miközben valós megoldások tömegéről kellene döntéseket hozni.

Tisztelt Ház! A költségvetési vita harmadik napján tartunk, és úgy látom, kormánypárti képviselőtársaim még mindig nem akarnak beszélni a valós problémákról. Úgy tűnik, fontosabb a hatalom mindenáron történő megtartása, mint az állampolgárokkal való őszinte szembenézés. Önök ismét trükkökkel akarják megtéveszteni az embereket, arra számítva, hogy a világválság szoknyája alá bújva hat év tehetetlenségét és hibáit el tudják felejtetni.

A költségvetés tervezetében és pláne a pénzügyminiszter módosítójában azt kérik mindenkitől, hogy fogadják el az újabb megszorító csomagot, sőt hétfőn már azt is megtudhattunk Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől, hogy ő magukat az embereket is hibásnak tartja a kialakult helyzet miatt. Egyfelől áldozatot kér, másfelől vádolni kezd. Régi szocialista módszer ez: a felelősség minél szélesebb körben történő szétkenése, ezáltal mentesítve magukat a saját tehetetlenségük és hozzá nem értésük alól.

A költségvetés és annak várható módosításai mindenkit érinteni fognak, a családokat, a munkahelyeket, a nyugdíjakat, a kis- és középvállalkozókat, az önkormányzatokat egyaránt, azokat az önkormányzatokat, amelyek már így is nagyon rossz helyzetben vannak. Az évek óta tartó elvonások majdnem teljesen felborították a helyi pénzügyeket, olyan helyzetet teremtve, ahol már nincs hová hátrálni. A fellendülés pedig, úgy látszik, tovább várat magára, hiszen ez a költségvetés biztosan nem a gazdasági növekedésen, adóteher-csökkenésen és szociális biztonságon alapuló fejlődést fogja elhozni. A józan ész, az európai minta mind-mind a munkahelyek megtartásán, a munkalehetőségek számának növelésén, gazdaságélénkítésen fáradozik, csak Gyurcsány Ferenc és a Szocialista Párt akar más úton járni, és ezzel egyre mélyebb gödörbe taszítani az országot.

Tisztelt Ház! Az önkormányzati finanszírozások terén 2002 óta nagymértékű romlás ment végbe. Egyre kevesebb pénzt kapnak a települések, holott egyre több feladattal terhelik őket. Az amúgy is rossz helyzet 2006 óta befagyott. A legalapvetőbben befolyásoló normatív támogatások még inflációkövető szintet sem tartanak. Idén 150 milliárd forintot vonnak el az önkormányzati szférából. Néhány példa: 7,5 milliárdot a települési feladatoktól, 4,2 milliárdot a körzeti igazgatási feladatoktól, 39,5 milliárdot a közoktatási pénzekből, 2 milliárdot az önkormányzati hivatásos tűzoltóságtól - itt még azt se vették figyelembe, hogy az ország szinte egész területén a hivatásos tűzoltóságok perlik az államot a túlórapénzük elmaradása miatt, és itt is több milliárd forintos kifizetést fog majd eszközölni a bírósági döntések által a kormány, ezt se kalkulálták bele, és ezen kívül még 2 milliárdot elvonnak a tűzoltóktól -, 3,6 milliárdot a többcélú kistérségi társulásoktól, és még hosszan lehetne tovább sorolni.

Mi lesz az elvonások eredménye? Az önkormányzatok működése, ezen keresztül a közalkalmazottak, köztisztviselők megélhetése fog veszélybe kerülni. Újabb hiteleket kell majd felvenni a településeknek, csökkenteni kell a munkavállalók számát, ezáltal nőni fog a munkanélküliség.

A költségvetés 14,1 milliárd forint helyi adóbevétellel számol, holott a tavalyi 13,6 milliárd sem teljesült. A korábban 20 százalékkal csökkentett szja helyben maradó része most még jobban fog hiányozni. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Hogyan képzelik, hogy olyan helyi adóbevételekkel terveznek, amit eleve lehetetlen teljesíteni? Ezzel hiába kozmetikázzák a költségvetési hiány számait, mert később úgyse lesz belőle semmi. Képtelenség tovább szűkíteni a központi forrásokat, mert ez már veszélyezteti a közszolgáltatást. Ha pedig mindez mégis így marad, mit tehet egy település a túlélés érdekében? Adókat meg illetékeket emel. A kormány az önkormányzatok fojtogatásával, rajtuk keresztül sarcolja meg ismét az embereket, így nem kell konfrontálódni a lakossággal, hanem az önkormányzatok viszik el a balhét.

Egy önkormányzatnak a saját bevételei alapvetően három csoportra oszthatók: illeték, helyi adók, térítési díjak. Az illetékbevételek ilyen nagyarányú növekedése, amivel a költségvetés számol, irreális és teljesíthetetlen. Ezen bevételeknél a gazdaság stagnálása miatt inkább csökkenő tendencia várható. A helyi adóbevételek 6 százalékos túltervezése szintén tarthatatlan cél, míg a térítési díjak emelése mind szociálisan, mind etikailag vállalhatatlan.

Képzeljék el azt a családot, ahol a férj tűzoltó, a feleség pedig köztisztviselő. Mindkettőjüknek megszűnik a 13. havi bére, ami az elmúlt években beépítésre került a fizetésükbe. A tűzoltó apuka egyébként nem kapja meg az államtól a túlóra elvégzése után járó jövedelmét. Közben az önkormányzat kénytelen helyi adókat emelni vagy újakat kivetni. A gyermekük után fizetendő térítési díjak 6-10 százalékkal megemelkednek, és közben idén 30 százalékkal fizettek nagyobb gázszámlát. Önök szerint ez a sikeres Magyarország?

(10.00)

Tisztelt Szocialista és Liberális Képviselőtársaim! Bod Péter Ákos egyszer azt mondta: ha egy bicikli nem megy, két dolgot lehet csinálni: iszonyatosan el kell kezdeni tekerni, vagy le kell szállni róla és tolni. Önök már rég leszálltak a bicikliről, sőt egy ideje már nem is tolják, leengedték a kerekeket, és felborították. Azt gondolom, itt az ideje, hogy végre visszaadják a biciklit az állampolgároknak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Joggal gondolná az ember, hogy a XXI. század Magyarországában egy megyeközpont közlekedési infrastruktúrája közelít az uniós átlaghoz. Ez véleményem szerint nem lenne túlzó elvárás, különös tekintettel Szekszárd esetében, ahol közvetlenül és közvetve több mint 130 ezer ember érintett. A helyzet azonban más. Tolna megye központjában a vasúti közlekedés terén megállt az idő. Sőt, köszönhetően a 2008. december 15-ével bevezetett új menetrendnek, a korábbi évek elmaradott változatlansága további romlásnak indult.

December közepe óta ismét nincs közvetlen járat Budapest és Szekszárd között, több esetben még az átszállás lehetősége is megszűnt. Ma vonattal közel 3 órába telik, amíg Szekszárdról eljutunk a 150 kilométerre lévő fővárosba, miközben legalább kétszer át kell szállnunk, és az új menetrend eredményeként előfordulhat olyan kombináció is, hogy közel egy órát kell vesztegelniük az utasoknak valamelyik fűtetlen, lelakott vasútállomáson. Egy oda-vissza út tehát mindennel együtt 8 órába telik.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezt elfogadhatatlannak tartjuk, és követeljük, hogy állítsák vissza a közvetlen járatokat. Jelenleg a rossz menetrend miatt 130 ezer ember életét és közlekedését nehezítik meg. Ma ott tartunk, hogy a vasút megmentése érdekében az önkormányzatoknak kellett aláírás-gyűjtési akcióba kezdeni, hátha ez végre felnyitja a minisztérium szemét. Sajnos, a közelmúltból már sok rossz tapasztalatunk van arra vonatkozóan, hogy miképp zárnak be a vasútvonalak. A recept egy rosszul elkészített menetrend, amely csodákra képes az alacsony kihasználtság terén. Tavaly több száz kilométer vasúti pályával bántak el így.

Kérdéseim a következők. Miért kell olyan menetrendet készíteni, ami nem tudja kiszolgálni a közlekedők igényeit? Milyen előzetes vizsgálatokat folytattak annak érdekében, hogy feltérképezzék az érintett szakasz utazóközönségének és az önkormányzatok igényeit? Mikor fogják megvizsgálni a kikényszerített kihasználatlanság nyilvánvaló eredményeit, és ebből milyen konzekvenciákat fognak levonni?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Parlament! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint arra a parlament keretein belül többször is felhívtuk a figyelmét, a 2008. december 15-én életbe lépett vasúti menetrend megszüntette a közvetlen vasúti összeköttetést a főváros és Szekszárd, illetve Baja között. Ezzel a lépéssel több tízezer ember életét nehezítették meg, akik eddig vonattal utaztak, de a változtatások után már nem tudnak ezzel a lehetőséggel élni.

Bár legutóbb államtitkár úr válaszában még arról beszélt, hogy milyen szép és milyen jó minden, ennek némileg ellentmond, hogy az intézkedés nagy felzúdulást keltett nemcsak az utasok, hanem a vonalszakaszon érintett települések polgármesterei körében is. Mi ugyanis pontosan tudjuk, hogy milyenek az állapotok, azon pedig már meg sem lepődtünk, hogy államtitkár úr olyanokat talált mondani, hogy itt 100 kilométer/órás sebességgel közlekednek a vonatok.

Olyan széles körű összefogás indult el, amelynek köszönhetően az elmúlt két hétben már több mint 3000 aláírás gyűlt össze, és ez a szám folyamatosan növekszik, az aláírásokat hamarosan eljuttatjuk önökhöz, amely aláírások értelmében azt kérjük a MÁV Start Zrt.-től, hogy állítsák vissza a napi két pár közvetlen járatot a Budapest-Szekszárd-Baja vonalon.

Az ügyben önhöz korábban intézett kérdéseinkre adott válaszában azt mondta, hogy az intézkedés oka az ütemes menetrendre való áttérés és a pályaszakasz rossz állapota, amely nem teszi lehetővé a gyorsvonatok közlekedését. Válaszának ellentmond az a tény, hogy iskolaidőben vasárnaponként ma is van egy közvetlen járatpár Budapest és Baja között. A Sugovica IC népszerűsége azt mutatja, hogy igény is lenne a közvetlen járatra. Korszerű motorvonatok beállításával olyan logikus, jövőbe mutató, magas kihasználtságú, több ezer utas, valamint a polgármesterek kérésének megfelelő szolgáltatás jöhetne létre, ami már hasonlítana az európai normákhoz.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi az oka annak, hogy a vasúti közlekedést egyre nehezíteni, az európai fejlesztésekkel pontosan ellentétesen, leépíteni akarják? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Figyelembe veszik-e önök az új vasúti menetrend összeállításánál a térség egybehangzó kérését, és visszaállítják-e a közvetlen vasúti közlekedést a Budapest-Szekszárd-Baja vonalon?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

HORVÁTH ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés önkormányzati és területfejlesztési bizottsága november 25-ei ülésén a törvényjavaslatot 15 igen, valamint 10 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta. A kisebbségben maradt képviselőtársaim aggályait az alábbiak szerint kívánom összefoglalni.

Bár a javaslatban megfogalmazott céllal, amely szerint az idevonatkozó 1982-es törvényerejű rendeletet egy új törvény váltsa fel, egyet tudunk érteni, nemleges álláspontunkat a tartalmi, eljárási hibák és világnézeti különbségek okán alakítottuk ki. A fő problémánk, hogy nem értünk egyet a bejegyzett élettársi kapcsolat anyakönyvezésével - javaslat III. fejezete -, éppen ezért az arra vonatkozó szabályokkal sem. Az erre vonatkozó álláspontunkat korábban már több alkalommal is kifejtettük, és ezen továbbra sem kívánunk változtatni. A bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó anyakönyvezés szabályait nem tartjuk elfogadhatónak az anyakönyvezési szabályok között szerepeltetni.

A törvénynek több olyan rendelkezése is van, amivel viszont egyet lehet érteni, hiszen azok jórészt a jelenleg hatályos szabályokat ismétlik meg, illetve azokat korszerűsítik, jelen esetben azonban elvi értékválasztásbeli különbség van a mi felfogásunk és a törvény előterjesztőjének felfogása között. Számunkra ugyanis elfogadhatatlan, hogy a javaslat lényegében a házassági eljárás, a házassági anyakönyvezés szabályaival egyezően állapítja meg a bejegyzett élettársi kapcsolat anyakönyvezésének szabályait. Tehát azt gondoljuk, sem tartalmában, sem formailag nem helyes a bejegyzett élettársi kapcsolatot a házassághoz közelíteni, és a házassághoz olyan közelségbe engedni, mint amit ez a törvényjavaslat tartalmaz.

Az elektronikus anyakönyv jogintézménye viszont a szolgáltató közigazgatás irányába tett olyan lépés, amely támogatható lenne, azonban a gyakorlatban történő működése kapcsán komoly aggályaink vannak. A jogalkotó a szabályozással azt a célt kívánja szolgálni, hogy amennyiben az ügyfél bármely anyakönyvvezető előtt megjelenik, úgy az számára azonnal anyakönyvi kivonatot adjon, felhasználva az elektronikus anyakönyv adta lehetőségeket. Tekintettel azonban arra, hogy a törvény hatálybalépését megelőző anyakönyvi események esetében az alapbejegyzéshez történő bejegyzés kerül feltüntetésre az elektronikus anyakönyvben, így nem érvényesül az a cél, hogy az ügyfél bárhol azonnal elintézhesse az ügyét. A jelenleg működő rendszer gyakorlatilag csak csekély mértékben egyszerűsödik, hiszen a bejelentést felvevő anyakönyvvezető az elektronikus anyakönyvbe történő bejegyzés végett megkeresi a papír alapú anyakönyvben nyilvántartó anyakönyvvezetőt, tehát az ügyfél nem juthat azonnal a kért kivonathoz, így az ügyfél a mostani gyakorlat szerint is megkeresheti levélben az eseményt anyakönyvező hivatalt.

Ráadásul a korábbi bejegyzéseket is digitalizálni kell. Ennek kapcsán az indoklás szerint a központi nyilvántartásra való áttérés ütemezését is meghatározza a szabályozás, azonban a hivatalok anyakönyvvezetői részére mindez jelentős többletterhet jelent. A kistelepülések, körjegyzőségek anyakönyvvezetői ezen feladatukat több feladat- és hatáskör mellett látják el, de a feladat a nagyobb városok anyakönyvvezetői részére is jelentős többletmunkát eredményez. Ezekhez pluszforrással jelen pillanatban nem rendelkeznek.

Olyan bejegyzési határidőket szab meg a javaslat, több esetben azonnali bejegyzést előírva, amely nem tartható, nincs meg hozzá a kellő személyi és infrastrukturális állomány. A Ket.-novella októberi hatálybalépésével egyébként is nagyon lerövidült határidők komoly nehézséget jelentenek, nem célszerű ezeket tovább rövidíteni, vagy ha igen, akkor ehhez megfelelő személyi és anyagi forrást kell biztosítani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb már a bizottsági kisebbségi véleményt elmondtam, és most szeretném a Fidesz álláspontját is ezzel kapcsolatosan kifejteni, illetve ráerősíteni a bizottsági kisebbségi véleményre.

Először is le szeretném szögezni, hogy három fő kérdés miatt nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Az egyik világnézeti különbség, a másik tartalmi, valamint eljárási hibák. A fő problémánk, hogy nem értünk egyet a bejegyzett élettársi kapcsolat anyakönyvezésével. A Fidesz polgári párt keresztény-konzervatív értékrendje nem ért azzal egyet, hogy a jelen törvényjavaslat gyengíti a hagyományos családmodellt.

Épp a korábbi felszólalásoknál a munkaügyi és szociális államtitkár úr azt mondta, hogy a családok nem töltik be azt a szerepüket, amely igazából egy erős társadalom alapjait kell hogy viselje. Ez a törvényjavaslat tovább gyengíti ezt a családmodellt, nem azt erősíti, hogy az emberek hagyományos családmodellben, házasságban kössék össze életüket, hanem megerősíti az élettársi kapcsolatnak az anyakönyvezését, amely még jobban közelíti a hagyományos házassági családmodellt. Ezzel mi nem tudunk egyetérteni.

A javaslat a 97. §-a szerint 2011. január 1-jén lépne hatályba, ennek értelmében, és amennyiben erre lehetőséget kapunk a választópolgároktól, úgy jelen törvény újragondolását is kezdeményezni fogjuk. A bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó anyakönyvezés szabályait nem fogjuk az anyakönyvi szabályok között szerepeltetni, és ennek megfelelő módosításait is el fogjuk végezni. Számunkra ugyanis elfogadhatatlan, és még egyszer szeretném itt megerősíteni, hogy a javaslat lényegében a házassági eljárás, a házassági anyakönyvezés szabályaival egyezően állapítja meg a bejegyzett élettársi kapcsolat anyakönyvezésének szabályait, tehát megítélésünk szerint gyengíti a házasság, gyengíti a család erősítését, illetve a társadalomban betöltött szerepét.

(10.40)

A többi felvetésünk eljárási, illetve tartalmi kérdés. Szeretnék egy-két eljárási problémát felsorolni.

A jogalkotó a szabályozással azt a célt kívánja szorgalmazni, hogy amennyiben az ügyfél bármely anyakönyvvezető előtt megjelenik, úgy az számára azonnal anyakönyvi kivonatot adjon, felhasználva az elektronikus anyakönyv adta lehetőségeket. Nem érvényesül ez a cél, hogy az ügyfél bárhol, azonnal elintézhesse az ügyét. A jelenleg működő rendszer gyakorlatilag csak csekély mértékben egyszerűsödik, hiszen a bejelentést felvevő anyakönyvvezető az elektronikus anyakönyvbe történő bejegyzés végett megkeresi a papír alapú anyakönyvet nyilvántartó anyakönyvvezetőt, tehát az ügyfél nem juthat azonnal a kért kivonathoz.

Egy másik eljárási probléma: a központi nyilvántartásra való áttérés ütemezését is meghatározza a szabályozás, azonban a hivatalok anyakönyvvezetői részére mindez jelentős többletterhet jelent. A kistelepülések, körjegyzőségek anyakönyvvezetői ezen feladatukat több feladattal tudják ellátni, a hatáskörök is bővülnek, de a feladat a nagyobb városok anyakönyvvezetői részére is jelentős többletmunkát eredményez, amihez, még egyszer rá szeretnék erősíteni, nem látunk pluszforrásokat.

Szeretnék egy-két tartalmi észrevételt felsorolni. A 18. és a 27. § a házasságkötés körülményeit is korlátozza. Szeretnék a 18. §-ra konkrétan kitérni, az így szól a törvényjavaslatban, hogy a házasság hivatali helyiségen, illetve hivatali munkaidőn kívüli megkötését a jegyző engedélyezheti. A 18. §-ban a házasság hivatali helyiségen, illetve hivatali munkaidőn kívüli megkötését az új szabályozás az eddigiektől eltérően külön jegyzői engedélyhez köti. A magyar kulturális folklórban bevett gyakorlat, hogy a házasságot általában hétvégén, szombaton vagy vasárnap kötik, vagy praktikusan munkaidőn kívül. Tehát miért gondolják azt, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben most még külön jegyzői engedélyhez kötik ezt a kérést, miért gondolják azt, hogy a jegyző abban a helyzetben van, hogy ő maga határozza meg, mikor köthet valaki házasságot vagy mikor nem.

Vagy szeretnék utalni a 27. §-ra; a 27. § 2. pontja konkrétan így hangzik: nem köthető házasság munkaszüneti napon. Miért korlátozza a törvényjavaslat, hogy nem köthet valaki házasságot munkaszüneti napon, abban az esetben, ha az anyakönyvvezetővel amúgy a szükséges egyeztetések után ez a lehetőség megvan? Azt gondolom, mi azt gondoljuk, hogy ezt törvényileg tiltani, hogy munkaszüneti napon nem köthető házasság, nem szerencsés, tehát majd ezt is javasoljuk módosítani.

A következő ilyen tartalmi probléma a 61. §-ban van. A 61. §-ban az intézeten kívüli szülést a szülők és a születésnél közreműködő orvos jelenti be - így szól a törvényjavaslatban. Az anyakönyvvezetők azt állítják, illetve véleményük szerint a nem intézetben született gyermekek esetében a szülők döntő többségben úgy nyilatkoznak, hogy nem vett részt szülész-nőgyógyász szakorvos. Ebben az esetben, ha a törvényt betű szerint akarja betartani az állampolgár, nem anyakönyvezhető a gyerek, hiszen ha nincs szülész-nőgyógyász szakorvos a szülés levezetésénél, akkor egyébként praktikusan nem lehet bejelenteni a törvény betűje szerint. Tehát azt gondolom, hogy ezt pontosítani kellene.

A szülést követően a kismamát mindenképpen egy szakorvosnak kellene megvizsgálnia, aki ezt követően nyilatkozna arról, hogy ez a szülés ténylegesen megtörtént, hiszen ebben az esetben akár más anya gyermekét is be lehet anyakönyveztetni, hiszen ha nincs olyan kompetens szakember, aki ebben nyilatkozni tud, akkor gyakorlatilag bemondás alapján kerül be a nyilvántartásba. Tehát ezt a 61. §-t mindenféleképpen ebben a szövegkörnyezetben nem javasoljuk elfogadásra.

A 89. § egy új fordulatot visz a kicsi gyermekek életébe, nevezetesen szó szerint így szól a paragrafus, hogy a települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetője a szülés anyakönyvvezetésével egyidejűleg az újszülött személyazonosító igazolványának, valamint személyazonosító és lakcímet igazoló iratait ki kell hogy állítsa.

Nem életszerű a dolog, hiszen mondjuk, koraszülés esetén egy kisgyermek az inkubátor alatt fekszik, és mivel az anyakönyvi eljárásról szóló törvény úgy fogalmaz, hogy a gyermek születésének a másnapján kell az anyakönyvi eljárást elindítani, ez azt jelenti, hogy ezt a kisgyermeket az inkubátorban kell lefényképezni, hiszen külön kitér a törvény arra is, hogy fényképet is mellékelni kell a személyazonosító igazolvány kiállításához. Tehát véleményünk szerint semmiképpen nem életszerű ez a fajta iránymutatás, illetve a törvényjavaslat megfogalmazása. Nem gondolom azt, hogy a születés utáni órákban a szülő első dolga az, hogy fényképész után rohanjon, hogy hogyan lehetne egy jó kis igazolványképet csinálni a gyermekről, lehetőleg digitalizált formában, mint ahogy ezt a törvény előírja. Tehát azt gondolom, hogy a törvényjavaslatnak ezen pontját is mindenféleképpen módosítani kell.

Tehát ezen okok alapján, ami még egyszer: világnézeti, tartalmi, illetve eljárásügyi, azt javasoljuk, hogy ezt a törvényjavaslatot ne támogassa a tisztelt parlament, hanem egy olyan törvényjavaslatot támogasson, amely a családokat helyezi előtérbe, illetve a különböző eljárásoknál figyelembe veszi mind a szülők jogait, a lehetőségeit, valamint az életszerűséget, ahogy a magyar kultúrában a házasságkötésekben is szocializálódtunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Furcsa zajok jönnek az egészségügy gépezetéből. Zavaros, rossz irányítás mellett, a kötelező feladatok ellátásának hiányában ez nem is csoda. Nincs megfelelő mennyiségű oltóanyag az új influenza ellen, ha van is, nem szállítják ki időben. Nincsenek megfelelően tájékoztatva az orvosok, gyermekorvosok és állampolgárok, miközben régi szocialista cimborák milliárdokat kaszálnak az oltóanyagmutyin. Sajnos, ma már látjuk, tragikusan fontos probléma ez.

De hamarosan az egészségügy más területein is újabb komoly gondok lesznek. Jól látható viharfelhők gyülekeznek a gyógyászati segédeszközök támogatásával kapcsolatosan is. Információim szerint az OEP által készített EüM-rendelettervezet jelentősen megcsonkítja az ilyen eszközökre járó támogatást. Felháborító és elképesztő, hogy a gyermekek étkezési támogatása után a betegeknek járó támogatásokat tartották a legfontosabbnak levágni.

A rendelet egyébként úgy fogalmaz, hogy gyógyászati segédeszköz támogatással nem rendelhető mások mellett a bentlakásos intézmény lakója számára. Ezt tehát a jövőben önkormányzati fenntartású intézmény esetén az önkormányzatnak kellene állnia. De miből, tisztelt miniszter úr? Miből, amikor 2006 óta nagyságrendileg 500 milliárd forintot vontak el az önkormányzatoktól? Miből, amikor pontosan tudják, hogy a most elfogadásra került költségvetés reálértékben újabb 100 milliárdos nagyságrendben von el pénzeket a településektől? Miből fogjuk kifizetni a bentlakásos intézmény lakójának a gyógyászati segédeszközöket?

Tisztelt Miniszter Úr! Önnek könnyű, hiszen a kényelmes bársonyszékből nem kell találkozni az állampolgárokkal; mi, polgármesterek viszont folyamatosan az emberek között élünk, és hozzánk fognak bekopogni, miért nem kapnak megfelelő ellátást.

Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a gyógyászati segédeszközökhöz tartozik az úgynevezett inkontinenciatermékek csoportja is. Csak ezen termék beszerzése mintegy 6 millió forintot jelent az OEP-nek évente Szekszárd város esetében. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mostantól ezt nekünk kellene majd kigazdálkodni úgy, hogy a várostól a 2010-es központi költségvetés (Az elnök ismét csenget.) több mint 300 millió forintot vont el. Kérdezem a miniszter úrtól...

ELNÖK: Köszönjük szépen.

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): ...miért van szükség a gyógyászati segédeszközök támogatásának megnyirbálására? Pontosan kinek a felvetésére, netán utasítására készülnek meghozni ezt a rendeletet? (Az elnök ismét csenget.) Pontosan mennyi... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)