Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr a felszólalását azzal kezdte, hogy a mostani négyéves kormányzati ciklus, illetve parlamenti ciklus egyik fontos lépése volt, hogy olyan értelemben visszaállítottuk a parlament tekintélyét, és erősítettük a parlamentáris demokráciát, hogy a parlament hetente ülésezik.

(13.40)

És ezt valóban fontos dolognak tartjuk, mint ahogy azt is, hogy adott esetben a miniszterelnök úr hetente felszólal, elmondja különböző kérdésekben a véleményét; és azt meg még ennél is fontosabbnak tartjuk, hogy ezzel lehetővé válik, hogy Áder János képviselőtársunk, frakcióvezető úr minden alkalommal reagálhasson ezekre a felvetésekre. Hozzáteszem, hogy hiányozni nem hiányzik, de egyébként fontosnak tartjuk (Derültség a kormánypártok soraiban. - Szórványos derültség a Fidesz soraiban.), hogy ezek a beszédek elhangozzanak, hogy Áder János elmondhassa, ami aznap éppen eszébe jutott. (Font Sándor: Nem neked mondja!) Egy zárójeles megjegyzés, hogy négy éve ugyanaz jut eszébe (Derültség a kormánypártok soraiban. - Szórványos derültség a Fidesz soraiban.), de ezzel együtt is fontos, hogy az ellenzék megfelelő kontrollt gyakorolhasson akár ilyen módon is a kormányzati munka felett.

Rögtön hozzáteszem aztán, hogy persze a miniszterelnök úr felszólalása, visszatekintve az elmúlt négy évre, szólt arról, hogy érdemi kérdésekben vitatkozva kellene beszélnünk a jövőről, és persze reális helyzetértékelésből kiindulva kellene mindezt megtenni.

Az egésszel kapcsolatban nekem két megjegyzésem van. Az egyik, hogy én egyelőre még nem látom azokat a programokat, amelyekről érdemi vitát lehetne folytatni. Megjegyzem, a Szabad Demokraták Szövetsége kitette a programját az asztalra még tavaly novemberben (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), és próbáltuk elérni, hogy ezekről a kérdésekről vitatkozni lehessen. Sajnos ez egyelőre még nem sikerült, mert amikor én rákattintok, mondjuk például, a Fidesz honlapjára, ott programot nem találok. Ha azt látom, hogy "valódi elszámolás", akkor ott különböző óriásplakátokkal tudok találkozni. Ez meglehetősen megnehezíti a vitát, talán ezért is maradnak el ezek a viták. Mi továbbra is azt mondjuk, hogy vitatkozunk programokról, kinek mi az elképzelése az adók csökkentésére, az egészségügy rendbetételére, a bürokrácia kisebbé tételére, a versenyképes Magyarország megteremtésére.

A másik megjegyzésem a reális helyzetértékeléshez kapcsolódik, tisztelt képviselőtársaim. Egyetértek azzal, hogy egyszerűen nem igaz, hogy ebben az országban olyan rettenetes lenne élni - különböző mutatókat lehet szembeállítani ezzel -; mint ahogy valószínűleg igaz persze, hogy vannak olyanok, akik az elmúlt négy évben éppen rosszabb helyzetbe kerültek, és azt gondolom, hogy sokkal többen vannak azok, akik meg egy kicsit jobban élnek, egy kicsit előbbre léptek. De ha az egyik oldalon az egyik vélemény a "minden rettenetes", és a másik oldalon jön a válasz, hogy "minden jó", akkor egyet nem tudunk megtenni: reálisan értékelni a helyzetet, és akkor nem tudunk persze reálisan szembenézni a teendőkkel sem. Mint ahogy azzal sem értek egyet, hogy az átalakuló országok között az utolsó helyre kerültünk. Hol? A befektetési kedvet illetően? Mert a legtöbb befektetés Magyarországra jön. Vagy a munkanélküliséget illetően? Mert a legalacsonyabb a munkanélküliség Magyarországon. Vagy miben, képviselőtársaim? Miért kell ezt az országot állandóan újra és újra megkísérelni belül, aztán a későbbiek során pedig kívül lejáratni? Mert ha ez a törekvés, akkor ebből következik egy olyan választási kampány, amivel éppen a napokban kell szembenéznünk meg az elmúlt hetekben, meg gondolom, a következőkben is, hogy itt minden rettenetes, itt nem lehet élni (Moraj a Fidesz soraiban.), és nincsen más javaslat, csak hogy az állam majd mindent megold helyettetek, kedves polgárok, majd emeli a nyugdíjatokat - egyébként fedezetlen összegekből -, majd megszünteti a munkanélküliséget - egyébként fedezetlen gazdaságpolitikából -, és majd kapjátok a pénzt, majd osztjuk nektek.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azoknak, akik ezt csinálják, szégyellniük kell magukat, mert egész egyszerűen nem tesznek mást, mint lenézik a választópolgárokat. Az embernek ilyenkor nem marad más hátra, mint a remény; az a remény, hogy ahogy a politikának és a politikusnak a kampányban megy el az esze, úgy jön meg a választópolgároké, és ennek megfelelően fognak majd szavazni április 9-én. (Koncz Ferenc: Így bizony!)

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)