Felszólalás adatai

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság alkotmányának 70/D. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Kifejezetten az "egészség" szót mondja, és nem az "egészség megóvását". Ugyanakkor az elmúlt délelőtt folyamán mintegy négy órán keresztül, és most is lassan már egy órája azt halljuk, hogy a dohányzás rendkívül káros az egészségre, ezt statisztikai adatokkal támasztották alá a hozzászólók.

Beszámoltak arról, hogy Magyarország az egyik első helyen áll Európában, sőt a világon e káros szenvedélyt illetően, minden harmadik ember dohányzik. Hallottuk azt is, hogy több tízmilliárd forintjába kerül a társadalomnak az a gyógyító folyamat vagy gyógyító eljárás, amire amiatt kényszerül, hogy egyes emberek dohányoznak, és emiatt betegek lesznek, vagy valamilyen egészségkárosodásban szenvednek. Tehát ha erről az oldaláról nézzük ezt a témát, a nemdohányzók védelméről szóló törvényjavaslatot, akkor kapcsolat észlelhető, sőt biztos, hogy van kapcsolat az alkotmány vonatkozó paragrafusa szerint, amely, mint tudjuk, egy társadalmi viszonyt rendez; társadalmi viszonyokat rendez mindig a törvény, ennek egyik oldalán az állam áll, amelynek egy kötelezettsége van, nevezetesen hogy biztosítsa ezt a jogot a területén élő állampolgároknak, sőt ott-tartózkodóknak, hogy az egészségük testileg és lelkileg biztosítva legyen, másrészt a társadalmi viszony másik oldalán pedig ezek állnak, az ország területén tartózkodók, akik lehetnek dohányzók is és nemdohányzók is.

Először a nemdohányzók oldaláról nézzük meg ezt a kérdést, mert hisz voltaképpen erről szól maga a törvényjavaslat. Hogyan lehet a nemdohányzók érdekeit biztosítani, hogyan lehet a nemdohányzók egészséghez való jogát biztosítani? Csak úgy, mivel itt passzív dohányzásról van szó, hogy a dohányosokat, akiknek a káros szenvedélye valamilyen formában kihat a nemdohányzókra is, és ezzel az ő egészségük is károsodik, valamiféle tilalmakkal illeti. Ez világosan, szépen le van vezetve a törvényben, több tilalmat határoz meg, de kétségtelen, vannak olyan területek, ahol ezeket a tilalmakat nem lehet teljes egészében bevezetni.

Ki lehet mondani, hogy munkahelyen, bent az irodákban tilos a dohányzás. Ezzel a jogszabály eleget tett abbéli alkotmánybeli kötelességének, hogy a nemdohányzóknak az egészségét is biztosítja, vagyis megvédi a dohányzótól, mert kijelöl a munkahelyen dohányzásra meghatározott helyeket, amiket természetesen nem fog a nemdohányzó felkeresni. El lehet ezt rendelni különböző közforgalmi eszközökön, amelyek rövidebb távon közlekednek, de már nem feltétlenül biztosítható a vonaton, nem biztosítható bizonyos közforgalmi helyeken sem, mert egyszerűen nincs belőlük annyi. Példaként mondom, ha az InterCityn nem kapok már nemdohányzós helyet, akkor kénytelen leszek beülni a dohányzók közé, és ezzel már egészségem károsítva van. De mégis a nemdohányzók megvédése a dohányzóktól valahogy megoldható.

Kétségtelenül a legnehezebb a vendéglőkben, vagy ahol étkezés, ivászat folyik, amely a magyar társadalomba meglehetősen beékelődött már, szokássá vált; Mikszáthra is történt itt már utalás, valóban egy jó vasárnapi ebéd után eltajtékpipáztak, de a vasárnapi ebéd utáni kávé mellé szinte dukál a cigaretta. Ha ez vendéglőkben történik, tényleg elég nehéz kitiltani azt, aki e szokás rabja, attól, hogy megmenekítsük azt, aki nem dohányzik. Különböző technikai megoldások természetesen lehetségesek. Hallottuk azt is, hogy ez óriási pénzbe kerül, tehát az összes ilyen vendéglátóhelyet ellátni szellőzőberendezésekkel hirtelenjében, ez nehéz megoldást jelent.

Mindezért a legszimpatikusabbnak, de nem feltétlenül azonnal megoldhatónak az tűnik, amit felszólaló képviselőtársaim egyike elmondott, ha megfordítanánk: nem azt mondanánk, hogy hol nem lehet dohányozni, hanem azt mondanánk, hogy sehol nem lehet dohányozni, és esetleg azt a néhány helyet határoznánk meg, ahol lehet. Tehát ha nem lenne kiírva a vendéglőkre, hogy nem lehet dohányozni, mert hisz nem lehet, hanem az lenne kiírva néhány vendéglőre, hogy itt szabad a dohányzás, amely káros az egészségre, akkor el tudná dönteni az, aki saját egészségét is óvni akarja, hogy beteszi-e a lábát ide, avagy sem. De mindenesetre a nemdohányzókkal ez a törvénytervezet kellőképpen foglalkozik. Nem állítom, hogy minden kérdésre megadja pontosan a választ, az előbbi okok miatt sem, mert hisz pénzzel egyszerre, hirtelen ezt megoldani nem lehet, de egy kezdeti lépést tesz a nemdohányzók védelmében.

Sokkal nehezebb a helyzet, ha a másik oldalt nézzük, a dohányzók kérdését. Mert hisz az alkotmány azt is biztosítja, ha minden emberre vonatkoztatjuk ezt a jogot, akkor a dohányzók részére is. A dohányzók nem feltétlenül tudják, még akkor is, ha hirdetéseken ez már rajta van, hogy a dohányzás káros az egészségre, vagy nem megfelelő mélységben tudják. Egyszerűen eltekintenek ennek a káros hatásnak az ő egészségükre is káros hatásától.

Abszolúte nem nevetséges amit mondok, mert ha azt vesszük, és itt elhangzott, hogy Kolumbusz idején fedezték fel a dohányt, és körülbelül 20 év múlva már itt volt Európában, ha kiszámítjuk, az 1512, és ugyanakkor az is elhangzott, hogy csak 1957-ben derült ki, hogy ez a tüdőrák okozója, vagyis 445 évig igenis abban a hiszemben élt a dohányzó polgár, hogy az nem árt az egészségére, vagy nem ilyen mérvű egészségromlást idéz elő. 1957 óta pedig nem sok idő telt el.

Tehát valóban a dohányzás tudatlanságra is vezethető vissza. Ezt az is bizonyítja, hogy különböző statisztikák szerint minél iskolázatlanabb egy réteg, annál inkább dohányzik. Ez lehet, hogy sértőnek tűnik, de valós statisztikai adatokkal alátámasztható. Különösen e tudatlanság még fokozva van azáltal, hogy az óriási reklámok mutogatják - itt elhangzott már, és ez különösen a serdülő fiatalokra van nagy hatással -, hogy micsoda kemény legény lesz valaki a lóháton vagy a vízparton, vagy a tengerparton, ha ott van a kezében a füstölő cigaretta. Ez a tudatlan vagy nem kellőképpen felkészített gyermek lelkére igenis nagy hatással van, pláne ebben a társadalomban, ahol beleágyazódott a tudatba, hogy az a nagy fiú, az az igazán felnőtt ember már, aki dohányzik. Tehát ez igenis a tudatát zavarja, és nem is gondol arra, hogy joga van az egészséges élethez, és hogy ezt az egészséges életét károsítja a dohányzás.

Felmerült itt annak a gondolata vagy lehetősége, hogy ehhez az államnak semmi köze, mert hisz mindenki úgy károsítja az egészségét, ahogy akarja.

(14.50)

Nem igaz, mert egyszer hallottuk, hogy magával a dohányzással is károsítja a passzív dohányosok egészségét, másrészt pedig azt is tudjuk és hallottuk, hogy a betegségek folytán micsoda óriási kiadásokat jelent az állam részére - talán 60 milliárd forintról volt szó, ami hatalmas pénz -, és igenis nemcsak a dohányzó ügye ez, hanem az egész társadalomé, aki viselni kénytelen azt a 60 milliárd forintos terhet, ami a dohányos betegek gyógyítására fordítható.

Másrészt az is tarthatatlan, hogy mindenki azt tesz a saját testével, egészségével, amit akar, és hogy nem lehet tiltani esetleg ezt, hogy a testét károsan befolyásolja. Gondoljunk az öncsonkításokra!

Megengedett lehet Magyarországon az öncsonkítás? Megengedhető egy kultúrállamban?

Márpedig lehet, hogy valakinek valamiféle indoka van - mondjuk az, hogy nem akar dolgozni és rokkantnyugdíjba akar menni, és ezt öncsonkítással elérheti. El tudja viselni ezt a társadalom? Nem kell ezt tiltani a társadalomnak? De igenis tiltani kell! Vannak olyan egészségkárosító tények, szokások, amelyeket a társadalomnak tiltani kell. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy nem kell prevenciót, felvilágosítást, nevelést alkalmazni ennek az egész kérdéskörnek a kezelésénél.

Ezt a törvényjavaslatot, melyet jónak tartok, egy lépésnek tekintem ahhoz a folyamathoz, amit még a jövőben is el kell követnünk a dohányzás csökkentéséért vagy megszüntetéséért, mert gondoljunk arra is - többször elhangzott itt -, hogy ez szenvedélybetegség. Szenvedélybetegségről máról holnapra senkit nem lehet leszoktatni. Úgy kell felfogni ezt az egész társadalmi kérdést - magát a dohányzást is -, hogy máról holnapra tilalmakkal valóban nem lehet senkit leszoktatni, nem lehet megoldani ezt a kérdést, hanem neveléssel kell.

De tilalmak is feltétlenül kellenek, mint ahogy arról is szó volt, hogy egyetlen pitbullt ivartalanítottak csak, és ezzel azt akarták bizonyítani, hogy az a törvény, amely ezt elrendelte, rossz. Nem, az a törvény is jó, mert legalább egy pitbullt ivartalanítottak, és ha nem lett volna az a törvény, még ez sem történt volna meg.

Összefoglalva: általános vitára alkalmas ez a törvény, egy lépésnek tekinthető az egész küzdelem folyamatában, ami a dohányzás ellen folyik.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)