Felszólalás adatai

A Bethlen Gábor Alapról szóló törvényt 2010 decemberében az utolsó ülésnapokon fogadtuk el, fogadta el a parlament. A Jobbik akkor tartózkodott, egyfajta konstruktív jó szándékáról tanúbizonyságot adva. Számos fenntartásunk, problémánk volt, módosító javaslatot nyújtottunk be, ebből egyet-kettőt önök is elfogadtak vagy elfogadott a kormánypárti többség. Voltak alapvető fenntartásaink, nemmel azonban nem kívántunk szavazni, mert bíztunk abban, amit Semjén Zsolttól a miniszteri expozéban hallhattunk, illetve bíztunk abban, ami a törvényben lefektetésre került, és annak a vitájában kormánypárti képviselőtársaim elmondtak, hogy önök egy új, szakszerű, átlátható, megbízható, elszámoltatható és a korábbiaknál igazságosabb rendszert kívánnak létrehozni.

Szeretnék visszautalni csak nagyon röviden az alap éves, tavalyi éves tevékenységéről néhány héttel ezelőtt zajlott beszámolóra, a beszámoló parlamenti vitájára. Nagyon szoros volt sajnos az a 20 perc, amennyi vezérszónokként a rendelkezésemre állt, hogy minden gondot és problémát a Bethlen Gábor Alap működésével kapcsolatban összefoglaljak.

Engedjék meg, hogy így bevezetőként azért egy-két olyan gondolatra a magunk szemszögéből is reagáljak, amit Ékes Ilona képviselő asszony is említett. Ezt egyébként magamnak is fölírtam, mint bevezető kritikákat, csak így még aktuálisabbá teszi, hogy képviselő asszony ennek teljesen az ellenkezőjét elmondta. 2010-ben a Jobbik választási programjában nem véletlenül szerepelt az, hogy mi nemzetpolitikai minisztériumot szeretnénk fölállítani. Ennek a célja egyébként éppen az volt, amit szavakban önök is elmondanak, hogy jó lenne az, ha a külhoni magyaroknak szánt költségvetési támogatások és az egyébként ezzel kapcsolatos különböző kormányzati döntéshozatali kompetenciák egy helyen, a kormányzati struktúrán belül egy helyen, elkülönítve és egy jól látható felelőssel megnevezve működnének.

Ez utóbbi láthatóan vagy talán inkább csak sejthetően, vagy felszínesen megvalósult azzal, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes személyében van valaki, aki felügyeli a nemzetpolitikát, azonban a döntéshozatali struktúrában és ezeknek a pénzeknek a csoportosításában vagy központosításában - amit egyébként szerintem teljesen alaptalanul Ékes Ilona képviselőtársam is üdvözölt -, ebben nem történt érdemi változás.

Itt szeretném megint és ismételten felhívni a figyelmet, és a legmélyebb felháborodásomat kifejezni azzal kapcsolatban, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr most sem, mint ahogy eddig soha, amikor ezzel a törvénnyel kapcsolatban bármit is beszéltünk, nem érezte feladatának, vagy biztos van valami más fontosabb feladata - most nem akarok rá utalni, hogy milyen tippjeim vannak, mert a múltkor nagyon megsértődött azon, amikor a kismadarak vadászatát hoztam összefüggésbe a nemzetpolitikai tárgyú ténykedésével, úgyhogy most inkább nem fogok elsütni ízléstelen poénokat, főleg az elmúlt napok tükrében, hogy most biztos mivel foglalkozik, és mi az, ami fontosabb számára, mint a külhoni magyarok -, de tény az, hogy az alapot felügyelő, miniszterelnök-helyettesként felügyelő kormánytagként, amire egyébként önök büszkék annyira, hogy mindig elmondják, hogy ez mennyire kiemelt feladat a kormányon belül, hogy egy miniszterelnök-helyettes felügyeli, miniszterelnök-helyettes úr ismét nem vesz részt ezen a vitán.

A források átcsoportosítása, képviselőtársaim, nem történt meg. Párhuzamosságok továbbra is vannak a rendszerben, olyan szinten vannak a külhoni magyarok támogatásában párhuzamosságok, hogy tavaly még az Állami Számvevőszék is az éves jelentésében ezt bírálat tárgyává tette, mint ahogy azt a nemzeti összetartozás bizottságának ülésén megtudtuk, és akkor most hadd hivatkozzam az Állami Számvevőszékre, talán ezt még elfogadják valamennyire szakmai véleménynek. Tehát nincsen szó átcsoportosításról, és nincsen szó a pénzalapok teljesen egységes kezeléséről, és mint ahogy Ékes Ilona fogalmazott itt a Fidesz nevében, a párhuzamosságok kiküszöböléséről. Számos párhuzamosság van még sajnos most is a rendszerben.

Amit viszont tételesen szeretnék cáfolni, és annak idején felháborodásomat is kifejeztem ezzel kapcsolatban, és nyilvánosságra is hoztam az álláspontunkat, egész egyszerűen, képviselő asszony, nem igaz az, hogy a zárolások nem érintették a Bethlen Gábor Alap által kezelt forrásokat. Ez konkrétan nem igaz, amit ön mondott. Tavaly 600 millió forintot vontak el olyan forrásokból, illetve olyan célokból, amelyek egyébként a Bethlen Gábor Alaphoz kapcsolódnak; 600 millió forintot, miközben egyébként azt kommunikálta folyamatosan a kormány és a kormánypártok, hogy a megszorítások - nem megszorítások, most nem tudom, hogy éppen most minek keresztelik a megszorításokat -, kiigazítások vagy korrekciók nem fogják érinteni a külhoni magyarságnak szánt pénzeszközöket. De, érintették egyébként, és ha még ezt a 600 millió forintot nem vesszük figyelembe, akkor sem beszélhetünk egyébként érdemben és lényegében több pénzről és több támogatásról, mint amennyit a Gyurcsány-Bajnai-rezsim utolsó éveiben a külhoni magyarok kaptak.

Aztán hadd idézzem miniszterelnök-helyettes úr 2010. XII. hó 7-én mondott miniszteri expozéját a Bethlen Gábor Alapról szóló törvény kapcsán, ahol hosszan fejtegette, hogy ez a rendszer miért lesz majd jobb. Mint jeleztem, ezt részben mi magunk és elhittük. Akkor adott egy kis történelmi visszatekintést egészen Bethlen Gábor koráig magáig egyébként visszanyúlva. Többek között arról beszélt akkor Semjén Zsolt, hogy nyílt pályázati pénzeket pedig a 2006 elején induló Szülőföld Alap döntéshozó kollégiumi rendszerben osztotta. Az utóbbi esetben 2 milliárd forintról van szó.

2006-ra utalt vissza miniszterelnök-helyettes úr, és távol álljon tőlem, félreértés ne essék, nehogy nekiálljon itt valamelyik fideszes képviselőtársam arról beszélni, hogy most miért vagyunk egy platformon az MSZP-vel, vagy hogy én bármiben is az MSZP-kormányt kívánom dicsérni, mert ez a lehető legtávolabb áll tőlem. Ez inkább önökre nézve és a kormánypártokra nézve sajnálatos, mint hogy rájuk nézve dicséretes, hogy akkor, amikor 2006-ban 2 milliárd forint volt az, amit nyilvános pályázatok keretében lehetett szétosztani külhoni magyar célokra, addig ez az összeg hat év elteltével mindösszesen 600 millió forintra csökkent, képviselőtársaim. Például lehet, hogy erről kellett volna vagy erről is kellett volna ebben a javaslatban beszélni.

Ugyanis a nyílt pályázati keretben felhasználható vagy megítélhető pénzek két évvel ezelőtt a törvény eredetijében szereplő 10 százalékkal ellentétben mára már csak 5 százalékra csökkentek, ez az a 600 millió forint, szemben, még egyszer mondom, a 6 évvel ezelőtti 2 milliárd forinttal, és akkor most ne is beszéljek még arról, hogy 6 év alatt mennyi volt az infláció, és akkor hogyan lehetne ezt a dolgot felpörgetni.

(13.30)

Tehát többszörös összegről beszélünk, többszöröse volt hat évvel ezelőtt az az összeg, amit pályázati formában kaptak meg.

A pályázatokkal kapcsolatban szintén - és aztán utána nem macerálom már többet Ékes képviselőtársamat, és beszélek majd a javaslatról is -, ugye, a pályázatokkal kapcsolatban szintén elhangzott egy mondat, amit ön kritikának szánt, Ékes képviselőtársam. Méghozzá az, hogy a pályázatokról úgy döntöttek, hogy azt a határon túli magyar pártok alkujának az eredményeképpen közvetítették Budapestre. Na most, úgy gondolom, hogy a határon túli magyar pártok vagy azoknak egy része nagyon boldog lenne ma, ha egy ilyen alkufolyamat részese lenne. Ugyanis most nemhogy nincs alkufolyamat, hanem önök kifejezetten pozitívan diszkriminálnak, illetve negatívan diszkriminálnak bizonyos határon túli pártokat vagy az ő vélt vagy valós érdekkörükbe tartozó civil szervezeteket.

Az elcsatolt régiók döntő többségében a kormányzati forrásokat önök igenis és kifejezetten politikai logika alapján döntik el, aminek a szakmaisághoz a legtöbbször köze sincsen. Ezért hiába végez valaki kiváló magyarságmentő tevékenységet a kultúrában, az oktatás területén vagy a közösségszervezésben, ha nincs a megfelelően favorizált ottani magyar párt vagy szervezet érdekkörében, akkor a legcsekélyebb esetben sem számíthat támogatásra. Akkor, amikor ön kritikaként arról beszél, Ékes Ilona képviselőtársam, hogy mennyire fölháborító volt az, hogy különböző szervezetek alkuja alapján születtek pályázati döntések, amit én magam sem tartok jónak, félreértés ne essék, azt hiszem, ez sok esetben még mindig jobb volt, mint a mostani rendszer, ahol semmi másról nincs szó, mint határon túli klientúraépítésről magyar állami pénzből.

Nézzük akkor, hogy mivel foglalkozik még a javaslat. Mondhatnék nagyon sok mindent, hogy mivel nem foglalkozik, és mivel kellett volna, de ha már egyszer behozták ezt, akkor nézzük, hogy mi az, ami előttünk van. Hadd kezdjem egy technikai jellegű hozzászólással. Itt az 1. § rendezi és kétségkívül egy kicsit jobban megfogalmazza, hogy tulajdonképpen kik azok, akik támogatásban részesülnek. Itt azért megfontolásra ajánlom, ajánljuk, Vágó Sebestyén képviselőtársammal be is adtunk egy módosító javaslatot ezzel kapcsolatban, hogy a b) pontban, ahol a civil szervezetekről beszélünk, a d) ponthoz hasonlóan kerüljön feltüntetésre az, hogy támogatásban részesülhetnek a civil szervezetek által fenntartott különböző oktatási, gyermekjóléti, kulturális és szociális intézmények is. Ez egyfajta pontosítás. Azzal együtt is, hogy egyébként magát az eredeti szöveget is jobbnak és helyesebbnek tartjuk, mint ami a mostani törvényben szerepel. És akkor nagyjából ezzel véget is ért a pozitív kritikáim sora.

2. §. A 2. § szabályozza azt, hogy az alap pénzének hány százaléka költhető vagy használható fel működésre. Jelen esetben, illetve a tavalyi és az idei évben nagyjából ez 7 százalék, tehát 7 százalékos összeg az, amit működésre használtak. Na most, ezt a javaslat szeretné 10 százalékra emelni, pontosabban rögzítené ezt a 10 százalékot, ami a korábbi javaslatban nem volt benne vagy nem volt számszerűsítve, a költségvetési törvényben jelent csak meg külön nevesítve ez az összeg. Ezt a 7 százalékot, amiről most beszélek, képviselőtársaim, nem emelni kellene, hanem éppen hogy csökkenteni kellene. Ha arról beszélnénk, hogy milyen nagyszerű, kiváló, szakszerű és mindenki által elfogadott és üdvözölt munkát végez a Bethlen Gábor Alap, és ennek működése a szakszerű pályázatelbírálást, ügyintézést, bürokráciamentességet és egyebeket, sorolom azokat a szavakat, amelyek egyáltalán nem jellemzők az alap működésére, az ezt szolgálná, ha ez valóban így lenne, akkor talán lehet, hogy indokolt lenne, hogy ehhez nagyobb működési forrásokat biztosítsunk.

De amikor azt látjuk, hogy az alap olyan munkát végez, amilyet, és közben olyan kiadásai vannak, mint amilyenek, hogy például az alap igazgatóságának minden egyes tagja külön szolgálati gépkocsival furikázik 15 millió forintért, meg hogy semmit nem érő, több tízmilliós tanulmányokat rendelnek meg, bizonyos esetekben bizonyíthatóan, más esetekben csak sejthetően közeli érdekkörükbe tartozó cégektől, akkor talán felmerül az a gyanú vagy felvethető az, azt hiszem, jogosan a részünkről, hogy nem kellene az egyébként sem túl átlátható működés költségeit az eddigiekhez képest emelni, és ezt még ráadásul törvényben is rögzíteni, és világossá tenni, hogy ezekre a célokra az alap 10 százalékát, még egyszer mondom, 10 százalékát el lehet működgetni. Ezt felháborítónak tartom! Amikor érdemben az elmúlt években semmivel nem emelkedett a külhoni magyarok támogatása, akkor az ő támogatásukat kezelő Bethlen Gábor Zrt. működését akarják a mostani 7-ről 10 százalékra fölemelni. Ez egész egyszerűen elfogadhatatlan!

Aztán van itt több szó a kollégiumok elnökéről és a kollégium tagjairól, különböző összeférhetetlenségeket megállapítva. Szeretném megkérdezni államtitkár urat vagy bárki mást, aki tud erre válaszolni, mert február 5-e óta a kollégiumnak nincs kinevezett 9. tagja: miért nincs? A kollégiumnak elvileg ugyanis 9 tagja van. Február 5-én Horváth Tamás lemondott a kollégiumi tagságáról, miután egyébként február 6-án a cége kapott egy 12,5 millió forintos megbízást szervezetfejlesztésre, teszem hozzá halkan, zárójelben, azóta nincs kinevezve senki a kollégium 9. tagjává.

Aztán a 6. §, amiről többször is szó volt, a határidők kérdése. Ahelyett, hogy világosabban szabályoznák azt, hogy az ezért felelős miniszter, illetve kormánytag mikor kell beszámoljon a kormánynak, és a kormánynak mikor kell beszámolnia a parlamentnek, ehhez képest ezeket a szabályokat inkább lazítják. Miért teszik? Azért teszik, mert az idei évben is a kormány és egyébként személyesen miniszterelnök-helyettes úr törvényt sértett azzal, hogy a megfelelő határidőt a beszámolásra nem tartotta. Ugyanis április 30-ig Semjén Zsolt nem küldte el a Bethlen Gábor Alapról szóló beszámolót a kormánynak, a kormány azt valamikor csak nyáron terjesztette a parlament elé, és most, októberben tárgyaltuk a tavalyi éves beszámolót, amit szintén nehezen minősíthetőnek tartok. Tehát a javaslat felpuhítása ebből a szempontból szintén elfogadhatatlan; nem is értem, hogy Szabó képviselőtársam miért üdvözölte ezt a rendelkezést.

Na, és az utolsó pedig a 7. §. Ezt meg érthetetlennek tartom, az eddigiek fényében elmondottak szerint pedig szintén elfogadhatatlannak. Miközben önök folyamatosan az elszámoltathatóság és az átláthatóság fontosságáról beszélnek, betesznek egy gumiszabályt. Kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan és kire fogják majd alkalmazni. Tehát a bizottság, figyeljen a megfogalmazásra, különös méltánylást érdemlő esetben eltekinthet a céltól, illetve a szerződésben rögzítettektől eltérően felhasznált támogatás visszafizetésével kapcsolatos kamat felszámításától, illetve dönthet a már megállapított kamat részben vagy egészben történő elengedéséről, kivéve, ha a támogatást gazdasági tevékenységhez kapták vagy használták fel.

Ez tág teret ad az egyéni döntéseknek, és tág teret ad a visszaéléseknek is. Sajnálom, hogy ezt a szót kell használjam, de az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján, azt hiszem, nyugodtan tehetem. Egy ilyenfajta megfogalmazás elfogadhatatlan. Mi az, hogy különös méltánylást érdemlő eset? Ki dönti el, hogy mi a különös méltánylást érdemlő eset? Mivel kell ezt indokolni, és mivel kell ezt alátámasztani? Ez természetesen megint az egyéni döntéseknek és a teljesen szubjektív megítéléseknek ad majd lehetőséget.

A fent említett problémákkal kapcsolatban benyújtottuk a megfelelő módosító javaslatainkat. Számos paragrafusához az eredeti törvénynek ezt nem tudtuk megtenni, mivel a javaslat ezt nem nyitotta meg vagy nem tette lehetővé. Jelen formájában és jelen szövegezés alapján ez a javaslat számunkra elfogadhatatlan. Várjuk módosító javaslataink sorsát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)