Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Jegybankelnök Úr! Most, így, a vita vége felé talán megengedhető az, hogy néhány képviselői észrevételre is reagáljak, miközben talán képes leszek megvilágítani a szocialista képviselőcsoport beszámolóval kapcsolatos álláspontját.

Többen hiányérzetet fogalmaztak meg, több hozzászóló képviselő úgy fogalmazott, hogy rendben van ez a beszámoló, de egy kicsit hiányos. Többek között Rogán képviselő úr és Csúcs képviselőtársam is, más-más megvilágításban. Nos, az elmúlt napokban az volt a benyomásom, hogy van, akinek ez a beszámoló sok is volt, mert ha például a kormányfő elolvasta volna ezt a beszámolót, akkor azt gondolom, hogy 1999. év elején nem tért volna vissza olyan módon 1995-re, ahogyan visszatért. Vagy ha elolvasta volna, azt gondolom, akkor nem szűkítette volna le az 1995-ös intézkedéscsomagot csak és kizárólag a családtámogatási rendszerre. Ha elolvasta volna, akkor talán nagyobb alázatot tanúsított volna az akkori, szükségszerű intézkedésekkel szemben.

Már említést tettem arról - és Rogán képviselő úr elég cinikus megnyilvánulása ismét arra késztet, hogy felhívjam a figyelmet arra -, hogy az 1997. év jegybanki előkészítése megítélésem szerint példa értékű volt. Erre egy kétperces reagálásban már utaltam. Minden olyan frakció, amely érdeklődést mutatott az átalakítással, az adósságcserével kapcsolatban, részt vehetett azon a rendezvényen, amelyet a Magyar Nemzeti Bank rendezett, és a kellő mélységű ismereteket képes volt megszerezni.

Nos, a jelentés részletesen foglalkozik a magyar gazdaság 1997-es fejlődésével. Ebben a vitában nagyon mély elemzésbe nem kívánok belemenni, hiszen a zárszámadás során ezt még 1998-ban megtettük. Tényként azonban mindenképpen megállapítható, hogy kedvezően ítélte, ítéli meg a gazdasági bizottság országgyűlési határozati javaslata is a '97. évi gazdasági-pénzügyi folyamatokat. A költségvetési bizottság állásfoglalása is pozitívan viszonyul a '97. esztendőhöz, a pénzügyminiszter úr is elismerően szólt az akkori folyamatokról, és úgy gondolom, hogy a kormány is - az elmúlt hónapok során többször, amikor a realitások talaján mozgott - hasonlóan vélekedett.

Persze a rádióhallgató, a közvélemény nem tudja, hogy mi van ebben a jelentésben, és éppen ezért nem haszontalan az, ha a '97. év folyamatainak jellemzőiről említést teszünk. Ma már többen elmondták, hogy a GDP növekedése 4,4 százalék volt úgy, hogy a belföldi felhasználás növekedése 4,2 százalék. Javult a folyó fizetési mérleg hiánya, a tőkebeáramlás jelentős mértékben növekedett, a vállalati szektornál nagyobb jövedelem képződött, a nem ár jellegű versenyképesség növekedett, a munkanélküliségi ráta javult - 9,9 százalékról 8,7 százalékra. (Moraj a MIÉP padsoraiban. - Dr. Gidai Erzsébet: Ez nem igaz! - Rozgonyi Ernő: Hihetetlen!) Sajnos, a fogyasztói árak kissé magasabb ütemben növekedtek, mint ahogy azt terveztük, és a keresetek növekedése is meghaladta a tervezettet. A lakossági megtakarítások a vártnál jobban nőttek, a kedvező monetáris politika eredményeként a jegybank stabilizálta a forintbefektetésekkel realizálható kamatprémiumot, és nem közömbös az, hogy 1997-ben a nemzetközi hitelminősítő intézetek felértékelték Magyarországot. Ha visszaemlékszünk arra az időszakra, akkor regisztrálhatjuk, hogy a Budapesti Értéktőzsde forgalma is ekkor kezdett dinamikusan megélénkülni.

Azt gondolom, hogy mindezek az eredmények nem következhettek volna be, ha a gazdaságpolitika és a monetáris politika nem tanúsít olyan összhangot, mint ahogy az a beszámolóból is kitetszik. Megállapíthatjuk tehát, hogy a jegybank a rendelkezésére álló eszközrendszerrel jól sáfárkodott. Sikeresen tudta megteremteni a kamat- és árfolyam-alakulás összhangját. (Enyhe derültség a MIÉP padsoraiban.)

A jegybank értékelése során megítélésünk szerint ki kell emelni, hogy az 1997-ben hozott intézkedések következtében a forint árfolyamának stabilitása biztosított volt a megingás ellenére is, a forint iránti bizalom nőtt, az akkori cseh és ázsiai válság hatása alatt is sávon belül maradt a forint leértékelődése úgy, hogy a devizatartalék nem csökkent. Ha valaki figyelmesen tanulmányozta a jegybanki eszköztár változásait, a jegybanki kamatok transzmissziós folyamatát vagy éppen a pénz- és hitelkereslet tudatos alakításának folyamatát, az csak elismeréssel szólhat arról a magas szakmai színvonalú munkáról, amely végső soron a forint iránti befektetési bizalmat teremtette meg.

Nem tehetjük meg, hogy ne szóljunk a hitelintézeti rendszer működési feltételrendszerének alapos megváltozásáról, amit a jelentés is részletesen elemez. Ebbe most nem kívánok tételesen belemenni - tekintettel az idő előrehaladtára -, de azért szeretném ráirányítani a figyelmet a hitelintézeti törvény hatálybalépésére: a szakosított hitelintézetek új tartalommal működtek '97-től, a prudenciális szabályok szigorodtak, erősödött a külföldi szakmai befektetők aránya.

Figyelemre méltó e tekintetben a jelentés 113. oldalán található nagyon fontos bekezdése, amely mellett megítélésem szerint akkor, amikor a Nemzeti Bank 1997. évről szóló jelentését értékeljük, nem mehetünk el. Ez a bekezdés azt mondja, hogy bankszektor gazdaságban betöltött súlyának a '90-es évek első felében megfigyelt csökkenése 1996-ban megállt, 1997-ben pedig határozott növekedés indult meg e tekintetben. A bankrendszer koncentrációja 1997-ben csökkent, és európai viszonylatban már nem számít magasnak. Egyaránt csökkent a három és az öt legnagyobb bank piaci részesedése. Azt gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége nélkül ez a radikális változás 1997-ben nem lett volna érzékelhető.

(19.30)

Az államadósság alakulásáról szeretnék két mondatban szólni. 1997-ben különösen nagy mértékben javult a bruttó adósság a GDP-hez viszonyítva. Ennek a mértéke - ahogy a jelentés azt tartalmazza - 8 százalék volt. De módosult az államadósság szerkezete, összetétele is, és ahogy erről itt már beszéltünk, változott a költségvetés finanszírozása. Ettől az évtől nem vásárolhat állampapírokat a Magyar Nemzeti Bank.

Szólni kell az adósságcseréről, amelynek mértéke 1749,7 milliárd forint volt - erre Gidai képviselő asszony is utalt, illetve feltette a kérdést, s várta a választ. Arra gondoltam, hogy nem kétpercesben válaszolok neki, sajnálom, hogy most már nincs itt.

Azért el kell mondjam, hogy 1996 végén a központi költségvetés bruttó adóssága 5000 milliárd forint volt, ezen belül a Magyar Nemzeti Bankkal szembeni kamatmentes adósság 1600 milliárd forintot tett ki. Miből származik ez a kamatmentes adósság? Bár nem tételezem fel, hogy ezt Gidai Erzsébet képviselő asszony ne tudná; azt gondolom, az olvasmányaiból megismerhette, hogy a nettó devizaadósságon keletkező árfolyamveszteség elszámolási rendszere olyan volt, hogy a költségvetésnek a veszteségre a Magyar Nemzeti Bank kamatmentes hitelt biztosított.

A Magyar Nemzeti Bank mérlegében évek óta nőtt a nem kamatozó eszközök aránya, s ahogy utaltam rá, '96-ban ennek a mértéke 1600 milliárd forint volt. Ha megnézzük a Magyar Nemzeti Bank nagyon leegyszerűsített mérlegszerkezetét, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy eszközoldalon a deviza alapú kihelyezés követelésállománya lényegesen kisebb, mint a forrásoldali devizatartozás. A kedvező tőke-beáramlási folyamatok következtében is a devizatartozás jelentősen csökken, és amikor a devizatartozás csökken, akkor bizony az árfolyamveszteséget el kell számolni, s ez valóságos veszteséggé alakul át. Ezt a veszteséget pedig nyilvánvaló, hogy valakinek meg kell térítenie, s ez nem lehet más, mint a költségvetés. (Dr. Gidai Erzsébet visszajön a terembe.)

Tehát az átalakítás során semmi különleges dolog nem történt, csak a Magyar Nemzeti Bank külső tartozása átalakult a központi költségvetés Magyar Nemzeti Bankkal szembeni devizatartozásává. S a leértékelési veszteség közvetlenül a költségvetés államadóssággal kapcsolatos kimutatásaiban jelenik meg. Tehát úgy gondolom, ha ezeket reálisan figyelembe vesszük, akkor megérthetjük, hogy 1997-ben tulajdonképpen mi is történt az adósságcsere kapcsán. Hogy ez mibe került, azt a jelentés teljesen világosan tartalmazza: a jelentés 253. oldala egyértelműen kimutatja, hogy mi történt volna adósságcsere nélkül, s hogy mi történt adósságcserével. Javaslom a tisztelt képviselő asszonynak, hogy tekintse át ezt a táblázatot, és akkor valószínűleg e tekintetben is előrébb tudunk jutni.

A szocialista frakció a független könyvvizsgálói jelentés mértékadó megállapításait szem előtt tartva veszi tudomásul a Magyar Nemzeti Bank által benyújtott jelentést és az elnök úr szóban elmondott kiegészítését. Ezzel egyidejűleg megköszönjük a Magyar Nemzeti Bank magas színvonalú szakértői munkáját, amely, úgy érezzük, jó alapot teremtett az 1998-as folyamatok fejlődéséhez.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)