Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor minden évben elérkezünk ahhoz a pillanathoz, hogy az országgyűlési biztosok beszámolójáról vitatkozunk a parlamentben, akkor ez a nap mindig egy alkalom arra, hogy számot vessünk magával a jogintézménnyel is, gondolkodjunk annak múltjáról, jelenéről, jövőjéről, és egy picit értékeljük az országgyűlési biztosok munkáját, és egyáltalán, az országgyűlési biztosság jelentőségét. Ha megengedik, most hozzászólásomat magam is ezzel szeretném kezdeni.

Jól emlékszünk arra, hogy milyen sokat vitatkoztunk a rendszerváltást követő években önmagában a jogintézményről, az ombudsmani jogintézményről, szükség van-e Magyarországon erre, szükség van-e arra a modellre, amely a skandináv országokban, Nyugat-Európa országaiban alakult ki először, és a közép-európai demokráciákban, frissen alakult demokráciákban van-e jelentősége, lesz-e majd jövője egy ilyen jogintézménynek. Nos, ma már, amikor itt állunk 2000-ben, komoly tapasztalatok vannak mögöttünk. A biztosok, akik beszámolójukat tartották, elmondták nekünk - statisztikai adatokra is hivatkoztak -, hogy hogyan növekszik éppen az ügyszám, vagy éppen adott esetben hogyan csökken, és a csökkenésnek is adtak egy olyan értelmet, hogy most már van egyfajta tapasztalat mögöttük, precedensek vannak, esetekre lehet hivatkozni.

(12.00)

Tehát valamilyen módon beépült a jogrendbe, az emberek gondolkodásmódjába ez az intézményrendszer.

Azt hiszem, ez a példa, az elhangzottak is azt mutatják, hogy bizony szükség van erre az intézményrendszerre, ma már, azt gondolom, senki nem is vitatja ezt, és a szükségesség egyúttal azt is mutatja, hogy nemcsak mi a parlamentben, józanul gondolkodó képviselők gondoljuk azt, hogy rendkívüli jelentősége van az országgyűlési biztosok intézményének, hanem a polgárok is ezen a véleményen vannak. Magyarország polgárai megszokták, elfogadták, sőt igénylik az ombudsmani munkát és az ombudsmanok tevékenységét.

Ezúton is, amikor erről a témáról beszélek, szeretném megköszönni személy szerint is a jelen lévő biztosok munkáját, így Gönczöl Katalinnak, Kaltenbach Jenőnek és Majtényi Lászlónak. Azért említettem őket hármukat, mert a negyediket, aki szerencsére itt ül most közöttünk, az országgyűlési biztos általános helyettesét, Polt Pétert külön szeretném méltatni, és külön szeretném megköszönni az ő munkáját, hiszen ő ebben a hónapban megvált a hivatalától, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze lett, amihez ezúton is szeretnék személyesen is és a szabad demokraták képviselőcsoportja nevében is gratulálni. Egyúttal szeretném azt mondani, hogy nagyon nagyra értékeltük azt a munkát, amit az országgyűlési biztos általános helyetteseként végzett, és azt gondolom, nem túlzás azt mondani, hogy ennek jogtörténeti és bizonyos szempontból - talán nem patetikus ez a kifejezés - történelmi jelentősége van. Köszönjük szépen.

Amikor arról beszélek, hogy a hivatalnak, egyáltalán az intézményrendszernek milyen jelentősége van, és amikor arról beszélek, hogy az állampolgárok gondolkodásmódjába és viselkedésébe is milyen módon épült bele az ombudsmani intézmény, akkor egyúttal a jogállamiságról is beszélek Magyarországon. Meggyőződésem, hogy a jogállamiságról sokat lehet beszélni, és sokfajta értelmezését lehet adni. Most én - talán csak nagyon egyszerűen és kicsit leegyszerűsítve - azt mondanám, hogy azt jelenti számunkra elsősorban, hogy a törvények a hatalmat, a mindenkori hatalmat és a hatalmon lévőket is korlátozzák, és a törvények a hatalommal szemben is mindig korlátot és kötelezettségeket jelentenek.

Az országgyűlési biztosok tevékenysége rendszeresen ezzel szembesít minket, tükröt tartanak elénk, a parlament és az egész társadalom elé, ahogy régebben is fogalmaztak: megkongatják azokat a bizonyos harangokat, amivel figyelmeztetnek minket, és ha a parlament helyesen működik, tevékenysége valóban szellemében is felér a jogállami normákhoz, és nem egyszerűen szolgalelkűen tevékenykedik és látja el a dolgát - ha, mint említettem, szellemében a jogállami normák áthatják a parlament működését -, akkor a parlament megfogadja azokat az ajánlásokat és intelmeket, amelyeket a biztosoktól kapunk, és megpróbáljuk ezeket legjobb tudásunk szerint beépíteni a munkánkba; mint ahogy nemcsak a parlamentnek illik megfogadnia ezeket az ajánlásokat és elgondolkodnia rajtuk, hanem mindazoknak a főhatalmat, államhatalmat képviselő szervezeteknek és személyeknek is, akikkel kapcsolatban a biztosok konfliktusba kerültek az elmúlt időszakban, illetve akikkel kapcsolatban véleményt fejtettek ki vagy ajánlást fogalmaztak meg.

Amikor a biztosi hivatalról beszélünk, felmerül természetesen a struktúra kérdése is, ez mindig a viták középpontjában szokott állni, és erről is szeretnék mondani egy mondatot, talán kettőt is. Nevezetesen: a beszámolók kapcsán óhatatlanul is elgondolkodik az ember azon, hogy azon túlmenően, hogy milyen jelentősége van szimbolikusan is és tartalmilag is a jogintézménynek, vajon megfelelő jogosítvánnyal rendelkeznek-e az országgyűlési biztosok a tevékenységük ellátásához. Erről természetesen lehet és érdemes is komoly vitát folytatni. Az én véleményem az, hogy a jogosítványok alapvetően megfelelőek, én nem tartanám helyesnek, ha ezeket a jogosítványokat - ha úgy tetszik - bővítenénk vagy szigorúbbá tennénk.

Azt hiszem, az elmúlt évek példája azt is mutatta, hogy ebben a kontextusban, ebben a rendszerben is hatékony munkát tudnak végezni a biztosok; természetesen hozzátenném, amire már az előbb utaltam: ehhez szükséges a jogállamiság komolyan vétele az országban. Mert hogyha azt látjuk - amire egyébként az elmúlt egy-két évben sajnos egyre sűrűbb és drámaibb példákat látunk -, hogy semmibe veszik a jogállamiságot, és szomorú dolog, hogy Magyarországon ezzel kell szembenéznünk 2000-ben, akkor óhatatlanul is veszélybe kerül egy olyan intézmény, mint amelyről ma beszélünk, az állampolgári jogok biztosainak az intézménye. Mert ha - majd erről bizonyos konkrét példáknál, különösen az adatvédelmi biztos beszámolójánál szeretnék kitérni - olyan módon viselkednek kormányzati felelős személyek, miniszterek, és olyan módon veszik semmibe és negligálják az ajánlásokat, ahogy erre példákat láttunk, az bizony sajnos a jogállami normák semmibe vételét jelenti, és ez, azt gondolom, veszélyt jelent a demokráciára is.

Én tehát nem támogatnám a többletjogokat, és egyúttal azt sem tartanám helyesnek, ha azon gondolkodnánk, ami megint fel-felmerül a közgondolkodásban, hogy kell-e több ombudsman, bizonyos területekre létre kell-e még hozni állampolgári jogok biztosát. Azt gondolom, ez a rendszer, ez a struktúra alapvetően működőképes.

A beszámolóhoz hadd tegyek hozzá néhány gondolatot, és különösen azokról az általános vizsgálatokról szeretnék szólni, amelyeket az ombudsmani hivatalban folytattak le, ezek jelentőségét szeretném méltatni a tisztelt Ház előtt.

Rendkívül fontosnak tartom azt a beszámolót, amely a sorkatonák jogait vizsgálta. Igen fontos és különös jelentőséget kapott ez a vizsgálat akkor, amikor decemberben szembesülnünk kellett azzal a drámai ténnyel, amit gennyes agyhártyagyulladásnak hívtunk, és amely ráirányította a figyelmet az áldatlan állapotokra a sorkatonák körében, illetve a laktanyákon belül. Itt az ombudsmani vizsgálatok hihetetlen fontos tényekre hívták fel a figyelmünket, és a természetesen óhatatlanul is politikai vitába kerülő tényben egyfajta objektív, külső megfigyelőként megjelenve az ombudsman szerintem nagyon komoly szerepet játszott abban, hogy javítani lehessen a sorkatonák körülményein, illetve hogy a sorkatonasággal kapcsolatban számtalan fontos kérdést - például a sorkatonaság eltörlését - értelmes módon meg lehessen vitatni, és ezzel valóban szembesüljön a magyar társadalom. Ennek a jelentőségét én tehát nagyon fontosnak tartom, a katonák emberi jogainak érvényesülése érdekében, azt gondolom, nagyon sokat tett az állampolgári jogok biztosa, és azon belül is, ahogy említettem, Polt Péternek, azt gondolom, külön kiemelendő szerepe van.

Jelentősnek érzem még a fogyatékosokkal kapcsolatos általános vizsgálatot, hiszen az, hogy egy társadalom a benne élő kisebbségek helyzetére hogyan reagál, mindig a demokráciának a fokmérője, és rendkívül lényegesnek tartom ezt a vizsgálatot, még a szomorú megállapításaival együtt is. Ugyancsak fontosnak tartom azt, amiről Gönczöl Katalin beszélt itt előttünk, a diákjogok helyzetét és a gyermekek jogainak az érvényesülését Magyarországon. Tudjuk jól, hogy bizony a diákjogok területén is komoly problémák, konfliktusok vannak, és egyáltalán, az iskolával kapcsolatos jogok területén is szembe kellett néznünk botrányokkal, gondoljunk csak a megvert tanárnő esetére, az elmúlt hónapokban történt, ami komoly vitákat indukált e téren. És rendkívül lényegesnek érzem a vizsgálatok sorában a büntetőeljárás résztvevőivel kapcsolatos jogok vizsgálatát is.

Mivel időnk lejárt, a beszédem végén hadd tegyem világossá azt, amit talán képviselőtársaim sejthettek is: a magunk részéről, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről az Országgyűlésnek elfogadásra ajánljuk a beszámolót.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)