Felszólalás adatai

Először is nehezményezi, hogy itt politikai vita folyik. Természetesen az is folyik. A zárszámadás arról szól, hogy az Országgyűlés állapítsa meg a végrehajtó hatalomnak, a kormánynak a jogi, számviteli és politikai felelősségét. A jogi és a számviteli felelősség megállapítására van egy intézmény, Állami Számvevőszéknek hívják, a politikai felelősség megállapítása pedig az Országgyűlésre tartozik. Azt a jogát elvitatni az Országgyűlésnek, hogy politizáljon, amikor a végrehajtó hatalom, a kormány tevékenységét, éves számadását, beszámolóját kommentálja, ez egy nagyon furcsa felfogás. Engedelmet kérek ezért a kitérőért.

A másik, ami szintén nem fogadható el és vissza kell utasítani - hogy így fogalmazzak -, hogy ön az Állami Számvevőszéket úgy aposztrofálja, hogy csak hódolat illeti, nem bírálat. Hát kérem, a parlamentáris demokrácia arról szól - minden demokrácia arról szól, ha demokrácia -, hogy bírálhatatlan intézmény nincs. Az Állami Számvevőszék sem bírálhatatlan, többek között ennek a grémiumnak, ennek a testületnek, az Országgyűlésnek a joga, hogy szakmai, vagy ha kell, más politikai kritikát gyakoroljon az Állami Számvevőszék tevékenysége fölött. Ismervén Seszták képviselőtársam iskolai végzettségét, bizonyára ismeri azt a latin mondást, Juvenalis mondását, hogy quis custodiet ipsos custodes, ki vigyázza az őrzőt, ki ellenőrzi az őrzőt. Önök az Állami Számvevőszéket olyan helyzetbe navigálták, hogy már meg sem lehet bírálni semmiféle tevékenységét, mert akkor már - ahogy ön kifejezte - hitelrontásról van szó. Miért lenne hitelrontásról szó? Mindenki tévedhet. Nem is az a baj, csakhogy a tévedését lehetőleg javítsa ki, amikor az szükséges.

Ha pedig idézni tetszik, akkor legyen szíves pontosan idézni. Azt mondta, az Állami Számvevőszék kimondta a jelentésében, hogy a kormány zárszámadása, beszámolója megbízható, hiteles a szakmai zsargon szerint. A kisebbségi hozzászólásomban már idéztem, a következőt mondja a számvevőszéki jelentés: "A feltárt hibák a zárszámadás megbízhatóságát nem befolyásolták." Ez egy érdekes mondat, az elemzése is megérne néhány gondolatot. Nem azt mondta, hogy minden lényeges hibát feltárt, hanem azt, hogy az általa feltárt hibák nem befolyásolják a zárszámadás megbízhatóságát, azaz közvetve azt mondja, hogy megbízható. Ez azért érdekes, mert olyan megállapítások vannak ebben a számvevőszéki jelentésben, amelyek önmagukban felvetik a kérdést, hogy vajon elfogadható ez a zárszámadás, hogy ha - mondja az Állami Számvevőszék szó szerint - "a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékot a kormány úgy használta fel, hogy 19,5 milliárd forint összegben a jogszabályi feltételektől eltérően hajtotta végre", mondja az Állami Számvevőszék. 19,5 milliárd forintot a jogszabályi feltételektől eltérően használt fel a kormány a rendkívüli tartalékból. Ez csak egy példa, de még számtalan példát mondhatnék, mert én valóban áttanulmányoztam ezt a számvevőszéki jelentést.

De más gondok is vannak, amikor a Számvevőszéknek ki kell mondania, hogy megáll-e a kormány jogi felelőssége. De attól tartok, hogy ez más megállapításoknál is kijelenthető. Több olyan auditálásra került sor a beszámoló szerint, ahol a vizsgált szervezetek pénzügyi beszámolóinak a fele vagy elutasító, vagy korlátozó záradékot kapott, esetleg figyelemfelhívó minősítést. Mit jelent ez a szakma szabályai szerint? Tessék elképzelni, hogy azt hiszem, 17 szervezetről van szó a 940-ből, amelyek pénzügyi beszámolóit különböző okok miatt nem vizsgálta meg a Számvevőszék. Ha kivetíteném ezt az arányt - persze nem lehet, mert nem reprezentatív a minta -, akkor ez elképesztő számokat hozna ki, hiszen vélelmezhető, hogy több száz magyar központi költségvetési szerv pénzügyi beszámolója nem hitelesíthető. Mert amiket a Számvevőszék megnézett, annak a 17-nek a fele nem volt hitelesíthető. Ez van benne a jelentésben! Nem tudom, hogy volt-e ideje megnézni a 7. mellékletet, én megnéztem, a nemzeti parkok rendben vannak, azonkívül pedig - most nem mondom a neveket, mert nem ez a lényeg - hét vagy nyolc megvizsgált szervezetnél elutasító záradékot adott az Állami Számvevőszék.

Kedves Képviselőtársam! Én meg azt ajánlom illő tisztelettel, hogy tiszteljük a tényeket. Nem mondta ki az Állami Számvevőszék a kormány zárszámadásáról, hogy az megbízható és valós képet ad az ország pénzügyi helyzetéről, különösképpen nem mondta ki a vagyoni helyzetéről való hiteles képet, mert be se számolt a kormány a vagyoni helyzetről. Régi problémája ez a mindenkori magyar kormánynak, hogy fogalma sincs a jámbor adófizetőnek, hogy a magyar állam milyen vagyonnal gazdálkodik, hogy gyarapszik-e ez a vagyon vagy éppen apad, mennyi a nyitóállomány és mennyi a záróállomány, mint egy tisztességes vállalkozásnál. Ezek mind olyan problémák, amiket a képviselő úr hozzászólása kapcsán szerettem volna elmondani.

Most pedig elnök úr engedelmével egy történelmi visszapillantást tennék arról, hogy egyáltalán mi is ez a műfaj, amit próbálunk itt gyakorolni jó közép-európai módszerrel és színvonalon, nevezetesen hogy mi az a zárszámadás. Valamikor a magyar rendi országgyűlésnek csak adómegajánlási joga volt, mint tudjuk a történelmi tanulmányainkból. A rendek megajánlották, a vármegyék pedig beszedték az adót. Csak az 1848-as polgári forradalom idején, Kossuth pénzügyminisztersége alatt történt lépés abba az irányba, hogy költségvetési jogot is gyakoroljon az országgyűlés. Ezen a faliképen a márciusi törvények szerepelnek, talán éppen ezt a törvényt írják alá őseink. Ekkor született meg a költségvetési jog a Magyar Országgyűlésben, és ez bővült ki a zárszámadási joggal a kiegyezés után, amikor Magyarország pénzügyei viszonylag önállók lettek, és akkor lépett be a zárszámadás. Tehát akkor vált szükségessé, hogy a megajánlott adókkal számoljon el a parlamentnek a kormány, hiszen korábban nem volt köteles, csak az uralkodónak kellett elszámolnia, nem a saját parlamentjének.

(13.20)

Ezt a zárszámadást az Állami Számvevőszék készítette 1870-től, tehát nem a kormány készítette, hanem az Állami Számvevőszék. Azért hozták létre az Állami Számvevőszéket 1870-ben, hogy ő készítse el az ország, az állam zárszámadását, és erre képes is volt, mert olyan számvevőszéki hálózat vette körül, amelynek az információi alapján ezt meg tudta csinálni. Ez így történt 80 éven keresztül, mígnem 1950-ben - az ismert politikai rendszerváltozások és egyéb tragédiák következtében - az Állami Számvevőszéket megszüntették, mint a burzsoá kizsákmányolás egyik intézményét, és 40 évig tulajdonképpen nem volt zárszámadás. Ami volt, az a Pénzügyminisztériumnak valamiféle összeállítása volt, egy 15-20 oldalas összeállítás, a Pénzügyminisztérium saját magát ellenőrizte úgymond, és nem volt fölötte egy független, arra hivatott pénzügyi ellenőrző szerv. Ez csak a rendszerváltás előtt, 1989-ben jött létre, 22 évvel ezelőtt, tehát mindössze 22 éve annak, hogy így, ilyen módon történik a zárszámadás elkészítése, annak az ellenőrzése és annak a vitája, aztán az elfogadása az Országgyűlésben.

Ezt azért kellett hogy elmondjam, tisztelt képviselőtársaim, mert azt gondolom, nem is csoda az, hogy ez alatt a 20 év alatt sem a pénzügyi kormányzat nem tanulta meg igazán, hogy kell egy tisztességes zárszámadást elkészíteni, sem az Állami Számvevőszék nem tanulta meg, hogy kell egy zárszámadást ellenőrizni. Ez most nem bírálat akar lenni, én 12 évet ott eltöltöttem, tehát magamat is beleértem abba a körbe, amelyik körben levők akkor meg talán ma sem tudják egészen pontosan, hogy mit kell ott csinálni akkor, amikor a kormány közpénzekkel való elszámolását ellenőrzik.

Mint mondtam, két alapvető dolgot kell tennie, a jogi felelősség és a számviteli felelősség megállapítását. Ez alatt azt kell érteni, hogy a kormány annyi pénzt költött-e adott címen, adott előirányzatra, amennyit a parlament számára meghatározott, engedélyezett, és arra költötte-e, amire a felhatalmazás szólt. Ezt meg kell állapítania a Számvevőszéknek, mint mondtam a példát, és még mondhatnék többet is. A központi tartalék felosztásakor ez nem így történt, tehát a kormánynak nem volt felhatalmazása arra, hogy 10 milliárd forintot másként költsön el - nem tudom pontosan a számot már visszaidézni -, több milliárd forintot mire költsön el. Illetve megállapítani a számviteli felelősséget, hogy a közpénzekkel való elszámolások - könyvvezetés, beszámoló-készítés, nyilvántartások - az egyetemes számviteli elvek szerint történnek-e vagy nem. Ezt kell kimondani, és ennek a kimondása nem történt meg, pedig enélkül a politikai felelősség is nehezen érhető tetten. Folyhatnak ebből politikai viták, hogy az igen tisztelt kormányoldali képviselőtársaim védik a mundér becsületét, ami szívük joga, végül is egy csapatban fociznak - hogy így fejezzem ki magamat -, de ne vitassák el ezt a jogot az ellenzéktől, hogy az ellenzék bírálhassa mind az önök véleményét, mind a Számvevőszék tevékenységét, amiben semmi rendkívüli nincs, ha azt nézem, hogy 20 éve tanulja ezt a szakmát.

A világon többféle számvevőszék létezik, alapvetően háromféle. Az egyik a bírósági típusú számvevőszék, ezek Európában a dél-európai országokban vannak, ezek: Görögország, Spanyolország vagy Portugália, az egykori napóleoni hódítások által létrehozott országokban működő számvevőszékek. Ezek bírósági szisztéma szerint működnek, ami azt jelenti, hogy egy szervezet, a számvevő bíróság elvégzi az ellenőrzést, a számviteli meg a jogi ellenőrzést, a másik része, a bírósági része pedig ítéletet hoz, és megállapítja, hogy rendben vannak az elszámolások, stimmelnek az elszámolások, nem történt probléma és így tovább.

A másik nagy típus az úgynevezett hivatali típusú számvevőszék, ezt Domokos elnök úr gyakran emlegeti, hogy hivatali típusú az Állami Számvevőszék, valóban, a neve is ez: state audit office. Ez a másik nagy típus a skandináv országokra, az angolszászokra jellemző, ennek van egy egyszemélyes vezetője, és az irányít egy auditáló apparátust. Ennek viszont az a legjellemzőbb sajátossága, hogy az ellenőrzése után nem ítéletet hoz, hanem egy független nyilatkozatot tesz, amelyben kijelenti országnak, világnak, parlamentnek, adófizetőnek, hogy ennek az intézménynek a pénzügyi beszámolója hiteles, mert megfelel a szakma által elfogadott nemzetközi szakmai szabályoknak, a sztenderdeknek. Ezért tehát az igen tisztelt Országgyűlés vagy annak valamely bizottsága nyugodtan elfogadhatja a vizsgált szervezet beszámolóját, mert az arra hivatott szervezet, úgymond hivatalosan ezt nyilvánosságra hozta.

A harmadik típusú számvevőszékek testületek, testületi formában működnek. Ilyen a német számvevőszék vagy az európai számvevőszék maga, ott testületek hoznak döntéseket, nem egyszemélyi döntés születik, mint a magyar Állami Számvevőszéknél. Domokos elnök úrnak azért szólnak gyakran személyesnek tűnőnek a bírálatok, mert ő az egyszemélyi vezetője az Állami Számvevőszéknek. Minden hatáskör nála van, következésképpen minden felelősség is nála van, mert az nem megy, hogy csak hatásköröm van, felelősségem meg nincs, a kettő együtt jár. Ő állapítja meg a Számvevőszék ellenőrzési tervét, ő állapítja meg azokat a módszereket, ahogy ellenőriznek, ő dönt a létszámról, a számvevőszéki kapacitásról és így tovább. Persze, hogy a kritika, ha van, neki szól, és ez nem személyeskedés, mint ahogy voltak szívesek itt kormánypárti képviselőtársaim a bizottsági vitában a véleményemet aposztrofálni, hogy valamiféle szubjektív bosszú vagy nem tudom, micsoda vezérel; nem, engem a szakmai meggyőződésem vezérel.

Nekem volt szerencsém ezt a szakmát 25 éven át tanulni, valamilyen szintig eljutottam, nem állítom, hogy nagyon messzire, de szeretném, hogyha ez Magyarországon is így történne előbb vagy utóbb, és az adófizetők pénzével, a közpénzekkel el tudna számolni a mindenkori kormány, a mindenkori kormányhivatalok, és nemcsak a hivatalok, hanem a többi költségvetési intézmény, az egyetemek, kórházak, színházak, kormányhivatalok, büntetés-végrehajtó szervek, és mind a 940, amit a Magyar Államkincstár mostani nyilvántartása tartalmaz. Ez lenne tulajdonképpen a lecke egy kormányzati zárszámadásnak a tárgyalása kapcsán, illetve az azt előkészítő számvevőszéki vizsgálatok kapcsán.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy miután Magyarországon a zárszámadás koreográfiája úgy alakult az elmúlt 22 évben, hogy nem pusztán a szűken vett költségvetés végrehajtásáról szól a vita, hanem a gazdaságpolitikai elképzelések megvalósításáról, célok eléréséről is, hogy nem pusztán a szűken vett költségvetés milyenségéről beszéljek, hanem a gazdaságpolitikáról is, engedjék meg, hogy néhány kérdést megemlítsek.

Az egyik, ami itt szóba került, a gazdaságpolitikának talán a legfontosabb mutatója, a bruttó hazai termék, a GDP, vagy - az önök által jóváhagyott alaptörvényben - a teljes hazai össztermék; elég szerencsétlen módon tették az alaptörvénybe ennek a nevét, de most nem akarok itt szemantikai vitát folytatni. A lényeg az, hogy a GDP a remélt 3 százalék helyett 1,6 százalék lett, amivel nem is az a probléma, hogy viszonylag szerény a növekedési ütem, hanem megállt a fejlődés, tisztelt képviselőtársaim. A következő évi kilátások ennél is szerényebbek, különösen akkor, hogyha a GDP-n belüli beruházási hányadot tekintjük, amelynek valahol - a nem unortodox, hanem az ortodox gazdaságpolitika, közgazdaság-tudomány szerint - az ideális aránya 20-25 százalék között van valahol, ez lecsökken 16,8 százalékra. Mit jelent ez? Hogy nincs potenciális erő, nincs elegendő potenciális erő a magyar gazdaságban arra, hogy meggyorsítsa a növekedést, egy gyorsabb pályára terelje, magával húzva a foglalkoztatottságot is, és ezzel a mutatóval sajnos a régióban is az utolsók közé kerültünk, ami önmagában még nem volna probléma, az a probléma, hogy a magyar emberek életkörülményeinek a javításához nincs elegendő forrás.

(13.30)

A GDP, ez a szerény növekedés; ez is többféleképpen növekszik, ha a komponenseit megnézzük, a GDP akkor is növekszik, ha a hazai fogyasztás nem nő, hanem csökken, mert az export nagyobb ütemben nő, mint a hazai fogyasztás. Kérem tisztelettel, a háztartások fogyasztási kiadásai 2011-ben nem nőttek semmit, 0,0 százalék a kormány beszámolójában. Tehát nincs fogyasztás. A háztartások fogyasztása is megállt, és ebből a szempontból riasztó hétköznapi adatokat is ismerünk.

Ugyanakkor a kormány a központi alrendszerben 413 milliárd forinttal többet fizetett ki annál, mint ami a költségvetési törvényben rögzítve van. Erről megint nincs a Számvevőszéknek egyértelmű állásfoglalása, hogy vajon az a 413 milliárd forint és ennek az összetétele mind úgymond jogos volt, vagy esetleg voltak ott megkérdőjelezhető döntések, mert ha belenézünk ebbe a zárszámadási törvényjavaslatba, ennek a mellékletébe, nem találunk benne szinte egyetlenegy olyan előirányzatot sem, ami megegyezne a teljesítéssel. Elmozogtak a számok.

Tehát ez a központi alrendszerben történt jelentős túllépés a költségvetési szervek kiadásainak 670 milliárd forintos túlteljesítése. Itt van az a probléma, hogy a kormány, a végrehajtó hatalom vagy az állam, ha úgy tetszik, önmagára költi a legtöbbet. A legnagyobb ütemben tavaly, 2011-ben az állami működési funkciókra fordított legtöbbet a magyar állam kormánya, 19,1 százalékkal nőttek a nemzetközi statisztikai rendszer szerint, úgynevezett COFOG-statisztika szerint - itt van a beszámoló mellékletében -, 683 milliárd forinttal költött többet az állam önmagára, mint az előirányzat. Ebből megint hiányolható egyrészt az, hogy ennek a részleteiről igen kevés információ található a zárszámadásban, a másik oldalon pedig ennek az auditálása sem ismert, hogy ezek rendben vannak-e.

Szeretnék még egy módszertani kérdésről beszélni. Itt Dancsó képviselő úr, a Fidesz vezérszónoka is szóba hozta azt a kérdést, hogy teljesítményszemléletben vagy EU-konform elszámolás mellett tulajdonképpen rendben van a hiánymutató meg az államháztartás egyéb adatai. Kérem tisztelettel, itt két probléma van. Az egyik probléma, hogy a Számvevőszék nem ezt auditálta. A Számvevőszék a pénzforgalmi szemléletű hiányadatokat auditálta, és erről számolt be, és ezek a riasztó mértékű számok.

A másik pedig, amit már a kisebbségi véleményemben elmondtam, hogy az egy dolog, hogy az Európai Uniónak mi hogyan magyarázzuk meg, hogyan transzformáljuk ezeket a számokat eredményszemléletűvé, és ezt tudomásul veszi, de hát kérem szépen, a magyar állam költségvetésében pénzforgalmi szemléletű adatok vannak. Azaz az a hiányadat, amit a magyar kormány most majd jóvá akar hagyatni a zárszámadási törvényben, 1742 milliárd forintos hiány, pénzforgalmi szemléletű, és ez nem 3 alatti, mint amiről Varga miniszter úr beszél, hanem ez 6,2 százalék. Persze, össze lehet a két számot hozni elemzéssel, ezt én értem, de hát könyörgöm, egy zárszámadási törvényjavaslatnak olyannak kellene lenni, hogy egy normális érdeklődő magyar állampolgár megértse; nem hókuszpókuszokkal, itt a piros, hol a piros, ha így lenne, akkor annyi lenne. Tessék egy zárszámadást úgy elkészíteni, hogy egy arra kíváncsi adófizető állampolgár megértse, hogy mi van benne. Ez nem olyan, ezt állandóan magyarázni kell. Még egyszer mondom, én elhiszem azt, hogy eredményszemléletben ez 3 százalék alatt van. De ez nem hit kérdése. Arra van az auditáló szervezet, hogy mondja ki, hogy tényleg stimmelnek az elszámolások, tényleg annyi, és ez nincs kimondva.

Dancsó képviselő úr, akit én egyébként régen ismerek, és nagyon tisztelek a szakmai korrektsége és tudása kapcsán, több olyan dolgot mondott, amit szintén kommentálni lehetne, de tekintettel arra is, hogy az időt elég szépen elhasználtam, én ezekre itt most nem fogok kitérni.

Elnök úr, szeretném végül is összefoglalni azt a véleményemet és egyúttal a Jobbik-frakció véleményét, hogy mi ezt a zárszámadási törvényjavaslatot miért nem tudjuk támogatni és miért nem fogjuk megszavazni. A kormánynak vélhetően a kormánytöbbség meg fogja adni a felmentést a gazdálkodás felelőssége alól, erről szól a zárszámadási törvény, hiszen a költségvetési jog természete más, mint a polgári jogé, netán a büntetőjogé. Ha itt törvénysértés van, akkor ez nem bírósági ügy, hanem a parlamentnek kell azt mondani, hogy feloldozza úgymond a törvénysértés alól a kormányt, mert valamilyen oknál fogva eltért az előirányzattól.

De ez a zárszámadás nem ad áttekinthető és teljes képet a magyar államháztartás pénzügyi és vagyoni helyzetéről. A gazdaságpolitikai célok - mint példákat mondtam rá - felemás módon valósultak meg vagy nem valósultak meg. Ebből, továbbá a pénzügyi év előirányzatainak a teljesítéséből, a számadatokból a kormánynak le kellene vonni a megfelelő szervezeti és személyi következtetéseket. Mire gondolok? Vissza kellene állítani a magyar pénzügyminisztériumot, tisztelt képviselőtársaim. Kossuth óta volt Magyarországnak pénzügyminisztériuma. Most nincs! Most van egy Nemzetgazdasági Minisztériumnak nevezett intézmény. Önök azt hiszik néha, hogy ha "nemzeti" jelzőt tesznek egy minisztérium neve elé, átkötik piros-fehér-zölddel, akkor az jól fog működni. Nem! Nincs az országnak se pénzügyminisztériuma, se pénzügyminisztere abban az értelemben, hogy a közpénzekkel gazdálkodni kellene.

Én Matolcsy urat nagyon régen ismerem, azt hiszem, hogy személyes viszonyunk kiválónak mondható, de azt kell mondanom itt ország-világ előtt, hogy ő nem pénzügyminisztere Magyarországnak, és az nagy baj. Ha jobban odafigyelne ezekre a kérdésekre, a közpénzek kezelésére, az elszámoltatásra, azoknak a hiányzó jogszabályoknak a meghozatalára - az államszámviteli törvényre gondolok - és egy tisztességes ellenőrzési rendszer kialakítására, akkor talán szebb eredményekről lehetne beszámolni a zárszámadás vitájában.

Ilyen helyzetet szeretnék megérni, és miután nem vagyunk ilyen helyzetben, nem kaptunk egy ilyen dokumentumot, az én szakmai meggyőződésem szerint itt új zárszámadást kellene csinálni, és azt az új zárszámadást kellene auditálnia az Állami Számvevőszéknek, és kimondani róla expressis versbis, hogy ez a zárszámadás hű és valós képet fest az ország pénzügyi helyzetéről és vagyonáról, ha ilyen minősítést érdemelt ki, ha pedig nem, akkor azt a minősítést kell kimondani, hogy nem, nem hitelesíthető. Ha ezek után elfogadja a kormánytöbbség a zárszámadást, az az ő politikai felelőssége.

1990 óta ebben a Házban minden zárszámadást elfogadtak, az a mindenkori kormány politikai felelőssége, és a visszamutogatás-odamutogatás ezért fölösleges szerintem, ezt hagyjuk meg a gazdaságtörténészeknek, hogy ki mikor hogyan nyomta a gombot. Ez az ő politikai felelőssége, számoljon el önmagának odahaza, amikor tükör elé áll.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)