Felszólalás adatai

Én meg azt gondolom, hogy az nem baj, ha valaki nemcsak a kezében hordoz tudást, hanem a fejében is. Lehet mind a kettőben, és lehet a kettőt együtt is használni. Azt gondolom tehát, hogy az az ember, aki fiatalokat szakmára okít, ismerje a szakmáját, igen, ismerje a szakmáját, de bírjon olyan tudással, ami arra teszi őt alkalmassá, hogy meg tudja tanítani mindazt, amit. Igen, meg kell tudni tanítani. Az nem elég, hogy a szakmáját ismeri.

A másik dolog, amiről az államtitkár úr beszélt - bár most is beszél, csak nem velünk, hanem a kollégáival, tehát ilyen értelemben nem is biztos, hogy hallja, amit mondunk. (Dr. Czomba Sándor: Nyugalom, nyugalom! Figyelek.) Én nyugodt vagyok, neked van miért idegeskedned, államtitkár úr. (Dr. Czomba Sándor: Nincs.) Tehát, a dolog lényege, hogy a bevezető gondolatokban megfogalmazódott a következő: ha tanulószerződést kötnek a fiatalok, akkor a későbbiekben szolgálati időt szereznek, nyugdíjalaphoz időtartamot biztosítanak a maguk számára. Emlékszik a hölgyek negyvenéves jogosultsági idő melletti nyugdíjba vonulási lehetőségére? Hogy a jogosultsági idő, meg a szolgálati idő, ami a végén kialakult, hogyan tért el egymástól, hogy mit vettek ki a megszerezhető időtartamok közül, amit már valakik produkáltak, önök meg elvették tőlük? Miért beszél itt valamikor 30-40 év múlva bekövetkező nyugdíjak esetében arról, hogy szolgálati időt szereznek ezek a fiatalok, amikor semmi garanciát nem tud arra nézve adni, hogy hogyan alakul ki?

A másik kérdés pedig az, hogy a kamara ugyan ellenőrzi a tanulószerződések és egyéb kérdések kapcsán a fiatalokkal való foglalkozást (Az elnök csenget.), de szeretném kérdezni, hogy milyen szankcionálási lehetőségei vannak a kamarának. Ezt is jó lenne látni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)