A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Az "Új tudás" program a magyar közoktatás és közművelődés átfogó korszerűsítő programja. Az elmúlt hónapokban három szinten történt egyeztetés a program részleteiről. Egyeztettünk civil szervezetekkel, szakmai szervezetekkel, és egyeztettünk politikai szervezetekkel, pártokkal.

Minthogy nem volt még arra módom, hogy az egyeztetések ezen körének befejezése után erről szóljak, itt szeretném megköszönni a Magyar Országgyűlés minden pártjának és minden frakciójának, megköszönve az ellenzéki pártok oktatási szakértőinek, az "Új tudás" program vitájában részt vett politikusainak, hogy véleményüket az Oktatási és Kulturális Minisztériumban elmondták. Ne legyen ez a mondat egyszerűen csak egy tiszteletkör! Mert nemcsak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt egy olyan kérdésről van szó, az oktatásügyről, amelyben nyilvánvalóan a most meghozott döntések, intézkedések és azoknak eredményei nemhogy cikluson átívelnek, hanem nyilvánvalóan a következő évtized első felére hozzák meg eredményeiket.

(13.10)

Azok a gyermekek, azok a diákok fogják majd ennek a programnak leginkább az eredményeit élvezni, akik most születnek meg, vagy éppen a legkisebbek. Ezért tartom fontosnak, hogy minden frakció és minden oktatáspolitikus, aki részt vett ebben a vitában, felkészülten olyan véleményt mondott, amit érdemben lehetett használni. Ezért - bár a sajtó nyilvánossága előtt erről már beszámoltam - itt a parlamentben szeretném elmondani, hogy megköszönve a Magyar Demokrata Fórum és a Kereszténydemokrata Néppárt véleményét az óvodáztatási segély, illetve a beóvodáztatás kérdésében, úgy gondoljuk, hogy azok a javaslatok, amelyeket bár külön-külön tettek - hiszen nem együtt folyt a tárgyalás -, igazak és helyesek, s mivel szakmailag megalapozottak, elfogadtam és elfogadtuk az ott képviselt véleményüket, ezért az óvodáztatási segély törvényben foglalt része már úgy szerepel és jön a Magyar Országgyűlés elé, ahogy a megbeszéléseken elhangzott.

A képviselő úr által felvetett kérdéskör pedig önmagában a pedagógusképzéssel, illetve a pedagóguspálya presztízsének emelésével foglalkozik. Természetes és fontos a pályakezdő pedagógusok jobb megbecsülése, ugyanakkor azokról sem szabad megfeledkezni, akik már évek, évtizedek óta a pályán vannak. A program külön kitér azokra, akikre a köz bizalma és a fenntartó nagyobb felelősséget ró, az intézményvezetőkre. Az intézményvezetőket jobban meg fogjuk becsülni. És külön szeretném kérni az egyeztetést és az egyetértést abban, hogy azokat a pedagógus kollégáinkat, akik hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket tanítanak, vagyis még az átlagosnál is nagyobb rajtuk a teher, a köz még jobban becsülje meg.

A pályakezdő pedagóguspótlékra azért van szükség, hogy az elkötelezettség mellett a legjobb képességű hallgatók jöjjenek a pedagóguspályára. Azok, akik bár képességük, szorgalmuk, tehetségük révén választhatnának a munkaerőpiacon más területet, ott is el tudnának helyezkedni, mégis válasszák a pedagóguspályát. Természetesen megfelelő arányban és mértékben kell meghirdetni a különböző szakokra a felvételiző keretet, éppen azért, hogy ezek a hallgatók valóban az oktatásban, valóban a közoktatásban helyezkedjenek el. Azt gondolom, létezik, létezhet olyan megoldás, amely bérfeszültséget nem kelt, amely nem bántja azokat, akik már évek, évtizedek óta a pedagóguspályán vannak, mégis vonzó azok számára, akik bár szívesen vállalkoznának, hogy ennek a nehéz, bár nagyon szép pályának a követői és hívei legyenek, de egzisztenciális okokból nem tudják vagy nem akarják ezt választani.

Az "Új tudás" program egyeztetési része erre a feladatsorra, erre a kérdésre is választ keres. Úgy gondolom tehát, hogy május második felére egy olyan megoldás dolgozható ki, amely a kérdésre, a problémára - ami tulajdonképpen egy örömteljes megoldás is - megfelelő választ nyújt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Valóban, az elmúlt év legvégén több nemzetközi felmérés jelent meg. A felmérések nem csak Magyarországról szólnak; nemzetközi kitekintést adnak, több mint 30 ország közoktatási, illetve oktatási rendszerét, szisztémáját hasonlították és hasonlítják össze. Sőt, mivel Magyarország nem első alkalommal vesz részt, hanem legutóbb 2001-ben is történt ilyen felmérés, ezért önnönmagunkhoz is van összehasonlítási alap.

Ezeket a felméréseket a világon mindenütt nemcsak a szakmai közvélemény, hanem a legszélesebb érdeklődő közvélemény és a sajtó elemzi. Hadd mondjam el, hogy azokban a napokban, amikor Bostonban közzétették az ön által is említett legutóbbi PIRLS-t, én hivatalos úton Németországban tartózkodtam, nem láttam olyan német napilapot, amely ne címoldalon számolt volna be egyébként a nemzetközi eredményekről.

Valóban, arról van szó, hogy az alapkészségeket vizsgáló felmérések közül az, amelyik a 10 éves gyermekek olvasáskészségét, szövegértéskészségét vizsgálja, ott Magyarország nemcsak hogy önnönmagához javított a legutóbbi felméréshez képest a fejezetben, amely a nemzetközi felmérésben szerepel - a következőt mondja: szignifikáns, vagyis jelentős, érzékelhető változás a magyar gyermekek szövegértésében -, hanem nemzetközi viszonyításban is a több mint 30 ország, illetve tartomány közoktatási rendszerében az 5. helyet elfoglalva teljesen az első csoportba tartozunk. Nehezebb a helyzetünk a 15 éves korú gyermekek, diákok esetében, ahol valóban az alapkészséget vizsgálva a 23. helyen található Magyarország.

A probléma tehát adott. Ezért vissza kell utasítani minden olyan feltételezést, amely summás megállapítást tesz. Arról van szó, hogy valóban a 10 éves korig terjedő nevelési-oktatási időszakban a magyar oktatásügy jobban teljesít, mint korábban, a 10 és 15 éves kor közötti időszakban vannak azonban még problémák, amelyeket éppen a már korábban meghozott törvényi és egyéb jogszabályi módosításokkal, azt gondolom, hogy orvosolni kell.

Melyek ezek? A problémát, ha le akarjuk fordítani teljesen közérthető magyar nyelvre, azt mondhatjuk, hogy nem adunk elég teret, nem adunk elég lehetőséget, nem adunk elég időt arra, hogy azok a gyermekek, akik egyébként 10 éves kor magasságáig valóban megszerzik a korukhoz képest megfelelő alapkészséget, ez bennük megszilárduljon, valóban a tudás lecsapódjék, amire aztán a későbbiekben lehet építeni.

(14.10)

Ezért már 2003-ban elfogadtuk a közoktatási törvénynek egy olyan módosítását, amely felmenő rendszerben életbe lépve éppen most lép a közoktatási szisztémába: az ötödök és hatodik osztályban is több lehetőséget, időt, teret biztosít az alapkészségek megerősítésére. Erre 2008-ban már az "Új tudás" program keretében az előkészületek olyan jól haladtak, hogy előbbre lehetett hozni a bizonyos pályázati kiírásokra 10 milliárd forintot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az elkövetkező évben 17, majd 15 milliárd forintot fogunk erre fordítani európai uniós forrásból. Az "Új tudás" program tehát ezzel számol.

A képviselő úr kérdésében, interpellációjában meglevő helyzetértékelés korrekt, ennek megfelelően tettük meg a lépéseket. Törvénymódosítás és anyagiak is rendelkezésre állnak, és őszintén remélem (Az elnök ismét csenget.), hogy ez megfelelően fog hatni közoktatási rendszerünkre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Azok a tények és azok a kérdések, amelyekről a képviselő úr beszélt, a magyar oktatásügy, ezen belül a magyar közoktatás alapvető kérdései. De ha nem az intézményrendszert nézzük, hanem az egyes családokat, az egyes gyermekeket, akkor egyetértek azzal - és gondolom, hogy ez kormánypárti és ellenzéki frakciókon túlmutató gondolat -, hogy mindenkinek biztosítsuk településnagyságtól függetlenül a lehetőséget, hogy tehetségének megfelelően, szorgalmát ambícióvá váltva tudja a legjobbat kihozni magából. Ez az, amiért érdemes és amiért fontos egyáltalán intézményrendszerről, intézményrendszer-fejlesztésről beszélni.

Arról számolhatok be a képviselő úrnak, hogy az "Új tudás" program a magyar közoktatás átfogó, korszerűsítő, modern programja, egy olyan program, amely azokra a kérdésekre is - bár nem csak azokra -, amelyekről a képviselő úr beszélt, részletesen, kidolgozottan, szakmailag megalapozottan és hosszú hónapok egyeztető fórumainak támogatása, kritikája nyomán ad választ.

Évente mintegy 130-140 milliárd forint kerül a magyar közoktatásba, ennek kétharmad része uniós, egyharmad része pedig költségvetési forrás. Részben költségvetési, nem kis mértékben pedig európai uniós forrással kívánjuk oldani azokat a problémákat, válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket a képviselő úr felvetett.

Először is meghatározóan fontosnak tartom, hogy ki kell lépnünk a hagyományos értelemben vett közoktatás intézményrendszeréből, ezért a program a legkisebb gyermekkortól kezdődően, a 0-6 éves kort is átfogó módon kívánja azt a fajta lemorzsolódást csökkenteni, más tekintetben szociális és nevelési biztonságot nyújtani, amely nemcsak akkor kezdődik, amikor a gyermek átlépi az általános iskola küszöbét első alkalommal. A bölcsőde- és óvodafejlesztés, a védőnők és az óvópedagógusok világának megerősítése - mondjuk el itt is - nemzetközi viszonylatban is kiváló színvonalon működik Magyarországon, úgy az intézményrendszer, mint az egyes védőnők, óvópedagógusok munkája kiemelkedő. Azt kívánjuk elérni az "Új tudás" programban, hogy a legnehezebb helyzetben lévő gyermekekkel foglalkozó pedagógusok, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó kollégáink, mivel nehezebb, összetettebb, bonyolultabb munkát végeznek, mint az átlagos, a köz pénzéből többet nyerjenek és kapjanak.

Egyetértek a komprehenzív iskola támogatásával, egy olyan modell egyre inkább való elterjesztésével, amely a morzsolódást csökkenti, az előrejutást pedig segíti.

57 milliárd forintért iskolákat, óvodákat újítunk fel már kiírt pályázatokkal, tehát olyanokkal, amelyeknél immáron nyertes pályázatokról számolhattunk vagy számolhatunk be az elkövetkező hetekben. Képviselő úr, az elkövetkező hónapokban, még 2008-ban megkezdődnek ténylegesen az iskolafelújítások, és a 2009-2010-es tanévben már sok száz új, modern, korszerű iskolája lesz ennek az országnak.

Ennek figyelembevételével kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

(14.10)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az érettségi ebben az évben május 5-e és június 27-e között zajlik, ezen belül az írásbeli vizsgák, ahogy ön is említette, május 5-27., a szóbeli vizsgák pedig június 5-27. között bonyolódnak le.

Nyilván teljes körű értékelést a vizsgák befejeztével lehet majd adni. Azt mondhatom, hogy eddig minden rendben ment. Sok száz munkatársam és több tízezer pedagóguskollégám azon dolgozik, hogy ezután is a vizsgák befejeztéig minden rendben legyen.

A végzős diákok száma csökkent idén, várhatóan 85-86 ezer diák fejezi be idén a középiskolai tanulmányait. Ennek részben az az oka, hogy 2004. szeptemberében több mint 10 ezer diák kezdte meg tanulmányait nyelvi előkészítő évfolyamokon. Ők korosztályuknál egy évvel később, azaz jövőre teszik majd le a rendes érettségi vizsgát.

Az érettségi vizsgát tevők száma 125 386, akik összesen 455 557 vizsgát teljesítenek majd. Egyre többen élnek a képviselő úr által is említett újszerű vizsgalehetőségekkel. A legnépszerűbb az előrehozott érettségi vizsga. Az ilyen típusú vizsgák száma két év alatt mintegy 30 százalékkal nőtt; amíg 2006-ban 25 448-an, úgy 2008-ban, tehát idén 33 632-en választották ezt a lehetőséget.

2008-tól életbe léptettük a megváltozott felvételi pontszámot. A 400 plusz 80 pontos szisztéma növeli az érettségieredmények súlyát a diákok rangsorolásában, és egyben biztosítja a precízebb, pontosabb mérést.

Tisztelt Képviselő Úr! A kétszintű érettségi 2005-től él Magyarországon. A szisztéma maga megfelelő és jó, hiszen a diákok egy egységes követelményrendszer alapján tehetnek érettségi vizsgát, és egyben mérettetik meg magukat a felsőoktatásba való bejutáshoz. Az emelt szintre jelentkezők száma csökkent, ez azonban nem a rendszer hiányossága - meggyőződésem, hogy tévednek, akik ezt állítják -, hanem ez a jelenség azért van, mert a felsőoktatási intézmények nem vagy csekély mértékben kívánják meg kötelezően az emelt szintű érettségit.

(14.40)

Úgy gondolom, tisztelt képviselő úr, itt az ideje, hogy ez változzék. A felsőoktatási intézmények természetesen autonómiát élveznek, ugyanakkor elérkezettnek látom az időt arra, hogy a felsőoktatás testületeivel, illetve a felsőoktatási kerekasztal ülésén felvessem ezt a kérdést, és kialakítsuk azt a legmegfelelőbb megoldást, amely a felsőoktatás követelményrendszerében még inkább a színvonalat állítja majd a középpontba, és az emelt szintű érettségi jelentőségét emelje.

Ha a felsőoktatási intézmények úgy döntenek, hogy az emelt szintű érettségit többféle módon teszik kötelezővé a felvételijüknél, támogatni fogom ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Minden nemzet önbecsüléséhez hozzátartozik saját múltjának, saját emlékezetének és emlékhelyeinek megfelelő tisztelete. Ami Bécsben a Kaisergruft, ami Firenzében a San Lorenzo-kápolna vagy éppenséggel Párizsban a Saint-Denis-apátság, az nekünk Székesfehérvár.

Ugyanakkor, amikor a képviselő úr gondolataira, interpellációjára reagálok, szeretném elmondani, hogy a parlament nagyon különböző frakcióiból érkeznek hasonló megkeresések, javaslatok. Hiszen miközben igaza van a képviselő úrnak Székesfehérvár esetében, ez természetesen nemcsak azt jelenti, hogy csak Székesfehérvár, csak székesfehérvári emlékhely merülhet fel. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy Tóth Gyula képviselő úr a Szocialista Párt frakciójából például a Dombóvári Szigeterdőben álló Kossuth-szoborcsoport történeti emlékhellyé nyilvánítására tett kezdeményezést, a kereszténydemokrata frakcióból pedig Simicskó képviselő úr a máriapócsi kegyhelyről szóló határozati javaslatot terjesztett elő.

Ami a dolog hivatali részére vonatkozik: én minden olyan kezdeményezést, minden olyan elképzelést, amelyet a képviselő úr és mások is egyöntetűen vallanak, nemcsak hogy támogatom, hanem mindent megteszek azért, hogy ha kell, törvénybe is foglaljuk.

Szeretném azért elmondani, mert a tisztességhez hozzátartozik, hogy 2001-ben született az a törvény, amely kimondta a Hősök tere nemzeti emlékhellyé nyilvánítását, és ezt a törvényt én helyesnek tartom. 2005-ben ennek a törvénynek a módosítására került sor, amikor is a törvénymódosítás során meghatároztuk, hogy történeti emlékhellyé nyilvánítást országgyűlési határozat, nemzeti emlékhellyé nyilvánítást pedig törvény kell hogy szavatoljon minden esetben. Ugyanígy 2005-ben a módosítás meghatározta a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság teendőit is ebben a kérdésben.

A képviselő urat arról szeretném tájékoztatni, hogy a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a közelmúltban letett egy javaslatot az asztalunkra, amely tételesen tartalmazza, hogy mely helyszíneket tartanak történeti emlékhellyé, mely helyszíneket nemzeti kegyeleti emlékhellyé nyilvánításra érdemesnek. Ezt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság megküldte az Országgyűlés elnökének, Szili Katalinnak, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak, illetve az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának.

Egyetértve az Országgyűlés előbb említett vonatkozó bizottságával, arra kértem az Örökségvédelmi Hivatal elnökét, illetve a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságot, hogy ezt a felsorolást szakmailag indokolja meg, és készítsen olyan előterjesztést, amely már a törvényhozók számára értelmezhető egyfajta törvény-előkészítés.

Szeretném arról is tájékoztatni a képviselő urat, hogy Boross Péter képviselő úr, a kegyeleti bizottság elnöke a napokban megküldte az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak az erről szóló javaslatot. Ezt a javaslatot ezúton is szeretném megköszönni. Megítélésem szerint ez egy szakmailag alapos, jól előkészített, minden érdekelttel a megfelelő konzultáció után egy teljes egyetértésben megfogalmazott javaslat arról, hogy az Országgyűlés mely felsorolt helyszíneket milyen alapon nyilvánítson emlékhellyé.

Úgy gondolom, hogy az örökségvédelmi törvény előkészíthető, ennek megfelelően a javaslat úgy fogadható el, hogy abban Székesfehérvárnak méltó helye van, és helye is lesz.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt interpelláló Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Az "Új tudás" program az elmúlt másfél évtized legátfogóbb közoktatást korszerűsítő programja. Az elnevezésben biztosan azt nehéz a képviselő úrnak megérteni, hogy nemcsak oktatásüggyel foglalkozik, hanem közművelődéssel is, így a teljes elnevezése valóban a közművelődésre is kiterjed, "Új tudás, műveltség mindenkinek" program. A legkisebb gyermekkortól, képviselő úr, a pályaválasztásig terjed és fogja át a magyar közművelődés, illetve a közoktatás ügyét.

Az elmúlt hónapokban - szívesen tájékoztatom erről képviselő urat, mert interpellációjából lehet látni, hogy erre nem került figyelme - 41 városban tájékoztattuk az érdeklődőket, polgármestereket, kollégákat, pedagógusokat, hét regionális konferencián, Miskolcon, Szegeden, Szombathelyen, Szekszárdon, Budapesten, Veszprémben, Székesfehérváron és Szolnokon mondtuk el a programot, és hallgattuk meg a véleményeket.

Azt, hogy emögött nincs szakmai egyeztetés, a leghatározottabban és a legőszintébben, kategorikusan cáfolom, már csak azért is, mert a program egésze szakmai alapról, szakmai szervezetektől indult. Az egész programot az oktatási és gyermekesély-kerekasztal javasolta, tette le az alapindítványt, szociológusok, közgazdászok, pedagógus kutatók, tanárok, szakszervezeti szakértők vettek részt a munkában. Ezt követően minden testülettel, az óvónőktől a védőnőkig, a Közoktatás-politikai Tanácstól a szülői szervezetekig egyeztettünk. Megtisztelő, ha képviselő úr most is esetleg figyelmével úgy tisztel meg, hogy ezt esetleg meghallgatja. (Dr. Pósán László Babák Mihállyal beszélget.) Akkor meg lehetne tudni, hogy mind a három klasszikus ággal, tudniillik a szakmai szervezetekkel, a civil szervezetekkel és politikai pártokkal is egyeztettünk.

A Magyar Országgyűlés minden pártjával - igaz, hogy nem a hagyományos ötpártin, ezt kevéssé tartom eredményesnek, ezért külön minden párt frakciójával - egyeztettünk. Az önök frakciójával, oktatáspolitikusaival is megvolt ez az egyeztetés. Ami pedig az egyetértést jelenti, vannak olyan programok, amelyek mögött olyan egyetértés van, amelyről az elmúlt tíz évben sohasem beszélhettünk. Ha csak a tehetséggondozásra gondolunk, azt mondhatom, hogy a tehetséggondozási programrészt, a "Magyar géniusz" programot, amelyet már önmagában szakmai szervezet, a Magyar Tehetséggondozók Egyesülete javasolt, és ezt a javaslatot formáltuk mi a program részévé, a Magyar Köztársaság elnöke teljes egyetértéséről biztosította. Sőt, azon a konferencián, ahol ezt részleteztük, ő maga elnökölt és mondta el egyetértő véleményét. Azt kell feltételeznem, hogy itt az egyetértés e tekintetben - például a tehetséggondozás esetében, amelyre négypárti országgyűlési határozat is készült, őszintén sajnálom, hogy ehhez a Fidesz egyedüli pártként nem csatlakozik - átfogja.

A program összköltsége - kétharmadrészt európai uniós forrásból, egyharmadrészt költségvetési forrásból - az elkövetkező évben, 2009-ben 137 milliárd 345 millió forint, amelyből 96 milliárd 690 millió forint uniós forrásból, 40 milliárd 655 millió forint pedig költségvetési forrásból. Bérjellegű kiadásokra egyetlenegy eurónyi európai uniós forrást nem használunk, mert nem is használhatunk, költségvetési források fedezik és nem önkormányzatiak a bérjellegű kiadásokat. Tisztelettel kérem, csatlakozzanak a programhoz, fogadják el interpellációmat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! Az úgynevezett vatikáni szerződés, amelyet a Magyar Országgyűlés törvénybe iktatott, rendelkezik arról, hogy az egyházi fenntartású közoktatási intézményeknek úgynevezett kiegészítő normatív támogatást biztosítson az állam, vagyis hogy mindenki számára érthető legyen, az egyházi fenntartású közoktatási intézmények a köz pénzéből kiegészítő normatívát, több pénzt kapjanak.

A vatikáni szerződés azonban értelemszerűen nem rendelkezett a törvény szövegén belül arról, hogy ennek a kiegészítő egyházi közoktatási normatívának mi a kiszámítási módja. A bizonytalanságot és a különböző értelmezések lehetőségét az nyújtja, hogy ez a rendelkezés, a pontos kiszámítási módra való precíz törekvés nem jelent meg az elmúlt tíz évben. Olyan kormányrendeletet, amely minden kétséget kizárólag részletekbe menően és szakmai alapossággal mutatja be, hogy hogyan kell végrehajtani az előbb említett rendelkezést, nem alkotott a kormány, akkor sem alkotott, amikor önök voltak kormányon, amikor egyébként éppen az ön pártjának tisztelt frakcióvezetője töltötte be az egyházi ügyekkel kapcsolatos állami kapcsolattartás felelősi tisztét államtitkári szinten.

Milyen jó lett volna, ha születik egy olyan rendelkezés, képviselő asszony, amelyik ezt a nagy általánosságot tételesen lebontja, megmondja, hogy a kiszámításnak pontosan mi a módja, ezt egyezteti az egyházakkal, s nemcsak a katolikus, hanem a többi egyházzal is, és akkor mintegy képletet alkotva pontosan lehetne arról véleményt alkotni, hogy mennyi az, amit kiegészítő támogatásként vitatunk. No ez a kérdés nem született meg, ezért van, hogy a múltra nézve különböző értelmezési lehetőségek nyílnak, ezért vitatjuk azt a megállapítást, amelyet ön is idézett.

Ugyanakkor a történet itt nem fejeződik be. A kormány az elmúlt évben éppen a vatikáni-magyar vegyes bizottságban, illetve a különböző egyházakkal folytatott tárgyalásokon azt vállalta, hogy ezt a rendeletet megalkotja, többek között az önök kormányának a hiányát is pótolva egy olyan kormányrendeletet alkot, amely a kiegészítő normatíva kiszámítási módját határozza meg, ezt egyezteti. Képviselő asszony, ezt június 30-ig megalkotjuk, és akkor az ilyen vitáknak nyilvánvalóan nem lesz alapja.

Azért azt szeretném elmondani, hogy az a tanév, amelyet az Állami Számvevőszék kiemelt, amire ön is hivatkozott, a 2005-2006-os tanév. Hogy teljesen világosak legyenek mindenki számára az adatok, és hogy miről beszélünk, szeretném idézni, hogy az Állami Számvevőszék által vitatott 2006. évi elszámolás szerint például az önkormányzati intézményekben az egy tanulóra jutó állami és önkormányzati támogatás összege 519 ezer forint, az egyházi intézményekben az egy főre jutó normatív és kiegészítő állami támogatás összege 552 ezer forint volt. Vagyis arról van szó, hogy a magyar közoktatási rendszer kilenctizedét kitevő önkormányzati fenntartású intézményekbe járó gyermekeink, diákjaink állami alapon 519 ezer forintot kaptak, míg a 7 százalékot kitevő egyházi fenntartású közoktatási intézményekben 552 ezer forintot. 519 ezer az egyik, 552 ezer a másik.

De hogy ilyen viták ne forduljanak elő, június 30-ig megszületik a kormányrendelet. Ez a részletes, számokkal bizonyított és összehasonlítható igazság.

Köszönöm, hogy fölvetette a kérdést. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Semjén Zsolt: Szégyen! - Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselő Asszony! Azt, hogy 80 milliárd forintot fordítunk iskolafelújításra, ennek az országnak nagy-nagy sikerének tartom. (Taps az MSZP soraiban.) Nagy sikernek, hogy az elmúlt hatvan év legátfogóbb és legnagyobb iskolafelújítási programját hajtjuk végre. Nagy sikernek, hogy több mint 250, egészen pontosan mondta a képviselő asszony, 253 iskola nyert a pályázaton, és azt is helyesen mondta, hogy még sok vár felújításra. Ahogy az iskolaépületeink döntő többsége 1945 előtt, illetve egyharmada a 60-as, majd 70-es években épült.

A képviselő asszony azt mondja, hogy mivel az államnak az iskolafenntartás természetes kötelessége, ez egyáltalán nem meglepő tény, és természetes, hogy fordít az iskolákra. Milyen igaza van! Csak akkor miért nem történt ez a korábbiakban? Hogyan van ez, hogy az elmúlt húsz évben, 1980-tól, majd 1990-től kezdődően soha-soha ennyi pénzt nemhogy egy évben, öt év alatt nem fordítottak iskolafelújításra, mint most?!

(14.00)

Tisztelt Képviselő Asszony! Amikor miniszterelnök urat idézte egy szombati felszólalásában a Magyar Demokratikus Charta rendezvényén, akkor honfitársakról beszélt, itt pedig a képviselő asszony felszólalása még jobban érintett állampolgárokat, a legkisebbeket, osztálytársakat érintett. Sok-sok olyan osztálytársat, sok-sok olyan diákot, akinek most az iskolája megújul, képviselő asszony. Nincsen hétéves liberális, nyolcéves szociáldemokrata és kilencéves konzervatív, csak a gyermekeink vannak, a diákjaink, akiknek most soha nem látott módon újítjuk meg az iskoláikat. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Az a 80 milliárd forint, képviselő asszony, amit most erre fordíthattunk, ha az elmúlt durván 18 évet figyelembe vesszük, ha a magyar közoktatásügynek jó éve volt, akkor 5-6 milliárd forintot tudott iskolafelújításra fordítani, és ez akkor szép teljesítmény volt. Általában az évek során ennél kevesebb jutott.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy annak, hogy 253 iskola most megújul, és hogy a későbbiekben további mintegy 40 milliárd forintot tudunk erre a célra használni, tudniillik hogy az iskoláink megújuljanak és korszerűek legyenek, ennek párthovatartozástól teljesen függetlenül örülnünk kellene. Mint ahogy azt sem nézi senki, hogy ezekben az iskolákban hány a lutheránus, hány a kálvinista, hány a katolikus vagy éppenséggel az ateista, és az ő szüleiket sem. Csak éppenséggel a megújított iskolákat szeretnénk, és őszintén remélem, hogy képviselő asszonynak is lesz módja és lehetősége megújult, felújított iskolákat látni, azokat nemcsak látni, hanem abban a diákokat, a szülőket, a pedagógusokat is megnézni.

Ami pedig az egyházi kiegészítő normatíva határidejére vonatkozik, amelyet június 30-áig ígértem, így igaz, aztán itt minthogyha a képviselő asszonynak az egyházakkal való kapcsolattartásában információs szakadék következne, ugyanis én, illetve a minisztérium ezt a tervezetet elkészítette, csakhogy az egyházak, először az evangélikus egyház, aztán a katolikus egyház, majd a kálvinisták írásban kérték, hogy ez a tárgyalási idő meghosszabbodjék. Ezt a tárgyalási időt hosszabbítottuk meg. A tárgyalások befejeződtek szeptember közepén, úgy, ahogy az egyházak kérték. Magyarul: nem mi nem tartottuk be a határidőt, nem ebben volt diszkrimináció, éppen toleránsak voltunk, és az egyházak kérésének engedve tovább egyeztettünk. Ez a színtiszta igazság.

Visszatérve az iskolákra, az iskolafelújításra, én őszintén remélem, hogy a képviselő asszony ezentúl is figyelemmel kíséri az iskolafelújításokat, mint ahogy azt is, hogy úgy az ellenzéki frakciókban itt van önök között olyan polgármester és képviselő, akinek a választókerületében, mivel sikeres pályázatot nyújtottak be, és mivel jó pályázatot nyújtottak be, megnyerték a pályázatot, mint ahogy a háta mögött ülő frakciótagok között is van olyan, aki ezt elérte. Együtt örüljünk ennek a sikernek, ez az ország együttes sikere, több mint 250 iskola újul meg! Ezt szeretném, ha ebben tudnánk osztozni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! 2008. június 23-án a Montessori Alapítványi Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola idei érettségijével kapcsolatban három szülő az Oktatási Hivatalnál bejelentéssel élt, kifogásolva a lebonyolítás körülményeit és az intézmény működését. Ebben az iskolában érettségizett a miniszterelnök egyik gyermeke is. Az Oktatási Hivatal még aznap e-mailben reagált, és a vizsgálat megkezdődött. A kérdésben a vizsgálat elindult, meghallgatták a szülőket, a pedagógusokat, az intézmény vezetőjét és az érettségi vizsgabizottság elnökét.

A vizsgálat két szálon folyt. Az egyik az idei érettségivel kapcsolatban, a másik pedig az említett iskola, intézmény működésével kapcsolatban. A panaszos szülők a vizsgálat folyamatában részt vettek, a keletkezett iratokba betekinthettek. Az államigazgatási eljárás július 29-én fejeződött be. Másnap, július 30-án az Oktatási Hivatal elnöke sajtóközleményben tájékoztatta erről a nyilvánosságot.

Az eredmények alapján az Oktatási Hivatal nem talált olyan törvénysértést, amely indokolná az érettségi vizsga eredményeinek megsemmisítését. Nem volt semmilyen arra utaló adat, hogy bármely tanulóval kivételt tettek volna.

A vizsgálat során ugyanakkor megállapítást nyert, hogy az intézmény működése során megsértették a közoktatatási törvényt, négy pontban: a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak szakképzettségére, a csoportbontásokra, az adminisztratív feladatokra és a sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó bizonyos szabályokat. Ezért az Oktatási Hivatal haladéktalanul, a jogszabály szerinti legmagasabb összegű, egymillió forintos bírsággal sújtotta az intézményt. Továbbá felkérte a főváros főjegyzőjét az intézmény működési engedélyének felülvizsgálatára, egyben bejelentéssel élt a Magyar Államkincstárnál és a Fővárosi Főügyészségnél is. A nyomozás elrendelését az ügyészség bűncselekmény hiányában megtagadta.

Ennyi, tisztelt képviselő asszony, az eljárási rész. Itt azonban nem ér véget a történet. Mert az, ahol ezek a gondolatok elhangoztak, a magyar politika legfontosabb döntéshozatali helye, a Magyar Országgyűlés. Ön, képviselő asszony, képviselőként, ellenzéki képviselőként a miniszterelnök politikáját, gondolatait, tetteit, viselkedését kritizálhatja, szidhatja, amit csak akar. De egy diákon keresztül, a gyermekén keresztül (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van. - Nagy taps ugyanott.) támadva ebből politikát csinálni, képviselő asszony, az ön tudásához, felkészültségéhez és eddigi életpályájához nem méltó dolog.

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Révész Máriusz: Megbukott volna a gyerek, ha nem Gyurcsány-gyerekről lett volna szó.)

(15.30)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A pedagógiai szakmai szolgáltatások szabályait eddig is miniszteri rendelet rögzítette. A közoktatási törvény 36. §-a alapján az intézmények és fenntartóik, valamint a pedagógusok tevékenységét szakmai szolgáltatások segítik. Ezek biztosításának feltételeit, szabályait a 10/1994-es MKM-rendelet határozza meg. Ez a közoktatási törvény egyik végrehajtási rendelete. E rendelet módosítása van most napirenden, ennek tart a társadalmi vitája. Az egyes szakmai szolgáltatások országos szinten történő megszervezésére nem most kerül először sor, nem most kerül bevezetésre, korábban is a közoktatási törvény része volt.

A szükséges egyeztetések során az érintettek, képviselő úr, nem kifogásolták azt, amit képviselő úr felvetett. Az államigazgatási egyeztetésre kiküldött tervezet 2008. augusztus 1-je óta megtalálható a minisztérium honlapján, azóta tart a tervezet szakmai egyeztetése. Sem az egyházak, sem az önkormányzatok nem fogalmazták meg ellenvéleményüket, ugyanakkor eddig a Könyvtárostanárok Egyesülete egyetértett, támogatta a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa.

A rendeletmódosítás nem csorbítja az önkormányzatok szabadságát, nem csökkenti kötelezettségeiket, ilyen szándéka és lehetősége a rendeletnek értelemszerűen nem is lehet. Olyan új szakmai szolgáltatások létrehozását célozza meg, amelyeket ez idáig senki nem szervezett meg és nem látott el. Ilyen például az iskolai erőszakkal kapcsolatos minták, jó minták összegyűjtése és közzététele, oktatási mediációs tevékenységek ellátása, az országos mérési-értékelési tevékenységet segítő pedagógiai szakmai szolgáltatások vagy éppen az iskolai könyvtári tevékenységet segítő pedagógiai szakmai szolgáltatások.

A módosítás, képviselő úr, nem érinti az egyházi közoktatási intézményeknek nyújtandó pedagógiai szakmai szolgáltatásokra vonatkozó szabályokat. Nem változik meg az a szabály sem, amelynek alapján pedagógiai szakmai szolgáltatás ellátására létrejöhet nem állami, nem helyi önkormányzati fenntartású intézmény. Az egyházi jogi személyek által fenntartott intézmények változatlan feladatkörrel és változatlan feltételek mellett láthatják el feladataikat, megerősítve még egyszer, hogy a rendelettervezet az önkormányzatok szabadságát nem csökkenti.

Ugyanakkor, minthogy egy vita közben vagyunk, a rendelet nem készült még el, minden véleményt szívesen várok és várunk, azonban egy véleményezés alatt álló jogszabályt eleve alkotmányellenesnek minősíteni, azt gondolom, egy kicsit elsietett.

Mindezek alapján képviselő úr véleményét is szívesen látom, amint elmondtam, a vita tart, az érintettek kifogást nem emeltek, azokban a kérdésekben, amelyeket felvetett, az érintettek nem szóltak.

Kérem ezért válaszom elfogadását. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! 2006-ban a magyar felsőoktatás felvételi rendszerét átalakítottuk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sajnos!) Ez a felvételi rendszer igen sokban kapcsolódik a felsőoktatás finanszírozásának, állami támogatásának átalakításával.

Egy mennyiségi szemléletből egy minőségi finanszírozás vált. Ami korábban egy kijárós rendszer volt, addig most az él, hogy a jelentkező hallgató intézményválasztása és teljesítménye alapján juttat a köz pénzéből a köztársaság kormánya bizonyos intézményeknek. Aki jobban teljesít, aki jobb teljesítmény alapján választja ezt az intézményt, az viszi magával a köz pénzét. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt két évben mi egy átlátható, teljesen világos, gyors és kézi vezérlést minden tekintetben nélkülöző szisztémát alakítottunk ki. A felvételi ponthatár nyilvánosságra kerülése után három órán belül több mint 400 ezer SMS-ben értesítettük a felvételizőket sikerükről, illetve hogy milyen intézménybe kerültek be.

Egészen konkrétan arról a területről, amelyről ön beszél: 2008-ban a nappali alapképzésben a politikatudományi területen a nemzetközi tanulmányok szakot 12, a politológia szakot 8 intézményben hirdették meg államilag támogatott formákban. Ezek az intézmények, képviselő úr, vetélkednek, versenyeznek a jobb teljesítményt nyújtó hallgatókért. A legjobb teljesítményt nyújtó hallgatók intézményválasztása dönt.

Ennek alapján, az országos egységes rangsor alapján született a felvételi döntés, a nemzetközi tanulmányok szakon egy felsőoktatási intézmény kivételével 441 és 443 pont között volt a határ. De az az egy felsőoktatási intézmény is ennél 10 ponttal magasabb ponthatárt ért el, így aztán ott az intézményi kapacitás korlátai miatt több hallgatót értelemszerűen már nem lehetett bevenni. A politológia szak esetében, amire ön szintén kérdezett, szintén csak kiváló tanulmányi eredménnyel lehetett bekerülni, 401-404 volt a pont, a nyolc említett intézményből egy intézménynél ennél magasabb pontszámra volt szükség.

Téves tehát az a feltételezés, hogy külső beavatkozás eredményeképpen úgymond a vidéki intézmények idén egységesen 15-25 finanszírozott hellyel gazdagodtak. Megjegyzem, csak mondom önnek, hogy ön, illetve az ön pártja frakciója az elmúlt két évben még soha nem támadta a vidéki főiskolákat, sokkal inkább engem, minket támadott, hogy a vidéki főiskolákat hátrányos helyzetbe hozzuk. Így aztán kérdése jól mutatja, hogy az igazság ott van, hogy egyébként a színvonal dönt, a hallgatók döntenek, nincsen beleszólás a rendszerbe; lám most úgy sikeredett, hogy ilyen magas ponthatárok mellett, ilyen intézményeknél történt a felvétel.

De az előbb említett két intézménynél, amelynél a politológia szakon az előbb említett 401-404 pontnál több volt, ott sem korlátozódik a megállapított kapacitás az államilag támogatott férőhelyekre, hanem magában foglalja a költségtérítéses férőhelyeket is. Magyarul, a kapacitás együtt adja ki az államilag támogatott férőhelyek, illetve a költségtérítéses férőhelyek együttesét.

Mindez, képviselő úr, azt jelenti, hogy a felsőoktatásban a minőség, a színvonal, az eddigi kvantitás helyett a kvalitás a meghatározó. Támogassa ön is, képviselő úr!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az említett miniszteri rendelet tervezet, és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által kiírt pályázat a kompetenciaalapú oktatásról szól. Arról szól, hogy a gyermekeink, a diákjaink jobban tudjanak írni, olvasni, számolni, jobban értsék az elolvasott szöveget. Ez az, amit támogatni kívántunk és támogatni fogunk.

A megjelentetett pályázatot, amelyet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség írt ki, és az "Új tudás" program része, február vége óta több mint 70 helyén az országnak beszéltük meg szakemberekkel, szakértőkkel és minden érdekelttel. Az a rendelet, amelyet ön bírál, rendelettervezet, képviselő úr. Nem került aláírásra, nem került kihirdetésre, nyilvánvalóan nincsen még érvényben.

A pályázatról, amiről szó van, vagy inkább még a rendelettervezet egyeztetéséről szeretném elmondani önnek, hogy a rendelettervezetet elküldtük egyeztetésre a Magyar Pedagógiai Társaságnak, a Független Pedagógus Fórumnak, az Általános Iskolai Igazgatók Országos Szövetségének, a Magyar Óvodapedagógiai Egyesületnek, a Fővárosi Pedagógiai Intézetnek, a Tanárképzők Szövetsége ELTE Neveléstudományi Intézetének, a Magyarországi Pedagógus Szaktanácsadók Egyesületének, a Gimnáziumok Országos Szövetségének, és legutóbb én magam a négy legnagyobb egyház vezetőivel váltottam erről szót. Ez utóbbi megbeszélésen sem hallottam semmilyen kifogást. Ezt a megbeszélést én magam vezettem csütörtökön a négy legnagyobb egyház vezetőjével.

Ami a pályázattal kapcsolatos továbbá: a rendelet, amelyet megalkotni kívánunk, olyan szakmai szolgáltatásokról szól, amely a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel, esélyegyenlőségi munkával, nemzeti kisebbségi oktatással, iskolai könyvtárak tevékenységével, konfliktuskezelés segítségével, különleges gondozási feladatokkal, mérési-értékelési tevékenységgel kapcsolatos. A pályázat, képviselő úr, minden kompetenciaalapú oktatást folytató iskola és óvoda számára kiírt uniós pályázat. A rendelkezésre álló keretösszeg - ahogy ezt az "Új tudás" programban meg is hirdettük - 17 milliárd forint, azonban ennek nyertesei, akik tehát kapják, iskolák és óvodák. Az "Új tudás" program, képviselő úr, évente 130-140 milliárd forint pluszt hoz a magyar közoktatásnak, ennek háromnegyed része európai uniós forrásból, a maradék része költségvetési forrásból. Ez ennek a bizonyos európai uniós forrásnak, forrásegyüttesnek a része.

Országos szakmai szolgáltatásként szaktanácsadói jegyzék összeállítására kerül majd sor. Jelenleg ilyen nem létezik. Mindenki, aki megfelel a szakmai követelményeknek, rajta lesz, rajta lehet. Az intézmények szabadon választhatnak a jegyzékről. Megerősítem, hogy az egyeztetés a továbbiakban is folytatódik. Minden szakmai véleményre nyitott vagyok, és azt a majdani, jelenleg tehát még nem létező rendeletbe be kívánom építeni. Egyébként a cél, amit a pályázat szolgál, jó és helyes, következésképpen kérem, hogy támogassa ön is a kompetenciaalapú oktatást és annak pályázatát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselő Asszony! A minősítések helyett tíz konkrét pontban szeretnék válaszolni az átláthatóság, átláthatatlanság, világos menetrend vagy bizonytalanság kérdésében.

1. 2006 óta átalakítottuk a felsőoktatás finanszírozását, összekötöttük a felvételi rendszerrel, és egy olyan szisztémát hoztunk létre, amelynek alapján a hallgató intézményválasztása és teljesítménye alapján történik a felsőoktatási intézmények finanszírozása.

2. Hároméves szerződést kötöttünk minden állami felsőoktatási intézménnyel, annak rektorával, amely a teljesítményhez kötötten egy világos és kiszámítható tervezést tesz lehetővé. 1990 óta soha, egyetlenegy alkalommal korábban ilyen nem fordult elő.

3. Törvénybe iktattuk a felsőoktatás állami támogatása növekedési ütemét. Ennek alapján 2006-ban a felsőoktatás állami támogatása 214; 2007-ben 226; 2008-ban 226; 2009-ben 236 milliárd forintra nő. Ennek megfelelően - minthogy ez törvény - meg lehet mondani, hogy 2010-ben az, ami most a 2009-es költségvetés tervezetében 236 milliárd forinttal szerepel, 241 milliárd forintra fog nőni. Mi ez, ha nem kiszámíthatóság, képviselő asszony? (Taps az MSZP soraiból.)

5. 2006 óta nettó 18 milliárd forint infrastrukturális fejlesztést fejeztünk be a magyar felsőoktatásban; 2006 óta többet, mint 1998 és 2002 között összesen. 2006 óta 7900 kollégiumi férőhelyet adtunk át.

6. 2006 óta európai uniós támogatásból 55 milliárd forint értékben 13 felsőoktatási intézményünk nyert el fejlesztési lehetőséget vidéken és Budapesten.

7. Bővítettük az együttműködés lehetőségét a magyar felsőoktatásban, és törvényben erősítettük meg, hogy a vállalkozói szférával, az üzleti világgal közös fejlesztéseket, közös projekteket dolgozzanak ki és hajthassanak végre.

8. Kiterjesztettük a bolognai folyamatot. 134 alapképzési szak működik. Jövőre 300 mesterképzési szak fog elindulni.

9. Létrehoztuk a felsőoktatási kerekasztalt, amelyben a felsőoktatás minden szereplője - a hallgatóktól a rektorokig, a szakszervezettől kezdődően a továbbképzési ösztöndíjasokig, a doktoranduszokig - részt vesz.

10. Ennek elismeréseként, tisztelt képviselő asszony - mert a felsőoktatás nemzetközi -, úgy döntöttek tavaly Manchesterben, hogy a bolognai folyamat 1999 és 2010 közötti folyamatának értékeléseként nem más helyszínt, mint Ausztriát és Magyarországot, Bécset és Budapestet választják ki.

(13.50)

Én ezt elismerésként fogom fel, olyan elismerésként, amely az átláthatóság, a tervezettség, a megfontoltság és a felsőoktatás színvonalának javítása érdekében tett lépéseinket igazolja. Kérem, hogy ön is ezt támogassa.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez a mai vita és beszélgetés Magyarország megújításának lehetséges irányairól szól. Ezt a kérdést egyébként az elmúlt másfél évtizedben több ország föltette, mert föl kellett hogy tegye magának, földrajzilag nagyon különböző területen elhelyezkedő országok, nagyon különböző berendezkedésű országok, és egyébként nagyon különböző politikai vezetésű országok.

A '90-es évek elején, éppen a Szovjetunió összeomlása nyomán, Finnország került olyan helyzetbe, amikor nagyon izgalmas, érdekes, sok tekintetben késhegyre menő vitákat folytatott arról, hogy Finnország megújításának melyek a lehetséges irányai. Nyilván az egész vitáról itt most kár beszámolni, a döntés az volt finn pártok, finn civil szervezetek és a finn akkori politikai vezetés között, hogy ez az oktatás, a kutatás-fejlesztés, az innováció. Durván egy évtizeddel ez után a döntés után ma az egész világ a finn közoktatási rendszert tekinti a legjobbnak, összes problémájával együtt.

Később az Egyesült Államok a mai nap már idézett vitája nyomán került ilyen helyzetbe, és hozta meg a döntést, amelynek szakmai részleteibe most szintén nem mennék bele. Abban azonban több van, mint szimbólum, hogy amikor a programot az amerikai elnök meghirdette, aláírta, akkor republikánusok és demokraták, még pontosabban ezzel foglalkozó első számú szakértő politikusaik ott álltak az Egyesült Államok elnöke mellett, kifejezve, hogy bár nagyon sok tekintetben lehet, hogy az elnökkel és az akkori amerikai politikával nem értenek egyet, de van egy ügy, ez az oktatás kiemelt szerepe, amiben demokraták és republikánusok egyek.

(17.20)

Hozzánk földrajzilag sokkal közelebb eső ország Románia. A tavalyi évben a román parlament mindegyik, még pontosabban a mindenki által az egyetlen szélsőséges román pártnak tekintett párt kivételével mindegyik parlamenti párt aláírta az úgynevezett oktatási paktumot, amelyben az oktatásfejlesztés fő irányairól egyeznek meg. A tegnapi napon Olaszország kezdett olyan vitát az olasz törvényhozás mindkét házában, pedig van problémájuk nekik is épp elég, amelynek során az olasz oktatás, az olasz kutatás-fejlesztés, közoktatás és felsőoktatás kérdéseiről beszél és folytat vitát nyilván több hónapon keresztül. Az az elhatározás, az a miniszterelnöki vélemény és döntés, amely nagyon világosan és egyértelműen Magyarország megújításának lehetséges irányairól úgy beszél, hogy abban megkerülhetetlen konkrétsággal mondja azt, amit egyébként tíz évvel ezelőtt a finnek, más tekintetben az Egyesült Államok, más tekintetben Olaszország mond, hogy egyébként saját országunkra lefordítva, Magyarország megújításának iránya: oktatás, kultúra, innováció - azt gondolom, hogy ez a Magyar Országgyűlésben nemcsak megvitatható, hanem megvitatandó. Ha van valami, akkor ez olyan kérdés, ami megvitatandó különböző nézetű, különböző világnézetű, különböző politikai alapállású képviselők és politikusok között.

Nagyon sok pénzről és nagyon komoly szakmai tervekről beszélünk. Akkor, amikor az szerepel a Megegyezés című dokumentumban, hogy öt usque tíz év alatt a finn, a svéd, a norvég, tehát a skandináv modellnek megfelelően a GDP-arányos költésünket itt emeljük, akkor azt kell mondjam, hogy egyébként ma Magyarország átlagosnak megfelelő összeget fordít ezekre a területekre, 4-4,5 százalékot. A javaslat azt mondja, hogy ezt emeljük 6,2-6,5 százalékra. A két százalékos GDP-emelés, mondjuk ki, 5-600 milliárd forint plusz. Arról kell tehát beszélnünk és döntenünk, mert minden területre nem lesz, megfordítom: egy területre lesz annyi, hogy ekkora emelést, még egyszer mondom, plusz 500-600 milliárd forintot tegyünk.

Ez nem egy, és nem kizárólag egy politikai vitanapra, nem egyszerűen interpellációk és napirend előtti kérdések megvitatására, hanem együttesen, ahogy amerikaiak és románok, finnek és most olaszok teszik, érdemes. Mi azt javasoljuk, tisztelt ellenzéki pártok, minden színű tisztelt ellenzéki pártok: mi a döntésünket, a javaslatunkat meghoztuk, ebben teljesen világos, hogy mennyit és mit akarunk költeni. Az "Új tudás" program szakértők - és helyesen mondta a képviselő asszony -, az akkori koalíciós pártok szakemberei, szakpolitikusai, majd együttesen legfelsőbb politikai döntéshozói által javasolt irány, amely a korai fejlesztésre, az esélyegyenlőségre, a tehetséggondozásra, a közoktatási kollégiumfejlesztésre, a mérés-értékelésre, és ahogy Karsai képviselő úr az előbb ezt igényelte, a pedagóguspálya, a pedagógusmesterség tekintélyének emelésére vonatkozik, erről szól.

Itt, kérem, nem arról van szó, hogy általánosan azt mondjuk, költsünk többet az oktatásra. Amire önök mondhatják, hogy igen vagy nem. Hanem szakmailag, szakemberek által kidolgozott módon, politikusok által felvállalt dolgok tekintetében egyértelmű az álláspontunk. Őszintén szeretném, ha ma, holnap és a későbbiekben ennek részleteiről és ennek egészéről beszélnénk. Se ködösítés, se mellébeszélés nincs. Ha kell, nagyon szívesen megfogalmazom. Azt akarjuk, hogy Magyarország megújításának iránya az oktatás, kultúra, innováció legyen. Ez szakmai programot és több pénzt igényel. Választási ciklusokon áthúzódó módon, öt-tíz évről beszélünk, 500-600 milliárd forint pluszról beszélünk. És hogy a konkrétumokat mi kezdjük, a most beterjesztett és 2009-re vonatkozó tervben ennek a programnak a megvalósítása úgy kezdődik meg, hogy az "Új tudás" program első időszakában 37 milliárd, másfél-két éven belül pedig 50 milliárd forint plusz kerül az oktatásba.

Ha ezt egy évtized alatt ilyen ütemben fejlesztjük, akkor a szakmai program mellett azt tesszük, mint amit a skandinávok, mint amiről az Egyesült Államok, amiről Olaszország döntött vagy éppen beszél. Ez Magyarország megújításának biztos iránya. Kérem, hogy értsenek vele egyet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A tehetséggondozásnak Magyarországon évszázados múltja van. A több mint egy évszázaddal ezelőtt a francia, egyébként ma is működő párizsi École Normale Supérieure mintájára létrehozott Eötvös Kollégium vagy a második világháború után egy másfajta társadalmi közegben létrehozott népi kollégiumok vagy éppen az 1980-as években létrejött szakkollégiumi hálózat és mozgalom a magyar közelmúlt, illetve távolabbi múlt azon bizonyítékát adja, hogy a tehetséggondozásnak mindig volt és helyesen volt szerepe.

A Harmadik Köztársaság is különböző mértékben, de áldozott, képviselő úr, a tehetséggondozásra. Az elmúlt évig hozzávetőlegesen a különböző programok együttesen 7-7,2 milliárd forinttal gondoskodtak a magyar tehetségek kibontakoztatásáról, illetve a feltárásáról.

(14.20)

Meg kell jegyezni, hogy egymást követő kormányok hoztak létre tehetséggondozó programokat, ilyen volt az Arany János tehetséggondozó program, vagy például az Arany János Plusz, ami immáron kollégiumoknak, kollégistáknak is különböző előnyöket, tehetséggondozási bónuszokat adott.

Úgy érzem, hogy most fordulóponthoz érkeztünk, fordulóponthoz a tekintetben, hogy a lehetőségeink nyílnak, és ez a lehetőség, gondolom, hogy a Magyar Országgyűlés egésze előtt nem dilemma. Mert pénzügyi válság jöhet, az oktatás és ezen belül a tehetséggondozás azonban a jövőbe vetett legfőbb befektetésünk. Ezért örömmel mondhatom, hogy a 2009-es költségvetés újrabenyújtott változatában változatlanul 500 millió forinttal többet szán a magyar költségvetés tehetséggondozásra, európai uniós forrásaink pedig az "Új tudás" program keretében - ezzel együtt és az előbb említett 7 milliárd forintot beleértve - 2009-től mintegy 17 milliárd forinttal gondolkodnak és gondoskodnak a magyar tehetségekről.

Konkrétan és programokra lebontva ez azt jelenti, hogy az országos tehetségsegítő hálózat kialakítására és gondozására 2009-től valamivel több mint 750 millió forint, a "Nemzeti kiválóság" programra mintegy 8 milliárd forint, az előbb említett "Nemzeti tehetség" programra költségvetési forrásból 500 millió forint, és az addigi tehetséggondozó programokra 7,2 milliárd forint kerül, ez mindösszesen 17 milliárd forint.

Nagyon fontos, hogy ne csak az összegekről legyen szó, hanem a helyes célmegjelölésről is. Arról számolhatok be képviselő úrnak, hogy a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács - itt is hangozzék el név - Csermely Péter professzor koordinálásával és vezetésével gyakorlatilag minden, a mai magyar tehetséggondozásban számottevő személyt és csoportot egybefoglalva tette meg azt a javaslatát, amelyet mi az "Új tudás" programba foglaltunk bele. Így tehát a civil szféra és a költségvetés, az oktatáspolitika teljesen egy ütemben halad. Kérem, hogy ezt támogassák mindannyian.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! A 2009-es költségvetés vitájában az oktatás és kultúra ügyéről szeretnék beszélni. Első mondatomban azért nem az Oktatási és Kulturális Minisztérium költségvetését említettem, mert mint önök előtt is ismert, az oktatás és a kultúra költségvetési tételei nem kizárólag az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál találhatók. Éppen azért, hogy erről a kérdésről is a jövő évi költségvetés vitájában értelmes és szakmai diskurzus folyjék, engedjék meg, hogy ne egyszerűen az általam vezetett minisztérium, hanem az oktatás és kultúra ügyének költségvetésben megjelenő tételeiről és folyamatairól beszéljek.

Elöljáróban szeretném elmondani, ami nyilván az önök előtt levő költségvetésből kiderül: az Oktatási és Kulturális Minisztérium költségvetése 416 milliárd 500 millió forint. Ez a tavalyi évhez képest kétirányú folyamatnak az eredménye. Egyrészt értelemszerűen - amint önök által is ismert - a 13. havi közalkalmazotti bér kiemelése a tavalyi bázisösszeget csökkenti, más tekintetben alapvető program, az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program igen jelentős tételekkel ugyanakkor emeli. Egyik oldalról tehát csökkenés figyelhető meg a 13. havi bér kiemelése révén, másik oldalról - és én ezt a vitában legalább ugyanilyen fontosnak, sőt a kormány egészének elkötelezettségét jól mutatónak látom - egy emelkedés, amely már nemegyszer itt a parlamentben is fölmerült, vitákban, beszélgetésekben, interpellációkban sokat emlegetettük: az ország egészét és elsősorban az oktatásügyben dolgozóknak a munkáját, teljesítményét és körülményeit javító "Új tudás" programról van szó.

A 13. havi bér kérdéséről világosan és egyértelműen el kell mondanom, hogy ez döntő többségében az oktatás, ezen belül a közoktatás tekintetében az Önkormányzati Minisztérium költségvetésében található, ahogy az előbb említettem például a felsőoktatás, más tekintetben a kultúra esetében nem, illetve kisebbrészt, a közoktatás tekintetében nagyobbrészt. Ez azt jelenti, hogy az Önkormányzati Minisztérium költségvetésében található közoktatási normatív hozzájárulásokról érdemes elmondani, hogy a 13. havi bér és járulékainak megfelelő összegű, összesen 39,4 milliárd forintos csökkenés áll ott be, amely se nem több, se nem kevesebb, mint a 13. havi bér és a járulékok.

Ugyanakkor az előbb említett "Új tudás - műveltség mindenkinek" program minden egyes pillére a meghirdetésnek megfelelően szerepel a 2009-es költségvetésben. Így sokat beszélgetett a Magyar Országgyűlés is a korai fejlesztés szükségéről, és tulajdonképpen pártállástól függetlenül ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt helyesnek látták, hogy a magyar oktatás ügyében, a közoktatás ügyében a legkisebb gyermekkortól kezdődően egységgel és egységesen tekintjük a fejlesztést. Ezért szeretném önöknek elmondani, hogy az Egészségügyi Minisztérium, illetve az Önkormányzati Minisztérium fejezetében összesen plusz 350 millió forint szerepel 2009-ben, ami a következő évtől száz fő létszámnövekedést jelent, illetve fog jelenteni a védőnői hálózat fejlesztésében.

Hasonlóképpen a korai fejlesztés tekintetében, változatlanul a meghirdetésnek és a kidolgozásnak megfelelően a bölcsődei és óvodai hálózat fejlesztésére - ez az Önkormányzati Minisztérium költségvetésében található - 368 millió forint óvodai és 136 millió forint bölcsődei többletnormatíva szerepel. Az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál pályázat formájában, az Önkormányzati Minisztérium költségvetésében pedig pluszforrásként óvodáztatási támogatást léptetünk életbe. Az e célra fordítandó előirányzat 760 millió forint. Ismételten szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezek az összegek és mindazok a keretek, amelyeket az "Új tudás" programban említek, a tavalyi bázishoz képest emelkedést mutatnak.

Az "Új tudás" programnak kiemelt pillére a pedagóguspálya presztízsének emelése, pedagóguskollégáink jobb megbecsülése.

(14.40)

E tekintetben szükséges elmondanom, hogy az "Új tudás" programban meghirdetett, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket oktató, nevelő pedagógusok többletteljesítményét, munkáját az "Új tudás" program keretében 3,7 milliárd forint pluszbeépítéssel támogatjuk. Ez egyébként - a vita megkönnyítése érdekében mondom - az Önkormányzati Minisztérium, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezeteiben található meg.

Hasonlóképpen úgy gondolom, lényeges és a legkülönbözőbb pártállástól függetlenül elismerendő az a törekvés, amely az osztályfőnöki munkát a korábbiaknál jobban kívánja megbecsülni. Magyarországon 65 ezer osztályfőnök dolgozik. Az osztályfőnökök az osztályfőnöki pótlékot, a kiegészítő illetményt az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program keretében 2009-től, egészen pontosan 2009 februárjától, vagyis a 2008-2009. tanév második félévétől másfélszeresére emeljük. Minden osztályfőnök, mindaz a 65 ezer pedagógus, aki ilyen kiemelkedő jelentőségű munkát végez... - az "Új tudás" program révén a jelenlegi mintegy 6 ezer forintos pótlékát a költségvetés mintegy 9 ezer forintra emeli.

Hasonlóan fontosnak tartom a sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó gyógypedagógusok támogatását, amely az Önkormányzati Minisztérium fejezetében 950 millió forint, az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezetében 50 millió forint, együttesen tehát 1 milliárd forintot ad ki. Az "Új tudás" program pedagógusteljesítményt motiváló pályázati alapját, amely már a korábbi években is szerepelt a Magyar Köztársaság költségvetésében, 2 milliárd forinttal emeljük meg, ami azt jelenti, hogy a tavalyi, illetve az idei 1 milliárd forintot megháromszorozzuk 2009-ben, összesen 3 milliárd forint áll rendelkezésre.

Hasonlóan jelentősnek tartom, hogy az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program keretében az érettségi támogatása, az egységes iskolamodellek támogatása, az iskolai gyakorlati oktatás a szakközépiskola 11-12. évfolyamán, esélyegyenlőségi és integrációs programok, külön a nemzeti tehetségprogram kérdésében új forrásokat léptet életbe. Ha csak önmagában a nemzeti tehetségprogramról szólunk, elmondható, hogy az állami költségvetésben a jelenlegi bázishoz képest 0,5 milliárd forinttal, 500 millió forinttal toldja meg a 2009. évi költségvetés.

Jelen pillanatban nem másról, mint a közoktatásról beszélek, és mivel az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program a közművelődés, a kultúra tekintetében is új, fontos és a szakma által is támogatott pilléreket jelenít meg, kérem, engedjék meg, mielőtt most a felsőoktatásról beszélnék, a kultúra, ezen belül a közművelődés kérdéseiről szóljak. A "Műveltséget mindenkinek" program keretében a közkultúra, a kulturális vidékfejlesztés és a kisebbségi kultúra támogatása a 2008. évhez képest 3 milliárd forinttal növekszik. Ennek elemei: a múzeumi szakmai programok, a művelődési házak programjai kínálatának bővítése, az integrált közösségi szolgáltató terek működtetése, a tárgyi és szellemi kulturális örökségünk színtereinek, állományának és szolgáltatásainak fejlesztése.

Számokkal is szeretném kifejezni: a múzeumi rekonstrukció 800 millió forinttal növekszik, az örökségvédelmi fejlesztések 700 millió forinttal növekednek, a kulturális alapítványok majd' 1 milliárddal, egészen pontosan 900 millió forinttal növekednek. Önök között többen vannak, akik önkormányzatban is tisztséget viselnek. A "Műveltséget mindenkinek" program keretében önkormányzati és más kulturális intézmények felújításának lehetősége 2 milliárd 700 millió forinttal növekszik. A művészeti tevékenységek támogatása - itt elsősorban a "Pécs Európa kulturális fővárosa" program előkészítése, illetve programkiadásai szerepelnek - 2,6 milliárd forinttal növekszik.

A két területet, az oktatásügyet, a közoktatást és a most említett kultúrát összeköti a szintén az "Új tudás" programban szereplő amatőr kórusművészet - ez nem is szerepelt az eddigi költségvetésekben -, értelemszerűen pluszban 200 millió forinttal jelenik meg, az iskolai és diákszínjátszás pedig negyed milliárd forinttal, 250 millió forinttal jelent többet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összességében azt mondhatjuk, hogy az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program a 2009. évben e területet 123 milliárd forinttal emeli, ennek kétharmada európai uniós forrás, azonban valamivel több mint 27 milliárd forint a Magyar Köztársaság költségvetésében plusz-, a bázishoz képest megemelt összeggel szerepel.

A magyar felsőoktatás költségvetése a 2008. év 226 milliárd forintjáról 2009-ben 220 milliárd 564 millió forintra módosul, amely szintén a 13. havi közalkalmazotti bér kiemelését jelenti.

Összességében az elmondott tények és adatok... - még egyszer felhívom az önök figyelmét, hogy nem egyszerűen az Oktatási és Kulturális Minisztérium költségvetését, hanem az oktatás és a kultúra pozícióját ismertettem a 2009. évi költségvetésben. Úgy gondolom, mindannyiuk számára világos és egyértelmű, hogy a kormány gondolkodásának, politikájának egyik középpontjában az oktatás és a kultúra, a tudás és a műveltség programja áll. Ezt szolgálja az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program, amely az önök előtt lévő 2009. évi magyar köztársasági költségvetésben 27 milliárd forint pluszt jelent, összességében pedig több mint 120 milliárd forintot.

Mivel nyilván az önök számára is fontos az oktatás, a kultúra, a műveltség és a tudás kérdése, kérem, hogy támogassák a költségvetést.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Képviselő Asszony! Képviselő Urak! Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az első magyar előadó-művészetről szóló törvény javaslata fekszik önök előtt; egy olyan törvény javaslata, amely már az előkészületi munka során sajátos és egyedi, ugyanakkor hiszem és remélem, hogy nem példa nélküli a későbbiekben.

Ezt a törvényt a benyújtó Oktatási és Kulturális Minisztérium a szakma képviselőivel együtt alkotta, nem egyszerűen egyeztette, hanem a szó eredeti és valós értelmében együtt hozta létre. A törvény, a benne lévő gondolatok, a megfogalmazott jogszabályok tartalmi része több mint kétéves történetre nyúlnak vissza, amikor is 2006 októberében egy olyan kezdeményezés látott napvilágot, hogy a magyar színházművészet jelesei és szervezetei együtt az Oktatási és Kulturális Minisztériummal fogalmazzák meg azokat a gondolatokat, amelyeket törvénybe, a magyar törvényhozás által elfogadott jogszabályba érdemes és fontos belefoglalni.

Így aztán 2006. november 30-án volt az első megbeszélés, amely akkor még a színházakra és kimondottan a színházakra vonatkozott. Ezen valamennyi tárcaszínház, valamennyi önkormányzati kő-, báb- és szabadtéri színház, illetve a legjelentősebb független színházi műhelyek képviselői, vezetői vettek részt.

Lehetett érzékelni, hogy úgy a felmerült gondolatok, mint azok a szervezetek, így a MASZK Országos Színészegyesület, a Szabadtéri Színházak Szövetsége, az Alternatív és Független Színházak Szövetsége, a Magyar Bábművész Testület, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Magyar Színházi Társaság, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége képes és akar közös irányban gondolkodni az állam, illetve a kormányzat képviselőivel, hogy akkor a magyarországi színházművészetet biztosabb, átláthatóbb és kiszámítható keretek közé tegye. Ez a folyamat, amely 2006. november 30-án indult, egy több állomásból álló, mintegy kétéves teljes folyamattá nőtte ki magát, amely mára azt eredményezte, hogy nemcsak a színház, hanem a színházi, táncos és zenei szakma egésze képviselteti magát gondolataival és nyilvánvalóan a gondolatok mellett azokkal a paragrafusokkal, amelyeknek összessége az előadó-művészetről szóló törvényt alkotja.

Az első gondolatok, az első irány 2007. január 31-ig azt hozta, hogy a legkülönbözőbb testületek és szervezetek, így a Magyar Színházi Társaság, az Alternatív és Független Színházak Szövetsége, a Szabadtéri Színházak Szövetsége, a Drámaírói Kerekasztal, a Színházi Dolgozók Szakszervezete és mások eljuttatták véleményüket írásban, és ezt a Magyar Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága először 2007. április 3-án tárgyalta meg. A későbbiekben, még ugyanezen év áprilisában, illetve júniusában több megbeszélés, szakmai, szakmapolitikai megbeszélés zajlott. Ennek eredményeként az Oktatási és Kulturális Minisztérium 2007. október 1-jén adta át a terület reprezentatív szakmai és érdekvédelmi szervezeteinek a törvény koncepcióját.

Tisztelt Képviselő Asszony! Képviselő Urak! Most tartunk tehát ott, hogy ez az előbb említett közös munka egy olyan eredményt hozott, hogy a törvény koncepcióját már közösen a kulturális politikával foglalkozók és a kulturális élet szereplői együtt alkották. Ezután egy több hónapon keresztül zajló megbeszélés, egyeztetés és vita, összesen több mint száz hozzászólóval, véleménnyel oda vezetett, hogy 2008 szeptemberében, a magyar dráma napján, szeptember 21-én átadásra került egy törvénytervezet 16 szakmai szervezet képviselőjének, amely tervezet véleményezése megtörtént.

A véleményezés eredményeként néhány héttel ezelőtt, 2008. október 14-én 16 színházi, zenei és táncművészeti szervezet vezetője szándéknyilatkozatot írt alá, amely szándéknyilatkozat a törvényjavaslat megtárgyalását és egy majdani törvény megalkotását jónak, szükségesnek és előrevivőnek mondta ki.

(17.10)

Ez a dokumentum arról beszél, hogy a majdani jogszabály, a majdani törvény átláthatóvá és kiszámíthatóvá teszi a finanszírozást, elismeri a munkajogi téren az előadó-művészeti munkavégzés sajátosságait és segíti a minőségi kultúraközvetítést.

A törvényjavaslat megalkotásának durván két éve alatt csaknem kétszáz írásos vélemény került az Oktatási és Kulturális Minisztériumba, ennek feldolgozása, értékelése és egyeztetése zajlott, több mint ötven egyeztetés, amelyben különböző véleményt képviselő szervezetek és testületek mondták el vélekedésüket.

A teljes egészhez érdemes megemlíteni, hogy 2008 szeptemberében az alakulóban lévő Magyar Teátrumi Társaság jelentkezett, ennek nyolc vidéki színház tagja, hogy az elképzelést, az elképzelés meghatározott és lényegi pontját nem támogatja. 2008. szeptember 25-én a Teátrumi Társaság nyílt levélben jelezte fenntartásait, majd szeptember 30-án egy egyeztetés után javaslattal állt elő, ezen javaslat meghatározó részeit a későbbi egyeztetések során figyelembe vettük. Természetesen hozzátartozik a valósághoz, hogy ez a mai nap, 2008. november 6-a előtt kevesebb mint két hónappal történt; az azt megelőző két évben, amíg az egyeztetés szakmailag, szakmai körökben, illetve a teljes nyilvánosság előtt zajlott, semmilyen ilyen vélemény nem hangzott el, ilyen írás nem született.

Tisztelt Képviselő Asszony és Képviselő Urak! Az előadó-művészetről szóló törvény leglényegesebb alapelvei az egységesség és sokféleség, az átláthatóság és kiszámíthatóság, az átjárhatóság, a minőség és a mennyiség egyensúlyán nyugszanak. Egységesség és sokféleség, mert egységesen kezeli a különböző formában, különböző fenntartóval működő szervezeteket, valamint támogatja a régi és az új együttélését, a hagyományos és a struktúrán kívüli kezdeményezések egyenrangúságát.

Jellemzi ezt a javaslatot az átláthatóság és a kiszámíthatóság, mert az állami források kiszámíthatóbbá válnak, ezzel együtt a másik oldalon átláthatónak és ellenőrizhetőnek kell lennie, így biztosítható, hogy ténylegesen azon célok megvalósítására fordítsák ezeket a forrásokat, amelyre a jogalkotó szánta.

Jellemzi az átjárhatóság, mert lehetőséget biztosít a fejlődésre, a változásra, az előrelépésre. Kellő harmónia uralkodik benne mennyiség és minőség tekintetében, a teljesítményt honorálja, de nem csupán mennyiségi mutatók alapján, hiszen nem hagyja figyelmen kívül a művészeti értékeket sem.

A szabályozási kör részletesen szabályozza az előadó-művészeti szervezetek nyilvántartásba vételét, besorolását, a besoroláson alapuló támogatások rendszerét. Megállapítja az előadó-művészeti szervezetekben foglalkoztatottakra vonatkozó speciális munkajogi szabályokat. Meghatározza a törvény céljainak megvalósításához kapcsolódó hatósági feladatokat, a feladatellátás szervezeti szabályzatait, más tekintetben az előadó-művészeti szervezetek nyilvántartásba vételét, besorolását.

Az előadó-művészeti irodánál - némiképpen hasonlatos a filmirodához a filmipar, filmművészet tekintetében -, a benyújtott adatok alapján a színházakat és a táncegyütteseket öt, a zenekarokat és énekkarokat két-két kategóriába sorolja. A nyilvántartásba vétel nem kötelező, azaz nem feltétele az előadó-művészeti tevékenység folytatásának. A nyilvántartásba vétel alapfeltétele a központi költségvetési hozzájárulás igénybevételének.

A színházak nyilvántartása, besorolása, mint említettem, öt kategóriában, az előírt előadásszámot teljesítő színházak, a balett-, táncegyüttesek központi költségvetési támogatásának elosztása a fenntartói támogatás arányában történik, a harmadik köztes kategória az első kategóriánál alacsonyabb előadásszám esetén lép életbe, a negyedik kategóriába kerülnek a szabadtéri, valamint máshová nem sorolt, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségi színházak, az ötödik kategóriába a magánszínházak, független színházi, mozgásszínházi műhelyek és nonprofit színházi vállalkozások.

A zenekarok és énekkarok nyilvántartása, besorolása, valamint ezen alapuló támogatása megfelelő módon kerül szabályozásra, hasonlóképpen két kategóriában, a speciális foglalkoztatási szabályok pedig hosszú, több mint másfél évtized után kellőképpen a szakmával egyeztetett megoldást kínálnak.

Módosulnak bizonyos jogszabályok, amelyek a társaságiadó-kedvezményt, illetve az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulást, az ekho kérdéseit érintik és illetik.

Fontos elmondani, hogy a színházi törvénynek indult jogszabálytervezet vitája, véleményegyüttese során az előadó-művészet gyakorlatilag minden szervezete és területe csatlakozott ahhoz a munkához, amely az előbb látható és hallható elvek és gondolatkörök alapján indult ki. A szakmával együttesen tanulmányoztuk és értékeltük a német nyelvterület hasonló jogszabályait németországi, ausztriai példákon, illetve a német ajkú Svájc példáján. Áttekintettük Franciaország, Belgium, Izrael, Dánia hasonló vagy ehhez fogható jogszabályait, és a leginkább munkajogi kérdéseket szabályozó román színházi törvényt is elemeztük. Az Amerikai Egyesült Államok bizonyos példáit, más tekintetben azt a mentalitást, amely művészeti tanácsok révén megvalósul, szintén elemeztük.

Ennek eredményeként joggal és biztonsággal állíthatom, hogy az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat nem egyszerűen csak eddig meg nem oldott problémák együttesét kezeli egyetértésben és együttműködésben az előadó-művészeti területek szervezeteivel, hanem olyan szabályozásokat, olyan kereteket is hoz, amely a jövő tekintetében ezen művészeti ág, ágak fejlődését egyértelműen és világosan elősegíti.

Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselő Urak! Az elmúlt mintegy két év munkája eredményeként olyan közös nyilatkozat, olyan egyértelmű véleménykinyilvánítás történt, amely a törvény egészére, azon törvény gondolataira, amely önök előtt fekszik, szakmai és művészeti véleményt is tartalmaz. Kérem, engedjék meg, hogy az első magyar előadó-művészeti törvény expozéjában ezen véleményt teljes egészében ismertessem.

"Kétévnyi egyeztetés és intenzív szakmai munka után elkészült az előadó-művészeti törvényjavaslat. Az előadóművészek és az előadó-művészeti szervezetek fontosnak tartják a törvény megszületését, hiszen az tisztább helyzetet teremt a finanszírozásban, átláthatóvá és kiszámíthatóvá teszi azt, munkajogi kérdésekben elismeri a munkavégzés sajátosságait, segíti a közszolgálatiságot, a minőségi kultúraközvetítést.

Magyarország történetében most először fordul elő, hogy létrejön az előadó-művészeti törvény, amely részleteiben ugyan még továbbgondolható, de szükségességét senki nem vitatja. A törvény a szakmai érvrendszer érvényesítésével, a minőség és a hatókör figyelembevételével védené a magyarországi előadó-művészetek, a színház-, tánc- és zeneművészet művelését, intézményrendszerének stabilizálását, fejlesztését.

(17.20)

Figyelembe veszi és védi a magyar színházi struktúra nemzeti sajátosságait, ugyanakkor kinyitja kapuit olyan formációk előtt is, amelyek jelenleg a rendszer perifériáján mozognak, hiszen a független együttesek, befogadó színházak is igényt tarthatnak a törvény által garantált biztonságos működési feltételekre. A törvény elfogadása véleményünk szerint növelné a szakmai biztonságérzetet, s a színházat szerető többmilliós magyar közönség érdekeit szolgálja. Az aláíró szakmai szervezetek fontosnak tartják azt, hogy a törvényjavaslatról szakmapolitikai konszenzus szülessen, mert ezzel megteremtődhetnek a törvény végrehajtásának hosszú távú feltételei és garanciái is.

A tervezet az előadó-művészeti területek javaslataival és vitáinak eredményeként született. Bízunk benne, hogy ezt a politikai döntéshozók is figyelembe veszik, amikor elfogadásáról szavaznak."

Az aláírók: a Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága, a Magyar Színházi Társaság, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, a Vidéki Színházak Igazgatóinak Egyesülete, a MASZK Országos Színész Egyesület, a Független Színházak Szövetsége, a Magyar Hivatásos Tánc- és Balettegyüttesek Egyesülete, a Magyar Bábművészek Szövetsége, a Budapesti Színigazgatók Egyesülete, a Színházi Dramaturgok Céhe, a Magyar Színházrendezői Testület, a Magyar Táncművészek Szövetsége, az Assitej Magyar Központja, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége, a Színházi Kritikusok Céhe és a Magyar Zenei Tanács. Kiemelkedő művészek és alkotók, így név szerint nevezve Zsámbéki Gábor és Fischer Iván írásban biztosította a törvényjavaslat és az elgondolás támogatását.

Hasonlóképpen a készülő előadó-művészeti törvényről a következőt gondolják a magyar színházművészeti élet kimagasló személyiségei:

"Úgy gondoljuk, hogy a készülő előadó-művészeti törvény biztonságos kereteket teremt a kiemelkedő hagyományokkal rendelkező, nagy társadalmi jelentőségű magyarországi színházművészet számára, ezért támogatjuk annak megszületését." Alföldi Róbert, Balázsovits Lajos, Balikó Tamás, Bálint András, Bán Teodóra, Csizmadia Tibor (Halász János: Név szerinti szavazás van?!), Frank Ildikó, Gyüdi Sándor, Halasi Imre (Halász János: Igen!), Harsányi Sulyom László (Halász János: Igen!), Horányi László (Halász János: Igen!), Jordán Tamás (Halász János: Tartózkodik!), Kerényi Miklós Gábor, Léner Péter, Mácsai Pál, Magács László (Halász János: Nincs jelen!), Márta István (Halász János: Nincs jelen! - Tatai-Tóth András közbeszól. - Tóth Gyula: Gusztustalan!), Marton László, Meczner János, Megyeri László, Novák János, Puskás Tamás, Salamon Suba László, Smuk Imre, Szabó György, Szirtes Tamás, Szögi Csaba, Szűcs Miklós, Tasnádi Csaba, Vass Lajos.

Tisztelt Ház! Az elhangzott nevek a magyar kultúra, a jelen magyar színházművészetének és előadó-művészetének kiemelkedő képviselői, életművek állnak mindegyik mögött, ellentétben néhányakkal, akik nem bírják ezen nevek felolvasásának nyugodt rendjét. Mindenesetre az, amit a magyar előadó-művészeti szakma képvisel, és amit az előttünk fekvő első magyar előadó-művészeti törvény javasol, a magyar kultúra, a magyar művészet, a magyar előadó-művészet számára hasznos.

Arra kérem a képviselő asszonyokat és képviselő urakat, hogy a vita során jobbítsák szándékukkal, hozzászólásaikkal és véleményükkel ezt a javaslatot. Arra kérem önöket, hogy a magyar művészeti élet számos kiválóságának és sok-sok szervezetének kérését, javaslatát fogadják meg. Konszenzust akarnak és javasolnak, kérnek a Magyar Országgyűléstől, mint ahogy az felolvasásra került. Biztos, hogy olyan törvényjavaslat nem született még, amelyet jobbítani ne lehetne. A törvényjavaslat elfogadását és a Magyar Országgyűlésnek azt a lehetőségét, hogy megalkossa az első előadó-művészetről szóló törvényt hazánkban, sem kihagyni, sem negligálni nem érdemes, sőt káros. Ennek ellenében azt jobbítani, javaslattal egy olyan végeredményhez juttatni, amelyet különböző politikai gondolkodással rendelkező képviselők és frakciók jó szívvel a magyar színházi élet, a magyar előadó-művészet iránti elkötelezettséggel elfogadhatnak, pedig érdemes.

Én azzal ajánlom az önök figyelmébe ezt a törvényjavaslatot, hogy véleményük és gondolataik az elkövetkező napokban és hetekben az országunk történetében az első előadó-művészeti törvényjavaslatról szólnak. Javaslom, hogy alkossunk közösen egy olyan törvényt, amelynek egyébként a financiális feltételei adottak, amelyet kihasználni érdemes, és amely hosszú távon is nem egyszerűen szabályozza, hanem inspirálja a magyar művészeti, a magyar előadó-művészeti világot. Kérem tehát, hogy az előbb említett szakmai szervezetek, testületek és személyek egyetértésével készített és általam most benyújtott előadó-művészeti törvényt támogassák, jobbítsák, pártfogolják, majd fogadják el.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Képviselő Asszony! A Vocational Academy nevű intézmény óvodát, általános iskolát, alapfokú művészeti oktatási intézményt, két tannyelvű szakközépiskolát, szakiskolát, gimnáziumot, diákotthont és felnőttképzési intézményt működtető alapítvány, intézmény. Azok a kérdések és problémák, amelyeket képviselő úr felvetett, az Oktatási és Kulturális Minisztérium előtt ismertek. Válaszomban konkrétan azokra a kérdésekre koncentrálok tehát, amelyekre ön, önök föltették az interpellációt.

Öt pontban válaszolok. Az első: az Oktatási és Kulturális Minisztérium helyszíni ellenőrzést rendelt el, amely alapján az Oktatási Hivatal 2008 februárjában hatósági ellenőrzést folytatott le az említett intézményben, 24 helyszínen. A hatósági ellenőrzések során megállapított jogsértések miatt az Oktatási Hivatal 965 ezer forint felügyeleti bírságot állapított meg.

Ezt 2008. szeptember 16-án - ez a második pont - utóellenőrzés keretében vizsgálta, azt tudniillik, hogy az illető alapítvány, a Vocational Academy megszüntette-e a határozatban megállapított hiányosságokat. Megállapítást nyert ekkor, tehát a 2008. szeptember 16-ai utóellenőrzés nyomán, hogy az intézmény az előírt kötelezettségeinek a megadott határidőre eleget tett.

Három: tekintettel arra - a képviselő úr ezt nyilván tudja -, hogy az Oktatási Hivatal hatásköre nem terjed ki a munkaszerződések tartalmával kapcsolatos jogsértések kivizsgálására, az Oktatási Hivatal megkereséssel fordult az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelőség Nyugat-dunántúli Munkaügyi Felügyelőségéhez, ez elvégezte a vizsgálatot, amely alapján munkaügyi bírságot szabott ki. Információink szerint a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség törvényességi ellenőrzést kezdeményezett a fenntartó alapítványnál.

A negyedik pont: az érintett, fenntartó által igénybe vett normatív hozzájárulások teljes összege a jelentős köztartozás miatt közvetlenül az APEH számlájára került. Így történt ez 2007 októberében, novemberében, 2008. február, április, május, augusztus, szeptember és október hónapjában.

Az ötödik pont: a minisztérium folyamatosan együttműködött a Nyugat-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatallal a probléma megoldásában. Információink szerint 2008. április 15-én összehívta a közigazgatási hivatal az érintett önkormányzatok képviselőit, így aztán a felsorolt települések esetében - ezt írásban is szeretném a képviselő úrnak átnyújtani - Cirák és Mihályi községek intézményi társulást hoztak létre, Rábapordány és Bágyogszovát hasonlóan intézményi társulást; egy másik társulást Sopronkövesd és Újkér, Osli és Vitnyéd, Vág és Szil, Kunsziget és Nagyacsád.

Képviselő úr, ugyanakkor el kell mondanom, hogy mivel a fenntartó többcélú intézményt működtet, a működési engedély kiadása a megyei főjegyző hatáskörébe tartozik. Információink szerint - és ezt interpellációban megválaszolom - a Győr-Moson-Sopron megyei főjegyző és a Veszprém megyei főjegyző rendkívüli törvényességi ellenőrzést rendelt el. Döntést ez esetben ők hoznak.

Kérem szépen interpellációjára adott válaszom szíves elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Országgyűlés! Tiszteletre méltó dolognak tartom, hogy egy, a magyar irodalomban olyan jelentős szerepet betöltött személynek, mint Gyurkovics Tibornak az eltávoztakor a képviselő úr ezt az egyébként szomorú eseményt a Magyar Országgyűlés falai közé hozza. (Folyamatos zaj.) Gyurkovics Tibor nemcsak formálta az irodalmat, hanem megélte, szerette az életet, és imádta az irodalmat, szerette az embereket, és ezt a kettőt teljes mértékig össze tudta kötni.

Hogyha most nem a drámákat vagy a verseket említjük, hanem azt a legszélesebb közvélemény által is ismert gondolatot, amelyet az elmúlt több mint másfél évtizedben Lyukasóra néven ismertünk meg, úgy a folyóiratot, mint a televíziós beszélgetést, azon kevés alkalmak egyike, amikor a szó legnemesebb értelmében vett művészet, méghozzá igen magas színvonalon művelt művészet, irodalom találkozott tévénézők, rádióhallgatók vagy éppen olvasók százezreinek érdeklődésével. Azt mutatta, hogy egy olyan ember, aki nemcsak ért, hanem szeret is, nemcsak érti a szakmáját, hanem szereti, hogyha szeretik azt, amihez ő ért.

Így élt, és így ment el közülünk. Nyugodjék békében! (Taps.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! Idén, 2008 őszén már kilencedik alkalommal bonyolítottunk le érettségit az új szisztéma, a 2005-ben bevezetett kétszintű érettségi rendszer szerint.

A tapasztalatok és a vizsgabizottságok előtti eredmények azt mutatják a vizsgaidőszakokban, hogy a korábbi időszakhoz képest egy megfontoltabb, kiszámíthatóbb, igazságosabb és korszerűbb rendszert léptettünk életbe. A tapasztalatok időről időre, és ahogyan az interpellációja kérdésében is megfogalmazódott, immáron nemcsak évről évre, hanem vizsgaidőszakról vizsgaidőszakra tovább finomítják a rendszert, és ezt egyértelműen pozitív változásnak, jó irányú, a magyar oktatás, a magyar érettségi történetében megfontolt, helyes lépésnek tartjuk.

A tanulók és persze a pedagógusok is, ahogyan egyre inkább megismerik az új rendszer elemeit, egyre jobban kihasználják a bennük rejlő lehetőségeket. Ilyenek az új típusú vizsgafajták nyújtotta lehetőségek és azok felhasználása.

Az előrehozott érettségi vizsga, tisztelt képviselő asszony, a tanulói jogviszony fennállása alatt akkor lehetséges, a középiskolai tanulmányok teljes befejezése előtt egyes vizsgatárgyakból akkor tehető, ha az erre a tárgyra előírt helyi iskolai tanulmányi követelményeket a tanuló teljesítette. Olyan tantárgyak esetében tehát, amelyek iskolai tanulása alacsonyabb évfolyamon befejeződik, nem kell évet vagy éppen éveket várnia a diáknak, és majd azok múltán újra felkészülni belőle. Ez a korábbi rendszer egyik legsebezhetőbb eleme volt, nagyon sok pedagógus, nagyon sok érettségi vizsgabizottsági tag és elnök vetette fel ezt éveken keresztül, amit az új szisztéma így kiküszöbölt. Az egyes tárgyakból letett előrehozott érettségivel eléri a tanuló azt is, hogy a majdani rendes érettségi vizsgára való felkészüléskor már csak kevesebb tantárgyra kell koncentrálnia.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az előrehozott érettségi vizsgák letételére az egy tanév végén befejezett tanulmányok után a legalkalmasabb időpont az őszi érettségi vizsgaidőszak. Nyilván ebből fakad, és nem véletlen, hogy évről évre nő az őszi vizsgaidőszakban az előrehozott vizsgák száma. Egészen pontosan ez 2006 őszén 6500 volt, 2007 őszén 8100, idén, 2008 őszén 9400 ilyen vizsgát tettek le a tanulók. Ez a vizsgaszám azt jelenti, hogy idén, 2008 őszén a hét vizsgafajta közül egyedül az előrehozott vizsgák, a tantárgyi érettségi vizsgák több mint a felét, egészen pontosan 55,4 százalékát képviselik. Az idei őszi érettségi vizsgán országosan, illetve helyben is minden rendben volt, a tanulók felkészülten, a pedagógusok pedig szakmájuk ismeretének legjavát nyújtva vizsgáztattak, illetve vizsgáztak.

Úgy 2008 őszén, mint a következő évben a tervezett költségvetés lehetőséget biztosít ennek a szisztémának a további folytatására, a kellő szintű, a diákok tanulmányait, a tanárok munkarendjének jobb beosztását szolgáló rendszer további művelésére.

Kérem, fogadja el a válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! A világörökségi törvény elkészítését és elfogadását fontos és helyes célnak tartom. Az Oktatási és Kulturális Minisztériumban, képviselő úr, ennek a törvénynek az előkészítése folyik. A jogszabály alapjául az UNESCO kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezmény szolgál, ez az egyezmény 1972-ben született. Az egyezményhez eddig 185 ország csatlakozott, ebből a 185-ből három alkotott idáig törvényt: Dél-Afrika, Románia és Olaszország. Egészen pontosan Románia egy törvényerejű kormányrendeletet, Dél-Afrika egy törvényerejű kódexet, Olaszország pedig bizonyos irányokat és elemeket tartalmazó törvényerejű jogszabályt hozott létre.

A világörökségi törvényhez szükséges hatástanulmány a jövő év elejére készül el, egyébként az adott ügyben az UNESCO világörökségi bizottságának 2008. júliusi québeci ülése 2009. február 1-jéig kérte, és arról 2009 júniusában a sevillai bizottsági ülésükön kívánnak tárgyalni és vélhetően dönteni. Az UNESCO világörökségi bizottságának döntését, képviselő úr, figyelembe kívánom venni a világörökségi törvény befejezése előtt.

Magyarország egyébként aktív tagja az UNESCO-nak, szakpolitikusaink számos UNESCO-szervezetben töltenek be vezető képviselői helyet. Az UNESCO főigazgatója, Koichiro Matsuura úr rövid időn belül két alkalommal is Magyarországra látogatott, legutóbb 2007 őszén, éppen világörökségi helyszínt keresett fel. Holnapután nyílik Budapesten az UNESCO felnőttoktatási világkonferenciájának előkészítő ülése, 40 ország mintegy 250 képviselőjével, illetve szakpolitikusával. Tisztelettel megemlítem, hogy kulturális örökségvédelem mellett az UNESCO törekvéseiben igen fontos és jelentős a szellemi kulturális örökség védelmére létrehozott bizottság, illetve az erről szóló UNESCO-állásfoglalás kidolgozása. Az OKM e tekintetben a megadott határidőre, ez év szeptemberéig felterjesztette javaslatát az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.

Összefoglalva, tisztelt képviselő úr, négy pontban kívánom elmondani a válaszomat:

1. A környezetvédelmi bizottság ön által idézett javaslatával egyetértek, fontosnak tartom, szeretném én is, hogy világörökségi törvény létrejöjjön Magyarországon.

2. Célszerűnek és a jogalkotói munka szempontjából helyesnek látom, hogyha ez a következő UNESCO világörökségi bizottsági ülés után történik, felhasználva a tapasztaltakat.

3. Az előkészületek, a jogszabályalkotás munkái rendben folynak, így a világörökségi törvény 2009-ben úgy kerülhet az Országgyűlés elé, hogy elfogadása esetén 2010 januárjától életbe léphet.

4. 2009-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal költségvetése - ebben található a világörökségi helyszínek ápolására fordítható összeg - a költségvetési tervezet szerint 2479 millió forinttal gazdálkodhat a költségvetés elfogadása esetén.

Szeretném elmondani, hogy az elmúlt héten a köztársasági elnök urat - ugyanezen tárgyban feltett kérdésére - ugyanígy tájékoztattam.

Mindezek alapján tisztelettel kérem, képviselő úr, fogadja el a válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mélyen tisztelt Képviselő Úr! (Folyamatos, nagy zaj. - Az elnök csenget.) Magyarországon a közoktatás átfogó korszerűsítése folyik. Ennek a korszerűsítésnek egyik lényeges célja, hogy minél kevesebb bürokratikus teher nehezedjék az intézményekre, a pedagógusokra, hogy minél többet foglalkozhassanak a tanulókkal, a gyermekekkel, az oktatás ügyével és a neveléssel. Ezért kérdésére öt konkrét pontban szeretnék válaszolni.

1. 2006 októberében elvégeztünk egy olyan összegzést, amely a közoktatási szakterület szakmai beszámolója volt. Ez a nyilvántartások összehangolását, az elektronikus adatbázis kiterjesztését, a meglévő adatok összehangolását, az adatok közlésének átvételét az intézményektől összegezte, kívánta korszerűsíteni, és határozta meg időben is a lehetőségeket és a feladatokat.

Ennek alapján került sor - és ez a 2. pont, amiben válaszolni kívánok - a mérésekkel kapcsolatos webes rendszerre történő áttérés. A webes rendszer kialakításához fejlesztési javaslat készült a társadalmi megújulás operatív program keretében. Képviselő úrnak szeretném elmondani, hogy 2009-ben már nemcsak a 8. évfolyamos tanulók adatlapjait, hanem a 6. és a 10. évfolyamosokét is központilag fogják javítani. A mérések több elemét érintette a változás, így megnőtt a központi javítások száma.

(13.00)

3. Az országos statisztikai adatgyűjtés során minden év októberében adatot közölnek az intézmények. Jelenleg az egyes adatlapok felülvizsgálata folyik, és azt tervezzük, hogy 2009 első felében az adatok begyűjtését szolgáló webes felület elkészül. Ez azt jelenti, hogy a közoktatás információs rendszerében nyilvántartott adatokból történik az adatbázis feltöltése. A változó adatokat természetesen továbbra is az intézmények adják, mondjuk, a tanulók évfolyam szerinti adatait, az új rendszer segítségével azonban elektronikusan hozzáférhetővé válnak a közérdekből nyilvános adatok, és lerövidülhet a feldolgozás ideje.

4. Egyszerűsödött a pedagógusigazolvány igénylésének eljárása. Az elektronikus rendszer tesztelésére az elkövetkező naptári év, 2009 első félévében kerül sor. A 2009-2010-es tanévtől pedig az új pedagógusigazolványok előállítása interneten keresztül, a foglalkoztatási jogviszonyt kezelő rendszer segítségével igényelhető, illetve állítható elő.

5. A közoktatási intézmények információs tájékoztató rendszerének felülvizsgálata 2008 októberében történt meg. 2009 októberétől az intézmények e rendszer vonatkozásában számos adatközlés alól mentesülhetnek, ha a saját honlapjukon közzéteszik a közérdekből nyilvántartott adatokat, házirendet, szervezeti és működési szabályzatot, pedagógiai programot, tanulmányi eredményeket.

Mindazzal, amit elmondtam öt pontban összegezve, azt az irányt kívántam jelezni, amely képviselő úr interpellációjában is szerepelt; magyarul: a közoktatás korszerűsítése járjon együtt a bürokratikus terhek csökkenésével. Természetesen ezt annullálni nem lehet, hiszen valamilyen módon a nyilvántartást megfelelő színvonalon ápolni és tartani kell. Azonban, hogy az oktatás és a nevelés célját szolgálja elsődlegesen, ezek a pontok konkrétak, megvalósítottak, illetve a közeljövőben megvalósulásra kerülnek. Ezért kérem szépen, hogy képviselő úr fogadja el válaszomat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt interpelláló Képviselő Urak! A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat létrehozását az országunkban folyó építkezések, beruházások nagysága és összetettsége indokolta. Az autóút- és autópálya-építések az esetek döntő többségében, tisztelt képviselő úr, több megyét átfogó beruházások, ahol a régészeti feltáró munka koordinációját és a végrehajtást eredményesebb egy központi szervezeten keresztül intézni.

Tisztelt Képviselő Úr! A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat 2008. április 1-je és október 31-e között 1 672 201 négyzetméter feltárását fejezte be, ez az év végéig várhatóan eléri a 2 millió négyzetmétert. Összehasonlításként szeretném elmondani, hogy 1990-2007 között évente átlagosan 452 270 négyzetméter feltárása történt, vagyis 2008-ban több mint négyszer annyi, mint korábban, több mint másfél évtizeden keresztül az éves átlag volt.

Más esetben, tisztelt képviselő úr, nem útépítésnél, hasonló a tapasztalat. Kecskemét környékén a Mercedes-beruházás egésze múlik azon, hogy a feltárások rendben és időben véget érjenek. Csak itt 380 ezer négyzetméterről van szó. Jelenleg is 70 munkagép, 250-300 ember, régész, technikus, segédmunkás dolgozik. Ebben az esetben is a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, a Magyar Tudományos Akadémia és a megyei múzeum együtt, vállvetve dolgozik. Ennek eredményeként a feltárás befejeződik, és januárban elkezdődik, ezért kezdődhet el maga a Mercedes-beruházás.

A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat régiós feldolgozó- és raktárbázisokat alakított ki a projektekkel leginkább érintett térségekben.

(12.30)

A régiós irodák 2008 végére felálltak Szombathelyen, ez Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron megyét érinti; Pécsett, ez Baranya, Somogy és Tolna megyét; 2009 elején pedig felállításra kerülnek Szegeden, ez Csongrád, Békés, Bács-Kiskun megyét érintően; valamint az észak-alföldi térségben Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét érintően. Ugyanakkor a megyei múzeumokkal tárgyalások folynak, képviselő úr, és várhatóan ezek oda vezetnek, hogy meghatározott bekerülési értékhatár alatt, ez hozzávetőlegesen 1,5 milliárd forint, a megyei múzeumok, e fölött a megyei kulturális örökségvédelmi szakszolgálat végzi a feltáró munkát. Mindezek alapján azt mondhatom, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat felállítása helyes és indokolt döntés volt.

Tisztelt Képviselő Úr! Ennyit a szakmai válaszról. Ugyanakkor interpellációjukban elhangzott egy mondat. Idézem: "A szocialisták sosem szerették a kultúrát." (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! Úgy van! Jól hangzik a szádból!) Nagy Attila, a kitűnő színművész, a Magyar Szocialista Párt egykori képviselője nevében a leghatározottabban visszautasítom ezt. Péli Tamás, a nagyszerű festőművész, a Magyar Szocialista Párt egykori képviselője nevében a leghatározottabban visszautasítom. És visszautasítom, képviselő úr, a mellettem, mögöttem ülő 188 szocialista képviselő nevében, akit egyébként több millió ember küldött ebbe a parlamentbe. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Taps!) Ugyanúgy szavaztak rájuk, mint ahogy önökre szavaztak, történetesen 2006-ban többen választották őket, mint önöket. Ennek megfelelően azt gondolom, hogy ez a mondat kirekesztő (Felzúdulás és derültség a Fidesz soraiban.), ez a mondat sértő, és a magyar parlamenthez nem méltó.

Köszönöm szépen. (Nagy taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Az iskolai erőszak mindenütt foglalkoztatja az embereket, a közvéleményt szerte a világon, Finnországtól Nagy Britanniáig, a szomszédos Ausztriától Olaszországig.

Az oktatási intézményekben megjelenő erőszakos magatartás minden formáját együtt kell elítélni, és kötelességünk ellene fel is lépni. Meggyőződésem szerint a társadalmi agresszió fokozódása ez, amely úgy külföldön, mint itt, a mi országunkban kitapintható. Ez az, ami az iskolába is behatol.

Tény, képviselő úr, hogy nem lehet pedagógiai eszközök, pedagógiai módszertani megújulás nélkül kezelni ezt a problémát, de nem lehet csak ezekre az eszközökre hagyatkozni, több esetben a pedagógiai módszereken túlmutató eszközökre is szükség van. A képviselő úr kérdésére konkrétan tehát azokat az intézkedéseimet foglalom össze, amelyek ebben a két irányban, röviden a pedagógiai, hosszabban talán a pedagógiai módszereken túlmutató eszköztárat mutatják be.

1. Felkérésemre neves szakemberekből, szociológusokból, társadalomkutatókból, bűnmegelőzési szakemberekből álló bizottság jött létre, "az iskola biztonságáért" nevű bizottság, amelynek ajánlásai alapján biztosítjuk a jogi és a pénzügyi feltételeket ahhoz, hogy kistérségi szinten is fokozatosan kiépüljön az iskolai pszichológusi hálózat. Ez ebben a naptári évben megkezdődött, és tovább folytatódik.

2. Kialakítottuk a vitarendezési eljárás jogszabályi kereteit, és regionális konferenciákon szerveztük meg a tájékoztatást.

3. Még a tavalyi évben megállapodtam az oktatási jogok biztosával, hogy az eddigi legátfogóbb, a részletekre is figyelemmel levő felmérést és értékelést készít a teljes jelenségről, hogy ne csak napi ügyekből tájékozódjunk. Információim szerint Aáry-Tamás Lajos ombudsman úr két héten belül befejezi a munkát, és tájékoztatni fogjuk a közvéleményt ennek eredményéről.

4. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet társadalmi mozgalmat indított az iskola biztonságáért, amelyhez immáron több tucat szervezet csatlakozott szülők, tanulók bevonásával, a képviselő úr interpellációjában is joggal elmondott összefogásra nemcsak apellálva, hanem azt helyi szinten megvalósítva.

Végezetül mindezek mellett, képviselő úr, világossá kívánom tenni: a pedagógus ma is közfeladatot ellátó személy, az ellene elkövetett erőszakos cselekmény kiemelt súlyú. Ezért az elmúlt hetekben kezdeményeztem az igazságügyi miniszternél a pedagógusok védelmét szolgáló jogi szabályozás felülvizsgálatát. Az Igazságügyi Minisztériummal együttműködve olyan jogszabályi környezetet kívánok kialakítani, amely érdemi visszatartó erőt és hatékony segítséget jelent az esetek megelőzésében és szankcionálásában.

Ennek eszközei: 1. a bűnmegelőzés hatékonyságát javító lépések; 2. a fokozott rendészeti jelenét; 3. a feltárt bűnesetekben gyorsított eljárás keretében történő jogi szankcionálás; 4. a megfelelő áttekintés után büntetőjogi módosítások. E két irány együttese biztosan meghozza a várt eredményt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Vannak évfordulók, amikor valóban föl kell eleveníteni, hogy mi történt azóta. Vannak évfordulók, most például egy éve annak a népszavazásnak, amelyről ön beszélt, és kérdés, hogy csak ezt az évfordulót kell-e értékelni.

A népszavazás minden döntését a kormány tiszteletben tartotta, annak megfelelően a szükséges jogi lépéseket megtette, mint annak ön is a parlament képviselőjeként tanúja volt. Az azonban már több mint figyelemre méltó, hogy valóban az ön által is emlegetett, sajátos értelmiségi-gazdasági összefogás, amely önmagának a Reformszövetség nevet adta, és amelyben az önök volt kormányának két minisztere is ott ül, a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi és volt elnökei, ezt a gondolkodást ebben a minőségükben nemhogy nem vállalják, hanem éppen gyorsított reformokra ösztönöznek minket, a kormányt és az Országgyűlést.

(13.10)

Hogy a reformellenességet, amelynek szimbólumává vált nemcsak országon belül, hanem nemzetközileg is, képviselő úr, az egy évvel ezelőtti népszavazás, annak tartalmát nem jogi értelemben, hanem éppen az intézkedések irányát teljesen másként látják. Hogy a felsőoktatás finanszírozásában, a felsőoktatás intézményrendszerében, akkreditációs rendszerében gyakorlatilag azt az irányt gyorsítják, gyorsítanák, amelyet mi képviselünk, és nem azt a fajta populizmust és reformellenességet, amelynek szintén egyéves évfordulóját üljük. Egyébként a történet persze nem 2008. március 9-én kezdődött, hanem azzal, amikor 2002-ben szocialista-liberális koalíció alakult ismét, és azt kell mondjam, hogy a legkisebb együttműködés, együttgondolkodás és kooperativitás nem volt jellemző, és nem jellemző önökre.

Önök a nem pártja lettek. Önök nem az együttműködés és a konstruktív kritika, hanem a "mindenre nemet mondok" pártja lettek. És ez nem 2008-ban, hanem 2002-ben kezdődött. (Font Sándor közbeszól.) Önök az alkalmazkodóképességnek, nemcsak az országon belüli, hanem a nemzetközi alkalmazkodóképességnek is gátja, mert úgy gondolják, hogy egyébként bizonyos dolgokat szavazással az egész világban csak úgy el lehet intézni.

Ezért én azt gondolom, hogy ha már az együttműködés a kormánnyal és a kormánypárttal az önök számára nem megvalósítható, amit újragondolásra javasolok azért önöknek, legalább egykoron saját padsoraikban ülő és valóban szakmailag is tiszteletet érdemlő egykor volt társaikra hallgassanak. Mert valószínűleg a gondolkodásuk nem attól változik, hogy itt ülnek a parlamentben, vagy éppen más, egyetemi vagy akadémiai, vagy bármilyen más tisztséget töltenek be.

Az országnak alkalmazkodnia kell, és persze alakítani a jövőjét. Ennek a kettőnek az együttese, alakító erő és alkalmazkodóképesség reformpártiságban testesül meg, a reform pedig önmagában egy jobb irányba, megfelelő ütembe vivő elképzelés, amely ennek az országnak jobbat akar és jobbat hoz. És van, amit nem lehet semmilyen szavazással elintézni, vannak olyan kihívások, amelyek nem az országból indultak, de az országunkat is érintik. Ezt önmagában természetesen akár az egy évvel ezelőtti szavazással vagy annak bármilyen megismétlésével nem lehet elintézni. Ehhez sokkal több együttgondolkodásra és együttműködésre van szükség.

Ez az együttműködés, úgy látom, ma a parlamenten kívül, az országban egyre erősebb, a parlamenten belül pedig az önök akaratából és az önök szándéka szerint egyre gyengébb - ez rossz. Nem egyszerűen a kormánynak és nem egyszerűen a magyar parlament megítélésének, ez az országnak rossz. Ezért én biztos vagyok benne, hogy úgy szakkérdésekben, mint javaslatokban, lett légyen itt például a Reformszövetség javaslata, amely nagyon különböző gondolkodók együttes véleménye, több kellene, mint annyi, amennyi most itt napirend előtt elhangzott.

Ennek az országnak változásokra van szüksége, a változás pedig egyértelműen együttgondolkodást és együttcselekvést igényel. Ez Magyarország érdeke, ez az, amit ez a kormány és az országban az emberek többsége, a szervezetek többsége, így a Reformszövetség is akar. (Az elnök csenget.) Akarja ön is, képviselő úr, úgy előbbre jutunk!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! Én azt szeretném, ha Magyarországon állami fenntartású iskolák is lennének. Képviselő asszony interpellációjának kérdésére - hogy valóban tervezi-e az oktatási tárca a tananyagok egységesítését - a válaszom határozott nem. Nem tervezi és nem is akarja; én se akarom. Azt viszont igen, hogy Magyarországon több mint másfél évtized tapasztalatai, egy sereg hazai és nemzetközi felmérés kimutatása és végeredménye szerint a legfontosabb és legjelentősebb probléma a közoktatásügyben az esélykülönbség, az esélyegyenlőtlenség, a társadalmi-gazdasági különbség és a regionális különbség. Ezt mutatják a hazai, a legkülönbözőbb életkorban és legkülönbözőbb metódusok szerint elvégzett felmérések.

Ezért azt szeretném, tisztelt képviselő asszony, ha együtt mindannyian itt a parlamentben és persze a parlamenten kívül is a magyar oktatásügyért elkötelezettek végiggondolnánk másfél évtized tapasztalatait. Ebben a rendszerben, amelyet az 1990-es önkormányzati törvény, majd az 1993-as közoktatási törvény alkotott meg, nagyon sok jó, nagyon sok előnyös, rendkívül sok progresszív hatás van. Ugyanakkor másfél évtized után azt is látni kell, hogy mi az, amit nem képes megoldani, mi azt, amit programon belül, rendszeren belül a legjobb jó szándékkal sem lehet javítani, ezért a paletta bővítésére - szerintem ez egy szép liberális gondolat -, sokszínűsítésére van szükség.

Semmit nem akarok megszüntetni, egyetlenegy jelenlegi fenntartónak a jogát nem csorbítanám, nem is kívánom, és ilyen szándék nincs is. Azonban biztos vagyok abban, hogy az esélyek kiegyenlítésére, annak megkezdésére, a regionális különbségek felszámolására az államnak nagyobb szerepvállalást kell juttatni a közoktatásügyben. Nem államosítás, nem valamiféle erőszak révén jön létre az állami fenntartású iskola, hanem a jelenlegi fenntartó kezdeményezhet, mint ahogy az állam is kezdeményezhet, s a tárgyalások vagy eredményre vezetnek vagy nem. Ha eredményre vezetnek, akkor az iskola állami fenntartású lesz, ha nem, akkor természetesen a jelenlegi szituáció marad fenn.

A finanszírozásban két elemre épít: a mindenki, minden fenntartó által már most is megkapott alapnormatívára, valamint az alapnormatíva fölött létrehozott állami kiegészítő normatívára. Tisztelt Képviselő Asszony! Ön pontosan tudja, hogy Magyarországon az oktatásügyre fordított GDP-arányos hányad az európai uniós átlag közelében jár.

(14.30)

Mindig lehet azt mondani, hogy több pénz kell, ebben a rendszerben azonban az alapvető probléma a pénz nem hatékony felhasználása. Az államon kívül nincsen olyan fenntartó, amely országos méretekben képes lenne ezt a kiegyenlítést elkezdeni, amely nem egyszerűen csak szándékaiban, hanem eredményességében is látja.

Nem egységes tananyag, hanem egységes kerettanterv van. Az egységes kerettanterv megtartja azt a szabadságot, sőt erősíti azt a szabadságot, hogy a helyi pedagógusközösségek ezt lebontva, speciálisan, saját adottságaiknak megfelelően használják azt fel. Hangsúlyt fektet a minőségbiztosításra és a nemzetközi tapasztalatokra. Az egyeztetések folyamán eddig többséget kapott. Tisztelt képviselő asszony, kérem, gondolja át ön is, támogassa, és az egyeztetésekbe természetesen önt is és frakcióját is szívesen kérem és várom.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! A felsőoktatás felvételi játékszabályainak menet közbeni megváltoztatását, tisztelt képviselő úr, nem akarja senki; nem akarja, és egyébként nem is tehetné, úgyhogy ezen felvetésére azt válaszolhatom, amit az első mondatomban, hogy: nem.

A 2009-2010-es tanévben államilag finanszírozott hallgatói létszám 56 ezer fő, ez jelent meg a felvételi tájékoztatóban; 56 ezer fő lesz. Nem ezen kell megdöbbenni, képviselő úr; azon kell megdöbbenni, hogy ön egy adott témáról perceken keresztül beszél, és még csak meg sem említi, hogy ilyen javaslat egyébként a jövőre vonatkozóan volt és van: azt a javaslatot a Reformszövetség tette le, az a Reformszövetség, amelynek számos tagja az önök gondolkodását, más tagjai önöktől eltérő gondolkodásmódot vallanak.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A javaslatok megfogalmazói - már hogy a Reformszövetség - már ma is enyhe túlkínálatot látnak a felsőoktatás képzési kínálatában, a 18-25 éves korosztály létszámának csökkenése miatt pedig 2013-ra mintegy 20-25 százalékos túlkínálatot prognosztizálnak. Ezért az államilag finanszírozott helyek számának enyhe csökkentését javasolják - tudniillik a Reformszövetség, képviselő úr.

Az már egy teljesen más kérdés, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának is van ebben az ügyben véleménye, ezért azt gondolom, minthogy a magyar felsőoktatásnak van egy érdekegyeztető fóruma, ez a felsőoktatási kerekasztal, helyes döntés, hogy a legközelebbi alkalommal meghívom a Reformszövetség képviselőit - a hallgatói önkormányzatok éppúgy, mint a rektorok, a szakszervezetek éppúgy, mint a munkaadók ott ülnek -, a Reformszövetség mondja el a javaslatát, fejtse ki bővebben, és nyilván erről a felsőoktatási kerekasztal ekkor, a későbbiekben tárgyalni tud. Ezen megdöbbenni érdemes, hogy tudniillik miközben erről a témáról beszélgetünk a magyar parlamentben, ön a közelmúltban tett nagyon világos javaslatról egy árva szót nem szól.

Második felvetése a felsőoktatásba jelentkezők adatairól szólt, illetve arról, hogy hányan jelentkeztek. Ezt a vitát tavaly is meg tavalyelőtt is meg minden évben lefolytatjuk, ezért éppen a tavalyi év vitáit nem megismételve, még tavaly, tehát 2008-ban itt, a parlament előtt tettem egy javaslatot, a javaslatnak jogszabály lett a következménye. Ez a jogszabály azt mondja ki, hogy minden évben, függetlenül attól, hogy ki van kormányon, március 25-e és április 5-e között kerüljön nyilvánosságra a már biztos, végigszámolt, minden tekintetben nem becsült, hanem pontosított adat. Ígérem a képviselő úrnak, hogy március 25-e és április 5-e között ezt a számot a jogszabálynak megfelelően közlöm. Félreértések elkerülése végett: a számot én magam sem ismerem, munkatársaim akkorra tudják biztonsággal azt megmondani. Ezért még egyszer megismétlem, hogy az adott időpontok között: március vége, 25-e és április 5-e között ezt közlöm.

Kérem, hogy ebben bízzon, ezt közösen állapítottuk meg egy vitában, ezért interpellációra adott válaszomat fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Urak! Interpellációjukra válaszként álljanak itt a számok és a tények!

A hátrányos helyzetű diákokat és pedagógusaikat támogató Útravaló-ösztöndíjprogramban a jelenlegi tanévben már 20 ezer tanuló és 9 ezer mentor vesz részt; több, lényegesen több, mint korábban. Óvodai integrációs programban jelenleg 15 ezren vesznek részt, és bevezettük a hátrányos helyzetű gyermekeket oktató-nevelő pedagógusok pótlékát épp az idén tavasztól, amelyet 11 ezer pedagógus kap meg. Ennyit az általában kárhoztatott programokról, képviselő úr.

Az említett Katapult-mentorprogram folytatódik. Erről az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a HÖOK szándéknyilatkozatot írt alá, a program finanszírozása biztosított. A mentorprogrammal kapcsolatban már 2008-ban, képviselő úr, a minisztérium ellenőrzési főosztálya vizsgálatot folytatott. Ennek a vizsgálatnak az lett az eredménye, hogy a programot működtető alapítvány vonatkozásában szabálytalanságok voltak; és a jogszabály szerint előírta és végrehajtotta az intézkedési tervet.

Ez év február 12-én ennek az alapítványnak - tudniillik a "HÖOK a Hallgatókért Alapítvány" - az egykori vezetőjétől a minisztériumba közérdekű bejelentés érkezett. Erről másnap, február 13-án értesültem. Február 17-én soron kívüli szabályszerűségi ellenőrzést rendeltem el. A bejelentésben szereplő egyik köztisztviselő fegyelmi felelősségének tisztázására másnap, február 18-án fegyelmi eljárást rendeltem el. A vizsgálatok megkezdéséről és befejezéséről is tájékoztattuk a nyilvánosságot, eltussolásról beszélni így tehát teljesen felesleges, mert az nem igaz.

A vizsgálat az esélyegyenlőségi főigazgatóság működésében szabálytalanságokat és hiányosságokat állapított meg, azonban ezek olyan súlyúak, hogy minisztériumon belül lehet és kell orvosolni. Ez azóta megtörtént. Fegyelmi büntetésekkel és a szükséges utasítások kiadásával ez megtörtént.

A bejelentésben szereplő egyéb állítás, miszerint az említett köztisztviselők valamiféle védelmi pénzt visszakértek volna, a vizsgálat megállapítása szerint feltételezés, és valószínűsítésekből fakadó egyoldalú, rosszhiszemű állítás. A fegyelmi eljárás célja más volt. A vizsgálat célja az volt, hogy tisztázza: az eljárás alá vont köztisztviselő az esélyegyenlőségi főigazgatóság vezetőjeként megszegte-e a közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségeit.

A vizsgálat szerint a tényállás teljes bizonyossággal és minden kétséget kizáróan a minisztériumon belül nem tisztázható, ezért az Oktatási és Kulturális Minisztérium március 12-én ismeretlen tettesek ellen feljelentést tett a nyomozó hatóságnál. Ezzel egyidejűleg a vizsgálat idejére a köztisztviselőt állásából felfüggesztettem. Egyébiránt az esélyegyenlőségi főigazgatóság teljes tevékenységével kapcsolatban átfogó ellenőrzés zajlik. Ennyi a dolog tartalmi része.

Képviselő Úr! Képviselők férjeiről, feleségeiről, jelenlegi vagy volt élettársairól nem vezetek listát - ha SZDSZ-es, akkor sem; ha fideszes, akkor sem; ha más párti, akkor sem. A vizsgálatok határozottan, gyorsan és szakszerűen folytak, a megállapításaik helytállóak és jogszerűek. Ezért kérem interpellációra adott válaszom elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! A tények kedvéért érdemes leszögezni: ma Magyarországon 70 felsőoktatási intézmény működik, máris eggyel kevesebb, mint ahogy azt a képviselő úr az interpellációjában számszerűen elmondta. Ez teljesen egybevág azzal a tendenciával, amit az önök európai parlamenti listavezetője képvisel, következésképpen aközött, amit a képviselő úr mond és amit én itt az első mondatomban válaszolok, gondolom, nincsen semmiféle különbség.

A 70 felsőoktatási intézmény belső eloszlása azonban már érdekes, ugyanis ebből a 70-ből 29 az állami felsőoktatási intézmény, 41 nem állami. A 29 állami mellett 26 egyházi és 15 alapítványi felsőoktatási intézmény van. A képviselő úr interpellációjában az a kérdés, hogy a demográfiai folyamatokat és az intézményhálózatot, annak fejlesztését összekapcsolja, én ezt nagyon helyes és felelős gondolkodásnak tartom.

Szeretném két, időben párhuzamosan lezajlott folyamatra felhívni a figyelmét. Amíg Magyarországon 1990-ben hozzávetőlegesen 100 ezer egyetemi, főiskolai hallgató volt, addig ez most ebben a tanévben durván 400 ezer. 1980-ban 1 millió 180 ezer hagyományos értelemben vett általános iskolai diák volt, most ez a szám 796 ezer. Ha a két folyamatot, amely gyakorlatilag időben egyidejűleg történt, párhuzamba állítja, akkor csak olyan következtetéseket lehet és kell levonni, ami a felsőoktatás fejlesztésére egyértelmű, a felsőoktatási kerekasztal az elmúlt két évben ezt végezte és végzi.

Ennek alapján történt és történik a felsőoktatás korszerűsítése, a felsőoktatás szerkezetének és finanszírozásának átalakítása is ennek alapján történt. A hagyományos értelemben vett fejkvótarendszer helyett azt felváltja a hallgatók teljesítménye alapján és a hallgatók intézményválasztása alapján történő finanszírozás.

(14.30)

Ez azt jelenti, hogy a legjobb területekre jelentkező legjobb hallgatók viszik a legnagyobb biztonsággal a közös pénzt, az adófizetői pénzt, azon intézményekbe pedig, ahol a képzés gyengébb - párhuzamos a képzés, a hallgató megítélése szerint és intézményválasztása szerint is gyengébb -, oda az állam nem vagy sokkal kevesebb pénzt ad. Az elmúlt két évben ez a tendencia, ez a trend érvényesült. Ez bizonyos intézmények esetében, ha egy 2006-os, ilyen finanszírozási részt bázisként 100-nak tekintünk, esetenként 20-ra csökkentette az állami finanszírozást.

A párhuzamos képzések esetében ugyanígy megfigyelhető, hogy az intézmények ebben a két évben gyorsan és erőteljesen reagáltak. Felsőoktatási intézmények vagy részterületeken, vagy teljes területeken együttműködnek és integrálódnak, így a Nyugat-magyarországi Egyetemen vagy például a Szent István Egyetemen történt ilyen integráció. Például épp egy ilyen integráció eredményeként csökkent az az intézményi létszám, amiről a korábbiakban beszéltünk. Arról szeretném tájékoztatni képviselő urat, hogy ilyen együttműködések megvalósítása várható a jövőben az Alföldön, Dél-Magyarországon több régió főiskolája és egyeteme között, elsősorban a jogi, a gazdasági, a pedagógiai és az agrárterületeken.

Összességében azt mondhatom, hogy ma a teljesítmény a meghatározó, ugyanakkor kétségkívül az oktatásban, a felsőoktatásban is egy folyamat véghezviteléhez idő kell. Ez a folyamat azonban zajlik, folyik, az irány és a tendencia helyes.

Kérem szépen válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! A képviselő asszony az interpellációja elején nagyon konkrétan, korrekten nemcsak elmondta, hanem idézte a program céljait, ezért én kizárólag a konkrétumokra korlátozom a válaszomat, és sorolom.

A programok tehát: az integrációs programot kiterjesztettük az iskolákra és a középfokú intézményekre, tisztelt képviselő asszony. Immáron 1300 intézmény, ezek között az általános iskolák negyede vesz részt a programban. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek későbbi iskolai sikerességének megteremtése érdekében óvodáztatási ösztönző programot indítottunk, és ezt a költségvetésben tartottuk, végre is hajtjuk. Ennek megfelelően az integrációban részt vevő intézmények pedagógiai munkájának elismeréseként a pedagógusok részére kifizetett kiegészítő illetményt bevezettük, ez a diáklétszámtól függően pedagógusonként 5 ezer forinttól 60 ezer forintig terjed havonta.

Az integrációs programot minőségbiztosított programmá alakítottuk, amelynek középpontjában a pedagógiai módszertan megújítása áll. Mindezek bevezetett és végrehajtott programrészek.

Minden közoktatási esélyegyenlőségi, Új Magyarország fejlesztési terv konstrukció megindul az idén, amit a vonatkozó kormányhatározat tartalmazott december 31-i dátummal. Ezek közül konkrétan: az oktatási esélyegyenlőségi programok végrehajtásának támogatása; 1 milliárd 690 millió forinttal a pályázat kiírásra került, összesen 105 darab pályázat érkezett, ezek előértékelése zajlik jelen pillanatban, megvalósítási ideje 2009-2011.

A tanodaprogramok támogatása 1 milliárd 650 millió forinttal; az elnyerhető támogatás maximum 22 millió forint, a nyertesek száma durván 50-75, lezárása rövidesen várható. A harmadik: antidiszkriminációs jelzőrendszer kiépítése; elnyerhető támogatás maximum 38 millió forint; hét nyertesről tudunk, 2009. február közepén megjelent, a beadási határidőt jelen év április 6-ig meghosszabbítottuk.

A képviselő asszony interpellációjának harmadik harmadában a fogyatékosnak minősített gyermekek, diákok számáról, erről az eljárásról érdeklődik. Azon települések esetén, ahol a fogyatékossági minősítési arány meghaladja az országos átlagot, az esélyegyenlőségi szakértők komplex beavatkozásokat kezdeményeztek és kezdeményeznek, a tárca esélyegyenlőségi szakértői munkája keretében a felmért mintegy 800 településből eddig 250 tett ilyen értelmű vállalást. Ezzel egy időben az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakszolgálati esélyegyenlőségi szakértőket képzett ki.

A felülvizsgálati programban eddig 210 tanuló felülvizsgálata során biztosítottuk az ilyen szakértőt. A visszahelyezési arány az eddig beérkezett dokumentumok alapján 9-10 százalékos. A szegregáció visszaszorítása ugyanezen eszközökkel történik. A hivatalosan magántanulóvá nyilvánított gyermekek száma évek óta rendkívül alacsony, mértéke nem éri el az 1 százalékot az általános iskolai tanulók körében.

Minden olyan konkrét esetben, ahol jogsértés történik, határozottan fellépünk, ezt így tette és így fogja tenni az Oktatási Hivatal az elkövetkezőkben is. Ezeket a programokat még közös kormányzásunk idején dolgoztuk ki, ennek megfelelően történik a végrehajtás. Ezért tisztelettel kérem a képviselő asszonyt, fogadja el a válaszomat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném nyomatékosan kijelenteni, képviselő úr, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium és én magam is elkötelezettek vagyunk az esélyegyenlőség oktatási céljainak megvalósításában az integráció mellett és a szegregáció ellen. A Katapult-mentorprogram ilyen célokat szolgált és szolgál. Ezért ennek folytatása érdek; azt mondhatom, hogy támogatok minden olyan törekvést, amely ezt a folytatást kívánja szolgálni.

Ezért elmondhatom, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium, illetve a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája között létrejött szándéknyilatkozat ezt a célt nemcsak szolgálja, hanem lehetővé teszi a program folytatását. A financiális háttér a tárcánál biztosított, a Katapult-program folytatódik. A programmal kapcsolatban - még pontosabban: a programot lebonyolító alapítvány tevékenységével kapcsolatban - az Oktatási és Kulturális Minisztérium ellenőrzési főosztálya 2008 második felében vizsgálatot folytatott, a megfelelő döntéseket meghozta, és a szükséges intézkedési tervet elkészítette.

A 2009 februárjában érkezett bejelentést minden részletében kivizsgáltattam. A vizsgálatok szakszerűek, gyorsak és határozottak voltak. Erről a nyilvánosságot is, a kormányt is és a tisztelt Házat is egy héttel ezelőtt itt tájékoztattam. A bejelentésben szereplő egyéb állítások - erről beszélt képviselő úr -, így az, hogy az említett köztisztviselők valamiféle védelmi pénzt visszakértek volna, a vizsgálat szerint egyénileg elfogult, valószínűsítésekből fakadó, egyoldalú és rosszhiszemű állítások. A minisztériumban az esélyegyenlőségi főigazgatóság tevékenységét - erről is beszéltem a korábbiakban is a nyilvánosság előtt is - vizsgálja, ennek eredményéről - ugyanúgy, ahogy ez korábban is megtörtént - részletes és pontos tájékoztatást adok; értelemszerűen nem előtte és nem is a vizsgálat alatt, hanem annak befejeztével, ha az befejeződött.

Az ön által idézett sajtóhírekre kitérve 2004 és 2006 között a nemzeti fejlesztési terv I-ben 7,7 milliárd forint uniós forrás állt rendelkezésre. 2007-13 között az Új Magyarország fejlesztési terv közoktatási esélyegyenlőségi célprogramjaira 45 milliárd forint állt rendelkezésre. A források felhasználása javarészt előttünk áll, célkitűzései vitathatatlanul helyesek, az eredményességét pedig szervezetileg és szakszerűségében is biztosítottnak látom. Így minden olyan kérdésről, amelyben a vizsgálat lezárult, tájékoztattam és most is tájékoztatást adok a képviselő úrnak, minden olyan kérdésről, amiben pedig folyik a vizsgálat, a vizsgálat befejezése után tudok tájékoztatást adni.

Így összességében - tisztelettel kérem - fogadja el a válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Vannak dolgok, amelyekben nincsen kompromisszum. Vannak dolgok, amelyekben nincsen helye az egyik oldalról, másik oldalról való érvelésnek.

Az Auschwitzlüge, a holokauszttagadás számos európai országban bűncselekmény. A hazugságnak az az intézményesített formája tudniillik az Auschwitzlüge, amelyet elítélni nem liberális, nem kereszténydemokrata, nem szociáldemokrata, hanem egész egyszerűen demokrata kötelesség. Auschwitz, Buchenwald, Bergen-Belsen, Mauthausen, Dachau - és sok nevet lehetne még sorolni; magyarok, franciák, hollandok, oroszok, olaszok és Európa szinte minden országából, kik persze, mondhatjuk, akiket összeszedtek, akiket a legkülönbözőbb faji alapon vagy éppenséggel egy másfajta gondolkodás miatt táborokba gyűjtöttek. Ugye, ismerik, ha máshonnan nem, tanulmányaikból az egykori NSDAP-n, a náci párton belüli hírhedt szólásmondást: wer Jude ist, daß bestimme ich - hogy ki a zsidó, azt én határozom meg. Ennek elítélése nem idő függvénye, annak elítélése, hogy ilyen volt, és az emberiség elleni legnagyobb gonosztett, nem attól függ, hogy 30 év vagy 60 év telt el.

Az önök kormánya 2001-ben a közoktatásban - sőt továbbmegyek, nemcsak a közoktatásban - egy fontos lépést tett akkor, amikor a holokausztról való megemlékezést a gyermekek, az ifjúság, az iskolák körében kötelezővé tette. Helyes döntés volt. 2004-ben mi avattuk fel a Holokauszt Emlékközpontot, múzeumot, dokumentációs központot, intézményesítve a holokauszt kutatását, a magyar és nem magyar történelem ezen szégyenletes részének tényszerű feltárását és az információcserét. Azt gondolom, hogy megfontolt és helyes döntést volt.

Ezért most javaslattal és kéréssel folyamodom önökhöz, javaslattal és kéréssel a Magyar Országgyűlés minden képviselőjéhez - elnök asszony, kérem, engedje ezt meg nekem -, nem kormánytagként, hanem a Magyar Országgyűlés képviselőjeként. Mind az öt parlamenti frakció együtt (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Négy!), minden parlamenti frakció együtt (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Négy van!) konszenzussal alkosson törvényt, hogy legyen Magyarországon törvény, hogy a holokauszttagadás bűncselekmény. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Dr. Navracsics Tibor: A kommunizmus tagadása is...) Iktassuk közös akarattal törvénybe, jogszabályba, hogy az, ami egyébként elhangzott a Várban a hét végén, képviselő asszony, az nem egyszerűen csak egy hétvége borzalma, hanem hogy ilyen ne ismétlődhessék meg jogsértés nélkül, ez ellen törvény, a holokauszttagadás ellen közös, konszenzusos törvény jöjjön létre, mert hiszek abban, hogy demokratáknak ez a kötelességük, és hiszek abban, hogy sohasem a vasútállomások transzportvagonjánál kezdődött a bűn, sohasem, hanem a hallgatással, a határozott fellépés nélkülözésével, mert akkor még úgy tűnt, hogy lehet és érdemes hallgatni. Hát nem lehet hallgatni, és nem érdemes!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Azonnali kérdésének címére, tudniillik, hogy csökkenthető-e a szakiskolákból kimaradó diákok száma az előrehozott szakképzés megszervezésével, az a válaszom, hogy igen. Arra a felvetésére, ami a kérdésében tartalomként is megjelenítődött és amit kifejtett, hogy egy olyan jellegű módosítást, ami lehetővé teszi ennek az elérését, az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogat-e, erre a válaszom igen.

Értelemszerűen vannak olyan kérdések, amelyeket érdemes mélyebben megbeszélni. A szakképzés legfontosabb problémája, vagy ha megfordítjuk, legfontosabb lehetősége most, hogy gyakorlatorientáltabbá váljon, hogy bár természetesen minden gyermek, minden diák kapja meg az általános műveltséghez szükséges alapokat, itt azonban ezen túl a munkaerőpiac által elvártak, az ő gyakorlati készségük, tehetségük megfelelően idejekorán úgy nyerjen kifejtést, hogy aztán a szakmát is jól meg tudják tanulni. Ehhez értelemszerűen időre, a jelenleginél több időre van szükség.

A világ változik, arra azonban szívesen felhívom a figyelmet, hogy a magyar szakképzés, egészen pontosan a szakmunkásképzés az 1970-es, 1980-as években világhírű volt. Nemcsak önmagában a képzés minősége, hanem az a módszer, az a metódus, ahogy ez megszervezésre került. Nyilván nem annak mechanikus visszahozása a cél, egyszerűen azt akarom bizonyítani, hogy a magyar szakképzésben, szakmunkásképzésben vannak jó hagyományok, és biztos vagyok benne, hogy jó jövő is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! A magyar oktatási rendszert szabályozó alapvető törvények a kilencvenes évek legelején vagy éppen közepén születtek. Az 1990-es önkormányzati törvény meghatározza a magyar közoktatás kereteit. Az 1993-as közoktatási törvény pedig alapja mind a mai napig annak a szisztémának, amiben a kollégáink tanítanak, gyermekeink, diákjaink pedig tanulnak.

Másfél évtized, több mint tíz év vagy éppenséggel tizenöt elég tapasztalatot biztosít. Azt gondolom, hogy helyes volt a képviselő úr véleménye, hogy tudniillik ezek jó szándékkal született alkotások, jogalkotások, de másfél évtized komoly tapasztalatokat nyújtott, és ilyenkor nem szabad ezeket a tapasztalatokat nem figyelembe venni. Itt is erről van szó. Azt gondolom, hogy jó irányba jót teszünk akkor, ha megfontolt szakmai módosítást léptetünk életbe.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Alapdolgokban demokraták között nincs megalkuvás. Alapdolgokban demokraták között nem kell kompromisszumot kötni, erőlködni vagy éppen visszavonulni. Éppen azért nem, mert alapdolgokban a demokraták egyetértenek. Mi, a magyar parlament képviselői demokratának valljuk magunkat. Kereszténydemokratáknak, szabad demokratáknak, szociáldemokratáknak, konzervatívoknak vagy liberálisoknak, számos megkülönböztető jelző érinthet minket itt, 387-ünket. Azonban vannak olyan kérdések, amelyek éppen alapvető jellegüknél fogva teszik demokratává a demokratát.

A XX. század emberellenes bűncselekménye, tudatos, előre megfontolt, ideológiai alapon megalapozott és utána a legaljasabb módon végrehajtott gyilkossága évtizedek, évszázadok múlva is emberi szégyen. Ez ellen csak úgy lehet a későbbiekben tenni, ha ezzel kapcsolatos véleményünket a legvilágosabban kifejezzük. Számos országban a holokauszttagadás, az Auschwitz-Lüge bűn. Mindenütt a világon morális vétek és bűn. Számos ország előttünk már kinyilvánította, hogy büntető törvénykönyve szerint is bűn, vagyis büntetendő. Azt gondolom, hogy ez a helyes döntés. Úgy hiszem, lehet, érdemes és kell olyan törvényszöveget alkotni, amelyet a legjobb jóindulattal írhat alá és szavazhat meg minden magyar országgyűlési képviselő. Ezért képviselő asszony felvetését a kormány támogatja, én pedig nem miniszterként, hanem a Magyar Országgyűlés képviselőjeként, magyar állampolgárként alá fogom írni. Arra kérem önöket, mindannyiukat, tegyék ugyanezt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon köszönöm az interpellációját, mert megerősítette bennem a felvilágosodás tiszteletét, még pontosabban Georges-Louis Buffon nagyszerű gondolkodó 1753-ban elmondott szavait: a stílus maga az ember. (Taps az MSZP soraiban.) Képviselő úr, ön élő példája ennek a mondatnak. 1753 óta párját ritkító, hogy valaki stílusában és karakterében ennyire ötvözze ugyanazt.

Ami az interpelláció tárgyát illeti, az előadó-művészeti törvényt, képviselő úr, a parlament nagy többséggel fogadta el az elmúlt év végén úgy, hogy igen erős, írásban és szóban is kinyilvánított szakmai támogatás volt mögötte. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nyakkendős stílus!) Az előadó-művészeti törvény megfelelő kereteket és új lehetőséget, jelentős forrásokat biztosít és biztosított a szakmának. Ez tényszerűen bizonyított, és senki nem is vitatja. Az előadó-művészeti törvény révén a táncszakma 300 millió forintban részesül, míg ez 2008-ban 145 millió forint volt. A Várszínház épülete felújításra kerül. A színházi funkció a továbbiakban is változatlanul ott kerül ellátásra. Ha valaki tehát a táncművészet nagyszerűségét színházi előadás keretében a Várszínház épületében akarja megcsodálni, azt ezután is megteheti, és tegye is meg.

Egyébként maga a döntés nem az Oktatási és Kulturális Minisztérium, hanem a Nemzeti Vagyonkezelő saját hatáskörébe tartozik. Ennek tartalmáról az OKM az MNV Zrt.-vel egyeztet. A közös tervezésbe a szakma is bevonásra kerül, ahogy ezt az április 24-i sajtótájékoztatójukon kérték is. A Nemzeti Táncszínház egyébként idén 480 millió forint támogatásban részesül. Ennek belső felhasználását kétségkívül érdemes áttekinteni - ez sorra is fog kerülni. Ezenkívül száz alkalommal terveznek fellépést a Művészetek Palotájában, ami 2008-ban ilyen szám mellett 170 millió forint bevételt hozott.

(14.20)

A magyar táncszakmával tehát a kapcsolat élő, képviselő úr, ezt az előadó-művészeti törvény tárgyalásai, majd az írásos nyilatkozat más szervezetekkel együtt napfénynél világosabban bizonyította. Maga az előadó-művészeti törvény pedig hosszabb távra is áttekinthetőbb és jobb körülményeket biztosít a szakmának, az előadó-művészetnek és a táncművészetnek is.

Ezért tisztelettel kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány az előterjesztéssel egyetért, és kéri a magyar parlamentet, hogy fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Helyes és fontos dolog, hogy a magyar oktatásügynek egy olyan nagy múltú, ugyanakkor ma is magas színvonalon teljesítő intézményéről, mint a Lónyai Utcai Református Gimnázium, megemlékezett itt a parlamentben. Nemcsak az alapítók, Török Pál és társai, nemcsak az egykori tanárok és nemcsak az egykori tanítványok, akik egész életükben emlékeztek tanítóikra és az iskolára, mondhatnám, hogy a hely szellemére, hanem az a teljesítmény, amelyet különböző történelmi korokban nyújtott és nyújt a gimnázium, megemlítésre méltó.

Százötvenedik születésnapján a kormány nevében is tisztelettel köszöntöm a Lónyai Utcai Református Gimnáziumot. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Kérdésére válaszul tájékoztathatom, hogy összesen 67 tanoda kapott támogatást az eddigi pályázati konstrukcióban. Az összegekről, a programok szakmai megvalósulásáról és a nyertesek nyilvános jegyzékéről írásos tájékoztatást adtunk. A nyertesekkel kapcsolatban ugyanakkor hangsúlyozom, hogy az ön által előszeretettel - egyébként az én megítélésem szerint rosszindulatú és megalapozatlan híresztelések alapján - folyamatosan pellengérre állított vidéki iskolaigazgató szervezete nem pályázott.

A nyilvános jegyzék a parlament honlapján megtekinthető. Minthogy az illető szervezet a tanodapályázaton nem szerepelt, értelemszerűen nem is nyert tanodai tevékenységre. Személyi összefüggéseket illető kérdésrészére tájékoztatom, hogy a tárcának és a lebonyolító szerveknek nincs tudomásuk semmifajta összeférhetetlenségről, ami a pályázatok írói, kedvezményezettjei, illetve a döntéshozatalban részt vevők között felmerülhet. Az uniós és a hazai összeférhetetlenségi szabályok ezt nem is engedik.

Ugyanakkor felhívom tisztelettel a figyelmét arra, hogy a nyertesek között szép számmal van ismert és elismert civil szervezet, kisebbségi önkormányzat, segélyszervezet, katolikus plébánia és számos egyéb szervezet, amiről beszéltem, tudniillik hogy ez nyilvános. Így aztán a tanodaprogram tönkretételéről tett kijelentését szakmailag megalapozatlannak tartom, és politikai kijelentésnek tekintem.

(16.30)

Az uniós források folyósítása szigorúan szabályozott eljárásrend alapján zajlik, ellenőrzött keretek között folyik. A tárcának és a lebonyolító szerveknek semmilyen, sem uniós pályázati, sem egyéb támogatásbeli szabálytalanságról nincsen tudomása, illetve, ami volt, azt kivizsgálta. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tájékoztatom képviselő urat ismét, hogy a jövőben is, éppúgy, mint a jelenben a tanodapályázaton és más pályázatokon is csak olyan szervezet pályázhat, amelynek az előző támogatási elszámolása szakmailag és pénzügyileg rendben volt, illetve rendben van. Mindamellett, amit képviselő úr most szándékként megemlített, figyelemmel fogom kísérni. Önmagában értelemszerűen egy szándék más, mint a megvalósítás, ugyanakkor a tanodapályázatokat, kérem, hogy tekintse jó ügynek, tekintse olyannak, amit folytatni kívánunk. Ezt az önök kormánya idején kezdték, én azért vittem tovább, mert önmagában a tanodák támogatása, az a pályázati struktúra, amit kialakítottunk, szerintem ciklusokon átívelve is helyes ügy. Ezt fogom tenni a jövőben is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy én a Bursa Hungarica ösztöndíjat, az ösztöndíj ötletét, a kivitelezését jó kezdeményezésnek tartottam és tartom, bevált, azt folytattuk, és a következőkben is folytatni kívánjuk. Én magam személy szerint is támogatom.

Emellett kérem, engedje meg, hogy interpellációjának bizonyos részét ne csak megválaszoljam, hanem pontosítsam, egyúttal kiegészítsem a kormányrendelet, valamint az évenként kiadott általános szerződési feltételek 2009. évi, tehát idei pályázati ütemterve alapján.

A következő évi pályázati fordulóra a pályázatokat az adott év október 31-ig nyújtják be a pályázók az állandó lakhelyük szerinti település önkormányzatához. A települési önkormányzat december 5-ig hozza nyilvánosságra a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján vagy a helyben szokásos módon az ösztöndíjpályázat keretében általa nyújtott támogatások összesített adatait, az indoklást. A támogatott pályázók bírálati anyagát és azok mellékleteit, az úgynevezett összesítő lapokat december 5-ig juttatja el a települési önkormányzat a megyei önkormányzat részére. A megyei önkormányzat ezt kiegészítheti, így növelve az ösztöndíj önkormányzati részét. Ezt január 26-ig juttatja el a pályázat technikai lebonyolítójához, a támogatást kezelő igazgatósághoz. Ez az igazgatóság márciusban értesíti a felsőoktatási intézményeket az adott félévben Bursa ösztöndíjban részesülő hallgatókról.

Az ösztöndíjpályázat 2009. évi fordulójának ütemterve szerint az ösztöndíjak kifizetése a jogosult hallgatók részére a félévben első alkalommal április hónapban történik a februári, márciusi ösztöndíjakkal egyetemben, a továbbiakban pedig valamennyi ösztöndíj kifizetésével azonos rendben, az adott hónap 10. napjáig.

Konkrétan, tisztelt képviselő úr, az állami támogatási rész kifizetésére vonatkozó kérdésére azt válaszolhatom, hogy az ösztöndíj folyósítása április 23-án teljeskörűen megtörtént valamennyi hallgató számára, akinek jogosultságát felsőoktatási intézménye visszaigazolta a támogatáskezelő részére, valamint ösztöndíjának önkormányzati része megérkezett a támogatáskezelő számlájára.

(14.00)

Interpellációjának késedelemre vonatkozó része korrekt. Késedelem történt. Ennek oka egy új szoftver beállítása, amelynek tesztelése megtörtént; időközben azonban technikai hiba lépett fel. Erről a támogatáskezelő még időben egy közleményt, sajtóközleményt adott ki, amelyben elnézést kért. Ugyanakkor még egyszer: április 23-án megtörtént a teljes körű kifizetés.

Nem történt, és nincs is szándék, ilyen a múltban sem volt, az oktatási és kulturális tárca nem tartja vissza a rászorulóknak járó jogos támogatást. A jövőben is figyelmet fogunk fordítani úgy a Bursa Hungarica, mint más ösztöndíj megfelelő folytatására, illetve újak létesítésére.

Kérem ennek megfelelően válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Úr! - vagy legalábbis kezdetben kedves képviselő úr. (Derültség az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)

A kormány korábban jelentős intézkedéseket tett annak érdekében, hogy a biztosítotti jogviszonyban levők listája pontossá váljék, csökkenjen az úgynevezett potyautasok száma. Emlékezetes, hogy 2006-ban, 2007-ben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár több százezer állampolgár esetében pontosította a jogviszonyukat, több ezer munkáltatónál folytatott ellenőrzést. Ennek az ellenőrzésnek a során több felsőoktatási intézmény esetében is kiderült, hogy sok ezer jogosult hallgatót nem jelentettek le az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felé, így kérdéses volt biztosítotti jogviszonyuk.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény előírásai szerint a biztosítotti jogviszony létrejöttét és megszűnését kell jelenteni az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felé. A felsőoktatás intézményeiben nappali tagozatos hallgatók esetében ez a hallgatói jogviszony létrejötte, azaz az első beiratkozás, illetve a hallgatói jogviszony megszűnése, amire sor kerülhet a tanulmányok sikeres befejezése, a kiiratkozás vagy az elbocsátás miatt.

A bejelentés feladatát, képviselő úr, 2009. január 1-jén vette át az Oktatási Hivatal, tehát egy olyan időpontban, amikor a jogkövető felsőoktatási intézmények a szeptemberben beiratkozó nappali tagozatos hallgatókat már jelentették, a végzős hallgatók jelentéséig viszont még hónapok voltak hátra. Eddig az időpontig a felsőoktatási intézmények körülbelül 386 ezer hallgatót jelentettek a felsőoktatási információs rendszer felé. Az azóta eltelt időszakban további körülbelül 220 ezer hallgatói adatot közöltek a felsőoktatási intézmények. Mindez azt jelzi, hogy voltak bár fennakadások, a rendszer működik, a hibák kijavításra kerültek, a hibák kijavítása azóta megtörtént.

2009 januárja óta több jelzés érkezett az Oktatási Hivatalhoz, az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz, nemrégiben egy képviselőtársunk is fordult hozzám, amikor is gondatlanságot, illetve problémákat észlelt, és ezt szóvá tette. Ennek utánanézve megtettem a szükséges lépéseket. A korábbi tapasztalatok és az idei jelzések alapján az OEP és az Oktatási Hivatal április közepén a két nyilvántartás összefésülését úgy kezdték meg, hogy azok a hallgatók, akiket intézményük jogellenesen nem jelentett az OEP felé, ne kerüljenek hátrányba a biztosítási ellátások során.

A kormány intézkedései segítik a hallgatókat a biztosítotti jogviszony rendezéséhez, illetve ahhoz, hogy biztonságosan részesülhessenek egészségügyi ellátásban. A felsőoktatási információs rendszer működéséhez szakmailag az Oktatási Hivatal, az informatikai háttér tekintetében az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság a felelős, valamint azok a felsőoktatási intézmények, amelyek adatot szolgáltatnak a rendszer felé. Feléjük, mármint az Oktatási Hivatal és az Educatio felé a figyelemfelhívás előtt és után is a szükséges eljárást megtettem.

Néhány felsőoktatási intézmény még adós, tisztelt képviselő úr, a hallgatók jelentésével, ezeket az intézményeket külön felszólítjuk a pótlásra. A rendszer megfelelő, az adatok feltöltése gyorsított ütemben folyik, őszintén remélem, hogy hasonló problémák legfeljebb valóban adminisztrációs hibaként jelentkeznek.

Ezért kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Igen, próbálok. Elnök úr, a kormány egyetért. (Derültség és szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Az elmúlt másfél évben öt különböző nemzetközi, a közoktatást felmérő felméréssel találkozhattunk, ezek nemzetközi felmérések, más-más, ám nemzetközileg is elismert és autentikusnak ítélt eredményeket hoztak. Több mint 40 oktatási rendszer, ország összehasonlító vizsgálata bizonyítja ezt.

Ilyen az olvasást, elsősorban az olvasás vizsgálatát vizsgáló úgynevezett PIRLS-felmérés vagy éppenséggel a természettudományokra nagyobb hangsúlyt fektető TIMSS-, a közvélemény előtt is talán legismertebb PISA- vagy az OECD-országokban az OECD által készített felmérés. Emellett számos hazai, nemzetközi viszonylatban is a helyét megálló felmérés látott napvilágot, és történnek meg ezek.

Tisztelt Képviselő Asszony! A magyar oktatásügy, ezen belül a magyar közoktatás teljes és általános helyzetére ezekből a felmérésekből végkövetkeztetést levonni nem lehet, ugyanakkor nagyon fontos irányjelzők. Ennek ismeretében mondom el a részleteket. A TIMSS - tehát amelyik a természettudományokkal foglalkozó felmérés leginkább - 2007-es vizsgálatában a magyar tanulók nemzetközileg a 4. és 8. évfolyamon kitűnően teljesítettek, csak távol-keleti országok eredményei haladják meg szignifikánsan az ő eredményeiket.

(14.50)

Itt valamivel több mint negyven oktatási szisztéma összehasonlításáról volt szó. A 4. évfolyamon az eredmények nem változtak jelentősen a korábbi, 2003-ashoz képest, de az 1995-öshöz képest szignifikánsan, 28 ponttal magasabbak.

A matematikavizsgálat esetében a negyedikes magyar tanulók a nemzetközi átlagnál 2007-ben is jobban teljesítettek, de ezzel az eredménnyel nem tartoznak a legjobban teljesítők egyharmadába. A nyolcadikos tanulók eredménye is magasabb a nemzetközi átlagnál, rangsorban előrébb szerepelnek a negyedikeseknél, statisztikailag bizonyítható módon csak néhány távol-keleti ország ért el a magyar nyolcadikosoknál jobb eredményt.

Az olvasásra hangsúlyt fektető, úgynevezett PIRLS-felmérés 2000-ben és 2006 áprilisában a világ több mint negyven országában ugyanazon módszer szerinti felmérést jelentett. A tízévesek - nálunk ez a 4. évfolyamos általános iskolásokat jelzi - olvasását vizsgáló mérésben az összehasonlításban, hiszen 2006-ban is részt vettek már ilyen vizsgálatban, a tízéves hazai diákok nagyon jónak tekinthető eredményt értek el, az élmezőnyben szerepeltek.

A PISA, amely legutóbb 2006-ban került felmérésre, 57 ország közül Magyarországot a 19-23. helyre rangsorolta, az OECD-országokat figyelembe véve a 13-17. helyre került. Itt egypontos javulás - gyakorlatilag nem szignifikáns javulás, de nem romlás - az, ami megfigyelhető.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Szeretnék néhány mondatot mondani a hazai felmérésekről, és főleg az idegennyelv-tudásról. Számszerűsíthetően fontos eredményeket mutatnak az idegennyelv-tanulással kapcsolatos eredmények: az összes középfokú nyelvvizsgát tevők 42 százaléka középiskolás, míg a felsőfokú nyelvvizsgát tettek között még magasabb arányban, 47 százalékban vannak középiskolások. Sikeresen szerepeltek a nemzetközi összehasonlítású nyelvvizsgákon is.

Azt kell mondanom tehát, hogy a hazai és nemzetközi felmérések eredményeként a magyar tanulók eredményei vagy javultak az elmúlt öt évben, vagy romlást nem mutattak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök úr, a kormány támogatja. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Utolsó kérdésére, minthogy az utolsó kérdésére is én válaszolok, következésképpen erre a kérdésre a válasz az, hogy én válaszolok, következésképpen a kormányzatban az egyházi egyeztetésért felelős miniszter én vagyok, nekem tette fel a kérdést; azt ön is tudta, tőlem kapja a választ, következésképpen nagy rejtély ebben az ügyben nincs.

Az egyházakkal, tisztelt képviselő úr, folyamatos a kapcsolattartás. A 2010. évi költségvetés kérdésében többfordulós egyeztetést javasoltam, ennek első része szeptember 8-án volt, azelőtt, hogy a kormány az Országgyűlésnek benyújtotta volna a költségvetési javaslatot; mielőtt benyújtotta volna a költségvetési javaslatot. Még ezen az ülésen elfogadtuk, hogy a következő fordulóra két hét múlva, szeptember 22-én kerül sor. Ez a megbeszélés is lezajlott, azzal együtt, hogy az ön által vezetett emberi jogi bizottság az egyházakat érintő kérdésben épp erre a napra hívta össze később az ülését, az ülés után került sor tehát arra a megbeszélésre, arra a fordulóra, amit én már két héttel korábban javasoltam, és amelynek az időpontjában is megegyeztünk.

A szeptember 22-ei találkozó a 2008. évi zárszámadás ügyében azt eredményezte, hogy két héten belül, illetve két héten keresztül szakértői szinten folynak a tárgyalások, az egyeztetések ebben az órában is folynak szakértői szinten - a meghívó a korábbiakban kiment -, ma délután, most, ezekben az órákban is megvoltak. Ezen szakértői egyeztetések után ismét magas szintű megbeszéléseket tartunk. Ilyen említett szakértői tárgyalás, ahogyan említettem, a mai napon is történt, holnap pedig a miniszterelnök úrral együtt találkozunk a négy legnagyobb magyarországi egyház vezetőivel.

A szeptember 22-ei megbeszélésen az egyházak a zárszámadáshoz kapcsolódó háttéranyagokat és számításokat is kérték, amelyre én azt vállaltam, hogy 48 óra múlva minden ilyent eljuttatunk hozzájuk. Ennek megfelelően, képviselő úr, két nappal később, szeptember 24-én az említett zárszámadáshoz kapcsolódó összes háttéranyag, számítás és dokumentum elküldésre került.

Tájékoztatom a tisztelt képviselő urat, hogy a szeptember 8-ai tárgyalásra azzal az opcionális javaslattal érkeztem, hogy a költségvetésben az egyházak állami támogatása ügyében az állami támogatás szerepelhet egy soron, vagyis annak belső rendezésére, felhasználására, ha akarnak, az egyházak maguk tegyenek javaslatot, ha nem akarnak, akkor a korábbi gyakorlatnak megfelelően a kormány elkészíti ezt. Az egyházak nem kívántak élni ezzel a lehetőséggel, így ennek megfelelően elkészítettük azt mi.

Az 1+1 rendszerét én jónak tartom. A költségvetés lehetőségei most azt engedik meg, hogy a vatikáni szerződésben minimálisan előírt 0,5 százalék kerüljön teljesítésre. Az 1+1 rendszere tehát nem megszüntetésre kerül, hanem felfüggesztésre.

Ezzel együtt az említett szakértői, miniszteri szintű, illetve miniszterelnöki szintű találkozók azt bizonyítják, hogy az egyházakkal való kapcsolattartás és egyeztetés folyamatos.

A gazdasági válság, tisztelt képviselő úr, valóban minden állami támogatást és területet érint. Az átlagosan 10 százalékos csökkenés minden kétséget kizáróan az egyházakra is hat, bár ennek mértéke a költségvetési javaslat szerint nem éri el a 10 százalékot, az idei bázishoz képest 91,7 százalék.

Összességében, tisztelt képviselő úr, az egyházakkal való kapcsolattartás és egyeztetés folyamatos, mi a jövőben is ezt kívánjuk tenni.

Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! A rektorok a magyar felsőoktatás és kutatás legismertebb személyiségei közül kerülnek ki. Személyükben és egyéni teljesítményükben is elismert tudósok, oktatók, többen közülük a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, nemzetközi szervezetek megbecsült képviselői, nagyon sok esetben ők képviselik a világ tudományos fórumain Magyarországot. Őket olyan morális típusú összehasonlításokban és vádakkal illetni, mint amit képviselő úr néhány perccel ezelőtt az interpellációjában megtett, több mint elszomorító.

A rektori jövedelmek az intézmény költségvetésén belül a felsőoktatási intézmények gazdasági tanácsainak javaslata alapján kerülnek elfogadásra. Tehát minden egyes intézményben az állami támogatást és az intézmény saját bevételét figyelembe véve az intézmények gazdasági tanácsai - amelyekben egyébként számos, nagyon különböző gondolkodású és meggyőződésű közgazdász, szakértő ül - teszik meg a javaslatot.

A rektori fizetések nyilvánossága kérdésében a Magyar Rektori Konferencia szeptember 24-én küldte el állásfoglalását az adatvédelmi biztosnak. Az egyetemi-felsőoktatási autonómiát is figyelembe véve az egyeztetések eredményeiről és következményeiről való tájékoztatás ügyében azt kértem a rektori konferenciától, hogy ezt maga tegye meg. Titkolózás tehát, képviselő úr, nincs, csak éppen tiszteletben tartom az adatvédelmi biztos és a rektori konferencia még folyó egyeztetését.

De mivel ön a felsőoktatás egészéről is általános érvényű megállapításokat tett, kérem, engedje meg, hogy ezt kiegészítve én is tegyek egy ilyet, történetesen tények alapján. Ebben az évben, tisztelt képviselő úr, a korábbi fejlesztések után 55,5 milliárd forint értékű infrastrukturális beruházás zárult le, folyik, illetve kezdődhet meg 13 magyarországi egyetemen és főiskolán. Hogy önt idézzem: az önök által kormányzott országban már csak ilyen fonák módon mennek a dolgok.

Kérem ennek megfelelően válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Magyarországon hatályos törvények és jogszabályok szerint minden olyan tevékenység, ami jelentős földmunkát von maga után, régészeti feltárással kell hogy párosuljon. Minden, ami a magyar földben van, a Magyar Köztársaság tulajdona, következésképpen közös érdekünk - egyébként európai normáknak megfelelően -, hogy régészeti feltárás történjen. Ez éppúgy megvan nagyberuházásoknál, mint közepes vagy kisberuházásoknál.

Mindazon problémák és kérdések halmaza, amit képviselő úr felvetett, nem is csak egy ponton, hanem szinte egészében sérti ezt a fajta gondolkodásmódot és ezt a fajta törvényességi előírást.

(15.30)

Az információra azt tudom önnek mondani, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - amelyhez minden ilyen esetben el kell juttatni az információt, hiszen a szakszerű feltárást, a régészeti munkát és annak végrehajtását, majd utána a beruházás megkezdését csak ezen jogszabályok alapján lehet tenni - elnöke szerint a fenti utakkal kapcsolatban az eltelt időszak alatt örökségvédelmi kérdés nem merült fel.

Ez egy nagyon súlyos szakmai állítás. Következésképpen ennek az ügynek a részletes kivizsgálása úgy az örökségvédelmi, mint a fejlesztési kérdésekben jogos, indokolt és szükséges. Meg fogom tenni az ehhez kapcsolódó lépéseket.

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Úgy is mint országgyűlési képviselő, én pedig a köztársaság kormányának kulturális ügyekért felelős minisztere azt gondolom, hogy össze kell hangoljuk a gondolatainkat és a tetteinket. Nekem hivatalból is, önnek képviselőként pedig, azt gondolom, tisztességből is ezt az eljárást kezdeményezni kell.

Ahogy említettem, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál minden olyan információt, levelezést, beadott dokumentumot, illetve be nem adott dokumentumot - ha van ilyen - át fogunk nézetni. Ha nem került beadásra dokumentum, akkor pedig értelemszerűen itt olyan ügyről van szó, amelynek a következményei anyagi, de nem csak anyagi értelemben súlyosak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Képviselő úr azonnali kérdésében olyan kérdéseket érint, és olyan területeket támad, mint például a tehetséggondozás ügye, amely az elmúlt évben és években a civil szervezetek által is elismert sikereket mondhat magáénak. Az az együttműködés, amely a tehetséggondozó különböző civil szervezetek és a kormányzat között zajlott és zajlik, nem a kormány és nem a kormányzat vagy kormánypártok megítélése, hanem az ebben részt vevő és alapvető szerepet játszó civil szervezetek szerint is példaadó.

Képviselő úrról rossz szándékot nem föltételezve információhiányt kell hogy lássak. El kell olvasni azokat a híradásokat, a legutóbb talán két héttel ezelőtti közös nyilatkozatot, amelyet civil szervezetekkel adtunk ki, vagy éppenséggel az elmúlt hétnek azt a híradását, amikor a Magyar Tudományos Akadémia elnökével együttesen - mint társelnökkel - a nemzeti tehetségprogramot és annak formáit gondozzuk.

A nyelvi képzés ügyében is olyanokat állít képviselő úr, amiket tényekkel nem tud alátámasztani, egyszerűen csak mondja, aztán úgy gondolja, hogy igaza van, ha a saját hangját hallja. A nulladik évfolyam egyértelműen az első kifutás után tízezer, nyelvileg jól felkészült magyar fiatalt hozott a középiskolából döntő többségében a felsőoktatásba. Nem vegyes a kép, ezek a fiatalok egyértelműen jól és magas színvonalon tudnak nyelvet, tanultak meg legalább egy idegen nyelvet. Ez évről évre, évfolyamról évfolyamra 10-10 ezer magyar fiatalt jelent, aki a magyar anyanyelv mellett idegen nyelven is magas színvonalon tud beszélni.

A két tannyelvű oktatás kérdésében és finanszírozásában a költségvetési vita folyik. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Nem mindenkit tartok ostobának. Aki információ birtokában nem képes véleményt kialakítani, azt igen, aki információhoz meg nem akar hozzájutni, azt őszintén remélem, hogy ezután megteszi.

Az UNESCO-közgyűlés nem magyar belpolitikai témákat tárgyalt. Az a felvetés, amiről beszéltem, Magyarországra éppúgy igaz, mint olyan, akár velünk határos országra, ahol bizonyos nyelvtörvények miatt a mi anyanyelvünket is korlátozták. Őszintén remélem, abban egyetértünk, hogy minden nemzetközi fórumon - itthon is és külföldön is - ez ellen, tudniillik a magyar nyelv használatának korlátozása ellen közösen érdemes és kell fellépni. Én ezt megtettem az UNESCO előtt is. Ebből Magyarországon belpolitikai vitát csinálni vagy a helyzet fel nem ismerése, vagy pedig információhiány.

Következésképpen éppen a magyar nemzeti érdekek együttes képviseletét a magyar költségvetési vitába behozni nem helyes és nem szerencsés. A költségvetési vita folyik, a két tannyelvű iskolák finanszírozásának kérdésében pedig őszintén remélem, hogy olyan megállapodásra tudunk jutni, amely ezt az érdemleges tanítási formát a továbbiakban is magas színvonalon finanszírozza.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Évente az országunkban több száz intézményvezetői megbízásra kerül sor. Ezeknek döntő többsége rendben, az intézményfenntartó és a pedagógusközösség, a szülői közösség megelégedésére történik. Ugyanakkor jó néhány olyan esetről hallunk, jó néhány olyan eset van, amelyet képviselő úr is kiemelt, amikor előjönnek olyan anomáliák, amelyek lehet, hogy szöveget nem sértenek, de azt a fajta szellemiséget, amelyet képviselünk, tudniillik szülő, közösség, pedagógusok együttműködését a fenntartóval, nyilvánvalóan keresztülveri.

Jogszabályt legutóbb 2008. június 2-án módosított ezzel kapcsolatban az Országgyűlés, több ponton is változtatva a véleményezés rendjén, kiegészítette azt, és beemelte az adatok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos rendelkezéseket. Az intézmény vezetésével kapcsolatos pályázatok megvitatása a nevelőtestület, de nem csak a nevelőtestület feladata. A közoktatási intézmény tevékenységében közreműködő valamennyi alkalmazott, szülő és a tanulói érdekvédelmi szervezetek, az intézmény működésében érdekelt szervezetek is jogosultak arra, hogy véleményt nyilvánítsanak. Biztos vagyok benne, hogy egy szakmai program kötelező erejű megfogalmazása, más tekintetben a vezető személyi alkalmassága együtt kell hogy a helyes döntést kialakítsa. Az intézményvezetői megbízásra benyújtott pályázat, a pályázattal kapcsolatosan kialakított vélemény és a vélemény kialakításával kapcsolatos szavazás eredménye közérdekből nyilvános adat, amelyet a közoktatási intézmény honlapján, annak hiányában - bár ez ritka - a helyben szokásos módon nyilvánosságra kell hozni.

Ugyanakkor, tisztelt képviselő úr, ahogy ezt ön interpellációjában említette is, az eredendő és alapjogszabály megalkotása óta eltelt másfél évtized, az önkormányzati törvény meghozatala óta majdhogynem két évtized, a közoktatást alapvetően befolyásoló oktatási-közoktatási törvény 1993-as. Más esetben, a közoktatást érintő más kérdésekben is hangsúlyoztam, ezt továbbra is tartom, hogy másfél évtized tapasztalata elég kell hogy legyen jó és rossz dolgoknak az eldöntésére, tudniillik hogy mi az, amit nemcsak helyesen fogalmazott meg, hanem hosszú távon is érdemes tartani a törvény szerint, és mi az, ami másfél évtized után alapkérdéseket illetően változtatásra szorul. Ezt én nem egyszerűen csak egy törvényi hely módosításának, hanem a koncepció áttekintésének tartom.

Az iskolafenntartók alkotmányos jogköreit biztos, hogy nem csonkítanám, és nem gondolom, hogy ez helyes irány lenne. Azt az irányt azonban, amely az iskolai közösségek álláspontjának mérlegelését nagyobb erővel és nagyobb kényszerítő erővel számítaná be a kinevezés egészébe, azt ilyennek tartom. Én tehát azt, hogy Magyarországon iskolafenntartók vannak, helyesnek tartom; az iskolafenntartók körét egyébként bővíteném - úgy gondolom, helyes, ha az állam iskolákat tarthat fenn.

E tekintetben, a kinevezések ügyében pedig az iskolai közösségek álláspontjának erősítését, az ezzel kapcsolatos mérlegelési kényszer erősítését tartanám helyesnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Hát, így kezdődött ez a Nemzeti Színház ügyénél is. Így kezdődött a "nemzeti gödör" története. Őszintén remélem, hogy csak információhiány és egyébként a kultúra iránti aggodalom fogalmazza meg a kérdését - a képviselő urat ismerve ezt feltételezem -, és nem valami más. Mi a magyar operakultúra jövőjéről kívánunk beszélni, a magyar kultúrának egy olyan fontos szeletéről, amely, már hogy a Magyar Állami Operaház, egyébként éppen ebben az évben 125 éves. És őszintén remélem, hogy nem egy új gödör-történetet alapoz meg a képviselő úr, hogy nem az lesz két év múlva, három év múlva, mint ami a Deák téren éveken keresztül, amit a gödör fémjelzett. Ezért szívesen és interpellációjára válaszolva elmondom az egész koncepciót, amely nem önmagában az új Erkel Színházról szól.

Először is minden színháztól, az Erkel Színháztól függetlenül is tudni kell, hogy a Magyar Állami Operaház, az Andrássy úti Ybl-palota felújítása az elkövetkező néhány évben szükséges. Ma Budapesten nincsen olyan hely, amely alkalmas lenne az Ybl-palotán kívül színvonalas opera-előadásra. Ezért az előterjesztés, amit én jegyzek, a következőt tartalmazza: a mai Erkel Színház helyén, valamivel nagyobb alapterületen felépül az új Erkel Színház. Az új Erkel Színház felépülése után megkezdődik az Andrássy úton az Ybl-palota, a Magyar Állami Operaház nélkülözhetetlen és szükséges felújítása; az Operaház felújítása alatt pedig beköltözik a Magyar Állami Operaház az immár elkészült új Erkel Színházba. Ez alatt a felújítás alatt - ez inkább három év, mint kettő -, a teljes időtartamban az új Erkel Színház ad otthont a budapesti operajátszásnak, a magyar operajátszás fellegvárának. Majd miután felújításra került az Ybl-palota az Andrássy úton, visszaköltözik eredeti otthonába, az Ybl-palotába, és 120 napot évente, még pontosabban 120 alkalom erejéig bérli az új Erkel Színház épületét, illetve egy olyan multifunkcionális kulturális térről van szó, amely operajátszásra is alkalmas. Ezenkívül megépül egy új gyártó- és raktárbázis. Ennek a jelenlegi bérlése nagyon sok pénzbe kerül, ennek a kiváltása nemcsak bérletidíj-megtakarítást hoz, hanem természetesen az egyes opera-előadásokat is olcsóbbá teszi. Így aztán a bérleti díj messze nemcsak az új Erkel Színház bérleti díja, hanem a gyártóbázis, a raktárbázis, a közüzemi díjak, a majdani új Erkel Színház fenntartási költségeinek egészét jelenti.

Ez a magyar kultúrába, a magyar operajátszásba történő befektetés. Legutóbb ilyet 125 évvel ezelőtt kezdeményeztek, még pontosabban egy kicsit korábban, hogy aztán 125 évvel ezelőtt felavatásra kerülhessen az a büszkeség, amely ma is turistaközpont, amely vonzóerő nemcsak a magyar kultúrának, hanem Budapestnek és az egész országnak. Azt szeretném, hogyha ezt ön és önök is pártfogolnák, ezzel a magyar kultúrának, a magyar operajátszásnak új távlatokat nyitnának. (Az elnök csenget.) Ezért kérem válaszom elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! A közoktatás napja diákok, pedagógusok, a közoktatásban dolgozók és persze a szülők közös ünnepe. Közös ünnepe már csak azért is, mert az oktatás, a közoktatás nemzeti ügy. A mi felfogásunk szerint az oktatás-nevelés kérdése egységes rendszer, ezen egységes rendszeren belül beszélünk közoktatásról, felsőoktatásról, felnőttképzésről, nem megfeledkezve az iskolai oktatás előtti nevelési szakaszról. Ezt erősítette az a programegyüttes, amely a magyar közoktatás átfogó korszerűsítési programja, az "Új tudás" program, amely külön hangsúlyt fektet a tehetséggondozásra, az esélyteremtésre vagy éppen a nemzeti iskolafelújítási program megvalósítására.

Országunkban jelenleg az iskolafelújítási program keretében egy olyan átfogó koncepció valósul meg, amely az elmúlt 35-40 évben nem volt, európai uniós programként a magyar iskolák tucatjait újítjuk meg, csak ebben a tanévben több mint 200 iskola kerül felújításra és átadásra. Ebben a naptári évben, szeptember és december között több pénz épül be modern iskolák formájában a magyar közoktatásba, mint amennyit korábban egy átlagos magyar köztársasági költségvetés erre fordított. Meghatározóan fontos az alapkészségek megerősítése, hogy minden gyermek, minden diák jól megtanuljon írni, olvasni, számolni, hogy értse az elolvasott szöveget. Erre jelentős összegeket áldozunk, és természetesen a pedagógusok továbbképzésével új pedagógiai formákat dolgoztunk ki. Ez a program nemcsak papíron, hanem a napi valóságban is él.

Nagyon nagy jelentőségűnek tartom, hogy a rendszerváltás óta először a legkülönbözőbb szakmák képviselői, akik számára az oktatás-, a közoktatásügy meghatározóan fontos, szociológusoktól a pszichológusokon keresztül, a közgazdászoktól az oktatásügyben dolgozókig, együttesen egy nagyon komoly szakmai munka eredményeként tették le a parlament és az ország asztalára az úgynevezett Zöld könyvet, amely nem egyszerűen csak egy állapotfelmérés, hanem a jövőre szolgáló iránymutatás is.

Természetesen, ahogy képviselő úr is ezt említette, az oktatásügyet Magyarországon, Magyarországon is számos probléma sújtja. Ezek közül most egyet itt, a közoktatás napja alkalmából való felszólalása révén szeretnék megemlíteni; egy olyan ügyet, amely jelen pillanatban az oktatásügyet, a közoktatást érinti, néhány év múlva a felsőoktatás, 10 év múlva a foglalkoztatáspolitika, 20 év múlva a szociálpolitika, 30 év múlva pedig a nyugdíjellátás kérdésének alapvető ügye és problémája Magyarországon.

Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Ebben a tanévben, tehát a 2009-2010-es tanévben 22 ezer diákkal van kevesebb a magyar iskolákban, mint a júniusban befejeződött tanévben. Az 1980-81-es tanévben a hagyományos értelemben vett általános iskolákban 1 millió 180 ezer diák tanult. Jelen pillanatban 770 ezer ez a szám. Az elkövetkező néhány évben még lassú csökkenés, majd stagnálás várható. Ez azt jelenti, hogy durván 30 év alatt több mint 25 százalékkal csökkent országunk egy meghatározó rétege, a tanulóifjúság száma. Ez nem önmagában oktatási kérdés, hanem olyan probléma, amellyel jelen pillanatban az oktatásügy küzd, ugyanakkor próbálja oldani az országunk előtt álló egyik legfontosabb és legsúlyosabb kérdést.

Köszönöm képviselő úrnak, hogy a közoktatás napja alkalmából a magyar parlamentben napirend előtt szólt. Csatlakozva véleményéhez, tisztelettel köszönöm mindazok munkáját, szülőkét, pedagógusokét, a közoktatásban dolgozókét, akik a magyar oktatásügyért, a magyar oktatásügy színvonalának emeléséért dolgoznak, és természetesen köszöntöm a szülőket is, akik áldozattal gyermekeikért, az oktatásügyért dolgoznak, hogy ez nemcsak nemzeti ügy, hanem sok tekintetben egy család meghatározó kérdése is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés 2008. november 25-én határozatot fogadott el a nemzeti tehetségprogramról, annak finanszírozási elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásáról és annak működési elveiről. A magyar közoktatás átfogó korszerűsítési programja, az "Új tudás" programban meghatározott, a nemzeti tehetségprogram megvalósításával kapcsolatos intézkedésnek az a célja, hogy a tehetségeket nyomon kövesse és segítse. Olyan komplex programról van szó, amely összefogja az eddigi állami, önkormányzati, intézményi és civil programokat, és azt összehangolja az állami, illetve az Új Magyarország fejlesztési terv forrásainak felhasználásával.

A határozat kihirdetését követően megszületett az a kormányhatározat, amely a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozását és működését irányozta elő, illetve a nemzeti tehetségprogram finanszírozásáról szóló kormányrendelet. Az első kétéves cselekvési tervben foglaltakra tekintettel a kormányhatározat értelmében a nemzeti tehetségprogram megvalósítását tanácsadó, döntés-előkészítő testületként segíti a Tehetségügyi Koordinációs Fórum, amelynek alakuló ülésére az elnök és a társelnökök részvételével 2009. szeptember 30-án sor került. A fórum első - a kormányzati szervek, a tehetségsegítésben érintett civil, valamint határon túli szervezetek képviselőinek részvételével szervezett - ülésére még november hó folyamán sor kerül.

A nemzeti tehetségprogram megvalósítása érdekében létrejött a nemzeti tehetségalap, amelynek közvetlen forrásai 2009-ben és 2010-ben a következő mértékű hozzájárulást biztosítják: az állami költségvetésnek a költségvetési törvényben elkülönített előirányzatként meghatározott része - 2009-ben 455 millió 610 ezer forint, a 2010-es tervezet szerint 403 millió 900 ezer forint -, továbbá a Munka-erőpiaci Alap képzési alaprésze tárgyévi eredeti bevételi előirányzatának 3 százaléka - ez a 2010-es tervezet alapján 1 milliárd 491 millió forint -, továbbá természetes és jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetek pénzbeli vagy természetbeni hozzájárulásai és adományai.

Tisztelt Képviselő Úr! Ezek a tények. Ugyanakkor szólni kell egy olyan, nem önmagában a tehetséggondozás, hanem a jelenlegi magyar politika, a jelenlegi magyar civil szféra esetében példamutató együttműködésről, amely messze túlhaladja önmagában az oktatás vagy éppen a tehetséggondozás egyébként meghatározóan fontos helyét és szerepét.

(14.10)

Arról van szó, hogy civil szervezetek összefogása, kezdeményezése, az állam, a kormányzati politika egybecsengő akarata, a parlamentben pedig a hagyományosnál messze átfogóbb támogatása jelzi, hogy a tehetség ügye Magyarországon olyan közügy, amelyben lehet és érdemes az összefogást megvalósítani. Bár minden területen az az összefogás valósulna meg civil szervezetek, egyéb jogi, gazdálkodó személyek, kormányzati politika és parlament ellenzéki és kormánypárti frakciói, képviselői között, mint ami a nemzeti tehetséggondozást jellemzi! Azt gondolom, ez egy ciklusokon messze túlmutató, ciklusokon átívelő sikeres kezdeményezés és gyakorlat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! A közelmúltban tizenhárom nemzeti kulturális intézmény, illetve külföldi magyar kulturális intézet vezetői posztjára írtunk ki pályázatot. Minden intézetnél és intézménynél ugyanazon elvek és gyakorlat szerint történt az elbírálás. Ennek eredményeként négy helyen megerősítettem a régi vezetőt, hét esetben új vezetőt neveztem ki, két esetben pedig új pályázatot írunk ki. Ennek értelmében a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának Baán Lászlót, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatójának Borbáth Erikát, az Országos Idegennyelvű Könyvtár vezetőjének Mender Tibornét, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum élére Kiss Imrét neveztem ki, úgy, hogy ők a korábbiakban is betöltötték ezt a tisztséget.

A Magyar Országos Levéltár élére Reisz T. Csabát, a Magyar Nemzeti Múzeum élére Csorba Lászlót, a Magyar Nemzeti Galéria élére Csák Ferencet, az Országos Széchényi Könyvtár élére Sajó Andreát neveztem ki. Ők új vezetők.

A sanghaji szakdiplomata álláshelyre Révész Ágotát, a Brüsszeli Kulturális Intézet vezetőjének Reményi Krisztinát, a Bécsi Collegium Hungaricum élére Méhes Mártont neveztem ki.

Az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatói beosztására, tisztelt képviselő asszony, két érvényes pályázat érkezett. A döntésem megalapozásához szakmai bizottságot kértem fel. A bizottság tagjai között voltak a könyvtáros szakma szervezeteinek vezetői, az intézmény közalkalmazotti tanácsának elnöke és szakszervezeti titkára, két neves könyvtárügyi szakértő, valamint a minisztérium kulturális területének vezetői. A bizottság tagjai közül többen elismerték a jelenlegi főigazgató szakmai alkalmasságát és sikereit. Itt szeretném elmondani, hogy a két utóbbi alkalommal én neveztem ki a jelenlegi főigazgatót az Országos Széchényi Könyvtár élére.

Ugyanakkor az intézményi kollektíva képviselői erős fenntartásaikat fejezték ki a jelen pályázata és az elmúlt ciklust illetően. Hangot adtak annak a közösségi véleménynek, amely szerint a jelenlegi főigazgató pályázata nem elég elmélyült, inkább az öt évvel korábbiakat ismételte meg, mintsem új koncepciót dolgozott volna ki. Az elmúlt ciklusban végzett munkájával kapcsolatban hangsúlyozták, hogy nem épített kellő súllyal a belső szakmai erőkre.

A másik jelölttel kapcsolatban a bizottság azt állapította meg, hogy szakmai ismeretei imponálóak, és bár nem rendelkezik még átfogó vezetői tapasztalatokkal, a pályázata jól strukturált, és esetleges megbízása megújulást jelenthet az intézmény munkájában.

A bizottság véleményének figyelembevételével döntöttem a vezetőváltásról, abban bízva, hogy az jótékony hatással lesz az Országos Széchényi Könyvtár szakmai tevékenységére, és növeli a szakembergárda aktivitását az intézmény előtt álló országos feladatok megoldásához.

Tisztelt Képviselő Asszony! Az elmúlt két alkalommal úgy ítéltem meg, hogy a jelenlegi főigazgató pályázata jó és a legjobb. Jelen alkalommal meg úgy ítéltem meg, a bizottság szakmai véleményét és a minisztérium, még pontosabban az Országos Széchényi Könyvtár intézményi kollektíváinak véleményét figyelembe véve, hogy a másik pályázat jobb, ezért döntöttem úgy, hogy Sajó Andreát nevezem ki az Országos Széchényi Könyvtár élére.

Kérem, fogadja el a válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! A romák helyzete, tisztelt képviselő asszony, Magyarország jelenének és jövőjének egyik legmeghatározóbb ügye. Kizárólag oktatási intézkedésekkel a helyzeten javítani nem lehet, oktatásügy nélkül pedig lehetetlen.

Az a célunk, tisztelt képviselő asszony - mint ahogy interpellációjának címe ezt jelzi és kérdezi; a tartalma ugyan egy szót nem szól már erről -, az a célunk tehát, hogy a roma diákok együtt tanuljanak nem roma társaikkal, szerezzenek szakképzettséget, szerezzenek diplomát. Programjaink ezt a célt jól szolgálják, és magas színvonalon valósulnak meg.

A mentorügy kapcsán hozzám intézett kérdéseire a következő választ kívánom adni. A minisztérium felsőoktatási mentorprogram néven 2005-ben indította ezt a programot. 2007 decemberében a minisztérium 30 millió forintos évi támogatása mellett további 51 millió forint támogatást biztosított a lebonyolítónak, 2008. június 30-ai elszámolási határidővel. Több hónapos szakmai és pénzügyi egyeztetés után végül 2008 decemberében zárták le és fogadták el a HÖOK a Hallgatókért Alapítvány 2007. évi támogatásairól szóló elszámolást, ami egyben a következő, 66 millió forint értékű szerződés feltétele volt. A felsőoktatási mentorprogramban a felsőbb éves hallgatókból álló segítők, úgynevezett mentorok kapnak ösztöndíjat.

2009 februárjában közérdekű bejelentés érkezett a minisztériumba, és ennek nyomán vizsgálatot rendeltem el. Erről a vizsgálatról több alkalommal itt a parlamentben beszámoltam, interpellációjára most is szívesen megteszem.

A felmerült vádak közül egyetlenegy a rendőrségen került feljelentésre, az ügyet jelenleg az ügyészség vizsgálja, ennek állásáról a vizsgálat ideje alatt nyilvánvalóban ott kérhet tájékoztatást. A bejelentésben szereplő összes többi állítás feltételezés, és egyoldalú, rosszhiszemű állításnak bizonyult. Egyetlen fillér sem tűnt el, képviselő asszony!

A bejelentést követően az esélyegyenlőségi főigazgató maga kezdeményezte a vizsgálatot. A mentorüggyel összefüggésben a főigazgató és helyettese írásbeli figyelmeztetésben, majd megrovásban részesültek a főigazgatóság iratkezelési hiányosságai miatt. Korrekten idézte ugyanakkor a vizsgálat eredményét, a vizsgálat ugyanis megállapította, hogy az esélyegyenlőségi főigazgatóság által kezelt és felügyelt szakmai programok megfelelően működnek. Az iratkezelési eljárásban és gyakorlatban tárt fel hiányosságokat, ennek megszüntetésére miniszteri biztost neveztem ki, aki ezt az elmúlt hónapokban sikerrel és eredményesen végzi.

A főigazgató felfüggesztésének ideje alatt a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 52. §-a alapján kapja az illetményét. Ezt mondja ki a törvény. A törvényben leírtak biztosítják annak az alkotmányos alapjognak az érvényesülését, hogy a munkavállalók ártatlanságának vélelme ne csorbuljon az eljárás jogerős befejezéséig.

Az Útravaló-ösztöndíjprogramra rendelkezésre álló forrás 5 százaléka kerül évről évre a lebonyolítással összefüggő kiadások fedezésére, ennek nagy részét a lebonyolító szervezet, az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatáskezelő igazgatósága használja föl. A vizsgálat eredményének ismeretében egyetlen minisztériumi kollégát sem kellett felmentenem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kérem, fogadja el a válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Az elmúlt hónapokban több nemzeti kulturális intézmény, illetve külföldi magyar kulturális intézet vezetői posztjára írtunk ki pályázatot. A tizenhárom intézmény esetében négy helyen megerősítettem a jelenlegi igazgatót, hét helyen új személyt neveztem ki, két helyen pedig új pályázat került kiírásra.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A Magyar Országos Levéltár főigazgatójának az egyik eddigi főigazgató-helyettest neveztem ki. Reisz T. Csaba kitűnő szakember, történészként és levéltárosként is jól megállja a helyét. Kitűnő nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, a Lipszky-térképpel kapcsolatos kutatásai - már ha ezek mondanak valamit képviselő úrnak - és publikációja komoly szakmai visszhangot váltott ki. A leköszönő főigazgató mellett az elmúlt években vezetői gyakorlatot is szerzett. Jó pályázatot írt, képviselő úr, így meggyőződésem, hogy minden tekintetben a legmegfelelőbb döntésem főigazgatói kinevezése.

A Magyar Nemzeti Múzeum a nemzet múzeuma, eddig is fontos szerepkörét és jelentőségét növelni kívánom. A Nemzeti Múzeum főigazgatói posztja egyetlen szakmának sem hűbérbirtoka. A kinevezett főigazgató, Csorba László remek művelődéstörténész, a Római Magyar Akadémia volt főigazgatója, aki kitűnő pályázatot írt. Alkalmas arra, hogy a nemzet múzeumának élén új fejezetet nyisson az intézmény történetében.

Tisztelt Képviselő Úr! A korábbiakban is volt arra példa, hogy mellettem dolgozó államtitkárt színvonalas pályázat esetén kulturális intézmény vezetésével bíztam meg. Baán László évekig dolgozott mellettem a Kulturális Minisztérium államtitkáraként, majd a Szépművészeti Múzeum főigazgatója lett. Nagyon jó államtitkár volt, és nagyon jól csinálja a dolgát a Szépművészeti élén. Nézze meg a mostani reneszánsz kiállítást! Ő is azok között van, akiket kineveztem, pontosabban ebben az évben megerősítettem a posztjukon. Megjegyzem, jó néhány évvel ezelőtt az önök pártjának önkormányzati képviselője volt.

Csák Ferenc tagja a Magyar Szocialista Pártnak, azt pedig, hogy Baán főigazgató úrnak van-e tagkönyve, kérdezze meg a saját pártigazgatójától.

(15.20)

Csák Ferenc kitűnő és tehetséges művészettörténész. Több nyelven beszél, szakmáját alaposan ismerő ember. Minden tekintetben bízom abban, hogy kinevezése után sikeresen fogja végezni munkáját, és a Nemzeti Galéria élén is megállja a helyét.

Tisztelt Képviselő Úr! Ugyanazért neveztem ki Baán Lászlót a Szépművészeti élére, amiért Csák Ferencet a Nemzeti Galéria élére: tehetséges, ambiciózus, remek szakemberek. Hittem abban, hogy Baán jól fogja végezni a munkáját a Szépművészeti élén, és hiszem, hogy Csák jó vezetője lesz a Galériának.

Azt, hogy rátermett és tehetséges emberek kerülnek fontos kulturális intézmények élére, a legmegfelelőbb döntésnek tartom. Az, hogy ez botrányos, visszautasítom. Hozzáértő szakembereket nevezek ki, és van, aki közülük konzervatív, van, aki liberális, és van, aki szociáldemokrata, vagy éppen egyáltalán nem foglalkozik politikával, de érti a szakmáját, és a magyar kultúra elkötelezett híve. Ilyen embereket neveztem ki eddig is, és így teszek ezek után is. Ezért kérem, fogadja el a válaszomat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! A képviselő úrnak azon kérdésére, hogy a megítélésem szerint ez a kormány és a mögötte álló frakció alkalmas-e az ország vezetésére, konkrét kérdésére a válaszom nagyon világos: igen. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból: Nem! Nem! - Taps az MSZP soraiban.)

Egyébként pedig a képviselő úr megszokott parlamenti felszólalásaihoz képest is nehezebben érthető interpellációja három törvényt érint: a szakképzési, a felsőoktatási és a közoktatási törvényről, illetve azok előtárgyalásairól van szó. Ennek kapcsán a képviselő úr káoszról és rendezetlenségről beszél. Nézzük egyenként.

A szakképzési törvény esetében a törvény módosítását a szolgáltatók szabad áramlásáról szóló irányelv rendelkezéseinek a hazai jogrendbe történő beillesztési kötelezettsége tette szükségessé. A változások az iskolarendszeren kívüli felnőttképzést folytató intézmények vizsgaszervezési jogosultságát érintik, amelyet ön láthatóan összekever az iskolarendszerű képzés szakmai vizsgáztatásával. A törvényt, tisztelt képviselő úr, 188:162 arányban fogadta el a múlt héten a parlament, minden frakció a kialakított véleményének megfelelően szavazott, csupán egy KDNP-s képviselő szavazott - nyilván véletlenül - a saját frakciója ellen. A káosznak és rendezetlenségnek ez esetben semmi nyoma.

A második a felsőoktatási törvény, amellyel kapcsolatban ön jogalkotási dühről beszél. A felsőoktatási törvény legfontosabb változása, hogy létrehozza a kutatóegyetem címet. A kutatóegyetem a felsőoktatás színvonalemelését szolgálja. A felsőoktatás szereplőivel ebben az ügyben is személyesen vezettem az egyeztetést. Ennek alapján azt mondhatom, hogy a felsőoktatási kerekasztal ülése után a Rektori Konferencia, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a Doktoranduszok Szövetsége, a felsőoktatási érdekvédelmi szervezetek, tehát a szakszervezetek és külön a Magyar Tudományos Akadémia egyetért, és támogatja ezt. Ezt nevezi ön káosznak. A parlament ebben a kérdésben is a múlt héten döntött, és 203:147 arányban elfogadta azt.

(Az elnöki széket Pelczné dr. Gáll Ildikó, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A közoktatási törvényről várhatóan a jövő héten fogunk szavazni. A törvénymódosítások tehát fontos kérdésekben és a parlamenti szavazások rendje szerint kerültek elfogadásra. A bizottsági munka, tisztelt képviselő úr, a parlamenti plenáris vita és szavazás előkészítő terepe, ahol helyesen szakmai álláspontok ütköznek, különböző képviselők érvelnek, próbálják meggyőzni a másikat és befolyásolni a kialakítandó álláspontokat. Ez szerintem nemhogy kaotikus, hanem a parlamenti demokrácia velejárója. Ha ezzel van baja, ezt tessék mondani, akkor önnek nem az oktatásügy irányításával, hanem a parlamentáris demokráciával van vitája.

Összegezve: az oktatási tárgyú törvények közül három esetében kettő végszavazással rendben lezárt, egy végszavazás előtt áll, a változtatások pedig a magyar oktatásügy színvonalemelését szolgálják.

Tisztelt Képviselő Úr! A történetnek van egy másik része is. Ha azt gondolja, hogy ilyen megjegyzésekkel és interpellációval államtitkár és miniszter, ez esetben Arató Gergely államtitkár és közöttem éket tud verni, vagy szembe tudja velem állítani az államtitkáromat, sajnálattal közlöm önnel, nem fog sikerülni. Tudja, ez egy olyan társaság, hogy minél jobban ütik kívülről, annál jobban összetart, ezt az interpellációt azonban ütésnek nem merném nevezni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! Képviselő asszony felszólalásának egyetlen pontjában értünk egyet, ez pedig Beke Kata tisztelete. Egy olyan közéleti személyiség, olyan pedagógus, aki nemcsak iskolát és nemcsak oktatásügyet látott, hanem egy társadalom változását, és nemcsak államtitkárként és nemcsak a nyolcvanas években, hanem sokkal korábban részt vett olyan, a történelmet, az identitást, a magyar nemzettudatot és természetesen az oktatást érintő nagy társadalmi vitákban, ahol a karakteres véleménye mindenkiben, még azokban is, akik nem értettek vele egyet, tiszteletet ébresztett. Ezért a magyar oktatásügy, sőt a magyar oktatásügyön túl a magyar értelmiség egészének gyásza az ő elvesztése.

Eddig, Beke Kata életének és tevékenységének megítélésében egyetértünk. Az összes többiben, képviselő asszony, nem.

Ön elfelejtette azt az elemi normát, hogy egy éremnek mindkét oldalát nézze. Ön sorol adatokat az egyik oldalon, és nem hajlandó eredményeket, nem hajlandó iskolák és fenntartók által elért eredményeket észrevenni. Ön sorol tételeket, és nem indokolja. Sorol tételeket, de nem mondja, hogy egyébként a munkáltatókat terhelő társadalombiztosítási járulékok csökkentése vagy az egységes egészségügyi hozzájárulás eltörlése összesen 27,6 milliárd forint negatívumot jelent, tudniillik ilyen terhek nem terhelik a munkáltatókat, minthogy csökkentek ezek a terhek.

(13.40)

Ön az ország nyilvánossága előtt az érem egyik oldalát hangsúlyozza, és nem akarja látni, és nem hajlandó belátni azt, ami egyébként tény, sajnálatos tény. Pedig az ön felelősséggel felszólaló párt- és frakciótársa hány alkalommal beszélt a magyar demográfiai helyzetről, hány alkalommal - legutóbb néhány héttel ezelőtt - mondta, hogy évtizedes válság sújtja e tekintetben az országot! Tisztelt képviselő asszony, a 2009 júniusában befejeződött tanévhez képest a 2009 szeptemberében elkezdődött tanévben a hagyományos értelemben vett általános iskolások száma 22 ezerrel kevesebb. Az a finanszírozási csökkenés, amiről ön beszél, nem kis részben gyermeklétszám-csökkenésből fakad, és az előbb említett járulékcsökkenésből fakad.

Ugyanakkor ön nagyon nehezen vagy gyötrő módon elérhető pályázatokról beszél, ellentétben szerencsére iskolákkal és fenntartókkal, akik százasával és ezresével nyújtanak be pályázatot. Tisztelt képviselő asszony, Magyarországon az elmúlt évtizedek legátfogóbb iskolafelújítási programja folyik. Kérem, vegye észre, éles szemmel lássa az országban, hogy miközben a korábbiakban átlagosan 5-7 milliárd forintot fordított az ország iskolafelújításra, csak ebben a tanévben szeptembertől decemberig több mint 11 milliárd forint épült be a magyar közoktatásba, a tanév második felében 16 milliárd forintnyi beruházással újulnak meg iskoláink. Ezeket miért nem mondja? Mi az, ami miatt ön az érem egyik oldalát hangsúlyozza, arról beszél, és egyébként a pedagógusszolgálathoz és a pedagógustevékenységhez méltatlan módon egy másik dologról nem szól? Ez így együtt igaz, ha pedig együtt igaz, akkor értékelni is együtt kell.

Azt gondolom, hogy a fenntartók, azt gondolom, hogy az iskolák, azok, akik európai uniós pályázatokkal bővítik a lehetőségeiket, képesek ennek a belátására. Így aztán az a program, amely a magyar közoktatás átfogó megújítási programja, az "Új tudás" program, minden tekintetben - az esélyegyenlőségi, felzárkóztató programoktól egészen az infrastrukturális beruházásokig - él és van. Azt gondolom tehát, hogy a költségvetési források csökkenése, más tekintetben az európai uniós források bővülése és ennek kihasználása a magyar oktatásügy (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), a magyar közoktatás előnyére van.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr interpellációja, úgy látom, és őszintén remélem, hogy egy hosszabb, közöttünk lévő - már nem kettőnk, hanem különböző oktatási megközelítések közötti - vitát zár le. Ha valóban úgy gondolja - én ezt hiszem -, és úgy gondolják, hogy ennyire fontos a kompetenciaalapú oktatás, hogy mindenki számára világos legyen, nem kell hogy mindenki oktatási szakemberként nézze, hallja, lássa, amit beszélünk, meg akartuk és meg akarjuk erősíteni a magyar oktatási rendszerben az írás, az olvasás, a számolás, a szövegértés alapképzését, hogy minden magyar gyermek, minden tanuló jól tudjon írni, jól megtanuljon olvasni, biztonsággal tudjon számolni, értse az elolvasott szöveget. Ez a kompetenciaalapú oktatás lényege. Ezek szerint egy hosszú vita nyomán most képviselő úr interpellációjában egyetértését fejezte ki, hogy ez egy fontos és meghatározó tényező. Köszönöm, hogy elmondta.

Más tekintetben azonban vannak olyan tételek, amelyek - nem felidézve az interpellációban elhangzottakat - információhiányról tanúskodnak. Mi azt kívántuk, és azt kívánjuk, képviselő úr, a minisztériumban, hogy a kifejlesztett programcsomagok minél jobban és minél gyorsabban ékelődjenek, illeszkedjenek az iskolák hétköznapi gyakorlatába. A lehető leggyorsabb eljárás szerint jártunk el, kikértük az Országos Köznevelési Tanács véleményét, majd kiadtuk a programokat. A legmegfelelőbb környezetet biztosítottuk azáltal, hogy megfelelő módon módosítottuk a közoktatási törvényt, a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényt, módosítottuk a Nemzeti alaptantervről szóló kormányrendeletet, valamint a kerettanterv kiadásáról szóló miniszteri rendeletet. Még 2008-ban tavasszal megjelent a folyamatos határidejű nyílt pályázat, ez a pályázat eredményes volt. A Kompetencia Konzorcium valamennyi oktatási program tankönyvvé nyilvánítható információhordozói esetében elindította a tankönyvvé nyilvánítási eljárást az Oktatási Hivatalnál.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön számokat idézett, ezek a számok nem pontosak. 2008. október 18-án állt rendelkezésre 53-féle kompetenciaalapú tankönyv. 2009. február 25-én ez a szám már 245 volt, 2009 nyarán pedig 301-re növekedett az elérhető, tankönyvjegyzékben is föllelhető, ilyen jellegű kiadványok, tankönyvek száma, azzal szemben, amit ön mondott; ön a 18-as számot említette. Tehát 2008 őszéről, amikor is 53 volt, 2009 nyarára 301-re növekedett.

Valóban vannak olyan tankönyvek - elsősorban olyanokról beszélünk most, amelyekre az iskolák, az egyes pedagógusközösségek nagyon kevés érdeklődést mutattak -, amelyek kizárólag digitális formában érhetők el. Ezeknek a száma meg sem közelíti az előbb említett nagyságrendet. Kizárólag olyan tankönyvekről van szó, amelyek nem kerültek kinyomtatásra, amelyek egyébként szakmai megítélés szerint is más, hozzáférhető tankönyvekkel helyettesíthetők.

Mindennek megfelelően azt gondolom, hogy a kompetenciaalapú oktatást megfelelően szolgálják az előírt programok, illetve a tankönyvek. A tankönyvvé nyilvánítási eljárás során várhatóan ezen hozzáférhető tankönyvek száma a továbbiakban is nőni fog. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A közeljövőben ennek a számáról, ha képviselő úr ismét kérdez, szívesen adok újabb tájékoztatást.

Kérem interpellációm elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)