Felszólalás adatai

2011 decemberében önök sok mindenhez hozzáfogtak, és sok mindent áttoltak a Magyar Országgyűlésen; többek között teljesen feleslegesen, sebtiben egy alkotmányos rendelkezésben rögzítették annak a lehetőségét, hogy a jegybank és a pénzügyi felügyelet intézményeit, illetve ezeket a funkciókat összevonják.

(12.30)

Én azt gondolom, és ezt elmondtuk 2011 decemberében is, hogy önmagában természetesen nem ördögtől való ezeknek az intézményeknek az összevonásáról elmélkedni - ezt tette egyébként Bajnai Gordon kormánya is, jegyzem meg -, ugyanakkor eleve kétséges, hogy a monetáris politika, illetve a pénzügyi felügyelet összehangolásával kapcsolatos rendelkezéseket célszerű-e egy alkotmányos rendelkezésben rögzíteni.

De hát itt másról is szó volt. 2011 decemberére világossá vált, hogy a magyar kormány olyan szinten építi le az alkotmányosságot Magyarországon, hogy az mindenképpen fölkelti különböző uniós partnereknek a figyelmét, olyan uniós köröknek a figyelmét, akiknek az érdekeit ráadásul sértette is például a szektorális adóknak a bevezetése.

Elmondta az LMP tavaly decemberben is, hogy pontosan az a legnagyobb bűn azzal, amit a Fidesz művelt itt a jegybank körüli alkotmányos barkácsolással, hogy lehetetlenné tett egy érdemi vitát a monetáris politika átláthatóságáról, elszámoltathatóságáról. Tudniillik itt lenne az ideje annak, hogy egy egyensúlyt próbáljon a magyar parlament rögzíteni két érdek között. Egyfelől jó okuk van az uniós szabályoknak biztonságot teremteni a mindenkori jegybanki irányítás számára, hogy a jegybanki politika nem lehet zsákmánya a mindenkori kormányzati politikának sehol Európában. (Babák Mihály: Nem is volt!) Ugyanakkor a Fidesz telhetetlen étvágya komolyan veszélyezteti, veszélyeztette a Magyar Nemzeti Bankot is, komolyan fölmerült az esélye annak tavaly decemberben, igen, Babák képviselőtársam (Babák Mihály: Ön túloz!), hogy önök gyarmatosítani akarták (Babák Mihály: Nem volt igaza!) a Magyar Nemzeti Bankot éppúgy, mint ahogy gyarmatosították az igazságszolgáltatást, gyarmatosították az Alkotmánybíróságot, gyarmatosították az Állami Számvevőszéket is. (Babák Mihály: Ön hazudik!)

Ugyanakkor lényeges érdek fűződik viszont ahhoz is, hogy ne legyen olyan közpolitikai terület - és ez igaz a monetáris politikára is -, ami kivonható a demokratikus ellenőrzés alól. (Babák Mihály: A gyarmatosítás fogalmát nézd meg!) Nem engedhető meg az, hogy van egy olyan közpolitikai terület, amelyik nem számoltatható el demokratikusan, ahol nem érvényesül, ha úgy tetszik, a népszuverenitás, amelyiknek a működése nem kellően átlátható, és emiatt nem kellően összehangolható a különböző demokratikus intézmények politikájával. Tehát a két érdek között kéne, kellett volna egyensúlyt teremteni, hogy egyfelől soha ne lehessen a zsákmányszerzés áldozata a jegybank, másik oldalról viszont a monetáris politika igenis legyen elszámoltatható, hiszen a monetáris politikának is az emberek javát, az emberek jólétét kell szolgálnia.

Az a vita, ami keletkezett 2011 decemberében, lehetetlenné tette az érdemi vitát a monetáris politika elszámoltathatóságáról, ráadásul súlyosan rontotta Magyarország uniós pozícióit olyan kérdésekben, ahol viszont valóban keményen kellene föllépni, ilyen például a termőföldforgalom szabadsága, illetve a termőföldforgalomnak a kivonása a tőke szabad áramlása alól. Ezekben a kérdésekben veszített Magyarország pozíciót, és ezért kell elviselni olyan nevetséges vitákat, mint például hogy a jegybank elnöke mire tesz esküt és hogyan határozza meg Magyarország a jegybanki vezetőknek a fizetését. Nyilvánvalóan nem ezek az alapvető viták, de fölösleges harcokba bocsátkozott Orbán Viktor, és ezeknek a fölösleges harcoknak egy nagyobb csatavesztés lett az eredménye.

Viszont ez az előterjesztés természetesen nem csak a jegybankról szól, mint azt megszokhattuk, hiszen önök szeretik a salátát, és éppen ezért figyelemre méltó az, hogy az elvileg a külső nyomás hatására előterjesztett jegybanki jogszabályváltozás mellé betettek egy olyan alaptörvény-módosítást is, ami az átmeneti törvényt teljesen egyértelműen alkotmányos rangra helyezi. És akkor itt meg kell állnunk egy szóra: tulajdonképpen ez az egész kísérlet egy sokkal egyszerűbb tollvonással rendezhető lenne, magát az alaptörvényt kellene végre átmeneti törvénynek átkeresztelni. Hiszen az az alaptörvény, amit önök alkottak, ez valójában egy átmeneti törvény, ez egy átmeneti törvény 2014-ig, amikor is az alkotmányosságot helyre fogjuk állítani. (Dr. Hargitai János nevet.)

Ráadásul, hiába mosolyog Hargitai képviselőtársam, hogyha fölüti az önök által megalkotott átmeneti törvényt, mondjuk úgy a 11. cikktől, akkor azt látja, hogy miközben átmenetinek nevezték ezt a jogszabályt, ez egy vegyeskereskedés, úgy is fogalmazhatnék, hogy ez az átmeneti törvény nem más, mint az alaptörvénynek a kukája. Ebbe önök mindenféléket beletettek, amiknek semmi közük az átmenetiséghez, és bizony én arra kérnék mindenkit, hogy ne dőljön be annak, amit itt kereszténydemokrata képviselőtársam mondott, szó se volt az alaptörvény megalkotásánál arról, hogy ezek szükségszerű rendelkezések, záró-, illetve hatályba léptető rendelkezések az alaptörvényhez. Szó nincs erről, Hargitai képviselőtársam. (Dr. Hargitai János: Olvasd el!) Igen, arra készülök, Hargitai képviselő úr, hogy elolvassam és fölolvassam önnek, hogy miről szól ez az önök által tévesen átmeneti törvénynek nevezett jogszabály.

Ebben a jogszabályban rendelkeztek például arról, hogy a magyar polgárokat meg lehet fosztani a törvényes bíróhoz való jogtól, hogy Handó Tünde és Polt Péter szabadon terelgethessen belátása szerint különböző bírósági ügyeket. Ebben az átmeneti törvénynek nevezett alkotmányos kukában helyezték önök el az úgynevezett "elkúrtuk"-adót, amikor is arról van szó, hogy önök sorozatban alkotnak olyan jogszabályokat, amelyek nem állják ki különböző nemzetközi bírói fórumokon a próbát, ebből fizetési kötelezettsége származik Magyarországnak, a rossz jogalkotás miatt (Babák Mihály: Egy példát mondj!), Babák képviselő úr, mert önök rossz törvényeket alkotnak. (Babák Mihály: Konkrétan!) Ezért Magyarországnak fizetnie kell, és azt, amit az önök hibája miatt Magyarországnak meg kell fizetnie, a jövőben, Babák képviselő úr, ezt önök a magyar emberekkel akarják megfizettetni. (Babák Mihály: Konkrétan!) Nem átmenetileg akarják ezt, önök véglegesen rendelkeztek erről az "elkúrtuk"-adóról, hogy a kormányzati kudarcot, a parlamenti kudarcot a magyar emberekkel fizettessék meg.

És még menjünk tovább: önök ebben az átmenetinek nevezett törvényben tovább korlátozták az Alkotmánybíróság jogkörét, ebben az átmenetinek nevezett törvényben pedig szégyenszemre kizárták annak a lehetőségét, hogy további kárpótlásban részesüljenek azok a magyar állampolgárok vagy a leszármazottaik, akik 1990. május 2-a előtt jogsértést szenvedtek el.

Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy az átmeneti törvénynek a vitájában én elmondtam, hogy az elmúlt húsz évben jó néhány jogsérelem, amit a kommunista diktatúrában elszenvedtek magyar állampolgárok, állásvesztésekre gondolok például, ezek nem lettek reparálva. Önök pedig itt most egy tollvonással alkotmányos szinten szüntetik meg a lehetőségét annak, hogy bárki innentől kezdve bármilyen reparációban részesüljön. Szégyelljék magukat! Ez az átmeneti törvény valójában nem átmeneti törvény, szemetesládája az alaptörvénynek, annak az alaptörvénynek, ami valójában egy alaptörvény lesz, hiszen semmiféle morális legitimitással nem bír.

És hát fölvethető, hogy miért van szükség arra, hogy most kimondják azt, hogy ez az átmeneti törvény az alaptörvény szintjén áll. Először is, ez pontosan egy szakmai barkácsmunkának az eredménye, önök valahogyan mindenféle koncepció nélkül összehoztak egy alaptörvényt 2011 húsvétján, majd utána észbe kaptak, hogy még jó néhány, az önök hatalmi étvágyának kielégítését szolgáló rendelkezésről elfeledkeztek. Ezért csináltak egy második alaptörvényt, aminek már kevésbé ünnepélyesre sikeredtek a külsőségei, legalábbis mi erről gondoskodtunk tavaly december 23-án, és tulajdonképpen ez az átmenetinek nevezett törvény az önök szándékai szerint az alaptörvénynek a kiegészítése. Csakhogy ebből egy alkotmányos kentaur született, Babák képviselő úr, hiszen úgy alkották meg ezt az átmeneti törvényt, hogy nem tisztázták világosan, hogy ennek mi a viszonya az alaptörvényhez.

Miután a teljes térfoglalás a Fidesz részéről nem volt százszázalékosan sikeres, ezért előfordulhatott az, hogy például Szabó Máté ombudsman komolyan gondolkodott azon, hogy az átmeneti törvény egyes rendelkezéseit az Alkotmánybíróságnál megtámadja. Önök pedig joggal félnek, hogy az úgynevezett átmeneti törvénynek bizonyos rendelkezései nem állják ki az alkotmányosság próbáját, ez a félelmük jogos. Ezért szokásos fideszes módra mit csinálnak? Még a maradék fékeket is megpróbálják kikapcsolni a rendszerből, és ennek az a legegyszerűbb módja önök szerint, hogyha egyértelművé teszik, hogy az átmeneti törvény valójában nem más, mint egy második alaptörvény.

Babák képviselő úr hiába hangoskodik, meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy az úgynevezett húsvéti alkotmány, az önök alaptörvénye egy átmeneti törvény lesz, amit bizony alapjaiban fogunk megváltoztatni 2014-ben. (Babák Mihály: De ki? - Vágó Gábor: Mi!)

(12.40)

Tisztelt Országgyűlés! Az a barkácsolás, amit itt műveltek önök az elmúlt másfél évben a magyar alkotmányossággal, súlyosan szétzilálta a jogbiztonságot. És itt még egy pillanatra vissza kell térnem ahhoz a bohóckodáshoz, amit itt önök a jegybank és a pénzügyi felügyelet alkotmányos státusával kapcsolatban műveltek. (Babák Mihály: Csak ön, bocsásson meg!)

Decemberben elég agresszíven meghoztak egy rendelkezést, majd most szégyenszemre visszavonulót kell fújniuk. Azt kell látni, hogy ez a teljes következetlenség, ez a barkácstempó, amit folytatnak a jogalkotásban, bukásra ítéli az államadósság ellen hirdetett harcot is. Egy olyan országban, amelyik rá van kényszerülve külső forrásokra (Babák Mihály közbeszól.), de ugyanakkor pedig a gazdasági biztonság (Babák Mihály: Mégis csökken!) romokban van, ahol nincsen jogbiztonság, ott nő, Babák képviselő úr, az államadósság, egész egyszerűen azért, mert drágábban tud egy ilyen ország hitelekhez jutni. (Babák Mihály: Ez nem Magyarország!) Ezért nőnek a kamatterhek Magyarországon.

Józsa képviselő úr a Szocialista Párt részéről annyira felizgatta magát a vezérszónoklata idején, hogy már elhagyta az üléstermet. (Babák Mihály közbeszól.) Itt Rogán Antal mellett valamiért engem is megvádolt azzal, hogy nem az ország sorsa (Dr. Lamperth Mónika: Mert beszélgettek!) érdekel. Azt tudom elmondani Józsa képviselő úrnak és szocialista képviselőtársainak, hogy miközben a Szocialista Pártot, ahogyan hallgattam a vezérszónoklatokat, a befektetők sorsa érdekli, az LMP-t az emberek sorsa, a magyar munkavállalók sorsa érdekli.

Pontosan ezért mi három alaptörvény-módosítást terjesztettünk elő ehhez a mostani törvényjavaslathoz. Miután minket az ország sorsa érdekel, indítványozzuk azt, hogy a Magyar Országgyűlés ne csak a külső nyomásnak engedelmeskedjen, hanem a belső nyomásnak is, állítsa helyre a szociális jogállamot. Ezért indítványozza az LMP azt, hogy ragadjuk meg azt az alkalmat, hogy most az alaptörvényhez, ami ércnél maradandóbb, mégis hozzányúl a Magyar Országgyűlés, és állítsuk vissza a szociális biztonsághoz való jogot alkotmányos szinten, állítsuk helyre a szociális jogállamot.

Másodszor: azt is indítványozzuk, hogy állítsuk vissza, legalább arra a szintre, ahol volt 2011-et megelőzően, a közvetlen demokrácia, az állampolgári részvétel lehetőségeit, hogy a magyar állampolgárok népi kezdeményezéssel, országos népszavazással vagy éppen a narancsos Döbrögik ellen kezdeményezett helyi népszavazással hatékonyabban tudják befolyásolni saját sorsukat.

Harmadrészt, azt is kezdeményezzük, hiszen minket érdekel, Lamperth képviselőtársam, minket érdekel a magyar emberek jogbiztonsága, azt is kezdeményezzük, hogy a magyar alaptörvény mondja ki azt, hogy nem lehetséges a visszaható hatályú jogalkotás, és nem lehet embereket megfosztani törvényesen megszerzett javaiktól, törvényesen megszerzett jogaiktól. Hiszen az elmúlt másfél évben a Fidesz leginkább azzal rendítette meg a jogbiztonságot és a magyar állampolgárok mindennapi biztonságérzetét, hogy a 98 százalékos adó, a korengedményes nyugdíjak megvonása, átalakítása esetén, vagy például a magán-nyugdíjpénztári einstanddal egy olyan érzetet idézett elő a magyar családokban, a magyar emberek mindennapjaiban, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében senkinek a javai, senkinek a vagyona nem lehet biztonságban.

Mi három javaslattal élünk. Ha már hozzányúlunk a magyar alaptörvényhez, azt ne pusztán külső nyomásnak engedelmeskedve tegyük, hanem a belső nyomásnak engedjen a magyar parlament. Állítsa helyre a szociális jogállamot, állítsa vissza a jogbiztonságot a magyar emberek mindennapjaiba, és tegye újra lehetővé azt, hogy az emberek közvetlenül, állampolgári részvétellel, hatékonyan befolyásolhassák a közügyeket Magyarországon.

Mi azt várjuk, hogy a Fidesz, amelyik olyan nagy hanggal védi a szuverenitást, rájön arra, hogy ez a szuverenitás nem a Fideszé, nem a nemzeti cinizmus rendszeréé, nem Orbán Viktoré, ez a szuverenitás a népé. A népszuverenitást pedig akkor lehet helyreállítani, hogyha ebben az országban van szociális biztonság, van jogbiztonság és az emberek közvetlenül is hatékonyan kifejezhetik az akaratukat.

Az LMP ezt szeretné, és várjuk azt, hogy ha már a külső nyomásnak engedett Rogán Antal, illetve engedett a kormány, akkor a belső nyomást, az állampolgárok hangját is meghallja, és lehetővé teszi azt, hogy Magyarországon újra hatékonyan bele lehessen szólni a közügyek intézésébe; újra legyen szociális biztonsághoz való jog; és világos legyen, hogy Magyarországon senkinek a törvényesen megszerzett javaira, senkinek a törvényes keresményére nem teheti rá a kezét még a narancsuralmi rendszer sem.

Összegezve: természetesen az alaptörvény-módosítást a Lehet Más a Politika frakciója nem tudja támogatni. Azért nem tudjuk támogatni, mert az átmenetinek nevezett alkotmányos szemétkosarat kívánják önök azért alkotmányos rangra emelni, hogy végképp elvegyék a lehetőséget attól, hogy azt az alaptörvényt, amelyik súlyosan provokálta a magyar állampolgárokat tavaly decemberben, akármilyen módon is, de az Alkotmánybíróság felülvizsgálja. Tegyük egyértelművé: erre a rendelkezésre önöknek azért van szüksége, mert nem akarják megvárni azt, hogy akár az "elkúrtuk"-adót, ahol a saját kudarcaikat kívánják az emberekre terhelni, akár a törvényes bíróhoz való jognak a megsemmisítését az Alkotmánybíróság esetleg megsemmisítse.

Önök egy újabb cselt eszeltek ki, amivel túljárhatnak a különböző alkotmányos intézmények eszén, hiszen az önök demokráciafelfogása arról szól, hogy a parlamenti többség, a kétharmados többség hatalma korlátlan. Mi ezt nem valljuk. Mi azt gondoljuk, hogy az egyik legnagyobb kártétel, amit itt önök tettek az elmúlt két évben, az pontosan az, hogy egy centralizált demokráciát építettek ki, ahol a parlamenti többséggel szemben nincsenek ellensúlyok.

Éppen ezért ezt az alamuszi alaptörvény-módosítást mi támogatni nem tudjuk. Természetesen ezt az álláspontunkat megfontoljuk akkor, hogyha Babák képviselő úr és fideszes képviselőtársai támogatják azt az LMP-s indítványt, hogy legyen újra jog a szociális biztonsághoz; újra könnyedén kezdeményezhessenek a magyar emberek népszavazást, akár Szarvas városában is. És természetesen, hogy ha támogatják a fideszes képviselők azt az LMP-s kezdeményezést, hogy ne legyen többé lehetőség visszamenőleges hatályú jogalkotásra, és senkinek a megszerzett jogai ne legyenek veszélyben, akkor még az is lehet, hogy támogatni tudjuk ezt a törvényjavaslatot.

Ennek hiányában ezt felháborodottan visszautasítjuk, és arra kérjük a kormánypárti többséget, hogy hallgassanak a lelkiismeretükre, és ne folytassák tovább ezt a gazdasági és alkotmányos ámokfutást.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból. - Babák Mihály: Tapsi...)