Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folytatom tegnap elkezdett emlékezésemet a Kiss Sándor-szobor avatásáról Vásárosnaményban.

Az 1944. december 10-ét követő napokban a nyilas számonkérőszék nyomozói letartóztattak bennünket, több diáktársunkkal együtt. A kegyetlen kínzások után a halálos ítélet végrehajtásától megmenekültünk, mert a kivégzés reggele előtti éjszakán elérte az ostrom a Széna téri katonai fogházat. Az 1945 elejével meginduló nemzeti újjáéledés folyamán Kiss Sándorból, a diákvezér hősből az országos közélet ünnepelt személyisége lett. Szerénysége ezt nehezen viselte, ezért elment földreformot csinálni Szatmár-Beregbe. Aztán iskolai reformon dolgozott a Közoktatásügyi Minisztériumban.

A politikai pártok igyekeztek őt a magukénak megnyerni. Nemzetgyűlési képviselő lett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt révén, ugyanakkor vállalta a Magyar Parasztszövetség országos vezetését. Szívügye volt a parasztság potenciáljának kiteljesedése. 1946 elején Nagy Ferenc miniszterelnök kiszemelte Kiss Sándort földművelési miniszternek, aki azonban meggyőzően bizonyította, hogy neki a Parasztszövetséget kell vezetnie. Ki is építette a hatékony, országos központot és a megyei szervezeteket. Rám bízta, akkor már mint országgyűlési képviselőre, a gazdaságpolitika irányítását, a nemzetközi kapcsolatokat és az igazgató általános helyettese szerepet.

Vonzotta a tehetséges, odaadó vezetőket és jelölteket. Népfőiskoláink tudatosították a társadalmi kohézió, a gazdasági növekedés, a politikai stabilitás, az ország szuverenitásának céljait és elérhetőségük útját. Munkánk eredményességének egyik bizonyítéka volt Budapesten az 1946. szeptemberi országos parasztnapok, több mint félmillió részvevővel a falukból.

A parlament megalkotta, főképpen svájci és dán példákat figyelembe véve, a kódex jellegű szövetkezeti törvényt, védekezésül a szovjet típusú kolhozzal szemben. A közvélemény sürgette a reformterveinket, így az önkormányzati választásokat. A mezőgazdasági érdek-képviseleti törvény megalkotása olyan tempóban haladt, hogy két prominens agrárpolitikus, Kiss Sándor kisgazdapártiként és Nagy Imre kommunista pártiként együtt mentek hivatalos útra Dániába, Franciaországba és Svájcba.

Az 1946-os esztendő vége felé a Kommunista Párt vezetősége reálisan felmérte népszerűségének apadását. Félni kezdtek a csalódott szovjet vezetők haragjától és egyformán a közeledő békekötés utánra esedékes nemzeti szuverenitásunk helyreállításától. Akkorra a kommunisták részvétele a kormányzásban kevésbé lett volna szükséges. Ilyen körülmények között Rákosi Mátyás kiagyalt egy koncepciós pert a Parasztszövetség szétverésére, és ezen keresztül a Kisgazdapárt megingatására. A kapanyél elsült! Finnország példája nem valósult meg Magyarországon. Kiss Sándort letartóztatta a politikai rendőrség, és mondvacsinált vádakkal perbe fogták másik öt képviselőtársával - én is köztük voltam -, továbbá a Parasztszövetség és a Kisgazdapárt több száz tisztségviselőjével együtt. Kovács Bélát szovjet katonák hurcolták el. Nagy Ferenc és Varga Béla - a miniszterelnök és a házelnök - emigrációba kényszerült.

Kiss Sándor a két és féléves börtönbüntetése után kétkezi munkásként dolgozott. Én négy év múltán szabadultam. Az 50-es évek végén már családilag összejártunk, gyakran kirándultunk a budai hegyekbe és máshová.

Az 1956. októberi forradalomban megint vezető szerepek vártak Kiss Sándorra. Az egyik vezetője lett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártnak, Kovács Bélával és Kővágó Józseffel együtt.

Azt hiszem, elnök úr, itt meg kell állnom. Holnap szeretném folytatni. Köszönöm, tisztelt Ház. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)