Felszólalás adatai

DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az előttünk fekvő kormányprogram talán alapvetően abban különbözik minden eddigi kormányprogramtól, hogy szellemiségén kívül a magyar társadalom különböző rétegeinek véleményét fogalmazza meg, és ezt a megfogalmazott véleményt a társadalom különböző rétegeivel együtt kívánja végrehajtani. Ebből következik, hogy nem kivétel ez alól a magyar munkaadói és munkavállalói társadalom sem, és szerintem azok az ellenzéki képviselők, akik nem ezt olvasták ki a Fidesz programjából, és nem látták, hogy a Fidesz mily jelentőséget tulajdonít az erős, politikailag önálló munkaadói és szakszervezeti szervezeteknek, azok a képviselőtársaim valószínűleg az előző kormány programját olvasták, vagy nem akarták ezt értelmezni.

Úgy gondolom, hogy az érdekérvényesítésnek három alapvető feladata van, illetve három formában nyilvánul meg Magyarországon is: az egyik, ami nem igazán elterjedt, a lobbyzás kérdése; a másik, ami makroszinten jelentkezik, a gazdasági kamarák kérdése, és amiről nem szeretnék most beszélni, mert az 1992 óta létrejövő és létrejött kamarák és a magyar vállalkozói társadalom között olyan ellentét feszül, amely ellentét és kérdés mielőbbi megoldást igényel. Azonban úgy gondolom, hogy amit önök több hozzászólásban és megelőző újságcikkben feszegettek, választ igényel. Ez az érdekegyeztetés kérdése.

Az érdekegyeztetés kérdése nagyon érdekes módon általában kormányváltások környékén szokott felelevenedni, és akkor kap különös súlyt, lásd a taxisblokád kérdését, majd lásd a mostani kormányváltást. Ahhoz, hogy Magyarországon komoly érdekegyeztetés működjön - azt hiszem, egyetértenek az itt ülő és különböző szakszervezeti funkciót betöltő képviselőtársaim is -, erős, tőkeerős politikát alakító munkaadói szervezetek szükségesek; erős, nagy társadalmi réteget képviselő szakszervezetek legyenek, és ezáltal valósuljon meg az az önállóság, amely a tripartit-rendszert lehetővé teszi.

Úgy gondolom, hogy Magyarországon jelenleg egyik sem valósult meg. Az elmúlt időszakban a politika determinálta mind a munkaadói, mind a munkavállalói társadalmat, megjelentek a kedvenc munkavállalói és kedvenc munkaadói rétegek. A szakszervezetek tulajdonképpen az aktív munkavállalóknak igen kis részét képviselték, és képviselik a mai nap folyamán is, a munkaadók táborában pedig nem jelent meg a nemzetközi tőke, a multik, és döntő részben hiányoznak a kisvállalkozások is.

Úgy gondolom, hogy a Fidesz által felvállalt probléma megoldása közel sem egyszerű. Nehezíti ezt két olyan kérdés is - amely az önállóságot és a politikamentességet illeti -, hogy közismerten legnagyobb szakszervezetünk az MSZP-vel kötött választási szövetségével tulajdonképpen elköteleződött egy párthoz, tehát gyakorlatilag az érdekegyeztetés területén is párt jelenik meg és nem szakszervezet.

Nehezíti a helyzetet az, hogy az 1991-ben megkötött ÉT-alapszabályt a mai napig nem sikerült módosítani, és amit tulajdonképpen a még nem létező kormánynak felróttak, az volt, hogy az elmúlt időszakban három éven keresztül csak az ÉT átszervezésével voltak elfoglalva, gyakorlatilag semmilyen megoldás nélkül, mondhatnám azt, hogy kamarillapolitikával. Úgy gondolom, hogy azok a nem ebben a Házban elhangzott, de újságcikkben megjelent szakszervezeti vezetői nyilatkozatok, amelyek a még meg nem alakult kormánytól a középszintű érdekegyeztetést vagy a helyi érdekegyeztetést hiányolják, megalapozatlanok, hiszen ez a rendszer soha nem épült ki Magyarországon, és a közeljövő feladata, hogy mi ezt kiépítsük.

Ezért engedjék meg, hogy elmondjam: az új kormány érdekelt abban, hogy Magyarországon végre komoly érdekegyeztetés folyjon önálló, politikamentes, autonóm szakszervezeti és munkaadói szervezetekkel. Úgy gondolom, hogy az ÉT átszervezése nem ezt a feladatot jelenti, hanem azt - a magasabb szintre emelés azt jelenti -, hogy bizonyos kérdésekben igenis évente meghatározott számmal miniszterelnöki szinten kell a kérdéseket rendezni, de olyan kérdéseket, amelyeket ma az ÉT keretén belül rendezünk, a szakszervezetek és munkaadók egymás közötti viszonylatában is meg lehet oldani, vagy szakértői bizottságok keretébe lehet utalni. Ha Magyarországon az érdekegyeztetés tekintélyét meg kívánjuk alapozni, ahhoz nem szükséges a kis ügyek ide utalása.

Azt hiszem, hogy két lényeges dologról kell szólnom utolsóként. Az egyik az, hogy a gazdasági folyamatokat és az inflációt mindenféleképpen az ÉT elé kell utalni, és ott kell megoldani azt, hogy gyakorlatilag középtávú megegyezés szülessen ezekben a kérdésekben.

A másik pikáns kérdés, ami évek óta megoldatlan, az ÉT-n hozott határozatok - ami gyakorlatilag ajánlásként jelenik meg a külvilág felé - kikényszeríthetősége. Hölgyeim és Uraim! Az ÉT feladatát mindaddig nem fogja betölteni, amíg az abban részt vevő szakszervezetek és munkaadói szervezetek a saját területükön az ajánlott mértéket kötelező erővel érvényre juttatni nem tudják. Akármilyen kormány lesz, ezt a feladatot átvállalni és ebben önöknek segíteni nem tud.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)