Felszólalás adatai

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Örömmel olvastam a beszámoló bevezetőjében, majd hallottuk dr. Majtényi László adatvédelmi biztos úrtól, utalt rá dr. Hende Csaba államtitkár úr is, hogy Magyarország az információs szabadságjogok érvényesítése terén milyen nagy elismerést kapott azzal, hogy az Európai Unión kívüli országok közül Svájc után a második helyre került. Ez valóban rendkívül jó, és azt hiszem, hogy erre minden magyar állampolgár büszke lehet.

A magyar kormány tudomásom szerint 2001-re tervezi az adatvédelmi törvénynek az uniós irányelvekkel való teljes harmonizálását. A polgári törvénykönyv átfogó felülvizsgálata során érvényesíteni szeretné a kormány az adatvédelmi törvénnyel való teljes összhangot.

Ennyit az előzményekről, és akkor engedtessék meg, hogy a beszámolóval kapcsolatban fejtsem ki a Fidesz álláspontját. Szeretném hangsúlyozni, hogy ennek az anyagnak én most két részével külön szeretnék foglalkozni.

(15.00)

Először az I-V. fejezetig terjedő résszel szeretnék foglalkozni, amit én tulajdonképpen az adatvédelmi biztos úr beszámolójának tekintek, és teljesen külön szeretnék foglalkozni a VI. fejezettel, amellyel kapcsolatban előre csak annyit szeretnék mondani, hogy megítélésem szerint könyvszerkesztési hiba folytán került be ebbe az anyagba, ez a VI. fejezet kakukktojás itt, nem tárgya a beszámolónak.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja az, hogy rendkívül alapos, minden kérdéskörre kiterjedő jelentést, beszámolót kaptunk az adatvédelmi biztos úrtól. A beszámoló szerkezete - hangsúlyozom: I-V. fejezetig -, felépítése megfelelő, kidolgozottsága alapos, az egyes fejezetekben kimerítő tájékoztatást kaptunk a biztos tavalyi tevékenységéről, az elvégzett vizsgálatokról, a munka főbb adatairól, a hivatal nyilvántartásairól. A Fidesz-Magyar Polgári Pártnak az az álláspontja, hogy támogatja az adatvédelmi biztos úr beszámolójának az elfogadását, és természetesen támogatja az emberi jogi bizottság országgyűlési határozati javaslatának elfogadását is.

A beszámoló idei adatai is jelzik, hogy az adatvédelemre vonatkozó jogi szabályozás még mindig meghaladja az adekvát társadalmi igényt Magyarországon. Úgy gondolom, hosszabb történelmi korszaknak kell eltelnie, amíg a magyar társadalom az információs szabadság mértékét is személyes ügyként fogja kezelni, és nem csupán verbális igény marad. Az információs szabadság iránti társadalmi igény azonban nemcsak a magyar társadalomban, hanem a tőlünk nyugatra lévő társadalmakban is elmarad a személyes adatok védelméhez fűződő igénytől.

A tavalyi adatok mutatták azt a tendenciát, hogy a rendszerváltás előtti, úgynevezett egydimenziós alávetettséget felváltotta egy sokpólusú veszélyeztetettség. Ez azt jelenti, hogy a rendszerváltás utáni társadalomban a polgár már nemcsak az állam erejével kell hogy szembesüljön, hanem a magángazdasági szereplők jelenlétével is. Ezt úgy jelezték a korábbi adatok, hogy a hivatali ügyforgalomban - mármint az adatvédelmi biztos hivatalában - a közhatalmi és a magánadatok közötti arány jelentősen megváltozott, ez az arány kezd kiegyenlítődni.

Több adat mutatja, hogy a tavalyi jelenséghez képest csökkennek a panaszok és nőnek a konzultációs ügyek. Ez számunkra azért szimpatikus, mert álláspontunk szerint ezek vagy az adatvédelem megkezdése vagy az adatkezelés során való tárgyalásokat jelentik, ami nyilvánvalóan az adatvédelem egy felértékelődéséhez vezet, és ezt minden körülmények között ünnepelnünk kell.

Felszólalásom elején jeleztem azt, hogy a sokpólusú veszélyeztetettség jelenségét támasztja alá a bepanaszolt adatkezelők típusa is, amely szerint az állami és a magán-adatkezelők egymáshoz való viszonya is közeledik egymáshoz.

Tisztelt Országgyűlés! Mi minden körülmények között elfogadásra ajánljuk az adatvédelmi biztos úr beszámolóját, ennek ellenére - a beszámoló kritikájaként - kénytelen vagyok még kitérni a következő kérdésre. Úgy gondolom, nem lenne szerencsés, ha az adatvédelmi biztos úr munkáját aktuálpolitikai dolgokkal befolyásolnánk vagy annak való alárendelését igényelnénk. Ennek ellenére mint kormánypárti képviselő semmiképpen nem mehetek el a mellett a jelenség mellett, ami tavaly három kiemelt ügyben is előfordult, gondolok itt a postabankos VIP-ügyre, a Juszt Lászlóval és a Kriminális című újsággal kapcsolatos kérdésre vagy a titokvédelmi törvény vitájára. Ezekben a kérdésekben úgy ítéljük meg az adatvédelmi biztos úr tevékenységét, hogy hatásköri korlátain egy kicsit túllépett, ha szabad idéznem Pokol Béla bizottsági elnök urat, akkor aktivistának minősíthetjük az adatvédelmi biztos úr ez irányú tevékenységét. Egy kicsit túllépett a megadott kereteken.

Engedtessék meg, hogy itt röviden reagáljak Fodor Gábor előterjesztő képviselő úr megjegyzésére. A beszámoló elején szereplő, "A titkok éve" című fejezetet is ebbe a kategóriába vehetjük, jóllehet maga az adatvédelmi biztos úr közöl ebben a fejezetben egy olyan adatot, miszerint az egyik panaszossal közli, hogy az az adott titkolózás helyénvaló volt. Egy kicsit tehát úgy érzem, hogy maga a fejezet címe túldramatizálja a történetet, azt hiszem, egy kicsit el van túlozva az a hangulat, amelyet Fodor Gábor képviselő úr itt elmondott.

Tisztelettel ennyit az adatvédelmi biztos úr beszámolójáról. Tehát a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében javaslom az Országgyűlésnek a beszámoló elfogadását, és természetesen javasolom az országgyűlési határozati javaslat elfogadását is.

Tekintettel arra, hogy ebben az általunk megkapott anyagban szerepel, kénytelen vagyok kitérni a VI. fejezetre is, amely, mint említettem, az én megítélésem szerint nem tárgya a '99. évi munkával kapcsolatos beszámolónak. Mi is ez a VI. fejezet?

A VI. fejezetben az adatvédelmi biztos úr arról ír, hogy az 1998. évi tevékenységével kapcsolatos beszámoló milyen úton járt a bizottságok előtt, és hogy mi lett a sorsa az Országgyűlés előtt. Az adatvédelmi biztos úrnak nem feladata a Házszabály ismerete, ezt őrajta senki számon nem kérheti, én sem teszem, azt viszont rendkívüli módon sajnálom, hogy úgy nyilatkozik ebben az anyagban, mintha házszabály-ellenesen jártak volna el a bizottságban. Nem, tisztelettel, a bizottságban házszabályszerűen jártak el, csak a biztos úr a bizottság előtt nem előterjesztőként szerepelt, az előterjesztő akkor is az emberi jogi és kisebbségi bizottság volt; a biztos úr a bizottság előtt a beszámoló alanya volt. A biztos úr azt kifogásolja, hogy a vita különböző szakaszaiban nem kapott szót, de erre a Házszabály nem is ad lehetőséget; mint ahogy az itteni meghallgatások során is, a beszámoltatások során is, a parlamentben elhangzott vitát követően a biztos úr meg fogja kapni a válaszadás lehetőségét, úgy, mint ahogy az alkotmányügyi bizottság előtt is megkapta. Ezzel csak azért foglalkozom részleteiben, hogy mindenki előtt tudott legyen: ez a kritika nekem szól, jóllehet az én nevem hiányzik egyedül a kritizáltak köréből. Én elismerem, ezt én csináltam. Nem tisztem a bizottság többi tagjának a megvédése, de azért ezekben a bizottsági történetekben vannak némi csúsztatások. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem tartom szerencsésnek, hogy a '99. tevékenységgel kapcsolatos beszámolóban benne van a '98-as beszámoló sorsa.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Támogatjuk úgy a beszámoló elfogadását, mint az országgyűlési határozati javaslat elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)