Felszólalás adatai

A fordított adózás, amiről itt ma beszélünk, hogy az eladó az adókötelesen értékesített termék után nem számít fel áfát, vagyis nettó áron értékesít, az áfa megfizetése pedig a végfelhasználónak lesz kötelező, egy olyan adózási mechanizmus, ami úgy gondoljuk mi is, hogy eredményesen hozzá fog járulni a mezőgazdaság meghatározott területein jellemző áfacsalási módszerek visszaszorításához. A mostani javaslat szerint is jellemzően a gabona-, olajos magvak és a fehérjenövények szektorait érinti ez a javaslat.

Egy alapvetően támogatandó javaslatról beszélünk, ahogy már az előbb is leszögeztem, és úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat indoklása is jogosan emeli ki azt, hogy a mezőgazdaságban előforduló csalások az egész mezőgazdaságot milyen módon befolyásolják, és micsoda zavarokat keltenek egyáltalán az ágazat működésében, és a gazdálkodók, a tisztességes gazdálkodók versenyképességét is jelentősen rombolja a jelenlegi helyzet, nem is beszélve az állam óriási veszteségéről a költségvetés oldaláról.

Itt többféle becslés már elhangzott, hogy ez a gabonaágazatban fennálló jelenlegi helyzet micsoda károkat okoz, 30 százalék körülire becsülik azt a mennyiséget, ami a feketegazdaságon keresztül kerül értékesítésre. Ez több tíz milliárd forint, összességében legalább évi százmilliárd forintról beszélünk.

Ezért nem is értjük mi, jobbikosok, hogy ezeknek a problémáknak a megoldására, legalábbis a részbeni megoldásra miért kellett eddig várni, hiszen kormányzati szintről is már régen tudnak erről az iszonyatos veszteségeket okozó problémáról, és ahogy említettem, a gazdáknak is komoly versenyhátrányt okoz, gyakran éppen az állam tetézett rá erre a versenyhátrányra, amikor az adóhatóságon keresztül a gazdákat üldözte, rajtuk próbálta behajtani a be nem érkezett adóbevételeket.

Miközben Romániában már meglépték ezt a tervezetet, és a bevezetést követően Magyarországra nézve olyan súlyos következményekkel járt ez, hogy a román régióból, a határ közeli régiókból a feketekereskedelem szinte teljes mértékben áttevődött a magyar oldalra, és ezek az adócsaló bűnözők kizárólag a magyar áfa kijátszására szakosodtak ezek után, tovább rontva ezzel az itthoni helyzetet.

Hogy érzékeltessem, hogy a kormány késedelme is mennyire elítélendő, hiszen régóta tudják ezt a problémát, csak én magam az elmúlt két évben három beadványban hívtam fel itt az Országházban is erre a kérdéskörre a figyelmet. Volt itt azonnali kérdésem még 2010-ben, '11-ben írásbeli, '12-ben pedig idén interpellációt is készültem elmondani ebben a témakörben. A miniszteri és államtitkári válaszokból világossá vált mindenki számára, hogy értik a problémát, látják, hogy mit kellene tenni, de mégis hagytak sok tíz milliárdot veszni. Miközben - ma már elhangzott, de alá kell húzni, hogy - olyan megszorításokat jelentenek be gyakorlatilag most már hetente, ami egyre több magyar családot nyomorít meg, ahelyett, hogy az ilyen bevételekkel próbálnák meg pótolni a költségvetés hiányát. Azért is kérdezem, hogy ki fogja ezekért az elveszett milliárdokért a felelősséget vállalni, ki fogja ezekért a mulasztásokért egyáltalán vállalni a felelősséget.

Csupán a gabonakereskedelemben azt jelenti ez az eddigi fennálló helyzet, tarthatatlan helyzet, hogy 12-14 millió tonna gabonát, kukoricát, több millió tonnát feketekereskedelmen keresztül adómentesen adnak el, így talál vevőre. Pedig ez a fordított adózás nem egy új keletű találmány még nálunk sem. Magyarországon először 2006-ban lépett életbe, akkor a hulladékkereskedelmet érintette, azóta az érintett termékek, szolgáltatások köre jelentősen bővült, és a fordított adózás fiktív adóalanyok által elkövetett visszaélések ellen jött létre, ugyanis így egyértelmű, hogy az áfát a végén kell megfizetni, így sok értelme nem lesz már innentől kezdve az áfacsalásnak.

Amennyiben most a második félévtől ez bevezetésre kerül, márpedig nagyon úgy néz ki, ezzel ugyan gyakorlatilag lehetetlenné válnak a korábbi típusú áfacsalások az agráriumban, de azért ezzel nem oldódik meg minden problémánk. Számtalan válfaját ismerjük ugyanis az ügyeskedésnek. Az egyik legnépszerűbb megoldás az, amikor csak papíron mozog az áru, ez esetben fiktív menetlevelekkel vagy uniós dokumentumokkal igazolják, hogy megérkezett a termény a célországba, miközben tudjuk, hogy az sok esetben meg sem mozdult. A másik módszer pedig, hogy az áru elhagyja az országot, majd akár 15-20 cégen keresztül adják-veszik egymás között, és a végén visszaérkezik ugyanúgy Magyarországra.

(22.00)

A fordított áfa bevezetésével ebből a megközelítésből jól járnak a tisztességes gazdálkodók is, mivel megszűnik a konkurenciának az a tisztességtelen versenyelőnye, amit az elcsalt áfa mértéke jelent, és ahogy már korábban említettem, talán az adóhatóság vegzálása is megszűnik ezáltal. Itt egyébként még több olyan esetről tudok, ahol a mai napig folynak eljárások olyan gazdák ellen, akiktől szerintem teljesen jogtalanul várható el az, hogy az eladott terményüket nyomon kövessék. Nem hiszem, hogy egy gazdától elvárható lenne az, hogy az eladott gabonát egészen a határig kövesse, és folyamatosan dokumentálja annak az országból való távozását.

A törvényben szereplő terméken túl azonban más területekre az a fajta megoldás nem jelent végül semmit, nem fog megoldódni a helyzet. Itt már sokan említették a zöldség-gyümölcs ágazatot, de akár a baromfi-, gabona- és hússzektort is említhetném, itt nagyjából 30-40 százalékosra lehet tippelni a feketegazdaság arányát, ami egy iszonyatosan nagy szám. Erre is valami megoldást kellene nagyon sürgősen találni. Itt a nyugati példákból is lehet meríteni. Nem akarom én most ezt itt egy személyben eldönteni, hogy mi lenne a jó megoldás, nem biztos, hogy minden esetben a fordított áfa, de hogy hatékonyan és gyorsan lépni kellene ezekben a kérdésekben, abban biztos vagyok.

A javaslatnak köszönhetően várhatóan nőni fog a költségvetés bevétele. Úgy gondolom, optimistább vagyok, mint az előterjesztő, nagyon remélem, hogy ennél a 10 milliárd forintnál több fog befolyni a költségvetésbe ennek a javaslatnak az elfogadását követően. A legnagyobb problémám azonban nemcsak az a javaslattal, hogy nem szabályozza a többi területet, illetve nem terjed ki a más európai uniós tagországokkal való kereskedelemre, hanem én azért nagyobb aggodalommal tekintek a gazdák irányába. Mert azon az elmúlt néhány napon, amikor már lehetett tudni a javaslat részleteit, elég sok visszajelzés jött, és lehetne olyan megoldásokat találni, ami csökkentené a gazdák veszélyérzetét.

Ugyanis komoly likviditási problémákat okozhat ez a javaslat szerintem, még ha csak időlegesen is, de jó lenne őket minél előbb megnyugtatni, és az eddigi gyakorlattal ellentétben egy gyors, világos és mindenki számára elérhető tájékoztatást kellene adni a gazdáknak, hogy ne okozzon számukra ez veszteséget. Illetve azt a veszteséget, amit a javaslat mivoltából fakadóan mégiscsak el kell hogy szenvedjenek, a hatóságok gyors reagálása és az adó-visszatérítés gyors menetének előmozdításával a lehető legkisebbre kellene csökkenteni. Mert ez a javaslat valahol mégis csak azt kellene hogy szolgálja, nyilván az államháztartás bevételének növelése mellett, hogy a magyar gazdák jól járjanak ezzel a rendszerrel. És ne csak úgy, hogy a tisztességtelen versenyhátrányuk szűnik meg a tisztességtelen kereskedőkkel és gazdákkal szemben, hanem esetleg úgy is, hogy nem fogjuk őket előnytelen helyzetbe sodorni azáltal, hogy a visszaigényelt áfa ezek után megszűnik, és akár csak negyedévre is, de nem lesz számukra elérhető.

Egyébként még néhány példa talán, ahol ez a javaslat nem segít. Más a helyzet akkor, amikor ténylegesen működő vállalkozások az áfát ezután sem akarják majd befizetni. Ezekben az esetekben a visszaélések elkövetői a tranzakciókat úgy igyekeznek álcázni, hogy a gazdasági tevékenységeik és az azokhoz kapcsolódó, párhuzamosan mozgó számlák elválnak egymástól. Ezzel is gyakran találkozunk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kiállított dokumentumok nem valódi áruminőségről, árról vagy mennyiségről szólnak. A csalások lényege pedig, ugye, az, hogy a termékek a fogyasztóhoz áfamentesen jussanak el, így ismét ott tartunk, hogy tisztességtelen versenyelőnyt biztosítanak ezeknek a bűnözői csoportoknak. A legális cégek áruinál így jóval olcsóbbak lehetnek ezek a termékek.

Ezekre az esetekre, úgy gondolom, csak a szigorú ellenőrzések jelenthetnek megoldást, amire viszont sem az eddigi költségvetésekben, sem pedig a mostaninál, legalábbis az ígéretek szintjén, nem látok esélyt, és ez is olyan súlyos probléma, ami ugyan nem szorosan a tárgyhoz tartozik, de úgy gondolom, meg kell említeni, ha már az áfacsalásokról beszélünk. Rengeteg olyan esetről tudunk, itt is mindnyájan tudnánk személyes példákat mondani, ahol az adóhatóság, miután mást nem tudott elérni, ahogy korábban is már említettem, a termelőn akarja majd leverni ezt az áfát, miután kiderült, hogy ez az áru mégiscsak visszakerült Magyarországra. Tudom, hogy ezzel kapcsolatban is voltak már lépések, de én még mindig tudok ilyen ügyekről, és kérem ezúton is a kormányt, hogy próbáljuk ezeknek elejét venni.

Még talán egy-két apróság az Európai Unióval kapcsolatban. Felmerült bennem a kérdés, hogy miért csak erre a kétévnyi, átmeneti időszakra történik ennek a bevezetése, ha ennyire kiváló és ennyire jó. Nem tudom, hogy erre miért van szükség. Értem én az Európai Unió érvelését, csak úgy gondolom, a kormánynak egy kicsit keményebben kellett volna ezen a területen is helytállnia és az érdekeinket képviselnie, és akkor talán komolyabb időtávot is elérhettünk volna. Ugye, hazánknak a derogációs kérelemben kellett erről már eleve nyilatkoznia, hogy csak két évre szeretné, erre az átmeneti időszakra bevezetni a fordított adózást, és egyáltalán nem is kívánjuk ezt meghosszabbítani. Ez megint csak egy szösszenet arról, hogy milyen szolgai módon hajtunk fejet folyamatosan a brüsszeli akaratnak.

Itt még tényleg hosszasan lehetne sorolni, amikkel esetleg javítani lehetne a javaslatot. Én is úgy gondolom, képviselőtársamhoz hasonlóan, hogy a takarmányborsó még valóban beleillene ebbe a körbe. Nem egy óriási mennyiségről van szó, de azért bizonyos területeken jelentős lehet. Ahogy már mondtam, de még egyszer szeretném kiemelni, a gazdák korrekt és gyors tájékoztatása elkerülhetetlen lesz ebben a kérdésben, és a zöldség-gyümölcs, illetve az előbb felsorolt ágazatokat pedig, kérem, hogy sürgősen gondoljuk át, hogy milyen módon lehetne bevonni és fehéríteni.

A likviditási problémákra kérnék esetleg egy gyors választ, hogy ezt mégis hogyan kívánják kezelni. Az Európai Unióval kapcsolatos kritikáimat pedig már elmondtam, de úgy gondolom, hogy talán ismét jó lenne ezen kérdés kapcsán is elővenni azt, hogy a magyar tárgyalófél mennyire keményen és mennyire következetesen képviseli általában ilyen kérdésekben a nemzeti érdekeket. Mert úgy gondolom, hogy kétharmados felhatalmazás mellett azért erre nagyobb lehetőségnek kellene lenni, és nagyobb keménységgel kellene ott helytállni, még ha tudom is, hogy mostanában nem mi vagyunk Brüsszelben a kedvencek. De Magyarország agrárország, és semmilyen más kitörési útját én nem látom hazánknak, csak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, feldolgozóipar feltámasztását.

Ha csak a hiányzó egymillió munkahelyről beszélünk, akkor is ugyanide lyukadunk ki, és ugyanezeket tartom kitörési pontnak. Ezek mellett, úgy gondolom, az agrárium érdekeiért és a mezőgazdaságban dolgozókért vagy egyáltalán a vidéki emberekért is keményebben és következetesebben kellene kiállni Brüsszelben. Ide lehetne most hozni a földkérdést, de nem ehhez a történethez tartozik, arról még lesz alkalmunk, úgy gondolom, sokat beszélgetni itt az Országházban.

Röviden ennyit akartam elmondani a javaslatról. A Jobbik Magyarországért Mozgalom összességében támogatni fogja, de kérem, hogy a felmerült kérdésekre legyenek szívesek válaszolni, illetve próbáljuk meg még jobbá tenni ezt a javaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)