Felszólalás adatai

Mondom majd mindjárt a példákat, de hadd kezdjem azzal, hogy amikor tanulmányoztam ezt a törvényt, akkor az jutott eszembe, hogy itt szemléletbeli változások vannak, különböző szemléletek vannak, és nagyon sok sztereotípiával kell megküzdenünk a szakképzés terén. Gondoljuk csak el, hányszor hallhattuk a szüleinktől még mi is azt, hogy "tanulj, fiam, mert különben csak...", és akkor itt jött egy szakma megnevezése, hogy mi lehetünk.

Ezt a "csak"-ot szeretném én hangsúlyozni, hogy igazából ezzel kell nekünk küzdeni a mai napig, mert hosszú évtizedek "csak"-ja az, hogy idejutottunk, hogy aki szakmát akart választani, aki szakmát akart tanulni, az azzal kezdődött, hogy "csak". Azt hiszem, hogy ezen kell igazából változtatnunk, mert szerintem a patkó minden tagja és minden oldala egyetértett abban, hogy jó szakképzésre és jó szakmunkásokra igenis szükség van, sőt az egyik legnagyobb szüksége van ennek az országnak, mert nélküle nem fogunk tudni kilábalni sem a gazdasági bajból, sem egyéb gazdasági problémákat megoldani.

Sztereotípia azért is, mert ezek a gyerekek, amikor azzal szembesültek, hogy "csak", akkor mit láttak maguk előtt, és mit hisznek még most is, hogy milyen egy munkás élete, hogy milyen a különböző szakmáknak, egy lakatosnak, egy kovácsnak a napi élete. El kell mondjam önöknek, teljes mértékig egyetértek azzal, hogy az ország különböző részeiben különböző szemléletek uralkodnak, valóban. Hadd mondjam el, hogy Győr-Moson-Sopron megyében, Mosonmagyaróváron mivel kell nekünk szembenézni. Azzal kell szembenézni, hogy vadásszuk a gyerekeket, akik szakképzésben hajlandóak tanulni, vadásszuk a jól képzett szakembereket a városban is, és az ország minden területéről. El kell mondjam, ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a cégek azon igényét, hogy megfelelő munkásaik, megfelelő szakembereik legyenek, nagyon sokat kellett változni nekünk is szemléletben.

Mondom a példákat: ki kell nyitni a különböző gyárakat, meg kell mutatni a gyerekeknek, hogy ma egy géplakatos hogyan néz ki, milyen feladata van. Bizony, el kell mondani nekik, és tágra nyílt szemmel hallgatja a 8. osztályos, általános iskolás gyermek azt, hogy többet keres, mint a város polgármestere. És ez így jól van, semmi gond nincs ezzel, és még így is nagyon nehezen találunk egyébként embereket. Tehát ezt a sztereotípiát és ezt a szemléletbeli módot kell mindenképpen megváltoztatni a gyerekekben, hogy szakképzés.

(19.30)

Bizony, a szakképzés háttérbe szorulásához hozzájárult az is, hogy ötéves volt, hosszú ideig tartott, nem akartak a gyerekek tanulni ennyi sok ideig, aki dolgozni szeretne, szeretné megtanulni jól a szakmáját, és szeretne mielőbb bekerülni kereső foglalkozásba. Azt is el kell mondjam, hogy nagyon érdekes a társadalmi elvárás pontosak a "csak"-ból kiindulva, hiszen közben ezekre az emberekre bízzuk a legnagyobb értékeinket, a házaink megépítését, az autóink elkészítését, összeszerelését, minden olyan értéket ezekre a fiatalokra bízunk, akikre azt mondjuk, hogy csak ez lesz belőle. Innen, ebből a "csak"-ból kell kiindulni, és ebből az évtizedes hátrányból, ami megítélte ezt.

Sokszor azzal foglalkoznak képviselőtársaim, azt bírálják ebben a törvényjavaslatban, hogy az elméleti megalapozás háttérbe szorul. Én a következőt szeretném erre mondani: az elmélet, amit itt a törvény rendelkezésre bocsát, és szerintem ebben is egyetérthetünk, hogy ha az a gyermek az általános iskolából jól felkészülten, annak a szintnek megfelelően kikerül, akkor elegendő a törvény által biztosított szakképzés, elméleti képzés számára ahhoz, hogy a szakmájában kiválóan megállja a helyét. Azt is el kell mondanom, és szerintem ezt el kellene hogy fogadjuk, hogy ha nem a szakképzési törvény felelőssége és a lehetősége az, hogy azokkal a gyermekekkel foglalkozzék, akik az általános iskolát elbliccelték, vagy egyszerűen nem voltak hajlandóak, vagy nem volt olyan képességük, hogy megfelelő szinten elsajátítsák az általános iskolai tanulmányokat; azt abban a törvényben kell szabályozni megfelelő iskolai kontrollokkal, ellenőrzésekkel, hogy olyan gyermeket kell kibocsásson a 8 általános iskola, aki alkalmas és képes a szakképzés különböző rendszerében tanulni.

Mi van azokkal, akik persze nem, és engedjenek meg, fölmerült pont képviselőtársamtól, hogy hol voltak az egyeztetések, én pont egy kamarai anyagból szeretnék idézni, ami szerintem pontosan erre a kérdésre adja meg a választ: "A munkával egybekötött gyakorlati képzés és az itt szerzett eladható szaktudás megszerzése lehet a magyar szakképzésnek az a kitörési pontja, amelynek révén az aluliskolázott, tanulási kudarcélményekkel terhelt társadalmi rétegek beemelhetők lennének a szakképzésbe. A vállalati gyakorlati képzést tanulószerződés keretei között indokolt tartani, mert ezáltal a tanulók beemelésre kerülnek a foglalkoztatási és a társadalombiztosítási rendszerbe. 12 hónapi rendszeres havi juttatás révén szociális státushoz jutnak, amely a tanulói teljesítmény és munkafegyelem ösztönzésének is igen hatékony eszköze." Kamarai anyagból van, és szerintem ez egészen jó megoldást tud javasolni azon gyerekek számára, akik hátrányos helyzetben küzdenek az életben.

Mivel találjuk magunkat szemben? - hiszen ez is egy nagyon érdekes aspektus, hogy szeretnénk egy optimális helyzetet elképzelni, holott a valóság egészen más. Csak két ilyen dolgot szeretnék megemlíteni, amin szerintem jó, hogy a törvény változtat. Hiszen mivel találjuk szemben magunkat? Állandóan változik a tanterv - ezt egy iskola igazgatója nyilatkozza -, jelenleg van olyan szakma, amelynek a különböző évfolyamai négyféle tanterv szerint tanulnak, például géplakatosok. Még végig sem futott az egyik, már lecserélték egy másikra. Ezernyi tantárgyra bontották szét még a gyakorlatot is, például a 11. évfolyamos festők 23 elméleti tantárggyal és 19 gyakorlati tantárggyal bírnak. Nem iskolákra találták ki ezt a felosztást, órarendet nem lehet belőle készíteni, kétheti ciklusonként félórás tantárgyak is vannak, és ez nem normális. Ez van most, amin változtatni kellene, és megtalálni azokat a módokat, amivel egy korszerű magyar szakképzést lehetne tenni.

De szeretném a problémákat továbbmondani, és fölhívni a kormányzat figyelmét is arra, hogy a törvényben kevés utalás van arra, és erre megoldást kell találni, hogy mi van azokkal a gyerekekkel, akik gimnáziumban tanulnak, nem biztos, hogy leérettségiznek, viszont amennyiben tanulmányaikat a szakképzésben szeretnék folytatni, a lehetőségeik egészen beszűkülnek. Milyen lehetőségeik vannak most? Amennyiben érettségire vagy a középiskola négy osztályának elvégzésére épülő szakképzettséget mint továbbtanulási lehetőséget választanak, akkor ez esetben a képzési idő kettő év. Ha az új szakközépiskolai képzés életbe lép, a szakközépiskolát végzettek számára ez a képzési idő egy évre csökken. Ide ők, a gimnáziumban végzettek nem tudnak csatlakozni, egy csoportban ők nem képezhetők, mert az eredetileg szakközépiskolába jelentkezettek az addig eltelt egy vagy négy év alatt már jelentős óraszámban tanultak szakmai elméleti és gyakorlati tárgyakat. A második lehetőség az, hogy nem érettségire épülő szakmát választanak - például elmennek kőművesnek vagy géplakatosnak -, így csak hároméves képzésben kezdhetik a tanulmányaikat, együtt a 8 osztályt végzett 14 éves tanulókkal. Ráadásul újra közismereti tantárgyakat kell tanulniuk, valamint a 21 éves korhatár miatt lehet, hogy tanulmányaikat be sem tudják fejezni a nappali rendszerű képzésben. A gimnáziumban tanulók számára a szakképzésbe való bekapcsolódás az iskolarendszerű oktatásba, jelen pillanatban megoldatlan, ezzel biztos, hogy foglalkozni kell.

A szakközépiskolában végzett tanulók lehetőségei: a szakiránynak megfelelő érettségire épülő szakma választása esetén egyéves a szakképzés. Abban az esetben, ha nem a szakiránynak megfelelő szakmát szeretne választani érettségi után - például gépész szakmacsoportban érettségizik, egy kőműves, egy bútorasztalos s a többi szeretne lenni -, ők a hároméves képzésbe csatlakozhatnak, ugyanaz a helyzet, mint a gimnáziumban végzettek esetében.

Összefoglalva tehát: a gimnáziumban és a szakközépiskolában végzettek lehetőségeit a törvény, amennyiben szakmát szeretnének tanulni, nem rendezi megfelelő módon, erre valóban oda kell még figyelnünk.

Nézzük meg a gyakorlati képzésnek a problémáit, hiszen könnyű szavakat mondani, de akkor, amikor különböző fogalmakat határozunk meg, akkor a valóság néha egészen más. Nézzük csak, a gyakorlati oktatóknál az előírt végzettség a mester. A szakképző iskolában üres álláshelyre szakmát végzett szakoktatót találni is nehéz, mert a jó szakembereket a termelő szféra megfizeti, ez különösen igaz mifelénk. Nemhogy mester vagy szakoktatói végzettségű jelentkezzen az állásra, még szakirányú szakképzettet is nagyon nehéz találni, aki segíti a gyerekeket. A szakmai tanár esetében ugyanez a nehéz helyzet, a termelői szféra fizetéseivel a szakképzés versenytelen. A meglévő tanári gárda kiöregszik, nincs utánpótlás, alig lehet pótolni a kieső, nyugdíjba menő vagy pályaelhagyó szakmai tanárokat.

Azt hiszem, hogy rengeteg olyan probléma van, amivel szembenézünk, egy viszont tény, ezek mellett a problémák mellett csak úgy elmenni nem lehet, az élethez kell igazítani mindazon lehetőségeket. Mondok egy példát, ami nálunk Mosonmagyaróváron igaz. Azon túl, hogy nyitott gyárkapuk akció van, azon túl, hogy szembesítjük a gyerekeket a foglalkozás adta lehetőségekkel, a kereseti lehetőségekkel, a továbbképzés lehetőségeivel, bizony rá kell vennünk a cégeket arra, hogy ösztöndíjakat, tanulmányi ösztöndíjakat alapítsanak, kössenek minél hamarabb szerződést a gyerekekkel, mert saját maguknak képeztetik ki ezeket a gyerekeket, mert náluk fognak dolgozni utána ezek a gyerekek. Azt hiszem, mind a szemléletváltás, mind a különböző sztereotípiákkal való leszámolás alapvető érdek és alapvető kérdés a szakképzés területén, ez Magyarország jövője.

Végezetül szeretném elmondani, hogy e szakképzési törvényben azzal tudunk csak foglalkozni, ami a szakképzést érinti, a másra, más szociális és más alapvető nevelési, oktatási feladatokra a szakképzési törvény nem hivatott, nem alkalmas, és természetesen nem is tölt be ilyen szerepet.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)